Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)
1924-11-20 / 260. szám
s ni lesi a jmbmé és a meprivolf Msrénnéifesiiisi? Várnai elvtárs interpellációja az izzólámpakartel áldozatairól és a negyvenszázalékos áremelésről. Várnai Dániel elvtárs a nemzetgyűlés szerdai ülésén, az interpellációk során, a Just Izzólámpagyárban történt munkáselbocsátás, az Egyesült Izzólámpagyár árdrágítása ügyében intézett interpellációt a kereskedelmi miniszterhez. Várnai elvtárs azzal kezdte interpellációját, hogy az ügy, amelyet szóvátesz, már oda fejlődött, hogy egyenesen provokálja a kormány közbelépését. Az izzólámpakartel magyarországi exponense, az Egyesült Izzólámpagyár Részvénytársaság, illetve vezérigazgatója, Aschner Lipót különböző mesterkedésekkel és a kíméletlenségig menő konkurrencia minden eszközének felhasználásával hozzájutott a Just Izzólámpa és Villamossági Rt részvénytöbbségéhez. Amikor az izzólámpakartel birtokába vette ezt a gyárat, első dolga volt a gyár üzemét beszüntetni, a munkásokat és hivatalnokokat elbocsátani és az izzólámpák árát 40%-kal megdrágítani. (Malasits Géza: „Közben Aschner úr eltűnt Londonba!") Eddig is tapasztaltuk, hogy a vad konkurrencia, de különösen a büntetőjog és a szociális védelem hiánya hogyan bocsátja rá védtelen exisztenciákra a leggyűlölködőbb szenvedélyeket és a magánérdek furiáit. A mostani eset azonban mindezek között a legkirívóbb és legellenszenvesebb. Az eset kellő mérlegelése céljából foglalkozott Várnai elvtárs a munkanélküliek helyzetével. A vasiparban októberben a szeptemberi állapotokhoz képest 3,5%-kal emelkedett a munkanélküliek száma. Ezenfelül ezrével vannak a vasiparban olyan munkások, akik hetenként csak 2—3 napot dolgoznak, akik a munkanélküliekhez hasonló helyzetben tengődnek. A munkanélküliség és a velejáró nyomor hétről-hétre emelkedik. A kormány vagy teljesen közömbös a munkanélküliséggel szemben, vagy ha el is határozza magát valamire, intézkedései teljesen hatálytalanok maradtak. (Malasits Géza: Ellenben szmorítják a rendőrség számát!") És ilyen körülmények között a kartelben szervezkedett nagykapitalizmus megfojt egy jól berendezett,.gponto. munkásait kiszórja az utcára és nem akad erelyes kéz, amely megállítaná ezt a rohbolást. Még akkor se, amikor a kartel úgy akarja megszerezni martalóchadjáratának költségeit, hogy 40%-kal fölemeli máról holnapra az izzólámpa árát. Az izzólámpakartel szisztematikusan hajtotta végre a maga üzleti manőverét. (Peyer Károly: „Így fejlesztik az ipart Magyarországon!") A kartel ahelyett, hogy a Just-gyárat intenzívebben állítaná a termelés szolgálatába, a gyár üzemét beszünteti, a munkásokat pedig szélnek bocsátja. (Gaál Gaszton: „A részvényeseket pedig kiraboltják!") A Just-gyár nem kis műhely, amelynek a termelésből való kizárását nem lehetne megérezni. A Just-gyár 25.000 normál és félwattos izzólámpa termelésre berendezett üzem. Kapcsolatos vele egy nay üveggyár is, amely a lámpákhoz szükséges minden üvegáru gyártásával foglalkozik. Hozzátartozik egy huzalgyár, az izzólámpákhoz szükséges finom fémhuzalok előállítására- és odatartozik egy hidrogéngyár is. Annak ellenére, hogy a gyár nehézségekkel küzdött, mégis, a legutóbbi időben is túlórázás folyt ott, annyira el volt halmozva megrendelésekkel. A Just-izzólámpagyárban óránként és személyenként hat lámpét készítettek, míg a részvénytöbbség birtokába jutott Egyesült Izzólámpagyárnál egy órára és személyre csak VA izzólámpa termelése jutott. Az Államvasutak izzólámpaszükségletüket a Just-gyárnál szerezték be. A gyárhoz tartozó üveggyár fölöslegessé tette a német tanszerüvegbehozatalt. Az üzem beszüntetésével 70 tisztviselőnek mondottak föl, de a törvényben meghatározottnál rövidebb időre. A pörök egész légiója fog megindulni mert a fölmondás december 15-ére történt, holott az 1920-iki Huszár-féle rendelet értelmében csak a hónap végére lehetett fölmondani. A fölmondott tisztviselőknek a nyugdíjalapra befizetett járulékait nem vághatják zsebre az új részvényesek. A tisztviselőkön kívül elbocsátottak 45 szakmunkást, 40 üvegfúvót, 450 nőmunkást és 32 segédmunkást, összesen 6211—630 alkalmazottat bocsátottak el. Ezekhez hozzávéve az elbocsátottak családtagjait, legalább 3—4000 lélekkel szaporították a munkanélküliek számát. Akiket mindezért felelősség terhel, azzal védekeznek, hogy az elbocsátás „csak fokozatos" volt és a gyár zavarai miatt történt. Az Egyesült Izzólámpa Részvénytársaságnak nem munkásokra van szüksége, hanem arra, hogy megszabaduljon a karteten kívül álló konkurrenstől és hogy 40%-os drágítással a fogyasztóközönségen vasalja be azt az összeget, amellyel a Just részvénytöbbségét megszerezte. Az izzólámpakartel és az egész manőver kigondolója, Aschner vezérigaz-akik a Just-gyárat felfritsták a konkurrensek sorából, egyszerű újságnyilatkozatokkal nem bújhatnak ki a felelősség alól. A kormány kényszerítheti a jelenlegi tulajdonosokat a gyárüzem további folytatására és megakadályozhatja a közönségnek a 40%-os drágítással szándékolt megsarcolását. E célból a kormány engedje meg az izzólámpa vámmentes behozatalát. Az izzólámpakartel 40%-os drágítása csak a belföldi fogyasztókra vonatkozik, a külföldi fogyasztóknak majdnem 50—60%-kal adja olcsóbban az izzólámpát. Míg a részvénytöbbség birtokába került tulajdonosok nagyon jó üzletet csináltak, addig a kisrészvényesek az Egyesült Izzók és Aschner manőverei következtében teljes joggal meglopottaknak érezhetik magukat. A kormány közbelépésére sürgős szükség van. A büntetőnovella a sztrájkot magánosok elleni erőszaknak minősít és hathónapi börtönnel bünteti, pedig ez gazdaságilag gyöngébbek kenyérharcának elgáncsolását jelenti. A mostani esetben a kormány szint vallhat, hogy meg akarja-e védeni a termelés érdekeit. Ha a kormány nem is támaszkodhat kifejezetten törvényszakaszra, de nem azért van kivételes hatalma, hogy azt csupán politikai elnyomásra használja föl," hanem azért is, hogy a féktelenkedő kapitalizmust regulázza meg. A termelés, a munkásság és a kisrészvényesek érdekében a kormány haladéktalanul lépjen közbe és kényszerítse a részvénytöbbség új tulajdonosait, hogy a gyárüzemet tovább folytassák. z&sm^&e^xs^kmiiBmmiBgm Várnai elvtárs ezután a következő interpellációt intézte a kereskedelmi miniszterhez: 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a nemzetközi izzólámpakartel, illetve annak magyarországi exponense, az Egyesült Izzólámpagyár Rt., amely a Magyar Kereskedelmi Bank hathatós financiális támogatása mellett szokta lebonyolítani üzleteit, megszerezte a Just-féle Izzólámpa- és Villamossági Rt. részvénytöbbségét s a rendelkezési jog birtokában első dolga az volt, hogly a gyár üzemét beszüntette, hivatalnokainak fölmondott, munkásait elbocsátotta és a belföldi fogyasztás számára az izzólámpák árát 40%-kal megdrágította. Amennyiben a miniszter úr tudomást szerzett az Egyesült Izzó Rt.-nak erről a többféle vonatkozásban sérelmes és erőszakos ténykedéséről, hajlandó-e közbelépni olyan irányban, hogy a Jast-izzó részvénytöbbségének új tulajdonosai a gyár üzemének továbbfolytatására kényszerüljenek! Hajlandó-e erre a lépésre annál is inkább, mert a gyár elbocsátott alkalmazottainak és a kisrészvényeseknek az érdekeit az szolgálja leginkább, ha a gyár az eddigi mértékben tovább folytatja üzemét? 2. Amennyiben hasonló erőszakos cselekedetek csak megfelelő törvényes rendelkezésekkel előzhetők meg, hajlandó-e a miniszter úr a karteltörvényről minél hamarabb javaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé? Az interpelláció fölolvasása után Várnai elvtárs emlékeztette a kereskedelmi minisztert abbeli ígéretére, hogy a tőke és a munka harcaiban mindig a gyöngébb fél oldalára fog állani. A miniszter most beválthatja ígéretét. Felhívja azonban a miniszter figyelmét, hogy Aschner vezérgazgató a tényeknek meg nem felelően akarja vele elhitetni, hogy a megszüntetett gyárüzem hivatalnokait és munkásait az Egyesült Izzónál fogják alkalmazni és hogy az elbocsátottak közül mintegy százat vett át. Az Egyesült Izzó vezérigazgatója félrevezeti a kereskedelmi minisztert Az Egyesült Izzó az elbocsátottak közül mindössze 15—20 munkást alkalmazott gyárában, 10 elbocsátott munkásnak pedig ígéretet tett, hogy „majd vissza fogja venni őket". Amióta az Egyesült beszüntette a Just-gyár üzemét, semmi olyan mozzanat nem történt, ami fölöslegessé tenné a kereskedelmi miniszter beavatkozását. Várnai elvtárs interpellációjára választ nem kapott. NEfrw^AVA 1924 november 20. Olcsóbb kenyeret! •••••ill mini««graand am Esztergályos János interpelláció az egyre elviselttetetlene Hüs kenyéruzsoráról. "'•/A nemzetgyűlés szerdai ülése»."*»a* ttfotefe interpellációt. Estetergályos János fesztette elő a folytonos kenyérdrágitás" tár-' gyában. Interpellációját, amelyet az összkormányhoz intézett, azzal kezdte, hogy amíg ebben az országban folyton fajvédelemről beszélnek, addig, az, ami történik, nem a magyar faj, nem a dolgozó nép, hanem egy kiváltságos osztály védelme. A legfontosabb nemzeti és fajvédelmi érdek az volna, hogy az ország dolgozó népét védjék meg a pusztulás, az éhen hálás veszedelme elől. Hónapok óta követeljük és sürgetjük, hogy a kormány tegyen hathatós intézkedéseket az ellen, hogy a munkásembereket százával, ezrével tegyék ki az utcára, fosszák meg a kenyérüktől, de ezeknek a sürgetéseknek és követeléseknek a kormány mindeddig nem volt hajlandó eleget tenni és azoknak a követeléseknek sem, amelyeknek megvalósításával a dolgozók mérhetetlen nyomorán enyhíthetett volna. A vállalatok kíméletlen bérdiktatúrájáról a kormány ugyancsak nem vesz tudomást. A statisztika szerint a halálozások száma ijesztően emelkedik. A nyomorúság, a lerongyolódás az oka ennek. A nagybirtok, a nagymalmok a fogyasztók rovására dolgoznak. A nagysütödék is előljárnak a kenyérdrágításban. Az indokolatlan kenyérdrágítás kormányokat és trónokat boríthat föl. Oroszországban is a kenyérdrágaság volt a kiindulópontja a forradalmaknak. A francia forradalmat is a szemérmetlen kenyéruzsora indította meg. Megismétlődhetnek a pékek üzletei előtt a párisi lázadás eseményei. 140 kiló kenyér ára 980.000 korona. Ebben az előállítási költség mindössze 18%, a többi a pékmesterek zsebében marad. Amikor még volt Árvizsgáló Bizottság, próbasütést tartottak smegállapitást nyert, hogy 100 kiló kenyérsütésnél egy közepes pékmesternek 240.000 korona haszna van, egy kis pékmesternek 160.000 korona a haszna, így a pékmesterek gyorsan meggazdagodnak. A pékmesterek az állítólagos béremelésekkel indokolják a kenyérdrágításokat. 1000 korona, 1090—1300—1400—1570 korona volt a kenyér ára 1923-ban, 1924-ben nagyon sok emelés után márciusban már 3200 korona, ettől fogva rohamosan emelkedett a kenyér ára. Május 17-én már 5000 korona, pár nap múlva ismét drágább. Augusztusban már 6800 korona egy kiló kenyér, november 15-én pedig 7000 korona. A kenyérdrágításnak nem a munkások bérének javítása az oka, mert amíg a sütőmunkások bérét 15 esetben javították, addig a kenyér árát 30 esetben emelték. De-A dolgozókat sehol nem kezelik olyan ridegen, mint Magyarországon. A pékmesterek egyformákéntimlekütt, depéldául a francián kormány gondoskodik arról, hogy a kenyér olcsón jusson a nép asztalára. A francia munkás egyórai keresetéből három kiló kenyeret vehet... Szükség van arra, hogy beengedjék a külföldi gabonát. Töröljék el a liszt után a forgalmi adót. Elejét kell venni a kenyéruzsorának. Erélyes kezekre volna szükség, amelyekkel e kérdésbe belenyúlhatnak. Hatalmas érdekeltségről van szó. De, ha a magyar fal védelmében akarnak valóban valamit csinálni, itt lehet. A pékmesterek napról-napra való drágításának gátat kell vetni... Hónapokkal ezelőtt egy budapesti vállalat a pékmestereknek konkurenciát akart csinálni: kenyérgyárat rendezett be 12 kemencével és kilátásba helyezte, hogy 24 kemencét állít be. Ez a szándék elakadt, a főváros tanácsa, a pékmesterek közbenjárására, megtagadta az engedély kiadását az üzem megindítására. A főváros kormánybiztosa is vegye figyelembe, hogy minden közérdek ahhoz fűződik, hogy letörjék a kenyérdrágító érdekeltséget. Az elkeseredettség a nyomorgó munkásság körében igen nagy, ezek sürgős megnyugtatásra várnak. Olcsó kenyeret biztosítson a kormány. Ezután Esztergályos elvtárs a következő interpellációt terjesztette elő. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kenyérgyárak és kenyérsütőmesterek az utóbbi esztendőkben 30-szor emelték a kenyér árát, anélkül, hogy erre a gazdasági körülmények kényszerítő hatást gyakoroltak volna? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kenyér árában bennfoglalt haszon messze fölülmúlja a szokásos polgári haszon mértékét? Tekintettel arra, hogy a legnélkülözhetetlenebb és a legfontosabb közszükségleti cikknek, a kenyér árának állandó emelkedése és indokolatlan drágulása példátlanul sújtja a fizetésből és munkabérből élő munkásokat és tisztviselőket, megengedhetetlen mértékben fokozza a munka és állás nélkül, nyomorba taszított, munkásokat és tisztviselőket, mit hajlandó tenni a kormány az állandó kenyérdrágítás megakadályozására? Hajlandó-e a kormány a nagy néptömegeket a kenyéruzsora ellen megvédeni azzal, hogy a hatósági, községi üzemek útján olcsóbb kenyeret forgalomba hozatni és erre vonatkozóan megfelelő intézkedéseket tenni? Esztergályos elvtárs interpellációjára választ nem kapott. Az interpellációt tehát kiadták a miniszterelnöknek. A nemzetgyűlés ülése ezzel este10 órakor véget ért.