Népszava, 1924. június (52. évfolyam, 119–141. sz.)

1924-06-01 / 119. szám

2 hogy templomba mennek vasárnapi napokon az emberek és így vallásos érzületi szempon­tokból ellenzi a vasárnapi napokon való szava­zásra vonatkozó indítványt. Nyilvánvaló tehát, h­ogy szemhunyorítás nélkül, a legelemibb logika szabályai ellenére akarnak törvényes rendelkezéseket alkotni. Nem keresik az erkölcsi összefüggést a tények és indokok között és ebből a laza, minden etikai alapot nélkülöző kapkodásból arra lehet követ­keztetni, hogy­­fanatikus elfogultságból alkot­nak olyan jogszabályokat, amelyekkel a város közvéleményét meghamisítják és a kisebbsé­get teszik úrrá a többség fölött. A kormánynak ezt a gonosz szándékát az or­szág fővárosa keservesen sínyli meg, ami ki-ömi az ország egész közgazdasági és kulturéle­tére, mert a hamis utakon és erőszakos eszkö­zökkel keresztül hajszolt kisebbségi vélemény nem szolgálhat egyetemes nagy átfogó szem­pontokat és csak arra alkalmas, hogy meg­akassza a város fejlődését és annak népét nyo­morba taszítsa. Nincs itt más kivezető út, mint annak az igazságnak az érvényesítése, amit a miniszterelnök úr maga ismert el a bizottsági tárgyaláson, habár önkéntelenül is, hogy ő a kisebbséget képviseli, hagyja tehát ott a he­lyét, és adja á­t olyan embernek, aki az ország többségének akaratát képviseli és a lakosság többségének bizalmát bírja. Hogyan drágítja meg az m vámtarifa a dolgozok betevő falatját? Estvák 1.31}«« «J«r*A9's a vámvédelem cimén tervezet« »«idr,(5e}SeSs«krf59. — A gyáro­soscsssak mesnemensi kedvezményeket bizotít a kormány, a munkások némára azonban a puszta meftéknetést sem hajlamló biztositani. — A kormánypárt sümntett távolléte mellett folyik a vámtarifa vitája.­­ A nemzetgyűlés óriási részvétlenség mellett folytatja a vámtarifáról szóló javaslat vitáját. Jellemző, hogy a kormánypárton szinte tün­tető érdektelenség­ nyilatkozik meg a vám­tarifa kérdésével szemben és bármikor fölvet­nék a tanácskozóképesség kérdését, az elnök kénytelen volna megállapítani, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Szombaton például a kormánypárti padsorok a szó szoros értelmé­ben teljesen üresek voltak és az ülésteremben még akkor is legföljebb csak két-három kor­mánytámogató volt jelen, amikor egységes­párti szónok próbálta védeni az új vámtarifát. Ez a két-három kormánypárti képviselő is va­lahogyan kényelmetlennek érezte az üresen tá­tongó jobboldali padsorokat; átültek tehát a falvédő oldalra és ott­­ Gömbös Gyulának ud­varoltak. Amikor a szombati ülést Zsitvay alelnök ,­Vili órakor meg akarta nyitni, kiderült, hogy nemcsak az egész kormánypárt tüntet, távollé­tével, de még a jegyzők sem voltak jelen, úgy, hogy az ülés megnyitását el kellett intéretteni. Perlaky, Forgács egységespárt­i és Gsik József keresztényszociális jegyzők. Jöttek volna a so­rosok de az elnök hiába kerestette őket külön futárokkal, sehol sem voltak föltalálhatók. Végül nagynehezen mégis csak előkerült egy jegyző és az ülést. Zsitvay alelnök néhány perc­cel 11 óra­ előtt 19—20 ellenzéki és 2­3 egységes­párti képviselő jelenlétében megnyitotta. Föl­olvasták az interpellációt a könyvet és elhatá­rozták, hogy az interpellációk előterjesztésére 12 órakor térnek át. Majd jelentette az elnök, hogy Almássy Lászlónak napirend előtti fölszó­lalásra adott engedélyt. Almássy László, az egységes párt elnöke, az ismert jutaügy miatt szólalt föl. Kijelentette, hogy most jött haza, külföldről és ezért csak most, utólag, ér­tesült arról, hogy a Jutaipar Rt. behozatali ügyét,, amely oly nagy port vert föl, az ő nevé­vel is kapcsolatba hozták. Elmondotta, hogy Szterényi egy alkalommal megkérte őt — az egységes párt alelnökét —, nem vállalna-e igaz­gatósági tagságot egy általa alapítandó válla­latnál. Erre azután a szóló hajlandónak nyi­latkozott az igazgatósági tagság elvállalására. Ez a vállalat volt a Jutaipar Rt. Az alakuló közgyűlésben részt­­is vett, ez mindössze öt per­cig tartott. Azóta igazgatósági ülésen nem vett részt, semmiféle jutalékot nem kapott. Össze­férhetetlenségi bejelentést nem tesz önmaga ellen, mert ennek nem látja szükségét. Ezután áttértek a napirendre: a vámtarifáról A következő szónok Gömbös Gyula fajvédő volt Azzal kezdte, hogy egy másik kormány­nak megszavazná a vámtarifajavaslatot, de ennek a kormánynak, amellyel szemben bizal­matlan, a javaslatot nem szavazza meg. Hiszen ez a kormány három pénzügyminiszterrel dol­gozik, három balkeze van, holott ő szívesebben látna a három pénzügyminiszter és a kereske­delmi miniszter helyett olyan férfit, akinek akár diktatórikus hatalmat lehetne adni a gaz­dasági ügyek intézésére. A magyar gyáripar az egyedüli érdekcsoport, amelyet a kormány javaslata kielégít, ezzel szemben úgy a mező­gazdák, mint a fogyasztók és a kereskedők elégedetlenek a tervezett vámtételekkel. Félő is, hogy a gyáripar visszaél a privilegizált hely­zettel és a magas vámokat kartelek megte­­remtésére használja majd föl. Szükségesnek tartja, hogy a javaslatban lefektetett vámtéte­leket ne a kormánynak legyen joga megváltoz­tatni, hanem ez a jog a nemzetgyűlésnek bizto­síttassék. A javaslatot nem fogadta el. Bart­ho-­ Andor egységespárti szólalt föl ezután. Azt fejtegette, hogy jobb javaslatot ál­modni sem lehetett volna, mint amilyent a kormány terjesztett a nemzetgyűlés elé. Szük­ségesnek tartja a magas ipari­­vámokat. Elis­­meri, hogy a munkabérek nagyon alacsonyak, de reméli, hogy a nagyiparosok nem zárkóznak majd el a munkások „méltányos" követelései­elől. A javaslatot természetesen elfogadta. Ezután Kabók Lajos elvtárs szólalt fel. Kabók Lajos: Sajnálom, hogy az idő már ennyire előrehaladt és így a kormány vám­tarifajavaslatával kapcsolatban nem mondha­tom el mindazt, amit egyébként el kiváltani mondani. Ki kell jelentenem, hogy sem elvi, sem s­­yakorlati, sem politikai okokból a javas­latot nem fogadom el. A szociáldemokrata párt — amint­ azt­ a pártnak már előttem fölszólalt képviselői kifejtették — tudvalevően a szaba­d, vámmentes kereskedelem elvi alapján áll. Jól tudjuk azonban, hogy a szab­ad kereskedelem elve ma a gyakorlatba nem ültethető át, nem valósítható meg, mert ha mi a körülöttünk levő államokkal ellentétben minden vámvéde­lemről lemondanánk, ezzel iparunkat tennénk tönkre. De politikai­ okokból sem fogadhatom el a kormány javaslatát, már csak azért sem, mert mi a legteljesebb bizalmatlansággal néz­zük a kormány gazdálkodását és azt a gazda­sági rendszert, amelyet a kormány képvisel. Egyébként, is a javaslatban oly széleskörű föl­hatalmazást kér a kormány, hogy tulajdon­képen csak kerettörvénnyel állunk szemben,­­ amelyben a kormány utólag azt rakhatja bele, ami neki jólesik. A vámtételek fölemelésére kér a kormány fölhatalmazást a javaslat 2. szakaszában. De hiszen nekem éppen az az egyik legfontosabb kifogásom a javaslatban foglalt vámtételekkel szemben,­­ hogy ezek is sokhelyütt már oly magasak, oly túlzottak, hogy nem is védő, hanem tiltó és pénzügyi vámok. Az előttem szóló Barthos Andor beismert, hogy ezekkel a túlzott vámokkal a kormány az állam bevételeit akarja, fokozni. De szabad-e „Az ember társas lény!" /cffít Plntéf Ferenc. Klein Ignác őseit megszégyenítő vadsággal betyárkodott a kisvárosban, mintha csak egyedül kellett volna rendet csinálnia min­denütt katona volt, önként, elrettentően hon­véd jellegű, nem volt semmi érzéke holmi német kommandó iránt és teljesen hidegen hagyták őt a saját fajtájának kegyelettel őrzött tradíciói is. Nem azért, mintha a Blan és Klein családok ősi orthodoxiájával szakított volna, hiszen tőzsgyökeres bibliás típus volt. Ilyenek lehet­tek azok a zsidók, akik Egyiptom pusztáin vándoroltak és közben az Istennel csináltak szerződéseket. Csakhogy Klein Ignác borzasztóan egészsé­ges volt, a­ Jehovah eszébe se jutott, egyálta­lán nem gondolkozott soha a saját maga nép­rajzi, világpolitikai helyzetén. Egyszerűen el­fogadta alapul a­zt­ a tényt, hogy ő ide, ezek közé az emberek közé és így, ezzel a testtel született és így is élt A szülei iskoláztatták, reménykedtek, hogy kántor lesz belőle, mert gyönyörű bariton hangja volt- Náci azonban nem szeretett más­hol énekelni, mint a kocsmában, cigány mellett. — Jó, hét színész lesz, legyen — szóltak a szülei és az egész város azt hitte, hogy Klein Ignác valami neki megfelelő mű­vészi álnéven nagy sikereket fog még aratni. — Istenem! Ilyen termet! — sóhajtottak a leányok, ha ránéztek, de azért leereszkedően és tréfás gúnnyal fogadták a köszöntését, mert hát még nem volt citeraénekes. No, de ne irjnk ide, mit álmodtak ugyanazok a leányok sokszor Náciról, a közönséges és neveletlen d,. haj zsit''»gyerekről! Nem csavaroghat senki sem foglalkozás nél­kül a világban! Így esett, hogy _ Náci, aki nem lett kántor, nem lett színész és még sok minden neaz» Lett... végre is szerelmes lett. szóló javaslat általános vitájának­ folytatására. Temesvári Imre egységespárti volt az első szónok, akit,- -tem­péség­esen , védelmébe vette a javaslatot­­ Elismertei­— amit Feyér Károly pénteki beszédében már m­egállapított —hogy a behozatali engedélyek rendszere révén egyes kereskedelmi érdekeltségek éveken át monopó­liumot élveztek. Most már ő is fölveti tehát a kérdést, nem volna-e helyes, ha ezt­ a rendszert megszüntetnék. A behozatali kontingens rend­szerének megszüntetése mérséklő hatással volna az árakra és valóban megszüntetnék a fölburjánzott visszaéléseket is. Végül fölemlí­tette, hogy különböző tévhitek vannak forga­lomban a takarékkoronával kapcsolatban és kérte a kormányt, hogy ezeket a híresztelése­ket cáfolja meg. A javaslatot elfogadta. Egészséges szegény ember számára ugyanis ez az egyetlen foglalkozás, amit az ember sza­badon és kedve szerint választhat magának a XX. században, Magyarországon. Másfajta foglalkozás ugyis csak kényszerű nyűg min­denkinek a vállán, eltekintve a néhány kivált­ságostól, aki a saját ambíciói szerint élhet, dolgozhat és unatkozhat... Klein Náci mindig is úgy hatott a környe­zetére, mint a világítótorony. Dombori mell­kasa­ a fejének boltozatos és erélyes ívelése, ragyogó keleti fogsorai, fekete szeme egy­egy fénysugár volt ebben a világítótor­onyban, amely felé a lepkék és a madarak ösztönnel és sorsszerűen töreksznek. Nem sokat, gondolko­zott a feléje indult és hozzáverődő madarak sorsa felől. — természetes — mondta, magában és ezzel elintézte a vallomásokat, amelyeket neki pirulva tettek. Így igazolta Klein Náci az egyetemes élet törvényeit korunkban, amidőn az egészség már nem közönséges ismertetőjele az ember­nek, hanem anarkisztikus jelenség és hata­lom, mert nagyon is népszerűsödött a civili­záció szellemi és testi nyomorúsága . Virág Kata így szólt Nácihoz: „Nem elég az, hogy én szeretlek téged, meg hogy te is sze­retsz engem! Élet az nekem és én jól akarok élni! Ahhoz meg, hogy jól éljünk, olyan urak­nak kell nekünk lennü­nk, akiket nem lehet megnyomorítani senkinek se!" Mintha ezt felelték volna egymásnak: „Hát csak merjen valaki ez ellen szólni" — mondta Náci és toppantott a lábával a csár­dás egyik jóleső ütemére. Végignézett kettő­jükön. Magán és Katón! Hej bizony Katón. Virág Kata szemében a merész életvágy, finom karcsú, de mokányul parasztos terem­tés a termő erő cikkázott, kezei pedig olyan szilajul gyöngék voltak, hogy mágnáskisasszo­nyok sóhajtottak az irigységtől, ha látták. Végig táncolták az éjszakát . . . Aztán már kisvárosi gyorsasággal jött min­den: Katát kitagadták a szülei, Nácit megát­kozta­ a Klein és Blau familiák együttes gyász­ülése, a két fiatal pedig egyáltalán nem le­sújtva, összeköltözött. Becsülettel állták a sarat. Lassan feledésbe is merült a „botrány", csak a rokonság szidta őket irigykedve, ők pedig dolgoztak és sze­rették, becsülték egymást ... Alig egy év múlva a Virágok és Életnek ell­­enkező véréből származó új emberke sivalko­dott otthonukban és dicsérte egészséges tüde­jének rikoltozásával az élet merész bölcseségét. Ekkoriban esett, hogy egy este, az élet es­tén, látogató rokonnal ült együtt Náci. A fele­sége bátyja, tehát a „sógor" volt a látogató, aki eljött, merthogy nagyon ragaszkodott a húgához. Kemény, nyakas paraszt volt a Virág Endre, daliás morc arcán kérlelhetetlen egy­rendnek a törvényei felnőttek. Az asszony már lefeküdt a gyerekkel együtt. Csönd volt a szobában, a rendes asztalon bo­rospoharak. A két férfi szótlanul iddogált. Az első perctől fogva, ahogy a sógor belépett, megbomlott a ház zavartalan levegője. Mintha két felhő száguldana egymásnak, úgy érezték mindhárman, még a csöppség is békétlenül vi­songatott egész este, ami sohse volt szokása. Az asszony szinte félt együtt hagyni őket. Na­gyon is jól ismerte mind a kettő kérlelhetetlen természetét. Habozott is egy pillanatig, mielőtt aludni tért, de aztán úgy gondolta, hogy ami történni fog, az úgyis rendben lesz. Természetes ösz­töne súgta, hogy ennek a feszültségnek kár villámhárítót tenni az útjába... Azon már túl volt, a­ két férfi az első perctől­ fogva, hogy tegezték egymást, hiszen termé­szetes ember volt mind a kettő és még a szembe feszülés is bizalmasságot jelentett szá­mukra. Aztán meg minek szögezzenek korlát* tot egymás közé, amikor ők leszámolást, csi­nálnak és a korlát így csak akadály lehet­?! — Hát az igaz, rendben van a házatok tája ”, szólt Virág Endre jó tanyai előkészülettel. 392? Ittúr fog­­.

Next