Népszava, 1927. február (55. évfolyam, 25–47. sz.)

1927-02-17 / 38. szám

a bérük nem emelkedik 960 pengőig­. Ilyen „vigasztalás­" helyett sokkal helyesebb volna, ha a létminimumot ,800 pengőben állapítanák meg és olyan politikai rendszert követnének, amely lehetővé tenné, hogy minden kereső ember túllépje ezt az összeget és beleessék az adózás zónájába. A javaslatba egyébként tu­lajdonképen a helyi önkormányzatok elkobzása és a kormányzati centralizáció további építése van belecsomagolva. A kormány ki akarja építeni diktatórikus hatalmát, teljessé akarja tenni a burkolt fascizmust. Amíg az önkormányzatok bizalmat szállítottak a kor­mánynak, addig nem lépett föl az autonómiák­­bren. Amíg a budapesti városházán az ellen­forradalmi kurzus korlátlan úr volt, a kor­mánynak nem jutott eszébe a közgyűlést meg­rendszabályozni. A kormánynak nem volt szava az ellen, hogy tömegével üldözték ki a tisztviselő­ket, tan­férfiakat. Csak 1925 óta, amikor a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt oda 328 képviselővel be­vonultak, amikor kezdett érvényesülni egy kevés­ szociális belátás, akkor jutott eszébe a kormánynak, hogy rá kell tenni a város nya­kára az istrángot. A diktatúra nem gondol arra, hogy idővel szükség lehet még az ön­kormányzatokra. Ámde az egy rugóra járó szerkezet nem jó, mert az egyetlen rugó elpattanhat, jön az anarchia, megáll a gépezet. (Egy egységes­párti: „Mint 1918-ban!") 1918-at a történe­lem logikus következményének tartom! Bennünket, akik életünk háromnegyed­részét leéltük, még élve fog találni az az állapot, amely 1918-at igazolni fogja! (Ellentmondások. — Zaj a kormánypárti padokon.) Az októberi szabadságjogok, az októberi szociálpolitika nélkül az ország nem lehet életképes. (Nagy mű­ felhá­boro­dás az egységespártiaknál; fölkiáltások. ..Hogy lehet ilyet mondani?!") Október az általános, egyenlő, titkos választójogot, a megértő szociálpolitikát, az egyesülési ás gyülekezési szabadságot jelenti! Az egyetempártiaik, wolffistáik és fajvédők össze-vissza kiáltoznak valamit „az ország tönkretételéről". — Farkas István: Az orszá­got az önök háborúja tette tönkre! — Nagy zaj, az elnök csöndet kér. Propper Sándor: Jogom van októbert di­csérni, mert én annak csak passzív katonája voltam, amíg önök közül számtalan aktív résztvevője volt. (Farkas István: „Tolakodtak a szociáldemokrata párt titkárságánál; mind­egyik állást akart!" — Mala­sits Gáza: „Majd­nem verekedtek a pozíciókért !" — Kábók Lajos: „Nagyon feledékenyek odaát!" — Far­kas István: „Mindenki forradalmár volt!" — Nagy zaj minden oldalon.­ Az önkormányzat megszorításában nagy veszedelmet látok, mert ilyen módon akarja a kormány az önkormány­zatok most még szerényen jelentkező szociál­politikai törekvéseit lehetetlenné tenni. Ha ez nincs így, akkor a belügyminiszter jelentse ki, hogy nincs kifogása a fővárosi, munka­nélküliek segélyezése ellen, nincs kifogása a fővárosi étkeztetési akció ellen és j­elentse ki, hogy nincs kifogása az ellen, a a törvényhatóságok munkásjóléti intéz­ményekre áldoznak. Az önkormányzatok elkobzása helyett arra volna szükség, hogy a kormány gondoskodjék az önkormányzatok újjáalakításáról, még­pedig demokratikus választójog alapján. Az autonómiák ellen irányuló megszorító rendel­kezéseknek az az indító okuk, hogy Budapes­ten kívül újabban körülbelül 30 község kép­viselőtestületébe jutottak be a munkásság em­berei, aminek folytán kezd érvényesülni bizo­nyos szociális érzés. A városok országos kon­gresszusa tiltakozott az önkormányzati jog­nak a javaslatban tervezett megszüntetése ellen. A főváros közgyűlése is követelte, hogy a javaslatból az önkormányzati testületek ház­tartására vonatkozó rendelkezések mellőztesse­nek. Ebben a határozatban a Wolff-párt is részt vett és­­ Wolff Károly itt mégis meg­szavazta az autonómiát letaposó javaslatot. Végül kijelentette Propper elvtárs, hogy miután a javaslat nem tartalmaz adócsökken­tést és azzal a kormány csupán diktatórikus hatalmát akarja még inkább kiépíteni, azt nem fogadja el Ekkor a vitát, magszakították és a legköze­lebbi ülést csütörtök délelőttre tűzték ki, ami­kor folyatják az autonómiaellenes javaslat tárgyalását. Ezután áttértek az interpellációkra és ezek keretében Klebelsberg miniszter nyilatkozott a diáksapkás egyetemi zavargásokról. Erről lapunk­oa és helyén, külön cikkben számo­luunk be. Terjessz! a mlissajlit! NÉPSZAVA 1927 február 17. si diáksapkás egyetemi tüntetéseket. A diáksapkásokkal szemben nema hajlandó megtorló intézkedésre, de Ádám tanárt föltétlenül fel akarja segíteni az egyetemre. A képviselőház szerdai ülésén a napirend után, délután 2 órakor — az ülés addigi lefolyá­sáról lapunk más helyén közlünk tudósítást — áttértek az interpellációkra. Csilléry András wolffista az egyetem autonó­miájának védelme címén interpellációt intézett a kultuszminiszterhez. Hetet-havat összehordott Ádám tanár kinevezése ellen tüntető diáksap­kások, valamint a fajvédő egyetemi profesz­szorok viselt dolgainak védelmére. „Fejtegeté­seit" minden oldalról közbeszólá­sokkal kisérték. Klebelsberg kultuszminiszter egyszerre vála­szolt úgy Pakots Józsefnek a múlt, szerdán, va­lamint Csillérynek ezúttal előterjesztett inter­pellációjára. Azzal kezdte válaszát, hogy a két szélső oldalról politikumot akarnak belevinni az ügybe. Majd megállapította, hogy részben az egy­­ém­i autonómiáról, részben Ádám tanár tudományos érdeméről, végül pedig az ifjúsága a Turul-szövetség magatartásáról van szó. Szé­les alapon foglalkozott az egyetemi autonómia problémájával, hangoztatván, hogy ez az auto­nómia nem terjedhet ki a kormány tanári ki­nevezési jogaira. Az egyetemi alaptörvény nem rendelkezik a tanárok kinevezésére. Hivatkozott precedensekre, többek közt arra, hogy annak idején Eötvös József miniszter is az egyetem megkérdezése nélkül nevezte ki Kerkáp­olyit tanárrá A miniszterek legföljebb meghallgatják az illető fakultást. Fölvetette a bizalmi kérdést: döntsön a törvényhozás abban, hogy helyesen járt-e el Ádám tanár kinevezé­sénél. Ha a képviselőház nem helyesli eljárá­sát, akkor elhagyja a miniszteri széket. De ha helyesli, akkor az orvoskari testület ezzel nem helyezkedhet szembe. Ismertette az egyetem tanácsának és az orvoskari ta­nárságnak ellentétes álláspontját. Az egyetemi tanács fölfogása az volt,, hogy alkotmányosan ellenjegyzett államfői tényről volt szó Ádám kinevezésénél, amelynek ér­vényt kell szerezni. Hangoztatta a tanács, hogy a kinevezésnek a maga részéről érvényt szerzett. Felhívta az egyetemi tanácsot, hogy juttassa Ádám tanárt a rendkívüli tanári jogokhoz. Hívja meg a kari ülésekre, írjon ki számára szigorlatokat és adjon neki kliniká­jára segédszemélyzetet. „Ki volt zárva", hogy a kérdés elmérgesedjék. (Gúnyos fölkiáltások a baloldalon: „Hát nem eléggé mérgesedett el ez az ügyi!") Az egyetemi tanács fölhívta az orvosi kart, h­ogy kötelességét teljesítse Ádám­mal szemben. Bekövetkezett az orvoskari dé­kán lemondása. Az egyetemi tanács a szabály­talan orvoskari határozatot felfüggesztette és az orvosi karhoz biztost küldött ki. A tanács­ biztos Ádám professzor részére szigorlatokat irt ki és miután az orvosi kar nem adott tudomá­nyos segédszemélyzetet Ádámnak, az egye­temi tanács asszisztenseket osztott be a professzor m­ellé. Ezt a tanácsi határozatot megerősítette és keddtől fogva a profesz­sszornak klinikáján rendelkezésre áll a klinikai segédszemélyzet. Ádám tanári jogainak birtokába jutott. Haj­landó az egyetemi autonómiát törvényesen szabályozni. Szemforgató nyilatkozatokat tett a diáksapkásokról. Ha orvosok politikát visz­nek az ifjúság közé, ez az egyetem bezárását vonhatja maga után. A bajtársi szövetségek alapszabályait módosítani fogják. (Felkiáltá­sok a baloldalon: „Kicsit későn!") Az Ádámhoz intézett, levéllel kapcsolatban eljárás indult" meg dr. Szende ellen. Dr. Velcsek ellen a pol­gármester indít megfelelő eljárást. Hajtogatta, hogy ő szigorú az ifjúsággal szemben, de arra nem kapható, hogy megtorló eszközöket alkal­mazzon. (Zaj a baloldalon és fölkiáltások: „A Turul-szövetséggel a végén kiegyezett!") Az egységespartiak, a fajvédők és wolffisták" odaadóan lelkesedtek, tapsoltak kultuszminisz­terüknek, aki az izgalomtól kipirultan ült le helyére. Pakots megjegyezte, hogy a diáksapkás ifjúság magatartásához nagy­ban hozzájárult a kultuszminiszter bizony­talan magatartása. Ezért lehetett az ifjúságot föl­bujtani és egy klikk szolgálatába állítani. A miniszteri válasz után odakint nagyobb erővel fognak föllépni azok, akik eddig is mozgatták az ügyet. A tanárok egy része fajbiológiai „világszemléle­tet" hirdet és ezek gyűlölettel viseltetnek bizonyos vallású hallgatók iránt. (Állandó zaj, közbeszólások az egységes párton és a wolffis­táknál.) A miniszter válaszát tudomásul vette. Csilléry is észrevételeket tett a miniszter vá­laszára, majd nagy zajban kijelentette, hogy a választ nem veszi tudomásul. (Berky egy­ségespárti a wolffistákra mutatva: »Hétfőn ellenzék, kedden kormánypárti!" —, Naggy zaj, közbeszólások.) A kormánypárti tábor tudomásul vette a miniszter válaszát. Ezzel a képviselője« szerdai ülése «félt után 0 órakor véget ért. A főváros munkásügyi bizottsága. 10°l0-es általános munkabéremelés mellett foglalt állást A főváros munkásügyi bizottsága, Borvendég Ferenc tanácsnok elnöklésével ülést tartott, hogy a különböző munkásszervezeteknek a közüzemi munkások helyzete javítása iránt való kérvényeit tárgyalja. Napirend előtt Gál Benő elvtárs kifogásolta, hogy a legutóbbi bér­javítást egyes üzemekben az ideiglenes mun­kásokra nem terjesztették ki. Szóvátette azt is, hogy az elektromos műveknél 10—15 éves al­kalmazottak mellőzésével neveznek ki havi­díjasokká 1—2 éves alkalmazottakat. A bizott­ság előadója elmondotta, hogy a múlt év áprilisa óta a drágulás ez évi január végéig 3,5%-os volt, ennek megfelelően az ügyosztály h%t-és általános munkabéremelést javasolt. Schmarilla Géza elvtárs kifogásolta, h­ogy az ügyosztály előterjesztése a Vasművek munka­bérkimutatásaihoz igazodik, holott ott fizetnek a legrosszabbul, a munkabérek nem­ érik el a békeérték 50%-át. A főváros munkabérei alatta vannak a középipari munkabéreknek. Java­solta, hogy a bizottság 15%-os általános munka­béremelés iránt tegyen előterjesztést a tanács­nak. Horovicz Gábor elvtárs kifejtette, hogy a magánipar kihasználta a konjunktúra hiányát a munkásság ellen, ugyanezt nem teheti meg a főváros is. .Amikor általános a támadás a közüzemek ellen és ezekkel a támadásokkal a szociáldemokrata párt teljes erejével szembe­száll, ne lehessen sebezhető pontja a közüzemi kérdésnek az a tény, hogy a főváros sem ad tisztességes béreket a munkásoknak. Részlete­sen foglalkozott Horovicz elvtárs a kocsi­gyártó, a temetkezési és a fuvartelepi munká­sok helyzetével. A csengetyűs asszonyok és gyerekek fokozottabb munkabéremelését kérte. Szabó József és Székely János is a 15%-os eme­lés mellett foglalt állást, majd Steinherz Simon elvtárs javasolta, hogy a remunerációkat ugyanarra az időre kapják meg a munkások, mint a tisztviselők. Tiltakozott az ellen, hogy egyes üzemekben megsértették a munkások szabadságidejére vonatkozóan szerzett jogot, majd javasolta, hogy egy évi szolgálat után 4 napi, 2—1 év után 6 napi, 4—5 év után 8 napi, 5—6 év után 10 napi, 6—8 év után 12 napi, 8—10 nap után 14 napi, Ifi—15 év után 20 napi és 15 évi szolgálaton fölül 30 napi fizetéses szabadságot vezessenek be a munkások részére. Sürgette a nyugdíjkérdés általános rendezését. Andréka Károly kifejtette, hogy szerinte a fő­város üzemei a 15%-os munkabéremelést nem bírják el, viszont a 4%-os béremelést ő maga is keveselte és 8%-os általános béremelés iránt tett javaslatot. Dr. Krizs Árpád közvetítő indít­ványa 10%-os munkabér emelést javasolt. Bér­vendég tanácsnok válasza után a bizottság a 10%-os általános béremelést határozta el. Az üzemi szervezet revíziója kapcsán a tanács a nyugdíj és a remuneráció kérdésének rendezé­sére keret­javaslatot készít. A fuvartelepi csen­getyűs asszonyok és gyerekek munkabérét a bizottság nem 10, hanem 50%-kal emelte. A 10%-os emelés kiterjed­t autóbuszkalau­zokra is. Kihelyezik a fővárosi vámvonalakat A vá­rosi vámok a főváros évtizedes fejlődése so­rán a város belső területére kerültek, mert a városokon kívü­l új városrészek támadtak. Ál­talános lett a panasz, hogy a főváros lakott területén belül szednek vámot és fogyasztási adót. Hosszas sürgetések után a tanács a leg­utóbbi ülésében elhatározta a vámvonal ki­helyezését, a pesti oldalon a főváros politikai határaihoz, a budai részen pedig a földrajzi viszonyok figyelembevételével nagyrészt a fő­utak torkolatánál állítják föl­­ majd az új vámhatárokat A budapesti bérkocsi Ipartársulat autótaxis szakosztálya szerdán este nagygyűlést tartott és tiltakozott az autórendszámok szaporítása ellen a látogató rendszámok beszolgáltatása nélkül. A nagygyűlés megállapította, hogy a közszükséglet nem indokolja az autótaxik sza­porítását. Követelte a nagygyűlés a benzin kincstári részesedésének leszállítását

Next