Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)
1924-11-01 / 245. szám
JL viszont a munkáspárt 4.400.000 szavazattal 193 mandátummal került ki a választási lakérelemből, míg ugyanennyi szavazattal a liberális párt csupán 150 mandátumot kapott. Ha egy választási rendszer ilyen differenciáit mutathatja a mandátumok megoszlásának, akkor nyilvánvalóan nemcsak a választók hangulata és meggyőződése döntheti el valamely párt sorsát, hanem a választási geometria és a választási matematika is. Az angol választási rendszer ugyanis a viszonylagos szavazattöbbségen épül föl, vagyis, ha egy kerületben a munkáspárt, tegyük föl: 8000 szavazatot kapott, a liberális párt ugyanennyit, viszont a konzervatív párt mondjuk 8100 szavazatot, akkor a 16.000 szavazattal szemben a konzervatív florta győztes és 10.000 választó képviselet nélkül marad.Teljesen oktalan tehát az a reakciós ujjongás, amely, mint valami megbolondult Orchester csinál itt zenebonát, az angol választások eredményeit látva. Ugyanígy oktalanság reményt vesztetten nézni Anglia felé. Az angol választásokon, a munkáspárt nem bukott meg, csak mandátumainak a száma csökkent. Szavazatot nemcsak, hogy egyetlen egyet sem vesztett el, h hanem 1.100.000 szavazattal kapott többet,, mint azon a választáson, amely kormányra juttatta. Talán nem lesz érdektelen, ha a föntebb közölt számadatokkal összevetjük a mostani választás számadatait. A munkáspárt 200.000 szavazattal többet kapott ezen a választáson, mint amennyi szavazata volt a konzervatív pártnak az előző két választáson és mégis, ,amíg a konzervatív párt az 1923-as választásban 250 mandátumot, az azt megelőző választásban 341 mandátumot kapott, addig a munkáspárt a mostani választáson, ismételjük, 200.000-rel több szavazat ellenében, csupán 152 mandátumhoz jutott. A konzervatív párt viszont mindösze 2.000.000-rel több szavazattal 415 mandátumot szerzett, míg a liberálisok 3.100.000 szavazattal csupán 44 mandátumhoz jutottak. Nyilvánvaló ezekből a számokból, hogy a szerdai angol választások nem juttatták kifejezésre a nép, illetőleg a választók akaratát, amelyet bizonyos mértékigmár az is meghamisít, hogy egy sajátságosan angol pluralitás érvényesült az angol választásoknál. Hanem azért mindez nem elégséges magyarázata az angol pártok erőviszonyaiban történt eme váratlan és megdöbbentően aránytalaneltolódásának. Kétségkívül, még emellett a választási rendszer mellett is aránytalanul több mandátumot szerezhetett volna az angol munkáspárt, ha éppen a választási küzdelem kellős közepébe nem robban bele a Zinovjev-levél. Nem valószínű ugyan, hogy a bolsevistáknak ez a csínytevésemunkásszavazókat elriasztott a munkáspárti szavazócéduláktól, de az egészen kétségtelen, hogy megmozdította, mégpedig a számadatokat tekintve, meglehetősen nagy tömegeit mozdította meg a konzervatív választóknak, akik félelemben és rettegésben „a vörös rémtől", bedobták szavazatukat a választás mérlegébe. Ez a Zinovjev-levél lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az angol munkáspárt néhány tucat mandátumot elvesztett. Az angol kapitalisták éppen úgy, mint a világ minden kapitalistái, örömmel üdvözölhetik Moszkvát, mert ismét sikerült ezeknek a politikai álmodozóknak, ha csak időlegesen is, a világ egyik — legnagyobb — birodalmában a szocializmus építő munkáját megakasztani. A bolsevisták, ha öntudatlanul is, kétségtelenül az európai kapitalisták érdekeit szolgálják. Mert hiszen minden cselekedetük nem egyéb, mint pusztítása az egészséges munkásmozgalomnak. A bolsevisták erősítették meg Németországban, Olaszországban és itt Magyarországon is, de mindenütt máshol is a reakciói, kik lemondottak már ott, Moszkvában a világforradalom esztelen ábrándjáról. De nem mondottak le arról, hogy nyugtalanítsák a világot, hogy a guruló szovjet rubel segítségével megfertőzzék a világ minden munkásmozgalmát, hogy árkot ássanak a szociáldemokrata munkásmozgalom elé és tönkretegyék az évtizedes, nehéz harccal szerzett eredményeket. A bolsevisták a tömegek tudatlanságára spekulálnak és fájdalom, eddig nem spekuláltak rosszul. De a tömegek mindinkább kijózanodnak a forradalmi romanticizmus mámorából, mindinkább tisztábban látják, hogy a fejlődésnek törvényszerűen megszabott útja van. De még mindig nem elegen és még mindig nem eléggé tisztán látják ezt az utat. Ami tanulság tehát levonható az angol választás eredményéből is és sok egyéb másból is, az nem lehet más, mint az, hogy a szociáldemokrata pártoknak mindenütt sokkal nagyobb súlyt kell vetni arra, hogy a fölvilágosítás minden fegyverét szembeszögezzék a bolsevista gonoszsággal és értelmetlenséggel. A szociáldemokrata munkásmozgalomnak most, ebben az időben százszorosan több feladatot kell magára vállalnia a tömegoktatásnak, a tömegek szocialista megszervezésének. Le kell számolni azzal a veszedelmes teóriával, hogy az erőszak megszerezheti, és meg is tarthatja a hatalmat. És el kell mélyíteni a tömegekbe a demokráciába vetett hitet. Ez lehet az angol választások tanulsága, a munkásmozgalom és a magyar mozgalom számára is. A másik tanulság majd a konzervatív minisztérium kormányzása után lesz levonható mindazok számára, akik most, a reakció berkeiben ujjonganak. Nem valószínű ugyan, hogy a megalakulandó Baldwin-kormány külpolitikája lényegesebb eltérést mutathat majd attól a külpolitikai irányvonaltól, amelyet MacDonald szabott meg. Hiszen, ha Baldwin megkísérelné, hogy lényegben mást akarjon, mint amit akart és nagy részében meg is valósított MacDonald, abban a pillanatban az angol közvélemény elsöpörné a helyéről. De kétségtelen, hogy Baldwin nem a népek demokráciájának apostola, hanem annak az angol imperializmusnak a képviselője, amely egyik részege volt a világháborúnak és a különböző népeket megnyomorító békeszerződéseknek. Ebből következik, hogy Baldwin nem fogja azzal a határozottsággal és keménységgel szolgálni az európai béke ügyét, mint tette volt azt MacDonald. A magyar irredentistáknak tehát nincs sok okuk az ujjongásra. A magyar konzervatívoknak pedig, akiket inkább illet meg a reakciós melléknév, szintúgy nincs okuk mellük düllesztésére, mert az angol konzervatív pártot egy napon még emlegetni sem lehet a magyar reakciósok számban kicsiny,, de elszánt csapatával. Az angol konzervatívok a külpolitikában kétségtelenül azok, akik nem ismernek tréfát, ha az angol kapitalizmus étvágyát kell elcsituítani, hanem a belpolitikában mégsem hasonlíthatók Bethlenhez és pártjához, ha még annyira ott díszeleg is az egységes párt termében a népies jelző. A konzervatív párt a szociális reformok egész sorát valósította meg és nem kis része van abban, hogy az angol polgári demokrácia úgyszólván teljessé épült. De elég, ha annyit említünk itt az angol konzervatív párt jellemzéséül, hogy éppen az angol konzervatív, politikusok írták ama ismeretes leveleket Apponyi Alberthez, amelyekben hihetetlenül és csodálkozva kérdezték, hogy váljon helytállóak-e a magyar választási rendszerről Angliába is eljutott hírek. Az angol konzervatívok csodálkoztak azon, hogy akad még Európában állam, ahol nyílt aszavazás. Ezek volnának egyelőre azok a tanulságok, amelyeket a nagyszájú reakció levonhat a maga számára.Egyelőre mondjuk, mert úgy lehet, örömük nem is lesz túlságosan tartós, hiszen Baldwin olyan problémákkal kerül szembe, amelyekkel csak nagyon nehezen vagy talán alig birkózhatik meg. A legközelebbi angol választás pedig lényegesen más képet fog mutatni, mint a mostani. Az angol választások eredménye egyébként a világ szoc-'féldemokrata munkásságára nézve csak lényegtelen atmoszféraváltozást jelenthet. 1. szocializmus megy tovább a maga útján, öntudatban és erőiben egyre gyarapodva, hogy majdan jogos örökségét átvehesse... rwuv, ^nrWWVA/IAA^AArt/r^, ^ « összehívják a nemzetgyűlés közigazgatási bizottságát. A szociáldemokrata parlamenti frakció és a polgári ellenzéki pártok tagjai a fővárosi vita során több ízben szóvá tették, hogy a kornány tervszerűen nem gondoskodik a vidéki törvényhatósági bizottságok újjáválasztásáról és az erről szóló törvényes intézkedést elamerikázza. Ezért a parlamenti frakció a polgári ellenzéki Demokratikus Szövetséggel együttesen összehívatta a nemzetgyűlés közigazgatási bizottságát a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló javaslat megsürgetése végett. Az erre vonatkozó kérelmet, az ellenzék megbízottai át is adták a közigazgatási bizottság elnökének. Ennek folytán a közigazgatási bizottság kedden (délelőtt )11 órakor ülést tart, amelynek tárgya a bizottság egybehívásának megindokolása. Ugyancsak kedden délelőtt — 12 órai kezdettel — tart ülést a földmivelésügyi és közigazgatási bizottság. Frusztarózsa. — Goethe. — Ott virult, a réten egy Piros puszta rózsa. Ifja s szép volt, mint a regg. Pajkos fiu odamegy S unszolgatja szóra. Rózsa, rózsa, rózsa, szép Piros pusztarózsa. Szól hozzá: Letéplek én Piros pusztarózsa! Szólemez: Megszúrlak én Gonosz, vakmerő legény, Ugy, hogy koldulsz róla. Rózsa, rózsa, rózsa, szép Piros pusztarózsa. És letépte. Volt sirá . Piros pusztarózsa Védekezett, szúrt s mi más, Ám sem oh, sem jajgatás Meg nem védi, ója. Rózsa, rózsa, rózsa, szép Piros pusztarózsa. Fordította: Zoltán ,Vilmos. NÉPSZAVA. Egy forintos kalandjai. — írta Varstas Untat. — Az eklézsiát látogatta az öreg, hófehér szakállas főpásztor. Ez a mesterségével járó munka elbágyasztotta. Nem a lelke vágyakozott a pihenésre, hanem a teste. Ó, az ő lelke egészen friss volt: egy-egy napi hivatalos cerimónia, a parochiákús lakomája után a legveszedelmesebb helyzetben levő és megkontrázott ultimét megrekontrázta és meg is nyerte. A főbiró, aki a kerület minden eklézsiáján vele lakomázott és kártyázott, mondta is az egyik vendéglátó pópának: — Ha az öreg úr ezt a mesterségét a másvilágon is folytatja, a kalendárium összes szentjeit megkoppasztja. Nem csodálnám, ha még életében szentté avatnák, hiszen a kalábriászban valóságos csodákat produkál. Igaz is, mert a Jobiró valamennyi kártyacsatában elvérzett. Most is úgy készült föl az ütközetre, hogy a hivatalában az iróasztalfiókot teljesen kiürítette: marékszámra rakta zsebre a bankókat meg az ezüst tallérokat. Majd a legvégin összeszámolja, hogy mi maradt és mennyi volt ebből a hivatalos pénz, mennyi a saját pénze. Most nem ér rá ilyesmivel bíbelődni, mert a parochián már várják. Így esett meg, hogy az a gyanuscsöngésű ezüstforintos, ami a lefoglalt bűnjelek között őriztetett már esztendők óta, ismét forgalomba került és kártyázás közben a főpásztor kasszájába vándorolt, ahol szépen meghúzódott. A főpásztor nemcsak jámbor, de rendes ember is voló: kártyázás után mindig megolvasta a nyereséget. A plébánia vendégszobájában, az éjjeli szekrény márványlapján történt a földi kincseknek ez az összeszámolása, amikoron is minden pénz a főpásztor okuláréján keresztül megméretett és a hamis forintos könnyűnek találtatott, — Teringettét, valaki becsapott — sóhajtozott a főpásztor és galambszelid lelke nem tudott egy darabig megnyugodni amiatt, hogy az emberek még mindig gonoszok. No, igen, mert ez a hamis ezüstforintos arról tett itt tanúbizonyságot, hogy kárhozatra érett lelkek még mindig akadnak, akik az ő felebarátjukat megrövidítik. A főpásztor a hamis pénzt a többitől külön, a reverendája zsebébe dugta, aztán lefeküdt és másnap reggel elbucsúzott a plébániától, hintóba ült, hogy a titkára kíséretében a székhelyére kocsikázzék. A falu végén, az országúton istenes énekeket dúdolgatott az öreg Jupu, a vak koldus. Összekulcsolt kezekkel rimánkodott az utonjárókhoz, az irgalom morzsáiért. A sok énekléstől ki-kiszáradt a torka és ilyenkor a faluvégi kocsmába botorkált, ahol az irgalom morzsáit irgalmatlanul leeresztgette a torkán. Aztán megint kibotorkált a posztjára és tovább sarcolta a kegyes sziveket. Estefelé már rendesen a világi dalok istentelenségével keverte össze a jámbor zsoltárokat, miután öregember lévén, hamar bekaparászott. A főpásztor az énekes koldus mellett megállíttatta a hintaját. Muszáj is volt, Jnon a hintórobogást már jó messziről meg tudta különböztetni a soványpénzű parasztszekerek zörgésétől és olyan buzgó éneklésbe fogott, hogy a lovak a hintót fölborítással fenyegették az óbégató embertől való ijedelmükben. A főpásztor a reverendája zsebébe nyúlt, egy ezüstforintost nyomott a titkár markába, hogy menjen és vesse a jámbor felebarát kalapjába. A titkár nagyon takarékos férfiú vola. Kis- 1924 november 1-