Népszava, 1926. július (54. évfolyam, 145–171. sz.)
1926-07-01 / 145. szám
1026 július 1. NÉPSZAVA A Bacher-ügy, az in Latászenelet, az állami nyugdíjak és a forgalmi Mű kérdése a szanálási bizottság előtt. Kik követték el a hűtlen kezelést a Bacher-konszern szanálási kísérleteinél ? Hát? miniszter bevallja, hogy a kormány 100 milliárddal idegen érdekeket akart megvédeni. — Milyen szolgálatokért fizet a kormány Sir William Ooodnak évi egymilliárdot? — A kormány egyelőre csak a szénre és tűzifára, később a kenyérre és esetleg a húsra akarja életbeléptetni az egyfázisú forgalmi adót. Vissza kell vonni a száz béremelő és a lakásokat felszabadító kormányrendeleteket. m meg kell szüntetni a közszükségleti cikkeket drágáló adókat. A nemzetgyűlésnek a szanálási törvények végrehajtása ellenőrzésérekiküldött 33-as bizottsága szerda délelőtt ülést tartott, amely egyben arra való tekintettel, hogy a szanálási időszak lejárt, utolsó ülése volt a bizottságnak. Ráday Gedeon elnökölt A napirend előtt Rupert Rezső (Kossuth-párti) szóbahozta a Bacher-ügyet. Megállapította, hogy a kormány a 200 milliárddal könnyelműen csinált magánadósságot fizetett ki. A közvagyonnak példátlan hűtlen kezeléséről van szó. Az államnak Bacher szanálásánál fontosabb és előbbrevalóbb becsületbeli kötelessége lett volna a kisemberek hadikölcsöneinek, az özvegyek és árvák pénzének valorizálása. A kormánynak, ha kellő gondossággal járt volna el, előre kellett volna tudnia a Viktória-konszern helyzetéről. Miért tartóztatták csak most le Bachert? A hivatalosan közölt tényállás nem alkalmas arra, hogy Bacherrel szemben a hűtlen kezelés megállapítható legyen. A kormányt súlyos felelősség terheli, hogy a visszaéléseik fönforgása ellenére is szanálta Bachert. Ha a kormány a szanálást megelőzően nem szerzett meggyőződést a Viktória-konszern státuszáról, akkor a kormány követte el a közvagyonnal szemben a hűtlen kezelést. Orffy egységespárti helytelenítette, hogy az elnök engedélyt adott napirend előtti felszólalásra. A Hajós egységespárti a késedelmi kamat, az uzsorakamat, az ingó és ingatlan jelzálogok kérdésének törvényes rendezését sürgette. Követelte továbbá a kartelek és trösztök törvényes megrendszabályozását. A kormány szanálási kísérletei a Bacherkonszernnel szemben is csődöt mondtak. Peyer Károly elvtárs a Bacher-üggyel kapcsolatiban szóvátette, hogy a külföldi lapok erről a kérdésről sokkal szabadabban irnak, mint a magyar lapok. Mindenekelőtt tisztázandó, hogy egyáltalán szükség volt-e a kormány közbelépésére? Az események mindinkább azt bizonyítják, hogy itt egy elkiabolt spekulációról van szó, amelyhez a magyar gazdasági életnek semmi köze nincs és hogy a kormánynak távol kellett volna magát tartania ettől a szanálástól, még ha ez átmenetileg egyes angol tőkésekre nézve kellemetlen lett volna is. Az angol tőkések bankgarancia nélkül adták oda Baehernek a pénzüket, tehát vállalniuk kellett volna a kockázatot is. A külföldi lapok szerint a Bacher részére fölvett angol kölcsönnél Sir William Good, mint közvetítő, jutalékot kapott Tisztázni kell, hogy igaz-e ez, valamint tisztázandó, hogy milyen minőségben tartózkodik itt ez az angol úr... (Dréhr egységespárti elszólta magát: „Mindenki tudja, hogy fezőr!") Ha fezőr — folytatta Peyer elvtárs —, miért díjazza őt a kormány, amint a külföldi lapok állítják, évi egymilliárd koronával? Miért van ott Good minden hivatalos fogadtatásnál és miért szerepel, mint a kormány pénzügyi tanácsadója? A legfőbb ideje volna, hogy azok a külföldi urak, akik az ország nyomorán akarnak keresni, búcsút mondjanak. Helyes, ha a külföldi tőke idejön, de jöjjön azért, hogy a gazdasági élet meginduljon. De ha valaki azért ad külföldi tőkét, hogy kalandos spekulációkba bocsátkozzék, akkor vállalja a rizikót Épp ezért helytelen, hogy a kormány angazsálta magát ennél az ügynél és hogy magánvállalatokat, amelyeknek „aligha lett volna egymilliárdjuk", ha a munkások béremelést kérnek, nagy nyomással kényszerített hogy 50 milliárdot adjanak össze a Bacher-konszern szanálására. Az az érzése, hogy a kormány most azért folyamodott a megtorlás fegyveréhez, mert a 200 milliárd el van veszve, újabb összegeket nem tudnak előteremteni, tehát a Bacher elleni eljárással akarják a közvéleményt megnyugtatni. Az új lakásrendelettel tösmegkatasztrófát készítenek elő. Ugyancsak napirend előtt Farkas István elvitán is szóvátette a napokban kiadott lakásrendeletet. Ezt a rendeletet a kormány sem a szanálási bizottsággal, sem a lakás és drágaság ügyében kiküldött parlamenti bizottsággal nem tárgyaltatta, holott a lakásprobléma ma exisztenciális kérdése az ország széles néprétegeinek. A korábban kiadott rendelet, amely a kisebb városokban és községekben a lakásokat fölszabadította, olyan bajokat idézett elő, hogy mindenki joggal azt várta, hogy a kormány mindenekelőtt ezeknek a bajoknak a megszüntetésére ad majd ki megfelelő rendeletet és ezzel megakadályozza a háziurak túlkapásait Ez azonban nem történt meg és ehelyett a kormány a napokban megjelent lakásrendeletével csak tetézi azokat a súlyos hibákat, amelyeket a lakáskérdésben eddig elkövetett. Az a házibéremelés, amelyet a kormány rendelete állapít meg, oly nagyarányú, hogy az ilyenformán fölemelt béreket a lakók túlnyomó nagy része nem tudja majd megfizetni. Ugyanakkor a kormány a házbéremelésen kívül a lakások fölszabadításával is tűrhetetlenné akarja tenni a lakók helyzetét és ilyen módon következményeiben kiszámíthatatlan tömegkatasztrófát készít elő. A rendelet értelmében a lakásokat, kivétel nélkül, 1927 novemberben 1928 májusára föl lehet majd mondani. Ezzel a kormány megcáfolja önmaga és különösen Vass népjóléti miniszter álláspontját, aki eddig mindig azt hangoztatta, hogy a lakásfölszabadítás csak akkor következhetik be, ha az építkezések révén már megfelelő mennyiségű lakás áll rendelkezésre. Vass miniszter több ízben leszögezte magát ez álláspont mellett és úgy a parlament drágaság- és lakásügyi bizottságában, mint a szanálási bizottságban megígérte, hogy megfelelő lakáskészlet hiányában nem fogják fölszabadítani a lakásokat. A kormány azonban most szembehelyezkedik ezekkel az ígéretekkel és amikor a parlamentet hónapokra nyaralni küldte, az illetékes bizottságok megkerülésével adta ki ezt a rendeletét, amely a háziuraknak teljesen kiszolgáltatja a lakókat. Ha a kormány neo gondoskodik ennek a rendeletnek a visszavonásáról, úgy előreláthatóan olyan súlyos katasztrófa elé néz a lakóik nagy tömege, amelyért kizáróan a kormánynak kell majd vállalnia a felelősséget. Bud pénzügyminiszter mindenekelőtt kijelentette, hogy noha az időjárás kedvezőtlen, a termés szempontjából nincs ok aggodalomra A kormánynak előzetesen nem volt tudomása a Viktória-konszern belső állapotáról, de sürgősen kellett cselekedni, csupán 24 óra állott rendelkezésre a státusz megvizsgálása céljából. Az állam a konszern szanálására „csupán" 100 milliárdot fordított Védekezett, hogy a szanálás alkalmával olyan idegenek érdekeit kellett megvédeni, akiknek érdekeit az ország hitelélete szempontjából föltétlenül meg kellett védeni. Máskülönben az ország hitelét veszedelmeztették volna. Egyébként meg kell várni a bűnvádi eljárás eredményét. A késedelmi kamatra vonatkozó javaslat készen van, elkészült az ingatlan jelzálogokra vonatkozó javaslat is. Az ingó jelzálogra vonatkozó javaslatot őszszel fogja beterjeszteni. Ami a karteleket és trösztöket illeti: nem lehet már előzetesen állást foglalni ezek ellen; a gazdasági életben elkerülhetetlen a koncentráció. A lakásrendelet nem szabadította föl a lakásokat, „csupán" a lakásbéreknek „lassú" (?), progresszív emelését teszi lehetővé. A bizottság kormánypárti többsége tudomásul vette a miniszter kijelentéseit Az állami nyugdíjasok ügye. Majd azt a rendeletet tárgyalták, amely a 15 évnél hosszabb szolgálattal bíró állami nyugdíjasoknál a szanálási korlátozásokat megszünteti. A nyugdíjasok nagy tömegeire sérelmes rendelet értelmében a szanálási törvénnyel létesített 15,10 és 5%-os korlátozások továbbra is fönmaradnak a 15 évnél kevesebb szolgálati idővel bíró nyugdíjasokra, fönmarad továbbá az a megkülönböztetés, amely 1925 július 1-től kezdve az azelőtt és az azután nyugalomba helyezettek között létesült. Orffy egységespárti kifogásolta, hogy a korlátozások megszüntetése nem január 1-ig visszamenően történik. — Wolff Károly helytelenítette, hogy a nyugdíjasok kettős kategóriája fönmaradt. — Rupert szerint igazságtalan, hogy a kevesebb szolgálati idővel bíróknál a korlátozásokat nem szüntetik meg. Farkas István elvtárs kifejtette, hogy ha az állami nyugdíjasok között különbségeket tesznek és őket két kategóriába osztják, ez igazságtalanság. A nyugdíjasok ügyének rendezésénél semmibe se veszik azokat a szociális szempontokat, amelyekre tekintettel kell lenni. Az igazságtalan rendelkezés folytán sokan elesnek nyugdíjuktól. Rámutatott arra, hogy vagyonnal rendelkező, sőt egyéb, jó állásokban elhelyezkedett volt magasrangú nyugdíjas közalkalmazottak magas kulcs szerinti nyugdíjat kapnak. Ezzel szemben a megkülönböztetés miatt azok a kis nyugdíjasok, akik reászorulnának az állam támogatására, nem jutnak hozzá jogos járandóságukhoz. Bud pénzügyminiszter védelmére kelt a nyugdíjasokra sérelmes rendelkezéseknek. Se hideg, se meleg ígéretet tett, hogy „ha majd a pénzügyi helyzet megengedi", foglalkozni fog a 15 évnél kevesebb szolgálattal rendelkező nyugdíjasok ügyével is. A jövő költségvetési évre ennek nincs lehetősége. Ha a régi és az új nyugdíjasok között nem tennének különbséget, ez 20 millió aranykorona deficitet jelentene az államháztartásban. Igazságtalanságnak tartaná, ha a vagyonnal rendelkező nyugdíjasok nyugdíját korlátoznák. A kormánypárti többség tudomásul vette a nyugdíjasokra vonatkozó rendeletet. Majd a nyilvános betegápolás és gyermekvédelmi költségek fedezéséről szóló rendeletet tárgyalták. Hajós egységespárti közölte, hogy a községekben állandó a panasz a községi és vármegyei adókkal való túlterhelés miatt. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a rendeletnek nincs visszaható ereje. A mostani pótrendelet kiadása azért késett, mert az első rendeletet a vármegyék panasszal támadták meg és a közigazgatási bíróság a panaszt csak most utasította el. A rendeletet különben a bizottság kormánypárti többsége tudomásul vette. Ezután a kamatilletékekről szóló rendelettervezetet tárgyalták. Több hozzászólás után a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a rendelet amely a tőkekamatilleték mérséklését július 1-én kezdődő hatállyal el fogja rendelni, a legrövidebb idő alatt megjelenik. A rendelettervezetet az előadó indítványozta módosítással a kormánypárti többség elfogadta. Végül a forgalmi adó fázisrendszerének alaprendeletét vitatták meg. Az előadó hangoztatta, hogy a pénzügyminiszternek törvényes felhatalmazást kell adni arra, hogy a forgalmi adót egyes árucikkekre nézve egyfázisos rendszerben szedhesse be. Élénk vita indult meg, amelynek során az egyik egységespárti érdeklődött, hogy a kormány mely cikkekre vonatkozóan kivánja a rendeletet életbeléptetni? — Rupert Rezső a forgalmi adó teljes eltörlését kérte. — Wolff Károly fölsorolta a fázisrendszerrel kapcsolatos aggályait, fejtegetvén, hogy ez a rendszer Budapestre nézve „veszedelmes". Meg kell szüntetni a forgalmi adót! Farkas elvtárs hangsúlyozta hogy a forgalmi adó a legigazságtalanabb adó, amely főként a legszegényebb néposztályt sújtja Ha az egyfázisos rendszert bevezetik is bizonyos cikkekre vonatkozóan, ez nem enyhíti azt a nagy terhet, amelyet a fogyasztókra nézve a forgalmi adó jelent. A forgalmi adót, miután drágítja a fogyasztást, teljesen meg kell szüntetni. Ma minden gazdasági bajnak az a fő oka, hogy a munkásságnak nincs keresete, aminek folytán a fogyasztóképesség a dolgozói osztályoknál általában lecsökkent. Miután a munkásoknak nincs keresetük, nem tudják födezni szükségletüket. Az adóalanyok tönkremennek. Az adópolitika terén a kormánynak arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy, az életszükségleti cikkeket drágító adókat és kincstári járulékokat szüntesse meg és ilyen módon tegye lehetővé a forgalom emelkedését. Farkas elvtárs indítványozta, hogy a forgalmi adó teljesen töröltessék el, ehelyett a teherbíró osztályokat progresszíve adóztassák meg, vagyoni adóval. Ha azonban a kormány nem akarja eltörölni a forgalmi adót, akkor legalább az egyfázisos rendszert vigye keresztül az egész vonalon. A kettős forgalmi adórendszerből, amelynél az egyfázisos rendszert csak bizonyos cikkekre alkalmazzák, úgy, hogy fentartják az eddigi forgalmi adórendszert, az adóbehajtás körül olyan zavarok és zaklatások fognak bekövetkezni, amelyek jogos elégedetlenséget váltanak majd ki. Értesülései szerint a kormány a fára, a szénre, a lisztre és a húsra vonatkozóan tervezi az egyfázisos forgalmi adórendszer bevezetését. Ez a terv tehát nem terjed ki éppen a legszükségesebb élelmiszerekre. A kenyér és a burgonya éppen a legszegényebb néposztályok tömegfogyasztási cikkei és ezeket a közszükségleti cikkeket nem lehetne khagyni az egyfázisos rendszer alól 3