Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)

1926-11-03 / 249. szám

1926 november 3. NÉPSZAVA ft­a nevét. Orvoslása végett az egész vonalon követelnünk kell a fővárosi és községi tör­vények korszerű revízióját és az elaggott vidéki törvényhatóságok sürgős újjászerve­zését. A továbbiakban Büchler elvtárs a községi politika általános feladatait vázolta. A köz­ségi tevékenység középpontjába — úgymond — a községi szociálpolitikát kell állítani. A nyomort tétlenül nem nézhetjük, annál is inkább, mert a vidéken még rosszabbak a viszonyok, mint Budapesten. Közvetlenül kell országszerte a tüdőbeteggondozók, üdülőtele­pek, szanatóriumok és kórházi helyek meg­teremtését, illetve szaporítását. A megoldást ma már nem bízhatjuk a magyar munkás­biztosí­tásra. (Közbekiáltások: „A Drenkákkal nem lehet szociálpolitikát csinálni!") Buda­pesten minden ezer élveszületett gyermek közül csecsemőkorában 155 hal meg, Bécsben 1­55! (Közbekiáltások: „Vörös Bécs!") Min­denütt követelnünk kell szülőotthonok, bölcső­dék, gyermekkórházak fölállítását, a városok­ban és a megyékben intézményes kiépítését az anya- és csecsemővédelemnek. Vidéken sok helyütt 40—50 kilométernyi körzetben nincs orvos, nincs bába, ezen a hiányon segíteni kell. Meg kell oldani a munkanélküliség esetére szóló biztosítást a községek résztvételével. Országszerte pusztító lakáshiány van. Amikor tiltakozunk a lakások fölszaba­dítása ellen, egyúttal követelnünk kell az építkezések komolyabb megindítását. Mi­nimálisan 20.000 új lakás kell Budapesten. A lakásokat kölcsönből nem lehet fölépíteni, bécsi mintára olcsón és lakáscéladóból kell építkezni. A fővárosi törvényhatóságban be­terjesztett javaslatunk az egyszobás lakást mentesíti, a kétszobás lakás adója minimális és az adó fokozatosan emelkedik havi 6000 ko­ronától a nyolcszobás lakásoknál bekövetkező 10.000.000 koronáig. Ez az adó önmagában 100 milliárdot hozna a fővárosnak, lehetővé tenné évi 1200 kislakás megépítését. Szükség van a kilakoltatottak érdekében az úgynevezett szükséglakások szaporítására. Jellemző Vass miniszter szociálpolitikájára, hogy a fővárosi kilakoltatottaknak megígért 300 szükséglakást Pestszentlőrincen akarja megépíteni és meg­terhelni ráadásul még a drága villamoskölt­séggel. Foglalkozni kell a községi politikának a telepes házépítő szövetkezetek támogatásá­val is. Elsőrendű követelmény a közvetett adók, a fogyasztási adók, a városi vámok és a forgalmi adók fokozatos megszüntetése. Lehetetlen állapot, aminek Újpesten vagyunk a tanúi, hogy a forgalmi adórészesedésnek az egyharmadát ott egyszerűen kiosztják a forgalmiadótisztviselők között. Olcsóbbá kell tenni a helyiérdekű közlekedést. A Beszkár szállítja le a­ viteldíjakat és amennyiben­­ugyanerre a Hév. nem lenne hajlandó, akciót kell indítani a Hév. községi kezelésbe való vétele iránt. A Hév. bekapcsolandó a fővárosi közlekedés hálózatába. A továbbiakban Bü­chler megállapítja, hogy a községi költségvetés meg­szavazása nem elvi kérdés számunkra. Mindent el kell követni a költségvetés megjavítása érdekében, nevezetesen, hogy a közterhek ne a vagyontalan tömegeket sújtsák, viszont a kiadások a dolgozó nép érdekeit szolgálják szociálpolitikával és közüzemek létesítésével. Ez az álláspont természetesen nem jelenti azt, hogy a költségvetést minden körülmények kö­zött el kell fogadni. Ami a polgári pártokkal való kooperációt illeti, ez a községi politiká­ban is taktikai kérdés. A fővárosban e részben nem szereztünk túlságosan jó tapasztalatokat. („Ügy van!") A polggármesterválasztásiál tapasztaltunk olyan körülményeket, amelyeket ugyan perrendszerűen bizonyítani nem lehet, de köztudott, hogy egyes blokbeli urak Ripkára szavaztak! (Zaj.) Erkölcsi lehetetlenség számunkra — néze­tem szerint­­- ezekkel zárt brokban haladni. De nincs is gyakorlati célja. Viszont az együttműködés szükséges lehet, ami lehet­séges a blokon kívül is. Kéri a kongresszust, hogy e részben azonban még­se kösse meg a pártvezetőség és a községi frakció kezét. Tervbe vettük, hogy a községi politika aktív tényezői számára a jövő évben országos konferenciát rendezünk, amelyen a problémák egységessé tételével akarunk foglal­kozni. Ennek előkészítését jelenti a Községi Politikai Szemle kiadása a Népszava hasábjain. Minden községi politikának azonban az az alapgondolata, hogy erős pártszervezetekre van szükség, ezek nélkül a községpolitikai élet semmit sem ér! Állítják az elvtársak a községi politikai munka mögé a dolgozók elemi erejét, teremtsenek mindenütt szoros kapcsolatot a községi politika és a tömegek között. (Hosszan­tartó taps és éljenzés.) A Bü­chler elvtárs részéről előterjesztett határozati javaslat így hangzik: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1926. évi október hó 31-én megtartott XXIV. pártgyűlése megállaptja, hogy­ a községi politikát a párt egyik legfontosabb feladatának tekinti. Ennek megfelelően összes szervezeteit felszólítja, hogy a szociáldemokra­ták minden városban és községben vegyenek részt a községpolitikai életben. Ez azt jelenti, hogy a községi választásokon a jövőben min­denütt állítsanak jelölteiket és a demokratikus közigazgatás fokozatos kiépítése érdekében minden parlamentáris eszközzel igyekezzenek minél többen bevonulni a községi képviselőtes­tületeikbe. Ez okból a XXIV. pártgyűlés föl­hívja Magyarország dolgozó népét, hogy a köz­ségi választásoknál mindenki hathatósan dol­gozzék a szociáldemokrata jelöltek győzelme érdekében. Fölhívja továbbá a pártgyűlés az összes magyarországi szervezeteket, hogy már most legyene­k résen és a választói névjegyzé­kek összeállításánál — legyen az községi vagy nemzetgyűlési — a legnagyobb eréllye­l dolgoz­zanak azon, hogy mindenki, akinek erre az 1886. évi XXII. tc., akár pedig az 1924. évi XXVI. tc. vagy a 2200/1922. M. E. számú és ehhez kapcso­lódó többi kormányrendelet jogot ad, a név­jegyzékbe bekerüljön. Arra való tekintettel, hogy mind a mai napig azok a törvényhatósági bizottságok vannak he­lyükön, amelyeket még ezelőtt 15 évvel válasz­tottak meg, a pártgyűlés fölhívja a szociál­demokr­ata parlamenti frakciót, indítson erő­teljes küzdelmet a törvényhatóságok újjászer­vezése, illetve az új törvényhatósági választá­sok érdekében, a vidéki szervezeteit pedig fölt szólít­ja, készüljenek föl a törvényhatósági vá­lasztásokra. A közelmúltban lezajlott budapesti polgár­mesterválasztással kapcsolatban kitűnt, hogy a polgármestert és a többi tisztviselőket nem a székesfőváros közönsége, illetve nem a választott törvényhatósági bizottsági tagok vá­lasztják, hanem ebbe döntően szólnak bele a kor­mány által kinevezett és állásuknál vagy a hiva­taluknál fogva a közgyűlésen szavazati joggal rendelkező bizottsági tagok. Arra való tekintet­tel, hogy ez az önkormányzatnak a teljes ki­játszását jelenti és mert ilyképen az auto­nómia számára nincs más feladat, mint a szi­gorúan adminisztratív természetű ügyek le­bonyolítása, a pártgyűlés követeli az autonómia elveinek megfelelően, hogy a közgyűlés csak a választott bizottsági tagokból álljon. Ennek megfelelően utasítja a pártgyűlés a parlamenti fra­kció tagjait, h­ogy a törvényhozásban köve­teljék az 1924. évi XXVI. tc. ilyértelmű módo­sítását és folytassanak ennek érdekében ál­landó elszánt küzdelmet A pártgyűlés utasítja az ország összes meg­választott községi képviselőit, hogy 1. mindenkor kötelesek működésükben a párt illetékes fórumaitól megállapított irányban dolgozni, mert a szocialista szellemben való munkálkodás csakis így biztosítható. 2. miután a kislakástermelés megindítása a községi szocialista csoportok első és legfonto­sabb kötelessége, ezen a téren kezdeményezze­nek erélyes akciót. A lakástermelésben a ma­gántevékenység majdnem teljes mértékben szü­netel. A lakásnyomorúságon csak úgy segíthe­tünk, ha egyrészt fölhívjuk a kormányt ama kötelességére, hogy a községekben­ és városok­ban álljon a kislakásépítő akció élére, másrészt pedig, hogy a községek és városok képviselő­testületei legyenek azon, hogy maguk is épít­tessenek kislakásokat; 3. arra való tekintettel, hogy a lakástermelést lehetetlen a városok folyó bevételeiből födezni, másrészt pedig kölcsönökkel való építkezés a lakbéreket annyira megdrágítja, hogy ezt a proletariátus megfizetni nem bírja, mindenütt követelni kell a lakáscéladó bevezetését. Ez a lakásadó azonban csak progresszív kulcs alap­j­a lehetséges, úgy hogy az egyszobás lakások a lehetőség szerint mentesüljenek a lakásadó fizetése alól; 4. a községi üzemek tekintetében a szociál­demokrata csoportok csakis annak a program­nak az alapján állhatnak, amelyet a XXII. pártgyűlés alkotott. A k­özségi üzemeiket elide­geníteni nem engedjük, sőt arra kell törekedni az egész országban, hogy a községi üzemek te­vékenysége kiterjesztessék; 5. kötelességük a községi frakcióknak a szociál­politikai és főképen a szociálhigiénia követel­ményeinek teljesítése tekintetében akciókat kezdeményezni. A népbetegségek elleni küzdel­met olyan feladatnak tekinti a pártgyűlés, amely halasztást nem szenvedhet és amennyi­ben az állam ez irányban való kötelességének teljesítését elmulasztja, a­­községi politika fel­adata, hogy ezeket a mulasztásokat legalább részben pótolja a gyermekhalandóság intézmé­nyes megakadályozásával, tüdőbetegdispensai­rek és üdülőtelepek létesítésével; 6. kultúrpo­liti­kai tekintetben a szociáldemo­krata községi frakciók mindenütt, ahol az ál­lam nem tesz eleget ama kötelességének, hogy iskolát tartson fönn, követeljék a községi isko­lák létesítését. Az iskoláztatás kérdésében telje­sítendők mindazok a követelések, amelyek arra irányulnak, hogy minden iskolaköteles gyer­mek valóban látogassa is az iskoákat. Széles­körű felügyeletet kell gyakorolni abban az irányban, hogy mindaddig, amíg a népoktatás­ról szóló 1868. évi XXX. tc. nem rendeli el a 14 éves korig való kötelező népoktatást, 12 éves koráig minden gyermek rendszeresen járjon el az előadásokra. A vagyontalan és szegénysorsú gyermekek iskolaszerekkel látandók el. Általá­ban arra kell törekedni, hogy a népoktatást telj­­esen ingyenessé tegyük; 7. miután a községi költségvetések elfogadá­sát a pártgyűlés nem tekinti elvi kérdésnek, a községi és törvényhatósági képviseletben helyet foglaló szociáldemokrata képvisel­ők mindig olyan álláspontot foglaljanak el, amilyet a fennálló viszonyok között szükségesnek tar­tanak. A polgári pártokkal való kooperálás kérdésé­ben, ha ez az együttműködés akár községi, illetve törvényhatósági választásra, akár pedig a községi, illetve törvényhatósági bizottságo­kon belül v­aló együttműködésre vonatkozik, a pártvezetőség mindenkor megkérdezendő. Ily esetben Budapestet illetően a határozat joga a pártvezetőségen kívül a pártválasztmányt is megilleti. Ezután megindult a vita a napirend 5. pontja, a községi politika feladatai fölött. Szekeres Sándor (Pesterzsébet): Az elavult 1886-os köz-Bégpolitikai törvény helyett új törvényt kell alkotni, aminek alapján mindenütt be kell kerülniük a dolgozók képviselőinek a községi képviselőtestületekbe. Tűrhetetlen helyzet, hogy a megye fellebbezéseivel meg­akadályozza a községi képviselőtestületeik határozatainak keresztülvitelét. A községekben most is úgy van min­den, ahogy egy évszázaddal ezelőtt. A munkásság kép­viselőit ki kell oktatni a gyakorlati politikára. Szüksé­gesnek tartja az országos községpolitikai konferencia összehívását. Zavoda Pál (Újpest) véleménye szerint a pártnak sokkal előbb kellett volna intenzívebb községi politiká­val foglalkozni. Ismerteti az újpesti állapotokat és rá­mutat arra, hogy amióta pártunk megbízottai bent vannak a községi képviselőtestületben, sok mindent el tudtak érni. Dick György (Pécs) rámutat arra, hogy Pécs városá­ban is mindent elkövetnek a hatalmon levők, hogy vár­­­unk emberei ne kerülhessenek be a képviselőtestületbe és ebben nagy segítségükre van az elavult és reakciós községi törvény. A Népszava Községpolitikai Szemléjére fontos hivatás vár és örömmel látja ennek a megvalósítását. Linhardt Antal (Kispest): Csak megfelelően kiművelt emberekkel lehet községi politikát folytatni, ezen a té­ren intenzívebbnek kell lennie az oktatásnak. A párt parlamenti frakciójának elsőrendű kötelessége, hogy sür­gesse a nemzetgyűlésen a községi törvény reformját. A mostani, 1886-os községi törvény teljesen elavult és rendelkezései nemcsak tűrhetetlenek, hanem némely eset­ben valósággal a középkorba illők, amilyen rendelkezés például, hogy a nők csak meghatalmazott útján szavaz­­hatnak le. Állandó szakszerű oktatás és az elavult községi törvény megreformálása a legfontosabb tennivaló. Holló János (Debrecen) kifogásolja, hogy a párt köz­ségi politikája főként a fővárossal és annak környékei­vel foglalkozik. Az elnéptelenedett községi képviselő­testületeket mindenütt újjá akarják alakítani, de ne­m a 1926-os, hanem az 1914-es törvény alapján, mert ez a reakciónak sokkal megfelelőbb. Ez ellen a törvénytelenség ellen a legerősebb harcot­­ kell megindítani és ez elsősorban a párt parlamenti frakciójára hárul. Pollák Ferenc (Budapest) javaslatot terjeszt be, hogy, ahol nincs állami iskola, ott a községek állítsanak föl iskolákat. Javasolja az iskolai kötelezettség korhatárának 12 esztendőről 11 évre való fölemelését, valamint a községi közigazgatás reformját. A tisztvise­lők­­mostani választási rendjét meg kell változtatni. Mozgalmat kell indítani, hogy a városok kongresszusán ne csak a polgármesterek és a tanácsnokok, hanem ma­guk a törvényhatóságok is résztvehessenek. A pártnak a legrövidebb időn belül föl kell állítania a községpoliti­kai könyvtárat. Takács János (Hódmezővásárhely) a hódmezővásár­helyi állapotokat ismerteti. Urtamtat arra, hogy a városi képviselőtestület már annyira elavult, hogy, az üléseken csak néhány ember lézeng. Mindössze negyvenen vannak már csak a tagok, de ezek is csak akkor jönnek össze, ha a kormánynak vagy valamelyik miniszternek bizalmat kell szállítani. Mindent el kell követni, hogy a választásokat ne a 11-en, hanem a 6-os törvény alapján Siajtsák végin. Farkas István ügyrendi indítványt tesz, hogy a tanácskozást egyfolytában 2 óráig tartsa a kongresszus. Elfogadják. Jelinek Ferenc a vita bezárását javasolja. Steinherz Simon ellene, Kardos Gyula mellette szólal föl. A pártgyűlés többsége a vita bezárása mellett dönt. Bü­chler József előadó a zárszó jogán szólal föl és kijelenti, hogy Pollák Ferencnek a hi­vatalos határozati javaslat kiegészítésére só­ 91

Next