Népszava, 1927. január (55. évfolyam, 1–24. sz.)
1927-01-01 / 1. szám
Az itt megállapított esetekhez hasonló osztályellentéteket állapíthatunk meg szinte minden egyes fontosabb osztályédek vizsgálatánál. A nagyipari munkáltatóknak nem érdekük, hogy az ipari munkások osztályérdekei teljesüljenek, mert ez csak az ő rovásukra lehetséges. E két társadalmi osztályt mélyreható osztályellentétek választják el tehát egymástól. De ellentét választja el ezt a két osztályt például a kisiparosok középosztályától is. Csakhogy ez az ellentét már nem egyirányú. Az alacsony munkabér ugyan érdeke a kisiparosnak is, de az már nem érdeke, hogy éppen ezen alacsony bérek segítségével föléje kerekedjék a nagyipar és tönkretegye. A kisipar osztályérdekei tehát megoszlanak, ámbár minél hatalmasabbá válik a nagyipar, annál inkább lesznek a kisipar érdekei párhuzamosakká a munkásokéival és ellentétesek a nagyipari munkáltatókéival. Az osztályérdekek ésosztályellentétek szerepe azonban erre az osztályra is vonatkozik. Amit ezek a kiragadott példáik igazolnak, az egyetemes törvénye az egész mai társadalmi életnek. A társadalmi osztályok érdekei nemcsak különböznek egymástól, hanem a legfontosabb tekintetekben ellentétesek is egymással. A társadalom osztályokra tagozódik és ezeket az osztályokat egymástól elütő, ellentétes érdekeik választják el egymástól. Osztályérdekek és osztályellentétek uralkodnak a társadalmi osztályok élete és fejlődése fölött. Mi a legfőbb jellege e meglévő osztályellentéteknek? Ez a jelleg kettős. Az egyik gazdasági, a másik hatalmi vonatkozású. Az egyik arra vonatkozik, hogy milyen gazdasági viszonylatuk van egymás között a társadalmi osztályoknak. A másik arra, hogy milyen a szerepük a hatalom gyakorlása körül. Gazdaságilag tekintve, számos alváltozata van ugyan a társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyának, ha azonbantekintünk a részletektől, akkor mindenekelőtt egyetlen nagy osztályozó megkülönböztetést állapíthatunk meg. Azt, amely az embereket a társadalmi termelésben elfoglalt helyzetük szerint, a társadalmi munkához való viszonyuknak megfelelően osztályozza: munkásokra és munkáltatókra. Munkások azok, akiknek nincsen semmiféle más tulajdonuk, csak munkaerejük s akik ezt ennélfogva kénytelenek áruba bocsátani, hogy a kapott bérrel életüket föntarthassák. Munkáltatók azok, akiknek termelőeszközök (föld, gyár, műhely, gép, tőke stb.) vannak tulajdonukban, amelyeknek kihasználására bér ellenében munkásokat alkalmaznak. Valamennyi társadalmi termelőeszköz a munkáltatók osztályának magántulajdonát alkotja, a munkások osztálya pedig a maga egészében a munkáltatók osztályának, mint egésznek szolgálatában dolgozik. Sírt jelent ez a helyzet gazdaságilag. Azt jelenti, hogy a munkáltatók osztálya a maga egészében kizsákmányolja a munkások osztályát, mint egészet. Miért? Mert a munkások osztálya nem kapja meg bérében a maga munkaerejének, vagyis munkájának teljes ellenértékét, hanem csak annak egy részét, másik részét a munkáltatók osztálya profit formájában magának foglalja le. Mert hiszen ha ez nem így volna, akkor valamely gyár tulajdonosának jövedelme azonos volna egy-egy munkásának jövedelmével, föltéve, hogy ez a gyáros maga is részt vesz a munkában. De miután ő a tulajdonosa a gyárban megtestesült termelőeszközöknek, igen gyakran nagyobb tiszta jövedelme van a gyár hozadékából, mint valamennyi munkásának munkabére együttvéve. Sőt ez így van még akkor is, ha ő maga részt nem vesz a gyár munkájában, hanem egész életét attól távol, semmitevéssel tölti el! Ez csak úgy lehetséges, ha munkásai csak egy töredékét kapják meg munkájuk ellenértékének. A gyáros először is visszakapja befektetett termelőeszközeinek és pénzének teljes értékét, megkapja ezenkívül e befektetések kamatozását s ezeken fölül hatalmas nyereségre is tesz szert. Ennek a nyereségnek valahonnan származnia kell. A fentiek alapján nem származhat máshonnan, csak a munkások termelte értékek egy részének visszatartásából. Vagyis a munkások kizsákmányolásából. Miután pedig az, amit ez a gyáros tesz, nem az ő elszigetelt egyéni cselekedete, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben, de ugyanazt teszi minden munkáltató minden munkással, tehát ez a kizsákmányolás: osztálykizsákmányolás. A munkáltatók osztálya kizsákmányolja a munkások osztályát. tAAI ftAAI»J'vrv WVWWW1A/W. u^/vnA^AAfWW»A/VVUV Szovjetoroszország külpolitikai helyzete. Moszkvából jelentik, hogy Rothstein, a külügyi népbiztosság kollégiumának tagja, újságírók előtt előadást tartott a szovjetek uniójának külpolitikai helyzetéről. Elmondotta, hogy az Amerikával való kapcsolatok a nyár folyamán bekövetkezett átmeneti javulás után, sajnos, újból ellanyhultak. Az előadó az elmúlt év egyik legfontosabb eredményének a litván szerződést tekinti, amely ugyan most a lengyelbarát kereszténydemokraták magatartása következtében veszít jelentőségéből, azt azonban nem hiszi, hogy a jelenlegi litván kormány a szerződést érvénytelennek fogja kimondani. A szovjetek uniója nem szándékozik túlságosan nagy kölcsönöket fölvenni, mert el akarja kerülni pénzügyeinek jelentős megterhelését. tízészor. Keletre forduljunk, avagy nyugatra, merről jön a megszabadító szellem? A nap tüzes szekerén jön-e, avagy jéghegynek ormán úszik le hozzánk ismeretlen, széles hömpölygésű folyamnak hátán. Vagy ne várjunk semmire.? Ez a legigazabb! Semmire se várni, szétzúzni a ködöt, szétszaggatni a kulisszákat, agyonbunkózni a mondákat és a meséket, a hazugságnak cifra szellemeit. Ki is volt az, aki a hajánál fogva emelte föl önmagát? Nos hát próbáljuk meg, talán nekünk is sikerül. Mert nincs itt semmi és senki, senki és semmi, akiben bízhatunk. De önmagánkban igen! És százszor, ezerszer igen! Mert nem akarunk meghalni. Hajrá! Még messze van a halál órája. Grimaszt neki és mindenkinek, aki a halál köntösét öltötte magára. Extázis! Embernek csodája. Fanatizmus! A teremtés ereje. Szavak! A gondolatnak torzult figurái. De azért beszéljetek és prédikáljátok az új életet. Szavatokban mégis a tettnek ritmusa zengjen, mert különben nem hisznek néktek. És jöjjenek az új napok, bukjanak egymásra. Piramis emelkedik belőlük és a piramis hegyén kigyúl a láng. De addig addig! Ne meresszétek szemeteket se keletre, se nyugatra, se északra, se délre. Nem jön sehonnan semmi, de önmagatokban összeborul észak, dél, kelet és nyugat. Minden bennetek van: erő, szépség, nagyság, jövendő, élet. Ne bámészkodjatok! Halljátok-e! Álljatok egymás vállaira és emeljétek le a felhőből a napot! Annyian vagytok, hogy megtehetitek. És világosság lesz és többé nem lesz új és régi esztendő, nappal és éjszaka, igen és nem. Az ember győzelmét prédikáljátok! Szakasits Árpád. SÍÉF SZAVA 1927 január 1. Nem az uj cssor! Beszámoltunk már röviden arról a kívülről kezdeményezett s a kormánytöbbség megalapozásét célzó mozgalomról, amely az egységes párt km-2 usillatú cégérének, holmi liberális mázzal való bevonására s mag az ellenforradalom virágzó korszakaiból származó vezetőség fölfrissítésére irányult. A tétova kis akció nyomban össze is omlott a kormánytöbbség gerincét tevő fajvédő ezerholdasok rideg ellenállásán. Az egységes pártiban dirigáló elemek ezt a külszinte liberálisnak beállított mozgolódásfélét azzal verték vissza, hogy hiszen a cégváltoztatásra semmi ok, semmi szükség, mert hiszen az úgynevezett választások eredménye nem gyöngítette, hanem megerősítette a kormánypártban a legszélső ellenforradalmi reakció szószólóit. Márpedig az egységes pártnak ez a számbelileg megerősödött fajvédő szárnya az ellenforradalom, a hét év óta itt pusztító kurzus tradícióihoz továbbra is görcsösen ragaszkodni kíván. És hogy magának a vezérnek, Bethlen Istvánnak is ez az intenciója, ez — ugyebár? — csak természetes, miután éppen a kormányterror gondoskodott a képviselői kinevezésekkel arról, hogy az egységes párt összetétele az új parlamentben olyan imgyen, mint amilyen. A kormánypárti terror avatta az új parlamentet a Vicziánok és Hegyasok parlamentjévé. A képMosztók Bansági leírása. Ismételten beszámoltunk arról, hogy január 8-tól 25-ig a főváros egész területén összeírják a s képviselőválasztókat. Az összeírást hatósági biztosok végzik, akik minden egyes lakásban délelőtt 1-tól délután 2-ig terjedő időben megjelennek és minden egyes felnőtt lakostól külön-külön bekérik a választói jogosultságot igazoló okmányokat. Az érdekeltnek az igazolásnál személyesen jelen kell lennie. Akit a hatósági biztos nem talál a lakásban, annak számára értesítést hagy hátra, hogy mikor jön el újra. A lakosság túlnyomó része számára, tudvalevően, nagyon alkalmatlan időben történik az összeírás, mert akkor minden dolgozó ember el van foglalva. Célszerű, ha mindenki előkészíti személyi, családi és adóztatási okmányait, hogy azok kéznél legyenek. Amikor az összeíró biztos valamelyik házban a munkát teljesen befejezte, a házban kifüggeszti azoknak a jegyzékét, akiknek választói jogosultságát elismerték. A kihagyottaknak jogukban áll majd a biztosnál is reklamálni a kihagyás ellen, ha pedig ez a reklamációnak helyet nem ad, az illető igénybe veheti a szokásos törvényes jogorvoslatokat, amelyekre nézve kerületi pártszervezeteink adnak fölvilágosítást. Bölcsesség az igazságban van. (Goethe.) ^ IMM fínicsm hm mis @£llwe$gfere. — irja farstas Lajos. — Már három napja föl sem kelt az ágyból. A többi ásgyrajáró kora reggel munkába indult, gyorsan, szó nélkül öltözködtek, kábultan eresztették fejükre a vizet és reggelizés helyett keserű cigarettáikra gyújtottak. Hét órára megérkezett a nappali transzport, ezreik egész éjjel dolgoztak és álmosan zuhantak le a kifeküdt szalmazsákokra, amelyeiken ottragadt elődeik izzadt alvásából egy kis meleg pállottság. A háziasszony nemsokára belépett, söprögetett az ágyaik között, fölkavarta a port, elsötétítette az ablakot: ez volt a takarítás. András mély alvást színlelt. — Hallja, Kucsena... _ András ügyes tettetéssel horkolni kezdett. Az elhízott, zöldarcu öregasszony durván magrázta a vállát. — Ismerem már az ilyeneket... Ha holnapig nem fizet, itt tartom a ládáját, aztán a ló mars! Valamit visszamozdult. Lehetne mág aludni, holnapig ráér a fizetéssel. Az ritcán tél van, munika lincs, jobb itt a pokróc alatt, hiába menne ki. Még egy napot fekhet a hátán. Délben megjött az utcaseprő tökrészegen. Ordítva kívánt boldog új évet, leesett a vackára és ruhástól együtt elaludt. A sovány kazánkovács fölriadt a másik ágyban és dühösen gorombáskodott. — Vén, eszetlen butyikos, újból leszopta magát! Csak holnap lesz uj év, de ez már sietett a Szilveszterrel. András zsibbadt agyában megragad a szó: ujív. Valami újból kezdődik. Olyan ízt érzett sziljában, mintha timsót rágott volna és gyomra panaszosan jajgatni kezdett. Beleiben dörömbölő hamgok szavarogtak, tortka kiszáradt és elszorult. Új év: mégis kezdeni kellene valamit. Késő délutánig meresztette szteoneit a kormos mennyezetre. Már egészen besötétedett, amikor föltápászkodott. Lassan próbálta a lépést a csapig, ivott egy korty vizet, neki jólesett, savanyú, hideg ize volt. Gyűrött rongyait tempósan szedte magára, a bakancs megint törte a lábát, úgy reszketett a keze, alig tudta befűzni. Jó volna kimenni a pályaudvarhoz csomaghordást vállalni, de félt, hogy ujjól elkergetik a pirossapkás hordárok. Lebotorkált az utcáira, föltűrt kabátgallérja alá bevágott a szél. Megállt a sarki kocsma előtt, valaki éppen ajtót nyitott és orrrába csapott a párás, borszagú levegő. A pultnál vihogó postások savanyu, hagymás hallat etteik a tenyerükről. Agyából hirtelen sodródással szájába futott a szé: — Kucsera András is éhes... Ezt halkan, többször megismételte. Aztán azt mondta: r-^ Kucsera András nagyon éhes...