Népszava, 1922. november (50. évfolyam, 249–273. sz.)
1922-11-01 / 249. szám
ban csak a kedvezményes földadóűzetésekről van kimutatás. Azoknak az alkudozásoknak során, amelyeket az egységespárti agráriusok folytattak a földadó javaslatának tárgyalása alkalmával, alkotmány többek közt azt az engedményt is tette a birtokosoknak, hogy október 31-éig k kedvezményesen róhatják le a földadót, azon túl pedig a javaslatban eredetileg megszabottadóösszeget kötelesek fizetni. A pénzügyminiszter úgy számított, hogy a földadó alá eső birtokoknak egyharmad része még e határidő előtt rója le adóját, úgy hogy a kedvezményesen befizetett adóösszegek 5 milliárdot tesznek majd ki. A pénzügyminisztériumba beérkezett jelentések szerint azonban a gazdák ennél jóval nagyobb számban használták ki a kedvezményes fizetési határidőt. Az adóköteles földeiknek kétharmad része Titán, rótták le az adót október 31-ig, ami 10 milliárdot tesz ki. Hogy a gazdáknak kedvükben járjanak, a pénzügyminisztérium a kedvezményes leróvási határidőt további két héttel meghosszabbította. A kormány törvénygyártó műhelyében törvényeket fabrikálnak a szövetkezeti kérdés „rendezésére"s-; az első ilynemű javaslat a szövetkezetek állami támogatásáról szól, fölhatalmazván a pénzügyminisztert, hogy az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezetének alaptőkéjéhez 10 millió korona értékű üzletrész átvételével jáljon hozzá. A szövetkezeti ügy többi ítészeit külön törvényekben akarjákszabályozni. A parlamenti ellenzéki szövetség felfeészülten várja a nemzetgyűlés megnyitását és minden alkalmat meg fog ragadni, hogy az ország népét sanyargató állapotok megváltoztatására kényszerítse a kormányt. A kormánykörök indolenciája a dolgozó tömegeket fenyegető téli sanyarúságokkal szemben és a reakció újabb szemérmetlen készülődései szükségessé is teszik, hogy az igazi ellenzéki pártok a legnagyobb erővel szálljanak szembe a reakció előretörtetésével szerbben. A közszabadságok, a drágaság, az ország mélyre sülyedt pénzügyei egyként parancsoló szükséggé teszik az éles ellenzéki kritikát és küzdelmet.. Hegymegi Kiss Pál függetlenségi kisgazdapárti képviselő november 5-én beszámolót tart Debrecenben. Az ez alkalomból megtartandó nagygyűlésen az ellenzéki szövetségnek több tagja is részt vesz, a szociáldemokrata parlamenti frakció részéről Peidlhslva és Györki Imre nemzetgyűlési fépviselő elvtársai. A debreceni gyűlésen lép első ízben együttesen nyilvánosság elé az ellenzéki pártszövetség, amely ezúttal tájékoztatni fogja a közvéleményt az ellenzék legközelebbi teendőiről. A mezőgazdasági munkabérmegállapításról készülő törvényjavaslat ügyében kedden délelőtt a földmivelésügyi minisztérium törvényelőkészítő bizottsága ülést tartott. A bizottság ez alkalommal csak általánosságban tárgyalta a kérdést. Szeder Ferenc elvtárs — akit, mint a földmivelésügyi bizottság tagját az értekezletre meghívtak — újból kifejtette, hogy megnyugvást csak az jelenthetne, ha" a bérmegállapító bizottságok elnöke bírósági ember lenne és nem a mezőgazdasági kamarák által kijelölt úgynevezett érdektelenek közül kerülne ki és ha a bérmegállapító bizottságok a járások területére kötelezően állapíthatják meg a minimális béreket és nem fakultatív jellegű intézményekké tennék. A törvényelőkészítő bizottság legközelebb újból összeül és akkor belemegy a javaslat konkrét tárgyalásába. NÉPSZAVA Ttrtrb -novvmvesz A tejvállalatok ujabb drágiSSsi terve. * * ,Kfi&'vexmé»ydetu afáreSawak a fővárosnak, amelyekkel snapi «másfél« milHő MfaS&ts profitot akarnak biztosithani maguknak. A tejvállalatok tudvalevően alig 10 napja emelték föl a tej árát 56 koronára és ezzel végkép lehetetlenné tették, hogy a szegény emberek, betegeik és gyermekeik részére a szükséges, sokszor az életmentést szolgáló tejmennyiséget beszerezzék. A tejvállalatok és termelők azonban ezzel az árdrágításukkal sem elégedtek meg, hanem azóta is egyre fenyegetődnek, hogy a tej árát igra fölemelik és legutóbb már 90—100 koronás tejárakról beszéltek. Az illetékesek pedig tétlenül nézték és nézik még most is azt, hogy a fogyasztók teljesen ki vannak szolgáltatva a tejérdekelt cégek uzsorájának, aminek beszédes bizonyítékait látjuk a gyermekhalandóságról beszámoló statisztikákban. A kormány részéről állandóan arra hivatkoznak, hogy a tejuzsora ellen semmit, sem lehet tenni, mert hiszen szabad a tejforgalom. Az Árvizsgáló Bizottság pedig mindössze akkor hallatta szavát, amikor a tej árát 45 koronára emelték föl: akkoriban még ígérgette, hogy vizsgálat tárgyává teszi ezt a drágítást és esetleg uzsorabíróság elé állítja a tejdrágítókat. Azóta azonban az árvizsgálók sem mozgatták a fülük botját, a beígért vizsgálatról, úgy látszik, végleg lemondtak akkor, ammikor a tejesek újabb drágítással tetézték előző áremelésüket. Most azután a tejvállalatok ismét burkatt drágítási tervvel álltak elő, amelyet olyan színben szeretnének fölbüntetni, mintha ez a drágító javaslatuk bizonyos kedvezményt jelentene a fogyasztók számláira. A vállalatok ugyanis — amint jelentik — azt javasolták a Központi Tejhivatalnak, hogy 25—30.000 liter tejet hajlandók lennének úgynevezett ,mérsékelt áron, 33—10 koronáért biztosítani azok részére, akik tejjegygyel rendelkeznek, viszont ellenszolgáltatásul azt követelik, hogy ennek fejében körülbelül 90 koronára emelhessék föl a szabadforgalmi tej árát. Hír szerint, illetékes helyen komolyan veszik a tejvállalatoknak ezt a javaslatát és ilyen alapon tárgyalásokba bocsátkoztak a vállalatokkal. Pedig már első számításra kivánók, hogy ezzel a javaslattal, a vállalatok által hangoztatott „kedvezményekkel" csupán újabb jogot akarnak biztosítani maguiknak a tejérdekeltségek egy eddiginél is nagyobb mérvű árdrágításra, járőszér is meg kell állapítaunk, hogy a válatok által a jegyekre úgynevezett olcsóbb áron fölajánlott tejmennyiség még a gyermekek, betegek és aggok legminimálisabb tejszükségletét sem elégítené ki, úgy, hogy ez a ,,megoldás" ilyen szempontból sem vezetne célhoz. Ezzel szemben a tejérdekeltségek az általuk fölkínált „kedvezmények" folytán napi másfél milliósabb profitot akarnak biztosítani maguknak a fővárosba fölszállított tej után. Mostanában ugyanis a napi tejfölhozatal mintegy 87.000 liter, amelyért az 56 koronás uzsoraáron naponta 1872.000 koronátvettek be a fogyasztókon a vállalatok és ebből körülbelül 81%" jutott a termelőknek. Ha a vállalatok és termelők közös javaslatát elfogadnák, úgy 30.000 liter tejet adnának a vállalatok, a fogyasztóknak az említett 40 koronás áron, vagyis ezért a tejért naponta 1,200.000 koronát vennének be és napi fölhozatalból 57.000 litert adnának el 90 koronájával, vagyis 5.130.000 koronáért, úgy hogy a vállalatok a fogyasztóknak biztosított „rendkívüli kedvezmények" folytén az eddigi 172.000 korona helyett naponta t1.330.000 koronát zsebelnének be 87.000 liter tejért. Ez pedig állag újabb 33%-os árdrágítást jelent. Hát ilyen kedvezményekből na nem kérünk. Mi mindig szószólói voltunk annak, hogy a nélkülözhetetlen élelmiszerekből — és ezek között első helyen áll a tej — legalább egy minimális mennyiséget biztosítsanak a dolgozóknak olyan áron, amelyen ezeket az élelmiszereket be is tudják szerezni. A fölajánlott 25—30.000 liter tejből azonban — amint már említettük — még csak néhány deci sem jutna a betegeknek, gyermekeknekés agyoknak, ugyanakkor pedig ez a javaslat teljesen lehetetlenné tenné, hogy a szegényebb néposztályhoz tartozók — ha véletlenül nem ágyban fekvő betegek — akár csak hetenkint egyszer is kevéske tejhez jussanak. Mindezek fejében pedig a vállalatok és termelők olyan szemérmetlen árdrágításukat kívánják a hatóságokkal szankcionáltatni, amelyet már erkölcsi szempontból sem fogadhatnak el az illetékesek. Végeredményként tehát megállapíthatjuk, hogy a tejvállalatok javaslata nem a fogyasztók, hanem a vállalatok számára jelent kedvezményt, sőt ennél is többet, napi újabb másfél milliós profitot. Semmiesetre sem szabad az illetékeseknek tehát a tejérdekeltségek ketlepcéjébe bedőlni és lehetetlenné tenni azt, hogy itt a dolgozó emberek valaha is egy kortynyi fejet vagy kávét ihassanak. Az érdekelteknek ez a szemérmetlen javaslata, amellyel az eddig szabadon űzött uzsorájukat igyekeznek a maguk számára hasznosítani, s fölnyithatná már az illetékesek szemét is és meggyőzhetni őket arról, hogy e percben nincs fontosabb közérdek, mint az, hogy a tejérdekeltségek szabad garázdálkodásának egyszer már véget vessenek és megszüntessék azt a lehetetlen állapotot, hogy a betegek és gyermekek élete néhány tejgazdaság tulajdonosának és a tejvállalatok részvényeseinek jókedvétől függjön. (Vasárnapig be lehet váltani az októberi zsír.jegyeket.) A főváros tanácsa közli, hogy az októberi zárjegyeket még e héten, tehát legké sőbb szombaton a hatósági elárusítóhelyeken beváltják. A novemberi zsírjegyeket csak a jövő héten kezdik beváltani. Erről még külön értesítik a közönséget. NK (Elitért árdrágítók.) "Az uznabíróság árdrágításért itélta el Büchler Mór és Kaszás Géza pálinkakereskedőket fejenként 1 hónapi fogházra és 6000 korona pénzbüntetésre, mert cukorral üzérkedtek; Pék Gyula ceglédi lakos, volt budapesti vendéglőst sajtdrágításért 4000 korona fő-é® 600 korona mellékbüntetésre; Kalla Józefné tejtermékkereskedőt vajdrágitásért 1500 korona pénzbüntetésre; izv. Klein Sándornét kenyérdrágitásért 500 korona pénzbüntetésre; Boros Antalné piaci árast vajdrágitásért 8 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre és Barkó Ferencné tejárost tejdrágitás miatt 14 napi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre ítélte. Elitélte még az uzsorabiróság HajósJánosné Hunyadi-téri, csarnoki árust, mert a fejessaláta darabját 12 koronáért árusította, 14 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre; Tóth Ábrahám Hunyadi-téri árust ugyancsak fejessalátadrágtásért 2 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre, Lukács Mózea Garad-téri piaci árust pedig sárgarépadrágításért 8 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre. Derék ellenfelein!!... Az utóbbi két napon rájuk derült a konjunktúra Valahonnan nagyon jól irányítják a lepénzelt kormánysajtót s valamelyik központi illetékes olyan jól zongorázik a zongorán, hogy az elmúlt három esztendő alatt ilyen ordináre hangok még egyszer sem ugattak ki a fekete zongorából — október két utolsó napján. Csak természetes, hogy "A Nép" című — hitelbe! — még mindig megjelenő keresztény-nemzeti blaszfémia is beáll a koncertbe és azzal a bizonyos sajtóval egyetemben együtt öklendezik októberről és októberre. Eszünkbe sem jutna szóvátenni ezt a gyönyörű sajtóhadjáratot, mert hiszen szeretve tisztelt laptársaink, mint a miniszterelnökségi sajtóalap alkalmazottai, csak üzleti kötelmeiknek tesznek eleget s azt sem mondják, hogy október sem már, sem még nem alkalmas arra, hogy politikai leveskéket főzegeljenek rajta a politikas tisztesség éhenkórászai! Azonban a rágalmazásnak akkora merészsége és a bárgyúságnak olyan mértéke mellett, mint amilyent „A Nép" produkál, mégsem mehetünk el szó nélkül s undorodva bár, de kénytelenek vagyunk mellette egy fricska erejéig megállani. Kedd este megjelent számában ez a „hírlap" tultása önmagán. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának tagjairól azt írja,hogy „pontosan működő összeköttetésük volt a fölosztásunkra törekvőkkel", tudniillik: csehekkel, románokkal és jugoszlávokkal; a lap belsejében pedig "A szociáldemokraták szervezete összeköttetésben volt az antant propaganda-szervezeteivel" cím alatt bizonyítani igyekszik a vezércikk bárgyú állítását. A bizonyítás helyett azonban csak újabb állításokat találunk: „A római (cseh-jugoszláv) konferencia határozatait eljuttatták Ausztriába és Magyarországba, éppen így eljuttatta hozzánk a propaganda szervezett parancsait is a nemzetközi szociáldemokrata szervezet a semleges államokon keresztül." „A szociáldemokrácia szövetségese volt — akkor is! — azoknak, akik nemzeti létünk és önállóságunk ellen törtek." „A Nép" nagyon jól tartja, hogy mindez közönséges hazugság, de „A Nép" mindezt mégis leírja, mert — már saját gyakorlatából is — ismeri azt a közmondást, hogy csak rágalmazz bátran, valami majd csak odatapad... Biztosítjuk azonban a Binárd-féle csatorna szerencsétlen golyikóit, hogy ezúttal sem tapad oda semmi, ahová szánva volt, mert a fönt elősorolt bárgyú, rágalmak mindössze azt bizonyítják, hogy a „keresztény" és „nemzeti" újságírás makulátlanjai a sajtóalapnak azért a nyomorúságos pár ezer, koronájáért mindenre kaphatók. "A szociáldemokrata párt abszolúte nem veszi tragikusan az ilyen utsnédi rágalmakat, mert jól ismeri a túloldali újságírás bravóit és ismeri azokat is, akik ezeiket bérbeveszik és irányítják. Nagyon csalódnak az illetékes és a legilletékesebb urak, ha azt hiszik, hogy a ma súlyos politikai és gazdasági kérdéseit, amelyeket a szociáldemokrata párt fölszínon tart, el lehet intézni úgy, hogy sajtóbérenceiket ilyen manőverekre uszítják. A problémák fölszínen maradnak továbbra is — a rágalmazás és a mocskolódás taktikájáról pedig tegyenek le, mert a szociáldemokrata párt csak szánakozva tekint le arra az erkölcsi trárgyadombra, amelyen az ellenfelei állanak és a föntebb idézett harci eszközök alkalmazását is jónak találják.