Népszava, 1927. június (55. évfolyam, 123–145. sz.)

1927-06-01 / 123. szám

10 helte meg e­ címeken a vagyontalan néprétege­ket. Egyébként e kilenc hónap alatt az állam bevételei 88,8 millió pengővel haladták meg a havi költségvetésekben előirányzott összegeket. Az ország külkereskedelmi mérlege válto­zatlanul meglehetősen nagy hiányt mutat, így ez OT januárjában, februárjában és márciusá­ban összesen 251.2 millió pengő értékű árut hoztak be az országba és csak 176.4 millió pengő értékű árut vittek ki. E három hónap alatt tehát a külkereskedelmi deficit 74.8 mil­lió pengő volt. A kenyéruzsora újabb fokozásáról is jelentést tesz Bud miniszter, amennyiben megállapítja, hogy a létfentartási költségek indexszáma áp­rilisban ismét három ponttal, 108-ról 111-re emelkedett, ami „az élelmezés költségeinek nö­vekedésére vezethető vissza­". Az élet megnehezülése, az élelmicikkek drá­gulása természetesen kifejezésre jut a zá­logházak forgalmának újabb felélénkülé­sében. Ha az üzleti, a gazdasági élet terén általános is a pangás, annál nagyobb forgalomnak ör­vendenek — a kormány gazdasági politikája folytán — a zálogházak. Áprilisban a külön­böző zálogházakban 120.396 zálogtárgyat he­lyeztek el és e hónapban viszont csak 110.233 zálogkiváltás történt, úgy, hogy a zálogházak amúgy is zsúfolt raktára még zsúfoltabbá lett. Az elhelyezett zálogtárgyak közül 2815 került önkéntes árverésre, 3259 pedig kényszerárve­résre. Amikor az elszegényedés ilyen nagy, ilyen ijesztő és általános méreteket ölt, ugyanakkor van ebben az országban egy kiváltságos réteg, amely vagyon fölöslegét egyre tovább szaporíthatja és amelynek a takarékokban heverő tőkéi egyre szaporábban fiadzanak meg. Erről tesz tanúságot a Rudi-jelentés, amikor megállapítja, hogy a postatakarékpénztárnál és a főváros 13 legnagyobb pénzintézeténél el­helyezett takarékbetétek álladéka áprilisban 18,9 millió pengővel 295 millió pengőre, a folyó­számlabetétek összege pedig 532 millió pengő­ről 571,6 millió pengőre emelkedett. Áprilisban egyébként összesen 32 csődöt és 77 kényszeregyezséget­ jelentettek be, úgy, hogy a hivatalosan följegyzett fizetésképtelen­ségek esete 100 volt. A zalaegerszegi nyiltszavazásos terror másos­ík kiadátsait kedden rendezték meg, miután az első kiadású zalaegerszegi „választásnak" az lett az ered­ítménye, hogy a közigazgatási bíróság kényte­len volt a képviselővé kinevezett egységespárti báró Kray István mandátumát megsemmisí­teni. Ez azonban nem gátolta meg a kormányt abban, hogy újra Kray Istvánt jelölje a pár­tonkívüli Farkas Tiborral szemben, aki az ál­talános haj­tó­vadászaton történt választási visszaélések­­miatt Kray, mandátumát megpeti­cionálta. Már a nyíltszavazásos választást megelőzően kolpor­tálták a zalai főispánnak azt a kijelentését, hogy a kormány presztízs­kérdésnek tartja, hogy ismét báró Kraynak kell megkapnia a zalaegerszegi mandátumot és így Farkas Tiborból semmiesetre sem lehet képviselő. Ennek jegyében indult meg azután az úgynevezett nyiltszavazásos választás a zalaegerszegi kerületben, amelyhez 72 község tartozik és amelyet ez alkalomra a kivezényelt csendőrség és katonaság valósággal megszállás alatt tartott. A nyiltszavazásos terror során Parkas Ti­bor­ék ismét nagy anyagot gyűjtöttek­­— az ujabb petícióhoz. A nyíltszavazásos erőszak eredményéről egyébként az éjszakai órákban jelentik, hogy báró Kray István egységes pártit 7327 szava­zattal Farkas Tibor pártonkívüli 5664 szava­zatával szemben képviselővé választották. Az angol köztisztviselők nem csatlakozhat­nak a munkásokhoz. Legalább az angol alsó-H­áz konzervatív többségének ez a kívánsága. Amint Londonból táviratozzák, az alsóház 201 szavazattal 109 ellenében elvetette a munkás­párt egyik módosító indítványát, amelyben a munkáspárt azt javasolta, hogy töröljék a szakszervezeti reformjavaslat ötödik szakaszát. Ez a szakasz a köztisztviselők szakszervezeti jogait tárgyalja és többek között kiköti, hogy a köztisztviselők nem lehetnek tagjai oly szer­vezeteknek, amelyek az általános szakszervezeti szövetség kötelékébe tartoznak. Churchill pénz­ügyminiszter a vita folyamán hangsúlyozta, hogy a kormány a köztisztviselőknek is módot kíván nyújtani anyagi panaszaik és esetleges követeléseik érvényesítésére és éppen ezért döntőbíróságokat fog fölállítani a köztisztvise­lők kívánságainak fölülbírálására. A­ döntő­bíróságok határozatainak kötelező erejük lesz. Természetesem az alsóház határozata még na­gyon messze esik a végrehajtástól. NÉPSZAVA 1927 június 2. Az európai reakció sakkhúzásai* (II.) Anglia, a föld leghatalmasabb világ­birodalmának szíve, megszakítja a diplomáciai viszont a föld egy másik hatalmas világbiro­dalmával, Oroszországgal, a londoni kormány kiutasítja Moszkva ügyvivőit Angliából, a párisi militaristák erődített várrá alakítják át Franciaországot, újjászervezik a francia had­sereget, Németországban seregszemlét tartanak a szélsőjobboldal titokban fegyverkező hívei, az orosz hadügyi népbiztos komolyan beszél egy európai háború lehetőségéről, az olasz dik­tátor pedig szinte naptárszerű pontossággal jelöli meg azt az időt, amidőn a fascista had­sereg nemzetközi akcióba fog lépni. A Bal­kánon borotvaélen táncol a béke. Albániában stratégiai utakat építenek Jugoszlávia felé, a határmenti területek albán népviseletbe öltöz­tetett fascista katonákkal vannak tele, a jugo­szláv arzenálok megfeszített erővel dolgoznak, Romániában egy történelmi ambícióktól duz­zadó királyné haldokló férjének ágya mellett katonákkal tanácskozik, a Dnyeszter túlsó partján hadilétszámra emelik a hadtesteket, a balti országokban gyanús készülődések észlel­hetők, a megcsonkított Magyarországon pedig Bethlen István gróf szónoki frázisok rakétái­nak világítása mellett jelenti be az aktív kül­politikát. Az ember bámulva dörzsöli a szemeit és el­képedve kérdezi, hogy mi történik ebben a sze­rencsétlen világrészben. Meghibbant-e a népek sorsát irányító államférfiak agyveleje, hogy kilenc évvel a világháború befejezése után új vérontásra készülődnek, meghalt-e az európai lelkiismeret, hogy bénán és tétlenül tűri ezeket az előkészületeket, kiveszett-e a józan gondol­kodás az európai fejekből, hogy újra háború­tervek­ keringenek a levegőben és az agyvelők­ben? E sorok írása közben a francia flotta egy része üdvlövések durrogása közt köt ki az an­gol partokon, az angol imperializmus hívei a régi fegyverbarátság hangoztatásával hívják bankettre a francia tengerészet tisztjeit és mi­alatt a csordulásig telt poharakban gyöngyöző pezsgő habzik, a kótyagos agyvelőkben há­borús gondolatok forrnak és a poharak csen­gésének hangján túl öldökléshez szokott ad­mirálisok ágyuk dörgéséről álmodnak. Mi történik itt Európában, mi lelte az em­bereket, hogy a leszerelésnek ezernyi frázisa után, a világgazdasági konferencia csengő formuláinak nyomában, néhány héttel a ten­geri leszerelésre vonatkozó konferencia meg­nyitása előtt ilyen vérszagú feszültséggel van teli a levegő, milyen őrület fokozza paroxiz­mussá ennek a veszni induló világr­észnek a betegségét, hogy a világháborúnak még be sem gyógyult sebei mellé új sebeket akarnak ütni ennek az elvénült földrésznek sajgó tes­tén? Megkíséreljü­k, hogy választ adjunk ezekre a reszkető kérdésekre, választ, amely talán kissé meglepőnek fog tűnni, de amely véleményünk szerint egyszerű megoldását adja a szörnyen komplikált színben föltűnő helyzetnek. Az a fegyvercsörtetés, amely ma ideges izga­lomba hozza az európai dobhártyákat, nem egyéb, mint közönséges komédia. Az európai reakció egyes csoportjainak eszük ágában sincs háborúval támadni a többire — legalább is nem a következő 10 esztendőben —, hiszen maga Mussolini is csak az 1935 és 1940 közötti időre jósolja az európai háború kitörését. Nem is valószínű, hogy ezen időpont előtt komolyan szó lehessen egy európai háborúról, mert szinte kizártnak kell tartanunk, hogy azt a generációt, amely egyszer megkóstolta a há­ború borzalmait, könnyű szerrel újra a lövész­árokba lehetne küldeni. A történelem azt ta­nítja, hogy amidőn az államférfiak és a kato­nák valóban háborúra készülnek, a szájuk csö­pög a béke malasztjától és önként adódik a föltevés, hogy most, amidőn, mondhatni, erő­szakosan táplálják a háborús pánikot, nem őszintén beszélnek a népek sorsát irányító ha­talmasságok, hanem komédiáznak. Mi a célja ennek a komédiának, miért nyug­talanítják különböző sakkbúzásokkal a világot, miért remegtetik Európa idegeit, miért festik a falra a háború borzalmas rémét? Nem osztjuk azok nézetét, akik attól félnek, hogy Anglia fegyveres táborba akarja toborozni Európa férfinépét és támadó háborúra vinni a végtelen orosz birodalom ellen. Nem osztjuk ezt a nézetet, mert ez a támadó háború olyan képtelenség lenne, amelyre nem vállalkozhatik a hűvös és józan angol diplomácia. A háborús zenébena tehát más célokat szolgál, a fegyve­reket más ellenség ellen fenik, az európai reakciónak más céljai vannak. Európa népei sokat véreztek a héliom alatt, de sokat is tanultak a há­ború borzalmas évei­ben és még többet a háborút követő forradalmi periódusban. Megtanulták­, hogy az a rendszer, amely dúskáló kevesek lábainál éhezni hagyja a milliókat, amely a termelés rendszer­telenségén k keresztül rendszeresen zsákmá­nyolja ki az emberi értékek igazi termelőit, amely gyönyörű frázisokat zeng az emberi élet értékéről, de időről-időre automatikusan kirobbantja a milliók halálát jelentő háború­kat. Európa népei megtanulták, hogy ez a rend­szer csak addig él, addig áll, amíg a nép­milliók tehetetlensége alátámasztja, de össze­omlik menthetetlenül, mihelyt e milliók ön­tudatra ébrednek, megmozdulnak és új ala­pokra akarják fektetni sorsuk jövőbeli épü­letét Az öntudatra ébredés, a megmozdulás folya­matban van. Ez a folyamat élénkebb most, mint a háború előtti években volt, nem olyan eruptív, de makacsabb és öntudatosabb, mint a háborút követő forradalmi periódusban, ez a folyamat nem a hirtelen föllángoló, érté­keket rombadöntő, új intézményeket máról­holnapra életre hívó, azután pedig ellanyhuló forradalmi lendület, hanem egy meggondol­tabb, lassúbb, de épp ezért föltartóztathatatla­nabb folyamat, amely fokozatosan akarja és fogja átalakítani a világot, újjá, szebbé, bol­dogabbá, emberibbé, nem egyes kiváltságosak, hanem mindenki számára. Ezt a folyamatot látja ijedten az európai reakció, ezt a folyamatot akarja föltartóztatni a háborús hítek­ recsegő trombitáival, ez ellen a folyamat ellen fegyverkezik a belső reakció, amely külső veszedelmekre mutat, de belső félelemtől reszket. A mai helyzetben az európai reakció egyes csoportjai nem egymás ellen akarnak támadni, hanem az öntudatra ébredő népet akarják leszorítani a fegyverek egyre sűrűbbé váló erejével. Balga törekvés! Fegyverrel csak fegyverek ellen lehet küzdeni, a népmilliók öntudata azonban nem fegyverrel tör utat magának a napfény felé, nem erőszak­kal akarja megvalósítani céljait, hanem a tanulás, a tanítás, a szervezkedés, a szervezés, a meggyőzés és a meggyőződés ellenállhatat­lan erejével. Ezekkel az erőkkel szemben pe­dig meddő minden fegyverkezés. Ezekkel az erőkkel szemben hiába akarja a római diktá­tor fegyveres repülőgépek mérhetetlen zajával elsötétíteni a napot a földön, mert ezek az erők maguk jelentik a világosságot, a győzelmet, az életet, amellyel szemben meddők maradnak az európai reakció sakkhútásai. A itáüwmimé® Resionete a rendezőgárdáital­. A­ pártvezetőség keddi ülésében megállapí­totta, hogy a vasárnapi tattersalli népgyűlés rendjének, nemkülönben a gyűlés színhelyéről való elvonulás rendjének fentartásá­ban a ren­dezőgárda kiválóan közreműködött. Ezért a pártvez­etőség a rendezőgárda tagjainak és mindazoknak az elvtársaknak, akik a rend és a fegyelem föntartásában segédkeztek, elv­társi köszönetét fejezi ki. Peyer elvtárs „Lägten" az összeférhetetle­sségi zsűri érii majd. Emlékezetes, hogy a kormánypárttal történt megegyezés alapján Gaál Gaszton nagy agrá­rius összeférhetetlenségi bejelentést tett Peyer elvtárs ellen az Internacionálé végrehajtó­bizottságának párisi ülésén kibocsátott kiált­ványa miatt. Ezt a bejelentést átutalták a kép­viselőház összeférhetetlenségi állandó bizott­ságához. Utóbb azután kiderült, hogy a ház­szabályok nem intézkednek arra nézve, hogy ilyen bejelentések ügyében az összeférhetetlen­ségi állandó bizottságnak, vagy pedig az össze­férhetetlenségi zsűrinek kell-e döntenie. Ezért a képviselőház elnöke kedden pártközi értekez­letet hívott egybe, hogy ebben a kérdésben a különböző pártok képviselői állást foglaljanak. A párt­közi értekezleten elfogadták a Ház el­nökének azt az előterjesztését, hogy ilyen ügyekben az összeférhetetlenségi állandó bi­zottság legyen hivatott az ügyek előkészítésére, az ítéletet pedig az összeférhetetlenségi zsűri hozza meg. Az elnök tehát ilyen értelemben tesz majd javaslatot a képviselőháznak. ^rVWl/WVW- VIVUVWJVUVWWJV\ÍW\IWl/V\:WUN/l'WUWV\A/l Az albánok is kémet fogtak. A belgrádi ,"Politika" durazzoi jelentése szerint az albán hatóságok letartóztatták a tiranai jugoszláv követség tolmácsát, egy szerb születésű albán állampolgárt, aki állítólag kémkedést folyta­tott Jugoszlávia javára. A lap szerint a letar­tóztatásnak súlyos politikai következményei lesznek a w-gozzláv­alben visszat illetően.

Next