Népszava, 1922. március (50. évfolyam, 49–74. sz.)
1922-03-01 / 49. szám
8 alkotó eleme. Mégpedig olyan alkotó eleme, amely folytonos kölcsönhatásokban újra és újra fokozza a drágaságot. A rossz korona fölveri az áriakat a belső drágaság szaporítja a bankjegyforgalmat, ami újra lenyomja a korona árfolyamát s igy folytatódik az őrült körforgás. Ebből keletkeznek a mesébe illő ausztriai árak, de ez az alapoka a magyarországi tűrhetetlen drágaságnak is. Mert teljesen hamis az a beállítás, hogy az árak számszerű magassága mutatná a drágaság mértékét Ha nálunk nincsenek is olyan rémséges árak, mint Ausztriában, azért a drágaság itt sem kisebb. Mert nem az határozza meg a drágaságot, hogy mit kell fizetni egy cobolyprémes bundáért, hanem az, hogy mibe kerül egy kiló zsír, egy ebédhez való krumpli, egy főzelék és hogymekkora mindezekkel szemben a napi kereset. S ha már az ausztriai viszonyokkal való összehasonlításnál tartunk, akkor meg kell állapítani azt is, hogy Ausztriában részint törvényes intézkedések, részint a munkások szervezettsége útján kivívott kölcsönös egyezségek biztosítják minden áremelkedéssel szemben a munkabérek arányos emelkedését is. Ausztriában tehát az összegszerű drágulás és a korona alacsonysága a munkások magángazdaságára, a munkások életfentartására sohasem lehet olyan katasztrofális hatású, mint minálunk. Nálunk minden drágulás elsősorban és legerősebben a munkásokat sújtja. Csak egy egészen kis rétege a munkásoknak volt időnkint abban a kedvezményes helyzetben, hogy ki tudta védeni a drágulást megfelelő béremeléssel. A túlnyomó nagy többségnekazonban minden áremelést igényeinek a lefokozásával kellett megfizetnie. Amagyar közgazdaság most ismét nagyon veszedelmes forduló előtt áll. Az áremelések és drágutások egész zuhataga omlik le gyors egymásutánban a védtelen fogyasztók tömegeire. Március 1-én lép életbe a magasabb forgalmi adó és a magasabb fényűzési adó. Ez a drágulásnak egész lavináját rántja majd maga után. Azután következik majd a vasúti tarifák fölemelése, amit a házbér megsokszorosítása és a villamos viteldíjának a fölemelése fog követni. Ma 80 korona egy kilogram hagyma a budapesti piacon, ki tudná kiszámítani, hogy a vasúti tarifa fölemelése után mennyi pénzzel kell majd a piacra menni annak a munkásasszonynak, aki paprikáskrumplit akar ebédre főzni a családnak? Nem kecsegtetők azok a kilátások, amelyek felé megyünkés nem kell a szomszédba tévednünk, hogy a dolgok másfelé fordításának a szükségességét meglássuk. Mit tesz a kormány, hogy a drágaságot veszedelmet terjesztő útjában megállítsa? Mit tesz a kormány, hogy a korona további lemorzsolódásának útját állja? A főváros dicsőséges vezetőiről nem beszélünk. Ki számít szánalmas paprikajancsikra, amikor komoly, nagy veszedelmek elhárításáról és megelőzéséről kell beszélni? A magyar munkásosztályt ma az a veszedelem fenyegeti, hogy kidúl abban a harcban, amit az élete föntartásáért erőszakol rá a drágaság, ha nem tudja a keresetét a szükségletekkel arányba hozni. Harcát tehát két irányba kell folytatnia. Az egyik oldalon elhárítani és megakadályozni a további drágulást, a másik oldalon pedig fölemelni a munkabért is a drágaság színvonalára. Ebben a harcban erő, egység, kitartás és céltudatos vezetés kell. Mindenki legyen a helyén, mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ezeknek a kellékeknek teljes birtokában folytathassuk a küzdelmet. Cáfolják a kisántánt-bizottság érkezését. Egyik esti lap keddi számában bécsi jelentést közöl egy kisántánt-bizottság Budapestre érkezésénél Amint a „Magyar Távirati Iroda" értesül, illetékes helyen ilyen bizottságról nem tudnak. Hogy ez az állítólagos kisántánt-bizottság a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságnak lenne kiegészítő szerve, már azért sem felelhet meg a valóságnak, mert a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságban a kisántánt államat képviselve egyáltalán nincsenek NÉPSZAFA 1922 március 2. * * Az igaz, hogy előzően kipanaszkodták magukat... — A lajstromokról „lehet főleg beszélni". — Eckhardt sajtófőnök távozik. — Az ellenzékit pártok rétatnessneit a választásokon. — Rassay heves támadása Nagyatádiék ellen. Bethlen miniszterelnök, mielőtt a közvélemény kiváncsiságát kielégítené, kedden délelőtt az egységes párt intézőbizottságában ismertette a választójogi rendeletet. A miniszterelnökön kívül megjelentek az ülésen a belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter, továbbá nagyatádi Szabó, a párt elnöke. A bizottság tárgyalásáról kiadott hivatalos közlés szerint a miniszterelnök mint pártvezér, a párt ügyvezető alelnöki teendőivel Gömbös Gyulát bízta meg és a párt társelnökévé báró Perényi Zsigmondot választották. Négy alelnököt választottak a belépett középpártiak sorából. Ezután a miniszterelnök ismertette a választójogi rendelet tartalmát, fejtegetvén a kormánynak a nyílt és titkos szavazás kérdésében elfoglalt álláspontját. Kormányrendeletről lévén szó, mondotta, a kormány viseli a felelősséget a rendeletben foglalt intézkedésekért, a pártot s annak tagjait pedig semmi felelősség nem terheli. Éppen ezért a választási agitáció során a párttagok választójogi fölfogásukat szabadon hirdethetik! ... A mostani választójogi rendelkezések új nemzetgyűlés összehívására vonatkoznak s az új nemzetgyűlés fogja megállapítani a végleges választójogot. A miniszterelnök közléseire nagyatádi Szabó tett észrevételeket, majd élénk vita támadt, amelynek során egyesek a titkos szavazás mellett, mások ellene beszéltek. A vita befejeztével Bethlen miniszterelnök újból hangoztatta, hogy a választójogi rendeletért a kormány felelős, a párt tagjai tehát „nyugodjanak bele annak intézkedéseibe". Egy indítványra a bizottság kimondotta, hogy a miniszterelnök előterjesztését nem tekinti vártkérdésnek... Az ülésen megismertette a tagokkal Bethlen a párt részéről a nemzethez intézendő kiáltvány szövegének tervezetét is, a végleges szöveg megállapítására kisebb bizottságot küldöttek ki. Végül foglalkoztak a pártról a sajtóban megjelent hírekkel és megállapították, hogy azok a közlemények, amelyek szerint a pártban nem volna teljes a harmónia, a párt egysége ellen irányuló beállításaik. Ez a hivatalos közlés csak elsiklik afölött a kényes eset fölött, hogy a bizottságban éles vita kerekedett a titkosság körül, amelyet főként a falusi kisgazdáknak a bizottságban levő képviselői firtattak. Hencz Károly, Simonyi-Semadam Sándor és Dömötör Mihály éles szemrehányásokkal illették Bethlent a titkosság elejtése miatt. Természetes azonban, hogy miután a főkisgazdák, nagyatádi Szabó és Mayer, elfogadták Bethlen ,,érvelései"-t, a közkatonák se vihették törésre a dolgot és így a titkos szavazás „hívei", a kisgazdák nem fogják levonni annak következményeit, hogy a választójogi rendelet — a törvényhatósági városok kivételével — a nyílt szavazást lépteti életbe. Az értekezlet után Mayer földmivelésügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy ő ugyan most is a titkosság álláspontján viti (!), de azért „méltányolja azokat a körülményeket, amelyek a kormány többségét vezették". Nagyatádi Szabó, amikor a bizottság állásfoglalását illető véleményét tudakolták, egyszerűen intézte el a dolgot, mondván, hogy a kormányrendeletért — a kormány felelős, nem a párt... Noha Bethlen megkérte az intéző bizottság tagjait, hogy a bizottságban történtekről ne informálják a sajtót — ez érthető, hiszen a bizottságban nem érvényesült a legnngyalibb egyetértés — az is kiszivárgott hogy a fővárosban tervezett lajstromos szavazás mellőzése miatt szintén erős kifogások hangzottak el. A bizottság több tagja váltig hangoztatta, hogy Budapesten az egységes párt szempontjából előnyösebb volna a lajstromos szavazás, mint a kerületenkénti szavazás. Bethlen, látván, hogy nem térhet ki a kapacitálások elől, végül is úgy nyilatkozott, hogy a dologról lehet beszélni. A választójogi rendelet végső szövegének megállapítása és nyilvánosságra hozása előtt a miniszterelnök, hír szerint, még megfontolás tárgyává teszi, áttérjen-e a fővárosban is a kerületenkénti szavazási módra. Az a kiáltványtervezet, amelyet Bethlen a bizottságban fölolvasott nem foglalkozik a választójoggal, hanem az egységes párt harci riadóját tartalmazza a választási küzdelem küszöbén. Ennek a választási felkészülődésnek egyik, bizonyára örömöt keltő momentuma, hogy Eckhardt Tibor, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, hamarosan megválik állásától. Utódjául Drasche-Lázár Alfrédot emlegetik, aki a háborús években hosszabb időn át volt sajtófőnök. Ismét fölbukkant az a hír is, hogy az egységes párt választási ügyeinek fő-főintézője, Gömbös Gyula, miniszterelnöki államtitkár lesz. Az egységes pártban ugyan cáfolják ezt a hírt, de akkor meg az a különös, hogyant adhatnak Gömbösnek, tehát egy párt választásvezetőjének, hivatalos helyiséget a miniszterelnökségen, ahol állami hivatalos apparátus, állami közegek, állami telefon, stb. állanak majd rendelkezésére. A választások időpontját a kormány pártjában május közepére jósolják, amely előtt néhány héttel Bethlen nagyatádi Szabóval országos körútra megy, híveket toborzandó az egységes párt jelöltjei, számára. Hétfőn különben megalakult a kormánypárt liberális kirendeltsége, az úeynevezett Nemzeti Polgári Párt, elnökéül Heinrich Ferencet választották meg, vezetőségében pedig egy-két „rendezetlen" felekezetű régi munkapárti is helyet foglal. Az ellenzéki pártok még nem döntöttek a választás idején követendő taktikájuk dolgában. Várják a kormány választójogi rendeletét s annak ismerete után esetleg pártközi tanácskozáson határoznak a választásokon való részvétel vagy a passzivitás kérdésében. Valószínű azonban, hogy mindannyian fölveszik a küzdelmet, a passzivitás gondolatának csak nagyon kevés követője van. Rassay a kisgazdákról és Mayerről. Rassay Károly az egységes párt intéző bizottságainak keddi üléséről egy újságíró előtt többek között a következőket mondotta: " A legnagyobb fölháborodással vettem tudomásul a volt kisgazdapárt tagjainak a viselkedését, a melyet az egységes párt intéző bizottságának mai ülésén tanúsítottak. A kisgazdák mai eljárásukkal megkoronázták az árulásnak azt a szégyenteljes sorozatát amely a nemzetgyűlés ideje alatt indult meg akkor, amikor eltűrték a kormányok minden antidemokratikus és reakciós intézkedéseit. Úgy látszik, a választásokra való tekintettel még szükségesnek tartották nagyatádiék elvben újból leszögezni magukat a titkosság mellett ami azonban egyáltalában nem feszélyezi őket abban, hogy a gyakorlatban elvi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező megoldást fogadjanak el. Különösen vonatkozik ez Mayer Jánosra, aki összeegyeztethetőnek tartja a miniszteri felelősséggel azt, hogy miután a titkosság hívének mondotta magát, ugyanakkor továbbra is bentmaradjon abban a iányban, amely elejtette a titkosságot. E tanatban nem is tudok mást mondani, még azt, hogy ha a kisgazdák hatalmi eszközeikkel, amelyekben úgy látszik, egyedül bizakodnak, nem fogják tudni belénk fojtani a szót, akkor el fogjuk mondani a falu népének mindazt amit két év óta végeztek; el fogjuk mondani, hogyan hagyták cserben azt a zászlót, amely alá két évvel ezelőtt toborozták a falu népét. Rá fogunk mutatni leplezetlen árulásaikra és számon fogjuk kérni tőlük a cserbenhagyott programot A Rassay elnöklete alatt álló ellenzéki kisgazdák és a függetlenségi 48-as párt között fúziós tárgyalások vannak folyamatban. Ennek egyik mozzanata az, hogy Rupert Rezső kedden Rassay Károlyhoz intézett levelében bejelentette a Független Kisgazda- és Polgári Párthoz való csatlakozását. A keresztény egyesülésnek Haller István után induló szárnya még Andrássyékkal szándékozik együttműködni a választásokon. Haller, Ernszt és Huszár különben kedden este beható tanácskozást folytattak Hegyeshalmy kereskedelmi mini ranterrel pártjuk jövőbeli magatartásáról. A leg-valószínűbb most is Hegyeshalmynak és Bernoláknak a kabinetből való kilépése a titkosság miatt, amire a kereszténypárt zöme mint mérsékelt ellenzék kerül szembe a kormánnyal. Vass kultuszminiszter néhány kereszténypártival belép az egységesbe A pán állásfoglalása egyébként az e heti országos nagygyűlés döntésétől függ. ifi Magyar munkások Bécsben könyv- és folyóiratszükségletüket VI. Gumpendorferstrasse 18. szám alatt levfl Wiener Volksbachhandlaus magyar osztályában szerzik be! Kérjen árjegyzéket!