Népszava, 1927. szeptember (55. évfolyam, 197–221. sz.)
1927-09-01 / 197. szám
SLV. évfolyam, 197. szám, Budapest, 1927 szeptember 1. csütörtök MM AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ________ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám _ - - _ József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT— KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP *DN1 ^ Ára 1® fillér ip Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 150 ck. vas, 2 ék. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 a Trianon és a szoci Akik hazudni akarnak", azok nem törődnek az igazsággal. Akik célzatos tudatossággal elferdítik a való tényeket, azok elé hiába tárjuk a megcáfolhatatlan érvek sokaságát, ahol a politika üzletté fajul, ahol az elvtelenség és alávalóság nem megbecstelenítő, ott meddő az igazság ereje, ott a politikai harc tisztességes eszközeivel harcolni legalább is naivság. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt már számtalanszor kinyilatkoztatta, hogy helytelennek, igazságtalannak tartja a trianoni erőszakos békét. A világháborúban győztes hatalmak a legnagyobb felületességgel és az igazság megcsúfolásával kényszerítették Magyarországra ennek a békeszerződésnek elfogadását és olyan területeket ragasztottak más államokhoz, amelyeknek lakossága teljesen vagy túlnyomó részben magyar volt. A trianoni szerződés ellentétben állt azokkal az elvekkel is, amelyeket az antanthatalmak a háború idején hirdettek, mert erről a békediktátumról senki sem mondhatja el, hogy figyelembe vette a népek önrendelkező jogát. A magyar szociáldemokraták állásfoglalását lényegesen megkönnyítette, hogy a Szocialista Internacionálé szintén az erőszakos békediktátumok ellen foglalt állást, ami azt jelenti, hogy még a győztes államok szociáldemokratái is elítélik azokat az erőszakos békeszerződéseket, amelyek a régi igazságtalanságok orvoslása helyett, a demokratikus elvek figyelembevétele nélkül, újabb igazságtalanságokkal haragították egymásellen a különböző nemzeteket. Mindebből az következik, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak nem volt semmi oka arra, hogy az úgynevezett Rothermere-akció ellen állást foglaljon. Azt készséggel elismerjük, hogy nem fogadtuk ezt az akciót olyan rajongó lelkesedéssel, mint a polgári lapok, mert már eleve is tisztábanvoltunk azzal, hogy a jelentőségét erősen túlozzák, hogy ez az újságakció nem valósíthatja meg azokat a reménységeket, amelyek a nyomában jártak. Tárgyilagosan ismertettük mindazt, ami ezzel az akcióval kapcsolatban az olvasókat érdekelhette s magától értetődően az ellenkező, sőt a támadó véleményeknek is helyet adtunk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy magát az akciót támadtuk. Erre annál kevésbé volt okunk, mert, ismételjük, magunk is elkerülhetetlennek tartjuk a trianoni békediktátum revízióját. De mindez nem jelenti azt, hogy most már tűzön-vizen keresztül arra esküdjünk, amit Bothermere kinyilatkoztat és egyenesen szégyenletes volna, ha szó nélkül hagyjuk azt az újságcikket, amelyben a nevezett lord valóságos imádattal dicsőíti az olasz szabadság elnyomóját és a fascista diktatúra megalapítóját. A kormány félhivatalosa megengedheti magának azt a fényűzést, hogy a gyilkos terrorista fascizmust rokonszenvesnek tartja, de ha a feje tetején táncol, akkor sem fogja azt elérni, hogy Mussolini urat, ezt a véreskezű diktátort követendő példakép gyanánt állítsuk olvasóink elé. Bothermere úr rajonghat Mussoliniért és mivel a rokonlelkek találkoznak, a kormány esti lapja is helyesnek tarthatja ezt az ömlengést. Ezzel szemben mi már számtalanszor kifejtettük, hogy még a bethleni diktatúrát is károsnak tokrata párt, és elrettentőnek tartjuk, a Mussolini diktatúráját pedig gyilkos alávalóságnak. A kormány félhivatalosa nagyon jól megértette, hogy a Bothermeret támadó cikkünk nem a trianoni akcióval kapcsolatos szereplését helytelenítette, hanem a Mussolinit kidicsőítő, rajongó nyilatkozatokat. A kormányfélhivatalos nem mer nyíltan állást foglalni a faseizmus mellett, de mivel a diktatúra dicsőítése is rokonszenves előtte, úgy tesz, mintha nem értette volna meg a cikkünket és azt hazudja olvasóinak, hogy mi a trianoni szerződésre vonatkozó revíziót helytelenítjük. Érvek helyett fenyegetésekkel akar bennünket jobb útra téríteni, tárgyilagos bírálat helyett rejtett, sunyi módon arról beszél, hogy vannak eszközök, amelyekkel el lehet bennünket hallgattatni. Csodálatos, hogy éppen a kormánylap utánozza az elvakult és elvadult kurzussajtót, mert hiszen állítólag a bethleni konszolidáció legnagyobb érdeme, hogy a felelőtlen gyilkosságok megszűntek, hogy a gumibotos, különítményes korszak immár a múlté. Ha most tehát a kormánylap veszi át a kurzusok harcmodorát, ez talán annak az új korszaknak bejelentése, amelyről Gömbös éppen a napokban úgy nyilatkozott, hogy szó sem lehet a liberális orientálódásról. A fajvédővezér a Bethlennel való tárgyalásai után biztatta a híveit azzal,hogy a demokratikus irányban való fejlődéstől nem kell félni és a kormány félhivatalosa gyorsan, az új helyzethez alkalmazkodva, gumibotot és elhallgattatást helyez kilátásba. Kétségtelen, hogy ez az új orientáció, a különítményeknek ez az emlegetése és az az új kurzus, amely már most is megnyilvánul a gyűlésbetiltásokban és a munkások szabadságának teljes elnyomásában, végtelenül alkalmas arra, hogy a trianoni szerződés revízióját ki lehessen harcolni. Csak, a legutóbbi napok eseményeiből kell fölemlíteni, hogyVészi József a nemzetközi sajtóértekezleten a sajtócenzúra átkairól és a sajtószabadság szükségességéről beszélt. Nagy Emil volt igazságügyminiszter angolországi tapasztalatai alapján a revízió érdekében a demokratikus irányú orientációt ajánlotta, hogy az egész országot egybeforrasszák a revízió dolgában. Berzeviczy az interparlamentáris konferencián jelentette ki, hogy „Európa békéjét nem lehet állandóan csali a szuronyok hatalmára építeni". És ilyen körülmények között elég balgák azt hinni, hogy Magyarországon a szuronyok hatalmával, a sajtó elnyomásával, a szabadságjogok teljes elkobzásával állandóan rendet és nyugalmat lehet tartani, hogy ilyen kormányzati rendszerrel az ország népét egységesen föl lehet vonultatni a trianoni szerződés békés úton való revíziója érdekében. Mi nem hisszük, hogy ez lehetséges volna. Hanem meggyőződéssel hirdetjük, hogy a trianoni erőszakos szerződést meg kell változtatni és ugyanilyen határozottsággal kell kijelentenünk, hogy minden Rothermere-akciónál százszorta többet ér a demokratikus irányba való orientálódás, amely nemcsak az ország népét viszi egy táborba, hanem a tőlünk elszakított területeken élő magyarok előtt is kívánatosabbá teszi azt, hogy Magyarországhoz tartozzanak. Illetékes helyen jelentették ki, hogy puccsal, erőszakkal, fegyveres erővel nem tudjuk megváltoztatni a trianoni szerződést, tehát a béke, a demokrácia, a szabadság fegyvereivel kell harcolnunk. Ha Gömbösnek igaza lesz és a reakció a jövőben fokozódni fog, akkor száz Bpthermere is kevés ahhoz,hogy a trianoni szerződést megváltoztassák. j Cáfolat helyett kérdez a belügyminiszter. A fővárosi törvénytervezetet októberben akarják ankét elé vinni. A fővárosi törvény revíziójával kapcsolatban — amint erről beszámoltunk — a legvadabb szándékokról terjedtek el hírek, amelyekre cáfolat nem érkezett. Diktatúra fascista recept szerint — ez a lényege az említett hírekből kialakuló eszmeszörnynek: kinevezett polgármester, kinevezett közgyűlés, egybehangzóan a kurzusreakció szellemével. Az egységes párt városházi hetilapja, a „Fővárosi Hírlap" közli most a szabadságárólvisszaérkezett Scitovszky belügyminiszter nyilatkozatát, aki az elterjedt hírekre vonatkozóan a következőket jelentette ki: — Olvastam ezeket „a beavatott értesüléseket". Úgy látom, mindenki mindent jobban tud, mint én... Kijelentem: én a fővárosi törvényjavaslat tervbe vett rendelkezéseiről konkrétumot a nyilvánosság számára még senkinek sem mondottam. A javaslat a törvényelőkészítő osztályban munka alatt áll és így annak rendelkezéseiről a nyilvánosság nem értesülhet. Munka alatt álló törvényjavaslat, amelynek készülő szakaszai még hosszabb megvitatás alá kerülnek, nem lehet nyilvános pertraktálás tárgya... Hangsúlyozom: a fővárosi törvényjavaslat tervbevett intézkedéseiről senki tőlem nem értesülhetett. Minden idevonatkoz hír önkényes kombináció. Találgatások ezek abban a reményben, hátha egy találgatás ráhibáz a valóságra... Az említett lap munkatársa fölvetette a polgármester kinevezéséről elterjedt híreket, amire a belügyminiszter — kérdéssel felelt. — Ki mondta azt, hogy Budapest polgármesterét a jövőben a kormány fogja kinevezni? Kitől származik ez az állítás? Én ezt nem mondtam. Közölte még a belügyminiszter, hogy a fővárosi törvényjavaslat aktualitása egyelőre háttérbe szorult, mert előbb a vármegyei törvényjavaslatot fogja ankétek elé vinni. — Ilyen körülmények között — mondotta a belügyminiszter — a fővárosi törvényjavaslat tervezetét előreláthatóan csak október közepén bocsáthatom szaktanácskozások alá! A belügyminiszter egyszerűen megcáfolhatta volna az önkormányzat fölrúgásának szándékát. Beérte annyival, hogy elhárította a hírek apaságát... A polgármesterkérdésben pedig — amint láttuk —, kérdéssel felelt. Az idézett lap egyébként „jól informált helyre" való hivatkozással erre nézve külön értesülését közli. Eszerint: — A polgármesterkérdésben végleges döntés még nincsen. A javaslat miniszteriális megtanácskozása során több terv merült föl, köztük a polgármester kinevezésének és hármas jelölés alapján való választásának terve is. A kinevezés tervét máris elejtették, ellenben egyre valószínűbb lesz az a megoldás, hogy a polgármestert is úgy fogja a közgyűlés választani, mint a főpolgármestert. Kinevezés vagy hármas jelölés, ugyanaz az eset, csak az örve más, mindegyik a diktatúrát jelenti. Nincs válogatás: vagy önkormányzat, vagy diktatúra! Reméljük, az ankétekig ezt a kormány is belátja. Készüljetek a vasárnapi kuruclesi népünnepélyre !