Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)

1923-03-01 / 48. szám

. NÉPSZAVA 1923 március 1. A pénzügyminiszter hosszú beszéd kíséretében nyújtotta be a költségvetést * * A kormány pénzügyi programja , a forgalmi adó még „fokozható", a községek­zámára új jövedelmi forrásokat kell nyitni, csökkenteni kell a természetbeni ellárást, fokozni a kivitelt.­­ „A kapitalista Európa nem akar kölcsönt adni az országnak." — A kormány a lakások és lakbérek felszabadítása mellett. — Inter­­pelLáció a két kurzuslap izgatásairól és a bűntettekért való lelkesedéséről. A nemzetgyűlés szerdai ülésén a pénzügy­miniszter beterjesztette az 1922/23. évi állami költségvetést és egyben hosszabb nyilatkozat­ban vázolta a kormány pénzügyi és gazdasági programját. A pénzügyminiszter beszéde tel­jesen betöltötte a napirendre szánt időt, úgy h­ogy az expozé után áttértek az interpellá­ciókra. A­ 71 interpellációk közül különösen Rupert D Dezső interpellációja tarthat számot általános érdeklődésre. Az interpelláló ugyanis föl­tárta ama kurzuslapok szerkesztőségi szobái­nak a képét, amelyekben nap-nap után a leg­elvetemültebb uszításokat követik el a mun­kásság és egyben a békés polgárság ellen. El­mondotta az interpelláló, hogy kik a tollfor­gatói ezeknek a kormánypárti lapoknak, ame­lyek — úgymond — „gonosztevők bűneinek dicsőítésével üzletszerűen foglalkoznak, az élet- és vagyonbiztonság ellen napról-napra vérlázító módon izgatnak". Elmondta Rupert, hogy „például az „Akasztófaújság" egyik munkatársa egy évig börtönben ült sikkasz­tás miatt, a­ másik a leghangosabb bolsevisták közé tartozott, a harmadikról saját rokonai azt vallották, hogy a Wertheim-kasszájukat föltörte". Interpellációjában Rupert kérdést in­tézett a miniszterelnökhöz, vajjon tudomása volt-e arról, hogy e két lap szerkesztőségét az államfő meg fogja látogatni és megkérdezte a miniszterelnököt arra vonatkozóan is, haj­landó-e kijelenteni, hogy ezeket az uszító, hazudozásból élősködő lapokat a kormány anyagi támogatásban részesíti-e. A miniszter­elnök erre a fölvilágosításra egyelőre annál kevésbé mutatott hajlandóságot, mert az inter­pelláció idején ott sem volt a nemzetgyűlésben. Ellenben a belügyminiszter szükségét érezte annak, hogy miként legutóbb ébredőeket, most a kurzusnak ezt a két sajttakaróját védőszár­nyai alá vegye. A két kormánypárti, katonai diktatúrát és más hasonló jókat követelő, lap ügyeinek ki­teregetése természetesen a gömbösi tájakon nagy izgalmakat keltett, úgy hogy az interpel­láció közben az ülést egyizben föl is kellett függeszteni. Már későre járt az idő, amikor Reisinger Ferenc elvtársnak az internálótábor ügyében bejegyzett interpellációjára, valamint a többi hasonló tárgyú interpellációra került volna a sor és ezért Reisinger elvtárs inter­pellációját kénytelen volt elhalasztani, hogy a legközelebb, alkalmasabb időben — ha erre mód kínálkozik, már a csütörtöki ülés folya­mán — az országnak ezt a szégyenét és a Siralomvárosban tett látogatás tapasztalatait megfelelő módon szóvátegye a nemzetgyűlés előtt és a látogatás tapasztalatai alapján is e szégyenfolt­ak végleges letörlését követelje. Az ülést délelőtt VI0 órakor nyitotta meg Szcitovszky elnök. Harmadszori olvasásban megszavazták a mérnöki rendtartásról szóló javaslatot, majd Kátay pénzügyminiszter beterjesztette az 1922—23. évi költségvetést, kérve annak a pénzügyi bizottsághoz való uta­lását. A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy a költségvetés 40,8 milliárd deficitet mu­tat föl. Bizonyítgatta, hogy az 1921—22. év költség­vetéséhez képest a kiadások emelkedése vala­mivel kevesebb, mint négyszeres, a bevételek pedig több mint négyszeresre emelkedtek. A deficit növekedése az akkori 0.84 centimos és a költségvetés alapjául szolgáló 0.23 centimos korona arányának ,,felel meg". Ha az 1922—23, illetve 1921—22. költségvetési év deficitjét szá­mítjuk át aranykoronára, az annak a 90 millió aranykoronának felel meg, amelyet az utolsó békebeli költségvetési év deficitje mutatott. Beszédével nem kíván megnyugtatóan hatni, ellenkezően, rámutat azokra a dolgokra, ame­lyek új megoldást igényelnek és amelyeket a költségvetésből ki kell küszöbölni. Ami az új adórendszer eredményét illeti, fölsorolta a következő ada­tokat: a forgalmi adó előirányzott bevétele 34 milliárd korona. Ez az adó még „fokozható". A fogyasztási adók bevétele 7.8 milliárddal szerepel, a cukornál és a szesznél 8.2%-kal ,,ki­sebb" az adókulcs, mint a békebeli volt. A földadó bevétele 10 milliárdra van előirányozva és az ősszel — mondotta — ennek az adónak legnagyobb része befolyt. Az adórendszer nagyban és egészben ki van építve, csupán a jövedelmi adó és a községi adózás vár rende­zésre. A községi adórendszerben másodren­dűvé akarja degradálni a pótadót és szerepet kíván biztosítani az érdekeltségeknek, új jö­vedelmi forrásokat szándékszik nyitni a köz­ségi háztartásoknak. Be kell vinni a társada­lomba a takarékossági szellemet. Az állam­adósságok kérdésénél megjegyezte, hogy ösz­szesen 64,2 milliárd az államadósság. Legközelebb javaslatot terjeszt be, amely a kií­ring-eljárást szabályozza Angliával, Bel­giummal, Franciaországgal és Törökországgal szemben. A békeszerződés értelmében rövid határidőn belül 170 milliárd adósságot kell ezeknek az államoknak megfizetni. Nagy meg­terhelés az államra nézve a természetbeni el­látás, amely 21 milliárddal szerepel a költség­vetésben. Ez a megterhelés ilyen mértékben to­vábbra fönn nem tartható. A jövőben redukálni kell a természetbeni ellátást, amelyből mindenkit kirekesztenek, egyedül a tisztviselők részére marad fönn a természetbeni ellátás. De e tekintetben is helye van bizonyos re­formoknak. A természetbeni ellátásra jogosul­tak száma most 200.000-re csökkent. A községi törvények fő célja, hogy alkalmazottaikról a községek gondoskodhassanak. A múlt évi létszámapas­ztási törvény alapján 11—12.000 tisztviselő vált meg az állami szolgálatból, de minthogy később ezeknek egy részét vissza kellett venni, a tisztviselői d­edukció nem volt több 9—10.000-nél. Ez a létszámapasztás nem elégséges. Főként a magasabb kvalifikációjú fogalmazói alkal­mazottak számát kell korlátozni. Világosan meg kell állapítani, hogy hol, mennyi tiszt­viselő alkalmazható, hogy hosszú időn át szó se lehessen szaporodásról. A mostani nagy tisztviselői karral akár egy n­agy világbiro­dalmat is el lehetne adminisztrálni. Beismerem — mondotta a pénzügyminisz­ter —, hogy sok eltörölhető intézmény és hiva­tal van. (Rupert Rezső: „A főudvarnagyi bíró­ság!" — Nagy zaj az egységes párton.) A likvi­dáló hivatalt a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni. Szükséges általában megvál­toztatni a tisztviselői státust. Kisérlet történt az illetmények egységes rendezése dolgában a külügyminiszteri alkalmazottaknál. (Gaál Gasz­ton: „Negyven millió a párisi követ fizetése!") Mindent meg kell tenni, hogy külföldi fizetési eszközök minél nastyobb mennyiségben állja­nak rendelkezésre. E célra fokozni kell az ex­portot. Rátért ezután az egyes miniszteri tár­cák költségvetésére és szünetet kért. Az elnök az ülést 10 percre fölfüggesztette. Szünet után Kállay pénzügyminiszter foly­tatta beszédét. A népjóléti tárcánál fölemlí­tette, hogy a munkásbiztosítás kérdése legközelebb javaslat alakjában kerü­l a nemzet­gyűlés elé. A kultusztárcánál közölte, hogy az egyetemek évente 2560 diplomát adnak ki és ez oly szám, amelyre nincs szükség. A legna­gyobb baj, hogy állandóan igénybe kell venni a bankóprést. Kérdés, hogyan kerülünk ki az inflációból, amelyben mélyen benne vagyunk? A deficit felét beruházásokra fordítják. A pénz állandó romlását és a drágaságot az idézi elő, hogy ilyen módon födezzü­k kiadásainkat. Nagy baj, hogy az állami alkalmazottak részé­ről állandóan igényekkel jelentkeznek. A had­seregg gazdálkodásánál megjegyezte, hogy a zsoldos hadsereg nem felel meg az ország vi­szonyainak. (Grieger Miklós: J­obb a törzs­tiszt, mint a bala!") A külföldnek járó fizeté­seknél igyekszik engedményeket kieszközölni. A kibontakozáshoz az államnak kölcsönre van szüksége. Az export tekintetében a tilalmi lis­tát teljesen törölni kell. A kivitelnél a korlátozó intézkedéseket ál­landóan föntartani nem lehet, szem előtt kell tartani a szabad gazdálko­dásra való áttérést. A közönség egy része tel­jesen megbénítani igyekszik a Devizaközpon­tot. A hitelélet terén is szükség van bizonyos korlátozó intézkedésekre. Az úgynevezett kosztpénz kérdésében törekedni kell megnyug­tató intézkedésekre. A lakáskérdésben is elhatározó lépést kell tenni a szabad gazdálkodásra való átmenet felé. Azt a többletet, amit a lakások részére meg fognak állapítani, oly módon kell elosztani, hogy abból fedöztessenek a közületre háruló kiadások. A lakástermelés emelése csak úgy lehetséges, ha a parlament megfelelő összeget bocsát a pénzügyi kormányzat rendelkezésére. A pénz stabilitásának legfontosabb előfelté­tele — állapította meg a pénzügyminiszter — az egyensúlyozott költségvetés lehet. Bízott abban, hogy a kapitalista Európa állami köl­csönt fog adni, de ez a reménye meghúsult. Ennélfogva az ország talpraállítása a belső erők és lehetőségek fölhasználásával érhető el. Végül a költségvetés beható kritikáját kérte. Mivel a tárgyalásra szánt idő letelt, az elnök napirendi indítványt tett. Ennek alapján el­határozták, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését csütörtökön tartja és annak napirendje, a négy erdészeti javaslat folytatólagos tár­gyalása. Rövid szünet után rátértek az interpellációk előterjesztésére. Kiss Menyhért ébredő interpellációjában — harsogó derültséget keltve — „magas katonai személyiséget" óhajtott a Lakáshivatal élére. Strausz István azt tette szóvá, hogy a De­vizaközpont a kereskedők és iparosok által igényelt devizák kiszolgáltatását halogatja, ami nagy kárt jelent az iparra és kereskede­lemre. Kállay pénzügyminiszter kijelentette, hogy ezek a nehézségek csupán „átmeneti" termé­szetűek. Minthogy a kormány nagyobb, 10 -60 milliárdnyi exportra határozta el ma­gát, ami jelentős külföldi valutához fogja juttatni a forgalmat, a kereskedők és iparosok igényeinek legnagyobb részét a legközelebb már ki fogják elégíteni. Nagy Ernő interpellációjában az iránt ér­deklődött, miért nem fejezték be a Gulácsy bereg megyei alispán ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot és ha­jlandó-e a kormány őt viselt dolgaiért felelősségre vonni. Dénes István a földmivelésügyi miniszter­hez intézett interpellációjában a nagybirtoko­sok föld­váltságának lerovását sürgette. Ezután Rupert Rezső „A Nép" cím­ű „Akasz­tófaújság"-nak és Gömbös „Szózat"-ának föl­bujtásai és a legutóbbi bombamerénylet ügyé­ben terjesztett elő interpellációt. Az egységes párt folytonos viharzása közben tette szóvá a kommün utáni atrocitásokat s a Bethlen­kormány választási visszaéléseit. A kormány e ballépés után tovább halad a megkezdett úton és ezért következnek be a legsúlyosabb táma­dások az állami és társadalmi rend ellen. Pedig a kormány tud erélyes lenni, ha akar. Az utcai terror után elkövetkezett a sajtó­terror. A kor­mánynak három lapja gyakorolja ezt: „A Nép", a „Szózat" és a „8 Órai Újság". _A Nép" a katolikusoknak, a „Szózat" a re­formátusoknak, a „8 Órai Újság" a zsidóknak készül. (Nagy derültség.) Az utóbbi nem szíve­sen, hanem kényszerből lett a kormánylap, az egyik tulajdonosának kalamitása volt egy bankügyletből kifolyóan. A másik két lap forradalmi s szegényen kezdték pályafutásu­kat, amely most dúsan, rotációs gépekkel föl­szerelt sajtóépületben ,a „Stádium" épületében végződik. P pedig a „Szózat"-ot valamikor hitelbe nyomták. (Drózdy Győző: „De kapott ez a lap pénzt a mozisoktól!") Igen, valószí­nűen megvágási alapon! Amikor a tartozás kifizetését sürgette a nyomda, azt mondották, hogy majd a Perényi Zsigmond Nemzeti Szö­vetsége elintézi az ügyet. Abból, hogy a kor­mány annak idején 1.000.000 korona szubvenciót adott a Csizmadia-féle „Igazság"-nak, követ­keztetni lehet, honnan vette a „Szózat" a pénzt? Egy esetben a lap részére a Nemzeti Hitel­intézet Zsilinszky Endre számlájára folyósított pénzt. (Zsilinszky Endre, Gömbös kebelbarátja: „Mi köze hozzá?!") Ily fizetési zavarok után a lapot a saját palotával rendelkező „Stádium"­nyomdájában állítják elő. Állítja, hogy a „Szózat" nem a saját erejéből, hanem közpén­zekből él. (Dühös műfölháborodás az egységest párton.) A lap pénzt fogadott el a zsidó mozi­soktól a memorandumok leközléséért, ami azonban elmaradt. Az antiszemita uszító lap hátsó oldala tele van zsidó üzletek hirdetései­vel. (Folytonos zaj és közbekiáltások a kor­mánypárt padjain.) A testvérlapot," A Nép"-et azon a pénzen csinálják, amit Hollandiából kunyeráltak „katolikus munkásvédelmi" cí­men. Hasonló módon szereztek pénzt a pro­testáns szervezetektől. A holland milliók el­számolása körül zavarok mutatkoztak s a val­lási célra kapott pénzt vallási gyűlölet szitá­sára használták föl. Amikor a lapnál anyagi bajok támadtak, segítségül megjelentek ott Wolffék és Benárdék. Ez a lap elől borzasztóan antiszemita, hátul tele van zsidó kereskedők hirdetéseivel. Minthogy mind a két lap állan­dóan kedvezőtlen anyagi körülményekkel küz­ködött, nem valószínű, hogy a Rózsa-utcai pa­lotát és nyomdát a maguk pénzén szerezték. (Esztergályos János: „Rózsa-utcai erkölcsök­kel szerezték!") Nem veszi rossznéven, ha a kormány a lapját szubvencionálja, de kérdés, milyenek azok a lapok, amelyeket a kormány támogat? „A Nép" például azt írta, hogy nem kell parlament, hanem katonai diktatúra, a „Szózat" pedig Apponyi Albertet banda­vezérnek nevezte el. (Patacsi folytono­san közbekiált, amire Reisinger Ferenc leinti: „Patacsi képviselő urat rendreuta­sítom!" — Derültség.)

Next