Népszava, 1927. február (55. évfolyam, 25–47. sz.)
1927-02-17 / 38. szám
a bérük nem emelkedik 960 pengőig. Ilyen „vigasztalás" helyett sokkal helyesebb volna, ha a létminimumot ,800 pengőben állapítanák meg és olyan politikai rendszert követnének, amely lehetővé tenné, hogy minden kereső ember túllépje ezt az összeget és beleessék az adózás zónájába. A javaslatba egyébként tulajdonképen a helyi önkormányzatok elkobzása és a kormányzati centralizáció további építése van belecsomagolva. A kormány ki akarja építeni diktatórikus hatalmát, teljessé akarja tenni a burkolt fascizmust. Amíg az önkormányzatok bizalmat szállítottak a kormánynak, addig nem lépett föl az autonómiákbren. Amíg a budapesti városházán az ellenforradalmi kurzus korlátlan úr volt, a kormánynak nem jutott eszébe a közgyűlést megrendszabályozni. A kormánynak nem volt szava az ellen, hogy tömegével üldözték ki a tisztviselőket, tanférfiakat. Csak 1925 óta, amikor a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt oda 328 képviselővel bevonultak, amikor kezdett érvényesülni egy kevés szociális belátás, akkor jutott eszébe a kormánynak, hogy rá kell tenni a város nyakára az istrángot. A diktatúra nem gondol arra, hogy idővel szükség lehet még az önkormányzatokra. Ámde az egy rugóra járó szerkezet nem jó, mert az egyetlen rugó elpattanhat, jön az anarchia, megáll a gépezet. (Egy egységespárti: „Mint 1918-ban!") 1918-at a történelem logikus következményének tartom! Bennünket, akik életünk háromnegyedrészét leéltük, még élve fog találni az az állapot, amely 1918-at igazolni fogja! (Ellentmondások. — Zaj a kormánypárti padokon.) Az októberi szabadságjogok, az októberi szociálpolitika nélkül az ország nem lehet életképes. (Nagy mű felháborodás az egységespártiaknál; fölkiáltások. ..Hogy lehet ilyet mondani?!") Október az általános, egyenlő, titkos választójogot, a megértő szociálpolitikát, az egyesülési ás gyülekezési szabadságot jelenti! Az egyetempártiaik, wolffistáik és fajvédők össze-vissza kiáltoznak valamit „az ország tönkretételéről". — Farkas István: Az országot az önök háborúja tette tönkre! — Nagy zaj, az elnök csöndet kér. Propper Sándor: Jogom van októbert dicsérni, mert én annak csak passzív katonája voltam, amíg önök közül számtalan aktív résztvevője volt. (Farkas István: „Tolakodtak a szociáldemokrata párt titkárságánál; mindegyik állást akart!" — Malasits Gáza: „Majdnem verekedtek a pozíciókért !" — Kábók Lajos: „Nagyon feledékenyek odaát!" — Farkas István: „Mindenki forradalmár volt!" — Nagy zaj minden oldalon. Az önkormányzat megszorításában nagy veszedelmet látok, mert ilyen módon akarja a kormány az önkormányzatok most még szerényen jelentkező szociálpolitikai törekvéseit lehetetlenné tenni. Ha ez nincs így, akkor a belügyminiszter jelentse ki, hogy nincs kifogása a fővárosi, munkanélküliek segélyezése ellen, nincs kifogása a fővárosi étkeztetési akció ellen és jelentse ki, hogy nincs kifogása az ellen, a a törvényhatóságok munkásjóléti intézményekre áldoznak. Az önkormányzatok elkobzása helyett arra volna szükség, hogy a kormány gondoskodjék az önkormányzatok újjáalakításáról, mégpedig demokratikus választójog alapján. Az autonómiák ellen irányuló megszorító rendelkezéseknek az az indító okuk, hogy Budapesten kívül újabban körülbelül 30 község képviselőtestületébe jutottak be a munkásság emberei, aminek folytán kezd érvényesülni bizonyos szociális érzés. A városok országos kongresszusa tiltakozott az önkormányzati jognak a javaslatban tervezett megszüntetése ellen. A főváros közgyűlése is követelte, hogy a javaslatból az önkormányzati testületek háztartására vonatkozó rendelkezések mellőztessenek. Ebben a határozatban a Wolff-párt is részt vett és Wolff Károly itt mégis megszavazta az autonómiát letaposó javaslatot. Végül kijelentette Propper elvtárs, hogy miután a javaslat nem tartalmaz adócsökkentést és azzal a kormány csupán diktatórikus hatalmát akarja még inkább kiépíteni, azt nem fogadja el Ekkor a vitát, magszakították és a legközelebbi ülést csütörtök délelőttre tűzték ki, amikor folyatják az autonómiaellenes javaslat tárgyalását. Ezután áttértek az interpellációkra és ezek keretében Klebelsberg miniszter nyilatkozott a diáksapkás egyetemi zavargásokról. Erről lapunkoa és helyén, külön cikkben számoluunk be. Terjessz! a mlissajlit! NÉPSZAVA 1927 február 17. si diáksapkás egyetemi tüntetéseket. A diáksapkásokkal szemben nema hajlandó megtorló intézkedésre, de Ádám tanárt föltétlenül fel akarja segíteni az egyetemre. A képviselőház szerdai ülésén a napirend után, délután 2 órakor — az ülés addigi lefolyásáról lapunk más helyén közlünk tudósítást — áttértek az interpellációkra. Csilléry András wolffista az egyetem autonómiájának védelme címén interpellációt intézett a kultuszminiszterhez. Hetet-havat összehordott Ádám tanár kinevezése ellen tüntető diáksapkások, valamint a fajvédő egyetemi profeszszorok viselt dolgainak védelmére. „Fejtegetéseit" minden oldalról közbeszólásokkal kisérték. Klebelsberg kultuszminiszter egyszerre válaszolt úgy Pakots Józsefnek a múlt, szerdán, valamint Csillérynek ezúttal előterjesztett interpellációjára. Azzal kezdte válaszát, hogy a két szélső oldalról politikumot akarnak belevinni az ügybe. Majd megállapította, hogy részben az egyémi autonómiáról, részben Ádám tanár tudományos érdeméről, végül pedig az ifjúsága a Turul-szövetség magatartásáról van szó. Széles alapon foglalkozott az egyetemi autonómia problémájával, hangoztatván, hogy ez az autonómia nem terjedhet ki a kormány tanári kinevezési jogaira. Az egyetemi alaptörvény nem rendelkezik a tanárok kinevezésére. Hivatkozott precedensekre, többek közt arra, hogy annak idején Eötvös József miniszter is az egyetem megkérdezése nélkül nevezte ki Kerkápolyit tanárrá A miniszterek legföljebb meghallgatják az illető fakultást. Fölvetette a bizalmi kérdést: döntsön a törvényhozás abban, hogy helyesen járt-e el Ádám tanár kinevezésénél. Ha a képviselőház nem helyesli eljárását, akkor elhagyja a miniszteri széket. De ha helyesli, akkor az orvoskari testület ezzel nem helyezkedhet szembe. Ismertette az egyetem tanácsának és az orvoskari tanárságnak ellentétes álláspontját. Az egyetemi tanács fölfogása az volt,, hogy alkotmányosan ellenjegyzett államfői tényről volt szó Ádám kinevezésénél, amelynek érvényt kell szerezni. Hangoztatta a tanács, hogy a kinevezésnek a maga részéről érvényt szerzett. Felhívta az egyetemi tanácsot, hogy juttassa Ádám tanárt a rendkívüli tanári jogokhoz. Hívja meg a kari ülésekre, írjon ki számára szigorlatokat és adjon neki klinikájára segédszemélyzetet. „Ki volt zárva", hogy a kérdés elmérgesedjék. (Gúnyos fölkiáltások a baloldalon: „Hát nem eléggé mérgesedett el ez az ügyi!") Az egyetemi tanács fölhívta az orvosi kart, hogy kötelességét teljesítse Ádámmal szemben. Bekövetkezett az orvoskari dékán lemondása. Az egyetemi tanács a szabálytalan orvoskari határozatot felfüggesztette és az orvosi karhoz biztost küldött ki. A tanács biztos Ádám professzor részére szigorlatokat irt ki és miután az orvosi kar nem adott tudományos segédszemélyzetet Ádámnak, az egyetemi tanács asszisztenseket osztott be a professzor mellé. Ezt a tanácsi határozatot megerősítette és keddtől fogva a profeszsszornak klinikáján rendelkezésre áll a klinikai segédszemélyzet. Ádám tanári jogainak birtokába jutott. Hajlandó az egyetemi autonómiát törvényesen szabályozni. Szemforgató nyilatkozatokat tett a diáksapkásokról. Ha orvosok politikát visznek az ifjúság közé, ez az egyetem bezárását vonhatja maga után. A bajtársi szövetségek alapszabályait módosítani fogják. (Felkiáltások a baloldalon: „Kicsit későn!") Az Ádámhoz intézett, levéllel kapcsolatban eljárás indult" meg dr. Szende ellen. Dr. Velcsek ellen a polgármester indít megfelelő eljárást. Hajtogatta, hogy ő szigorú az ifjúsággal szemben, de arra nem kapható, hogy megtorló eszközöket alkalmazzon. (Zaj a baloldalon és fölkiáltások: „A Turul-szövetséggel a végén kiegyezett!") Az egységespartiak, a fajvédők és wolffisták" odaadóan lelkesedtek, tapsoltak kultuszminiszterüknek, aki az izgalomtól kipirultan ült le helyére. Pakots megjegyezte, hogy a diáksapkás ifjúság magatartásához nagyban hozzájárult a kultuszminiszter bizonytalan magatartása. Ezért lehetett az ifjúságot fölbujtani és egy klikk szolgálatába állítani. A miniszteri válasz után odakint nagyobb erővel fognak föllépni azok, akik eddig is mozgatták az ügyet. A tanárok egy része fajbiológiai „világszemléletet" hirdet és ezek gyűlölettel viseltetnek bizonyos vallású hallgatók iránt. (Állandó zaj, közbeszólások az egységes párton és a wolffistáknál.) A miniszter válaszát tudomásul vette. Csilléry is észrevételeket tett a miniszter válaszára, majd nagy zajban kijelentette, hogy a választ nem veszi tudomásul. (Berky egységespárti a wolffistákra mutatva: »Hétfőn ellenzék, kedden kormánypárti!" —, Naggy zaj, közbeszólások.) A kormánypárti tábor tudomásul vette a miniszter válaszát. Ezzel a képviselője« szerdai ülése «félt után 0 órakor véget ért. A főváros munkásügyi bizottsága. 10°l0-es általános munkabéremelés mellett foglalt állást A főváros munkásügyi bizottsága, Borvendég Ferenc tanácsnok elnöklésével ülést tartott, hogy a különböző munkásszervezeteknek a közüzemi munkások helyzete javítása iránt való kérvényeit tárgyalja. Napirend előtt Gál Benő elvtárs kifogásolta, hogy a legutóbbi bérjavítást egyes üzemekben az ideiglenes munkásokra nem terjesztették ki. Szóvátette azt is, hogy az elektromos műveknél 10—15 éves alkalmazottak mellőzésével neveznek ki havidíjasokká 1—2 éves alkalmazottakat. A bizottság előadója elmondotta, hogy a múlt év áprilisa óta a drágulás ez évi január végéig 3,5%-os volt, ennek megfelelően az ügyosztály h%t-és általános munkabéremelést javasolt. Schmarilla Géza elvtárs kifogásolta, hogy az ügyosztály előterjesztése a Vasművek munkabérkimutatásaihoz igazodik, holott ott fizetnek a legrosszabbul, a munkabérek nem érik el a békeérték 50%-át. A főváros munkabérei alatta vannak a középipari munkabéreknek. Javasolta, hogy a bizottság 15%-os általános munkabéremelés iránt tegyen előterjesztést a tanácsnak. Horovicz Gábor elvtárs kifejtette, hogy a magánipar kihasználta a konjunktúra hiányát a munkásság ellen, ugyanezt nem teheti meg a főváros is. .Amikor általános a támadás a közüzemek ellen és ezekkel a támadásokkal a szociáldemokrata párt teljes erejével szembeszáll, ne lehessen sebezhető pontja a közüzemi kérdésnek az a tény, hogy a főváros sem ad tisztességes béreket a munkásoknak. Részletesen foglalkozott Horovicz elvtárs a kocsigyártó, a temetkezési és a fuvartelepi munkások helyzetével. A csengetyűs asszonyok és gyerekek fokozottabb munkabéremelését kérte. Szabó József és Székely János is a 15%-os emelés mellett foglalt állást, majd Steinherz Simon elvtárs javasolta, hogy a remunerációkat ugyanarra az időre kapják meg a munkások, mint a tisztviselők. Tiltakozott az ellen, hogy egyes üzemekben megsértették a munkások szabadságidejére vonatkozóan szerzett jogot, majd javasolta, hogy egy évi szolgálat után 4 napi, 2—1 év után 6 napi, 4—5 év után 8 napi, 5—6 év után 10 napi, 6—8 év után 12 napi, 8—10 nap után 14 napi, Ifi—15 év után 20 napi és 15 évi szolgálaton fölül 30 napi fizetéses szabadságot vezessenek be a munkások részére. Sürgette a nyugdíjkérdés általános rendezését. Andréka Károly kifejtette, hogy szerinte a főváros üzemei a 15%-os munkabéremelést nem bírják el, viszont a 4%-os béremelést ő maga is keveselte és 8%-os általános béremelés iránt tett javaslatot. Dr. Krizs Árpád közvetítő indítványa 10%-os munkabér emelést javasolt. Bérvendég tanácsnok válasza után a bizottság a 10%-os általános béremelést határozta el. Az üzemi szervezet revíziója kapcsán a tanács a nyugdíj és a remuneráció kérdésének rendezésére keretjavaslatot készít. A fuvartelepi csengetyűs asszonyok és gyerekek munkabérét a bizottság nem 10, hanem 50%-kal emelte. A 10%-os emelés kiterjedt autóbuszkalauzokra is. Kihelyezik a fővárosi vámvonalakat A városi vámok a főváros évtizedes fejlődése során a város belső területére kerültek, mert a városokon kívül új városrészek támadtak. Általános lett a panasz, hogy a főváros lakott területén belül szednek vámot és fogyasztási adót. Hosszas sürgetések után a tanács a legutóbbi ülésében elhatározta a vámvonal kihelyezését, a pesti oldalon a főváros politikai határaihoz, a budai részen pedig a földrajzi viszonyok figyelembevételével nagyrészt a főutak torkolatánál állítják föl majd az új vámhatárokat A budapesti bérkocsi Ipartársulat autótaxis szakosztálya szerdán este nagygyűlést tartott és tiltakozott az autórendszámok szaporítása ellen a látogató rendszámok beszolgáltatása nélkül. A nagygyűlés megállapította, hogy a közszükséglet nem indokolja az autótaxik szaporítását. Követelte a nagygyűlés a benzin kincstári részesedésének leszállítását