Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)
1923-03-01 / 48. szám
. NÉPSZAVA 1923 március 1. A pénzügyminiszter hosszú beszéd kíséretében nyújtotta be a költségvetést * * A kormány pénzügyi programja , a forgalmi adó még „fokozható", a községekzámára új jövedelmi forrásokat kell nyitni, csökkenteni kell a természetbeni ellárást, fokozni a kivitelt. „A kapitalista Európa nem akar kölcsönt adni az országnak." — A kormány a lakások és lakbérek felszabadítása mellett. — InterpelLáció a két kurzuslap izgatásairól és a bűntettekért való lelkesedéséről. A nemzetgyűlés szerdai ülésén a pénzügyminiszter beterjesztette az 1922/23. évi állami költségvetést és egyben hosszabb nyilatkozatban vázolta a kormány pénzügyi és gazdasági programját. A pénzügyminiszter beszéde teljesen betöltötte a napirendre szánt időt, úgy hogy az expozé után áttértek az interpellációkra. A 71 interpellációk közül különösen Rupert D Dezső interpellációja tarthat számot általános érdeklődésre. Az interpelláló ugyanis föltárta ama kurzuslapok szerkesztőségi szobáinak a képét, amelyekben nap-nap után a legelvetemültebb uszításokat követik el a munkásság és egyben a békés polgárság ellen. Elmondotta az interpelláló, hogy kik a tollforgatói ezeknek a kormánypárti lapoknak, amelyek — úgymond — „gonosztevők bűneinek dicsőítésével üzletszerűen foglalkoznak, az élet- és vagyonbiztonság ellen napról-napra vérlázító módon izgatnak". Elmondta Rupert, hogy „például az „Akasztófaújság" egyik munkatársa egy évig börtönben ült sikkasztás miatt, a másik a leghangosabb bolsevisták közé tartozott, a harmadikról saját rokonai azt vallották, hogy a Wertheim-kasszájukat föltörte". Interpellációjában Rupert kérdést intézett a miniszterelnökhöz, vajjon tudomása volt-e arról, hogy e két lap szerkesztőségét az államfő meg fogja látogatni és megkérdezte a miniszterelnököt arra vonatkozóan is, hajlandó-e kijelenteni, hogy ezeket az uszító, hazudozásból élősködő lapokat a kormány anyagi támogatásban részesíti-e. A miniszterelnök erre a fölvilágosításra egyelőre annál kevésbé mutatott hajlandóságot, mert az interpelláció idején ott sem volt a nemzetgyűlésben. Ellenben a belügyminiszter szükségét érezte annak, hogy miként legutóbb ébredőeket, most a kurzusnak ezt a két sajttakaróját védőszárnyai alá vegye. A két kormánypárti, katonai diktatúrát és más hasonló jókat követelő, lap ügyeinek kiteregetése természetesen a gömbösi tájakon nagy izgalmakat keltett, úgy hogy az interpelláció közben az ülést egyizben föl is kellett függeszteni. Már későre járt az idő, amikor Reisinger Ferenc elvtársnak az internálótábor ügyében bejegyzett interpellációjára, valamint a többi hasonló tárgyú interpellációra került volna a sor és ezért Reisinger elvtárs interpellációját kénytelen volt elhalasztani, hogy a legközelebb, alkalmasabb időben — ha erre mód kínálkozik, már a csütörtöki ülés folyamán — az országnak ezt a szégyenét és a Siralomvárosban tett látogatás tapasztalatait megfelelő módon szóvátegye a nemzetgyűlés előtt és a látogatás tapasztalatai alapján is e szégyenfoltak végleges letörlését követelje. Az ülést délelőtt VI0 órakor nyitotta meg Szcitovszky elnök. Harmadszori olvasásban megszavazták a mérnöki rendtartásról szóló javaslatot, majd Kátay pénzügyminiszter beterjesztette az 1922—23. évi költségvetést, kérve annak a pénzügyi bizottsághoz való utalását. A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy a költségvetés 40,8 milliárd deficitet mutat föl. Bizonyítgatta, hogy az 1921—22. év költségvetéséhez képest a kiadások emelkedése valamivel kevesebb, mint négyszeres, a bevételek pedig több mint négyszeresre emelkedtek. A deficit növekedése az akkori 0.84 centimos és a költségvetés alapjául szolgáló 0.23 centimos korona arányának ,,felel meg". Ha az 1922—23, illetve 1921—22. költségvetési év deficitjét számítjuk át aranykoronára, az annak a 90 millió aranykoronának felel meg, amelyet az utolsó békebeli költségvetési év deficitje mutatott. Beszédével nem kíván megnyugtatóan hatni, ellenkezően, rámutat azokra a dolgokra, amelyek új megoldást igényelnek és amelyeket a költségvetésből ki kell küszöbölni. Ami az új adórendszer eredményét illeti, fölsorolta a következő adatokat: a forgalmi adó előirányzott bevétele 34 milliárd korona. Ez az adó még „fokozható". A fogyasztási adók bevétele 7.8 milliárddal szerepel, a cukornál és a szesznél 8.2%-kal ,,kisebb" az adókulcs, mint a békebeli volt. A földadó bevétele 10 milliárdra van előirányozva és az ősszel — mondotta — ennek az adónak legnagyobb része befolyt. Az adórendszer nagyban és egészben ki van építve, csupán a jövedelmi adó és a községi adózás vár rendezésre. A községi adórendszerben másodrendűvé akarja degradálni a pótadót és szerepet kíván biztosítani az érdekeltségeknek, új jövedelmi forrásokat szándékszik nyitni a községi háztartásoknak. Be kell vinni a társadalomba a takarékossági szellemet. Az államadósságok kérdésénél megjegyezte, hogy öszszesen 64,2 milliárd az államadósság. Legközelebb javaslatot terjeszt be, amely a kiíring-eljárást szabályozza Angliával, Belgiummal, Franciaországgal és Törökországgal szemben. A békeszerződés értelmében rövid határidőn belül 170 milliárd adósságot kell ezeknek az államoknak megfizetni. Nagy megterhelés az államra nézve a természetbeni ellátás, amely 21 milliárddal szerepel a költségvetésben. Ez a megterhelés ilyen mértékben továbbra fönn nem tartható. A jövőben redukálni kell a természetbeni ellátást, amelyből mindenkit kirekesztenek, egyedül a tisztviselők részére marad fönn a természetbeni ellátás. De e tekintetben is helye van bizonyos reformoknak. A természetbeni ellátásra jogosultak száma most 200.000-re csökkent. A községi törvények fő célja, hogy alkalmazottaikról a községek gondoskodhassanak. A múlt évi létszámapasztási törvény alapján 11—12.000 tisztviselő vált meg az állami szolgálatból, de minthogy később ezeknek egy részét vissza kellett venni, a tisztviselői dedukció nem volt több 9—10.000-nél. Ez a létszámapasztás nem elégséges. Főként a magasabb kvalifikációjú fogalmazói alkalmazottak számát kell korlátozni. Világosan meg kell állapítani, hogy hol, mennyi tisztviselő alkalmazható, hogy hosszú időn át szó se lehessen szaporodásról. A mostani nagy tisztviselői karral akár egy nagy világbirodalmat is el lehetne adminisztrálni. Beismerem — mondotta a pénzügyminiszter —, hogy sok eltörölhető intézmény és hivatal van. (Rupert Rezső: „A főudvarnagyi bíróság!" — Nagy zaj az egységes párton.) A likvidáló hivatalt a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni. Szükséges általában megváltoztatni a tisztviselői státust. Kisérlet történt az illetmények egységes rendezése dolgában a külügyminiszteri alkalmazottaknál. (Gaál Gaszton: „Negyven millió a párisi követ fizetése!") Mindent meg kell tenni, hogy külföldi fizetési eszközök minél nastyobb mennyiségben álljanak rendelkezésre. E célra fokozni kell az exportot. Rátért ezután az egyes miniszteri tárcák költségvetésére és szünetet kért. Az elnök az ülést 10 percre fölfüggesztette. Szünet után Kállay pénzügyminiszter folytatta beszédét. A népjóléti tárcánál fölemlítette, hogy a munkásbiztosítás kérdése legközelebb javaslat alakjában kerül a nemzetgyűlés elé. A kultusztárcánál közölte, hogy az egyetemek évente 2560 diplomát adnak ki és ez oly szám, amelyre nincs szükség. A legnagyobb baj, hogy állandóan igénybe kell venni a bankóprést. Kérdés, hogyan kerülünk ki az inflációból, amelyben mélyen benne vagyunk? A deficit felét beruházásokra fordítják. A pénz állandó romlását és a drágaságot az idézi elő, hogy ilyen módon födezzük kiadásainkat. Nagy baj, hogy az állami alkalmazottak részéről állandóan igényekkel jelentkeznek. A hadseregg gazdálkodásánál megjegyezte, hogy a zsoldos hadsereg nem felel meg az ország viszonyainak. (Grieger Miklós: Jobb a törzstiszt, mint a bala!") A külföldnek járó fizetéseknél igyekszik engedményeket kieszközölni. A kibontakozáshoz az államnak kölcsönre van szüksége. Az export tekintetében a tilalmi listát teljesen törölni kell. A kivitelnél a korlátozó intézkedéseket állandóan föntartani nem lehet, szem előtt kell tartani a szabad gazdálkodásra való áttérést. A közönség egy része teljesen megbénítani igyekszik a Devizaközpontot. A hitelélet terén is szükség van bizonyos korlátozó intézkedésekre. Az úgynevezett kosztpénz kérdésében törekedni kell megnyugtató intézkedésekre. A lakáskérdésben is elhatározó lépést kell tenni a szabad gazdálkodásra való átmenet felé. Azt a többletet, amit a lakások részére meg fognak állapítani, oly módon kell elosztani, hogy abból fedöztessenek a közületre háruló kiadások. A lakástermelés emelése csak úgy lehetséges, ha a parlament megfelelő összeget bocsát a pénzügyi kormányzat rendelkezésére. A pénz stabilitásának legfontosabb előfeltétele — állapította meg a pénzügyminiszter — az egyensúlyozott költségvetés lehet. Bízott abban, hogy a kapitalista Európa állami kölcsönt fog adni, de ez a reménye meghúsult. Ennélfogva az ország talpraállítása a belső erők és lehetőségek fölhasználásával érhető el. Végül a költségvetés beható kritikáját kérte. Mivel a tárgyalásra szánt idő letelt, az elnök napirendi indítványt tett. Ennek alapján elhatározták, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését csütörtökön tartja és annak napirendje, a négy erdészeti javaslat folytatólagos tárgyalása. Rövid szünet után rátértek az interpellációk előterjesztésére. Kiss Menyhért ébredő interpellációjában — harsogó derültséget keltve — „magas katonai személyiséget" óhajtott a Lakáshivatal élére. Strausz István azt tette szóvá, hogy a Devizaközpont a kereskedők és iparosok által igényelt devizák kiszolgáltatását halogatja, ami nagy kárt jelent az iparra és kereskedelemre. Kállay pénzügyminiszter kijelentette, hogy ezek a nehézségek csupán „átmeneti" természetűek. Minthogy a kormány nagyobb, 10 -60 milliárdnyi exportra határozta el magát, ami jelentős külföldi valutához fogja juttatni a forgalmat, a kereskedők és iparosok igényeinek legnagyobb részét a legközelebb már ki fogják elégíteni. Nagy Ernő interpellációjában az iránt érdeklődött, miért nem fejezték be a Gulácsy bereg megyei alispán ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot és hajlandó-e a kormány őt viselt dolgaiért felelősségre vonni. Dénes István a földmivelésügyi miniszterhez intézett interpellációjában a nagybirtokosok földváltságának lerovását sürgette. Ezután Rupert Rezső „A Nép" című „Akasztófaújság"-nak és Gömbös „Szózat"-ának fölbujtásai és a legutóbbi bombamerénylet ügyében terjesztett elő interpellációt. Az egységes párt folytonos viharzása közben tette szóvá a kommün utáni atrocitásokat s a Bethlenkormány választási visszaéléseit. A kormány e ballépés után tovább halad a megkezdett úton és ezért következnek be a legsúlyosabb támadások az állami és társadalmi rend ellen. Pedig a kormány tud erélyes lenni, ha akar. Az utcai terror után elkövetkezett a sajtóterror. A kormánynak három lapja gyakorolja ezt: „A Nép", a „Szózat" és a „8 Órai Újság". _A Nép" a katolikusoknak, a „Szózat" a reformátusoknak, a „8 Órai Újság" a zsidóknak készül. (Nagy derültség.) Az utóbbi nem szívesen, hanem kényszerből lett a kormánylap, az egyik tulajdonosának kalamitása volt egy bankügyletből kifolyóan. A másik két lap forradalmi s szegényen kezdték pályafutásukat, amely most dúsan, rotációs gépekkel fölszerelt sajtóépületben ,a „Stádium" épületében végződik. P pedig a „Szózat"-ot valamikor hitelbe nyomták. (Drózdy Győző: „De kapott ez a lap pénzt a mozisoktól!") Igen, valószínűen megvágási alapon! Amikor a tartozás kifizetését sürgette a nyomda, azt mondották, hogy majd a Perényi Zsigmond Nemzeti Szövetsége elintézi az ügyet. Abból, hogy a kormány annak idején 1.000.000 korona szubvenciót adott a Csizmadia-féle „Igazság"-nak, következtetni lehet, honnan vette a „Szózat" a pénzt? Egy esetben a lap részére a Nemzeti Hitelintézet Zsilinszky Endre számlájára folyósított pénzt. (Zsilinszky Endre, Gömbös kebelbarátja: „Mi köze hozzá?!") Ily fizetési zavarok után a lapot a saját palotával rendelkező „Stádium"nyomdájában állítják elő. Állítja, hogy a „Szózat" nem a saját erejéből, hanem közpénzekből él. (Dühös műfölháborodás az egységest párton.) A lap pénzt fogadott el a zsidó mozisoktól a memorandumok leközléséért, ami azonban elmaradt. Az antiszemita uszító lap hátsó oldala tele van zsidó üzletek hirdetéseivel. (Folytonos zaj és közbekiáltások a kormánypárt padjain.) A testvérlapot," A Nép"-et azon a pénzen csinálják, amit Hollandiából kunyeráltak „katolikus munkásvédelmi" címen. Hasonló módon szereztek pénzt a protestáns szervezetektől. A holland milliók elszámolása körül zavarok mutatkoztak s a vallási célra kapott pénzt vallási gyűlölet szitására használták föl. Amikor a lapnál anyagi bajok támadtak, segítségül megjelentek ott Wolffék és Benárdék. Ez a lap elől borzasztóan antiszemita, hátul tele van zsidó kereskedők hirdetéseivel. Minthogy mind a két lap állandóan kedvezőtlen anyagi körülményekkel küzködött, nem valószínű, hogy a Rózsa-utcai palotát és nyomdát a maguk pénzén szerezték. (Esztergályos János: „Rózsa-utcai erkölcsökkel szerezték!") Nem veszi rossznéven, ha a kormány a lapját szubvencionálja, de kérdés, milyenek azok a lapok, amelyeket a kormány támogat? „A Nép" például azt írta, hogy nem kell parlament, hanem katonai diktatúra, a „Szózat" pedig Apponyi Albertet bandavezérnek nevezte el. (Patacsi folytonosan közbekiált, amire Reisinger Ferenc leinti: „Patacsi képviselő urat rendreutasítom!" — Derültség.)