Népszava, 1922. március (50. évfolyam, 49–74. sz.)

1922-03-01 / 49. szám

8 alkotó eleme. Mégpedig olyan alkotó eleme, amely folytonos kölcsönhatásokban újra és újra fokozza a drágaságot. A rossz korona fölveri az áriakat a belső drágaság szaporítja a bank­jegyforgalmat, ami újra lenyomja a korona árfolyamát s igy folytatódik az őrült körfor­gás. Ebből keletkeznek a mesébe illő ausztriai árak, de ez az alapoka a magyarországi tűrhe­tetlen drágaságnak is. Mert teljesen hamis az a beállítás, hogy az árak számszerű magassága mutatná a drága­ság mértékét Ha nálunk nincsenek is olyan rémséges árak, mint Ausztriában, azért a drágaság itt sem kisebb. Mert ne­m az határozza meg a drágaságot, hogy mit kell fizetni egy cobolyprémes bundá­ért, hanem az, hogy mibe kerül egy kiló zsír, egy ebédhez való krumpli, egy főzelék és hogy­­mekkora mindezekkel szemben a napi kereset. S ha már az ausztriai viszonyokkal való össze­hasonlításnál tartunk, a­kkor meg kell állapí­tani azt is, hogy Ausztriában részint törvényes intézkedések, részint a munkások szervezett­sége útján kivívott kölcsönös egyezségek biztosítják minden ár­emelkedéssel szemben a munkabérek ará­nyos emelkedését is. Ausztriában tehát az összegszerű drágulás és a korona alacsonysága a munkások magángaz­daságára, a munkások életfentartására sohasem lehet olyan katasztrofális hatású, mint miná­lunk. Nálunk minden drágulás elsősorban és leg­erősebben a munkásokat sújtja. Csak egy egé­szen kis rétege a munkásoknak volt időnkint abban a kedvezményes helyzetben, hogy ki tudta védeni a drágulást megfelelő béremelés­sel. A túlnyomó nagy többségnek­­azonban minden áremelést igényeinek a lefokozásával kellett megfizetnie. A­­magyar közgazdaság most ismét nagyon veszedelmes forduló előtt áll. Az áremelések és drágutások egész zuhataga omlik le gyors egymásutánban a védtelen fo­gyasztók tömegeire. Március 1-én lép életbe a magasabb forgalmi adó és a magasabb fény­űzési adó. Ez a drágulásnak egész lavináját rántja majd maga után. Azután következik majd a vasúti tarifák fölemelése, amit a ház­bér megsokszorosítása és a villamos viteldíjá­nak a fölemelése fog követni. Ma 80 korona egy kilogram hagyma a budapesti piacon, ki tudná kiszámítani, hogy a vasúti tarifa fölemelése után mennyi pénzzel kell majd a piacra menni anna­k a munkásasszonyna­k, aki paprikás­krumplit akar ebédre főzni a családnak? Nem kecsegtetők azok a kilátások, amelyek felé megyünk­­és nem kell a szomszédba tévednünk, hogy a dolgok másfelé fordításának a szükségességét meglássuk. Mit tesz a kormány, hogy a drága­ságot veszedelmet terjesztő útjában megállítsa? Mit tesz a kormány, hogy a korona további lemorzsolódásának útját állja? A főváros di­csőséges vezetőiről nem beszélünk. Ki számít szánalmas paprikajancsikra, amikor komoly, nagy veszedelmek elhárításáról és megelő­zéséről kell beszélni? A magyar munkásosz­tályt ma az a veszedelem fenyegeti, hogy ki­dúl abban a harcban, amit az élete föntartá­sáért erőszakol rá a drágaság, ha nem tudja a keresetét a szükségletekkel arányba hozni. Harcát tehát két irányba kell folytatnia. Az egyik oldalon elhárítani és megakadályozni a további drágulást, a másik oldalon pedig föl­emelni a munkabért is a drágaság színvona­lára. Ebben a harcban erő, egység, kitartás és céltudatos vezetés kell. Mindenki legyen a helyén, mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ezeknek a kel­lékeknek teljes birtokában folytathassuk a küz­delmet. Cáfolják a kisántánt-bizottság érkezését. Egyik esti lap keddi számában bécsi jelentést közöl egy kisántánt-bizottság Budapestre érkezésé­nél Amint a „Magyar Távirati Iroda" értesül, illetékes helyen ilyen bizottságról nem tudnak. Hogy ez az állítólagos kisántánt-bizottság a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságnak lenne kiegészítő szerve, már azért sem felelhet meg a valóságnak, mert a szövetségközi kato­nai ellenőrző bizottságban a kisántánt államat képviselve egyáltalán nincsenek NÉPSZAFA 1922 március 2. * * Az igaz, hogy előzően kipanaszkodták magukat... — A lajstromokról „lehet főleg beszélni". — Eckhardt sajtófőnök távozik. — Az ellenzékit pártok rétatnessneit a választásokon. — Rassay heves támadása Nagyatádiék ellen. Bethlen miniszterelnök, mielőtt a közvéle­mény kiváncsiságát kielégítené, kedden dél­előtt az egységes párt intézőbizottságában is­mertette a választójogi rendeletet. A minisz­terelnökön kívül megjelentek az ülésen a bel­ügyminiszter, az igazságü­gyminiszter és a földmivelésügyi miniszter, továbbá nagyatádi Szabó, a párt elnöke. A bizottság tárgyalásáról kiadott hivatalos közlés szerint a miniszter­elnök mint pártvezér, a párt ügyvezető alel­nöki teendőivel Gömbös Gyulát bízta meg és a párt társelnökévé báró Perényi Zsigmondot választották. Négy alelnököt választottak a belépett középpártiak sorából. Ezután a miniszterelnök ismertette a választójogi rendelet tartalmát, fejtegetvén a kormánynak a nyílt és titkos szavazás kérdésében elfoglalt álláspontját. Kormányrendeletről lévén szó, mondotta, a kormány viseli a felelősséget a rendeletben foglalt intézkedésekért, a pártot s annak tag­jait pedig semmi felelősség nem terheli. Éppen ezért a választási agitáció során a párttagok választójogi fölfogásu­kat szabadon hirdethe­tik! ... A mostani választójogi rendelkezések új nemzetgyűlés összehívására vonatkoznak s az új nemzetgyűlés fogja megállapítani a vég­leges választójogot. A miniszterelnök közléseire nagyatádi Szabó tett észrevételeket, majd élénk vita támadt, amelynek során egyesek a titkos szavazás mel­lett, mások ellene beszéltek. A vita befejezté­vel Bethlen miniszterelnök újból hangoztatta, hogy a választójogi rendeletért a kormány felelős, a párt tagjai tehát „nyugodjanak bele annak intézkedéseibe". Egy indítványra a bi­zottság kimondotta, hogy a miniszterelnök elő­terjesztését nem tekinti vártkérdésnek... Az ülésen megismertette a tagokkal Bethlen a párt részéről a nemzethez intézendő kiált­vány szövegének tervezetét is, a végl­eges szö­veg megállapítására kisebb bizottságot kül­döttek ki. Végül foglalkoztak a pártról a saj­tóban megjelent hírekkel és megállapították, hogy azok a közlemények, amelyek szerint a pártban nem volna teljes a­ harmónia, a pá­rt egysége ellen irányuló beállításaik. Ez a hivatalos közlés csak elsiklik afölött a kényes eset fölött, hogy a bizottságban éles vita kerekedett a titkosság körül, amelyet fő­ként a falusi kisgazdáknak a bizottságban levő képviselői firtattak. Hencz Károly, Simonyi-Semadam Sándor és Dömötör Mihály éles szemrehányásokkal illették Bethlent a titkos­ság elejtése miatt. Természetes azonban, hogy miután a fő­kisgazdák, nagyatádi Szabó és Mayer, elfogadták Bethlen ,,érvelései"-t, a közkatonák se vihették törésre a dolgot és így a titkos szavazás „hívei", a kisgazdák nem fogj­á­k levonni annak következményeit, hogy a választójogi rendelet — a­ törvényható­sági városok kivételével — a nyílt szavazást lépteti életbe. Az értekezlet után Mayer föld­mivelésügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy ő ugyan most is a titkosság álláspontján vi­ti (!),­ de azért „méltányolja azokat a körül­ményeket, amelyek a kormány többségét vezet­ték". Nagyatádi Szabó, amikor a bizottság ál­lásfoglalását illető véleményét tudakolták, egy­szerűen intézte el a dolgot, mondván, hogy a kormányrendeletért — a kormány felelős, nem a párt... Noha Bethlen megkérte az intéző bizottság tagjait, hogy a bizottságban történtekről ne informálják a sajtót — ez érthető, hiszen a bizottságban nem érvényesült a legnngyalibb egyetértés — az is kiszivárgott hogy a fővá­rosban tervezett lajstromos szavazás mellő­zése miatt szintén erős kifogások hangzottak el. A bizottság több tagja váltig hangoztatta, hogy Budapesten az egységes párt szempont­jából előnyösebb volna a lajstromos szavazás, mint a kerületenkénti szavazás. Bethlen, lát­ván, hogy nem térhet ki a kapacitálások elől, végül is úgy nyilatkozott, hogy a dologról le­het beszélni. A választójogi rendelet végső szö­vegének megállapítása és nyilvánosságra ho­zása előtt a miniszterelnök, hír szerint, még megfontolás tárgyává teszi, á­ttérjen-e a fővá­rosban is a kerületenkénti szavazási módra. Az a kiáltványtervezet, amelyet Bethlen a bizott­ságban fölolvasott nem foglalkozik a választó­joggal, hanem az egységes párt harci riadóját tartalmazza a választási küzdelem küszöbén. Ennek a választási felkészülődésnek egyik, bi­zonyára örömöt keltő momentuma, hogy Eckhardt Tibor, a miniszterelnökség sajtó­osztályának vezetője, hamarosan megválik állásától. Utódjául Drasche-Lázár Alfrédot emlegetik, aki a háborús években hosszabb időn á­t volt sajtófőnök. Ismét fölbukkant az a hír is, hogy az egységes párt választási ügyeinek fő-főinté­zője, Gömbös Gyula, miniszterelnöki államtit­kár lesz. Az egységes pártban ugyan cáfolják ezt a hírt, de akkor meg az a különös, hogyant adhatnak Gömbösnek, tehát egy párt válasz­tásvezetőjének, hivatalos helyiséget a­­ mi­niszterelnökségen, ahol állami hivatalos appa­rátus, állami közegek, állami telefon, stb. álla­nak majd rendelkezésére. A választások idő­pontját a kormány pártjában május közepére jósolják, amely előtt néhány héttel Bethlen nagyatádi Szabóval országos körútra megy, híveket toborzandó az egységes párt jelöltjei, számára. Hétfőn különben megalakult a kor­mánypárt liberális kirendeltsége, az ú­eyneve­­zett Nemzeti Polgári Párt, elnökéül Heinrich Ferencet választották meg, vezetőségében pedig egy-két „rendezetlen" felekezetű régi munka­párti is helyet foglal. Az ellenzéki pártok még nem döntöttek a választás idején köve­tendő taktikájuk dolgában. Várják a kormány választójogi rendeletét s annak ismerete után esetleg pártközi tanácskozáson határoznak a választásokon való részvétel vagy a passzivi­tás kérdésében. Valószínű azonban, hogy mind­annyian fölveszik a küzdelmet, a passzivitás gondolatának csak nagyon kevés követője van. Rassay a kisgazdákról és Mayerről. Rassay Károly az egységes párt intéző bi­zottságainak keddi üléséről egy újságíró előtt többek között a következőket mondotta: " A legnagyobb fölháborodással vettem tudomásul a volt kisgazdapárt tagj­ainak a vi­selkedését, a melyet az egységes párt intéző bizottságának mai ülésén tanúsítottak. A kis­gazdák mai eljárásukkal megkoronázták az árulásnak azt a szégyenteljes sorozatát amely a nemzetgyűlés ideje alatt indult meg akkor, amikor eltűrték a kormányok minden anti­demokratikus és reakciós intézkedéseit. Úgy látszik, a választásokra való tekintettel még szükségesnek tartották nagyatádiék elvben új­ból leszögezni magukat a titkosság mellett ami azonban egyáltalában nem feszélyezi őket abban, hogy a gyakorlatban elvi álláspontjuk­kal homlokegyenest ellenkező megoldást fogad­janak el. Különösen vonatkozik ez Mayer Jánosra, aki összeegyeztethetőnek tartja a miniszteri felelősséggel azt, hogy miután a titkosság hívének mondotta magát, ugyan­akkor továbbra is bentmaradjon abban a iányban, amely elejtette a­­ titkosságot. E tanatban nem is tudok mást mondani, még azt, hogy ha a kisgazdák hatalmi eszkö­zeikkel, amelyekben úgy látszik, egyedül biza­kodnak, nem fogják tudni belénk fojtani a szót, akkor el fogjuk mondani a falu népének mind­azt amit két év óta végeztek; el fogjuk mon­dani, hogyan hagyták cserben azt a zászlót, amely alá két évvel ezelőtt toborozták a falu népét. Rá fogunk mutatni leplezetlen árulá­saikra és számon fogjuk kérni tőlük a cserben­hagyott programot A Rassay elnöklete alatt álló ellenzéki kisgaz­dák és a függetlenségi 48-as párt között fúziós tárgyalások vannak folyamatban. Ennek egyik mozzanata az, hogy Rupert Rezső kedden Rassay Károlyhoz intézett levelében bejelen­tette a Független Kisgazda- és Polgári Párt­hoz való csatlakozását. A keresztény egye­sülésnek Hall­er István után induló szárnya még Andrássyékkal szándékozik együttmű­ködni a választá­sokon. Haller, Ernszt és Hu­szár különben kedden este beható tanácskozást folytattak Hegyeshalmy kereskedelmi mini ran­terrel pártjuk jövőbeli magatartásáról. A leg-­­valószínűbb most is Hegyeshalmynak és Bernoláknak a kabi­netből való kilépése a titkosság miatt, amire a kereszténypárt zöme mint mérsékelt ellenzék kerül szembe a kor­mánnyal. Vass kultuszminiszter néhány ke­reszténypártival belép az egységesbe A pán állásfoglalása egyébként az e heti országos nagygyűlés döntésétől függ. ifi Magyar munkások Bécsben könyv- és folyóiratszükségletü­ket VI. Gumpend­orferstrasse 18. szám alatt levfl Wiener Volksbachhandlaus magyar osztályában szerzik be! Kérjen árjegyzéket!

Next