Népszava, 1924. február (52. évfolyam, 27–50. sz.)

1924-02-01 / 27. szám

üs­ip SZA¥A 1924 február 1. Zajos vita a képviselők, köztisztviselők­­ és katonatisztek földigénylése körül. * * fig* volt fiúispán, aki fájdalomdíjul 600 holdat kapott, egy képviselő, akinek 50 hold jutott. — Farkas István elvtárs­as ellenforradalmi kizárása okok ki­­kü­ször­ölését követeli. — Várnai Dániel elvtárs védelmet követel a török­ föld­igénylők számára a jegyző­ önkényeskedésekkel szemben. * * U­­nestet kapott a kormánypárt. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén a föld­reformnovella folytatólagos részletes vitája időnként zajos jeleneteket idézett föl. A 2. sza­kasz tárgyalása során különösen nagy vita ke­rekedett Gaál Gaszton amaz indítványa körül, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív katona­tisztek és köztisztviselők a földreformtörvény útján ne kaphassanak föld­et. Ez a módosító in­dítvány, amelyet Farkas István elvtárs a szo­ciáldemokrata parlamenti frakció nevében is magáévá tett, az egységespárti oldalon nagyon is vegyes érzelmeket keltett. Egységespártiék ugyan nem merték a módosítást nyíltan meg­tagadni, viszont meglátszott rajtuk, hogy az indítvány bizony nagyon is nem­­kedvükre való. Végül a többség, egy kormánypárti oldal­ról benyújtott áthidaló módosítást fogadott el, "amellyel azt kívánta elérni, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon. A 3. szakasznál Farkas István elvtárs szólalt föl és rámutatott arra, hogy a földreformtör­vény" sok olyan kizárási okot tartalmaz, amely az igénylőkkel szemben csupán az ellenforra­dalmi törekvéseket és az emberüldözést szol­gálja és rengeteg jogos igénylőt elüt attól, hogy földhöz, házhelyhez juthassanak. Olyan irányú módosítást nyújtott tehát be, amely ezeket a kizárási okokat kiküszöböli. Ugyan­csak ennél a szakasznál Várnai Dániel elvtárs kifejtette, hogy a 15 napban megállapított ha­táridő túlságosan rövid ahhoz, hogy azok, aki­ket az igénylők sorából töröltek, ez ellen orvos­lással éljenek és itt rámutatott azokra a jegyzői önkényeskedésekre, amelyeknek különösen a föld nincstelenjei vannak kitéve. Olyan ér­telmű módosítást javasolt tehát, hogy a föl­szólamlás határidejét 30 napban állapítják meg. A javasolt módosítások fölött a nemzet­gyűlés csak legközelebb dönt­. Az ülés egyébként derűs hangulatban ért véget. Az ülés végén, a napirend után ugyanis­­fölszólalt Eöry Szabó pártonkívüli ellenzéki, aki tudvalévően mintegy 8—10 héttel ezelőtt lé­pett ki az egységes pártból és elpanaszolta, hogy szerdai interpellációja közben, amikor az Eskütt-féle panamaügyet tárta föl a nemzet­gyűlés előtt, egy kormánypárti képviselő azt kiáltotta feléje: „Mi lesz a két tehénnel!" Ezért szükségesnek tartja, hogy a tehénügy históriá­ját elmondja. El is mondotta, hogy a maga vá­lasztására, mivel nem volt az egységes pártnak hivatalos, csak amolyan félhivatalos jelöltje, saját pénzét költötte el és ezért kárpótlásképen Gömbös Gyula, mint egységespárti választási fődiktátor, két tehenet tukmált rá. Ezt Gömbös Gyula eg­y levelével is bizonyította. Óriási de­rültség fogadta ezt a tehénhistóriát és a de­rültség még csak fokozódott, amikor­­az ellen­zéki oldalról a tehenes históriának megfelelően a kormány táborának új címet adományoztak és elkeresztelték „egységes tehénpártnak''. A találó elnevezés még csak fokozta a derűs han­gulatot, úgy hogy az elnöknek föl kellett füg­gesztenie az ülést. Szünet közben, az ellenzéki folyosón megállapították, hogy noha a kor­mánypárt pártnak nem is egységes, de talán tehénnek igen, az új elnevezés mindenesetre sokkal találóbb, mint az „aranyközéputas" cégér és előreláthatóan a kormány tábora most már meg is marad „egységes tehénpárt"-nak. Scitovszky elnök délelőtt 11 órakor nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy Lehner-Lendvai­nak személyes kérdés címén felszólalásra adott engedélyt. Ezután Lehner-Lendvai fajvédő a nemzetgyűlés szerdai ülésén tanúsított botrá­nyos magatartásáért, amellyel a tanácskozást megzavarta, ünnepélyesen megkövette a Házat. Majd harmadszori olvasásban is elfogadták az indemnitási javaslatot. Ezután a földreformnovella részletes tárgyalását folytatták. A 2. szakasz 4. pontja volt soron. Dé­nes István (pártonkívüli ellenzéki) nem he­lyesli, hogy általánosságban kizárják a föld­reformból azokat, akik valamikor­ el voltak ítélve, mert azokat az elítélteket, akik utóbb hasznos tagjaivá lettek a társadalomnak, nem volna szabad elzárni a földhözjutás lehető­sége elől. — Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter is fölszólalt és kitért a visszaván­dorlók földigénylésének kérdésére. Ez — mon­dotta — nehéz kérdés, mert elsősorban azokat kell földhöz juttatni, akik itthon voltak s részt­ „egységes tefrénpárt" Lett Ice?­ne­­ vettet a háborúban. — Szakács Andor (ellen­zéki kisgazda) azt kívánta, hogy a vadkómás­ság ne lehessen kizárási, ok olyankor, amikor az igénylő önhibáján kív­ül nem köthetett tör­vényes házasságot. Nagyatádi Szabó föld­mivelésügyi miniszter erre azt válaszolta, hogy ezt a kérdést nem lehet­ törvényhozási úton elintézni, szintúgy Dénes István kíván­ságát sem. Az ellenzéki oldalról kívánt módo­sításokat ezek után a többség el is vetette és ezt a pontot eredeti szövegezésben fogadta el. A 2. szakasz 5. pontját többek hozzá­szólása után az előadó stiláris módosításával fogadták el. Ezután Gaál Gaszton új 6. szakaszt indítvá­nyozott és ennek indokolására elmondotta, hogy ő közerkölcsbe ütközőnek tartja, ha nem­zetgyűlési képviselők vagy mapaszantia köz­tisztviselők, esetleg katonatisztek akarnak a földreform útján földhöz jutni. Beszélnek egyes elővásárlásokból keletkezett földbirto­kokról, amelyeket aktív köztisztviselők kaptak. A földreform révén elsősorban a falu földmí­veseit kell földhöz juttatni és ha ezek igényeit már kielégítették, csak akkor kerülhet sor a városi lakosságra, az értelmi pályán lévő útre — vagy amint a szónok mondotta­k, „a nadrá­gos emberekre". Ezért olyan irányú módosítást kíván, hogy az igények kielégzítése szigorúan a földreform alaptörvény által megállapí­tott sorrendben történjék, továbbá, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív katona­tisztek semilyen cílen se juthassanak föld­höz a földreformtörvény révén. Amikor egy nemzetgyűlési képviselő a föld­reform hiányosságait teszi szóvá, lehetet­len, hogy ugyanakkor a falusi nép rovására maga igyekezzék e hiányok révén földet sze­rezni. Kéri módosításának elfogadását. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter erre azt válaszolta, hogy ő­ a kisgazdaképvise­lők „kiszorítását" látná abban, ha kimondanák, hogy a földreformtörvény révén kér­visel­ők egyáltalán nem juthatnak földhöz, de nem csinál pártkérdést abból, hogy évi a titódosítást megszavazzák-e. Köttevényi Szabó: „Sokoró­pátkainak javasoltak földet!") Ezután a földmi­velésügyi miniszter hosszasan mondja el, hogy Sokorópátkai hogyan szerezte a birtokát. Ag­gályait fejezi ki azzal szemben, hogy a köz­tisztviselőket és katonatiszteket teljesen elzár­ják a földigényléstől, de az ennek érdekében beadott módosítás megszavazását sem tekinti pártkérdésnek. Dénes István fölszólalásában elmondotta, hogy egy volt főispás.., aki a választáson megbu­kott, fájdalom díjul (1 90 hold földet kapott Kéri a földmivelésügyi minisztert, tegye a nemzetgyűlés asztalára azok névsorai, akik­ középbirtokot kaptak. Farkas Tibor, Csík Jó­zsef, Rubinek István fölszólalása után Farkas István elvtárs szólalt föl. — Úgy látszik — mondotta Farkas István —, Gaál Gasztonnak az az indítványa, hogy képvi­selők a földreformtörvény révén ne juthassa­nak földhöz, a nemzetgyűlés sok tagjánál el­lenszenvet vált ki. Ezt az indítványt azonban a nemzetgyűlésnek el kell fogadnia, ha arról akar tanúságot tenni, hogy komolyan veszi a közélet tisztaságát és arra törekszik, hogy a magyar közigazgatás ne süppedjen bele a kor­rupcióba. A tárgyalás alatt lévő javaslatnál a legfontosabb szempont, hogy a földhöz azok jussanak, akiket megillet: a hadi rokkantak és a föld nincstelenjei, valamint a törpebirtoko­sok. Miután amúgy is csak korlátolt mennyi­ségben áll rendelkezésre föld az elsősorban jo­gos igénylők kielégítésére, valamint a korrup­ció ellen való védekezés céljából okvetlenül el kell fogadni Gaál Gaszton javaslatát. Ezután Csontos Imre fölszólalása követke­zett, majd az elnök szünetet rendelt el, hogy a szünet alatt a földműve­sügyi miniszter a maga párthíveivel megvitassa a hivatalos egy­ségespárti álláspontot Gaál Gaszton módosító indítványával szemben. Szünet után Neubauer előadó szólalt föl. Kijelentette, hogy Gaál Gaszton indítványának első részét, amely szerint az igényléseket az alaptörvényben meg­állapított sorrendben szabad csak ellátni, nem fogadja el, a módosítás második részét illetően pedig nem nyilatkozik. Vasady Balogh György (egységespárti) volt a következő szónok. Szerinte nem lehet pana­mistának beállítani azokat a képviselőket, akik földre igényt tartottak. •­ Neki 50 katasztrális holdat adtak... (Sze­der Ferenc: „Tanár és földbirtokos!") ... amikor a földet neki kiutalták, ő azt mon­dotta, hogy amennyiben kisemberek kapják a földet, szívesen lemond a javukra. (Fölkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: „Miért nem mondott le?") Gaál Gaszton személyes kérdésben történt fölszólalása során kijelentette, hogy ő kész­, akarva nevezte meg Vasady Balogh Györgyöt, mint olyan képviselőt, aki szintén földet szer­zett magának, de az egységespárti képviselő szavai után föntartja azt az állítást, hogy a képviselői morállal nem tartja összeférhetőnek, hogy a nemzetgyűlés tagjai a nép elől elvonják a földet.­­ Szakács Andor, Rupert Rezső szintén csatla­koztak Gaál Gaszton indítványához, sőt Berky Gyula egységes párti is magáévá tette, csak azt kívánta, hogy azok a képviselők, akiknek az ország elszakított részein volt birtokuk, kár­pótlásképen igényelhessenek földet. (Fölkiáltá­sok a baloldalon: „És akik nem képviselők, azokat mivel kárpótolják?") Ezután Rácz János egységespárti képviselő elmondotta, hogy ő már a novella tervezeté­nek az egységes pártban történt tárgyalása során is hasonló indítványt tett, mint most Gaál Gaszton és akkor csak nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter aggodalmára állt el az indítványtól. Mivel ő úgy látja, hogy Gaál indítványa túlmegy a célon, ehelyett a követe­kező módosítást javasolja: A törvényhozás tagja, tényleges közszol­gálati alkalmazott, tényleges katonatiszt,­­ vagy a végrehajtással megbízott intézetek alkalmazottja földhöz nem juthat az előbbi szakaszokban fölsorolt pontok kivételével. Sokorópátkai Szabó elmondta, hogy községé­ben, Sokorópátkán, 50 holdra egészítették ki a földjét. (Rupert Rezső: „Nem gondolja, hogy ez kicsit sok, Pista bácsi?" — Horváth Zoltán: „Mennyi volt azelőtt ez az 50 hold?") Senkinek semmi köze ahho­z, hogy azelőtt mennyi földje volt. Ha nem, lett volna képviselő... (Szeder Ferenc: „Akkor nem kapott volna 50 holdat!") ... akkor is megkapta volna a földet. Ezután Gaál Gaszton magáévá tette Rácz János módosító indítványát és visszavonta saját indítványának m­ásodik részét, az első részhez azonban — úgymond — ragaszkodik. Az elnök jelentette, hogy 30-nál több kép­viselő név szerinti szavazást kért, Gaál Gaszton azonban visszavonta a névszerinti szavazásra vonatkozó kérelmét. A szavazás során Gaál Gaszton indítványának első részét­­ kevés szótöbbséggel elvetették, Rácz János indítványát azonban, amely Gaál Gaszton indítványának második részét pótolja, egy­hangúlag elfogadták. Következett a 2. szakasz 6. pontja. Ennél Dénes István új 6. pontot javasolt Indítvá­nyozza, hogy mindazok a kisemberek, akiknek iparigazolványuk van ugyan, de főfoglalko­zá­suk a földmivelés, földhöz juthassanak. Rubi­nek István (egységespárti) Dénes módosítása ellen szólalt föl. Ekkor az elnök, 2 óra lévén, az ülést délután 4 óráig fölfüggesztette. a délutáni ülést 5 órakor nyitotta meg Huszár alelnök. Létay Ernő azt fejtegette, hogy nem szabad elütni a földhöz juttatástól azokat, akik mel­lékfoglalkozásként kereskedelemmel vagy ipar­ral foglalkoznak. Csatlakozott Dénes módosí­tásához. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a végrehajtási utasításban tekintettel lesz a fölmerült kívánságra. Dénes erre visszavonta módosítását A 6. pontnál Rubinek István egységes­párti módosítást ajánlott, hogy ha kis­gazdák birtokukat kiegészíteni akarják és kellő felszereléssel bírnak, a vételár felét a birtokba vétel előtt, a másik felét 10 éven belül részletben fizethessék. Farkas Tibor pártonkívüli ellenezte a módosítást, Létay Ernő pártonkívüli megállapította, hogy a bí­rósági eljárásban nem keletkeznek egészséges kisbirtokok. A bíróságokat utasítani kell ilyen birtoktestek létesítésére. Megfelelő módosítást ad be: Szakács Andor (ellenzéki kisgazda), Mándy Samu egységespárti, majd Létay és Szakács újabb fölszólalásai után a 2. szakasz 6. pontját Rubinek István módosító indítványával fogadták el. Dénes István Kossuth-párti, új 8. pontot ja­vasolt, amely azt célozza, hogy a földigénylők a községükhöz legközelebb eső birtoktestből elégíttessenek ki. Rupert Rezső Kossuth-párti pártolta Dénes módosítását. (Zaj az egységes­pártig nagyagr­ároknál.) Grieger Miklós ke­resztény­szociális szintén hozzájárult Dénes módosításához. Szakács Andor hivatkozott arra, hogy kerületében a földigénylőknek köz­ségüktől 3 órai kocsiút — 6 órai gyalogút —­ távolságra adtak földet Szeder Ferenc elvtárs csatlakozott Dénes módosításához. Tapaszta­latból tudja, hogy nagyon gyakran fordul elő, hogy az igénylők, kisgazdák és földmunkások, községüktől 18—20 kilométer távolságban szikes földben elégíttettek ki. („Úgy van!" — az ellenzéken.) Akik a földreformot ki akar­ják játszani, azok ellen a törvény szigorát kell alkalmazni.

Next