Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)

1926-11-03 / 249. szám

18 mélyítenie, nagy gonddal kell fordulnia a szellemi nőmunkások, a földmívesnők, a csa­ládi kötelékben dolgozó proletárnők megszer­vezése felé. Az erre irányuló agitáció­nak talán nagy hiánya volt az, hogy nem domborítottuk ki kellően azt a szempontot, amely szerint a családon belül végzett háztartási munka termelőmunka, társadalmilag hasznos munka, amelynek végzős részére kijár minden szociál­politikai és egyéb védelem, amelyet minden dolgozó proletárnő részére követelünk. Tud­niok kell nekik is és tudnia kell a munkásság­nak is, hogy nem egyszerű családtagokról van itt szó, hanem a kapitalizmus közvetett kizsák-hányoltjairól. Valamennyi munkás feleségére gondolunk, akik máig közömbösen vagy ellenségesen ha­ladtak el céljaink mellett. Melyek azok a szempontok, amelyeket a helyes agitációnál követni kell? Legfontosabb talán az agitáció a háború és a béke kérdésében. Meg kell értet­nünk a nőkkel, hogy a szocialista békeakarás nem a háborúnak idealista elítélése, hanem a fegyvercsörtető imperializmus ellen for­duló elszánt tiltakozás és fenyegetés. A szocialista békeakarás az, hogy a munkás­ság nem ássa megint önkezével saját sír­ját és nincs az a hatalom, amely a család­­ból megint ki tudná szakítani az apát és a fivért. (Hosszantartó taps.) A nők a siránkozás helyett képviseljenek ko­moly erőt a szocialista békeakarat mellett. Az agitáció más irányban tanítsa meg ugyanerre az egész társadalmat. Az anya adja meg gyer­mekének az első nevelést. A munká­sok sokkal kevesebbet foglalkozhatnak gyermekeikkel, mint a feleségeik, éppen ebben jelentkezik a fontossága annak, hogy a jövő munkásnem­zedék szocialista nevelése érdek­ében szocialis­tává kell tenni az anyákat is. A nevelés csa­ládi megalapozásának hiányaival a munkás­ság különösen az ifjúmunkásmozgalomban találkozik, holott a szocialista ifjúmunkás­mozgalmat és annak sajtóját a hatalom és a munkáltatók üldözése miatt csak úgy erősíthetjük meg, ha a gyer­mekek a szocialista gondolatot már a családban megkapják. Hangsúlyozni kell a nők előtt azokat a szociálpolitikai köve­teléseket, amelyek a családot közvetlenül érintik. A klerikális csábításokkal szemben rá kell mutatni arra, hogy ez a kormányzati rendszer nem teremtett szociálpolitikai védelmet, sőt a meglévőt is lerombolta. Nincs egyetlen in­tézkedése a munkásnők érdekében. A szociál­politikai követelések nem hangzatos frázisok, ez bebizonyult akkor, amikor az októberi for­radalomban nővédő néptörvényeket hoztak és hathatós védelemben részesülnek­­ a nők min­denütt, ahol a szociáldemokráciának a kor­mányzatba beleszólása van. A magánjog terén is számtalan követelés érdekli a munkásnőket. A házassági jog terén, a gyámtörvény reformja dolgában, a házasságon kívül született gyer­mekek és anyáik védelme körül sok tennivaló van és mindez közvetlenül érdekli a dolgozó nőket. Fontos követelmény az is, hogy a technika mindama vívmányait meg­szerezzük a családban dolgozó nőknek, amelyeknek a kiváltságos osztályokhoz tar­tozó nők már birtokába­n vannak. A nő nevelőm­unkája megkönnyítése érdeké­ben gyermek- és csecsemőotthonokról kell gondoskodni. Ha ebben az irányban munkás­nők és munkások komoly, elszánt munkát végeznek, a szocialista tábor olyan hatalmas erőkkel gyarapszik majd, amely erőket a­z összesség érdekében nem is nélkülözhet. (Hosz­szantartó taps.) .Végül a következő határozati javaslatot terjesztette elő: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1926. évi október hó 31-én és november hó 1-én tartott XXIV. évi pártgyűlése megállapítja, hogy a munkásmozgalom a reakció ellen folytatott élet-halálharcában döntő súlyt vet a dolgozó nők tömegeinek közreműködésére. Kötelessége ennélfogva a magyarországi munkásmozgalomnak is, hogy különös nyoma­tékkal mutasson a működése során azokra a társadalmi problémákra, amelyek a nagy nő­tömegeket érintik, hogy az ily módon fölébresz­tett érdeklődésük a munkásmozgalom táborába terelje őket, mert a jövendő generációk anyáit és első nevelőit szocialista szellemmel és meg­győződéssel kell telítenünk. E kérdések közül legfontosabb az erőteljes békemunka. Ennek érdekében a kongresszus kimondja, hogy a Szocialista Munkás­ Interna­cionálénak a háború és béke ügyében megsza­bott irányelveit el kell juttatnunk minden ma­gyar proletárcsaládba a legszélesebb körű pro­paganda útján és meg kell értetnünk minden magyar dolgozó nővel, hogy egyrészt a szociáldemokrata párt programjá­nak egyik sarkalatos pontja a békéért és a háború ellen folytatott megalkuvás nélküli küz­delem, másrészt a szociáldemokrata párt az az egye­düli tényező­, amelynek győzelme a mindnyá­junk családját fenyegető imperialista milita­rizmus bukását jelenti. Felvilágosító munkánknak el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket velünk el­lenséges világszemléletű csoportok gördítenek elénk s a dolgozó nők indifferens tömegei elé, mert ezek az ideológiai akadályok okai annak, hogy a nők a gazdasági életben a férfiakkal egyenrangú tevékenységet nem folytathatnak, de főleg ezek magyarázzák, hogy a munkásnők­nek azt a hassznos tevékenységét, amelyet mint anyák és háziasszonyok végeznek, a társadalmi előítélet nem becsült értéke szerint és nem te­kinti produktív munkának. Az anyák és háziasszonyok, az őstermelésben, iparban és kereskedelemben, a szellemi pályá­kon működő proletárnők érdekében kívánja a kongresszus, hogy számukra pártunk képvise­lete mindazokban a közületekben, amelyekben helyet foglal, erőteljes szociális védelmet köve­teljen. Különösen követelje, hogy 1. tiltsák el a női munkát mindazokban a fog­lalkozási ágakban és időikben, ahol, illetve ami­kor azok a női szervezetre ártalmasak, 2. könnyítsék meg a háztartási munkát meg­felelő közhasznú berendezések létesítésével, 3. segítsék elő a proetárcsaládanya nevelő­munkáját csecsemő- és gyermekotthonok fel­állításával. A társadalmi egyenjogúsítás kérdésében kí­vánja a kongresszus, hogy a párt összes kép­viseletei küzdjenek olyan törvényes intézkedé­sek eltörléséért, amelyek a törvény előtt némi tekintetben különbséget tesznek, illetve olyanok megvalósításáért, amelyek a nemi egyenjogú­ságot teljes mértékben biztosítják. Reformra szorul e tekintetben különösen a szakmai ki­képzés ügye, a házasság­jog, a gyámtörvények, a házasságon kívül szüle­tett gyermekek jog­állására­ vonatkozó rendelkezések stb. E kívánságok­­megvalósítását a kongresszus alkalmasnak tartja arra, hogy a szociáldemo­krácia táborába hozza mindazon munkásnőket, akik testvéreik küzdelme mellett eddig a leg­jobb esetben közömbösen, de igen sokszor ide­gen és ellenséges befolyások alatt idegenül és ellenségesen haladtak el, éppen ezért nyomaté­kosan utasítja a pártvezetőséget e kívánságok szellemében való intenzív munkálkodásra Szüntelen vánntartás a börtönökbe... Ekkor Propper Sándor elnök állt föl szólásra. Ma sok szó esett itt — úgymon — a sajtó­szabadságról. Sokan panaszolták a sajtószabad­ság hiányát és a nagy rendező, az élet, minden Reinhardtot fölülmúló rendezéssel eleven érvet szolgáltatott a magyar sajtóviszonyok dokumentálására. Gergely Győző elvtársunk (hosszantartó taps) kedden reggel vonul be a fogházba, hogy 4 hónapi fogházbüntetését ülte le azért, mert egy világhírű író millió pél­dányszámban közkézen forgó könyvét le­fordította. (Fölkiáltások: „Kulturbotrány!") Csak véletlen, hogy holnap Gergely Győző elvtársunk esedékes. Tegnapelőtt és tegnap más elvtársak voltak esedékesek. Holnap­után megint mások. Ezt tanúsítja a Népszava ellen indított sajtó­pörök tömege. A mi meleg szeretetünk kifeje­zése szól Gergely Győzőnek... (a küldöttek föl­állva tapsolnak) ... de szól a reakció vala­mennyi üldözöttjének. Most tudom csak, hogy Gergely elvtárs nem egyedül, hanem Párkány elvtársunk kíséretében vonul be a fogházba, akit 9 hónapra ítéltek el. (Fölkiáltások: „Éljen Párkány!" „Éljen Fényes László!") . A kirendelt rendőrfőtisztviselő szól most valamit az elnöknek, amire a teremben nagy zaj keletkezik. Propper Sándor elnök csönget és ezt mondja: A rendért én vagyok felelős, csupánt csak elnöki enunciációt akartam tenni. Már befejeztem. Az illető elvtársak, a tegnapiak és a holnapiak pedig abban a tudatban töltsék büntetéseiket, hogy a szabadság áldozatai. Ezek után megkezdődött Kétfsly Anna elvtárs a zárószó jogán válaszolt a fölszólalóknak. Jelinek elvtárs in­dítványa — úgymond — azonos a tavalyi in­dítvánnyal. A párt jelenlegi gazdasági hely­zete lehetetlenné teszi, hogy az indítványt el­fogadjuk. Az a kérése, hogy a vidéki összes pártttitkárnok azt előkészítő munkálato­kat végezzék el olyan szeretettel, amelyet a nőmozgalom megérdemel, az országos nőbizott­ság azután szervesen folytatja a megkezdett munkát vidéken is. Mihályinak azt válaszolja, hogy a nőmozgalom vezetői egységesek abban a gondolatiban, hogy a még kívülállókat be­vigyék a pártba. Horváth Kata fölszólalása a legméltóbb befejezése annak a kívánságnak, hogy vállvetett szorgalommal törekedjünk a nők megszervezésére. A kongresszus a nőmunkásmozgalomról szóló jelentést tudomásul vette, a hivatalos határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta, a tatabánya-felsőgallai pártszervezetnek a Nőmunkásra vonatkozó indítványát pedig a pártvezetőséghez utalták. Majd dr. Faragó László elvtárs a fellebbezési bizottság nevében tett jelentést. A bizottság hat üggyel foglalkozott. Ezekre vonatkozóan tett javasla­tot. A pártgyűlés minden ügyben a fölleb­be­zési bizottság javaslatát tette magáévá, egy ügy kivételével, amelyben Rónai Sándor és Bü­chler József fölsz­ó­lalása után a kongresszus az ő állásfoglalásuk értelmében döntött. A kongresszus­­ második napjának tárgya­lásai ezzel este 7 órakor véget értek. Kedd délelőtt ugyancsak már korán benépesedtek­ a küldöt­tek padsorai. Pontban 9 órakor nyitotta meg a­ tanácskozást Némedi Varga Jakab (Kiskun­félegyháza) elnök. Miután a kongresszus előző nap a napirend 5. pontját már so­ron kívül, a 4. napirendi pont átugrásával tárgyalta le, most következett NÉPSZAVA 1926 november 3. a vita a napirend 5. pontja, a nőmunkásmozgalom fölött. Jelinek Ferenc (bányamunkás): Szükség van arra, hogy valamennyi munkás felesége hozzájuthasson a nők lapjához. A mi asszonyainknak életföltételük, hogy fér­jüket bíztassák és erősítsék a jövőért folyó küzdelemben. Indítványozza, hogy a pártadót fizető asszonyok ingyen kapják meg a Nőmunkást. Ezzel segítségére akarunk menni az egész mozgalomnak. A tatabánya-felsőgallai pártszervezet azt indítványozta, hogy lemond az őt meg­illető 30 százalékról, ennek ellenében az asszonyok ingyen kapják a Nőmunkás­t. Kéri az indítvány elfogadását. Mihályi Ferenc (Újpest): A gazdasági válság lezüllesz­tette a munkásság életnívóját. Ezt legjobban a család­anya érzi. Oda kell hatni, hogy a nők szervezése inten­zívebben történjék. A nők álljanak oda férjük mellé és együtt dolgozza­nak a jövő érdekében. A nők a legjobb kizsákmányo­lási objektumai a kapitalistáknak. 80—90—100.000 koronás hetibérek mellett robotolnak a szer­vezetlen munkásnők. Újpesten három hatalmas, nemrég létesült vállalat zsákmányolja ki a munkásnőket. Az An­gol-Magyar Cérnagyárban megtaláljuk a szociálpolitika minden kívánalmait. Ezzel szemben a munkabérek a leg­alacsonyabbak. Egy osztrák cégnél ugyancsak hitványul fizetik a munkásnőket. Azért bátrak ezek az idegen kapi­talisták, mert az államhatalom az ő pártjukon van. Amíg ilyen rosszul fizetik a munkásnőket, addig nem alkalmaz­nak férfimunkásokat a gyárakban és ezzel szétzs­llesítik a családi életet. Arra kéri az országos nőbizottságot, hogy szervezze meg a nőket. Horváth Kató: Az üres padsorok igazolnak bennünket. Az­­elvtársak nem veszik komolyan a nőmozgalmat, holott a szociáldemokrata párt győzelme csak akkor lesz biz­­tosítva, ha a dolgozó nők velünk tartanak. A nők hivatottak arra, hogy a családi életben ellensúlyoznák a társadalmi kinövéseket. Nekik kell a gyermekeket nevelni a szocialista jövőért. Azzal távozunk innen, hogy kimegyünk a perifériákra és mindent elkövetünk, hogy a közönyöseket megszervezzük. Zárjuk be a vitát azzal a fogadalommal, hogy a dolgozó nőket, bevonjuk a pártmozgalomba és ezzel hatalmassá tesszük a szociáldemokrata párt mozgalmát. a napirend 4. pontja: a községi politika feladatai, amelynek Bü­chler József elvtárs volt az elő­adója. Büchler József előadó először a beterjesztett határozati javaslatát indokolta meg, kérve annak elfogadását. A német Rath szerint a hatalomhoz vezető út mindenütt a városházán keresztül visz... Ez a megállapítás — úgy­mond — fokozottan érvényes ott, ahol a köz­igazgatás rossz és kendőzött diktatúra van. Célunk felé azonban akkor haladhatunk, ha a községpolitikát a közérdeklődés hom­lokterébe állíthatjuk. Budapesten és a környéken ezt a közvéle­ményt sikerült megteremteni. Ami itt történik, annak példája sajtónk révén kisugárzik a vidékre, a városokba, sőt már kicsiny falvak­ban is érünk el eredményeket. A helyzet ma még az, hogy a vidék jó része fölszántatlan ugar. Lindemann szerint a községi politika azt jelenti, hogy egy bizonyos terület­en lakó emberi közösség önmagáról gondoskodik az önkormányzat eszközeivel. Az önkormányzat adja meg a levegőt a községi politikához, nélküle a községi élet elsorvad. Nálunk igazi önkormányzat nemcsak a vármegyében nincs, amely kizáróan a nagybirtok és a dzsentri külön szervezete, nemcsak a faluban nincs meg, ahol a döntő szó ugyancsak a vármegyéé, nincs igazi önkormányzat még a fővárosban sem. (Közbekiáltások: „Úgy van!") Az, ami Budapesten a polgármesterválasztás körül történt, sehol máshol elő nem fordul­hatott volna. Budapesten a polgármestert lényegében Bethlen miniszterelnök nevezte ki, a megválasztott többség ellenére, azzal, hogy a választók akaratát a kinevezésekkel meg­hamisította. Vidéken a virilisek miatt soha­sem nyilatkozhat meg a választók igazi aka­rata. Korlátozott a­­választójog kor szerint, a titkos választójogot pedig meghamisítják a névjegyzékek körül történő ismeretes mani­pulációkkal. Vidéken sok helyütt még azt se nézhetik meg a választók, hogy bekerültek-e a névjegyzékbe. Emellett a névjegyzék mel­llett ráadásul még kerületi geometriákat is csinálnak, amivel plurális választójogot te­remtenek a vagyontalan tömegek rovására. Az ilyen önkormányzat nem érdemli a

Next