Népszava, 1927. december (55. évfolyam, 273–297. sz.)
1927-12-01 / 273. szám
2 mellett is, csak a munkásságnak nem szabad megmozdulnia, tüntetnie és ha megmozdul, akkor a rendőrség a legszégyenletesebb brutalitással bánik el vele. (Növekvő zaj minden oldalon.) Egy spontán tüntetés zajlott le: éltették a sajtószabadságot, a Népszavát, követelték a Népszava kolportázsjogát, amelyet a kormány azért kobzott el, mert a Népszava igazat irt és ezért a kormány bosszast akart állani. A kolportázsjog elvonásához st kormánynak nem volt joga és nem volt joga arra, hogy egy igazságos követelés melletti tüntetést vérbefojtson. (Propper: „Kossuthotünneplik és a sajtószabadságot eltiporják! Három év óta nem szabad az utcán árulni a Népszavát!" — Mollasits Géza: „A közélet minden porcikájában benne van a reakció!") A kormány a politikai egyoldalúságot, a diktatórikus, reakciós szellemet belevitte a bíróságokba, a rendőrségbe és akaratát ezeken keresztül érvényesíti. (Az egymást követő közbeszólásokból óriási hangzavar támad. A kormánypártiak dürhős kifakadásokkal akadályozzák a szónokot mondanivalóiban.) Csak ez teszi érthetővé, hogy a rendőrség miért volt olyan brutális, miért vágott, kaszabolt ártatlan embereket, akik csupán a szabadságjogokat követelték. Csak azt követelték, amiről a miniszterelnök is olyan szép szavakat vágott ki, amidőn a negyvennyolcas eszméket, Kossuth Lajos érdemeit méltatta. (Propper Sándor: „Hogy amikor kimegy Génibe, ezzel hivalkodjék!" —Kábák: „Ártatlan emberek vannak fogva ma is!" — Mollasits: „Bethlen az útlevélhamisító rendőrséggel hivalkodjék!" — Zaj minden oldalon.) Nem gondolja a miniszterelnök, hogy a rendőrségnek keddi eljárása homlokegyenest ellentétben áll az ő szólamaival! Magyarország munkássága el van nyomva, min van fosztva legelemibb alkotmányos jogaitól. A munkásság azonban nem mond le a tüntetés jogáról. (Propper Sándor: „Adják vissza, a Népszavának a kolportázsjogot!") A munkásság követeli az igazságot, hogy a kormány vonja vissza erőszakos intézkedéseit és szüntesse meg azt a rendelkezést, amellyel annak idején bosszúból elvonta a Népszava kolportázs jogát. Amikorhárom évvel ezelőtt bennünket kivezettek a nemzetgyűlésből, másnap elvonták a Népszava kolportázsjogát, elvontak egy polgári lapét is, de azét másnap visszaadták, csak a szociáldemokrata párt lapjának nem adták vissza még masem, mert a kormány ezen az intézkedésen keresztül is üldözni akarja a munkások sajtóját. Vegye tudomásul a miniszterelnök, ... bármilyen terrort, erőszakot fognak alkalmazni a munkássággal, a szociáldemokrata Párttal szemben, mi ragaszkodunk jogainkhoz, azokért küzdeni fogunk akkor is, ha pribékjei belénk is taposnak. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) A miniszterelnök védeni és mentegetni próbálja a rendőri kaszabolást. Ezután Bethlen miniszterelnök állt föl óriási zajban, hogy válaszoljon Farkas Istvánnak. A szocialista padsorokból a közbeszólások, elkeseredett kifakadások zápora zuhog a miniszterelnök felé. Fölkiáltások: Mit tud fölhozni a mentségével? Várnai Dániel: A miniszterelnök föláll, hogy megvédelmezze a megvadult bestiákat! — Farkas István: A pribékjeit védi meg! Az elnök állandóan osztogatja a rendreutasításokat. — Kabók Lajos: A rendőrség hamisított, és hazudott a jelentésében, megtanulta a hamisítást a volt országos főkapitánytól! Amikor Bethlen miniszterelnök a zajban szóhozjutott, azzal kezdte, hogy Farkas István visszaélést követett el a házszabályokkal, amikor a napirendhez szólva, a szerda esti tüntetés ügyével foglalkozott. Várnai Dániel: Ez a házszabály az ön visszaélése! — Kábák Lajos: Mi az, a miniszterelnök egy személyben házelnök is akar lenni? Bethlen miniszterelnök: Szociáldemokrata képviselő sem lehet egyben házelnök. (Rassay Károly: „Miért ne? Már láttam ilyet!") Noha a házszabályok erre nem kötelezik, mégis felelni kíván Farkas Istvánnak. (Várnap Dániel: . Borzasztóan kegyes!") A Népszava kolportázsjogát azért vonta, meg a kormány, mert a Népszava olyan bűncselekményeket követett el, " amelyek... (Zajos tiltakozás az ellenzéki oldalon. ) Rassay Károly: „Ha polgári lap lett volna, betiltotta volna. Ezt nem merte megcselekedni a Népszavával. Én nem reklamálom, de konstatálom ezt!") Hogy Ralsay képviselő Úr lapjával nem így jártunk el, az csak különös elnézés volt... Óriási zaj támadt a miniszterelnöknek erre fel kijelentésére, amely "őszinte beismerése volt a nyílt kormánydiktaturának. Az ellenzéki oldalról többen a miniszterelnök felé kiáltották. Tehát ellenzéki lap csak a kormány kegyeiből jelenhetik meg! — Rassay Károly a miniszterelnök felé: Tiltsa be a lapomat! A miniszterelnök kijelentése illojális. — Az elnök folyton rázza a csengőt. Bethlen miniszterelnök, Rassay lapja többször adott alkalmat, hogy a kormány eljárjon vele szemben, de a kormány ezt nem tette. (Állandó nagy zaj. — Az elnök folyton osztogatja a rendreutasításokat.) A szociáldemokrata párt látván, hogy a Népszava nem nyerheti vissza kolportálffijogát, az ügyet kivitte az utcára. De amíg él a kormány ül a helyén, addig a politikát az utcára vinni nem fogják. Nagy éljenzés a kormánypárton. Fölkiáltások a szociáldemokratáknál. A diáksapkások, a bajtársak nem tüntettek napokon át rendőri segédlettel a Nemzeti Színház körül? A miniszterelnöknek már egy szavát sem lehet elhinni! — Peyer Károly: A bajtársak tüntetésénél a rendőrök vigyáztak, nehogy valakinek a tyúkszemére lépjenek. — Rothenstein Mór: Egyenlő elbánást követelünk! Bethlen miniszterelnök: A rendőrségnek kötelessége, hogy az utcai tüntetést megakadályozza, és hogy csak akkor nyúljon erősebb eszközökhöz, amennyiben erre múlhatatlanul szükség van. (Propper Sándor: „Ez az, amire nem volt szükség. Békés emberekbe vagdaltak bele!" — Kabók Lajos: „Beszéljen már a miniszterelnök úr arról is, hogy mi lesz a Népszava kolportázsjogával?") A Népszava kolportázsjogát nem lehet az utcán elintézni. (Propper Sándor: „Hát intézze el a hivatalában!" — Peyer Károly: „Három év alatt már igazán elintézhette volna!") Úgy állítják be a szociáldemokrata képviselők a dolgot, mintha a rendőrség túllépte volna a hatáskörét. („Úgy van!" „Úgy van!" — a szociáldemokratáknál.) Itt fekszik a rendőrség hivatalos jelentése. Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: Miféle jelentés? Hármat csináltak! Hamisították! — Várnai Dániel: Rubin patronázsai írták azt a jelentést! — Peyer Károly: Dühösek, mert csődöt mondott a spicliszolgálat! — Fölkiáltások: Utólag beleköltötték a proletárdiktatúrát! Bethlen miniszterelnök: A rendőrség föloszlatta a tüntetőket és ezalatt nem is történt összeütközés. A tüntetők azonban, amint ilyenkor szokásos, a mellékutcákba vonultak és más helyen kezdtek csoportosulni és ekkor egy kisebb rendőrjárőr nagyobb csoport tüntetővel találta magát szemközt. A tüntetők ezt fölhasználták és szembefordultak a rendőrökkel. A szociáldemokrata képviselők kórusban kiáltják: — Nem igaz, hazug jelentés! Megint hamisított a rendőrség! Bethlen miniszterelnök: Amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője, addig a rendőrség jelentését igaznak fogadja el. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Tessék kihallgatni a szemtanukat!"). A rendőrség kénytelen volt fegyverét használni. Aki ezt jogtalannak tartja, módjában áll följelentést tenni a belügyminiszterhez. Mollasits Géza: Jó helyre küldi! — Éry Márton egységespárti: Ne tessék tüntetni! — Peyer Károly: Talán föl kell akasztani valakit, mert" a sajtószabadság mellett tüntetett? — Éry Márton: Igen, igen! — Peyer Károly élesen Éry felé: Olyan mandátummal, mint a magáé, nem is volna szabad a száját kinyitnia! Az elnök Peyer elvtársat a mentelmi bizottság elé utasította. Peyer megismétli: Olyan mandátummal nem illik közbeszólni! Bethlen miniszterelnök: A rendőrségnek kötelessége a tüntetéseket föloszlatni. Hogy más államokban mi a helyzet, azzal nem kíván foglalkozni. A szociáldemokrata párt Ausztriában megbánta, hogy ügyét a nyáron kivitte az utcára. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Ne fájjon a miniszterelnöknek az osztrák szociáldemokraták feje!" „Még Seipel vérengzésére is büszke!") Tanácsolja a szociáldemokratáknak, hogy ne próbálják a maguk ügyét az utcára vinni, mert olyan vereség fogja érni őket, mint az osztrák szociáldemokratákat. (Derültség a szociáldemokratáknál.) „Ellenzéki képviselő sohasem sülylyedhet olyan mélyre, hogy Bethlen elnézését fegadta el." Ezután Rassay Károly szólalt föl személyes kérdésiben. Azzal kezdte, hogy a miniszterelnök vele kapcsolatosan illojális kijelentéseket tett. Ő ugyanis közbeszólás formájában megjegyezte, hogy a kormány három év óta nem engedi ki az utcára a Népszavát, de betiltani nem meri, mert tudja, hogy a szervezett munkásság áll mögötte. Erre a miniszterelnök azt mondotta, hogy az ő — a szóló — lapjával szemben messzemenő elnézést tanúsít a kormány. A miniszterelnöknek ezt a kijelentését inkorrektnek minősíti. Szólónak a politikai tisztességről más fogalmai vannak, mint a miniszterelnöknek. Ekkor Barla-Szabó József egységespárti, aki önmagát a Munkásbiztosi tó igazgató-főorvosi állására jelölte, közbeszólt: Ez nem nóvum! Rassay Károly Barla-Szabó felé: Az a nóvum, hogy a képviselő úr fölhasználja a képviselői állását arra, hogy hivatalokat járjon ki magának. (Propper Sándor Barla-Szabó felé: „Vágja zsebre a pénzt és hallgasson!" — Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Szégyelje magát az ilyen képviselő és húzza meg magát!" — Az elnök Proppert rendreutasította.). Rassay Károly: Politikai tisztesség kérdésében csak olyanoktól fogadok el leckét, akik törvényhozói minőségüket nem használják föl arra, hogy a kormány kegyéből állásokat szerezzenek. Nincs szükségem a miniszterelnök elnézésére és ha a világ bármely parlamentjében a kormányelnök ilyen megjegyzést merészelne tenni, az a legsúlyosabb elítélést vonná maga után. Az ilyen miniszterelnöki kijelentés a politikai korrektség bírálatát nem bírja ki. Igaz, hogy lapom sokszor deferálni volt kénytelen és külpolitikai okokból nem rántotta le a leplet a kormány kisded játékairól. Nagy zaj minden oldalon. A kormány utasításai és a Rothermere akció. Rassay Károly folytatta: Nem tartozom azokhoz a lapokhoz, amelyeket berendelnek a büróikba és utasításokat adnak nekik, hogy például így, meg úgy ne írjon a Rotherme reakcióról, ugyanakkor azonban ne emlékezzék meg arról, hogy a kormány nem engedi meg a kaposvári gyűlést. A miniszterelnök kijelentését a leghatározottabban visszautasítom. El fog jönni egy idő, amikor a miniszterelnök tettei fölött is itéletet f iguak mondani és ez az ítélet marasztaló lesz. (Zsitvay házelnök, aki a miniszterelnök mögött ül, hangosan nevetni kezd.) Zsitvay talán azért mosolyog, mert a képviselőházi szünet alatt neki is sikerült rendezni bizonyos függőben lévő tisztviselői ügyeit. Én, mint ellenzéki képviselő, sohasem süllyedhetek olyan mélyre, hogy Bethlen miniszterelnöktől elnézést fogadjak el. Bethlen miniszterelnök válaszolt ezután Rassaynak. Nem azt mondotta, hogy a kormány gyakorolt elnézést Rassay lapjával szemben, hanem, hogy a hatóságok, például az ügyészség. (Rassay: „Ez még súlyosabb!") Neki kötelessége a kormány tekintélyét megvédeni. (Farkas István: „Hol van az már!") A Rothermere-akcióval kapcsolatosan nem adott ki utasításokat a kormány a lapoknak, mert a kormánynak — szerinte — semmi köze ehhez az akcióhoz. Zsitvay Tibor szólalt föl ezután személyes kérdés címén és kijelentette, hogy amikor a nemzetgyűlés elnökévé választották, nyugalomba vonult, állásával kapcsolatban azóta új momentum nem merült föl. Ralsay erre azt válaszolta, hogy őt éppen a kormánypárti képviselők unszolták, tegye szóvá a képviselőházban, hogy mi történt Zsitvay állása körül. Megnevezheti azokat a kormánypárti képviselőket, akik Zsitvay eljárását kifogásolták. A miniszterelnök azt mondja, hogy nem a kormány, hanem a hatóságok gyakoroltak állítólag elnézést szóló lapjával szemben. A kolportázsjog megvonása azonban egyelőre nem a hatóságoktól, hanem a kormánytól függ. Ha az ügyészség, amint a miniszterelnök állítja, követett el mulasztást, úgy kötelessége lett volna a miniszterelnöknek felelősségre vonni az ügyészt. De politikai kötelessége arra kötelezi a miniszterelnököt, hogy álljon föl és mondja meg, mikor gyakorolt elnézést. Ha ezt nem teszi meg, akkor túllépte a parlamenti életben kötelező lojalitást. Barla-Szabó (egységespárti) személyes kérdés címén szólalt föl és kijelentette, hogy mielőtt megpályázta volna a Munkásbiztosító igazgató-főorvosi állását, megkérdezte néhány embernél, hogy ez nem összeférhetetlen-e a képviselőséggel. Rassay erre megjegyezte, hogy az egységespártiaknak a tisztességről egész más a fogalmuk, mint az ellenzéknek. Rövidesen nem lesz már olyan kormánypárti képviselő, aki nincsen valamilyen jó állásba kinevezve, vagy legföljebb csak olyan lesz már, aki még duzzog, amiért még nem nevezték ki. Ezután áttértek az interpellációkra. Hegymegi-Kiss Pál (demokrata) írásban terjesztette elő interpellációt a debreceni kamarai választások ügyében. Majd következett Kabók Lajos elvtárs két interpellációja, valamint Peyer elvtárs interpellációja, amelyekről lapunk más helyén számolunk be. NÉPSZAVA • 1927 december 1.