Népszava, 1925. március (53. évfolyam, 49–73. sz.)

1925-03-01 / 49. szám

91 a ki német szuronyok szerezték meg az ellen-forradalom politikai hatalmát — Finnországban. Almascor azután a ,béke"-disktátum parancsától elhagyták a német seregek a volt proiffi területeket, a finn ellenforradalom zászlóvivői, az ottani magybirtokosiorc, hatalmak alátámasztása végett „nép" után néztek, így kerültek ott a kisgazdák a politika hatalmi szekerére. Eleinte a kormánygyeplő egyik szárát kezükben tartották. Amikor azonban a finánctőkével összeszövetkezett nagybirtonosság a politikai hatalom birtoklásában alaposan berendezkedett és az egész vonalon elmélyítette uralmát, kiragadták a kisgazdakézbül azt az egy gyeplőszárat is és mire a kisgazda-vezetők föleszméltek, ott találták magukat a teafogly ásban! Egy nagyobb zökkenő: , és máris az úttestre kerülnek, ahol azután megtalálják majd az elárult, megtagadott, dolgozó néptömsegieket. Kétségtelen, hogy ott a kisgazdatársadalom tisztánlátását és öntudatos cselekvését erősen befolyásolta Oroszország közelsége folytán a nagybirtokosság örökös rémízgetése a kommunista mumussal s a „vörös-rém" földosztó természetét elhomályosították a „megnyúzott kisgazda" című rémtörténetek. A magyar kisgazda vezeetők parlamenti gazdája ugyancsak a kormányszekér saroglyájában hever már nálunk is. Egy zökkenés és ők is ott találják magukat az úttesten a szekér mögött A „pantallós" kisgazda vezetők jól dolgoztak az ellenforradalom zászlóvivői érdekében. Ezek a kisgazdatársadalomtól lényegi-g távolálló „kisgazdák" azt a szerepet csináltákvégig, amit az elefántvadászok számára a betanított, szelídített elefánt jelent. Ezekkel csalják lépre a félelmetes vadakat A betanított, szelkiített fajtát azonnal fölismerik a vadászok a bőgésükről. Hogy úgy mondjuk, éppen a „bőgés" sajátossága árulja el ezeket a bizonyos kisgazda „urakat" is. Ma még a piacokról szólhatnak népeiknek a kisgazdatársadalom parlamenti vezetői, valódi és „mázolt" kisgazdák. De egyengeti már a mezőgazdasági oldalon fölvonuló gazdasági válság az útjukat a piacról , a szérűskertek mögé, ahol megbújnak majd a fölébredő kisgazdatömegek elől a felelősségrevonás idejében. Nagy és súlyos felelősség terheli ezeket a vezetőket, mert zsákutcába, falnak viszik a jóhiszemű kisgazdatársadalmat, amikor megakadályozzák a városi polgárság, széles dolgozó munkástömmegek és a falu összefogását az ország megmentésére, a nép- és országrontó mai kormányzati rendszer eltakarítása útján. Az igazi kisgazdaérdekek, meg a széles fogyasztótömegek, a polgárság és a dolgozó nép gazdasági érdekei nem ellentétesek, ám csakis népies, demokratikus állampolitika keretében valósílhatók meg. Ez a kormányzati rendszer az ellenforradalom örököse, egy olyan ellenforradalomé, amelynek zászlóvivői hagyományos lelki diszpozícióval terhelten elkeseredett ősellenségei a valódi demokráciának és népjólétnek... Ettől komoly demokratikus fordulat egyáltalában nem várható, mert ki hiszi, hogy önként hajlandók lesznek a mai kormányzati rendszer alapjai képező kiváltságos osztályok lemondani a politikai hatalom teljes és zavartalan kiélvezéséről és föladni uralmuk lényegét és végső célkitűzéseit! Ez, de minden kisgazdaérdek komoly mérlegelése is, ellene szól a "saroglyás" politikának... Kisgazdaérdek is, hogy a közteherviselésben a latifundium, a nagybirtok, meg a bankokrácia és ennek ipari érdekeltjei, általában a nagykapitalták valóban a gazdasági teherbírásukhoz mérten vegyenek részt, ezzel szemben a gyöngébb gazdasági osztályok kimértessenek. Kisgazdaérdek is, hogy a kormány vámpolitikája ne csak a nagybirtokosok és a bankokrácia kezében levő nagyipari érdekeltek gazdasági szükségességeivel számoljon, mert végre is a kisgazda inkább fogyasztó, mint a nagy piac számára termelő gazdasági alany. Semmi vagy alig valami a haszna, de annál több a kára a kisgazdának például az agrárvámokból is, mert végeredményben azután az ipari termékeket még a világparitáson túl emelkedő árakban is meg kell fizetni, a belföldön tehát a kisgazda is ekként adófizető jobbágya a mai kormányzati rendszer kiváltságosainak, a nagybirtokos, nagytőkés érdekszövetkezésnek. A kisgazda nem rendelkezik kiváltságos bankokkal, nem élvezi a jegybank kiváltságosainak kijáró, olcsó,2/1%-os bankhiteleket, nincs államilag támogatott, minden községre kiterjedő bevásárló és értékesít szervezete, amelynek segítségével azután kevés földjén is okszerűen gazdálkodhassak, gépi erőket használhasson és további földhöz jutva, már a közellátás számára is termelhessen. Dul körében az „egyke", a magyar faj legigazibb és legnagyobb ellensége, ez a szomorú védekezési forma, az életadó föld elaprózódása és a családi életszint sülyedése ellen. Becsületes, népies földbirtokpolitika kellene hát, ami viszont egyenesen követelése az okos polgárságnak és elsősorban a dolgozó munkásságnak ebben a latit"uudiumos -nagybirtokosképletű országban. Egyeznek tehát ebben is az érdekek. Sőt! Csakis akkor lehet erőteljes, egészséges az ország belső fogyasztása, akkor jöhet egy újabb ipari föllendülés, amely immár már nem „műtenyészet", hanem természetes fejlődés, ha egyfelől a kulturált, iskolázott gazdasági szerveiben erősen megalapozott kisgazdatömegek belterjes gazdálkodása a magyar mezőgazdaság termelési potenciáját emeli, másfelől ugyanekkor támogatja az ipari termelés és kereskedelem munkáját is. Becsületes földbirtok politika ! Ki hiszi ma már, hogy ez a kormányrendszer, a nagybirtok és a latifundium ősi lelki diszpozíciójának eme politikai kifejezője, eltűrne egy komoly és mélyreható földértokreformot amikor az a „folyamatos", nagyon mérsékelt, nagyon óvatos reformáciska is, amit a kisgazdatársadalom politikai megnyergelése érdekében „engedélyezett" az ellenforradalom valódi haszonélvezőinek szűkkörü tábora, ma sincs még végrehajtva. Ki lusz, ma, «mikor a szűkös és uzsora-/."Kieu. a-tikor birtokosság maga is Miem«dk.:á»ekk . kor hogy éppen a kisgazda. hitele lesz ennek a kományrendszenne a legfőbb gondja ... Kisknbb azt észlelhetjük, hogy a Jalifundiura és a diu-,a birtok gazdaságii hitein»«zsebeinek föbimbajaként a folyamratos földbirtok reform képező törvényt állítják a belföldi úriföl „közvélemény" elé, maguk a kormányt is. Annak a kormánytagnak a tényezőt gazdaságilag lényegesen kedvezőbb , nem akarta látni, tűrte, hogy a végrehajt közegek miként szabotálják, Iniizák a ervenyeeinékót. Ez az ujabb elgáncsolni törett ves ömagában azt igazolja már, hogy a nyírotthajú „kisgazda-Sámsonok" immáro Ők kormányszékei saroglyájában vannak, ténylegesen egyetlen gyeplőszár sínesen a kikissi Az ellenforradalom kormányörököse s orosz szovjetköztársasághoz való közelediset, — ami lényegében a nagyagrár lószállátói naár és a bankokrácia nagyipari érdekeltség?évek szolgáit eddig is javára vallási különbsé nélkül többek között azzal is indotkolt, hogy a magyar mtitikuisság irtózik már a „ázsiai" szocializmustól, a kommunizmustó tehát nem hihetjük, hogy akad még kisgazda aki fölül annak a rémizgetésnek, hogy a ma munkásság nem korszerű, mélyreható földbirtokreformot, hanem kommunizmus akar. Ellenben minden elfogulatlan kisgazdaság, ma már lajnai; kellene hogy a mai kormányrendszer valódi haszonélvezői félnek a polgárság, a dolgozó nép és a föleszmélő ,kk-gazdatömegek gazdasági megerősödésétől és cevüt-T«6^®., elkövetnek, szeliditett elefantjaikat is harcbaküldve, hogy valahogy a falu és a város dolgosai egymásra ne találjanak! „Gazdaságilag gyöngíteni ezeket az osztályrétegeket, hogy ezzel politikailag kezesebbé tegyük őket", ez a mai kormányzati rendszer titkos , Kolonicsainak" jelszava, és cékkitűzása. Az Amerikai Egyesült Államokban a kisgazdáik 26%-a ment tönkre amig végre a "farmerek (kisgazdáik) föleszméltek és a trösztök diktatúráját szolgáló ősi pártnak hátat fordítottak es egy harmadik párt a „reformpárt" keretében, a munkásokkal együttesen, egy közös elnökjelölt érdekében indultak küzdelembe. Huszonnyolc millió szavazó közül az első rohamra 5 milliós tábor sereglett a harmadik pártba. Csak az, aki az U. S. A. két ősi pártjának begyökeredzett félelmes tökéletességű választási macsináját ismerri, tudja valójában fülbeosalni ezen eredmény történelmi nagyságát ... meg az ellenfél maga... Az egész ország érdekében állana, hogy akibontakozó mezőgazdasági válság során kevesebb kisgazdaáldozat is elégséges legyen a nagy ébredés előidézésére. Föleszmélt történelmi hivatasaik tudatára ébredt kisgazdatömegek, fölsorakozva a dolgozó polgár ••• és munkásság oldalán: ez Magyarország föltámadásáinak útja! _ f-Q _ i t : - -t -...•« n, mmz&mmmmm M ÉináS. — írta Keleti Márton. — Két óra hosszat böngészte az apróhirdetéseket, aztán fizetett és ment Az egyik újságban azt olvasta, hogy egy cég jó megjelenésű fiatal erőt keres valami nagyszerű új cikk bevezetésére. Hát a megjelenés, az még megvan. Meanest© magát a tükörben, jól festett. Ezzel tehát nem lesz semmi baj. A többit majd meglátjuk. Az álláskereséssel meglehetősen rosszul járt. Negyedik hónapja, hogy az utcán és a kávéházakban tölti az idejét, megpróbált egyet-mást, de semmi se sikerült Mindenhol annyit kimúltak tőle, mintha legalább is államtitkárnak készülne. Az egyik helyen azt kérdezték, van-e nagy helyi ismeretsége, ő bizony megmondta, hogy nincs. Nem is álltak tovább szóba vele. A másik idegen nyelveket kívánt, a harmadik sok évi gyakorlatot meg a jó Isten tudja, hogy még mit nem. Bizony ez elég keserves tapasztalat, amikor itt ast elseje, jön a háziasszony, enni is kell, meg más egyéb is kell és hazulról nem jön semmi. Elhatározta, hogy megnézi ezt a helyet .Vanilont vállal. Az első emeleten, valami irodával egybekötött raktár tulajdonosa volt a hirdető. Benyitott Az Íróasztalnál jól táplált gömbölyű termetű, pufók képű ember ült, úgy látszik, most fejezte be a reggelit előtte tálcán üres csésze, kávémaradékokkal, tojáshéjjal, kistányéron még sonkadarabok. A fiatalember mindjárt megállapította, hogy a bevezetendő cikk igazán nagyszerű lehet, ha ilyen jól meg lehet élni belőle. A tulajdonos, aki különben a címtábla szerint Kolovrat és Társa nevet viselt, hirtelen végignézett a fiatalemberen, de előbb télideig állni hagyta. — Az állásért jött, mit — kérdezte. — Igenis ~ felelve a fiatalember és megmondta a nevét. A főnök rámutatott a székre, ami azt jelentette, hogy szabad leülni. Aztán át nyújtott, közben egy-egy gyors pillantást oldött a fiatalember felé, úgy látszik, megérdi elfedve a külsővel, mert gyorsan a flobanitárt . Hát kedves barátom, arról volna szó, hogy néhány új cikket kellene bevezetni, azonkívül a részletfizetést is ki akarom terjeszteni. A fiatalember bólintott — Mondja kérem, volt már ön hasonló állásban! — Voltam — felelte és nagyot nyert. — Az elsőn szerencsésen túl vagyok — gondolta. — Kinél volt ? — No most — szőtte tovább a keserves gondolatot a fiatalember. — Most ütött be... De nem lett semmi baj. Hirtelen eszébe jutott egy másik cég, amelynek a hirdetését olvasta az újságban. — Bing és Piánál — felelte. — Annál a gazembernél? — kiáltotta a főnök és öklével nagyot csapott az asztalra A tojáshéjak is táncolni kezdtek a nagy megmozdulásra. — Annál — mondta a fiatalember nagy nyug i falammal. Most már mulattatni ütleadte a doog. — És miért jött el! — Mert olyan gazembernél nem lehet maradni — felelte angyali ártatlansággal. — Ebben igaza van, teljesen igaza van, fiatal barátom. A hangja szokatlanul meleg lett hirtelen cigarettával akarta megkínálni, de meggondolta a dolgot. Nem kell könnyelműségeket elkövetni. Eszébe jutott, hogy az a gazember nem engedte becsapatni magát és ettől még jobban dühbe gurult. Hát erre csak egy született gazember képes. — Magát is megcsalta? —kérdezte tovább. — Ne is beszéljünk róla — mondta és legyintett Ez még jobban tetszett. — Persze, becsapta magát a jutalékkal — faggatta tovább. — Igenis. — Hányszor! — Vagy ötször... — Hallatlan — dühöngött tovább és mégegyszer az asztalra ütött — És ezt nem akcasztják föL ' — Persze letagadja, hogy magakötötte az üzleteiket — Letagadta, kérem «— felelte nagy hévvel. Már maga is kezdte hinni, amit mond. Még dörmögött valamit, majd megdörzsölte a kezet. tetszett neki a dolog és az ember. —No de térjünk a dologra, uram. Egy skatulyát vett elő és abból nagy szereettel kiemelt valamit, amiről az első pillanatban nem lehetett, látni, hogy micsoda. Majd széjjel húzta a dolgot és azt mondta: — íme, fiatal barátom, a legújabb nadrág, tartó. Szenzáció. A fiatalember bólintott. — Cikk ez uram? — kérdezte. . — .Cikk — felelte mély meggyőződtésel a kérdezett. — Várjon csak, itt van még valami. Ugyane a nőiknek, nézze. — Csettintett a kír elvével. És valószínűleg a nőknek szólt. — Nohát, cikk ez is, kérem! — Ez is cikk. — Mondja kénem — kérdezte tovább —, van, önnek nagy ismeretsége. — Óriási — felelte. — Helyes. Most már elérkezettnek látta az időt azt hogy megkínálja cigarettával. — Parancsoljon. A fiatalember rágyújtott. Az egyik lábát a másikra helyezte és kényelmesen fújta a füstöt Aztán megbeszéltek mindent, hogyan kell a cikket ajánlani, nem szabad azt i indulni, hogy nadrágtartó, hanem szenzációs ruházkodási újítás. Így jobbam hat. A fiatalember azután egész sorozatceget mondott be, hogy ezeket ismeri. A hirdetésekből tudta a neveket Megállapodtak fizetésben, jutalékban és háromhavi próbaidőben. Ezt írásba is foglalták. — Remélem, nagyon kellemes lesz az együttműködés — mondta —, velem lehet dolgozni, én nem vagyok a Bing és Pia. Amikor az utcára ért, nagyot fújt a cigaretta füstjéből. — Három hónapra el vagyok látva — holta, aztán majd megint hazudok egyet valahol ír ha kel. W'&^aS&AVA Ii Ihki UhU'UlUa. 1.