Népszava, 1926. december (54. évfolyam, 273–298. sz.)
1926-12-01 / 273. szám
B (II.) A Népszövetség egészségügyi bizottsága tanácskozásra ül ma össze Kopenhágában, hogy megbeszélje azokat a lehetőségeket, amelyek a különböző országok közegészségügyi intézményeinek összeműködését, biztosíthatnák. Látszólag száraztéma ez, aminek semmi köze nincsen a világpolitika izgató problémáihoz, a valóságban azonban nincs ennél nagyobb, izgatóbb és világpolitikai szempontból is fontosabb probléma az egész földön. Mert a világpolitikalegfontosabb feladata az, hogy a népeket boldoggá tegye, ez a boldogság pedig csak úgy képzelhető el, ha a néptömegek egészségesek, ha intézményesen sikerül biztosítani részükre az egészséges élet alapfeltételeit, távolitartani szöltik a betegségeiket és gyógyítani őket, ha a betegségektávoltartása nem sikerül. A mai konferenciávalkapcsolatban rövidem ismertetni akarniuk a Népszövetség egészségügyi szervezetét és azt a munkát, amelyet e szervezetek eddig kifejtettek. A Népszövetség egyikLegfontosabb egészségügyi szerve a Paksban székelő Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal, amely tanácsadó testület gyanánt áll a Népszövetség rendelkezésére minden egészségügyi kérdésben. Egy másik fontos szerv a Népszövetség egészségügyi bizottsága, amely 20 tagból áll. E 20 tag közül tizet a párisi Nemzetközi Hivadal jelöl ki, tizet pedig a Népszövetség Tanácsa választ. A kijelölés, illetve választás 3 évre szól és a néhány nap múlva összeülő Népszövetségi Tanács most fogja újból megválasztani a tagok egy részét, mert a háromévi periódus ez év végén jár le. Adminisztratív szempontból a Népszövetség legfontosabb egészségügyi szerve a genfi vezértitkárság egészségügyi osztálya, amely a folyó munkákat elvégzi és föntartja a kapcsolatot a Népszövetségi Tanács, a Közegészségügyi Bizottság és a Nemzetközi Hivatal között. Amint a fentiekből látjzik, az Népszövetség egész alaposan berendezkedett a világ közegészségügyi problémáinak megoldására és az ember azt hihetné, hogy ha egyéb tereken nem is tudott eddig valami sokatprodukálni a Népszövetség, a közegészségügy, terén, amelyet nem ömlenek el a politika piszkos hullámai,sikerült valami nagyot, valami monumentálisat alkotni az elmúlt 8 év alatt. Ezt hiszik az idealisták, ezt hitte e sorok kajta is, amíg mélyebben nem tekintett az események felszíne alá. Sajnálattal és szégyenkezéssel kell megállapítani, hogy a néptömegek egészsége még népszövetségi rotációkban sem tekinthető olyan timatikus területnek, amelyet nem fertőztek meg a politikai önzés bacillusai és mindazok a kicsinyes szempontok, amelyek a politika egyéb mezeiin érvényesülnek, érvényesülnek itt is, a közegészségügy terén. A Népszövetség közegészségügyi szervei tanulmány tárgyává tették a rákbetegséget, megállapították, hogy ennek lefolyása az egyes országaikban más és más, tanulmányozták az álomkórt, a mocsári lázt, elküldték megbízotttaikat a távoli Keletre, központi szolgálatot rendeztek be Singapooreban, ahová 112 ázsiai és afrikai kiskötőből futnak be a jelentéseik, szóval nagyon élénk tevékenységet fejtetteki ki mindazokban a kérdésekben, amelyek Angliát, a Népszövetség legbefolyásosabb hatalmát érdeklik. Genfitámogatással fölépült az első közegészségügyi iskola Varsóban, hogy miért éppen Varsóban, arra a választ megadja az a tény, hogy a Népszövetség vezértitkárságának közegészségügyi osztályát egy lengyel orvos vezeti. • Ha azonban egy naiv lélek azt találná kérdeezni, hogy mit tett a Népszövetség a tuberkulózis leküzdésére, a válasz, amit erre a kérdésre kapna, egyáltalán nem lenne kielégítő. Azt azonban készséggel el kell ismerniünk, hogy a Centetről útnak induló járványok elleni védekezés terén a Népszövetség nagyon értékes munkát végzett, különösen a hírszolgálat szempontjaiból és minthogy a drótnélküli sürgönyök gyorsabban járnak, mint a járványterjesztő baciilusok, a járványfészektől bizonyos távolságra fekvő országok kellő időben védekezhetnek a járványok idehurcolása ellen. A betegségbiztosításról is szó lesz a ma kezdődő korpelnhárgiak konferencián, amelyen a magyar kormány egyik kiküldöttje is részt fog venni. Ha akad egy naiv lélek a konferencián, a aki azt hiszi, hogy a munkásbiztosítás ügyét nem befolyásolja a napi politika, az forduljon bizalommal Kopen prágában a magyar kormány kiküldöttjéhez, aki meg fogja erősíteni hitében ezt a naiv ábrándozót. Mert arra, ugyebár, még gondolat is bűn volna, hogy a magyar kormány a miniszzisfiztosítás terén politikai szempontok által vezéreltetnie magát, arról, ugye, szó sem lehet, hogy van egy kormány, amely tűri, hogy a munkásbiztosító intézmények sorsát ne a munkásság megbízottai intézzék, hanem egy levitézlett kurzus bajnokai, akik a nép érdekeit lábbal tipró politika részére teljesített szolgálataik jutalmául tolakodhattak be a munkásság pénzén föntartott munkásbiztosító intézményekbe. Ugyan ki merné állítatni azt, hogy van egy kormány Európáiban, amely egy olyan fontos népegészségügyi kérdésben is, mint a miuunkásbiztosítás, politikai szempontokat követ és a nép egészségének védelmezésénél sokkal fontosabbnak tartja a kétes értékű politikai szolgálatok jutalmazását. Naiv ábrándozok, ne ábrándozzatok! Az életnem olyan, amilyennek ti képzeltitek, a politfcikla szárnyai mindenit betakarnak, népet, egészséget, boldogságot, életet és aki egészséges népet és élő boldogságot akar látni és élvezni ezen a világon, az kell, hogy törődjék a politikával, lazugy védjassisan meg a döntő politika faktorait, hogy igenis, azoktól függ a nép egészsége,nemcsak politikai, hanem testi jóléte is. All ez l az egyes országokra és áll ez a Népszövetségres, mert nem lehet népegészség ott, ahol a közállapotok betegek, a közállapotok pedig nemgyógyulhatnak meg addig, amíg a nép fertő-zött lelkű politikusokat küld a parlamentekbe. "Ha meg fog változni a parlamentek képe, meg fog svántcoznii az országok közállapota is, meg fog változni a közszellem az egyes országokban és a Népszövetségben is, az egészséges politika meg fogja teremteni az ország egészségét is, meggyógyítja a Népszövetség betegségeit is és akkor az országos politika legfőbbgondja a nép egészsége, a nép boldogsága, a népszövetségi politika legfőbb gondja pedig a népek egészsége, a népek boldogsága lesz. NSPSZAVA 3926 clecemb'er L A kiskereskedelem és a kisipar érdekei ilyenkor választási időkben hirtelen megfekszika kormány szívét, amely különben máskor mindig a kiskereskedelmet és a kisipart fojtogató nagytőke felé dobog. Amiként a fajvédő kormánynak a városok számára van úgynevezett „liberális" különítménye, azonképen a kormány külön korteseket tart avégből, hogy a kiskereskedők és kisiparosok nagy táborát ezek a kortesek megtévesszék sok-sok bajuk igazi okai felől. A tájékozatlanok nehezen tudnak védekezni, mert a kortesek néha ellenzéki álarcban jelentkeznek. Ám a kormánypárti korteseknek is megengedtetik, hogy ami jól esik, csak követeljék a kormánytól, holott rövidebb lenne és sokkal hathatósabban bizonyítana, ha a kormány tényleges intézkedésekkel javítana a kiskereskedelem és a kisipar baján. Legújabban is valami „Merkantil Szövetség"ről olvasunk, amelyet egyes vezér urak csináltak, hogy amögé, mint tömeget, ha sikerül félrevezetni majd. Odaállítsák a kisiparosokat és kiskereskedőket. Tudják ezek az urak tapasztalatból, hogy nagyon kevesen lesznek, akik bedőlnek nekik, mégis megpróbálják. Egy manapság divatos színdarabbal együtt arra gondolnak: „A tenger végtelen, mégis vannak kis halak, amelyek horogra kerülnek ..." Hogy mit akar ez a Merkantil Szövetség? Elárulja ezt a kormány esti félhivatalosában megjelent tudósítás: közönséges halászat kormánypárti voksokra, azokkal a jelszavakkal, amelyekkel az Újvárosháza tájékáról már régtől igyekeznek megtéveszteni a kiskereskedőket és a kisiparosokat. Követelik ezt is, azt is, szerény mellékesen például a forgalmi adó eltörlését... Amikor ezek a kormánypárti urak együtt vannak maguk között, talán egymás szemébe is nevetnek, amikor arra gondolnak, hogy ők majd „követelik" a forgalmi adó eltörlését, — ami persze esze ágában sincs a kormánynak. A fő jelszó a régi: a hajsza a községi élelmiszerüzem ellen. A szegény kiskereskedő, aki hitel nélkül, csekély kis forgótőkéjével vergődik át ezeken a súlyos esztendőkön, szomorúan ábrándozik arról, vajha a munkásoknak több lenne a keresetük, hogy többet tudnának fogyasztani nála; tudja nagyon világosan, hogy exisztenciális érdeke a tömegek fogyasztóképessége, tehát érdekei teljesen megegyeznek a proletárérdekekkel; a kormányhatalom eszközei szorították le a tömegek életét odátt, hogy fogyasztóképessége nem sokkal több a semminél és ez az, ami a kereskedelmet és a kisipart nyomorítja. A polgári kisexisztenciák ezzel is teljesen tisztában vannak. Most aztán jönnek a kormánypárti kortesek megtéveszteni azzal, elsősorban a kereskedőket, hogy az ő exisztenciájukat a községi élelmiszernek az az ötven egynéhány kis elárusító helye veszedelmezteti. Elhiszik a kiskereskedők, hogy ha ezt az ötven üzletet becsukják, akkor a sorsuk jobbra fordul. Nem hiszik el. De még ha arról lennne szó, hogy csak úgy eltörlik a föld szikéről a hatósági élelmiszerüzemeket! Mit használna az a kiskereskedőknek, ha egy napon azt látnák, hogy ott maradnak bizony azok az üzletek, csak leveszik a hatósági címet róluk és beül oda egy óriási kereskedelmi magánérdekeltség. Nos, vegyék tudomásul a kiskereskedők, erről van szó. A magántőke, a nagytőke akarja megkaparintani magának a hatósági élelmiszerüzemet, zsíros üzletet akar a kiskereskedővédő jelszavak álarca alatt. Azok az urak, akik az üzemellenes jelszavakkal házalnak, akarva vagy akaratlanul egy ugrásra készen álló, falánk tőkéscsoport pionérjai. Ezt akarják a kiskereskedők? Azt akarják, hogy egy éhes és kíméletlen konkurencia üssön tanyát a fővárosi üzem helyén, amely üzem mégis az összlakosság ellenőrzése alatt áll, tehát semmiesetre sem lehet veszedelmes konkurense a kereskedelemnek?! Az élelmiszerüzem az élelmiszertrösztöknek fáj. Mi már rég belátunk ezekbe a játékokba. Mily heves csaták folytak az egyik üzem ellen jj kisiparmentés" jelszavaival, amíg ki nem derült, hogy a háborút vezető úr nem megszüntetni akarja ezt az üzemet, hanem, egyszerűen átsikolni a saját érdekeltségéhez. Az igazi célok teljes leplezetlenségükben az egyre hírhedtebbé váló centrálé-ügy kapcsán bontakoznak ki. Itt nem beszélhetnek a kisiparosok és kiskereskedők veszedelméről, itt nyíltan be kell vallani, hogy a főváros elektromos áramszolgáltatását, ha törik, ha szakad, át akarják játszani a magánkapitalizmus kezére. Európa egyik legnagyobb üzletéről van szó. Higgyék el a kisiparosok és kiskereskedők, hogy valamennyi üzemellenes jelszó mögött ilyen üzleti célok és vágyak húzódnak meg. A jelekből azt látjuk, hogy ha bizonyos körök továbbra is ragaszkodnak a centrále-tervekhez, azokból nem lesz Európa legnagyobb üzlete, de Európa egyik legnagyobb botránya lehet! Nos, ezekhez a dolgokhoz keresnek tömegeket. A kisiparosság és a kiskereskedők nagy tábora odaát nem várhat semmi jót, legföljebb hazug, megtévesztő jelszavakat. Helyük a dolgozó nép soraiban van, ott, ahol minden kis exisztencia kenyeréért küzdenek, azzal a táborral szemben, ahonnan a kispolgárság semmitnem kaphat, legföljebb a kormányfőtanácsosságot egyes vezérei számára... Kuna P. helyett a főispán... A kormány választási atrocitásainak huszárházában napról-napra olyan elképesztő, fölháborító esetek jelentkeznek, amelyek elszántság, szemérmetlenség dolgában már egyszerűen fölülmúlhatatlanok. Egyszer-kétszer megírtuk, hogy az egységespárti választási vezérkar milyen végletekig exponálja magát az egyik ébredő bőrben díszelgő parasztnyuló kisgazda, Kuna P. András „egyhangú" megválasztása érdekében. A népjogokat, a titkos választójogot elárult öreg paraszt lett egyszerre Bethlen legbecézettebb kedvence. Ez akunszentmártoni közigazgatás részéről olyan cselekményekben nyilvánult meg, amelyek után ellenzéki jelöltnek elment a kedve attól, hogy alkotmányos küzdelembe merészkedjékbocsátkozni Kunával. Mindezt betetőzi a kormány kőnyomatosának az a legújabb jelentése, hogy Kuna egyhangú megválasztása bizonyos, továbbá, hogy a „betegágyban fekvő Kuna helyett a főispán és az alispán beszéltek a választókhoz". A Bethlen-féle választások krónikájában eddig sok minden történt, de ez azután igazán páratlanul áll a maga nemében. A főispán és alispán elvégre a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó adózókból kisajtolt közpénzeken fizetett köztisztviselők, akiknek nyilvánvalóan pártokon kívül, sőt pártokon fölül kell illaniok. Választások idején más teendőjük nem lehet, mint őrködni azon, hogy a választók jogaikat szabadon, meggyőződésükhöz képest gyakorolhassák, Igaz, hogy a mindenkori magyar kormányrendszerek a főispánokat a kormányok politikai megbízottaivá tették, de Bethlen rezsimje előtt a főispán urak gálád kis játékaikat, hogy úgy mondjuk, kisssé ízlésesebben, titokban bonyolították le. Most már azonban semmi szempont nem feszélyezi őket. A kormány egyik politikai vigéce és az egyik megyei törvényhatóság első tisztviselője, az alispán, fütyülve törvényre, jogra, ízlésre, erkölcsre, nyíltan kiáltanak a korteshordóra. Midőn szűkölködő lesz köztetek felebarátod egyike, ne keményítsd, meg szivedet és ne zárd be kezedet szűkölködő testvéred előtt, hanem meg kell nyitnod azt számára s kölcsönt kell adnod szükségéhez képest, amenynyire szüksége van. (Mózes V. könyve.) Mindenki csak egy ajánlási ívet írhat alá. Munkások, dolgozó polgárok, kisiparosok, kiskereskedők csak a szociádemokrata párt ajánlási íveit írják alá!