Népszava, 1926. július (54. évfolyam, 145–171. sz.)

1926-07-01 / 145. szám

1026 július 1. NÉPSZAVA A Bach­er-ü­gy, az in Latászen­elet, az állami nyugdíjak és a forgalmi Mű kérdése a szanálási bizottság előtt. Kik követték el a hűtlen kezelést a Bacher-konszern szanálási kísérleteinél ?­­ Hát? minisz­ter bevallja, hogy a kormány 100 milliárddal idegen érdekeket akart megvédeni. — Milyen szolgálatokért fizet a kormány Sir William Ooodnak évi egymilliárdot? — A kormány egy­előre csak a szénre és tűzifára, később a kenyérre és esetleg a húsra akarja életbeléptetni az egyfázisú forgalmi adót. Vissza kell vonni a száz béremelő és a lakásokat felszabadító kormányrendele­teket.­­ m meg kell szüntetni a közszükségleti cikkeket drágáló adókat. A nemzetgyűlésnek a szanálási törvények végrehajtása ellenőrzésére­­kiküldött 33-as bizottsága szerda délelőtt ülést tartott, amely egyben arra való tekintettel, hogy a szanálási időszak lejárt, utolsó ülése volt a bizottság­nak. Ráday Gedeon elnökölt A napirend előtt Rupert Rezső (Kossuth-párti) szóbahozta a Bacher-ügyet. Megállapította, hogy a kormány a 200 milliárddal könnyelműen csinált magán­adósságot fizetett ki. A közvagyonnak példát­lan hűtlen kezeléséről van szó. Az állam­na­k Bacher szanálásánál fo­ntosabb és előbbrevalóbb becsületbeli kötelessége lett volna a kisemberek hadikölcsöneinek, az özve­gyek és árvák pénzének valorizálása. A kor­mánynak, ha kellő gondossággal járt volna el, előre kellett volna tudnia a Viktória-konszern helyzetéről. Miért tartóztatták csak most le Bachert? A hivatalosan közölt tényállás nem alkalmas arra, hogy Bacherrel szemben a hűt­len kezelés megállapítható legyen. A kormányt súlyos felelősség terheli, hogy a visszaéléseik fönforgása ellenére is szanálta Bachert. Ha a kormány a szanálást megelőzően nem szerzett meggyőződést a Viktória-konszern státuszáról, akkor a kormány követte el a közvagyonnal szemben a hűtlen kezelést. Orffy egységespárti helytelenítette, hogy az elnök engedélyt adott napirend előtti felszóla­lásra. A Hajós egységespárti a késedelmi ka­mat, az uzsorakamat, az ingó és ingatlan jel­zálogok kérdésének törvényes rendezését sür­gette. Követelte továbbá a kartelek és trösztök törvényes megrendszabályozását. A kormány szanálási kísérletei a Bacher­konszernnel szemben is csődöt mondtak. Peyer Károly elvtárs a Bacher-üggyel kap­csolatiban szóvátette, hogy a külföldi lapok erről a kérdésről sokkal szabadabban irnak, mint a magyar lapok. Mindenekelőtt tisztá­zandó, hogy egyáltalán szükség volt-e a kor­mány közbelépésére? Az események mind­inkább azt bizonyítják, hogy itt egy elkiab­olt spekulációról van szó, amelyhez a magyar gaz­dasági életnek semmi köze nincs és hogy a kormánynak távol kellett volna magát tartania ettől a szanálástól, még ha ez át­menetileg egyes angol tőkésekre nézve kel­lemetlen lett volna is. Az angol tőkések bankgarancia nélkül adták oda Baehernek a pénzüket, tehát vállalniuk kellett volna a kockázatot is. A külföldi lapok szerint a Bacher részére fölvett angol kölcsön­nél Sir William Good, mint közvetítő, jutalé­kot kapott Tisztázni kell, hogy igaz-e ez, vala­mint tisztázandó, hogy milyen minőségben tartózkodik itt ez az angol úr... (Dréhr egységespárti elszólta magát: „Mindenki tudja, hogy fezőr!") Ha fezőr — folytatta Peyer elvtárs —, miért díjazza őt a kormány, amint a külföldi la­pok állítják, évi egymilliárd koronával? Miért van ott Good minden hivatalos fogadta­tásnál és miért szerepel, mint a kormány pénz­ügyi tanácsadója? A legfőbb ideje volna, hogy azok a külföldi urak, akik az ország nyomorán akarnak keresni, búcsút mondjanak. Helyes, ha a külföldi tőke idejön, de jöjjön azért, hogy a gazdasági élet meginduljon. De ha valaki azért ad külföldi tőkét, hogy kalandos speku­lációkba bocsátkozzék, akkor vállalja a rizikót Épp ezért helytelen, hogy a kormány anga­zsálta magát ennél az ügynél és hogy magán­vállalatokat, amelyeknek „aligha lett volna egymilliárdjuk", ha a munkások béremelést kérnek, nagy nyomá­ssal kényszerített hogy 50 milliárdot adjanak össze a Bacher-konszern szanálására. Az az érzése, hogy a kormány most azért folyamodott a meg­torlás fegyveréhez, mert a 200 milliárd el van veszve, újabb összegeket nem tudnak előteremteni, te­hát a Bacher elleni eljárással akarják a köz­véleményt megnyugtatni. Az új lakásrendelettel tösmegkatasztrófát készítenek elő. Ugyancsak napirend előtt Farkas István elvitán is szóvátette a napokban kiadott lakás­rendeletet. Ezt a rendeletet a kormány sem­ a szanálási bizottsággal, sem a la­ká­s és drága­ság ügyében kiküldött parlamenti bizottság­gal nem tárgyaltatta, holott a lakásprobléma ma exisztenciális kérdése az ország széles nép­rétegeinek. A korábban kiadott rendelet, amely a kisebb városokban és községekben a laká­sokat fölszabadította, olyan bajokat idé­zett elő, hogy mindenki joggal azt várta, hogy a kormány mindenekelőtt ezeknek a bajoknak a megszüntetésére ad majd ki megfelelő rendeletet és ez­zel megakadályozza a háziurak túlkapá­sait Ez azonban nem történt meg és ehelyett a kor­mány a napokban megjelent lakásrende­letével csak tetézi azokat a súlyos hibákat, amelyeket a lakáskérdésben eddig elkövetett. Az a házibéremelés, amelyet a kormány rende­lete állapít meg, oly nagyarányú, hogy az ilyenformán fölemelt béreket a lakók túlnyomó nagy része nem tudja majd meg­fizetni. Ugyanakkor a kormány a házbéremelésen kí­vül a lakások fölszabadításával is tűrhetet­lenné akarja tenni a lakók helyzetét és ilyen módon következményeiben kiszámíthatatlan tömegkatasztrófát készít elő. A rendelet értel­mében a lakásokat, kivétel nélkül, 1927 novem­berben 1928 májusára föl lehet majd mondani. Ezzel a kormány megcáfolja önmaga és külö­nösen Vass népjóléti miniszter álláspontját, aki eddig mindig azt hangoztatta, hogy a la­kásfölszabadítás csak akkor következhetik be, ha az építkezések révén már megfelelő mennyi­ségű lakás áll rendelkezésre. Vass miniszter több íz­ben leszögezte magát ez álláspont mel­lett és úgy a parlament drágaság- és lakás­ügyi bizottságában, mint a szanálási bizott­ságban megígérte, hogy megfelelő la­k­áskész­let hiányában nem­ fogják fölszabadítani a lakásokat. A kormány azonban most szembehelyez­kedik ezekkel az ígéretekkel és amikor a parlamentet hónapokra nyaralni küldte, az illetékes bizottságok megkerülésével adta ki ezt a rendeletét, amely a háziurak­nak teljesen kiszolgáltatja a lakókat. Ha a kormány neo­ gondoskodik ennek a ren­deletnek a visszavonásáról, úgy előreláthatóan olyan súlyos katasztrófa elé néz a lakóik nagy tömege, amelyért kizáróan a kormánynak kell majd vállalnia a felelősséget. Bud pénzügyminiszter mindenekelőtt kijelen­tette, hogy noha az időjárás kedvezőtlen, a ter­més szempontjából nincs ok aggodalomra A kormánynak előzetesen nem­ volt tudomása a Viktória-konszern belső állapotáról, de sür­gősen kellett cselekedni, csupán 24 óra állott rendelkezésre a státusz megvizsgálása céljá­ból. Az állam a konszern szanálására „csupán" 100 milliárdot fordított Védeke­zett, hogy a szanálás alkalmával olyan idegenek érdekeit kellett megvédeni, akiknek érdekeit az ország hitelélete szem­pontjából föltétlenül meg kellett védeni. Más­különben az ország hitelét veszedelmeztették volna. Egyébként meg kell várni a bűnvádi eljárás eredményét. A késedelmi kamatra vo­natkozó javaslat készen van, elkészült a­z ingatlan jelzálogokra vonatkozó­ javaslat is. Az ingó jelzálogra vonatkozó javaslatot ősz­szel fogja beterjeszteni. Ami a karteleket és trösztöket illeti: nem lehet már előzetesen állást foglalni ezek ellen; a gazdasági életben elkerülhetetlen a koncentráció. A lakásrende­let nem szabadította föl a lakásokat, „csupán" a lakásbéreknek „lassú" (?), progresszív eme­lését teszi lehetővé. A bizottság kormánypárti többsége tudo­másul vette a miniszter kijelentéseit Az állami nyugdíjasok ügye. Majd azt a rendeletet tárgyalták, amely a 15 évnél hosszabb szolgálattal bíró állami nyugdíjasoknál a szanálási korlátozásokat megszünteti. A nyugdíjasok nagy tömegeire sérelmes rendelet értelmében a szanálási tör­vénnyel létesített 15,­­10 és 5%-os korlátozások továbbra is fönmaradnak a 15 évnél kevesebb szolgálati idővel bíró nyugdíjasokra, fön­marad t­ovábbá az a megkülönböztetés, amely 1925 július 1-től kezdve az azelőtt és az azután nyugalomba helyezettek között létesült. Orffy egységespárti kifogásolta, hogy a korlátozások megszüntetése nem­ január 1-ig visszamenően történik. — Wolff Károly hely­telenítette, hogy a nyugdíjasok kettős kate­góriája fönmaradt. — Rupert szerint igazság­talan, hogy a kevesebb szolgálati idővel bírók­nál a korlátozásokat nem szüntetik meg. Farkas István elvtárs kifejtette, hogy ha az állami nyugdíjasok között különbségeket tesznek és őket két kategóriába osztják, ez igazságtalanság.­­ A nyugdíjasok ügyének rendezésénél semmibe se veszik azokat a szociális szem­pontokat, amelyekre tekintettel kell lenni. Az igazságtalan rendelkezés folytán sokan elesnek nyugdíjuktól. Rámutatott arra, hogy vagyonnal rendelkező, sőt egyéb, jó állásokban elhelyezkedett volt magasrangú nyugdíjas köz­alkalmazottak magas kulcs szerinti nyugdíjat kapnak. Ezzel szemben a megkülönböztetés miatt azok a kis nyugdíjasok, akik reászorul­nának az állam támogatására, nem jutnak hozzá jogos járandóságukhoz. Bud pénzügyminiszter védelmére kelt a nyugdíjasokra sérelmes rendelkezéseknek. Se hideg, se meleg ígéretet tett, hogy „ha majd a pénzügyi helyzet megengedi", foglalkozni fog a 15 évnél kevesebb szolgá­lattal rendelkező nyugdíjasok ügyével is. A jövő költségvetési évre ennek nincs lehető­sége. Ha a régi és az új nyugdíjasok között nem tennének különbséget, ez 20 millió arany­korona deficitet jelentene az államháztartás­ban. Igazságtalanságnak tartaná, ha a vagyon­nal rendelkező nyugdíjasok nyugdíját korlá­toznák. A kormánypárti többség tudomásul vette a nyugdíjasokra vonatkozó rendeletet. Majd a nyilvános betegápolás­ és gyermekvédelmi költségek fedezéséről szóló rendeletet tárgyalták. Hajós egységespárti közölte, hogy a közsé­gekben állandó a panasz a községi és vár­megyei adókkal való túlterhelés miatt.­­ A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a ren­deletnek nincs visszaható ereje. A mostani pót­rendelet kiadása azért késett, mert az első ren­deletet a vármegyék panasszal támadták meg és a közigazgatási bíróság a panaszt csak most utasította el. A rendeletet különben a bizott­ság kormánypárti többsége tudomásul vette. Ezután a kamatilletékekről szóló rendelet­tervezetet tárgyalták. Több hozzászólás után a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a rendelet amely a tőkekamatilleték mérséklését július 1-én kezdődő hatállyal el fogja rendelni, a leg­rövidebb idő alatt megjelenik. A rendelet­tervezetet az előadó indítványozta módosítás­sal a kormánypárti többség elfogadta. Végül a forgalmi adó fázisrendszerének alap­­rendeletét vitatták meg. Az előadó hangoztatta, hogy a pénzügy­miniszternek törvényes felhatalmazást kell adni arra, hogy a forgalmi adót egyes áru­cikkekre nézve egyfázisos rendszerben szed­hesse be. Élénk vita indult meg, amelynek so­rán az egyik egységespárti érdeklődött, hogy a kormány mely cikkekre vonatkozóan kivánja a rendeletet életbeléptetni? — Rupert Rezső a forgalmi adó teljes eltörlését kérte. — Wolff Károly fölsorolta a fázisrendszerrel kapcsola­tos aggályait, fejtegetvén, hogy ez a rendszer Budapestre nézve „veszedelmes". Meg kell szüntetni a forgalmi adót! Farkas elvtárs hangsúlyozta hogy a forgalmi adó a legigazságtalanabb adó, amely főként a legszegényebb néposztályt sújtja Ha az egyfázisos rendszert bevezetik is bi­zonyos cikkekre vonatkozóan, ez nem eny­híti azt a nagy terhet, amelyet a fogyasz­tókra nézve a forgalmi adó jelent. A for­galmi adót, miután drágítja a fogyasztást, teljesen meg kell szüntetni. Ma minden gazdasági bajnak az a fő oka, hogy a munkásságnak nincs keresete, aminek foly­tán a fogyasztóképesség a dolgozó­i osztályoknál általában lecsökkent. Miután a munkásoknak nincs keresetük, nem tudják födezni szükségle­tüket. Az adóalanyok tönkremennek. Az adó­politika terén a kormánynak arra az állás­pontra kell helyezkednie, hogy, az életszükségleti cikkeket drágító adókat és kincstári járulékokat szüntesse meg és ilyen módon tegye lehetővé a forgalom emel­kedését. Farkas elvtárs indítványozta, hogy a forgalmi adó teljesen töröltessék el, ehelyett a teherbíró osztályokat progresszíve adóztassák meg, vagyoni adóval. Ha azonban a kormány nem akarja eltörölni a forgalmi adót, akkor legalább az egyfázisos rendszert vigye keresz­tül az egész vonalon. A kettős forgalmi adó­rendszerből, amelynél az egyfázisos rendszert csak bizonyos cikkekre alkalmazzák, úgy, hogy fentartják az eddigi forgalmi adórendszert, az adóbehajtás körül olyan zavarok és zaklatások fognak bekövetkezni, amelyek jogos elégedet­lenséget váltanak majd ki. Értesülései szerint a kormány a fára, a szénre, a lisztre és a húsra vonatkozóan tervezi az egyfázisos forgalmi adórendszer bevezetését. Ez a terv tehát nem terjed ki éppen a leg­szükségesebb élelmiszerekre. A kenyér és a burgonya éppen a legszegényebb néposztá­lyok tömegfogyasztási cikkei és ezeket a közszükségleti cikkeket nem lehetne k­­­hagyni az egyfázisos rendszer alól 3

Next