Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)

1926-11-03 / 249. szám

2 mai választásokon, mert igaz ugyan, h­ogy az ellenzéki oldalon küzdő demokrata párt agitá­ciós eszköz gyanánt az alkoholtilalom mérsék­lésének jelszavát is fölhasználja, de amint a demokraták között is vannak pro­bicionistáik,­­így a republikánus párt soraiban is akadnak „nedveseik" (alkoholpártiak). . A védvám kérdése már inkább tekinthető olyannak, amely lényeges szerepet játszik a­­demokraták és republikánusok mai küzdelmé­ben. A republikánusok, mint az ipari telke em­berei, föltétlenül az­ ipari védvámok­ mellett vannak, míg az agrárrétegre támaszkodó de­mokraták nem nagyon lelkesednek a vá­mokért. Amerikában ugyan elég magas agrár­vámok is vannak érvényben, ezek a vámok azonban nem bírnak nagy jelentőséggel, hi­szen Amerika mezőgazdasági téren többet ter­mel, mint amennyit el tud fogyasztani. A de­mokraták tehát szívesen vennék az ipari vá­mok csökkentését, mert így az európai kon­kurencia le tudná szorítani az amerikai piac iparcikkeinek magas árait, amelyek termé­szetszerűleg főleg az agrárnépesség vállait nyomják. Hatalmas agitációs eszköz a demokraták kezében a farmerek részére követelt állami támogatás kérdése. Az amerikai mezőgazdaság a piac leromlása folytán súlyos válsággal küzd, a farmerek állami támogatást követel-nek, amelynek megadása ellen az ipari tőké­vel összeölelkezett republikánusok a legheve­sebben küzdenek. A világot — amint említettük — főleg a szenátusválasztás eredményei érdeklik. Az amerikai szenátus 96 szenátorból áll, akiket hat évre választanak, de nem egyszerre, mert a szenátus tagjaina­k harmadrésze minden második év­ben új választás alá kerül. A kor­mányon levő republikánus párt eddig kilenc szótöbbséggel rendelkezett a szenátusban. Az újraválasztás alá kerülő 32 szenátor között 25 republikánus és 7 demokrata van. Ha a demokratáknak csak 5 mandátumot is sikerül elhódítaniok a republikánusoktól, ők kerül­nek többségre a szenátusban és ha ez nem is jelent azonnali irányváltozást az amerikai tör­vényhozás életében, mégis nagy befolyással bírhat a két év múlva esedékes elnökválasz­tásra. Coolidge elnöksége ugyanis még két évig tart és ez alatt az idő alatt az amerikai alkotmány értelmében az elnöknek a szenátus többségével szemben is módja van arra, hogy a vétójog gyakorlásával megakadályozza a szenátus többsége által kivánt törvények életbelépését. E vétójog gyakorló alkalmazása azonban nagyon népszerűtlenné teheti az elnököt és vele együtt a republikánus pártot is, amely ebben az esetben nemigen remél­hetne sikert a következő elnökválasztáson. Európai szempontból a ma lefolyó amerikai választások főleg azért bírnak fontossággal, mert a demokraták győzelme esetén Amerika valószínűen tovább fog menni az Európához való közeledésnek azon az útján, amelynek a hágai döntőbírósághoz való csatlakozás egyik fontos állomását képezte. I^VWWWVWVWW^rtAAAAAJWVW\AA/WWWX/WA/\/wyW>/\/\/W Törökország békét akar. Hétfőn — amint Angolából jelentik — nyitották meg a török nemzetgyűlés őszi ülésszakát. Musztafa Kem­al basa megnyitóbeszédében elsősorban az ország gazdasági helyzetét vázolta – utalt a török kormány takarékossági politikájának tagad­hatatlan sikereire, amely most már a­z ország gazdasági életében egyre jobban érezteti hatá­sát. Expozéja külpolitikai részében Kemal Ifasa ismételten hangoztatta Törökország békés szándékait. Elsősorban a török-orosz viszonyról nyilatkozott s kijelentette, hogy a legutóbbi biztonsági és semlegességi szerződés a török­orosz viszonyt a lehető legbarátságosabb alapra helyezte. Az európai államok és Kelet Ázsia ál­lamainak nagy részével Törökország szintén különböző szerződéseket kötött, amelyeket lojá­lisan be is tart. A Németországgal folytatott ker­eskedellmi tárgyalások befejezése küszöbön áll s rövidesen aláírják az Olasz- és Francia­országgal megkötött konzuli egyezményeket is. A budapesti tábla új elnöke. Ismeretes, hogy a budapesti táblának már régebbi idő óta nincs elnöke. Sokan tudni vélték, hogy a tábla elnöki állását ezideig azért nem töltötték be, mert a kormány egyik tagjának szánták ezt a méltósá­got. Most félhivatalosan azt jelen­tik, hogy a budapesti tábla elnökévé a kor­mányzó­­ Degré Miklós táblai alelnököt nevezte ki. Degré neve ismeretes a kö­zönség előtt, elnöke az egyik táblai­ tanácsnak, amely különösen a politikai és sajtópörökben hozott ítélkezései révén vált közismertté. Né­hány nappal ezelőtt nevezték ki tudvalevően Töreky Gézát a budapesti törvényszék elnökévé és ez a két kinevezés mutatja, hogy a kormány az igazságszolgáltatás mostani szellemét érin­tetlenül akarja továbbra is föntartani. WSFE 2AVA 1926 november 3. z ausztriai szociá­ldemokrata Párt kongresszusa. A párt programjának a reviziója. (Bécsi tudósítónk távirata.) Az idén augusz­tusban adta ki az osztrák szociáldemokrata párt azt a programtervezetet, amely az 1901-i pártprogramot a forradalom tapasztalatai alapján új iránymegállapítással látta el. Európa összes szocialista pártjai, sőt a polgári pártok legkiválóbb politikusai és szociológusai is hoz­zászóltak ehhez a hatalmas tervezethez, amelyet most az osztrák testvérpárt vitatott meg a szombaton Linzben megkezdett kongresszuson. Ausztria közéletében a tervezet azért nyert kü­lönös jelentőséget, mert benne a szociáldemo­krata párt­­megjelöli a hatalom meghódításá­nak útját, ami Ausztriában — amint Bauer elvtárs hatalmas beszédében kifejtette — nem a jövő generációjának szánt feladat, hanem a most élő munkásnemzedék történelmi fel­adata". Külsőségekben is megnyilatkozott a kongresszus tárgyának jelentősége, mert az idén, mint még soha, 425 küldött jelent meg a kicsiny Ausztriából. Évtizedes gyakorlattal szemben a szombat délutáni megnyitó után vasárnap már nem a pártvezetőség jelentését, hanem a program kérdését tárgyalták. Két részre osztották ennek tárgyalását. Az első részt vasárnap vették tárgyalás alá, ez a kapitalizmus fejlő­déséről és az osztályharcról szóló elvi jelentő­ségű fejezetekből áll, a másik rész az állam­hatalom meghódításáról szól, gyakorlati jelen­tőségű. A tárgyalást dr. Otto Bauer elvtárs hatalmas beszéde vezette be. Vázolta az európai kapitalizmus válságát és annak okait. Európa kapitalizmusa háttérbe szorult Ame­rika kapitalizmusával szemben. Maga Európa súlyosbította ezt a helyzetet a gazdasági terü­letek szétdarabolásával és képtelen vámrend­szerével. A kapitalizmus alapjaiban meg­ingott ugyan, de a bolsevizmus világforra­dalmi illúziói is szertefoszlottak, mert a kapi­talizmus sokkal ellenállóbb képességűnek mutatkozik, mint a bolsevizmus prédikátorai hirdetik. Más részről azt is hirdetik, hogy a kapitalizmus megerősödés előtt áll. Az igazság az — mondotta Bauer —, hogy a kapitalizmus meggyöngült, a proletárság hatalmas mére­tekben megerősödött­ Valószínű, hogy az osz­tályok hatalmi erőviszonyaiban az egész vilá­gon ugrásszerű változások fognak beállani. Ezt a pillanatot kell a proletárságnak a hata­lom meghódítására megragadnia. Az eszköz erre csak a demokrácia lehet. A szocializmus és a demokrácia vonzó erejében kell bíznunk. Szakítanunk kell a régi fölfogással és be kell vonni a munkásosztály harcaiba a falusi proletárságot, a szellemi munkásokat, a kis­birtokosokat, általában a kispolgári elemeket, amelyekkel együtt a munkásosztály a nép olyan túlnyomó többsége, hogy az a demo­krácia segítségével a politikai hatalmat min­denütt meghódíthatja. A harcban a vezető a munkásosztály kell, hogy maradjon, ami korántsem jelenti azt, hogy aki a pártba be­lép, ne lenne egyenrangú elvtárs. Megkülön­böztetés nálunk nem lehetséges. A szociál­demokrata párt mindenáron a demokrácia erejével akar győzni. Ha a hatalomra kerülne is, a demokráciát akarja alkalmazni és csak az esetben kellene a diktatúrát alkalmaznia, ha a burzsoázia nem respektálná a demokrácia törvényének értelmét és parancsát és polgár­háború segítségével akarná a demokráciával megszerzett hatalmat a proletárságtól el­ragadni. A proletárság gyűlöli az erőszakot, ismeri az emberi élet szentségét. Nemcsak a háború, hanem a polgárháború munkásosztályt sújtó veszedelmét jól ismeri, ezért csak mint védelmi eszközt alkalmazná a demokráciával megszerzett államhatalom megtartása érdeké­ben a diktatúrát. Végül fölszólította Bauer elvtárs a munkás­ságot, hogy készüljön föl a szellemi és erkölcsi erők gyarapításával a nagy harcra, mert ez erők né­lkül a megszerzett hatalmat sehol se lehet megtartani. Bauer nagyszabású beszéde után magas színvonalú vita indult meg, amely­ben többen részt vettek. A felszólalások közül különösen kitűntek Friedrich Adler elvtársnak, az Internacionálé titkárának és Austerlitz elv­társnak, az Arbeiter-Zeitung szerkesztőjének beszédei. Austerlitz elvtárs a demokráciát a kö­vetkezőképen körvonalazta: „A demokrácia az a politikai rendszer, amelyben a számok győz­nek. Ez az, ami a jogegyenlőség lényege." Hétfőn volt a kongresszus második napja. Ekkor megkezdték a pártprogram második ré­szének tárgyalását, amely a szociáldemokrácia legközelebbi feladataival foglalkozik. Ezt a té­mát szintén dr. Otto Bauer elvtárs beszéde ve­zette be. Különösen két pont adott alkalmat nagyon élénk vitára. Az egyik a vallás kér­dése, amelyben a pártprogram szigorúan ra­gaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az egyház minden politizálgatása ellenére a párt a vallást magánügynek tekinti. Mindenki kö­vesse szabadon vallási meggyőződését, ez azon­ban nem feszélyezheti a pártot a kapitalizmus védelmét szolgáló keresztény és zsidó klerika­lizmus ellen vívott harcaiban. Ugyancsak élénk vita folyt a programnak a népesedési politiká­ról szóló fejezete körül. Szemben a kapitaliz­mus rendszertelen népesedési politikájával, a pártprogram olyan népesedési politika mellett tört lándzsát, amely a már élő embert és annak születendő gyermekeit veszi védelmébe. Teljes szabadságuk van a szülőknek, hogy akarnak-e és tudnak-e gyermekeket fölnevelni. Ennél a tárgynál tizennégy fölszólalás hangzott el, amelyeket mindvégig a legnagyobb érdeklődés­sel figyeltek. A tanácskozást kedden folytatták. Az egykori és rokkantbiztosítás. (Linz, november 2.) A szociáldemokrata párt­kongresszus Danneberg képviselőnek a politi­kai helyzetről és a legközelebbi nemzetgyű­lési választásokról szóló jelentése után hatá­rozati javaslatot fogadott el, amelyben köve­teli az aggkori és rokkanthiztosításról, vala­mint az özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvény elkészítését. Követeli továbbá az al­kalmazottak célszerű biztosítását, állami in­tézkedéseket a munkanélküliség megszünteté­sére, a munkanélküliek jogainak biztosítását és ha a nemzetgyűlés nem­­ tudja megoldani legsürgősebb feladatait, akkor a pártkongresz­szus követeli annak a feloszlatását. A hatá­rozat intézkedéseket kíván a lakásvédelem és a lakóvédelem terén, valamint az építkezés fejlesztését és célszerű kisajátítási törvényt, azután a mezőgazdasági munkások betegség­elleni biztosítását, végül a közélet megtisztí­tását. A pártelnökséget és Seitz elnököt újra megválasztották. A magyar munkástestvéreit értsék meg... Vasárnap délután a Tisza István Társas Kör gyászün­terpán Vass József mondott emlék­beszédet, amelybe­n Tisza István jelentőségét méltatta. Beszédeinek végén a mai helyzetre fordította szónoklatát, mondván: — Ir­ányok ütköznek össze, amelyek a magasabb egységbe való egybetartozandóságunkat nem érzik át. Szakadékok támadnak, amelyek osztályokat és fele­kezeteket választanak el, vagy alkalmasak elválasz­tani. A társadalom olyan ellentétekkel dolgozik, amelyek a nemzet erejét fogyasztják. Megírt drót­sövények vannak keletkezőben a nemzet társadalmi életében. A templomok, amelyek kellene, hogy bás­tyák legyenek minden szinti áramlat ellen, erődít­ményeknek mutatkoznak, amelyekből nemcsak az imádság hangja száll föl, hanem lövöldözés hangzik belőlük. Ne lövöldözzünk magyar a magyarra. Drót­sövények, lövészárkok ne legyenek a magyar társa­dalomban. Ne legyen senki, aki elhagyottnak érzi magát és ne tűrje a magyar nemzet azt, hogy a magyar munkásság részére emberek külön világot építsenek, amely idegen a magyar nemzet egyetemes világától. — A magyar munkás testvérek értsék meg, hogy ők ebbe a nemzeti egységbe tartoznak bele, ez mun­kálója az is javaknak és külön világot, ideológiát, hazát, törekvéseket és célkitűzéseket ne teremtsenek és alkossanak maguknak. Ez a magyar unió gondo­lata, amelyet én meghirdetni kívánok a gránitóriás lábainál az én magyar nemzetem felé. Vasa József megint az emberek szocializmus­iban valló tudatlanságaira spekulál, amikor külön világról és nemzeti unióról­­ szónokolt. A külön ideológiát, a külön célkitűzéseket nem emberek fantáziája szüli, hanem a tulajdon­viszonyokból és a terme­lés trendjéből eredő osz­tálykülönbségek. Ezeket az osztálykülönbsége­ket közös nevezőre hozni nem lehet. Elképzel­hető azonban az osztályharcna­k ha nem is sze­lídebb, de parlaman­tárisiai­­ formája, mint ami­lyen folyik Magyarország földjén manapság. De ehhez az szükséges, hogy „ne legyen senki, aki elhagyottnak érzi magát", de ne legyen főképen senki, aki a fölül­ről vezetett osztály­harc borzalmas brutalitásának kiszolgálta­tottja. Nemzeti egység csak ott lehetséges, ahol a demokrácia kiegyenlítő ereje érvényesül a politikában és a szociális gondoskodás nevn kerüli el ridegen a dolgozó tömegeket, ahol az államkormányzat nem kedvez a vagyonos osz­tályoknak, a vagyontalan tömegek rovására,­­ahol a nemzeti egységet nemcsak ünnepi beszé­dekben hirdetik meg, hanem cselekedetekkel az egyenlőség nagy, emberi gondolatának szelle­mében munkálják. Az iraki kormány lemondott. Bagdadi jelen­tések szerint az iraki kormány lemondott. A kormány a parlamentben súlyos vereséget szen­vedett s a parlament elnökévé az ellenzék egyik tagját választották meg. A parlamentet minden valószínűség szerint királyi kézirattal föl fogják oszlatni. Titokzatos letartóztatások Franciaországban, Parisból táviratozzák, hogy a francia rendőr­ség Perpignan-ban 16 olasz és spanyol állam­polgárt tartóztatott le. A letartóztatás oka is­meretlen. A romániai állapotokat nem szabad leirn­, Bukarestből jelentik, hogy a belügyminiszter huszonnégy órai határidővel kiutasította Meiss­ner amerikai újságírót, az „United Press" tu­dósítóját a romániai viszonyokról küldött je­lentései miatt.

Next