Népszava, 1925. március (53. évfolyam, 49–73. sz.)

1925-03-01 / 49. szám

I á5 u^cixes X. NÉPSZAVA i kottáéi z «ész rat fyef wn.­.fi neimaeigyüdés 1919 február 11-én viitszlw» meg a német köztársaiság első '••' k» viu .v '. képviselő vett részt a fivalibail , 277 szavazat elett Friedrieft hertr ti egy óriási eaetöbtiecege­ lett a köz­ti*asz «finöke. Beszédében, amelyben a lit­vá-/.i'f «t «lfogadta, Ebert elvtárs többek öt mondta: német nép megibizottjaként és nem en párt két»viselője fogok tevékeny­kedniVaV­ora azonban, hogy a munkásosztály f­ ntke vagyok, a szocializmus gondolatvilá­gán nőtttem föl és nem leszek hajlandó s is­ni m­egtagadni származásomat, sem a régőződésemet. Két elvtárs tö­bb mint hat évig töltötte­­ hiatal­t. Megálapítthatjuk, hogy a tarto­nzása kevés államfőre hárult annyi nehéz tiolt, mi­nt a munkásosztálynak erre a müékére. Az ellenséges győztes államok e­rta nyomást gyakoroltak a letiport biro­k­aira, odahaza a legsúlyosabb megi­ázkód­ítók gyötörték az új köztársasságot, a hábo­rúon apróságban megkínzott nép a leg­íjabb szenvedésekkel küzködött és mán­ac a f­ilboin­ás veszedelme fenyegetett, metor azágot földarabolták, Pelsasziléziát el­irtották­, a londoni ultimátum és a ruhr­téri ki­zdekun Titán következtek a véres lodafi­m jobboldali puccsok, politikai gyil­­igok, szeparatista mozgalmak a nyugaton lajororszs­gban. Az infláció gazdaságilag é­tve rombolást vitt végbe, az éhség miatt vsrgások törtek ki. De a köztársaság meg­tuolt, a birodalom nem bomlott szét, a ki-151 jövő nyomás enyhült, a belső rend me­g megszilárdult Még mindig nagy vesze­tnek fenyegetik a német népet, sok szenve­s vár még reá, de megerősödött a jobb je­b vetett reménysége. Ebertnek meg kellett akadályoznia, hogy a ndalmst marcangoló válságok katasztrófává . ..k ki magukat Intézkedései nem mindig l­ltak osztatlan tetszésre, de hiszen az elnök erekvését mindenkor a körülmények Stiak-IsczereK korlátozza az alkotmány keretein­éljil. Állam­a teljesen új volt, nem voltak meg-­ jogszokások és a köztársaság else n­­em támaszkodhatott elődök tapaszta­lban Semmi hagyomány nem mutatott lim­ent újból kellett megteremteni. És­örténhetett úgy, hogy mindenkinek a megnyerje. Kis, a munkásosztálynak ez a fia, ez a mokrata minden tekintetben megállt a jelentőségteljes történelmi szerepében. Lebben az ő érdeme, hogy a birodalom válláson keresztülgázolt, nem bomlott ,ha tört ki a mindenkinek mindenki el­b­ uló megsemmisítő, esztelen harca. Ezt ,inlét nemcsak elvtársai ismerik el, ha­köztársasági érzelmű polgárság, főként­­ külföld is a legnagyobb mértékben is tudja. Ezért egyénisége sokkal jobban­­ a német nép tekintélyét kifelé, mint a k­luin­ helyreállítására törekvő monar­c nacionalista reakció. Munikásosztály gyermeke, a szociáldemo­n. legkiválóbb sikereket érte el és általa­tisztelt államfő lett, akit a régi rend­ei­m bírnak elviselni, mert a puszta jelen­l­eg semmisíti mindazokat a föltételeket, őken a reakció politikája alapszik. Nem tehát, ha­ ellenségei minden erővel reá­, miijden eszközt jónak tartanak arra, »«ki ártsanak vele. A legpiszkosabb rá­h ózenét zudították reá, hogy a becsüle­gálljanak, hogy a májusban esedékes álasztáson lehetetlenné tegyék. De mind­támadások szégyenteljes kudarcot, szen­t Ebert makulátlan múltján, jelen levé­igén, kiváló egyéniségén. A politikai cél­o b­ene irány­zott támadásokat vissza­rte nem tudott ellenállni az őt alattomá­m­adó fizikai betegségnek, amely rövid arfeó­tusa után legyőzte. • ' é) ' •* Medrija Ebert 1871 február 4-én született Sidelbergben. Apja szabómester volt­ Miután elemi iskolát elvégezte, kitanulta a szíj­ártó ÜJ üstercéget. 1892-ben a Bremer Bürger-Stung szerkesztője lett, 1900-ban mun­kás-­pár, 1­91­­-ben a németországi szociáldemo­k pá­rtvezetőség tagjává, 1913-ben birodalmi­­ képviselővé, 1913-ban pedig a német­­x Lnx­iáldemokrata párt elnökévé válasz­ Amikor 1918 november 9-én a győztes álom lemondatta Vilmos császárt, Miksa ,­ herceg, akkori kancellár. Ebertet aján­^adtánL Mini Mro^"^ Jcancelláruk. feladata volt, hogy megalakítsa az új kor­mányt és előkészítse az alkotmányozó nemzet­gyűlés képviselőinek a megválasztását. Leg­első kiáltványában, bejelentette programját, amely három szóból állt: Béke, szabadság és rend. Ezért hajlandó lett volna a haladó pol­gári pártokkal együttműködni, de ez a szán­déka meghiúsult a független szocialisták ellen­állásán, így a független szocialisták bevonásá­val tiszta szocialista kormányt alakított. A szo­cialista kormány tevékenysége és a szocialista tömegek szervezettsége mentette meg Német­országot attól a nagy káosztól és romlástól, amely ezidőben fenyegette. 1919 februárjában a weimari nemzetgyűlés a német köztársaság 401 Imi elnökévé választotta. Mint­ elnök, mindenkor pártatlanul, a leghővebbeen teljesí­tette, vállalt feladatát. Amikor megbízatása le­járt, a birodalmi gyűlés módosította az alkot­mányt, amellyel megbízatását 1925 májusáig meghosszabbította. Az új választásra készülve a monarchista­-nactorialista törekvések szóvi­vői a legsúlyosabb rágalmazó hadjáratot indí­­tották ellene. A magdeburgi per, a Barm­at­botrány csak növelte a vele szemben megnyil­vánuló tiszteletet és elismerést. Politikai ellen­ségeinek szervezett támadása a legteljesebb kudarcot vallotta, annyira, hogy az ellenséges tábor tisztességesen gondolkodó férfiai is kény­telenek voltak elismerni Ebert kifogástalan jellemét, és az alávaló támadásokkal szemben az egész birodalom fényes elégtételt szolgálta­tott neki. Politikai ellenségei nem tudták el­érni céljukat, de nem bírt megbirkózni a beteg­ségével. h b­iái isire. (Berlin, február 28.) A Wolff-iroda jelenti: A birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 15 perc­kor csöndesen elszenderült, anélkül, hogy esz­méletét visszanyerte volna. A halotti ágynál jelen volt a birodalmi elnök felesége, gyerme­keivel és vejével, Jenitzke dr.-ral, továbbá Meissner dr. államtitkár. Eíti&Q&éQéneii története. (Berti }}. február 28.) Ebert elnök már régeb­ben szenvedett epekőbál­lalmakban, aztán szív­baja is támadt, amit jelentékenyen fokoztak azok az izgalmak, amelyekkel hivatalos mű­ködése járt. A külvilág erről természetesen semmit sem tudott és teljesen váratlanul érti a közvéleményt az a hír, amely szerdán tud túl­adta, hogy a birodalmi elnököt meg kell ope­rálni, mert súlyos természetű vakbélgyulladása támadt. Ezért alávetette magát az operációnak, amelyet Bler professzor hajtott rajta végre. Ezután állapota jobbra fordult. Pénteken még úgy látszott, hogy jobban lesz, azonban este­felé hirtelen nagy láza támadt. Az orvosok megállapították, hogy közben beállott has­hártyagyulladása továbbterjedt. Ezután még súlyosabb lett az állapota. Az éjszaka folya­mán állandóan nőtt a láza. Szombat hajnalban az orvosok konzíliumra jöttek össze, hogy ta­nácskozzanak a nagybeteg állapotáról. Reggel 9 órakor az orvosi konzílium a következő je­lentést adta ki: „Ma reggel 5 óra tájban a hashártyagyulla­dás hirtelen továbbfejlődött. A birodalmi el­nök erőállapota gyorsan hanyatlott. Ezidő szerint az elnök alszik, állapotát kezelőorvo­sai reménytelennek tartják." A nagybeteg eszméletlen­ü­l feküdt az ágyán. Agóniája nem tartott soká: 10 óra 15 perckor bekövetkezett a halál. Ellepofydi a birodalmi gyűlést. (Berlin, február 28. — Wolff ) Közvetlenül a birodalmi elnök halála el­sének vétele után a birodalmi gyűlés épületén félárbocra engedték a lobogókat. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a birodalmi gyűlés, melynek a jövő hétfőn kellett volna újból üléseznie, egybe ül ugyan erre az ülésre, azonban gyászának demonstrálása után elnapolja magát. A kül­földi államok berlini missziói a gyászeset fölötti részvétüknek lobogóik félárbócm­bocsátásával adtak kifejezést. Az elhunyt eljört Helyettesítésének kérdése. (Berlin, február 28. — Wolff.) Amint a lapok­kal közlik, a birodalmi elnök ideiglenes helyet­tesítésére a birodalmi kancellár hivatott. Az a megfontolás tárgya, hogy mindjárt törvény­javaslatot terjesztenek-e be a tartósabb helyet­tesítésre, vagy pedig azonnal kitűzik az útt választásokat. A birodalmi gyű­lés hétfőn való­színűleg gyászünnepélyt tart. (Berlin, február 28.) A „Deutsche Allgemeine Zeitung" írja: Az elnök elhalálozása esetére az alkotmány 51. cikkelye vonatkozik. Eszerint „az elnökség idő előtti m­­eg­üresedése" esetén az új választás megejtéséig a helyettesítésről birodalmi törvény útján kell gondoskodni. E törvény kihirdetéséig a birodalmi elnök tisztét a birodalmi kancellár látja el, mind­azokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek az elnököt megilletik, illetve ráhárulnak. E helyettes rendelkezéseit, miként a birodalmi elnökeit is, az alkancellárnak vagy a szak­miniszternek ellenjegyeznie kell. A választás az 1924 március 6-án hozott törvény szerint megy végbe. A választás közvetlen és titkos. A választás napját a birodalmi gyűlés szabja meg, de oly módon, hogy vasárnap, vagy pedig hivatalos munkaszünet napja legyen. Meg­választott elnök az, aki a szavazatoknak több mint felét kapja; ha azonban az első szavazás nem hozott abszolút többséget, a második sza­vazásban a relatív többség dönt. Választható az alkotmány 41. cikkelye értelmében bármely, német alattvaló, aki betöltötte 35. életeszten­dejét. A kancellár Ebertről. (Berlin, február 28. — Wölfl.) A miniszter­tanács ma délelőtti ülésén dr. Luther birodalmi kancellár megindult hangon emlékezett, m­eg a birodalmi elnök haláláról és egyebek között ezeket mondta: — A német nép érdekében kifejtett munkás­ságáról és a legsúlyosabb történelmi időkben betöltött vezető szerepéről szólni később lesz a feladatom. Ma, a birodalmi kormány körében. Ebert Frigyes iránti tiszteletteljes megemléke­zéssel juttatom kifejezésre, milyen tökéletesen látta el a megboldogult birodalmi elnöki tisztét és milyen szerencsésen és eredményesen ala­kult ki az ő bölcsessége és hazafiúi odaadása folytán a birodalmi elnök és a kormány közötti együttműködés. Megrendülten állunk az államfő ravatalánál, akinek emberi tulajdon­ságai olyan gyakran segítettek nehéz tárgyi kérdéseket a német nép javára megoldani. Sokunknak azok közül, akiket a birodalom kor­mányába szólítottak, barátjává is lett. A lakosság gyásza. (Berlin, február 28. — Wolff.) A birodalmi elnök elhunytáról szóló hír mély benyomást gyakorolt Berlin egész lakosságára. Nyom­ban intézkedtek, hogy ma este minden nyil­vános előadás elmaradjon. A tőzsde ma zárva marad. Nemcsak az állami épületek, hanem a középületek is nagyszámban félárbocra bocsá­tott zászlót tűztek ki. A birodalmi kormány, haladéktalanul egy beül. A hivatalos gyász. (Berli­n, február 28.) A poroszországi hivata­los kőnyomatos közlése szerint az alkot­mány 4­. cikkelyének 4. bekezdése alapján a biro­dalmi elnök elhunyta alkalmából a következő re­n­del­kezés lép életbe: Szombaton, február 28-án és vasárnap, március 1-én, továbbá a birodalmi elnök temetése napján nyilvános helyen tilos a zene, tilosak továbbá a nyilvános szórakozások, beleértve a lóversenyeket, színi­­előadásokat és mozgófényképelőad­ásokat is. (Berlin, február 28.) A birodalmi elnök rava­talára ma délután dr. Luther birodalmi kancel­lár fehér rózsákat tett le. A hatóságok és pár­tok­ Ebertnéhez tömérdek részvétnyilatkozatot intéztek. Loebe birodalmi gyűlési elnökhöz is számos részvétnyilatkozat érkezett a külföldi parlamentek részéről. A birodalmi kormány az egyes német országok kormányaitól és tömér­dek nyilvános testülettől részvétnyilatkozato­kat kapott. A megszálló hatóságok, amelyek ugyancsak részvétüket fejezték ki a birodalmi kormánynak, mára és a holnapi vasárnapra a Eteert Frigye­s ném­et fickilársain­

Next