Népszava, 1926. december (54. évfolyam, 273–298. sz.)

1926-12-01 / 273. szám

B (II.) A Népszövetség egészségügyi bizottsága tanácskozásra ül ma össze Kopenhágá­ban, hogy megbeszélje azokat a lehetőségeket, ame­lyek a különböző országok közegészségügyi in­tézményeinek összeműködését, biztosíthatnák. Látszólag száraz­­téma ez, aminek semmi köze nincsen a világpolitika izgató problémái­hoz, a valóságban azonban nincs ennél na­gyobb, izgatóbb és világpolitikai szempontból is fontosabb probléma az egész földön. Mert a világpolitika­­legfontosabb feladata az, hogy a népeket boldoggá tegye, ez a boldogság pedig csak úgy képzelhető el, ha a néptömegek egész­ségesek, ha intézményesen sikerül biztosítani részükre az egészséges élet alapfeltételeit, tá­volit­artani szöltik a betegségeiket és gyógyítani őket, ha a betegségek­­távoltartása nem sikerül. A mai konferenciával­­kapcsolatban rövidem ismertetni akarniuk a Népszövetség egészség­ügyi szervezetét és azt a munkát, amelyet e szervezetek eddig kifejtet­tek. A Népszövetség egyik­­Legfontosabb egészségügyi szerve a Pa­k­sban székelő Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal, amely tanácsadó testület gyanánt áll a Népszövetség rendelkezésére minden egész­ségügyi kérdésben. Egy másik fontos szerv a Népszövetség egészségügyi bizottsága, amely 20 tagból áll. E 20 tag közül tizet a párisi Nem­zetközi Hi­vadal jelöl ki, tizet pedig a Népszövet­ség Tanácsa választ. A kijelölés, illetve válasz­tás 3 évre szól és a néhány nap múlv­a össze­ülő Népszövetségi Tanács most fogja újból megválasztani a tagok egy részét, mert a há­romévi periódus ez év végén jár le. Adminisz­tratív szempontból a Népszövetség legfonto­sabb egészségügyi szerve a genfi vezértitkár­ság egészségügyi osztálya, amely a folyó munkákat elvégzi és föntartja a kapcsolatot a Népszövetségi Tanács, a Közegészségügyi Bi­zottság és a Nemzetközi­ Hivatal­ között. Amint a fentiekből látjzik, az Népszövetség egész alaposan berendezkedett a világ köz­egészségügyi problémáinak megoldására és az ember azt hihetné, hogy ha egyéb tereken nem is tudott eddig valami sokat­­produkálni a Nép­szöve­tség, a közegészségügy, terén, amelyet nem ömlenek el a politika piszkos hullámai,­­si­került valami nagyot, valami monumentálisat al­kotni az elmúlt 8 év alatt. Ezt hiszik az idea­listák, ezt hitte e sorok k­ajta is, amíg mélyeb­ben ne­m tekintett az események felszíne alá. Sajnálattal és szégyenkezéssel kell megállapí­tani, hogy a néptömegek egészsége még nép­szövetségi rotációkban sem tekinthető olyan timatikus területnek, amelyet nem fertőztek meg a politikai önzés bacillusai és mindazok a kicsinyes szempontok, amelyek a politika egyéb mezeiin érvényesülnek, érvényesülnek itt is, a közegészségügy terén.­­ A Népszövetség közegészségügyi szervei ta­nulmány tárgyává tették a rákbetegséget, megállapították, hogy ennek lefolyása az egyes ország­aikban más és más, tanulmányozták az álomkórt, a mocsári lázt, elküldték megbízot­ttaikat a távoli Keletre, központi szolgálatot rendeztek be Singapooreban, ahová 112 ázsiai és afrikai kiskötőből futnak be a jelentéseik, szó­val nagyon élénk tevé­kenységet fejtetteki ki mindazokban a kérdésekben, amelyek Angliát, a Népszövetség legbefolyásosabb hatalmát ér­deklik. Genfi­­támogatással fölépült az első köz­egészségügyi iskola Varsóban, hogy miért ép­­­pen Varsóban, arra a választ megadja az a tény, hogy a Népszövetség vezértitkárságának közegészségügyi osztályát egy lengyel orvos vezeti. • Ha azonban egy naiv lélek az­t találná kérde­ezni, hogy m­it tett a Népszövetség a tuberku­lózis leküzdésére, a vála­sz, amit erre a kér­désre kapna, egyáltalán nem lenne kielégítő. Azt azonban készséggel el kell ismerniün­k, hogy a C­entetről útn­ak in­duló járványok elleni véde­kezés te­rén a Népszövetség nagyon értékes munkát végzett, különösen a hírszolgálat szem­pontjaiból és minthogy a drótnélküli sürgö­nyök gyorsabban járnak, mint a járványter­jesztő baciilu­so­k, a járv­ányfészektől bizonyos távolságra fekvő országok kellő időben véde­kez­hetne­k a járványok ideh­urcolása ellen. A betegségbiztosításról is szó lesz a ma kez­dődő korpelnhárgiak­ konferencián, amelyen a ma­gyar kormány egyik kiküldöttje is részt fog venni. Ha akad egy naiv lélek a konferen­cián, a aki azt hiszi, hogy a munkásbiztosítás ügyét nem befolyásolja a napi politika, az for­duljon bizalommal Kopen prágában a magyar kormány kiküldöttjéhez, aki meg fogja erősí­teni hitében ezt a naiv ábrándozót. Mert arra, ugyebár, még gon­dolat is bű­n volna, hogy a magyar kormány a miniszzisf­iztosí­tás terén po­litikai szempontok által vezéreltetnie magát, arról, ugy­e, szó se­m lehet, hogy van egy kor­mány, amely tűri, hogy a munkásbiztosító in­tézmények sorsát ne a munkásság megbízottai intézzék, hanem egy levitézlett kurzus bajno­kai, akik a nép érdekeit lábbal tipró politika ré­szére teljesített szolgálataik jutalmául tolakod­hattak be a mu­nkásság pénzén föntartott mun­kásbiztosító intézményekbe. Ugyan ki merné állítatni azt, hogy van egy kormány Európá­iban, amely egy olya­n fontos népegészségügyi kérdés­ben is, mint a miuunkásbiztosítás, politi­kai szempontokat követ és a nép egészségének védelmezésénél sokkal fontosabbnak tartja a kétes értékű politikai szolgálatok jutalmazását. Naiv ábrándozok, ne ábrándozzatok! Az élet­­nem olyan, amilyennek ti k­épzeltitek, a poli­tfcikla szárnyai mindenit betakarnak, népet, egész­séget, boldogságot, él­etet és ak­i egészséges né­pet é­s élő boldogságot akar látni és élvezni ezen a világon, az kell, hogy törődjék a­ politikával, laz­­ugy védjassisan meg a döntő politika fakto­rait, hogy igenis, azoktól függ a nép egészsége,­­nemcsak politikai, hanem testi jóléte is. All ez l az egyes országokra és áll ez a Népszövetségre­­­s, mert nem lehet népegészség ott, ahol a köz­állapotok betegek, a közállapotok pedig nem­­gyógyulhatnak meg addig, amíg a nép fertő-­zött lelkű politikusokat küld a parlamentekbe. "Ha meg fog változni a parlamentek képe, meg fog sván­tcoznii az orsz­ágo­k közállapota is, meg fog változni a közszellem az egyes országok­ban és a Népszövetségben is, az egészséges po­litika meg fogja teremteni az ország egészsé­gét is, meggyógyítja a Népsz­övet­ség betegsé­geit is és akkor az országos politika legfőbb­­gondja a nép egészsége, a nép boldogsága, a népszövetségi politika legfőbb gondja pedig a népek egészsége, a népek boldogsága lesz. NSPSZAVA 3926 clecemb'er L A kiskereskedelem és a kisipar érdekei ilyenkor választási időkben hirtelen megfekszik­­a kormány szívét, amely különben máskor mindig a kiskereskedelmet és a kis­ipart fojtogató nagytőke felé dobog. Amiként a fajvédő kormánynak a városok számára van úgynevezett „liberális" különítménye, azon­képen a kormány külön korteseket tart avég­ből, hogy a kiskereskedők és kisiparosok nagy táborát ezek a kortesek megtévesszék sok-sok bajuk igazi okai felől. A tájékozatlanok nehe­zen tudnak védekezni, mert a kortesek néha ellenzéki álarcban jelentkeznek. Ám a kormány­párti korteseknek is megengedtetik, hogy ami jól esik, csak követeljék a kormánytól, holott rövidebb lenne és sokkal hathatósabban bizo­nyítana, ha a kormány tényleges intézkedések­kel javítana a kiskereskedelem és a kisipar baján. Legújabban is valami „Merkantil Szövetség"­ről olvasunk, amelyet egyes vezér urak csinál­tak, hogy amögé, mint tömeget, ha sikerül félrevezetni majd. Odaállítsák a kisiparoso­kat és kiskereskedőket. Tudják ezek az urak tapasztalatból, hogy nagyon kevesen lesznek, akik bedőlnek nekik, mégis megpróbálják. Egy manapság divatos színdarabbal együtt arra gondolnak: „A tenger végtelen, mégis vannak kis halak, amelyek horogra kerül­nek ..." Hogy mit akar ez a Merkantil Szövet­ség? Elárulja ezt a kormány esti félhivatalo­sában megjelent tudósítás: közönséges halászat kormánypárti voksokra, azokkal a jelszavak­kal, amelyekkel az Újvárosháza tájékáról már régtől igyekeznek megtéveszteni a kiskeres­kedőket és a kisiparosokat. Követelik ezt is, azt is, szerény mellékesen például a forgalmi adó eltörlését... Amikor ezek a kormánypárti urak együtt vannak ma­guk között, talán egymás szemébe is nevetnek, amikor arra gondolnak, hogy ők majd „köve­telik" a forgalmi adó eltörlését, — ami persze esze ágában sincs a kormánynak. A fő jelszó a régi: a hajsza a községi élelmiszerüzem ellen. A szegény kiskereskedő, aki hitel nélkül, cse­kély kis forgótőkéjével vergődik át ezeken a súlyos esztendőkön, szomorúan ábrándozik arról, vajha a munkásoknak több lenne a kere­setük, hogy többet tudnának fogyasztani nála; tudja nagyon világosan, hogy exisztenciális érdeke a tömegek fogyasztóképessége, tehát érdekei teljesen megegyeznek a proletárérde­kekkel; a kormányhatalom eszközei szorították le a tömegek életét odátt­, hogy fogyasztó­képessége nem sokkal több a semminél és ez az, ami a kereskedelmet és a kisipart nyomorítja. A polgári kisexisztenciák ezzel is teljesen tisz­tában vannak. Most aztán jönnek a kormány­párti kortesek megtéveszteni azzal, elsősorban a kereskedőket, hogy az ő exisztenciájukat a községi élelmiszernek az az ötven egynéhány kis elárusító helye veszedelmezteti. Elhiszik a kiskereskedők, hogy ha ezt az ötven üzletet becsukják, akkor a sorsuk jobbra fordul. Nem hiszik el. De még ha arról lennne szó, hogy csak úgy eltörlik a föld szik­éről a hatósági élelmiszerüzemeket! Mit használna az a kis­kereskedőknek, ha egy napon azt látnák, hogy ott maradnak bizony azok az üzletek, csak le­veszik a hatósági címet róluk és beül oda egy óriási kereskedelmi magánérdekeltség­. Nos, vegyék tudomásul a kiskereskedők, erről van szó. A magántőke, a nagytőke akarja meg­kaparintani magának a hatósági élelmiszerüze­met, zsíros üzletet akar a kiskereskedővédő jelszavak álarca alatt. Azok az urak, akik az üzemellenes jelszavakkal házalnak, akarva vagy akaratlanul egy ugrásra készen álló, falánk tőkéscsoport pionérjai. Ezt akarják a kiskereskedők? Azt akarják, hogy egy éhes és kíméletlen konkurencia üssön tanyát a fővárosi üzem helyén, amely üzem mégis az összlakosság ellenőrzése alatt áll, tehát semmiesetre sem lehet veszedelmes konkurense a kereskedelem­nek?! Az élelmiszerüzem az élelmiszertrösztöknek fáj. Mi már rég belátunk ezekbe a játékokba. Mily heves csaták folytak az egyik üzem ellen jj kisiparmentés" jelszavaival, amíg ki nem d­erü­lt, hogy a háborút vezető úr nem megszün­tetni akarja ezt az üzemet, hanem, egyszerűen átsikolni a saját érdekeltségéhez. Az igazi célok teljes leplezetlenségükben az egyre hírhedtebbé váló centrálé-ü­gy kapcsán bontakoznak ki. Itt nem beszélhetnek a kis­iparosok és kiskereskedők veszedelméről, itt nyíltan be kell vallani, hogy a főváros elektro­mos áramszolgáltatását, ha törik, ha szakad, át akarják játszani a magánkapitalizmus ke­zére. Európa egyik legnagyobb üzletéről van szó. Higgyék el a kisiparosok és kiskereskedők, hogy valamennyi üzemellenes jelszó mögött ilyen üzleti célok és vágyak húzódnak meg. A jelekből azt látjuk, hogy ha bizonyos körök továbbra is ragaszkodnak a centrále-tervekhez, azokból nem lesz Európa legnagyobb üzlete, de Európa egyik legnagyobb botránya lehet! Nos, ezekhez a dolgokhoz keresnek tömege­ket. A kisiparosság és a kiskereskedők nagy tábora odaát nem várhat semmi jót, legföljebb hazug, megtévesztő jelszavakat. Helyük a dol­gozó nép soraiban van, ott, ahol minden kis­ exisztencia kenyeréért küzdenek, azzal a tábor­ral szemben, ahonnan a kispolgárság semmit­­nem kaphat, legföljebb a kormányfőtanácsossá­got egyes vezérei számára... Kuna P. helyett a főispán... A kormány választási atrocitásainak hus­zárházában napról-napra olyan elképesztő, föl­háborító esetek jelentkeznek, amelyek elszánt­ság, szemérmetlenség dolgában már egyszerűen fölülmúlhatatlanok. Egyszer-kétszer megírtuk, hogy az egységespárti választási vezérkar mi­lyen végletekig exponálja magát az egyik ébredő bőrben díszelgő parasztnyuló kisgazda, Kuna P. András „egyhangú" meg­választása érdekében. A népjogokat, a titkos választó­jogot elárult öreg paraszt lett egyszerre Beth­len legbecéze­ttebb kedvence. Ez a­­kunszent­mártoni közigazgatás részéről olyan cselekmé­nyekben nyilván­ult meg, amelyek után ellen­zéki jelöltnek elment a kedve attól, hogy alkot­mányos küzdelembe merészkedjék­­bocsátkozni Kunával. Mindezt betetőzi a kormány kőnyo­matosának az a legújabb jelentése, hogy Kuna egyhangú megválasztása bizonyos, továbbá, hogy a „betegágyban fekvő Kuna helyett a főispán és az alispán beszélte­k a választókhoz". A Bethlen-féle választások krónikájában eddig sok minden történt, de ez azután igazá­n páratlanul áll a maga nemében. A főispán és alispán elvégre a különböző társadalmi osztá­lyokhoz tartozó adózókból kisajtolt közpénze­ken fizetett köztisztviselők, akiknek nyilván­valóan pártokon kívül, sőt pártokon fölül kell illaniok. Választások idején más teendőjük nem lehet, mint őrködni azon, hogy a válasz­tók jogaikat szabadon, meggyőződésükhöz ké­pest gyakorolhassák, I­gaz, hogy a mindenkori magyar kormányrendszerek a főispánokat a kormányok politikai megbízottaivá tették, de Bethlen rezsimje előtt a főispán urak gálád kis játékaikat, hogy úgy mondjuk, kisssé ízléseseb­ben, titokban bonyolították le. Most már azon­ban semmi szempont nem feszélyezi őket. A kormány egyik politikai vigéce és az egyik megyei törvényhatóság első tisztviselője, az alispán, fütyülve törvényre, jogra, ízlésre, er­kölcsre, nyíltan kiáltanak a korteshordóra. Midőn szűkölködő lesz köztetek felebarátod egyike, ne keményítsd, meg szivedet és ne zárd be kezedet szűkölködő testvéred előtt, hanem meg kell nyitnod azt számára s köl­csönt kell adnod szükségéhez képest, ameny­nyire szüksége van. (Mózes V. könyve.) Mindenki csak egy ajánlási ívet írhat alá. Munkások, dolgozó polgárok, kis­iparosok, kiskereskedők csak a szociádemokrata párt ajánlási íveit írják alá!

Next