Népszava, 1924. június (52. évfolyam, 119–141. sz.)
1924-06-01 / 119. szám
2 hogy templomba mennek vasárnapi napokon az emberek és így vallásos érzületi szempontokból ellenzi a vasárnapi napokon való szavazásra vonatkozó indítványt. Nyilvánvaló tehát, hogy szemhunyorítás nélkül, a legelemibb logika szabályai ellenére akarnak törvényes rendelkezéseket alkotni. Nem keresik az erkölcsi összefüggést a tények és indokok között és ebből a laza, minden etikai alapot nélkülöző kapkodásból arra lehet következtetni, hogyfanatikus elfogultságból alkotnak olyan jogszabályokat, amelyekkel a város közvéleményét meghamisítják és a kisebbséget teszik úrrá a többség fölött. A kormánynak ezt a gonosz szándékát az ország fővárosa keservesen sínyli meg, ami ki-ömi az ország egész közgazdasági és kulturéletére, mert a hamis utakon és erőszakos eszközökkel keresztül hajszolt kisebbségi vélemény nem szolgálhat egyetemes nagy átfogó szempontokat és csak arra alkalmas, hogy megakassza a város fejlődését és annak népét nyomorba taszítsa. Nincs itt más kivezető út, mint annak az igazságnak az érvényesítése, amit a miniszterelnök úr maga ismert el a bizottsági tárgyaláson, habár önkéntelenül is, hogy ő a kisebbséget képviseli, hagyja tehát ott a helyét, és adja át olyan embernek, aki az ország többségének akaratát képviseli és a lakosság többségének bizalmát bírja. Hogyan drágítja meg az m vámtarifa a dolgozok betevő falatját? Estvák 1.31}«« «J«r*A9's a vámvédelem cimén tervezet« »«idr,(5e}SeSs«krf59. — A gyárososcsssak mesnemensi kedvezményeket bizotít a kormány, a munkások némára azonban a puszta meftéknetést sem hajlamló biztositani. — A kormánypárt sümntett távolléte mellett folyik a vámtarifa vitája. A nemzetgyűlés óriási részvétlenség mellett folytatja a vámtarifáról szóló javaslat vitáját. Jellemző, hogy a kormánypárton szinte tüntető érdektelenség nyilatkozik meg a vámtarifa kérdésével szemben és bármikor fölvetnék a tanácskozóképesség kérdését, az elnök kénytelen volna megállapítani, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Szombaton például a kormánypárti padsorok a szó szoros értelmében teljesen üresek voltak és az ülésteremben még akkor is legföljebb csak két-három kormánytámogató volt jelen, amikor egységespárti szónok próbálta védeni az új vámtarifát. Ez a két-három kormánypárti képviselő is valahogyan kényelmetlennek érezte az üresen tátongó jobboldali padsorokat; átültek tehát a falvédő oldalra és ott Gömbös Gyulának udvaroltak. Amikor a szombati ülést Zsitvay alelnök ,Vili órakor meg akarta nyitni, kiderült, hogy nemcsak az egész kormánypárt tüntet, távollétével, de még a jegyzők sem voltak jelen, úgy, hogy az ülés megnyitását el kellett intéretteni. Perlaky, Forgács egységespárti és Gsik József keresztényszociális jegyzők. Jöttek volna a sorosok de az elnök hiába kerestette őket külön futárokkal, sehol sem voltak föltalálhatók. Végül nagynehezen mégis csak előkerült egy jegyző és az ülést. Zsitvay alelnök néhány perccel 11 óra előtt 19—20 ellenzéki és 23 egységespárti képviselő jelenlétében megnyitotta. Fölolvasták az interpellációt a könyvet és elhatározták, hogy az interpellációk előterjesztésére 12 órakor térnek át. Majd jelentette az elnök, hogy Almássy Lászlónak napirend előtti fölszólalásra adott engedélyt. Almássy László, az egységes párt elnöke, az ismert jutaügy miatt szólalt föl. Kijelentette, hogy most jött haza, külföldről és ezért csak most, utólag, értesült arról, hogy a Jutaipar Rt. behozatali ügyét,, amely oly nagy port vert föl, az ő nevével is kapcsolatba hozták. Elmondotta, hogy Szterényi egy alkalommal megkérte őt — az egységes párt alelnökét —, nem vállalna-e igazgatósági tagságot egy általa alapítandó vállalatnál. Erre azután a szóló hajlandónak nyilatkozott az igazgatósági tagság elvállalására. Ez a vállalat volt a Jutaipar Rt. Az alakuló közgyűlésben résztis vett, ez mindössze öt percig tartott. Azóta igazgatósági ülésen nem vett részt, semmiféle jutalékot nem kapott. Összeférhetetlenségi bejelentést nem tesz önmaga ellen, mert ennek nem látja szükségét. Ezután áttértek a napirendre: a vámtarifáról A következő szónok Gömbös Gyula fajvédő volt Azzal kezdte, hogy egy másik kormánynak megszavazná a vámtarifajavaslatot, de ennek a kormánynak, amellyel szemben bizalmatlan, a javaslatot nem szavazza meg. Hiszen ez a kormány három pénzügyminiszterrel dolgozik, három balkeze van, holott ő szívesebben látna a három pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter helyett olyan férfit, akinek akár diktatórikus hatalmat lehetne adni a gazdasági ügyek intézésére. A magyar gyáripar az egyedüli érdekcsoport, amelyet a kormány javaslata kielégít, ezzel szemben úgy a mezőgazdák, mint a fogyasztók és a kereskedők elégedetlenek a tervezett vámtételekkel. Félő is, hogy a gyáripar visszaél a privilegizált helyzettel és a magas vámokat kartelek megteremtésére használja majd föl. Szükségesnek tartja, hogy a javaslatban lefektetett vámtételeket ne a kormánynak legyen joga megváltoztatni, hanem ez a jog a nemzetgyűlésnek biztosíttassék. A javaslatot nem fogadta el. Bartho- Andor egységespárti szólalt föl ezután. Azt fejtegette, hogy jobb javaslatot álmodni sem lehetett volna, mint amilyent a kormány terjesztett a nemzetgyűlés elé. Szükségesnek tartja a magas iparivámokat. Elismeri, hogy a munkabérek nagyon alacsonyak, de reméli, hogy a nagyiparosok nem zárkóznak majd el a munkások „méltányos" követeléseielől. A javaslatot természetesen elfogadta. Ezután Kabók Lajos elvtárs szólalt fel. Kabók Lajos: Sajnálom, hogy az idő már ennyire előrehaladt és így a kormány vámtarifajavaslatával kapcsolatban nem mondhatom el mindazt, amit egyébként el kiváltani mondani. Ki kell jelentenem, hogy sem elvi, sem syakorlati, sem politikai okokból a javaslatot nem fogadom el. A szociáldemokrata párt — amint azt a pártnak már előttem fölszólalt képviselői kifejtették — tudvalevően a szabad, vámmentes kereskedelem elvi alapján áll. Jól tudjuk azonban, hogy a szabad kereskedelem elve ma a gyakorlatba nem ültethető át, nem valósítható meg, mert ha mi a körülöttünk levő államokkal ellentétben minden vámvédelemről lemondanánk, ezzel iparunkat tennénk tönkre. De politikai okokból sem fogadhatom el a kormány javaslatát, már csak azért sem, mert mi a legteljesebb bizalmatlansággal nézzük a kormány gazdálkodását és azt a gazdasági rendszert, amelyet a kormány képvisel. Egyébként, is a javaslatban oly széleskörű fölhatalmazást kér a kormány, hogy tulajdonképen csak kerettörvénnyel állunk szemben, amelyben a kormány utólag azt rakhatja bele, ami neki jólesik. A vámtételek fölemelésére kér a kormány fölhatalmazást a javaslat 2. szakaszában. De hiszen nekem éppen az az egyik legfontosabb kifogásom a javaslatban foglalt vámtételekkel szemben, hogy ezek is sokhelyütt már oly magasak, oly túlzottak, hogy nem is védő, hanem tiltó és pénzügyi vámok. Az előttem szóló Barthos Andor beismert, hogy ezekkel a túlzott vámokkal a kormány az állam bevételeit akarja, fokozni. De szabad-e „Az ember társas lény!" /cffít Plntéf Ferenc. Klein Ignác őseit megszégyenítő vadsággal betyárkodott a kisvárosban, mintha csak egyedül kellett volna rendet csinálnia mindenütt katona volt, önként, elrettentően honvéd jellegű, nem volt semmi érzéke holmi német kommandó iránt és teljesen hidegen hagyták őt a saját fajtájának kegyelettel őrzött tradíciói is. Nem azért, mintha a Blan és Klein családok ősi orthodoxiájával szakított volna, hiszen tőzsgyökeres bibliás típus volt. Ilyenek lehettek azok a zsidók, akik Egyiptom pusztáin vándoroltak és közben az Istennel csináltak szerződéseket. Csakhogy Klein Ignác borzasztóan egészséges volt, a Jehovah eszébe se jutott, egyáltalán nem gondolkozott soha a saját maga néprajzi, világpolitikai helyzetén. Egyszerűen elfogadta alapul azt a tényt, hogy ő ide, ezek közé az emberek közé és így, ezzel a testtel született és így is élt A szülei iskoláztatták, reménykedtek, hogy kántor lesz belőle, mert gyönyörű bariton hangja volt- Náci azonban nem szeretett máshol énekelni, mint a kocsmában, cigány mellett. — Jó, hét színész lesz, legyen — szóltak a szülei és az egész város azt hitte, hogy Klein Ignác valami neki megfelelő művészi álnéven nagy sikereket fog még aratni. — Istenem! Ilyen termet! — sóhajtottak a leányok, ha ránéztek, de azért leereszkedően és tréfás gúnnyal fogadták a köszöntését, mert hát még nem volt citeraénekes. No, de ne irjnk ide, mit álmodtak ugyanazok a leányok sokszor Náciról, a közönséges és neveletlen d,. haj zsit''»gyerekről! Nem csavaroghat senki sem foglalkozás nélkül a világban! Így esett, hogy _ Náci, aki nem lett kántor, nem lett színész és még sok minden neaz» Lett... végre is szerelmes lett. szóló javaslat általános vitájának folytatására. Temesvári Imre egységespárti volt az első szónok, akit,- -tempéségesen , védelmébe vette a javaslatot Elismertei— amit Feyér Károly pénteki beszédében már megállapított —hogy a behozatali engedélyek rendszere révén egyes kereskedelmi érdekeltségek éveken át monopóliumot élveztek. Most már ő is fölveti tehát a kérdést, nem volna-e helyes, ha ezt a rendszert megszüntetnék. A behozatali kontingens rendszerének megszüntetése mérséklő hatással volna az árakra és valóban megszüntetnék a fölburjánzott visszaéléseket is. Végül fölemlítette, hogy különböző tévhitek vannak forgalomban a takarékkoronával kapcsolatban és kérte a kormányt, hogy ezeket a híreszteléseket cáfolja meg. A javaslatot elfogadta. Egészséges szegény ember számára ugyanis ez az egyetlen foglalkozás, amit az ember szabadon és kedve szerint választhat magának a XX. században, Magyarországon. Másfajta foglalkozás ugyis csak kényszerű nyűg mindenkinek a vállán, eltekintve a néhány kiváltságostól, aki a saját ambíciói szerint élhet, dolgozhat és unatkozhat... Klein Náci mindig is úgy hatott a környezetére, mint a világítótorony. Dombori mellkasa a fejének boltozatos és erélyes ívelése, ragyogó keleti fogsorai, fekete szeme egyegy fénysugár volt ebben a világítótoronyban, amely felé a lepkék és a madarak ösztönnel és sorsszerűen töreksznek. Nem sokat, gondolkozott a feléje indult és hozzáverődő madarak sorsa felől. — természetes — mondta, magában és ezzel elintézte a vallomásokat, amelyeket neki pirulva tettek. Így igazolta Klein Náci az egyetemes élet törvényeit korunkban, amidőn az egészség már nem közönséges ismertetőjele az embernek, hanem anarkisztikus jelenség és hatalom, mert nagyon is népszerűsödött a civilizáció szellemi és testi nyomorúsága . Virág Kata így szólt Nácihoz: „Nem elég az, hogy én szeretlek téged, meg hogy te is szeretsz engem! Élet az nekem és én jól akarok élni! Ahhoz meg, hogy jól éljünk, olyan uraknak kell nekünk lennünk, akiket nem lehet megnyomorítani senkinek se!" Mintha ezt felelték volna egymásnak: „Hát csak merjen valaki ez ellen szólni" — mondta Náci és toppantott a lábával a csárdás egyik jóleső ütemére. Végignézett kettőjükön. Magán és Katón! Hej bizony Katón. Virág Kata szemében a merész életvágy, finom karcsú, de mokányul parasztos teremtés a termő erő cikkázott, kezei pedig olyan szilajul gyöngék voltak, hogy mágnáskisasszonyok sóhajtottak az irigységtől, ha látták. Végig táncolták az éjszakát . . . Aztán már kisvárosi gyorsasággal jött minden: Katát kitagadták a szülei, Nácit megátkozta a Klein és Blau familiák együttes gyászülése, a két fiatal pedig egyáltalán nem lesújtva, összeköltözött. Becsülettel állták a sarat. Lassan feledésbe is merült a „botrány", csak a rokonság szidta őket irigykedve, ők pedig dolgoztak és szerették, becsülték egymást ... Alig egy év múlva a Virágok és Életnek ellenkező véréből származó új emberke sivalkodott otthonukban és dicsérte egészséges tüdejének rikoltozásával az élet merész bölcseségét. Ekkoriban esett, hogy egy este, az élet estén, látogató rokonnal ült együtt Náci. A felesége bátyja, tehát a „sógor" volt a látogató, aki eljött, merthogy nagyon ragaszkodott a húgához. Kemény, nyakas paraszt volt a Virág Endre, daliás morc arcán kérlelhetetlen egyrendnek a törvényei felnőttek. Az asszony már lefeküdt a gyerekkel együtt. Csönd volt a szobában, a rendes asztalon borospoharak. A két férfi szótlanul iddogált. Az első perctől fogva, ahogy a sógor belépett, megbomlott a ház zavartalan levegője. Mintha két felhő száguldana egymásnak, úgy érezték mindhárman, még a csöppség is békétlenül visongatott egész este, ami sohse volt szokása. Az asszony szinte félt együtt hagyni őket. Nagyon is jól ismerte mind a kettő kérlelhetetlen természetét. Habozott is egy pillanatig, mielőtt aludni tért, de aztán úgy gondolta, hogy ami történni fog, az úgyis rendben lesz. Természetes ösztöne súgta, hogy ennek a feszültségnek kár villámhárítót tenni az útjába... Azon már túl volt, a két férfi az első perctől fogva, hogy tegezték egymást, hiszen természetes ember volt mind a kettő és még a szembe feszülés is bizalmasságot jelentett számukra. Aztán meg minek szögezzenek korlát* tot egymás közé, amikor ők leszámolást, csinálnak és a korlát így csak akadály lehet?! — Hát az igaz, rendben van a házatok tája ”, szólt Virág Endre jó tanyai előkészülettel. 392? Ittúr fog.