Népszava, 1927. február (55. évfolyam, 25–47. sz.)

1927-02-01 / 25. szám

embereket, hogy éretlen tréfa történt. Többen hallottak ugyan valamit arról, hogy előre megbeszélt terv szerint meg akarják őket tá­madni, de ezek sem hittek abban, hogy komo­lyan megtámadják majd a bé­kés gyűlés részt­vevő közönségét. Megállapították, hogy az úgynevezett burgenlandi frontharcosok szövetségének több vezető tagja előző na­p a községbe érkezett és így kétségtelen, hogy ezek­nek a tervszerű előkészítése volt a vérengzés következménye. A soproni rendőrség vezetője kijelentette, hogy előzően semmit sem tudott a készülő vérengzésről, ezzel szemben azonban a soproni munkások hangoztatják, hogy napok óta eddig ki nem derített hírforrás alapján tudomásuk volt arról, hogy a vasárnapi schattenborti népgyűlésen vérengzés lesz. A nyugatmagyarországi tartományi kormány a vérengzés ügyében hivatalos jelentést adott ki, amely szerint Hill ezredes, a bécsi front­harcosok szövetségének elnöke előző na­p­­Seh­attendorfba (Somfalvára) érkezett és be­jelentette, hogy délután 5 órakor a Tscharmann­vendéglőben a frontharcosok gyűlést fognak tartani. A közigazgatási hatóságok az ausztriai­­törvények alapján ezt tudomásul vették annál is inkább, mert az eleddig ismeretlen ezredes kezességet vállalt arról, hogy a két órával előbb bejelentett szociáldemokrata népgyűlést nem fogják megzavarni. A nyomozás megálla­pította, hogy a gyilkos sortüzet az elvonuló szociáldemo­krata tömegre a Tscharmann-vendéglőből adták le, ahol a frontharcosok gyűltek össze. A reakciós alakulat gyilkolása — amint bécsi tudósítónk jelenti — Bécsben óriási fölháboro­dást­ keltett. A szociáldemokrata nemzetgyűlési frakció tagjai azonnal kimentek a kerületekbe, hogy a spontán felháborodást lecsillapítsák és a zavargó munkástömegeknek ígéretet tettek, hogy a csütörtöki nemzetgyűlésen szóvá fogják tenni a­­schattendorfi vérengzést és felelősségre vonják a kormányt, hogy az értesülések elle­nére nem tette meg a kellő óvintézkedéseket a vérengzés megakadályozására. A munkásság nem nagy megnyugvással fogadta a szónokok beszédeit és attól tartanak, hogy a rendkívüli izgatott hangulat zavargásokban fog megnyil­vánulni. Rauhoffer burgenlandi tartomány­főnök bukását az események miatt biztosra veszik. Egyes híresztelések szerint a tartomány­főnöknek módjában lett volna az osztrák frontharcosok véres támadását megakadá­lyozni, h­a megtette volna a kellő óvintézkedé­seket. Egész Ausztria munkássága erélyesen követeli, hogy ebben a véres ügyben kiderítsék a valódi tényállást. A bécsi reakciós lapok természetesen szépí­teni próbálják az alávaló vérengzést és úgy állítják be a helyzetet, mintha a szocáldemo­kraták támadták volna meg a „frontharcosok" szövetsége tagjait. A polgári sajtó elfogulatlan része azonban adatokat sorol föl annak igazo­lására, hogy a reakciós alakulatok már hetek­kel előbb készültek föl erre a támadásra és a szociáldemokratáknak eszük ágában sem volt a frontharcosokkal való összeütközés. Ezt egyéb­ként bizonyítja az a tény is, hogy a szociál­demokrata népgyűlés elvonuló tömegére a vendéglő ablakán keresztül lőttek rá. A bécsi frontharcosok szövetsége mosakodik és azt hangoztatja, hogy tagjai közül senkit sem tartóztattak le. Arra a kérdésre azonban, hogy kik menekültek át minden akadály nélkül a magyar határon, kajánul hallgatnak. Kétség­telen, hogy az események következtében Nyugat­magyarországon a reakciós alakulatok között alapos tisztogatást rendeznek majd a hatósá­gok. Egyes bécsi lapok nyíltan hangoztatják, hogy a nyugatmagyarországi reakciós alakula­tokat idegen államok pénzelték. 14 NÉPSZAVA A tséesi szociáldemokraták nagy tüntetése. Bécsi tudósítónk jelenti: A burgenlandi véres esemény híre hétfőn délelőtt lett köz­tudomású és megrázta Ausztria városait. Ami­kor Bécsben híre terjedt a gyalázatos támadás­nak, az osztrák főváros legkülönbözőbb részein levő üzemek munkásai abbahagyták a munkát. Ez a spontán tüntetés különösen Floridsdorfban, ebben a gyár városrészben volt a­­ leghatalma­sabb: a Fiat, a Hofherr és Schrantz, a Nord­bahn, a Siemens-Schuckert, a Lokomotivfab­rik és a többi nagyüzem munkásai abbahagy­ták a munkát. A bizalmi férfiak tanácskozásra a floridsdorfi munkásotthonban gyűltel­ össze, ahová megérkezett a pártvezetőség megbízottja is, aki megnyugtatta a gyárak munkásainak képviselőit, hogy estére a pártvezetőség kiált­ványt bocsát ki a gyalázatos merénylet alkal­mából. A hétfői nap folyamán mégis hatalmas tüntetésben nyilatkozott meg Bécs munkás­ságának fölháborodása. Már napokkal ezelőtt hirdetett népgyűlést a pártvezetőség a Rathaus nagytermében, hogy Breitner pénzügyi tanács­nok, akit a keresztény-szociálisok állandóan a leggyalázatosabban támadnak és akivel szem­ben vad obstrukciót vezettek a legutóbbi költ­ségvetési tárgyalások alkalmával (ez a cin­tányéros obstrukció azóta letört), válaszolhas­son ellenfeleinek. A vasárnap délutáni burgenlandi események folytán a népgyűlés hatalmas tüntetéssé vál­tozott. Már délután 0­ 3 órakor óriási tömegek özönlöttek a Rathaus elé és nagy tömegek voltak a Ringen és a környező utcákon is. A városháza nagytermében csak 3000—4000 hall­gató fért be és mintegy 100.000 ember szoron­gott a Rathaus előtt. Urbach elvtárs megnyitó szavai után Seitz elvtárs, Bécs vezető polgár­mestere mondott beszédet, amelyben kitért a burgenlandi eseményekre is, meghajolt az áldozatok emléke előtt. „Nekünk, osztrák dol­gozóknak a burgenlandi események nyomán föl kell eszmélnünk" — mondotta és hang­súlyozta, hogy a szociáldemokrata párt napi­renden tartja a gyilkos támadás ügyét. Breit­ner tartott ezután hatalmas beszédet.. Rámuta­tott arra, hogy a keresztény-szociálisok a kor­mánnyal együtt azért rendezték a városházi obstrukciót és támadták a szociáldemokrata adópolitikát, mert a Zentralbank 90.000.000 schillingnyi óriási botrányáról akarják el­terelni a ügyeimet. Sorra cáfolta ezután ellen­felei állításait és az óriási tömeg a hatalmas beszédet nagy helyesléssel és tapssal fogadta. A városháza előtt levő tömeg Otto Bauer elv­társat kívánta hallani és Bauer a tér külön­féle részein tartott beszédeket. Beszédei meg­nyugtatták az óriási tömeget: minden beszédé­ben hangsúlyozta, hogy „az osztrák szociál­demokrata párt nem fogja tűrni, hogy a kor­mány Ausztria hazaárulóit támogassa". Az óriási tömegű és maradandó hatású tüntető népgyűés ezután a legnagyobb rendben véget ért. A kora esti órákban megjelent a pártvezetőség kiáltványt.. A kiáltvány fölhívja Ausztria munkásait és a köztársasági érzelmű polgárságot, hogy ne tűrje tovább a Seipel-kormánynak a haza­árulókkal való szövetségét és „a Magyar­ors­zágból szervezett frontharcosok szövetségét oszlassa föl". A kiáltvány fölhívja a köztársa­ság munkásait, hogy­ szerdán délelőtt 11 óra­kor, amikor Schattendorfban az áldozatok temetése lesz, minden gyár szirénája szólaljon meg az ország területén és minden gyár, munkahely, hivatal 15 percig szüneteljen,, a vasutak álljanak meg, ezzel fejezze ki a dolgozó Ausztria az akaratát, hogy nem tűri tovább a reakció kísérletezéseit és nem tűri a kormánynak az osztrák or­gyilkosokkal való szövetkezését. * (Ordő, január 31. — „Magyar Távirati Iroda.") A tartománygyűlés délutáni ülésén Oberzauber (szociáldemokrata) sürgős intepel­lációt intézett a tartományi főnökhöz a bur­genlandi eseményekre vonatkozóan. A szónok nézete szerint úgy ezek, mint a többi burgen­landi események a Habsburgoknak magyar­országi restaurálási törekvéseivel állanak összefüggésben, aminek következtében ezek az események nem maradhatnak szó nélkül a stájerországi tartománygyű­lésben, miután Stájerország határos Burgenlanddal. Az inter­pellációt tudomására hozzák Gü­rtlernek, a betegen fekvő tartományi főnöknek. Debrecen vizk­os az finkoss­tányzatsértő rö?tén a Javaslat ellen. Debrecenből jelentik: Debrecen város jogi és pénzügyi bizottsága legutóbbi ülésén tiltako­zott a törvényhatóságok fokozottabb ellenőrzé­séről szóló törvényjavaslat ell­en. A memoran­dumban a város kimutatja, hogy a törvény­javaslat teljesen megsemmisíti a törvényható­ságok autonómiáját, továbbá, hogy a kereseti adó állami bevétellé nyilvánítása milyen sú­lyos sérelmet jelent. Kérik a javaslat 3. szaka­szának eltörlését és azt, hogy ehelyett alkos­sák meg a törvényhatóságok, városok és köz­ségek háztartásáról szóló törvényt. Pak­sban betiltották a fascistaellenes újsá­got. Párisból jelentik: A belügyminisztérium rendeletileg beiltotta a „Corriere degli Ita­liani", a Párisban élő antifascista hivatalos lapjának további megjelenését. A lap főszer­kesztője, Saccihi volt tudvalevően az, akit Canovi ázsán provokátor Mussolini ellen irá­nyuló összeesküvés szitásába akart beugratni. Sacchi följelentést tett a rendőrségen a fascistaügynök ellen. Talán ezért haragszik rá a francia kormány? Parisban az olasz emig­ránsoknak most már csak egyetlen lapjuk van, a szocialista Avanta, amelynek azonban nincsen kolportázsjoga. Kiegészítették a birodalmi kormányt. Ber­linből jelentik, hogy Hindenburg elnök éjjel 'AH órakor Marx kancellár javaslatára dr. von Kendell tartományi tanácsost belügyminisz­terré és helyettes kancellárrá, Hergie volt mi­nisztert pedig igazságügyminiszterré nevezte ki. A Marx-kormány ezzel véglegesen meg­alakult. 1927 február 4. Kilyen aliaproszsas!­szagnafc Betüb­oék , starSanscalRalí ? A kormány tagjai az újságírók előtt több­rendbeli nyilatkozatokat tettek arról, hogy vájjon milyen törvényjavaslatok kerülnek a közeljövőben az országgyűlés elé. A miniszteri nyilatkozatok nyomán nagyjából már ki is alakult a képviselőház legközelebbi munka­rendje. Bud pénzügyminiszter kijelentette, hogy a képviselőház először az úgynevezett adócsökkentési javaslatot tárgyalja, amelyet a miniszter hétfőn be is terjesztett a parlamentben. Amint a Ház — úgymond — az egyes szakbizottságokat meg­választotta, a pénzügyi bizottság azonnal meg­kezdi ennek a java­slatnak a tárgyalását. Ez valószínűen csütörtökön megtörténhetik. Scitovszky belügyminiszter a minisztériumá­ban készülő törvényjavaslatokról a többi kö­zött a következőket mondotta: — Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat már munkában van. Itt tulajdonképen nincs másról szó, mint az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálásáról. A javaslat igyekszik libe­rálisabb lenni, de az idők nem alkalmasak a szabadságjogok korlátlan kiterjesztésére (!) és ezért a hatóságoknak minden körülmények kö­zött meg kell adni azt a jogkört, hogy a külügyi, belügyi vagy egészségügyi érdekek veszedelmeztetése esetén kivételes rendelkezé­seket tehessenek. Pesthy Pál igazságügyminiszter arról, hogy milyen törvényjavaslatokat fog a közeljövő­ben az országgyűlés elé terjeszteni, az újság­íróknak a következőket mondotta: — A készülő sajtótörvényen most dolgozik az igazságügy miniszteri­um­ ko­difikációs osztálya. A javaslat február elején az érdekeltségek elé kerül. Számításom szerint a képviselőház a költségvetés után azonnal megkezdi a javaslat tárgyalását és ebben az esetben az új sajtótörvény még a nyári szünet előtt törvényerőre emelkedik. Annak nem látom szükségét, hogy az esküdtszéki intéz­ményt megreformáljuk. A készülő sajtó­törvény a régi rendszer alapján állítja helyre az esküdtszéket, az esküdtbíráskodás szerveze­tén tehát lényeges változás nem lesz. Az es­küdtszéki bíráskodás egyedül a sajtóügyekre fog vonatkozni és csak akkor lesz szó az általá­nos esküdtszéki intézmény helyreállításáról, ha megfelelően beválik (T) a sajtóbíráskodás. A sajtótörvény letárgyalása után, előrelát­hatóan áprilisban, a Héa elé kerü­l az ingó, jelzálogról szóló törvényjavaslat. Vass miniszter is nyilatkozott arról, hogy­ milyen javaslatokat akar letárgyaltatni a par­lamenttel.­­ A szakszervezeti kérdést „rendező" tör­vényjavaslat — mondotta a népjóléti minisz­ter az újságíróknak —, a sztrájkjogra, munkabéregyeztetésre és bíráskodásra, az aggkori biztosításra és a biztosítópénztá­rakra vonatkozó javaslatok készen vannak és valamennyit még ebben, az esztendőben letárgyalja a képviselőház. A szak­szervezeti törvényj­avaslatról egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a készülő törvény nem jelenti a szakszervezetek államosítását (!). Ez a javaslat valószínűen a költségvetés letárgya­lása után azonnal a plénum elé kerül. Ezután a sztrájkjogról szóló törvényjavaslatot szeret­ném letárgyaltati­. A nyers törvényjavaslat elkészült, célja a munka szabadságának biztosí­tása Nem hiszem, hogy a munkásság részéről kifogást emelnének a reform ellen, a javaslat kizáróan a munkásság, sőt a szakszervezetek érdekeit védi (?). A munka szabadságát föltét­lenül biztosítani akarom és ebben a törekvé­semben támogat az a körülmény hogy a múlt­ban a szakszervezetek a bérkérdések következ­tében beállott sztrájkokba maguk sem vonták be a közüzemeket, tehát ezzel elismerték a mun­kaszabadság jogát. Az aggkori biztosítással el akarom érni, hogy az ipari munkások bizonyos szolgálati időn túl megfelelő javadalmazásban részesüljenek. A törvényjavaslat fokozatosan szabályozza a munkásnyugdíjak minimumát és a maximumát. Ezekkel a miniszteri nyilatkozatokkal, illetve az ezekből kialakuló parlamenti munkarend tervével érdemben lapunk vezető cikkében fog­lalkozunk. Ha valaki előfizetni akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézbesítés körül panasza van, forduljon azonnal a Népszava kiadóhivatalához (Budapest, VIII. Con­ti­ utca 4. szám.)

Next