Népszava, 1922. november (50. évfolyam, 249–273. sz.)

1922-11-01 / 249. szám

ban csak a kedvezményes földadóűzetések­ről van kimutatás. Azoknak az­ alkudozásoknak során, amelye­ket az egységespárti agráriusok folytattak a földadó javaslatának tárgyalása alkalmával, a­lkotmán­y többek közt azt az engedményt is tette a birtokosoknak, hogy október 31-éig k kedvezményesen róhatják le a földadót, azo­n túl pedig a javaslatban eredetileg megszabott­­adóösszeget kötelesek fizetni. A pénzügyminisz­ter úgy számított, hogy a földadó alá eső bir­tokoknak egyharmad része még e határidő előtt rója le adóját, úgy hogy a kedvezményesen befizetett adóösszegek 5 milliárdot tesznek majd ki. A pénzügyminisztériumba beérkezett jelentések szerint azonban a gazdák ennél jó­val nagyobb számban használták ki a kedvez­ményes fizetési határidőt. Az adóköteles föl­deiknek kétharmad része Titán, rótták le az adót október 31-ig, ami 10 milliárdot tesz ki. Hogy­­ a gazdáknak kedvükben járjanak, a pénzügy­minisztérium a kedvezményes leróvási határ­időt további két héttel meghosszabbította. A k­ormány törvénygyártó műhelyében törvénye­ket fabrikálnak a szövetkezeti kérdés „rende­zésére"­­­s-; az első ilynemű javaslat a szövet­kezetek állami támogatásáról szól, fölhat­al­mazván a pénzügyminisztert, hogy az Iparo­sok Országos Központi Hitelszövetkezeténe­k alaptőkéjéhez 10 millió korona értékű üzlet­rész átvételével já­lj­on hozzá. A szövetkezeti ügy­ többi ítészeit külön törvényekben akarják­­szabályozni. A parlamenti ellenzék­i szövetség felfeészül­ten várja a nemzetgyűlés megnyitását és minden alkalmat meg fog ragadni, hogy az ország népét sanyargató állapotok megváltoz­tatására kényszerítse a kormányt. A kormány­körök indolenciája a dolgozó tömegeket fenye­gető téli sanyarúságokkal­ szemben és a­ reakció újabb szemérmetlen készülődései szükségessé is teszik, hogy az igazi ellenzéki pártok a leg­­nagyobb erővel szálljanak szembe a reakció előretörtetésével szerbben. A közszabadságok, a drágaság, az ország mélyre sü­lyedt pénzügyei egyként parancsoló szükséggé teszik az éles el­lenzéki kritikát és küzdelmet.. Hegymegi Kiss Pál függetlenségi kisgazda­párti képviselő november 5-én beszámolót tart Debrecenben. Az ez alkalomból megtartandó nagygyűlésen az ellenzéki szövetségnek több tagja is részt vesz, a szociáldemokrata parla­menti frakció részéről Peidl­­hslva és Györki Imre nemzetgyűlési fé­pviselő elvtársai­. A deb­receni gyűlésen lép első ízben együttesen nyil­vánosság elé az ellenzéki pártszövetség, amely ezúttal tájékoztatni fogja a közvéleményt az ellenzék legközelebbi teendőiről. A mezőgazdasági munkabérmegállapítás­ról készülő törvényjavaslat ügyében kedden délelőtt a földmivelésü­gyi minisztérium törvényelőkészítő bizottsága ülést tartott. A bizottság ez alkalommal csak általá­nosságban tárgyalta a kérdést. Szeder Ferenc elvtárs — akit, mint a földmivelésügyi bizott­ság tagját az értekezletre meghívtak — újból kifejtette, hogy megnyugvást csak az jelent­hetne, ha" a bérmegállapító bizottságok elnöke bírósági ember lenne és nem a mezőgazdasági kamarák által kijelölt úgynevezett érdektele­nek közül kerülne ki és ha a bérmegállapító bizottságok a járások területére kötelezően ál­lapíthatják meg a minimális béreket és nem fakultatív jel­legű­ intézményekké tennék. A tör­vényelőkészítő bizottság legközelebb újból összeül és akkor belemegy a javaslat konkrét tárgyalásába. NÉPSZAVA Ttrtrb -novvmvesz A tejvállalatok ujabb drágiSSsi terve. * * ,Kfi&'vexmé»yd­etu afáreSawak a fővárosnak, amelyekkel snapi «másfél« milHő MfaS&ts profitot akarnak biztosithani maguknak. A tejvállalatok tudvalevően alig 10 napja emelték föl a tej árát 56 koronára és ezzel vég­kép lehetetlenné tették, hogy a szegény emberek, betegeik és gyermekeik részére a szükséges, sokszor az életmentést szolgáló tejmennyiséget beszerezzék. A tejvállalatok és termelők azon­ban ezzel az árdrágításukkal sem elégedtek meg, hanem azóta is egyre fenyegetőd­nek, hogy a tej árát igra fölemelik és legutóbb már 90—100 koronás tejárakról beszéltek. Az illetékesek pedig tétlenül nézték és né­zik még most is azt, hogy a fogyasztók telje­sen ki vannak szolgáltatva a tejérdekelt cé­gek uzsorájának, aminek beszédes bizonyíték­­ait látjuk a gyermekhalandóságról beszámoló statisztikákban. A kormány részéről állandóan arra hivatkoznak, hogy a tejuzsora ellen semmit, sem lehet tenni, mert hiszen szabad a tejforgalom. Az Árvizsgáló Bizottság pedig mindössze akkor hallatta szavát, amikor a tej árát 45 ko­ronára emelték föl: akkoriban még ígérgette, hogy vizsgálat tárgyává teszi ezt a drágítást és esetleg uzsorabíróság elé állítja a tejdrágí­tókat. Azóta azonban az árviz­sgálók sem moz­gatták a fülük botját, a beígért vizsgálatról, úgy látszik, végleg lemondtak akkor, ammikor a tejesek újabb drágítással tetézték előző ár­emelésüket. Most azután a tejvállalatok ismét burkatt drágítási tervvel álltak elő, amelyet olyan szín­ben szeretnének föl­büntetni, mintha ez a drágító javaslatuk bizonyos ked­vezményt jelentene a fogyasztók számláira. A­ vállalatok ugyanis — amint­ jelentik — azt ja­vasolták a Központi Tej­hivatalnak, hogy 25—30.000 liter tejet hajlandók lennének úgy­nevezett ,mérsékelt áron, 33—10 koronáért bizto­sítani azok részére, akik tejjegygyel rendelkez­nek, viszont ellenszolgáltatásul azt követelik, hogy ennek fejében körülbelül 90 koronára emelhessék föl a szabadforgalmi tej árát. Hír szerint, illetékes helyen komolyan veszik a tej­vállalatoknak ezt a javaslatát és ilyen alapon tá­rgy­alások­ba bocsátkoztak a vállalatokkal. Pedig már első számításra ki­vánók, hogy ezzel a javaslattal, a vállalatok által hangoztatott „kedvezményekkel" csupán újabb jogot akar­nak biztosítani maguiknak a tej­érdekeltségek egy eddiginél is nagyobb mérvű árdrágításra, járőszér is meg kell állapíta­unk­, hogy a vál­­atok által a jegyekre úgynevezett olcsóbb áron fölajánlott tejmennyiség még a gyermekek, betegek és aggok legminimá­lisabb tejszü­kségletét sem elégítené ki, úgy, hogy ez a ,,megoldás" ilyen szempontból sem vezetne célhoz. Ezzel szem­ben a tejérde­kel­tségek az általuk fölkínált „kedvezmények" folytán napi másfél milliós­­abb profitot akar­nak biztosítani maguknak a fővárosba fölszál­lított tej után. Mostanában ugyanis a napi tej­fölhozatal mintegy 87.000 liter, amelyért az 56 koronás­ uzsoraáron naponta 1872.000 koronát­­vettek be a fogyasztókon a vállalatok és ebből körülbelül 81%" jutott a termelőknek. Ha a vál­lalatok és termelők közös javaslatát elfogadnák, úgy 30.000 liter tejet adnának a vállalatok, a fogyasztóknak az említett 40 koronás áron, vagyis ezért a tejért naponta 1,200.000 koronát vennének be és napi fölhozatalból 57.000 litert adnának el 90 koron­ájával, vagyis 5.130.000 ko­ronáért, úgy hogy a vállalatok a fogyasztóknak biztosított „rendkívüli kedvezmények" folytén az eddigi 1­72.000 korona helyett naponta t1.330.000 koronát zsebelnének be 87.000 liter tejért. Ez pedig állag újabb 33%-os árdrágítást jelent. Hát ilyen kedvezményekből na nem kérünk. Mi mindig szószólói voltunk annak, hogy a nél­külözhetetlen élelmiszerekből — és ezek között első helyen áll a tej — legalább egy minimális mennyiséget biztosítsanak a dolgozóknak olyan áron, amelyen ezeket az élelmiszereket be is tudják szerezni. A fölajánlott 25—30.000 liter tejből azonban — amint már említettük — még csak néhány deci sem jutna a betegeknek, gyer­mekeknek­­és agyoknak, ugyanakkor pedig ez a javaslat teljesen lehetetlenné tenné, hogy a sze­gényebb néposztályhoz tartozók — ha véletle­nül nem ágyban fekvő betegek — akár csak he­tenkint egyszer is kevéske tejhez jussanak. Mindezek fejében pedig a vállalatok és terme­lők olyan szemérmetlen árdrágításukat kíván­ják a hatóságokkal szankcionáltatni, amelyet má­r erkölcsi szempontból sem fogadhatnak el az illetékesek. Végeredményként tehát meg­állapíthatjuk, hogy a tejvállalatok javaslata nem a fogyasztók, hanem a vállalatok számára jelent kedvezményt, sőt ennél is többet, napi újabb másfél milliós profitot. Semmiesetre sem szabad az illetékeseknek tehát a tejérde­keltsé­gek ketlepcéjébe bedőlni és­ lehetetlenné tenni azt, hogy itt a dolgozó emberek valaha is egy kortynyi fejet vagy kávét ihassanak. Az érde­kelteknek ez a szemérmetlen javaslata, amellyel az eddig szabadon űzött uzsorájukat igye­keznek a maguk számára hasznosítani, s fölnyithatná már az illetékesek szemét is és meggyőzhetni őket arról, hogy e percben nincs fontosabb közérdek, mint az, hogy a tejérdekelt­ségek szabad garázdálkodásának egyszer már véget vessenek és megszüntessék azt a lehetet­len állapotot, hogy a betegek és gyermekek élete néhány tejgazdaság tulajdonosának és a tejvállalatok részvényeseinek jókedvétől függ­jön. (Vasárnapig be lehet váltani az októberi zsír.­jegyeket.) A főváros tanácsa közli, hogy az ok­tóberi zárjegyeket még e héten, tehát legké­ sőbb szombaton a hatósági elárusítóhelyeken beváltják. A novemberi zsírjegyeket csak a jövő héten kezdik beváltani. Erről még külön értesítik a közönséget. N­K (Elitért árdrágítók.) "Az uznabírósá­g árdrágításért itélta el Büch­ler Mór és Kaszás Géza pálinka­keresked­őket fejenként 1 hónapi fogházra és 6000 korona pénzbüntetésre, mert cukorral üzérkedtek; Pék Gyu­la ceglédi lakos, volt budapesti vendéglőst sajtdrágításért 4000 korona fő-é® 600 korona mellékbüntetésre; Kalla Józe­fné tejtermékkereskedőt vajdrágitásért 1500 korona pénz­büntetésre; i­zv. Klein Sándornét kenyér­drágitásért 500 korona pénzbüntetésre; Boros Antalné piaci árast vajdrágitásért 8 napi fog­házra és 1000 korona pénzbüntetésre és Barkó Ferencné tejárost tejdrágitás miatt 14 napi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre ítélte. Elitélte még az u­zsorabiróság Hajós­­Jánosné Hunyadi-téri, csarnoki árust, mert a fejessaláta darabját 12 koronáért árusította, 14 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre; Tóth Ábrahám Hunyadi-téri árust ugyancsak fejessalátadrágtásért 2 napi fogházra és 1000 korona pénzbün­tetésre, Lukács Mózea Garad-téri piaci árust pedig sárgarépadrágításért 8 napi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre. Derék ellenfelein!!... Az utóbbi két napon rájuk derült a kon­junktúra Valahonnan nagyon jól irányítják a lepénzelt kormánysajtót s valamelyik központi illetékes olyan jól zongorázik a zongorán, hogy az elmúlt három esztendő alatt ilyen ordináre hangok még egyszer sem ugattak ki a fekete zongorából — október két utolsó napján. Csak természetes, hogy "A Nép" című — hitelbe! — még mindig megjelenő keresztény-nemzeti blaszfémia is beáll a koncertbe é­s azzal a bi­zonyos sajtóval egyetemben együtt öklendezik októberről és októberre. Eszünkbe sem jutna szóvátenni ezt a gyönyörű sajtóhadjáratot, mert hiszen szeretve tisztelt laptársaink, mint a miniszterelnökségi sajtóalap alkalmazottai, csak üzleti kötelmeiknek tesznek eleget s azt sem mondják, hogy október sem már, sem még nem alkalmas arra, hogy politikai leveskéket főzegeljenek rajta a politikas tisztesség éhen­kórászai! Azonban a rágalmazásnak akkora merészsége és a bárgyúságnak olyan mértéke mellett, mint amilyent „A­ Nép" produkál, még­sem mehetünk el szó nélkül s undorodva bár, de kénytelenek vagyunk mellette egy fricska erejéig megállani. Kedd este megjelent számá­ban ez a „hírlap" tultása önmagán. A szociál­demokrata párt parlamenti frakciójának tag­jairól azt írja,­­hogy „pontosan mű­ködő össze­köttetésük volt a fölosztásunkra törekvőkkel", tudniillik: csehekkel, románokkal és jugoszláv­­okkal; a lap belsejében pedig "A szociáldemo­kraták szervezete összeköttetésben volt az an­tant propaganda-szervezeteivel" cím alatt bi­zonyítani igyekszik a vezércikk bárgyú állítá­sát. A bizonyítás helyett azonban csak újabb állításokat találunk: „A római (cseh-jugoszláv) konferencia hatá­rozatait eljuttatták Ausztriába és Magyar­országba, éppen így eljuttatta hozzánk a propaganda­ szervezett parancsait is a nemzet­közi szociáldemokrata szervezet a semleges államokon keresztül." „A szociáldemokrácia szövetségese volt —­ akkor is! — azoknak, akik nemzeti létünk és ön­állóságunk ellen törtek." „A Nép" nagyon jól tartja, hogy mindez közönséges hazugság, de „A Nép" mindezt mégis leírja, mert — már saját gyakorlatából is — ismeri azt a közmondást, hogy csak rágalmazz bátran, valami majd csak oda­tapad... Biztosítjuk azonban a Binárd-féle csatorna szerencsétlen golyikóit, hogy ezúttal sem tapad oda semmi, ahová szánva volt, mert a fönt elősorolt bárgyú, rágalmak mindössze azt bizonyítják, hogy a „keresztény" és „nem­zeti" újságírás makulátlanjai a sajtóalapnak azért a nyomorúságos pár ezer, koronájáért mindenre kaphatók. "A szociáldemokrata párt abszolúte nem veszi tragikusan az ilyen utsnédi rágalmakat, mert jól ismeri a túloldali újságírás bravóit és is­meri azokat is, akik ezeiket bérbeveszik és irányítják. Nagyon csalódnak az illetékes és a legilletékesebb urak, ha azt hiszik, hogy a ma súlyos politikai és gazdasági kérdéseit, amelye­ket a szociáldemokrata párt fölszínon tart, el lehet intézni úgy, hogy sajtóbérenceiket ilyen manőverekre uszítják. A problémák fölszínen maradnak továbbra is — a rágalmazás és a mocskolódás taktikájáról pedig tegyenek le, mert a szoci­áldemokrata párt csak szánakozva tekint le arra az erkölcsi trárgyadombra, ame­lyen az ellenfelei állanak és a föntebb idézett harci eszközök alkalmazását is jónak találjá­k.

Next