Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)
1926-11-03 / 249. szám
18 mélyítenie, nagy gonddal kell fordulnia a szellemi nőmunkások, a földmívesnők, a családi kötelékben dolgozó proletárnők megszervezése felé. Az erre irányuló agitációnak talán nagy hiánya volt az, hogy nem domborítottuk ki kellően azt a szempontot, amely szerint a családon belül végzett háztartási munka termelőmunka, társadalmilag hasznos munka, amelynek végzős részére kijár minden szociálpolitikai és egyéb védelem, amelyet minden dolgozó proletárnő részére követelünk. Tudniok kell nekik is és tudnia kell a munkásságnak is, hogy nem egyszerű családtagokról van itt szó, hanem a kapitalizmus közvetett kizsák-hányoltjairól. Valamennyi munkás feleségére gondolunk, akik máig közömbösen vagy ellenségesen haladtak el céljaink mellett. Melyek azok a szempontok, amelyeket a helyes agitációnál követni kell? Legfontosabb talán az agitáció a háború és a béke kérdésében. Meg kell értetnünk a nőkkel, hogy a szocialista békeakarás nem a háborúnak idealista elítélése, hanem a fegyvercsörtető imperializmus ellen forduló elszánt tiltakozás és fenyegetés. A szocialista békeakarás az, hogy a munkásság nem ássa megint önkezével saját sírját és nincs az a hatalom, amely a családból megint ki tudná szakítani az apát és a fivért. (Hosszantartó taps.) A nők a siránkozás helyett képviseljenek komoly erőt a szocialista békeakarat mellett. Az agitáció más irányban tanítsa meg ugyanerre az egész társadalmat. Az anya adja meg gyermekének az első nevelést. A munkások sokkal kevesebbet foglalkozhatnak gyermekeikkel, mint a feleségeik, éppen ebben jelentkezik a fontossága annak, hogy a jövő munkásnemzedék szocialista nevelése érdekében szocialistává kell tenni az anyákat is. A nevelés családi megalapozásának hiányaival a munkásság különösen az ifjúmunkásmozgalomban találkozik, holott a szocialista ifjúmunkásmozgalmat és annak sajtóját a hatalom és a munkáltatók üldözése miatt csak úgy erősíthetjük meg, ha a gyermekek a szocialista gondolatot már a családban megkapják. Hangsúlyozni kell a nők előtt azokat a szociálpolitikai követeléseket, amelyek a családot közvetlenül érintik. A klerikális csábításokkal szemben rá kell mutatni arra, hogy ez a kormányzati rendszer nem teremtett szociálpolitikai védelmet, sőt a meglévőt is lerombolta. Nincs egyetlen intézkedése a munkásnők érdekében. A szociálpolitikai követelések nem hangzatos frázisok, ez bebizonyult akkor, amikor az októberi forradalomban nővédő néptörvényeket hoztak és hathatós védelemben részesülnek a nők mindenütt, ahol a szociáldemokráciának a kormányzatba beleszólása van. A magánjog terén is számtalan követelés érdekli a munkásnőket. A házassági jog terén, a gyámtörvény reformja dolgában, a házasságon kívül született gyermekek és anyáik védelme körül sok tennivaló van és mindez közvetlenül érdekli a dolgozó nőket. Fontos követelmény az is, hogy a technika mindama vívmányait megszerezzük a családban dolgozó nőknek, amelyeknek a kiváltságos osztályokhoz tartozó nők már birtokában vannak. A nő nevelőmunkája megkönnyítése érdekében gyermek- és csecsemőotthonokról kell gondoskodni. Ha ebben az irányban munkásnők és munkások komoly, elszánt munkát végeznek, a szocialista tábor olyan hatalmas erőkkel gyarapszik majd, amely erőket az összesség érdekében nem is nélkülözhet. (Hoszszantartó taps.) .Végül a következő határozati javaslatot terjesztette elő: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1926. évi október hó 31-én és november hó 1-én tartott XXIV. évi pártgyűlése megállapítja, hogy a munkásmozgalom a reakció ellen folytatott élet-halálharcában döntő súlyt vet a dolgozó nők tömegeinek közreműködésére. Kötelessége ennélfogva a magyarországi munkásmozgalomnak is, hogy különös nyomatékkal mutasson a működése során azokra a társadalmi problémákra, amelyek a nagy nőtömegeket érintik, hogy az ily módon fölébresztett érdeklődésük a munkásmozgalom táborába terelje őket, mert a jövendő generációk anyáit és első nevelőit szocialista szellemmel és meggyőződéssel kell telítenünk. E kérdések közül legfontosabb az erőteljes békemunka. Ennek érdekében a kongresszus kimondja, hogy a Szocialista Munkás Internacionálénak a háború és béke ügyében megszabott irányelveit el kell juttatnunk minden magyar proletárcsaládba a legszélesebb körű propaganda útján és meg kell értetnünk minden magyar dolgozó nővel, hogy egyrészt a szociáldemokrata párt programjának egyik sarkalatos pontja a békéért és a háború ellen folytatott megalkuvás nélküli küzdelem, másrészt a szociáldemokrata párt az az egyedüli tényező, amelynek győzelme a mindnyájunk családját fenyegető imperialista militarizmus bukását jelenti. Felvilágosító munkánknak el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket velünk ellenséges világszemléletű csoportok gördítenek elénk s a dolgozó nők indifferens tömegei elé, mert ezek az ideológiai akadályok okai annak, hogy a nők a gazdasági életben a férfiakkal egyenrangú tevékenységet nem folytathatnak, de főleg ezek magyarázzák, hogy a munkásnőknek azt a hassznos tevékenységét, amelyet mint anyák és háziasszonyok végeznek, a társadalmi előítélet nem becsült értéke szerint és nem tekinti produktív munkának. Az anyák és háziasszonyok, az őstermelésben, iparban és kereskedelemben, a szellemi pályákon működő proletárnők érdekében kívánja a kongresszus, hogy számukra pártunk képviselete mindazokban a közületekben, amelyekben helyet foglal, erőteljes szociális védelmet követeljen. Különösen követelje, hogy 1. tiltsák el a női munkát mindazokban a foglalkozási ágakban és időikben, ahol, illetve amikor azok a női szervezetre ártalmasak, 2. könnyítsék meg a háztartási munkát megfelelő közhasznú berendezések létesítésével, 3. segítsék elő a proetárcsaládanya nevelőmunkáját csecsemő- és gyermekotthonok felállításával. A társadalmi egyenjogúsítás kérdésében kívánja a kongresszus, hogy a párt összes képviseletei küzdjenek olyan törvényes intézkedések eltörléséért, amelyek a törvény előtt némi tekintetben különbséget tesznek, illetve olyanok megvalósításáért, amelyek a nemi egyenjogúságot teljes mértékben biztosítják. Reformra szorul e tekintetben különösen a szakmai kiképzés ügye, a házasságjog, a gyámtörvények, a házasságon kívül született gyermekek jogállására vonatkozó rendelkezések stb. E kívánságokmegvalósítását a kongresszus alkalmasnak tartja arra, hogy a szociáldemokrácia táborába hozza mindazon munkásnőket, akik testvéreik küzdelme mellett eddig a legjobb esetben közömbösen, de igen sokszor idegen és ellenséges befolyások alatt idegenül és ellenségesen haladtak el, éppen ezért nyomatékosan utasítja a pártvezetőséget e kívánságok szellemében való intenzív munkálkodásra Szüntelen vánntartás a börtönökbe... Ekkor Propper Sándor elnök állt föl szólásra. Ma sok szó esett itt — úgymon — a sajtószabadságról. Sokan panaszolták a sajtószabadság hiányát és a nagy rendező, az élet, minden Reinhardtot fölülmúló rendezéssel eleven érvet szolgáltatott a magyar sajtóviszonyok dokumentálására. Gergely Győző elvtársunk (hosszantartó taps) kedden reggel vonul be a fogházba, hogy 4 hónapi fogházbüntetését ülte le azért, mert egy világhírű író millió példányszámban közkézen forgó könyvét lefordította. (Fölkiáltások: „Kulturbotrány!") Csak véletlen, hogy holnap Gergely Győző elvtársunk esedékes. Tegnapelőtt és tegnap más elvtársak voltak esedékesek. Holnapután megint mások. Ezt tanúsítja a Népszava ellen indított sajtópörök tömege. A mi meleg szeretetünk kifejezése szól Gergely Győzőnek... (a küldöttek fölállva tapsolnak) ... de szól a reakció valamennyi üldözöttjének. Most tudom csak, hogy Gergely elvtárs nem egyedül, hanem Párkány elvtársunk kíséretében vonul be a fogházba, akit 9 hónapra ítéltek el. (Fölkiáltások: „Éljen Párkány!" „Éljen Fényes László!") . A kirendelt rendőrfőtisztviselő szól most valamit az elnöknek, amire a teremben nagy zaj keletkezik. Propper Sándor elnök csönget és ezt mondja: A rendért én vagyok felelős, csupánt csak elnöki enunciációt akartam tenni. Már befejeztem. Az illető elvtársak, a tegnapiak és a holnapiak pedig abban a tudatban töltsék büntetéseiket, hogy a szabadság áldozatai. Ezek után megkezdődött Kétfsly Anna elvtárs a zárószó jogán válaszolt a fölszólalóknak. Jelinek elvtárs indítványa — úgymond — azonos a tavalyi indítvánnyal. A párt jelenlegi gazdasági helyzete lehetetlenné teszi, hogy az indítványt elfogadjuk. Az a kérése, hogy a vidéki összes pártttitkárnok azt előkészítő munkálatokat végezzék el olyan szeretettel, amelyet a nőmozgalom megérdemel, az országos nőbizottság azután szervesen folytatja a megkezdett munkát vidéken is. Mihályinak azt válaszolja, hogy a nőmozgalom vezetői egységesek abban a gondolatiban, hogy a még kívülállókat bevigyék a pártba. Horváth Kata fölszólalása a legméltóbb befejezése annak a kívánságnak, hogy vállvetett szorgalommal törekedjünk a nők megszervezésére. A kongresszus a nőmunkásmozgalomról szóló jelentést tudomásul vette, a hivatalos határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta, a tatabánya-felsőgallai pártszervezetnek a Nőmunkásra vonatkozó indítványát pedig a pártvezetőséghez utalták. Majd dr. Faragó László elvtárs a fellebbezési bizottság nevében tett jelentést. A bizottság hat üggyel foglalkozott. Ezekre vonatkozóan tett javaslatot. A pártgyűlés minden ügyben a föllebbezési bizottság javaslatát tette magáévá, egy ügy kivételével, amelyben Rónai Sándor és Büchler József fölszólalása után a kongresszus az ő állásfoglalásuk értelmében döntött. A kongresszus második napjának tárgyalásai ezzel este 7 órakor véget értek. Kedd délelőtt ugyancsak már korán benépesedtek a küldöttek padsorai. Pontban 9 órakor nyitotta meg a tanácskozást Némedi Varga Jakab (Kiskunfélegyháza) elnök. Miután a kongresszus előző nap a napirend 5. pontját már soron kívül, a 4. napirendi pont átugrásával tárgyalta le, most következett NÉPSZAVA 1926 november 3. a vita a napirend 5. pontja, a nőmunkásmozgalom fölött. Jelinek Ferenc (bányamunkás): Szükség van arra, hogy valamennyi munkás felesége hozzájuthasson a nők lapjához. A mi asszonyainknak életföltételük, hogy férjüket bíztassák és erősítsék a jövőért folyó küzdelemben. Indítványozza, hogy a pártadót fizető asszonyok ingyen kapják meg a Nőmunkást. Ezzel segítségére akarunk menni az egész mozgalomnak. A tatabánya-felsőgallai pártszervezet azt indítványozta, hogy lemond az őt megillető 30 százalékról, ennek ellenében az asszonyok ingyen kapják a Nőmunkást. Kéri az indítvány elfogadását. Mihályi Ferenc (Újpest): A gazdasági válság lezüllesztette a munkásság életnívóját. Ezt legjobban a családanya érzi. Oda kell hatni, hogy a nők szervezése intenzívebben történjék. A nők álljanak oda férjük mellé és együtt dolgozzanak a jövő érdekében. A nők a legjobb kizsákmányolási objektumai a kapitalistáknak. 80—90—100.000 koronás hetibérek mellett robotolnak a szervezetlen munkásnők. Újpesten három hatalmas, nemrég létesült vállalat zsákmányolja ki a munkásnőket. Az Angol-Magyar Cérnagyárban megtaláljuk a szociálpolitika minden kívánalmait. Ezzel szemben a munkabérek a legalacsonyabbak. Egy osztrák cégnél ugyancsak hitványul fizetik a munkásnőket. Azért bátrak ezek az idegen kapitalisták, mert az államhatalom az ő pártjukon van. Amíg ilyen rosszul fizetik a munkásnőket, addig nem alkalmaznak férfimunkásokat a gyárakban és ezzel szétzsllesítik a családi életet. Arra kéri az országos nőbizottságot, hogy szervezze meg a nőket. Horváth Kató: Az üres padsorok igazolnak bennünket. Azelvtársak nem veszik komolyan a nőmozgalmat, holott a szociáldemokrata párt győzelme csak akkor lesz biztosítva, ha a dolgozó nők velünk tartanak. A nők hivatottak arra, hogy a családi életben ellensúlyoznák a társadalmi kinövéseket. Nekik kell a gyermekeket nevelni a szocialista jövőért. Azzal távozunk innen, hogy kimegyünk a perifériákra és mindent elkövetünk, hogy a közönyöseket megszervezzük. Zárjuk be a vitát azzal a fogadalommal, hogy a dolgozó nőket, bevonjuk a pártmozgalomba és ezzel hatalmassá tesszük a szociáldemokrata párt mozgalmát. a napirend 4. pontja: a községi politika feladatai, amelynek Büchler József elvtárs volt az előadója. Büchler József előadó először a beterjesztett határozati javaslatát indokolta meg, kérve annak elfogadását. A német Rath szerint a hatalomhoz vezető út mindenütt a városházán keresztül visz... Ez a megállapítás — úgymond — fokozottan érvényes ott, ahol a közigazgatás rossz és kendőzött diktatúra van. Célunk felé azonban akkor haladhatunk, ha a községpolitikát a közérdeklődés homlokterébe állíthatjuk. Budapesten és a környéken ezt a közvéleményt sikerült megteremteni. Ami itt történik, annak példája sajtónk révén kisugárzik a vidékre, a városokba, sőt már kicsiny falvakban is érünk el eredményeket. A helyzet ma még az, hogy a vidék jó része fölszántatlan ugar. Lindemann szerint a községi politika azt jelenti, hogy egy bizonyos területen lakó emberi közösség önmagáról gondoskodik az önkormányzat eszközeivel. Az önkormányzat adja meg a levegőt a községi politikához, nélküle a községi élet elsorvad. Nálunk igazi önkormányzat nemcsak a vármegyében nincs, amely kizáróan a nagybirtok és a dzsentri külön szervezete, nemcsak a faluban nincs meg, ahol a döntő szó ugyancsak a vármegyéé, nincs igazi önkormányzat még a fővárosban sem. (Közbekiáltások: „Úgy van!") Az, ami Budapesten a polgármesterválasztás körül történt, sehol máshol elő nem fordulhatott volna. Budapesten a polgármestert lényegében Bethlen miniszterelnök nevezte ki, a megválasztott többség ellenére, azzal, hogy a választók akaratát a kinevezésekkel meghamisította. Vidéken a virilisek miatt sohasem nyilatkozhat meg a választók igazi akarata. Korlátozott aválasztójog kor szerint, a titkos választójogot pedig meghamisítják a névjegyzékek körül történő ismeretes manipulációkkal. Vidéken sok helyütt még azt se nézhetik meg a választók, hogy bekerültek-e a névjegyzékbe. Emellett a névjegyzék melllett ráadásul még kerületi geometriákat is csinálnak, amivel plurális választójogot teremtenek a vagyontalan tömegek rovására. Az ilyen önkormányzat nem érdemli a