Népszava, 1926. szeptember (54. évfolyam, 197–221. sz.)

1926-09-01 / 197. szám

1926 szeptember 6. NÉPSZAVA it his A Hivatalos vizsgálat a bürokrácia útvesztőjében. — A törvényszéki hites szakértő hetekig tartó vizsgálatot ígér. A kedden délelőtt megtartott helyszíni vizsgálat konkrét eredmény nélkül végződött. — A rendőrség újabb hiva­talos jelentése és pártunk szakértői szerint a katasztrófát vállaiknás lelkiismeretlenség és büdös mulasztások okozták. e£/a Az álltozatossat csüttm­ökési mintí 10 umum térnem. A bürokrácia tintafoltos íróasztalain aktái magasodnak, a sablonos kihallgatási nyom­tatványok pontozott vonalaira unott egyked­vűséggel rarja föl a hivatalnak a magyaráz­gató betűsorokat. Száraz jelentések kifacsart magyarságú mondatokba gyömöszölik az „ügye". A törvén­yiszéki hites szakértő be­jelenti, hogy a vizsgálat hetekig tarthat, az unott egykedvűség­gel induló nyomozást még föl-fölélénkíti egy-egy szembesítés, de a kis­pesti ravatal zörgő rubrikák közé került, egy­szerű ügydarabbá vált, tegnap volt... A nyolc tönférezugott munkásélet és a hét nyomorékká tört súlyos sebesült mellett pedig nem lehet avult sémáik copfos vontatottságá­val elhaladni.­­ A kispesti, halálgyár a magyar munkásság kiszolgáltatottságának oly mélységeire mutatott rá, hogy azok intézményes be­tömésének szükségessége túlkiált az ad­minisztratív egykedvűség unalmán. Itt tenni, cselekedni kell és nem lehet a kis­pesti szerenc­sétlenséget od­asüly­es­zteni a Fecske­ utcai és Csepel után­i természetes következménynek, „sajnálnivaló esetnek". A vizsgálatot, amely az előjelek szerint olyan nekikész­ülő­déssel indul, mintha csak hónapok múlva kellene konkrét megállapítá­sokkal lezáródnia, haladéktalanul le kell foly­tatni. A megtiport, százszor megkínzott ma­gyar munkásság, amelynek bőrére itt évek óta galád vagyonszerzési lehetőségeket épít a zsivány kapitalizmus, a legmélységese­bb és el nem vitatható joggal követeli, hogy a bűnö­sök lakoljanak. " Intő példát kell statuálni az anyag tolvaj galád vállalkozói lelkiismeretlenség ellen, hogy az építőipari kapitalizmus szenny, konkurenciájának m­egnövekedett étvágyát ... letörjék. A munkásélet becsülésének elengedhetetlen szükségességét kell helyreállítani, vasszigorú intézkedésekkel kell megrendszabályozni a mindjobban elharapódzó felületességet, amel­­­lyel a munkáltatói kapzsiság a halál torkába hajszolja a gyalázatos munkabérekért dolgozó embereket. A visszaélés ezer módja és lehető­sége kínálkozik éppen a munkásvédelem teljes hiánya, az iparfelügyeleti hatóságok szerve­zetének kiáltó hiányosságai miatt. A műszaki ellenőrzés tökéletlensége és ezek a lehetőségek — csoda lenne, ha nem másként történne —, jónás étvágyúvá növelték a 12 szű­k esztendő után habzsolni kezdő, vállalkozásra induló tőkét. Becsületes, intézményes biztosítással kell az építkezések minden fázisát olyan szi­gorú ellenőrzés alá helyezni, hogy a legpará­nyibb lehetősége is megszűnjék a tolvajlásnak, anyagban és munkabérben. A többi építkezés felülvizsgálata sem késhet egy napot sem. De a­­kispesti munkáskatasztrófa áldozatainak hozzátartozói sem maradhatnak egyetlen óráig segítség és támogatás nélkül. Ne akarják meg­ismételtetni azt az évekig tartó kálváriát, ami a vizsgálat, a laboratóriumi eredmény a főtár­gyalás! Ítélet után induló kértérítési per és egyéb tartozékok huza­vona útvesztőjének stá­cióiból tevődik össze. Annyi galád lelkiisme­retlenség, nemtörődömség után nyolc szörnyű­séges emberroncs döbbenetes képe ébressze föl illetékes tényezők lelkiismeretét és a kormány haladéktalanul gondoskodjék olyan preventív intézkedésekről, amelyek csírájában akadá­lyozzák meg a kispesti ravatal párját. Jobbról és balról félre nem érthető célzatos­sággal hallgatta agyon vagy intézte el szűk kikezdésekiben a sajtó a kispesti katasztrófát és most már csaknem enyhületet adó magya­rázkodása abban merül ki, hogy amióta beton­építkezés van, ilyen szerencsétlenség sehol a világon nem fordult elő. Nem veszik-e észre, hogy éppen ez a magyarázatnak szánt meg­állapítás a legsúlyosabb vád, amelynek vissza­ható ereje ráhull arra a rendszerre, amelynek sötét borulata alatt a lelkiismeret oly­annyira eltompult, hogy ilyen mustkiásszerencsetlensé­gek után is csak megrendelésre pattant ki gon­dolatot a fásult, szikkadt agy. Éppen az a tény, hogy sehol másutt nem történt ilyen szeren­csétlenség, bizonyítja az, hogy a magyar építőkapitalizmus piszkos szenny, konkurenciája a világon páratlan eszkö­zökkel dolgozik az anyag- és a munkabér­tolvajlásban. Az elopott betonzsákok, a keverékbe került trágyamaradványok, a hatnapos száradás, az 5000 koronás órabér mellett is erősebb munka­teljesítményért k­ajcsárosíkodó pallérszellem­­a magyarázata annak a szomorú dicsőségnek, hogy a betonépítkezések terén történt szeren­csétlenségek között is behozhatatlan előnnyel vezet kurzusmagyaro­rszág. A hivatalos helyszíni vizsgálat. Kedden délelőtt a szakértők és hivatalos kiküldöttek egész serege jelent meg a kispesti halálgyár romhalmaza mellett. Sándy mű­egyetemi tanár, törvényszéki hites szakértő, illetve Válya Gyula kispesti polgármester vezetésével. Wellisch Győző, a Műegyetem vizsgálati osztályának vezetője, Gergely Jenő, Méhes Emil mérnökök, mint ellenőrző szak­értők, Skultéty közigazgatási, Horváth nép­jóléti városi tanácsnokok, Edelmann mentő­főorvos, Dubroviczky rendőrf­ő,tanácsos, Bes­tics rendőrfőfelügyelő és Sterbinszky Lipót elvtárs voltak tagjai a bizottságnak. A hivatalos helyszíni vizsgálat konkrét eredményt nem állapított meg. Sándy műegye­temi tanár szerint, amíg az alapépítményt ki nem ásatják, semmit nem lehet mondani. Le­hetséges, hogy a szakértői vélemény heteket fog igénybe venni — toldotta meg nyilatkoza­tát a törvényszéki hites szakértő. Ennek az oka pedig szerinte „egyszerűen" az, hogy a cementanyagot laboratóriumban kell ponto­san megvizsgálni, mert így tudják csak meg­állapítani,­­hogy az anyag keverése az előírás­nak megfelelő volt-e? Az építkezési szerződé­sek és az építkezési napló megtekintése után a rendőrségen fölvett kihallgatási jegyző­könyvek megtekintésére kerül a sor. Pozitív eredmény helyett egész sereg újabb lehetőséget állapítottak meg a szakértők, amelyekről alább beszámolunk. A vizsgáló­dás még napokig eltart majd és éppen ezért a deszkák és egyéb rombadó,­ épületalkat­részek eltakarítását nagyon óvatosan végzik. A bizottság munkája kedden mindössze 2 óráig, tartott. A rendőrhatóság, amint ismeretes, a Bálint Zsigmond építési cég tagjait, Bálint Zsigmon­dot és Bálint Lászlót őrizetbe vette. Bálint Zsigmond keddi kihallgatása során annak han­goztatásával, hogy lelkiismerete teljesen nyu­godt, kijelentette, hogy ő nem építész, nincsen építészi diplomája sem, csak a cég anyagi ügyeit intézte, az építkezések vezetője Bálint László volt. Ezzel szemben a budapesti mérnöki kamara a kispesti katasztrófával kapcsolatban nyilakozatot adott ki, amely szerint a mérnöki kamara, amelynek az ország mai területén gyakorlatot folytató minden mérnök és építész a törvény értelmében tagja, megállapítja, hogy a mérnöki kamarának Bálint László nevű tagja nincs és hogy Bálint László nem mérnök, sem nem építész. A felelősség tologatása. Bálint szerint az összes terveket a kispesti városi mérnöki hivatal átvizsgálta és rendben­levőnek találta. A terveket — szerinte — Ma­gyarország egyik legügyesebb betonszakértője, egy egyetemi adjunktus készítette. Kihallga­tása végén Bálint most már mint elsőrendű szakértő kijelentette, mivel Kispest homokos talajon épült, könnyen lehetséges, hogy az utóbbi hónapok bőséges esőzései a szövőgyár toldaléképülete alatt is meglazították a talajt és így a hajszálcsövesség törvénye alapján a talajvíz elterjedt az épület alatt és földcsu­szamlás állhatott be, amely a már készen állott épületet magával rántotta. Fölmerült olyan bejelentés is, hogy az épü­let alatt valamikor gödör volt és az az oszlop, amely összeroppant, a hanyagul betömött üreg fölé került volna. Válya Gyula polgármester megállapította egy nyilatkozatában, hogy a vá­ros vezetőségét semmiféle mulasztás nem ter­heli. Ugyanezen véleményen van a gyár részé­ről Havasi Béla is, a szövőgyár igazgatója. Az egyik „szakértő" pedig nem kevesebbet állapí­tott meg, mint hogy „a szerencsétlenség érthe­tetlen okok miatt történt"... Tanner Andor, városi műszaki tisztviselő, aki az ellenőrzést végezte, kijelentette, hogy a keveréket lehetetlen volt ellenőrizni, mert amikor a hatóság képviselője megje­lenik a helyszínen, akkor rendszerint jó ke­veréket készítenek, amikor azonban a ható­sági közegek eltávoznak, ismét tetszés sze­­rinti a keverési arányszám. Ebből a meglehetősen zavarosan ható egy­velegből látnivaló, hogy a felelősség ide-oda tologatásában merül ki az eddigi vizsgálódás. Egyetlen konkrét tény az, hogy Németh Albert főpallér kedden délelőtt tett vallomásá­ban elmondotta, hogy idősebb Bálint Zsigmond unszolta őt arra, hogy minél hamarabb fejez­zék be az építkezést és ő adta az utasítást, hogy, az emeletet tartó vasbetongerendák faburkola­tát és az ezeket tartó faoszlopokat, az úgye­nevezett zsalukat hétfőn délelőtt bontassa le. Amikor a főpallér figyelmeztette Bálintot, hogy ez nagyon veszedelmes, mert a gerendák még meg sem száradtak s így a beomlás vesze­delme fenyeget. Bálint Zsigmond éktelen ha­­ragra gerjedve, rákiáltott: Az én pénzemért én parancsolok, feltét­­lenül meg kell kezdeni a zsaluk lebontását Az már azután természetes, hogy a szembesí­tések során Bálint Zsigmond ezt a kijelentését letagadta. A Bálint-cég portréja. Módunkban van különben az építővállalkozi­ Bálint-cég portréjához néhány szint adni. Bálint Zsigmond, a kispesti halálgyár vállal­kozója egyáltalán nem szakember. Pályafutá­sát az újpesti Schreiber-cég fatelepén kezdte el, ahol teendője abban merült ki, hogy a be­érkezett ajánlatokat felülvizsgálta Később vállalkozó lett és önállósította magát. Bálint László csak ipariskolát végzett és gyakorlatát apja „irodájában" szerezte. A Bálint-cég más építkezésénél is sok új mulasztást és hibát követett el. Például a Continental szövőgyár építkezésénél hallatlanul föllületes módon erősítették föl a folyosó és lépcsőház rácsozatát, úgy, hogy az építtetőknek utólag kellett nagy költséggel a rácsozatát megerősíttetni. A Bálint Zsigmond cég különben az újpesti Stadionnak is részvényese és az ottani motorpályát ugyan-­­csak ő építette a Bálint-féle vasbetonból. Ter­mészetesen itt is takarékoskodtak a cementtel, úgy, hogy a pályát kétszer kellett átépíteni, míg végül is harmadszor már fával burkolták, hogy használhatóvá tegyék. A kispesti rendőr­kapitányságon is megállapították, hogy a Bálint-féle építkezési vállalat 1924-ben Pest­­szentlőrin­cen egy gyárvállalat transzformátor­épületének munkálatait végezte. Az építkezést a munkabérek megtakarítása­­ miatt, akkor is idő előtt akarták befejezni és ugyanakkor az az épület is rombadőlt. Szerencsére annak idején emberéletben kár nem esett. Bálint Zsigmond és Bálint László építési vállalkozókat letartóztatták Németh Albert főpallérral együtt, mert megállapították, hogy az ő gondatlanságuk okozta a katasztrófát. A kispesti katasztrófa ügyében a rendőrség újabb­b hivatalos jelentést adott ki, amely a kö­vetkezőképen hangzik: A nyomozás folyamat­ban van, az eddig lefolytatott nyomozás meg­állapította, hogy idő előtt szedték le a beton­mennyezet tartó deszkáit. A beszakadó mennye­zet maga után rántotta az oldalfalakat és ezért történt a szerencsétlenség. Kiderült, hogy a deszkák elszedésére idősb Bálint Zsigmond építési vállalkozó utasítást adott Németh pal­lérnak. Német­h kifogásolta a tartfadeszkák el­szedését, azonban idősb Bálint Zsigmond ra­gaszkodott kiadott utasításához. 3

Next