Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)
1924-04-01 / 76. szám
mi iprils ! nagyobb járandóságot adnak, akkor ezta burkolás különböző pótlékokba, nehogy a Gyoazax neos órabértől való eltérés címén az illető gyárra büntetést rójjon ki. A sok jogtalanság között fölhozta a Dorogi Gumigyárban történt esetet, ahonnan egy bizalmi férfit túráikból kifolyóan Zalaegerszegre vittek, holott a bizalminak a sztrájk kitörésében nem is volt része. Egyébiránt a Dorogi Gumi ingyenrészvényei megmagyarázzák, miért vannak a gyár munkásai elnyomott helyzetben. A határozati javaslatot elfogadta. Mihályi Oyula az óbudai gyárakban domináló lukásellenes állapotokat vázolta. Az ottani téglagyárban lett textilgyárban oly sanyarú a munkásság helyzete, hogy azon gyökeresen változtatni kell. Déli 12 órakor Sávolt János elvtára, aki időközben az elnöklést átvette, a tanácskozást fölfüggesztette és an. nek folytatását délután 2 órára tűzte ki. Délután Sávolt elnök megnyitja az ülést. Arra kéri a fölszólalókat, hogy az ügyrendet tartsák be. Csapó Sámuel: Az előadó már ismertette a vasipnban dolgozók szörnyű helyzetét. Ehhez hozzáteszem, hogy a vasmunkások vezetősége már nem hajlandó s telv oltás munkáját vállalni. A Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete jelentésében is elismeri, hogy olyan hatalommal rendelkezik, amellyel be tudta terrorizálni a legkisebb munkáltatót is. Mís a vas- és gépgyárak jó valutát kapnak a gyártmányokért, addig a munkásságot a legrosszabbul fizetik. Magyarországon a vasipari gépgyárak a Hitelbank tulajdonában vannak. És a Hitelbanknak nem konveniál a paritásos bizottság. Majd rátér arra, hogy az ózdi vasgyár 12 békefillérről 3690 koronára emelte a vas árát és ebben az üzemben föltűzött szuronyok közt itt dolgoznak a munkások. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint az országos értekezlet követeli, hogy e szuronyos csendőröket távolítsák el a sótéi vasgyár telepéről. Erdős Imre: Itt az ideje annak, hogy a nyomorúságos helyzetből kikerüljünk. Milyen módon, ez a kérdés. Garanciát kell szereznünk, hogy a határozati javaslatban foglalt követeléseket megvalósítják. Határozati javaslatot olvas föl, amelyet elfogadásra ajánl. Kurya István: A beszédből elég volt, cselekedni kell. A falvak és a tanyák népe rettenetes nyomorban sínylődik. Már 7 éves gyerekeket robotolni küldenek. A földmunkáscsoportokat egy idő óta még jobban üldözik, mint azelőtt. A földmunkásoknál még mindig gyakori a 4—7000 koronás napszám. Lukács János a segédmunkások tűrhetetlen helyzetét ismerteti. Míg a békében a férfisegédmunkás átlagos keresete 26 aranykorona és a nőké 18 aranykorona volt, eddig ma a férfimunkások hetibére 588 aranyfillér, a nők pedig 388 aranyfillért keresnek. Vannak munkásnők, akik nem mernek bejönni a szakszervezetbe, mert rongyokba burkolva járnak. Végül a vásárcsarnoki hordárok helyzetéről beszélt, akiknek a munkabéreit a vásárcsarnok igazgatósága spükkeblűen állapítja meg. _ Pászti Károly: Ha egy hétig tanácskoznánk a munkásság nyomorúságáról, akkor se tudnók a vitát befejezni. Amíg az egyik oldalon a nyomorúság határtalan, a másik oldalon a jólét és fényűzés tobzódik. A miniriserg nyomorúságának a földmunkások szervezetlensége az egyik oka. A szervezetlen falusi ember rontja a munkabéreket. A munkanélküliség sokkal nagyobb, mint azt velünk ismertették. A vasutasok sem szervezkedhetnek és éppen ezért a vasúti munkásoknak még mindig SO—35.000 koronás hetibéreik vannak. A miniszterelnök kijelentette, hogy az állam „jó példával" jár elől, de a számok mást mondanak. Kende Tódorék diktálják a vasúti munkások béreit is. A munkásság nem várja azt, hogy más tényezők javítsák a helyzetét. Fehér József: A nyomorúságból fölépítették a nyomor palotáit.A vanitási javaslatok minnden terhe a munkásokra hárul. A biztosítóintézetek már sorra elbocsátják a tisztviselőiket, így kezdik az ország talpraállítását. Ezek a milliárdos vállalatok aranykoronában fogadták ell a biztosítási díjakat és most papírkoronában fizetik vissza a feleknek. .Hery Lajos (Debrecen) a gyermekmunkások siralmas helyzetéről beszélt. (Közbekiáltások: „Magyar tájvédelem!") Elmondta, hogy amíg a keresztény-szociálisok bejelentés nélküli gyűlésezhetnek, addig nekünk még a bejelentett gyűléseinket sem engedik meg. A pártvezetőség és a parlamenti frakció eddig csak a szenvedélyeket csillapította, ami hálátlan munka. A Bethlen-rezsimet kell megdönteni. Kabók Lajos: Nora keserveink fölsorolása a cél hajtem a célkitűzés. Hogyan lehetne sorsunkon javítani! A kapitalizmus kigúnyol bennünket, mert az öklünk erőtlen. Olyan fegyvert szorítsunk ezekbe az öklökbe, amely lesújt rájuk. Állandó harcok közepette élünk és még nekünk kell takarodót fújni. Az erők részlege» elfecsérlése helyett általános sztrájkra kell szervezkednünk. (Nagy éljenzés.) Beszédekkel nem érünk el eredményeket, hanem az előfeltételeket kell megteremteni. A bánya mélyéből ne jöjjön elő a fekete gyémánt, az it.irre szolgáltassa a szükséges eszközöket, az üzletek, a kávéházak boruljanak sötétségbe. Elég sötét ez az ország. Csak akkor kerülhet mindez megvalósulásra, ha a tvmorj erzik önmeguban. Minden erőnkkel támogatni kell a frakció munkáját.Azzal induljunk munkára, hogy a legrövidebb időn belül megszerezzük mindant, amire szükségünk van. Cak akkor lehjtjuk végre terveinket, ha a munkásság készen van. Nagy Géza rámutatott arra, hogy a tőke békebeli vatrvon,-iogából úgyszólván semmit sem vesztett és mégis sokadolt mértékben használ ki a munkaerővel szemben minden uzsoralehetőséget. Gyermekeket havi 30 aranykoronáért dolgoztatnak. Elfogadja a Szaktanács határozati javaslatát, de egészítsék ezt ki azzal, hogy a Szaktnács nap alatt hívjon össze szócskörű összbiznksi értekezletet, amely haladéktalanul megkezdené az elfogadott indítványok végrehajtását és a munkások megvalósítását. Kertész Miklós: A kongresszus összehívásánál az volt a főszempont, hogy itt is megrajzolják azt a sötét képet, amelyet ma a dolgozók helyzete nyújt. Tény, hogy na azt a rengeteg elfojtott elkeseredést, amely a dollerfóben fölhalmozódik, normális úton le nem vezetik lennek» bántalmas katasztrófa a következmény«. .. " Mást tenni nem lehet, mint amit a Szakszervezeti Tanács határozati javaslata mond: össze kell szedni az erőket, hogy megteremtsük a küzdelem jobb előföltételeit (Zaj.) Rabók is tudja, hogy az általa fölemlített harci módszer a jelen körülmények között nem valósítható meg. A tőkésosztály ma nem nagyon fél a sztrájkoktól, mert a tőkének a profitszerzésre más alkalma és módja is van, mint a termelés. Ezután rámutatott arra, hogy a magántisztviselők körében milyen hihetetlen nagy a nyomorúság, míg Magyarországon a családos könyvelő átlagban havi egy milliót keres, Aztriába? -a kollektív szerződés szerint legalább 1 milliót. A kormány azt mondja, hogy nem avatkozhatik bele a bérek a iakulásába, mert ezáltal összeütközésbe kerülhet «. gazdrs-,gi szabadság elvével. Amit azonban a kormány gazdasági szabadságnak nevez, az a kizsákmányolás szabadsága. A magántisztviselők el vannak szánva arra, hogy ezt a nehéz harcot végigharcolják, az ipari munkássággal karöltve kitartanak, de kalandokba nem hajlandók bocsátkozni. Osváth Gábor azt fejtegette, hogy a munkásság nem használta fd kellően szervezettségét, erejét Mi is okai vagyunk — úgymond — annak, hogy a kapitalizmus ennyire megerősödött. Már-már kételyek fogják el az egyes munkásrétegeket, hogy demokratikus eszközökkel lehet-ett némi célt elérni. A Szakszervezeti Tanács változtassa meg taktikáját Virág József kifejtette, hogy a kantl én a helyiérdekű vasutak a magántőkével versenyezve uzsorázták ki alkalmazottaikat. Erre vonatkozóan adatokat sorolt föl. A villamostársaságnál például egy kocsivezetőnek, aki a legidegösebb munkát végzi, levizsgálás után átlag havi 730.000 korona fizetése van, amikor a létminimum már a heti 700.000 koronához közeledik. A gyermekmunkát a villamosvasutaknál is a legcsúnyább módon uzsorázzák ki. A váltóőr például napi 8—12 órás munkaidő mellett havi 1Oi-COO koronát keres. A Szaktanács határozati javaslatát elfogadja és kéri a Szakszervezeti Tanácsot, hogy úgy, mint eddig, a jövőben is kövessen el mindent, hogy végül a villamosvasúti alkalmazottak hozzájussanak a szervezkedés szabadságához. Szűcs József: A dunai hajósok rettenetes nyomorban sínylődnek és amikor átlépik a hajóval a határt, ez valóságos megkönnyebbülés nekik, mert a határon kivül mégis csak reményük van arra, hogy jóllakhatnak. A hajósmunkás többnyire két konyháról kénytelen gondoskodni és igy krumplira, kennyérre sem telik neki. Míg Ausztriában egy elsőosztályú hajós havi fizetése 1,365.008—2,748.MO korona, Magyarországon ugyanez a hajósmunkás februárban 13.PM korona fizetést kapott. Ezzel szemben a megélhetés Magyarországon egyáltalán nem könnyebb, mint Ausztriában. Kisebb hajósvállalatok óriási felelősséggel bíró első kormányosoknak olyan fizetést adnak, hogy azoknak a hivatalos levonások után egy hónapra 11z.000 koronájuk marad. Ezzel szemben például Bajorországban egy kezdő 18 éves hajósnak 117 aranymárka a havi fizetése. A kormány bérdifferenciák esetén mindig a hajósvállalatokat támogatja. A hajósok nyomorúságán csak a gyülekezési és szervezkedési szabadság segíthetne. A határozati javaslatot elfogadja. Schwartz Samu: A nyolcórai munkaidő úgyszólván egyetlen egy textilgyárban sincsen meg. Ott sem, ahol a munkások 80J£ a nő- vagy gyermekmunkás. Ilyen helyen a szervezkedés úgyszólván lehetetlen. A textilmunkáltatok a legszemérmetlenebb terrorral szállnak szembe a munkások szervezkedésével. Indítványozza, hogy a határozati javaslatba vegyék föl azt is, hogy a nyolcórai munkaidőnek a törvénybel limulsáig hatóságilag kötelezzék a textilgyárakat, hogy a mő-, és gyermekmunkásokat 8 óránál tovább ne dolgoztassák. Kratochvill Antal: A téglagyári munkások 3000 koronás órabérek mellett a legszörnyűbb munkát végzik .Míg 1914-ben egy téglagyári munkás hetenként 1«Még«« keresett, amelynek értéke ma 1.280.900 korona, addlig ma 60 órai munkaidő mellett 150.000 koronát keres. A nők helyzete még szomorúbb. Súlyos munka mellett 80.000 koronát, keresnek hetenként. Az ifjumunkások pedig csupán 41.000 koronát. A téglagyári munkások lakása egészségtelen, nem embernek való. Tifusztiinyák. A téglagyári munkások olyan rongyosak, hogy at még az utcára sem mehetnek ki. Süle János: A parlamenti frakció törekedjen arra, hogy a kormány kezdje meg az építkezést, amelynél 40 szakma van érdekelve. Az általános sztrájkkal lehet sikert elérni, ám eddig a kedvező alkalmat elmulasztották. A vasutassztrájk után a kormány hozzánk jött és megígérte a béregyeztető hivatal felállítását. Ez is csak ígéret maradt. A nép olyan nyomottan van, hogy inkább el akar pusztulni munka nélkül, mint a robot mellett. Ha idejekorán nem segítenek, rajta, szörnyű bajok következhetnek. Kardics Kálmán: Az élelmezési szakmában állandó a pangás és ennek ellenére a tanoncok száma nnok-kal emelkedett, aminek az a magyarázata, hogyebben a szakmában a tanonc hetenként egyszer-kétszer mégis jóllakhatik. A malomipar, amely a mostani idők konjunkkturáját valósággal lefölözi, előljár a munkaerő kiuzsorázásában. A malmok aMagyar Figyelőkben megjelent statisztikára való hivatkozással 160—200.000 koronás hetibéreket adnak a munkásoknak és ebben már a természetbeni járulék is benne van. A miniszterelnökkijelentette, hogy nem avatkozhatik bele a bérviszonyokalakulásába, de például a nyíregyházi rendőrkapitány, igenis, beleavatkozik, mert egy izben arra kényszerítette a sztrájkoló munkásokat, hogy hagyják abba a a strájkot. A háború alatt azt mondták, hogy nincs ennivaló a bábom miatt, most meg ezervagononként viszik ki az élelmiszert és a hihetetlenül alacsony munkabérek folytán a munkás még a száraz kenyeret sem tudja megvásárolni. A munkásság csak akkor veheti föl siker ,reményében a harcot a kapitalizmus ellen, ha megóvja egységét és nem hagy soraiba éket verni. A határozati javaslatba külön pontot kellene fölvenni a munkanélküliek állami segítésének követeléséről és tiltakozni kell, az élelmiszerkivitel ellen. Lázár Emil: A tőke hozzászokott a hátiorús elnyökhöz és azóta is, most is a kivételes kormányzati eszközök támogatásával igyekszik ezeket az előnyöket érvényesíteni. A hajósmunkások nyomoráról beszélt. A munkásság teljesen magára van hagyatva. Vigyáznunk, hogy most magunk ne bunkózzuk le újra azt, amit négy keserves esztendő alatt fölépítettünk. Meg kell mondani illetékes helyen, hogy a munkás fizikailag teljesen lezüllött, nem bírja tovább ezt az állapotot. Ha erre az illetékesek nem hallgatnak, akkor ők lesznek felelősek a következményekért. A határozati javaslatba föl kell venni azt is, hogy záros határidőn belül szüntessék meg a szénkormáánybiztosságot és az Árvizsgáló Bizottságot. CM, UD3J a HailLU&HH javaaul'.Lra »CSJ ' 6. "'-OJC"« " . Ezzel a rendszerrel a forradalom magvait hintik el." Ezután Farka István elvtárs szólalt föl. Azért tartja szükségesnek a fölszólalást, mert a vitába politikai vonatkozású kérdéseket is belevittek és ilyen vonatkozású határozati javaslatokat is adtak be. Tudni kell, hogy minden kérdés mely fórum elé tartozik. A muunkásmozgalomnak régi, gyakorlott emberei ülnek itt egy litt és éppen ezért tudniok kell azt, hogy politikai vonatkozású kérdések megvitatása nem tartozik az országos kongresszus hatáskörébe. Az elégedetlenség a kongresszuson különböző formákban jutott kifejezésre. És ezen nem is lehet csodálkozni. Elvégre a munkásságnak ezer és ezer oka van arra, hogy a mai helyzettelelégedetlen legyen. Ám, az elhangzott fölszólalásokból hiányzott a reális erőtényezők összevetése, megrajzolása, márpedig a jövő küzdelemhez csupán a tényleges erőviszonyok mérlegeléséből meríthetjük elhatározásainkat és programunkat. Az erőviszonyok szabják meg a harc módszereit, kereteit, lehetőségeit. (csak az ilyen megfontolt, tervszerű fölkészülés termékenyítheti meg a munkásmozgalmat. Ha egyes fölszólalók azt kívánták elérni, hogy a parlamenti frakció a fölszólalásokban kifejezésre jutott elégedetlenséget veszze tudomásul, úgy megnyugtathatja az illetőket, hogy a frakció jól tudja, hogy a munkásságnak minden oka meg van az elégedetlenségre. De most nem a pártvezetőség és a parlamenti frakció működése van napirenden. Olyan irányú fölszólalás is elhangzott, hogy a munkásság egyes rétegei már-már kezdik elveszteni hitüket a demokráciában. Erre az a válasza, hogy a magyarországi munkásmozgalom a nyugati munkásmozgalom módszerein nevelkedett, ezeken keresztül lett erőssé és hatalmassá és azóta is megmutatta, hogy ezekhez ragaszkodik és aki eltér ezektől a módszerektől és ideáloktól, az el akarja temetni a munkásmozgalmat. Erdős és Biró elvtársak határozati javaslatai politikai irányúak és így a pártfórumok elé tartoznak. Kéri tehát a kongresszust, hogy ezt a két határozati javaslatot ne emelje határozattá, hanem utalják át a pártfrakcióhoz. Nem csodálkozik azon, hogy itt-ott fölmerül az a gondolat, nem volna-e jobb kivonulni a nemzetgyűlésből. Nem csodálkozik ezen azért, mert ebben az országban az osztályuralmi ás az ellenforradalmi rendszer még mindig úgy van fölépítve, hogy a tömegnyomor enyhítésére semmiféle intézkedésre sem lehet rábírni a kormányzatot. A parlamenti frakció minden alkalmat és eszközt megragadott arra, hogy a parlamentben föltárja a dolgozók feneketlen nyomorát, rengeteg határozati javaslatot nyújtottak be a frakció tagjai és követelték az indexrendszert, a paritásos béregyeztető bizottságokat, a kollektív szerződések törvénybe iktatását, de minden olyan követelés, amely a dolgozók nyomorát enyhítette volna, a mai kormányzati rendszernél süket fülekre talált. Figyelmeztettük a kormányzatot, hogy ezzel a rendszerrel a forradalom magvait hintik el és hihetetlen katasztrófát idézhetnek föl. Mindezek után tehát nem csodálom, hogy a parlamenti harc egyesek előtt meddőnek látszik. Mégis megállapítom, hogy ez a küzdelem nem teljesen eredménytesen, mert ha kézzelfogható eredményei nincsenek is, nem szabad elfelejteni, hogy ez az első alkalom, hogy a munkai törvényhozás házában a munkásság szempontjai, követelései kifejezésre juthatnak, hogy is ott állunk, mint ellenőrzők és a nemzetgyűlés fórumán ország-világ előtt leszögezhetjük azt a tényt, hogy itt milyen eszközökkel kormányoznak nem a nép érdekében, hanem a nép érdekei ellen. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a parlamenti frakció a nemzetgyűlésen csupán a kisebbségben levő ellenzéknek is csak ezrv része és a többség bármikor amjorizálhatja az egész ellenzéket, is és ezt minden alkalommal meg is teszi. Arra kell tehát törekednünk, hogy erősítsük, növeljük táborunkat, hogy a munkásmozgalom minél egységesebb lene, és akkor a küzdelmünk is eredményesebb lesz. Mészáros Kálmán: Ma a munkásság jövőjéről kell tanácskoznunk Elsősorban a, egyesülési és jzakkrvétingot kell biztosítani. A kívülálló embereket be kell vonni a szakszervezetbe. Amíg a mehrtjegyirodátban sorbsi.állnak azok, akik a Riviérára akarnak ni ad ni. tp.i.suli mej; azok sorakoznak, akiket a nyomerusár vi- i ]... országból. Mig a római kén; mr gondoskodott a mhrrigájáról, addig a kapitalisták éhezni hagyják a mankasokat. Horovitz Gábor: A magyar munkás helyzete •...' legrosszabb az egész világon. Henninkel kétszer győztek le: a háborúban és ellen forradalom--.ül. A eMk»£«rv.ezelek újjáépítse roud.kivUi nag* •.no ^aio-