Népszava, 1927. február (55. évfolyam, 25–47. sz.)
1927-02-01 / 25. szám
embereket, hogy éretlen tréfa történt. Többen hallottak ugyan valamit arról, hogy előre megbeszélt terv szerint meg akarják őket támadni, de ezek sem hittek abban, hogy komolyan megtámadják majd a békés gyűlés résztvevő közönségét. Megállapították, hogy az úgynevezett burgenlandi frontharcosok szövetségének több vezető tagja előző nap a községbe érkezett és így kétségtelen, hogy ezeknek a tervszerű előkészítése volt a vérengzés következménye. A soproni rendőrség vezetője kijelentette, hogy előzően semmit sem tudott a készülő vérengzésről, ezzel szemben azonban a soproni munkások hangoztatják, hogy napok óta eddig ki nem derített hírforrás alapján tudomásuk volt arról, hogy a vasárnapi schattenborti népgyűlésen vérengzés lesz. A nyugatmagyarországi tartományi kormány a vérengzés ügyében hivatalos jelentést adott ki, amely szerint Hill ezredes, a bécsi frontharcosok szövetségének elnöke előző napSehattendorfba (Somfalvára) érkezett és bejelentette, hogy délután 5 órakor a Tscharmannvendéglőben a frontharcosok gyűlést fognak tartani. A közigazgatási hatóságok az ausztriaitörvények alapján ezt tudomásul vették annál is inkább, mert az eleddig ismeretlen ezredes kezességet vállalt arról, hogy a két órával előbb bejelentett szociáldemokrata népgyűlést nem fogják megzavarni. A nyomozás megállapította, hogy a gyilkos sortüzet az elvonuló szociáldemokrata tömegre a Tscharmann-vendéglőből adták le, ahol a frontharcosok gyűltek össze. A reakciós alakulat gyilkolása — amint bécsi tudósítónk jelenti — Bécsben óriási fölháborodást keltett. A szociáldemokrata nemzetgyűlési frakció tagjai azonnal kimentek a kerületekbe, hogy a spontán felháborodást lecsillapítsák és a zavargó munkástömegeknek ígéretet tettek, hogy a csütörtöki nemzetgyűlésen szóvá fogják tenni aschattendorfi vérengzést és felelősségre vonják a kormányt, hogy az értesülések ellenére nem tette meg a kellő óvintézkedéseket a vérengzés megakadályozására. A munkásság nem nagy megnyugvással fogadta a szónokok beszédeit és attól tartanak, hogy a rendkívüli izgatott hangulat zavargásokban fog megnyilvánulni. Rauhoffer burgenlandi tartományfőnök bukását az események miatt biztosra veszik. Egyes híresztelések szerint a tartományfőnöknek módjában lett volna az osztrák frontharcosok véres támadását megakadályozni, ha megtette volna a kellő óvintézkedéseket. Egész Ausztria munkássága erélyesen követeli, hogy ebben a véres ügyben kiderítsék a valódi tényállást. A bécsi reakciós lapok természetesen szépíteni próbálják az alávaló vérengzést és úgy állítják be a helyzetet, mintha a szocáldemokraták támadták volna meg a „frontharcosok" szövetsége tagjait. A polgári sajtó elfogulatlan része azonban adatokat sorol föl annak igazolására, hogy a reakciós alakulatok már hetekkel előbb készültek föl erre a támadásra és a szociáldemokratáknak eszük ágában sem volt a frontharcosokkal való összeütközés. Ezt egyébként bizonyítja az a tény is, hogy a szociáldemokrata népgyűlés elvonuló tömegére a vendéglő ablakán keresztül lőttek rá. A bécsi frontharcosok szövetsége mosakodik és azt hangoztatja, hogy tagjai közül senkit sem tartóztattak le. Arra a kérdésre azonban, hogy kik menekültek át minden akadály nélkül a magyar határon, kajánul hallgatnak. Kétségtelen, hogy az események következtében Nyugatmagyarországon a reakciós alakulatok között alapos tisztogatást rendeznek majd a hatóságok. Egyes bécsi lapok nyíltan hangoztatják, hogy a nyugatmagyarországi reakciós alakulatokat idegen államok pénzelték. 14 NÉPSZAVA A tséesi szociáldemokraták nagy tüntetése. Bécsi tudósítónk jelenti: A burgenlandi véres esemény híre hétfőn délelőtt lett köztudomású és megrázta Ausztria városait. Amikor Bécsben híre terjedt a gyalázatos támadásnak, az osztrák főváros legkülönbözőbb részein levő üzemek munkásai abbahagyták a munkát. Ez a spontán tüntetés különösen Floridsdorfban, ebben a gyár városrészben volt a leghatalmasabb: a Fiat, a Hofherr és Schrantz, a Nordbahn, a Siemens-Schuckert, a Lokomotivfabrik és a többi nagyüzem munkásai abbahagyták a munkát. A bizalmi férfiak tanácskozásra a floridsdorfi munkásotthonban gyűltel össze, ahová megérkezett a pártvezetőség megbízottja is, aki megnyugtatta a gyárak munkásainak képviselőit, hogy estére a pártvezetőség kiáltványt bocsát ki a gyalázatos merénylet alkalmából. A hétfői nap folyamán mégis hatalmas tüntetésben nyilatkozott meg Bécs munkásságának fölháborodása. Már napokkal ezelőtt hirdetett népgyűlést a pártvezetőség a Rathaus nagytermében, hogy Breitner pénzügyi tanácsnok, akit a keresztény-szociálisok állandóan a leggyalázatosabban támadnak és akivel szemben vad obstrukciót vezettek a legutóbbi költségvetési tárgyalások alkalmával (ez a cintányéros obstrukció azóta letört), válaszolhasson ellenfeleinek. A vasárnap délutáni burgenlandi események folytán a népgyűlés hatalmas tüntetéssé változott. Már délután 0 3 órakor óriási tömegek özönlöttek a Rathaus elé és nagy tömegek voltak a Ringen és a környező utcákon is. A városháza nagytermében csak 3000—4000 hallgató fért be és mintegy 100.000 ember szorongott a Rathaus előtt. Urbach elvtárs megnyitó szavai után Seitz elvtárs, Bécs vezető polgármestere mondott beszédet, amelyben kitért a burgenlandi eseményekre is, meghajolt az áldozatok emléke előtt. „Nekünk, osztrák dolgozóknak a burgenlandi események nyomán föl kell eszmélnünk" — mondotta és hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata párt napirenden tartja a gyilkos támadás ügyét. Breitner tartott ezután hatalmas beszédet.. Rámutatott arra, hogy a keresztény-szociálisok a kormánnyal együtt azért rendezték a városházi obstrukciót és támadták a szociáldemokrata adópolitikát, mert a Zentralbank 90.000.000 schillingnyi óriási botrányáról akarják elterelni a ügyeimet. Sorra cáfolta ezután ellenfelei állításait és az óriási tömeg a hatalmas beszédet nagy helyesléssel és tapssal fogadta. A városháza előtt levő tömeg Otto Bauer elvtársat kívánta hallani és Bauer a tér különféle részein tartott beszédeket. Beszédei megnyugtatták az óriási tömeget: minden beszédében hangsúlyozta, hogy „az osztrák szociáldemokrata párt nem fogja tűrni, hogy a kormány Ausztria hazaárulóit támogassa". Az óriási tömegű és maradandó hatású tüntető népgyűés ezután a legnagyobb rendben véget ért. A kora esti órákban megjelent a pártvezetőség kiáltványt.. A kiáltvány fölhívja Ausztria munkásait és a köztársasági érzelmű polgárságot, hogy ne tűrje tovább a Seipel-kormánynak a hazaárulókkal való szövetségét és „a Magyarországból szervezett frontharcosok szövetségét oszlassa föl". A kiáltvány fölhívja a köztársaság munkásait, hogy szerdán délelőtt 11 órakor, amikor Schattendorfban az áldozatok temetése lesz, minden gyár szirénája szólaljon meg az ország területén és minden gyár, munkahely, hivatal 15 percig szüneteljen,, a vasutak álljanak meg, ezzel fejezze ki a dolgozó Ausztria az akaratát, hogy nem tűri tovább a reakció kísérletezéseit és nem tűri a kormánynak az osztrák orgyilkosokkal való szövetkezését. * (Ordő, január 31. — „Magyar Távirati Iroda.") A tartománygyűlés délutáni ülésén Oberzauber (szociáldemokrata) sürgős intepellációt intézett a tartományi főnökhöz a burgenlandi eseményekre vonatkozóan. A szónok nézete szerint úgy ezek, mint a többi burgenlandi események a Habsburgoknak magyarországi restaurálási törekvéseivel állanak összefüggésben, aminek következtében ezek az események nem maradhatnak szó nélkül a stájerországi tartománygyűlésben, miután Stájerország határos Burgenlanddal. Az interpellációt tudomására hozzák Gürtlernek, a betegen fekvő tartományi főnöknek. Debrecen vizkos az finkosstányzatsértő rö?tén a Javaslat ellen. Debrecenből jelentik: Debrecen város jogi és pénzügyi bizottsága legutóbbi ülésén tiltakozott a törvényhatóságok fokozottabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat ellen. A memorandumban a város kimutatja, hogy a törvényjavaslat teljesen megsemmisíti a törvényhatóságok autonómiáját, továbbá, hogy a kereseti adó állami bevétellé nyilvánítása milyen súlyos sérelmet jelent. Kérik a javaslat 3. szakaszának eltörlését és azt, hogy ehelyett alkossák meg a törvényhatóságok, városok és községek háztartásáról szóló törvényt. Paksban betiltották a fascistaellenes újságot. Párisból jelentik: A belügyminisztérium rendeletileg beiltotta a „Corriere degli Italiani", a Párisban élő antifascista hivatalos lapjának további megjelenését. A lap főszerkesztője, Saccihi volt tudvalevően az, akit Canovi ázsán provokátor Mussolini ellen irányuló összeesküvés szitásába akart beugratni. Sacchi följelentést tett a rendőrségen a fascistaügynök ellen. Talán ezért haragszik rá a francia kormány? Parisban az olasz emigránsoknak most már csak egyetlen lapjuk van, a szocialista Avanta, amelynek azonban nincsen kolportázsjoga. Kiegészítették a birodalmi kormányt. Berlinből jelentik, hogy Hindenburg elnök éjjel 'AH órakor Marx kancellár javaslatára dr. von Kendell tartományi tanácsost belügyminiszterré és helyettes kancellárrá, Hergie volt minisztert pedig igazságügyminiszterré nevezte ki. A Marx-kormány ezzel véglegesen megalakult. 1927 február 4. Kilyen aliaproszsas!szagnafc Betüboék , starSanscalRalí ? A kormány tagjai az újságírók előtt többrendbeli nyilatkozatokat tettek arról, hogy vájjon milyen törvényjavaslatok kerülnek a közeljövőben az országgyűlés elé. A miniszteri nyilatkozatok nyomán nagyjából már ki is alakult a képviselőház legközelebbi munkarendje. Bud pénzügyminiszter kijelentette, hogy a képviselőház először az úgynevezett adócsökkentési javaslatot tárgyalja, amelyet a miniszter hétfőn be is terjesztett a parlamentben. Amint a Ház — úgymond — az egyes szakbizottságokat megválasztotta, a pénzügyi bizottság azonnal megkezdi ennek a javaslatnak a tárgyalását. Ez valószínűen csütörtökön megtörténhetik. Scitovszky belügyminiszter a minisztériumában készülő törvényjavaslatokról a többi között a következőket mondotta: — Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat már munkában van. Itt tulajdonképen nincs másról szó, mint az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálásáról. A javaslat igyekszik liberálisabb lenni, de az idők nem alkalmasak a szabadságjogok korlátlan kiterjesztésére (!) és ezért a hatóságoknak minden körülmények között meg kell adni azt a jogkört, hogy a külügyi, belügyi vagy egészségügyi érdekek veszedelmeztetése esetén kivételes rendelkezéseket tehessenek. Pesthy Pál igazságügyminiszter arról, hogy milyen törvényjavaslatokat fog a közeljövőben az országgyűlés elé terjeszteni, az újságíróknak a következőket mondotta: — A készülő sajtótörvényen most dolgozik az igazságügy miniszterium kodifikációs osztálya. A javaslat február elején az érdekeltségek elé kerül. Számításom szerint a képviselőház a költségvetés után azonnal megkezdi a javaslat tárgyalását és ebben az esetben az új sajtótörvény még a nyári szünet előtt törvényerőre emelkedik. Annak nem látom szükségét, hogy az esküdtszéki intézményt megreformáljuk. A készülő sajtótörvény a régi rendszer alapján állítja helyre az esküdtszéket, az esküdtbíráskodás szervezetén tehát lényeges változás nem lesz. Az esküdtszéki bíráskodás egyedül a sajtóügyekre fog vonatkozni és csak akkor lesz szó az általános esküdtszéki intézmény helyreállításáról, ha megfelelően beválik (T) a sajtóbíráskodás. A sajtótörvény letárgyalása után, előreláthatóan áprilisban, a Héa elé kerül az ingó, jelzálogról szóló törvényjavaslat. Vass miniszter is nyilatkozott arról, hogy milyen javaslatokat akar letárgyaltatni a parlamenttel. A szakszervezeti kérdést „rendező" törvényjavaslat — mondotta a népjóléti miniszter az újságíróknak —, a sztrájkjogra, munkabéregyeztetésre és bíráskodásra, az aggkori biztosításra és a biztosítópénztárakra vonatkozó javaslatok készen vannak és valamennyit még ebben, az esztendőben letárgyalja a képviselőház. A szakszervezeti törvényjavaslatról egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a készülő törvény nem jelenti a szakszervezetek államosítását (!). Ez a javaslat valószínűen a költségvetés letárgyalása után azonnal a plénum elé kerül. Ezután a sztrájkjogról szóló törvényjavaslatot szeretném letárgyaltati. A nyers törvényjavaslat elkészült, célja a munka szabadságának biztosítása Nem hiszem, hogy a munkásság részéről kifogást emelnének a reform ellen, a javaslat kizáróan a munkásság, sőt a szakszervezetek érdekeit védi (?). A munka szabadságát föltétlenül biztosítani akarom és ebben a törekvésemben támogat az a körülmény hogy a múltban a szakszervezetek a bérkérdések következtében beállott sztrájkokba maguk sem vonták be a közüzemeket, tehát ezzel elismerték a munkaszabadság jogát. Az aggkori biztosítással el akarom érni, hogy az ipari munkások bizonyos szolgálati időn túl megfelelő javadalmazásban részesüljenek. A törvényjavaslat fokozatosan szabályozza a munkásnyugdíjak minimumát és a maximumát. Ezekkel a miniszteri nyilatkozatokkal, illetve az ezekből kialakuló parlamenti munkarend tervével érdemben lapunk vezető cikkében foglalkozunk. Ha valaki előfizetni akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézbesítés körül panasza van, forduljon azonnal a Népszava kiadóhivatalához (Budapest, VIII. Conti utca 4. szám.)