Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)

1924-11-20 / 260. szám

1924 november 20. 7 NÉPSZAVA A tárpstkís idejére vizsgálati fogságban marad. — A pm-i izgalomas tárgya­ifiss. — Védőinek Mvonulása. — picint megtagadta a vallomást. — A t­föiü­gy aktái. — Délutön­ Üreget terem­tett és kimarad! a fővádlott. — Rendőrök elővezették. KSz&fiatal QsK vőni-e Esküit ? — A kivitel? fösgedéspek külsőleges kezelése a NHd­raivelésügyi Hsiaiszeen­asM&n­an. — A képviselszeői és közéleti elözelösÉsercgei szigsati kérvényeket Esküit Kezeli®. — A panamák hűséges elszámolja. Szerdán reggel megkezdődött Eskü­tt Lajos „nagy pőrének", annak a pörnek a tárgyalása, amelynek alapja, tengelye az a panama-rend­szer, amely legkimagaslóbb és legjellegzete­sebb megnyilvánulása a kurzusrendszer ural­mának. Az első napon néhány akta ismerteté­sére és néhány tanú kihallgatására került csak a sor, mert a közbejött sokféle incidens nem tette lehetővé, hogy ennek a közéleti mocsárnak a képe mélyebbről szedje adatait. Azonban eb­ből a kevésből is ugyancsak épületes adatok kerültek a nyilvánosságra. Nincsen olyan or­szága a földgolyónak, amelyben elképzelhető volna az, ami Eskü­tt letartóztatásával kapcso­latban már az ügynek első stádiumában történt. Már az is nagy esemény, amikor rendes bíró­sági tárgyaláson, vád és védelem meghallgatása és a bírói tanácsoknak alapos megtanácskozása után egy-egy aktív miniszter tanúként való kihallgatását rendelik el. Csak a kurzusban es­hetik meg, hogy amikor a meglehetősen alan­tas természetű bűncselekményekkel vádolt ter­helt idéző szavára odatelepszik az egész kor­mány a rendőrségre, hogy ott a kihallgatást végző rendőrtisztekkel és a terhelttel együtt valóságos jegyzőkönyvvel megörökített minisz­teri tanácsot tartson. Még a fölvett jegyző­könyvnek, a természetét is ilyen miniszteri­­ta­nácsi jegyzőkönyvnek szerepeltették. Jerelnek azt mondta róla, hogy a kormányhoz­terjesztik föl és hogy ennek tartalma „maradjon meg közöttünk". Nos, hát erre csakugyan nem tud példát semmiféle história. Az meg egyene­sen mesébe való, hogy az ilyenek kitudása után még helyén maradhasson a kormány. Ez már­nem a kormánypárti voksosok kérdése. Már nem is azon múlik, hogy a kormány a többségére számíthat. Ennek a rendőrségi miniszteri ta­nácsnak a dolga az ország becsületén, tekin­télyén esett csúnya folt, amely onnan csak az­zal a kormánnyal együtt tűnhetik el, amely ilyen magamegfeledkezésre képes, amely ilyen, soha elő nem fordult szabálytalansá­gokra rá tudott vetemedni. A tárgyaláson ki­hallgatott néhány tanú igazolta, hogy a dús jövedelmeket jelentő kiviteli engedélyeket minden egyéb okirattal ellentétesen suba alatt kezelték. Ennek a két ténynek a kiderü­lése az első lap eredménye. Emellett az eredmény mellett eltörpül minden egyéb és emellett je­lentéktelen epizód marad a vádlott sorsa is. mmm... Féltíz órakor bevonul a bíróság. Töreky el­nök beszólítja a vádlottakat és megkezdik a személyi adatok megállapítását. Eskü itt áll először az elnök elé, elmondja, hogy 1896-ban született, nős, gimnáziumi érettsé­git tett. Arra a kérdésre, mi a foglalkozása, rövid gondolkozás után azt tes'"', hogy nyu­galmazott Máv.-tisztviselő, Tömöri Angela következik. Elegáns dáma, szilszkinbudás, 28 éves, tanári diplomája van. Utána Bencze Jó­zsef ügyvéd következett, majd sorban a töb­biek: Landesmann István marhabizományos, Brezina János nagyvágó, Deutsch Lajosné, For­báth József magántisztviselő, Mengele József nem jelent meg. A tanuk nevének megállapítása után Weisz Ödön védő szólalt föl. Előadja, hogy az ügy iratainak egy részét csak egy héttel ezelőtt kapták meg, így a védelemnek nem volt ideje azt áttanulmányozni. Ilyen körülmények kö­zött nem lehet kívánni, hogy ebben a fontos ügyben a védők készületlenül tárgyaljanak. Azonkívül az iratok jelentős része nincs is itt. Ezek a védelem előtt ismeretlenek. Ilyenek a Zeőke Antal elleni iratok, valamint Tankovics Miklós és Petrányi ügyében fölvett iratok. Hiányzik a Szesztermelési Rt. irata is. A Zecker—Usetty-rágalmazási pör pedig komoly összefüggésben van ezzel az üggyel, úgy, hogy ezt egyesíteni kellene, mert ez a pör bizonyí­téka annak, hogy a megvesztegetett az ügyben nem Eskütt Volt. Mindezek alapján kéri a tár­gyalás elnapolását. Gál Jenő védő a tárgyalás megtartását kéri. Boronkay ügyész ellenzi a tárgyalás elhalasztását. Nem engedi — mondja az ügyész — az ügyet mellékvágányra terelni. A bíróság tanácskozásra vonul vissza. Eskütt szünet közben összevesz Weisz védővel, Eskütt követeli, hogy Weisz mondjon le a védelemről. Eskü­tt kiabálva mondja: Akik az okirathami­sítást elkövették, fölvett­ék a pénzeket, azok most előkelő helyeken ülnek. Azt akarom, hogy derü­ljön ki minden, látni akarom az iratokat. A védőit elvonulnan­. Bevonul a bíróság. Töreky elnök kijelenti, hogy a törvényszék a tárgyalás megtartását rendeli el. A bíróság meggyőződött arról, hogy a védelemnek volt ideje elkészülni. A tárgya­lást a hiányzó iratok nélkül is meg lehet kez­deni. Weisz védő semmiségi panaszt jelent be a határozat ellen. Györki Imre védő szólal föl ezután. Lelkiismertem nem engedi — mondja —, hogy továbbra is védő maradjak mert nem látok lehetőséget arra, hogy a védelmet kellő­képen elláthassam. Eskütt kijelenti, hogy Weisz védőt fölmenti. Weisz elhagyja a védői széket. Töreky elnök erre fölszólítja a hallgatóközön­séget, hogy ki hajlandó Eskütt védelmét elvál­lalni. De senki sem jelentkezik. Szabó Sándor ügyvéd bejelenti, hogy mint nagyatádi Szabó István özvegyének jogi képvi­selője, részt akar venni a perben. — Mi értelme -'van'ennnek? -L- mondja Eskütt. Töreky meg­kéri­zi, hogy milyen címen akar Szabó részt­venni a tárgyaláson, miután Nagyatádi az ügy­ben eddig nem szerepel mint sértett. Szabó erre a következőket mondja: A tárgyaláson a védelem részéről olyan kijelentések hangzottak el, amikből arra lehetne következtetni, hogy nagyatádi Szabó büntetendő cselekményeket követett volna el. Ezért van szükség arra, hogy ő megvédje és jelen legyen. Az elnök kérdésére kijelenti Eskütt, hogy egyelőre nem kíván más védőt. A bíróság Szabó kérését elutasítja azzal, hogy a vádat az ügyész képviseli. Az elnök ezután Eskütt védelmére Földe­si Gyula ügyvédet szólítja föl, aki kije­lenti, hogy a per anyagát nem ismeri és ezért a tárgyalás elnapolását kéri. A bíróság ezt a kérelmet elutasítja és megkezdik a vádirat föl­olvasását, amely szerint Eskü­ttet, Mengele La­jost és Tömöri Angélát, valamint a többi vád­lottakat megveszteg­etés büntette címén vá­dolja. A vádirat fölolvasása után Eskütt bent marad, a többi vádlottakat kiküldi az elnök. Eskütt nem vall. Eskütt a bíróság elé áll. — Megértette a vá­dat? — kérdi az elnök. — Nem, nem értettem meg — feleli Eskü­tt. — Eddig már vagy tíz védőt megkérdeztem, de egyik sem tudja. — Bű­nösnek érzi magát? — kérdi az elnök. Eskütt: Abban, amivel vádolnak, nem érzem magamat bűnösnek. Elnök (indulatosan): Ha nem értette meg a vádat, majd én megmagyarázom magának. Eskütt: Megtagadom a vallomástételt addig, amíg a védőmmel nem érintkezhetem­. Addig nem vallhatok, amíg bele nem te­kintek saját levelezésembe, mert attól tar­tok, hogy az iratok egy része megint el fog tűnni. Én nem akarom gyanúsítani a törvényszéket, de mindaddig, amíg ezek az iratok nincsenek lajstromozva, mint ahogy ezt megígérték ne­kem, nem tehetek vallomást. Elnök (szemm­el láthatóan fölindultan): Akar védekezni vagy nem? Három esztendeje tudja, mivel van vádolva. Eskütt: Nem tudok vallomást te­nni, amíg vé­dőmmel nem érintkezem. Én nem tudom, hogy lehetek én megvesztegetett, amikor nincs meg­vesztegető. Olyanokat akarok­ előadni, amiket még soha nem mondottam el és először tanács­koznom kell a védőmmel. Elnök: Szóval, a föltett kérdéseimre sem vá­laszol? Eskütt: Nem. Elnök (idegesen előrehajol, arca piros a föl­indulástól): Figyelmeztetem, hogy ehhez joga van, de vegye tudomásul, hogy a tárgyalás lefolytatását ez nem fogja akadályozni. Mi történt a fendfőrségen... Először azt a vallomást ismerteti az elnök, amelyiknél jelen voltak Bethlen miniszter­elnök, nagyatádi Szabó István, Tomcsányi Vilmos, Nagy Emil miniszterek, Nádassy és Marinovich főkapitányok. Ebben a vallomá­sában Eskütt bocsánatot kér Nagyatáditól, elsősorban, hogy nehéz helyzetbe hozta, majd elmondja, hogy 4,5 millió folyt be a kezeihez, de nem a saját­­személye, hanem a kisgazda­párt céljaira. Elmondta, hogy többen aján­lottak föl kisebb-nagyobb összegeket párt­célokra, kiviteli engedélyekért. A Magyar Mezőgazdasági Bank igazgatója 3.000.000 koronát adott így a kisgazdapárt céljaira. Amikor erről jelentést tett nagyatádi Szabó­nak, ez fölháborodva utasította vissza. A to­vábbiakban a malmok a pártkassza javára 10.000.000 koronát ajánlottak föl, nagyatádi Szabó azonban nem akart erről tudni, de a pénzügyminiszter hozzájárult és az ügy rend­kívüli minisztertanácson is keresztülment. Ipolyi-Keller államtitkár útján is ajánlottak föl 3.000.000 koronát. Rubinek minisztersége alatt is folytak be a pártkasszába pénzek a ki­vitelekből. Nagyatádi megtiltotta neki, hogy engedélyek dolgában bárkit is hozzá bocsásson, azt mondotta azonban, ha a miniszterek, vagy előkelő közéleti férfiak ajánlanak valakit, referálja el neki a protekciós kérvényeket. Ő ezek közé a kérvények közé becsúsztak­­ másokat i­s, amiért ő pénzt kapott. Bernolák Nándor a nagynénjét protezsálta. Bethlen miniszterelnök liszt- és lókivitsl érdekében protezsált embereket, a fia pedig ló-, marha- és repcekivitel érdekében járt el állandóan. Vass József miniszter búzakivi­teli, Hailer István, Sréter István, Ferdi­nándy Gyula volt miniszterek, Ráday grófné és sok más képviselő protezsált kiviteli ügyekben. A rendőrségi vallomás azonban hozzáteszi, hogy a miniszterek nem önző érdekből prote­zsáltak, a képviselők közül azonban többen jártak el pénzért. Így Zákány Gyula, Zeőke Antal, Könyves Lajos, Pásztor József, Benkő Laj­os és­­ Szátán­dig''kéfirtselő. Azonkívül mért többen. Sokan ölnök­ ,­higeni alján juttattak pénzt a pártkasszába, így Zákány képviselő, Koós Jenő helyettes államtitkár, Paszteiner Alfonz miniszteri tanácsos, Barcza miniszteri tanácsos helyettese 490 vagon szárított fajbúza kivitele ügyében járt el. A közélelmezési mi­nisztériumból Marschalkó államtitkár, aki ba­rátságban volt Tömöri Angélával, szintén el­intézett valamit, amiben Kerekes képviselő is kijárt. Marschalkó azonkívül 16 vagon cukor kivitele ügyében járt el. Nádassy főkapitány kijelentette, hogy a pártkassza ilyen könnyelmű kezelését nem tudja elképzelni, valószínű, hogy az összegeket Eskü­tt a saját céljaira fordította. Eskütt erre megjegyezte, hogy Ráth Sándor, az egységes párt igazgatója, hasonlóképen ke­zelte a pártkasszát. Bethlen miniszterelnök kérdésére Eskütt előadta, hogy a pártkasszából Zeőke, Könyves, Pásztor és Gál Endre képvise­lőknek is adott 20.000.000 koronát pártcélokra. A rendőrségi kihallgatás azzal végződik, hogy Eskütt nem érzi magát bűnösnek. Eskütt itt közbeszól és kijelenti, hogy ezt a jegyzőkönyvet azzal íratták vele alá, hogy a kormányzónak kell, akihez fölterjesztik referálás végett és egyébként minden köztük marad. Három nap­pal később azután ebből a jegyzőkönyvből egy külön jegyzőkönyvet készítettek, amiből azon­ban sok minden kimaradt. A vizsgálóbíró előtt tett vallomását olvassák föl ezután Esküttnek. Ebben elmondja, hogy a miniszterek jelenlétében elmondott mindent, amit a kijárásokról tudott, de sokkal többet, mint amennyit vele jegyzőkönyvben aláírattak. Ami kimaradt a jegyzőkségvetető. Nem került például a jegyzőkönyvbe Halter és Gömbös mozi-ügye, Halter és Oláh Dániel 8.000.000 koronás ügye, a Pallavicini őrgróf ál­tal egy angol újságírónak adott 18.000.000 koro­nás ügye, az erről szóló bizonyítékok. Nem ke­rült jegyzőkönyvbe a Bán­ff­y külügyminiszter által Tisza György gróf útján való szállítás ügye a 6.000.000 koronás állami illeték elengedé­sének egy kiviteli engedéllyel kapcsolatban, Héjjas Iván, Kőváry főhadnagy és Halmányi, a miniszterelnök volt titkárának repceszállítási ügye. Az sem került bele, hogy Bernolák nagy­nénje 100.000 koronát kapott engedély kijárásá­ért, hogy Hegedűs pénzü­gyminiszte­rr egy ro­kona mit kapott. Vass miniszter,­­ er és Fer­dinándy volt miniszterek kijárási ügye is ki­maradt a jegyzőkönyvből, valamint Somarupa bárónő és Ráday grófné ügye. Ipolyi-Keller államtitkár a Futura egyik igazgatója útján azt ajánlotta, hogy ha az állam a Futura által megvásárolt 900 vagon búzát egy koronával drágábban veszi át, 5.000.000 koronát adnak a pártkasszának. (Ezt a Futura-féle búzát annak idején meg is vásárolták az ellátatlanok szám 9 Földesi védő kéri, hogy a bíróság legalább egy negyedórára függessze föl a tárgyalást, hogy Esküttel beszéljen. Az elnök anélkül, hogy bírótársaival tanácskozott volna, azonnal rávágja indulatosan, hogy a bíróság nem függeszti föl a tárgyalást és elrendeli Eskütt vallomásának fölolvasását.

Next