Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-13 / 60. szám

168 ilatásk­öri villongások két bársonyszék között. Megemlékeztünk már arról, h­ogy az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló javaslatból a kormány egyszerűen kihagyta a földmunkás­ságot, és amikor a kormányon számonkérték ez­irányú terveit, a válasz az volt, h­ogy majd Mayer földmivelésügyi miniszter külön javas­latot terjeszt be a földmivesn­épesség biztosítá­sáról. Utóbb azután kiderült, h­ogy két minisz­ter, a népjóléti és a földmivelésügyi között sú­lyos határvillongások zajlottak le akörül, h­ogy melyikük hatáskörébe tartozik a földmunkások szociális biztosítása. Vass népjóléti miniszter magának reklamálta ezt a kérdést, vele szem­ben viszont Mayer földmivelésügyi miniszter azt vitatta, h­ogy az ő hatáskörébe tartozik a földmunkások ügye. Mindez azonban csak elvi vitának volt jó, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy sem­ a népjóléti, sem a földmivelésügyi tárca még csak javaslattervezetet sem dolgo­zott ki a földmunkások öregségi és rokkant­sági biztosításáról. M mert, akár a népjóléti, akár a földmivelésügyi miniszter tartozása is ez, a valóság az, hogy ezt a tartozást a Bethlen­kormányy valamennyi miniszterével együtt, nem akarja leróni, egyszerűen amaz oknál fogva, hogy nagybirtokosé.Ő­k határozott elleti­szhivvel viseltetnek a földmunkások szociális védelmével szemben. Márpedig a nagybirtoko­sok követelése olyan parancs a Bethlen­kormány számára, amelyet föltétlenül teljesí­tenie kell. A két miniszteri tárca közt való határvillon­gások egyébként nem szorítkoznak csupán a földmunkások biztosításának kérdésére. Az egyik esti lap híre szerint, ugyanilyen hatás­köri összeütközéseken feneklett meg az a tör­vényjavaslat is, amelyet fascist­a mintára a munkapiac megszervezése el­lan akart a nép­jóléti miniszter a parlament elé terjeszteni. ( -::k az a különbség, hogy itt a népjóléti mi­niszternek a kereskedelmi kollegájával támad­tak hatásköri differenciái, mert munkapiac megszervezésére viszont a kereskedelmi mi­niszter tartott igényt. Ezt a hatásköri ellen­tétet azonban a kormány állítólag már nem tartja olyannak, amely miatt hosszabb időre el kellene odáznia a megfeneklett javaslatot. Hir szerint a munkapiac megszervezésére irá­nyuló, fascist­a izis terveit a kormány rendeleti, úton kívánná végrehajtani és ez a rendelet arról szólna, hogy a munkaközvetítést, az Ál­lami Munkaközvetítő Hivatal hatáskörében centralizálnák. Nem­ hinnék, hogy ezek a hírek megfelelnek a valóságnak, mert kétségtelen, hogy a kor­mány nagyon kemény dióba­ harapna, ha ilyen tervekkel akarna kísérletezni. Mert először is: ez olyan kérdés, amelyet a törvényhozás meg­kerülésével, egyszerűen rendeleti úton elintézni talán még­sem lehet. Másodszor pedig: ha a munkaközvetítést ki akarnák sajátítani az Állami Munkaközvetítő Hivatal számára, olyan feladatra vállalkoznának, amelynek nem csak a munkások látnák kárát, hanem a mun­káltatók is. Harmadszor pedig: az állam akkor vállalkozhatok csak erkölcsi alapon a munka­közvetítés lebonyolítására, ha egyben biztosí­tékot nyújt a­ munkásoknak, hogy akiket pedig nem tud munkaalkalomhoz juttatni, azokat legalább megmentik a biztos éhenhalás elől. Állami, munkaközvetítés a­ munkanélküliség esetére való biztosítás tör­vénybe iktatása nél­kül el sem képzelhető. A munkapiac megszer­vezésének első feltétele tehát, hogy minden ilyen kísérletet megelőzően törvénybe iktassák a munkanélküliség esetére szóló biztosítást­, amelyet annyi ígéret ellenére a Gyosz kíván­ságára ejtettek el. És végül az állami munkás­biztosítás csak akkor elégítheti ki az érdekel­teket, ha a teljes önkormányzat alapján létesül. Iselles Si Titulesco akcióját. (Bukarest, március 12. — ..Orient-Radio") Bratianu Vint­ila miniszterelnök a parlamenti többség előtt ismertette a kormány magatar­tását a Népszövetségi Tanácsnak az optáns­pörre vonatkozó határozata dolgában és kije­lentette, hogy Románia az optánsok ügyét be­fejezettnek tekinti. A miniszterelnök csodál­kozását­ nyilvánította azon az ellentéten, amely a Népszövetség szeptemberi és márciusi hatá­rozata között van. Ezt követően a kamara nyilvános ülésén egyhangú lelkesedéssel helyeselték Titulescu akcióját és nyilatkozatait a Népszövetségi Ta­nács előtt, továbbá azt, hogy Románia nevében nem volt hajlandó elfogadni a Tanács oly ha­tározatát, amely a szeptemberi határozatot föl­borítja és helyébe az ország szuverenitását érintő új határozatot tesz.­­ A miniszterelnök köszönetet mondott a többségnek és az ellen­zéknek, hogy megértően fölülemelkednek a po­litikai viszályokon. NÉPSZAVA 1928 március 11. Mégis a főváros vessze a MnModa centrálét? Meg sem kezdték az építést, máris válságtól féltik. A kormány, amint ismeretes, egyoldalú ha­talmi ténnyel, a főváros tiltakozása, ellenére, a Talbot-centrále létesítése és a centrale bán­hidai fölépítése mellett döntött. A főváros műszaki és pénzügyi kritikájára, amely tudva­levően annyira felborzolta a kormánykörök idegeit, mindössze néhány goromba magán­nyilatkozat volt a válasz. Könnyed kézlegyin­téssel elintézték az ügyet, mondván, a főváros­nak arról kell csak határoznia, megvásárol-e vagy sem 100—120 millió kilowatt áramot a bánhidai centrálétól. Időközben Schimanek Emil műegyetemi tanár vezetésével, beleértve a Ganz-Danubius két igazgatóját, is, bizottság ment ki Londonba a Talbot-kölcsön fölvételé­nek részleteiről tárgyalandó és azért, hogy a kölcsön fölvételét megelőzően még néhány újabban fölmerült technikai kérdést tárgyal­jon le a hitelezőkkel. Megemlítjük, hogy Herr­mann kereskedelmi miniszter egyik nyilatko­zata szerint, ami a kölcsönt illeti, kezdetben 3,1 millió angol fontról volt­ szó, a tervek el­készítése során ez az összeg 2.9 millió fontra csökkent, végeredményében legutoljára 2.7 millió angol font maradt az az összeg, amit ,mint kölcsönt, fölvesznek. Szóval, minden megy simán,­­ a látszat szerint. Valóban azonban a lovas mögött ott ül a sötét gond: a mindenáron centráló jövőjét egy­általán nem látják biztosítottnak a főváros nélkül. Ellenkezően, nyilvánvalóvá lett, hogy ehhez az erőszakolt­ intézményhez most kell csak igazán keresni majd a létezés föltételeit, mert úgy, ahogy azt elgondolták, a bánhidai centrale nem áramot, hanem az összeütközé­sek, a pénzügyi és műszaki zavarok folytonos sorozatát termelné. Ez a tény teljességgel iga­zolta pártunk tagadó állásfoglalását a Talbot­féle­ tervekkel szemben. Kormánykörökben arról esik szó, hogyan másszanak ki ebből a csávából. Ne vásárlója legyen. — úgy mondják — a főváros a bán­hidai centrálénak, hanem vegye át a főváros a centrale kezelését. Enélkül úgy a bánhidai, mint, a kelenföldi centrálék állandó válsággal küzdenének és válságba jutna az érdekelt te­rületek áramellátása, is. Ezek szerint a tervek szerint a bánhidai centrale építése már a fő­város szakértőinek bevonásával tört­ennek. Úgy volt, hogy a bánhidai földmunkálatokat már a kora tavasszal megkezdik, a közbeesett „részletkérdések" miatt azonban nem tartják valószínűnek, hogy a nyár eleje előtt ezeket a munkákat megkezdenék. Ezekkel a hírekkel, amelyeknek bizonyos visszhangjuk támadt a városházán is, érdem­ben majd akkor foglalkozunk, amikor pozitív formát öltenek. A politikai üldözötteket védő bizottság megkezdte működését. Állásfoglalás az általános amnesztiáért és az emigráció likvidálásáért. Küzdelem a kivételes intézkedések ellen és a letartóztatottakkal való emberséges bánásmódért. A legutóbbi pártgyűlés héttagú állandó bi­zottságot küldött ki a politikai üldözöttek, az internáltak és az emigrációban élő elvtársak védelme és támogatása érdekében. A pártgyű­lés ebbe a bizottságba Szakosíts Árpád, dr. Györki Imre, Pajor Rudolf, Eszter­gályos János, Kéthly Anna, dr. Kis Jenő és dr. Lukács Béla elvtársakat küldte ki. Ez a bizottság­­ megalakulása után március 6-án tartotta meg első érdemleges ü­lését. Az első fontosabb tárgya volt az ülésnek a bizottság hatáskörének megállapítása. Dr. Kis Jenő elvtársnak e tárgyban kidolgozott javas­lata körül hosszabb vita indult meg, amely­nek eredményeként a bizottság hatásköre tekintetében feladatát a következőkben álla­pította meg: 1. Legteljesebb védelem nyújtása a politi­kai üldözötteknek mindennemű jogi atroci­tás és politikai üldözés ellen, minden ható­ság előtt. 2. Összegyűjtése a politikai üldözöttekre vonatkozó adatoknak. 3. A politikai üldözöttek védelme a sajtó­ban és a politikai fórumok előtt. 4. A politikai foglyokra kiszabott bünte­tések végrehajtásának megfigyelése. "5. A letartóztatási intézeteknek egészség­ügyi, élelmezési és a humanitás szempontjá­ból való megfigyelése. 6. Legélesebb harc, hogy a politikai bűn­cselekményekre kiszabott büntetés a jelenleg alkalmazott , börtön és fogház helyett a tör­vényben megállapított államfogházban álla­píttassék meg. 7. Legerőteljeseb küzdelem az emigráció likvidálásáért. 8. Harc az általános politikai amnesztiáért. 9. Agitáció a halálbüntetés eltörléséért. 10. Küzdelem az összes kivételes törvények és az ezek alapján kibocsátott rendeletek, valamint a hatályos törvény hatályon kívü­l helyezése iránt. Foglalkozott ezután a bizottság Lznkasits Árpád elvtárs előterjesztése alapján az igazságügyi hatóságok rendelkezésével, amely beszüntette azt a kedvezményt, hogy a letartóztatási intézetekben őrzött elítélteknek hozzátartozóik élelmiszert küldhessenek be és amely további szigorításokat rendelt el az el­ítélteknek a hozzátartozóikkal való érintkezés tekintetében is. A bizottság megállapítja, hogy ezek a rendel­kezések ellenkeznek az emberiesség követel­ményeivel és sürgősen felkéri a párt parla­menti frakcióját, hogy ezen megszorítások el­len az országgyűlésben sürgősen interpelláljon és ezeket a most megkezdődő költségvetési vi­tában minden lehető alkalommal erőteljesen szóvátegye. Hosszabb vita indult meg ezután az 1928. évi március hó 1-én kibocsátott legújabb amnesztiarendelet politikai és jogi lehetőségeiről. A bizottság minden tagjának egyhangú véle­ménye alapján megállapította a bizottság, hogy ezen amnesztiarendelet semmiképett, sem alkalmas az ammmesztiarendele­t indokául föl­hozott társadalmi összhangnak megteremtésére és előmozdítására. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy a most kibocsátott amnesztiarendelet is a leg­szűkmarkúbban és a legzidesebben elzárkózik az elől a ma már mindenképen szükségszerű követelmény elől, hogy a világháború követ­kezményeképen bekövetkezett forradalom ál­dozatai is amnesztiában részesüljenek. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy im­már 9 esztendeje annak, hogy rendkívül sokan szenvednek külföldön olyanok, akik sohasem voltak bolsevisták, akik csak elsodort áldoza­tai a forradalomnak, azonban a legújabb am­nesztiarendelet ezekkel szemben is kizárja a büntetlenséget. Ezzel kapcsolatban megálla­pítja a bizottság, hogy amíg Finnországban és Bajorországban már régen likvidálták az úgy­nevezett kommunista bűncselekményeket, ná­lunk a legújabb amnesztiarendelet egyenesen kizárja azoknak a büntetlenségét is, akiket úgynevezett bolsevista bűncselekményekkel vádolnak. De nem alkalmas ez az amnesztia­rendelet, a társadalmi béke megteremtésére már csak azért sem, mert az amnesztia a leg­több politikai cselekményre nem terjed ki. A bizottság ezen legújabb amnesztiarendelet ren­delkezései után még erőteljesebben fogja kép­viselni azt a fölfogást, hogy a megértés és az engesztelődés útján egyedül és kizáróan csakis az általános politikai amnesztiában és az emigráció likvidálásában látja. Foglalkozott végül a bizottság az emigráció likvidálásával Olvasd a Népszavát és szerezz az előfizetődet ! kapcsolatban megteendő lépésekről. E kérdés­ben dr. Lukács Béla elvtárs javaslatot dolgo­zott ki, amely a bizottsági tagok között ki fog osztatni és ezen kérdésben a bizottság a leg­közelebbi ülésen fog végleges határozatot hozni, azonban már jóelőre leszögezte a bizott­ság azt­ a fölfogását,, hogy az emigráció likvi­dálásáért minden törvényes eszközzel a legerő­teljesebben fölveszi a küzdelmet. A lengyel szenátusi választások eredménye. Varsóból jelentik: A lengyel szenátusi válasz­tások végleges, de még nem hivatalos ered­ménye a következő: Kormánypárti blokk 49 mandátum, lengyel, szocialista párt 10, ami két mandátum nyereséget jelent, wyzwolenie radi­kális parasztpárt 7, nemzeti munkáspárt 2, ukrán Seh­ob-párt 1, baloldali földmivesunió 3, galíciai zsidó nemzeti unió 1, nemzeti kisebb­ségi blokk 21, ukrán szocialista pártok blokkja 1, nemzeti demokraták 9, Piast-parasztpárt, és keresztény demokraták 6, Korfanty-féle felső­sziléziai helyi lista 1. A kommunisták nem ju­tottak mandátumhoz. A kormány­párt többsége biztosítva van.

Next