Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)
1928-03-13 / 60. szám
168 ilatásköri villongások két bársonyszék között. Megemlékeztünk már arról, hogy az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló javaslatból a kormány egyszerűen kihagyta a földmunkásságot, és amikor a kormányon számonkérték ezirányú terveit, a válasz az volt, hogy majd Mayer földmivelésügyi miniszter külön javaslatot terjeszt be a földmivesnépesség biztosításáról. Utóbb azután kiderült, hogy két miniszter, a népjóléti és a földmivelésügyi között súlyos határvillongások zajlottak le akörül, hogy melyikük hatáskörébe tartozik a földmunkások szociális biztosítása. Vass népjóléti miniszter magának reklamálta ezt a kérdést, vele szemben viszont Mayer földmivelésügyi miniszter azt vitatta, hogy az ő hatáskörébe tartozik a földmunkások ügye. Mindez azonban csak elvi vitának volt jó, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy sem a népjóléti, sem a földmivelésügyi tárca még csak javaslattervezetet sem dolgozott ki a földmunkások öregségi és rokkantsági biztosításáról. M mert, akár a népjóléti, akár a földmivelésügyi miniszter tartozása is ez, a valóság az, hogy ezt a tartozást a Bethlenkormányy valamennyi miniszterével együtt, nem akarja leróni, egyszerűen amaz oknál fogva, hogy nagybirtokosé.Ők határozott elletiszhivvel viseltetnek a földmunkások szociális védelmével szemben. Márpedig a nagybirtokosok követelése olyan parancs a Bethlenkormány számára, amelyet föltétlenül teljesítenie kell. A két miniszteri tárca közt való határvillongások egyébként nem szorítkoznak csupán a földmunkások biztosításának kérdésére. Az egyik esti lap híre szerint, ugyanilyen hatásköri összeütközéseken feneklett meg az a törvényjavaslat is, amelyet fascista mintára a munkapiac megszervezése ellan akart a népjóléti miniszter a parlament elé terjeszteni. ( -::k az a különbség, hogy itt a népjóléti miniszternek a kereskedelmi kollegájával támadtak hatásköri differenciái, mert munkapiac megszervezésére viszont a kereskedelmi miniszter tartott igényt. Ezt a hatásköri ellentétet azonban a kormány állítólag már nem tartja olyannak, amely miatt hosszabb időre el kellene odáznia a megfeneklett javaslatot. Hir szerint a munkapiac megszervezésére irányuló, fascista izis terveit a kormány rendeleti, úton kívánná végrehajtani és ez a rendelet arról szólna, hogy a munkaközvetítést, az Állami Munkaközvetítő Hivatal hatáskörében centralizálnák. Nem hinnék, hogy ezek a hírek megfelelnek a valóságnak, mert kétségtelen, hogy a kormány nagyon kemény dióba harapna, ha ilyen tervekkel akarna kísérletezni. Mert először is: ez olyan kérdés, amelyet a törvényhozás megkerülésével, egyszerűen rendeleti úton elintézni talán mégsem lehet. Másodszor pedig: ha a munkaközvetítést ki akarnák sajátítani az Állami Munkaközvetítő Hivatal számára, olyan feladatra vállalkoznának, amelynek nem csak a munkások látnák kárát, hanem a munkáltatók is. Harmadszor pedig: az állam akkor vállalkozhatok csak erkölcsi alapon a munkaközvetítés lebonyolítására, ha egyben biztosítékot nyújt a munkásoknak, hogy akiket pedig nem tud munkaalkalomhoz juttatni, azokat legalább megmentik a biztos éhenhalás elől. Állami, munkaközvetítés a munkanélküliség esetére való biztosítás törvénybe iktatása nélkül el sem képzelhető. A munkapiac megszervezésének első feltétele tehát, hogy minden ilyen kísérletet megelőzően törvénybe iktassák a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, amelyet annyi ígéret ellenére a Gyosz kívánságára ejtettek el. És végül az állami munkásbiztosítás csak akkor elégítheti ki az érdekelteket, ha a teljes önkormányzat alapján létesül. Iselles Si Titulesco akcióját. (Bukarest, március 12. — ..Orient-Radio") Bratianu Vintila miniszterelnök a parlamenti többség előtt ismertette a kormány magatartását a Népszövetségi Tanácsnak az optánspörre vonatkozó határozata dolgában és kijelentette, hogy Románia az optánsok ügyét befejezettnek tekinti. A miniszterelnök csodálkozását nyilvánította azon az ellentéten, amely a Népszövetség szeptemberi és márciusi határozata között van. Ezt követően a kamara nyilvános ülésén egyhangú lelkesedéssel helyeselték Titulescu akcióját és nyilatkozatait a Népszövetségi Tanács előtt, továbbá azt, hogy Románia nevében nem volt hajlandó elfogadni a Tanács oly határozatát, amely a szeptemberi határozatot fölborítja és helyébe az ország szuverenitását érintő új határozatot tesz. A miniszterelnök köszönetet mondott a többségnek és az ellenzéknek, hogy megértően fölülemelkednek a politikai viszályokon. NÉPSZAVA 1928 március 11. Mégis a főváros vessze a MnModa centrálét? Meg sem kezdték az építést, máris válságtól féltik. A kormány, amint ismeretes, egyoldalú hatalmi ténnyel, a főváros tiltakozása, ellenére, a Talbot-centrále létesítése és a centrale bánhidai fölépítése mellett döntött. A főváros műszaki és pénzügyi kritikájára, amely tudvalevően annyira felborzolta a kormánykörök idegeit, mindössze néhány goromba magánnyilatkozat volt a válasz. Könnyed kézlegyintéssel elintézték az ügyet, mondván, a fővárosnak arról kell csak határoznia, megvásárol-e vagy sem 100—120 millió kilowatt áramot a bánhidai centrálétól. Időközben Schimanek Emil műegyetemi tanár vezetésével, beleértve a Ganz-Danubius két igazgatóját, is, bizottság ment ki Londonba a Talbot-kölcsön fölvételének részleteiről tárgyalandó és azért, hogy a kölcsön fölvételét megelőzően még néhány újabban fölmerült technikai kérdést tárgyaljon le a hitelezőkkel. Megemlítjük, hogy Herrmann kereskedelmi miniszter egyik nyilatkozata szerint, ami a kölcsönt illeti, kezdetben 3,1 millió angol fontról volt szó, a tervek elkészítése során ez az összeg 2.9 millió fontra csökkent, végeredményében legutoljára 2.7 millió angol font maradt az az összeg, amit ,mint kölcsönt, fölvesznek. Szóval, minden megy simán, a látszat szerint. Valóban azonban a lovas mögött ott ül a sötét gond: a mindenáron centráló jövőjét egyáltalán nem látják biztosítottnak a főváros nélkül. Ellenkezően, nyilvánvalóvá lett, hogy ehhez az erőszakolt intézményhez most kell csak igazán keresni majd a létezés föltételeit, mert úgy, ahogy azt elgondolták, a bánhidai centrale nem áramot, hanem az összeütközések, a pénzügyi és műszaki zavarok folytonos sorozatát termelné. Ez a tény teljességgel igazolta pártunk tagadó állásfoglalását a Talbotféle tervekkel szemben. Kormánykörökben arról esik szó, hogyan másszanak ki ebből a csávából. Ne vásárlója legyen. — úgy mondják — a főváros a bánhidai centrálénak, hanem vegye át a főváros a centrale kezelését. Enélkül úgy a bánhidai, mint, a kelenföldi centrálék állandó válsággal küzdenének és válságba jutna az érdekelt területek áramellátása, is. Ezek szerint a tervek szerint a bánhidai centrale építése már a főváros szakértőinek bevonásával törtennek. Úgy volt, hogy a bánhidai földmunkálatokat már a kora tavasszal megkezdik, a közbeesett „részletkérdések" miatt azonban nem tartják valószínűnek, hogy a nyár eleje előtt ezeket a munkákat megkezdenék. Ezekkel a hírekkel, amelyeknek bizonyos visszhangjuk támadt a városházán is, érdemben majd akkor foglalkozunk, amikor pozitív formát öltenek. A politikai üldözötteket védő bizottság megkezdte működését. Állásfoglalás az általános amnesztiáért és az emigráció likvidálásáért. Küzdelem a kivételes intézkedések ellen és a letartóztatottakkal való emberséges bánásmódért. A legutóbbi pártgyűlés héttagú állandó bizottságot küldött ki a politikai üldözöttek, az internáltak és az emigrációban élő elvtársak védelme és támogatása érdekében. A pártgyűlés ebbe a bizottságba Szakosíts Árpád, dr. Györki Imre, Pajor Rudolf, Esztergályos János, Kéthly Anna, dr. Kis Jenő és dr. Lukács Béla elvtársakat küldte ki. Ez a bizottság megalakulása után március 6-án tartotta meg első érdemleges ülését. Az első fontosabb tárgya volt az ülésnek a bizottság hatáskörének megállapítása. Dr. Kis Jenő elvtársnak e tárgyban kidolgozott javaslata körül hosszabb vita indult meg, amelynek eredményeként a bizottság hatásköre tekintetében feladatát a következőkben állapította meg: 1. Legteljesebb védelem nyújtása a politikai üldözötteknek mindennemű jogi atrocitás és politikai üldözés ellen, minden hatóság előtt. 2. Összegyűjtése a politikai üldözöttekre vonatkozó adatoknak. 3. A politikai üldözöttek védelme a sajtóban és a politikai fórumok előtt. 4. A politikai foglyokra kiszabott büntetések végrehajtásának megfigyelése. "5. A letartóztatási intézeteknek egészségügyi, élelmezési és a humanitás szempontjából való megfigyelése. 6. Legélesebb harc, hogy a politikai bűncselekményekre kiszabott büntetés a jelenleg alkalmazott , börtön és fogház helyett a törvényben megállapított államfogházban állapíttassék meg. 7. Legerőteljeseb küzdelem az emigráció likvidálásáért. 8. Harc az általános politikai amnesztiáért. 9. Agitáció a halálbüntetés eltörléséért. 10. Küzdelem az összes kivételes törvények és az ezek alapján kibocsátott rendeletek, valamint a hatályos törvény hatályon kívül helyezése iránt. Foglalkozott ezután a bizottság Lznkasits Árpád elvtárs előterjesztése alapján az igazságügyi hatóságok rendelkezésével, amely beszüntette azt a kedvezményt, hogy a letartóztatási intézetekben őrzött elítélteknek hozzátartozóik élelmiszert küldhessenek be és amely további szigorításokat rendelt el az elítélteknek a hozzátartozóikkal való érintkezés tekintetében is. A bizottság megállapítja, hogy ezek a rendelkezések ellenkeznek az emberiesség követelményeivel és sürgősen felkéri a párt parlamenti frakcióját, hogy ezen megszorítások ellen az országgyűlésben sürgősen interpelláljon és ezeket a most megkezdődő költségvetési vitában minden lehető alkalommal erőteljesen szóvátegye. Hosszabb vita indult meg ezután az 1928. évi március hó 1-én kibocsátott legújabb amnesztiarendelet politikai és jogi lehetőségeiről. A bizottság minden tagjának egyhangú véleménye alapján megállapította a bizottság, hogy ezen amnesztiarendelet semmiképett, sem alkalmas az ammmesztiarendelet indokául fölhozott társadalmi összhangnak megteremtésére és előmozdítására. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy a most kibocsátott amnesztiarendelet is a legszűkmarkúbban és a legzidesebben elzárkózik az elől a ma már mindenképen szükségszerű követelmény elől, hogy a világháború következményeképen bekövetkezett forradalom áldozatai is amnesztiában részesüljenek. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy immár 9 esztendeje annak, hogy rendkívül sokan szenvednek külföldön olyanok, akik sohasem voltak bolsevisták, akik csak elsodort áldozatai a forradalomnak, azonban a legújabb amnesztiarendelet ezekkel szemben is kizárja a büntetlenséget. Ezzel kapcsolatban megállapítja a bizottság, hogy amíg Finnországban és Bajorországban már régen likvidálták az úgynevezett kommunista bűncselekményeket, nálunk a legújabb amnesztiarendelet egyenesen kizárja azoknak a büntetlenségét is, akiket úgynevezett bolsevista bűncselekményekkel vádolnak. De nem alkalmas ez az amnesztiarendelet, a társadalmi béke megteremtésére már csak azért sem, mert az amnesztia a legtöbb politikai cselekményre nem terjed ki. A bizottság ezen legújabb amnesztiarendelet rendelkezései után még erőteljesebben fogja képviselni azt a fölfogást, hogy a megértés és az engesztelődés útján egyedül és kizáróan csakis az általános politikai amnesztiában és az emigráció likvidálásában látja. Foglalkozott végül a bizottság az emigráció likvidálásával Olvasd a Népszavát és szerezz az előfizetődet ! kapcsolatban megteendő lépésekről. E kérdésben dr. Lukács Béla elvtárs javaslatot dolgozott ki, amely a bizottsági tagok között ki fog osztatni és ezen kérdésben a bizottság a legközelebbi ülésen fog végleges határozatot hozni, azonban már jóelőre leszögezte a bizottság azt a fölfogását,, hogy az emigráció likvidálásáért minden törvényes eszközzel a legerőteljesebben fölveszi a küzdelmet. A lengyel szenátusi választások eredménye. Varsóból jelentik: A lengyel szenátusi választások végleges, de még nem hivatalos eredménye a következő: Kormánypárti blokk 49 mandátum, lengyel, szocialista párt 10, ami két mandátum nyereséget jelent, wyzwolenie radikális parasztpárt 7, nemzeti munkáspárt 2, ukrán Sehob-párt 1, baloldali földmivesunió 3, galíciai zsidó nemzeti unió 1, nemzeti kisebbségi blokk 21, ukrán szocialista pártok blokkja 1, nemzeti demokraták 9, Piast-parasztpárt, és keresztény demokraták 6, Korfanty-féle felsősziléziai helyi lista 1. A kommunisták nem jutottak mandátumhoz. A kormánypárt többsége biztosítva van.