Népszava, 1927. július (55. évfolyam, 146–172. sz.)

1927-07-24 / 166. szám

ID vagyis pontosan hétszeresére duzzadt a poli­tikai bűncselekményekért elítéltek száma. Még csak egyet! Ugyancsak a most megjelenő statisztikai évkönyv adatai alapján a hatósági munka­közvetítőknél munkát keresett elhelyezést talált munkások száma ötven fillér és egy ember exisztenciája. Minden igazán jóindulatu ember utálja a koldulást és az alamizsnaadást. Bernard Shaw: A Körúton valami toprongyos ember nagyot köszön nekem és alázatosan megkérdezi, hogy emlékezem-e őrá? Nem emlékeztem. Erre elmondotta, hogy ő az a bizonyos Ta­kács, akinek oly sok kenyeret adtam a pest­vidéki börtönben, ami meglehetősen veszedel­mes jótékonykodás volt, mert „tettenérés" ese­tén mindkettőnket megbüntették volna. Hát innen az ismeretségünk. Homályosan derengeni kezdett bennem az emlékezés... ez az a szerencsétlen flótás, aki egy hideg őszi éjjelen ruhát lopott. A ruha­darab rendőri felöltő volt, amit magára terí­tett és így öt perc­ múlva le volt leplezve a tol­vaj. A bíróságtól egyenesen azt ké­rte, hogy minél szigorúbban ítéljék el, mert a börtönben legalább lesz lakása, ruhája és élelme. A sza­bad életben ugyanis nincs mit keresnie, mert egyedülálló hadirokkant, aki nem tud dolgozni és rokkantsegélyéből nem tud­ megélni. Kérdésemre elmondja, hogy szabadulása óta az óbud­ai téglaégető kemencékben hál, a raz­zia sem törődik vele. Autómosással foglalkozik, ha akad ilyen munka. Most munkanélküli, pedig lehetne­ egy jó állása, ha ki tudna menni "Albertfalvára valami vegyészeti gyárba, ah­ol­­heti 24 pengőt kaphatna, mint autómosó. De gyalogosan, rossz cipőben, üres gyomorral, szédülő fejjel nem mer nekivágni az útnak. Dímert Ellék­re, két­­villam­­osátszál­lójegy­re­­ volna szüksége és meg tudna teremteni egy biztos exisztenciát. ötven fillér hiányában oda­isvész az állás.­­ Gyanakodtam. Várjon ez az emberroncs nem ! pálinkamámorra akarja-e költeni a kikoldult­­ filléreket? Tiltakozott. Bizonyítékul rám lehelt, valóban nem alkoholszagú. Átadtam neki az ötven fillért, hogy exisz­tenciát biztosíthasson magának. Megígértet­tem vele, hogy néhány hét múlva jelentkezzék nálam. Látni akarom, hogy miként boldogít ebben az életben egy munkást az én ötven fillérem. Majdnem kezet csókolt, annyira hálál­kodott az ötven fillérért... Ez gyanús volt előttem, ilyet nem tesz egy szervezett munkás az éhenhalás előtt, se. Több pénzem nekem sem volt, gyalogosan botorkáltam haza Angyalföldre. Azóta, ha zugkocsmák előtt vitt el az utam, mindig rettegtem, hogy a Takácsot látom bent iddogálni.Nem akartam neki hinni. Az Alkohol és a Züllés hátha erőseb­bek, mint ő és maguk-ik sz, rántják. Tegnap aztán ismét találkoztunk. Rendesen kiöltözködve eljött hozzám látogatóba. Vissza akarta adni az ötven fillért kamatostól, tíz­szeresen, húszszorosan. Több pénze volt, mint nekem, sőt kölcsönt is kérhettem volna tőle. Magamban bocsánatot kértem tőle a meg­gyanusításért, azért, mert föltételeztem róla, hogy ötven fillérért ebben a magyar életben úgy sem tud exisztenciát teremteni magának. Andorka Dezső: 1923-ba n 104.579 51588 1924-ben 105.314 49.434 1925-ben­­-1 98.340 39.451 Nincs tovább! A magyar-csehszlovák kereskedelmi szerző­dés életbeléptetését szombatra várták a kapi­talista érdekeltségek. Ez azonban elmaradt, a magyar és csehszlovák kormányok­­ egyelőre csak a szerződési példányokat cserélték ki. Amint a kormány köréből közlik, a szerződés augusztus 6-án lép életbe. Berlinben kitört a sztrájk a vasáruiparban. Berlinből érkezett, távirat szerint a vasáru­iparban immár hetek óta húzódó bérharc szombaton váratlanul sztrájkban robbant ki. A vasárumunkások szakszervezete péntek este idést tartott, amelyen szavazásra tették föl az indítványt, vájjon sztrájkba lépjenek-e a mun­kások vagy sem. A tagok óriási többséggel a sztrájk mellett döntöttek, amely a határozat értelmében szombaton reggel már meg is kez­­dőd­t. NÉPSZAVA A nagy dán író 70. születésnapjára, Henrik Pontorppidán ma, július 24-én hetven­éves. Ez a név idegenül hangzik nálunk, jól­lehet már tíz esztendő előtt megkapta a Nobel­díjat. Különös, hogy amíg a különféle reklám és egyéb regények hétről-hétre ostromolják az olvasót, addig az északi írók részére nincs tér. Knut Hamsunt ismerjük, a dánok közül Ban­got. De nem ismerjük a nagy szocialista dán költőt, Naxot, aki a munkásmozgalom eposzát, Pellét írta meg. Nem ismerjük a másik nagy munkásköltőt, Aakjaert, és nem ismerjük Pontoppidánt sem, aki megnyitotta a dán iro­dalom kapuját az új gondolatok, törekvések és az új társadalom új emberei részére. Magyar nyelven mindössze két novellája jelent meg. A dánok, a norvégek és svédek egész sor ki­tűnő izőt adtak a legújabb időiben is világiro­dalmának... Hogy Dánia a demokrácia igazi hazája lehetett, azt elsősorban íróinak köszön­heti s köztük az első hely Pontoppidont illeti. Fredericában született 1857 július 24-én papi családból. A származás fontos. A tapasztalat azt mutatja­, hogy a papi családból származott, vagy a papi környezetben élő gyermekek vagy buzgó továbbszármaztatói lesznek az egyházi dogmáknak, vagy éles ellentétbe kerülnek azok­kal. Pontoppidon az utóbbiak közé tartozik. A paplakban eltöltött zárt, rideg élet kihívja benne nem a szószerinti úgynevezett forradal­márt, hanem ennél többet, az élet könyörtelen ismerőjét. És ezt a könyörtelen életismeretet származtatta tovább, hozzászoktatva népét, a dán népet, az igazsághoz, a látáshoz. Meg kell látni a nyomasztó terheket, amelyek szinte rá­nehezedve a népre, nem engedik élni. A hagyo­mányokhoz való görcsös ragaszkodás álmodo­zóvá, cselekedetre képtelenné teszi a népet. Ez pedig a pusztulás. Regényalakjai közül a leg­nagyobb. Szerencsés Péter, már kitör a hagyo­mányok bilincseiből, de még nem elég erős arra, hogy teljesen megszabaduljon és visszatérve oda, egy fényesen ívelő pályát szakít meg.­­ Élete változatosan indul. Leteszi az érettségit, majd a technikai főiskolára megy. De csalódik a főiskola szellemében. Untatja a sok szürke előadás. Otthagyja az intézetet és vidékre megy tanítónak. Az itt eltöltött néhány évnek sokat köszönhet. Eddig a népet csak a vásárok­­ból ismerte, most együtt él vele, megismeri s az irodalom­ nagyon sokat, köszönhet ennek a megismerésnek. Ebből, az időből két érdekes följegyzést olvasunk"róla. Egyszer azt mondja a gyermekeknek: — Eleget tanultatok Odin-ról — a­ germán mitológia istene —, most majd a kályháról fogunk tanulni. A másik, hogy a föld keletke­zését a bibliával ellentétesen magyarázta. Innen eltávozott, elvett­ egy parasztleányt, egy darabig vidéken lakott, majd Kopenhágába költözött. Irodalmi munkásságának egyik leg­jellemzőbb terméke Sasút című története. A paplakban nyírott szárnyú sasmadár él. A pap meghal s a­ madárról mindenki megfeledkezik. A szárnya kinő. Elröpül. Majd visszavágyódik s visszaröpül a régi udvarra- A kocsis azt hiszi róla, hogy csirkét akar elorozni, agyon­lövi. Mindnyájan sastojásban kelünk ki, de ketrecben növünk. Ezzel élesen jellemezte az embert, akit a szokások, hagyományok nem engednek élni, nem engednek emberré válni. Ezután egymásután jelennek meg munkái: Falusi képek (1883), Kunyhók között (1887) címü munkáiban a szegények vergődését irja meg. Ifjú szerelem címü munkája a magányo­sok, a némán szenvedők könyve. A Felhők­ben a demokrácia gyávaságát írja meg. A szabadság szelleme a szegényeké — mondja ebben a­ munkában. Legnagyobb munkái: ígéret földje, Szeren­csés Péter, Halottak országa. Ezek közül Szerencsés Péter a legjellegzete­sebb és legátfogóbb. Egy pap fia, aki szakít minden hagyománnyal. Nekivág az életnek, nagy tervekkel megy a mérnöki pályára, be-, kerül a­ városi élet forgatagába, ismeretséget köt a gazdag zsidó bankárcsaláddal, pénze van, vőlegénye lesz a gazdag leánynak, a víz­szabályozási tervére társaság alakul s akkor hazamegy apja temetésére , az anyaföld otthontartja. Elvágja a szép pálya fonalát, különös ember, rakoncátlan fiú, éjjel elszökik a házból, nem szeret imádkozni, nem fogad el semmit, ami a múlthoz köti s amikor az apja temetése után emlékül megkapja az ezüst­órát, otthonhagyja. És a végén mégis otthon­ra arad. De itt nincs vége a történetnek. El­veszi egy falusi pap leányát, de amikor bajba kerül, eltávozik tőlük, az asszony máshoz a megy s ő egy kis­ falusban húzódik meg. Itt éri utól a halál. A múlt és jelen küzködik itt, a falu és a város embere, a szabad sas, a ketrecben élő nyitottszárnyú sassal. Nagy ízó. A legnagyobb a ma élők között. Előtte álmodozás a dán irodalom. Ő az életbe nézett és utána lépett a többi. A kis Dánia na­gyot jelent Európában, amelyik nemzetnek ilyen írója van, az nem kis nemzet. Nemzeti író és emberi: Dániáé és mindenkié. A dán irodalomban nincsenek már kiagyaló írók, ott nem riportokat írnak novellák és regények címen, hanem az élet m­élységeit kut­atják föl. 1927 július 24. Amikor a Nobel-díjat 1917-ben megkapta, a népies költészet győzelmének tulajdonította, amelynek ő csak kis dán istápolója. Nem harsonnázzák a születése napját, nem is írnak róla érdekes riportokat, de aki csak egy kis munkáját is elolvassa, felejthetetlen élménye marad. ||||||||| K. M. Miért a kávéházak„hideg" rendelete? Rendünk legfőbb őrsége megint meglepte a közönséget egy rendelettel. Azt pedig tudjuk az utóbbi esztendőik tapasztalatai után, hogy az ilyen irányú meglepetések a főkapitányság részéről nem mindig szokták éppen kellemes hangulatba ringatni a közönséget, ellenben an­nál több bosszússágra, fölháborodásra adta­k alkalmat. No meg egy kis fanyar komikumra is. Ezúttal nem a képekkel, szobrokkal, szín­darabokkal szemben állott ki egy kis erkölcs­védelemre a rend fegyveres készültsége, hanem az élelmezési frontra irányította alkotó tevé­kenységeit De ezúttal nem a drágaság ellen szállít harcba a főkapitányság, hanem a kávé­házi meleg ételek kiszolgálását találta meg­reformálandónak. Ismeretes, hogy a főkapi­tányság legutóbbi rendeletében megtiltotta a kávéházaiénak, hogy éjjel 2 óra után meleg ételt szolgáljanak ki a közönségnek. Mindenek­előtt azt kell megvizsgálni, hogy miféle köz-, vagy egyéb érdekeltség késztette a főkapitány­ságot erre a lépésre. Hiába törjük azonban a fejünket, hogy megtaláljuk az okát ennek az intézkedésnek, sehogy sem tudunk rájönni. Azt hisszük azonban, hogyha magát a főkapitány­ságot kérdeznék meg, hasonló helyzetbe ke­rülne. Kétségtelen, hogy ez a rendelet nem kellett senkinek, nincsen semmi értelme, célja, haszna, ellenben alkalmas arra, hogy a közön­ség bizonyos rétegének nemcsak bosszantó kel­lemetlenséget, hanem többletkiadást okozzon. Igaz, hogy a vendéglősök már régebben kérték azt, hogy tiltsák meg a kávéházaknak a meleg ételek kiszolgálását. Nem tudjuk azonban, hogy mi hasznuk lehet most már a vendéglősök­nek ebből a rendeletből, ammikor ők 2 órakor már bezárják helyiségeiket és így nekik anyagi szempontból igazán mindegy, hogy 2 óra után mit szolgálnak föl a kávéházakban. A vendég­lősöknek tehát nem volt érdekükben ennek a­­rendeletnek a kiadása. A kávéházaknak ugyan­csak nem. Ellenben egész sereg éjszaka dol­gozó embert meszakadályoz ez a főkapitányi rendelet abban, hogy munkája végeztével meleg ételhez jusson. Márpedig tudjuk, hogy a fővárosban sokszázra megy az olyan emberek száma, akik éjszaka kénytelenek dol­gozni. Milyen indokból fosztja meg a főkapi­tányság ezeket az embereket attól a lehetőség-­­től, hogy az olcsóbb és ízletesebb meleg ételhez hozzájussanak? Meant abban például már volna észszerűség, ha a főkapitányság megtiltaná éjjel 2 óra után az alkohol kimérését. De miért kell a levestől eltiltani az embereket, hiszen ettől még nem rúgott be senki! Mi lehet a titka tehát a rendelet kiadásának, amikor­­nem hasz­nál senkinek, ellenben OK&K ö öreg embernek árt. Nem hinnők, hogy Cz. lett volna éppen a célja a főkapitányságnak. Vissza kell tehát vonni, ezt a rendeletet, amely tipikus példája annak, amikor meggondolás nélkül csinálnak valamit valakik csak éppen azért, mert nincsen egyéb dolguk. Pregfint pusztít az árvíz Németországban. fóagy­alk­ar Pössagen. Drezdából jelentik: Az Elba völgyében az ár­víz ismét nagy pusztítást okozott. Egész falvak el vannak zárva a forgalomtól és csak hajón vagy csónakon közelíthetők meg. Az úgyneve­zett Altmarktban 100.000 hold termőföld került víz alá. Tömérdek mar­hát a magasan fekvő helyekre kellett fölhajtani, hogy bele ne fúlja­nak a hullámokba. A répa- és burgonyatermés elpusztult. Osterburg városa majdnem teljesen víz alá került. A Lüchow—Schmardau-i vici­nális vasút töltéseit jóformán elmosta az ára­dat. A Fekete-Elster gátszakadásáról a követ­kezőket jelentik: A gátszakadás helyétől fo­lyammentén lefelé elhelyezett erősítéseket a hatalmas víznyomás magával sodorta. A gát bezárásának munkálatait ez körülbelül hu­szonnégy órával késlelteti. Az ár tovább terjed a réteken. Helyenként jégeső és zivatar fo­kozza a kárt.­­ Bécsből jelentik: Bécsben és környékén szombaton délután heves vihar tom­bolt. Az eső záporként zuhog. A szél ereje oly nagy volt, hogy fákat és távirópóznákat döntött ki, sokhelyütt forgalmi akadályokat okozott. A vihar keleti irányban volult tovább. Mexikó kormányának válasza a puertói kon­zul megtámadása ügyében. A Wolff-ü­gynökség mexikói távirata jelenti: A mexikói külügyi hivatal az amerikai követséghez intézett jegy­zékében sajnálkozását nyilvánítja amiatt, hogy, Puertóban az amerikai konzult megtámadták, egyben szigorú vizsgálatot helyez kilátásba.

Next