Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)
1928-03-01 / 50. szám
1928 március 1. NÉPSZAVA Minden 13—14 keresettel rendelkező lakos kénytelen egy-egy közalkalmazottat családjával együtt eltartani. Minden 7 önálló keresőre jut 2—2 állam alkalmazott vagy közalkalmazott családtagja. — Tükörképek a megduzzadt állami bürokráciáról. Az 1928—29. évi állami költségvetéssel együtt szétosztották az állami alkalmazottak és az állami nyugellátásban részesülők létszámáról szóló kimutatást is. Ez a kimutatás a maga száraz számoszlopaival hű tükrét adja annak a példátlanul nagy bürokráciának, amelyet Magyarországon a reakció tenyésztett ki. Ennek a nagy bürokráciának átkát természetesen a dolgozó emberek nyögik, rettenetes árát a közterhekkel megnyomorított adózók kénytelenek megfizetni. A közzétett kimutatás szerint az állami alkalmazottak létszáma: az állami közigazgatásban 84.249 az állami üzemekben 75.116 összesen tehát — 159.365 alkalmazottat, foglalkoztat az állami apparátus. Ha ebből leszámítjuk az állam szolgálatában termelő munkát végző munkások létszámát, amely az állami közigazgatás keretében 5707, az állami üzemekben 29.919, megállapíthatjuk, hogy a költségvetéshez mellékelt kimutatás szerint a mai Magyarország 123.730 főnyi közalkalmazotti tábor képviseli az állami bürokráciát. Ehhez azonban még hozzá kell számítani az állami nyugellátásban részesülőket, akiknek létszáma a következő: az állami közigazgatásban 52.734 az állami üzemekben 51417 összesen tehát— 107.151 Eszerint az állam tényleges szolgálatot teljesítő és nyugdíjazott alkalmazottainak száma összesen 266.516, a termelőmunkát végző munkások leszámításával pedig 230.890. Ebben a számban azonban nem foglaltatnak bent a nemzeti hadsereg katonái és altisztjei, akiknek létszáma — a honvédelmi minisztérium költségvetésének adatai szerint — 31.691. Ezekkel együtt — de az állam alkalmazásában levő munkások nélkül — a közalkalmazottak (aktívak és nyugdíjasok) létszáma tehát összesen 262.581. Ezt a nagy közalkalmazotti apparátust kénytelen tehát az ország lakossága eltartani. Miután pedig az ország 8 millió lakosa közül csupán 3.750.000 az önálló kereső, a többi eltartott, így tehát könnyen kiszámítható, hogy Magyarországon minden 13—14 keresettel rendelkező ember kénytelen egy-egy közalkalmazottat családjával együtt eltartani. Ha már most abból indulunk ki, hogy a közalkalmazottak családjai átlagban 3—4 tagúak, úgy megállapíthatjuk, hogy kerek számban körülbelül 1.000.000 a közalkalmazottak és családtagjaik száma, akiknek eltartásáról az önálló keresettel rendelkező adózók pénzéből gondoskodik az állam. Ha tehát most már a közalkalmazottak családtagjait is számításba vesszük, kiderül, hogy az ország minden nyolcadik lakosa egy-egy állami alkalmazott vagy közalkalmazott családtagja. És ha a 3.750.000 önáló kereső lakosok számából levonjuk a közalkalmazottak számát, kitűnik, hogy az ország minden 7—7 önálló keresettel rendelkező lakosa, adófizetője kénytelen önmagán és családtagjain kívül 2—2 állami alkalmazottat vagy állami alkalmazott 2—2 családtagját is eltartani. Az állami bürokráciának ez a példátlan kiterebélyesedése magyarázatát adja a produktív munkát végző dolgozó néprétegek rettenetes nyomorának és annak, hogy miért sújtják olyan elviselhetetlen adóterhek azokat a nincstelen embereket, akikkel a kormány a közalkalmazottak hatalmas táborát eltartatja. És hogy az uralmon levő reakció még csak kísérletet sem tesz ennek a mesterségesen megduzzasztott bürokráciának a lebontására, arra nézve bizonyítékul szolgál, hogy az új költségvetés az állami közigazgatásban és az állami üzemekben foglalkoztatott alkalmazottak számának újabb 1013 fővel való szaporodásáról számol be. Ugyanakkor az állami nyugellátásban részesülők száma az elmúlt évhez képest 2882-vel szaporodott, a napirendi indítványhoz szólva polemizált Gaál Gasztonnak a numerus clausus tárgyalása alkalmával mondott beszédével, védelmébe vette a tisztviselőket. A többség egyébként elfogadta az elnök napirendi indítványát. a seionat - az Arcríliáíiy a közigazgatási fzikcság nönéése ellenére megtagadta lovászy iláHOB özvegyéi®! nyugtatóáranyóságát. A képviselőház szerdai ülését délelőttsíi óra után nyitotta meg Zsitvay elnök. Miután a többség harmadszori olvasásban megszavazta az új numerus clausus-javaslatot, folytatták az állategészségügyi törvényjavaslat tárgyalását. Malasits Géza elvtárs volt az első szónok. Utalással a képviselőháznak e tárgyban régebben elfogadott határozati javaslatára, sürgette az állatorvosi szolgálat államosítását. A községi és állami állatorvosokon kívül mintegy 150—160 magánállatorvos van, akiknek megélhetése nincs biztosítva. Átmeneti időre az állami és helyhatósági állatorvosokat el kellene tiltani minden magánpraxistól. Ez javítana a magánállatorvosok súlyos helyzetén. Helytelen, hogy egyes községekben nem hozzáértő állatorvosok, hanem más foglalkozású laikusok látják el a hasvizsgálatot. Az állatok operálását, gyógyítását is szakértő állatorvosokra kell bízni és mellőzni kell a vándorló kuruzslók ártalmas közreműködését. A mostani ebzárlatok a gyakorlatban nem érnek semmit, nem alkalmasak a veszettség elhárítására és csak a közönség zaklatására valók. A veszettség elhárítására, alkalmasabbak a külföldön bevált előzetes oltások. A mai helyzetben azok, akik egy vagy más szempontból kénytelenek kutyát tartani, ha a kutyát egyik helyről a másikra kívánják szállítani, a szolgabírótól kénytelenek igazolványt kiváltani arra nézve, hogy a kutya egészséges. Ezen a bürokratikus eljáráson változtatni kell. Helytelen, hogy az ebadót a törvényhatóságok állapítják meg. Miután az egyes törvényhatóságok eltérő rendelkezéseket hozhatnak, ezt az adót egyöntetűen kell megállapítani az egész országban. Az ebadóból befolyó jövedelmet ne csupán állategészségügyi célokra fordítsák, hanem annak egy részét költsék emberegészségügyi célokra is, amint régebben ez volt a gyakorlat. Az ebadóból befolyó összegeket felerészben emberegészségügyi célokra állítják be. Frühwirth Mátyás (wolvista) Malasitséhoz hasonló javaslatot nyújtott be. Egy második indítványa az állatok helyes gyógykezeltetését célozza. — Reischl Richárd (agrárpárti) határozati javaslatot nyújtott be, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt a kóbor cigányok letelepítésére, mert ezek — úgymond — az állatbetegségek legveszedelmesebb terjesztői. Azt a gyanúját fejezte ki, hogy az állami állatorvosok kiszállásáért csekkszámlákra befizetett összegek épp úgy elkallódnak, mint a forgalmi adóból befolyó összegeknek egy része. (Zaj, mozgás, Mayer földmivelésügyi miniszter idegesen fészkelődött a helyén.) Jókai-Ihász Miklós egységespárti kérte, hogy az ebadót házanként a házőrző kutyánál engedjék el. A javaslatot ugye, mint az előző kormánypárti felszólaló elfogadták. Ekkor a vitát, megszakították és az elnök közölte, hogy az összeférhetetlenségi bizottság elnökének értesítése szerint a bizottság Almássy László összeférhetetlenségi ügyében március 1-én, Györki Imrének az összhomány ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyében, valamint Bárdos Ferenc, a szociáldemokrata frakció tagja ellen beadott összeférhetetlenlenségi bejelentés ügyében március 22-én fog határozni. Az elnök indítványozta, hogy a legközelebbi ülést csütörtök délelőtt tartsák s azon töltsék be a megüresedett bizottsági tagsági helyeket és tovább tárgyalják az állategészségügyi javaslatot. — Báró Kray István egységespárti " 31 A reasisie bosszul a lovászy történ özvegyén. Végül Gál Jenő (demokrata) a külügyminisztert interpellálta az elhunyt Lovászy Márton özvegyének nyugdíja ügyében. Lovászy özvegye nyugdíjának folyósítását a hivatalos tényezők megtagadták, bár Lovászy nyugdíjjogosultságát a közigazgatási bíróság nem vonta kétségbe. A nyugdíj folyósításának megtagadása politikai indokok alapján történt. Lovászy közhivatalnok volt. (Farkas Géza egységespárti: „Forradalmár volt! — Zaj a baloldalon.) Azt csak az utókor fogja megállapíthatni, hogy helyes volt-e Lovászy magatartása. Ismertette Lovászy közalkalmazotti pályáját, majd 1918-ban történt kultuszminiszteri kinevezését és emlékeztetett arra, hogy Lovászy nyugdíját 1920 december végéig élvezte. A kormány hozzájárult Lovászy hazatéréséhez, amivel szemben Lovászy kötelezte magát, hogy tartózkodni fog közéleti szerepléstől. Amikor Lovászy hazajött és nyugdíjának megállapítását kérte, a külügyminiszter a nyugdíjat nem folyósította, arra hivatkozva, hogy Lovászy nyugdíjigénye „megszakadt" az emigrálás folytán. Ezzel szemben a közigazgatási bíróság ítélettel kötelezte 1926-ban a minisztert arra, hogy új határozatot hozzon ez ügyben. Lovászy oda akart állni a bíróság elé, a kormány azonban függőben tartotta ügyének tisztázását. Ez egyoldalú, kegyetlen eljárás. A Friedrich-kormány és a Simonyi-Semadankormány is folyósították a nyugdíjat Lovászy számára. A kormány lássa be, hogy nem az üldözés gyógyítja a sebeket, hanem a megbocsátás. Walkó külügyminiszter ismertette Lovászy nyugdíjügyét. Lovászy 1920-ban külföldre távozott ilyen esetre, megszűnik a nyugdíj folyósítása. Amikor Lovászy öt és félévi távollét után ismét kérte nyugdíjának folyósítását, ezt megtagadták, hivatkozva arra, hogy az ő számára annak idején a minisztertakács különös tekintetből állapította meg a nyugdíjat. A közigazgatási bíróság határozata nem kötelezte a minisztériumot a nyugdíj folyósítására. A megfelelő törvény rendelkezései értelmében amennyiben valaki külföldre távozik, az első három esztendőre ideiglenesen beszüntethető a nyugdíja, ezután pedig a nyugdíjbeszüntetés végleges. A törvény rendelkezése szerint csak a szolgálatban levők, vagy nyugdíjat élvezők özvegyei kaphatnak nyugdíjat. Gál Jenő azt vitatta ezzel szemben, hogy ez esetben a közszolgálatban mutatkozó megszakítás ellenére is járt a nyugdíj. A kormány a közigazgatási bíróság döntése ellenére nem hozott határozatot Lovászy nyugdíjügyében. Ha Lovászyt, vétkesnek tartották, miért nem állították bíróság elé. A külügyminiszter újabb válaszában erősítgette, hogy a törvényes rendelkezések voltak mérvadók. Gál kijelentette, hogy már csak amiatt se veszi tudomásul a választ, mert a miniszter nem ismeri kellően az egész nyugdíjügyet. A többség tudomásul vette a külügyminiszter válaszát. Az ülés/13 óra után ért véget. Bourtost a szkupstiadan a rögzött Lantésa miatt. (Belgrád, február 20.) Több mint egyhónapi szünetelés után a szkupstina szerdán ismét megkezdte üléseit. Az új kormány nem adott programot, tekintettel ami, hogy összetétele nagyjában véve maradt a régi és programja sem változott. A szkupstina mindenekelőtt sürgősségi indítványt fogadott el az éhínségtől sújtott hercegovinai lakosság anyagi támogatásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozóan, amely 150 millió dinárt irányoz elő első segélyképen. A demokrata-parasztpárti koalíció ezután határozati javaslatot nyújtott be, amelyben parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri a belgrádi rendőrségi fogházban uralkodó állapotok tanulmányozására. Az ellenzéki pártok szónokai különböző bizonyítékokat soroltak föl annak igazolására, hogy a belgrádi rendőrségi börtönben, a Lavnacsában a legborzalmasabb módon, kínozzák a vizsgálati foglyokat. Az ellenzéki szónokok kijelentései a kormánypártok sorában óriási fölháborodást idéztek elő s időnként a két tábor között heves összecsapásra került sor. Fölszólalt többek között Radics István is, akitől azonban az elnök hamarosan megvonta a szót, mert belevonta a vitába Sándor király személyét is