Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-01 / 50. szám

1928 március 1. NÉPSZAVA Minden 13—14 keresettel rendelkező lakos kénytelen egy-egy közalkalmazottat család­jával együtt eltartani. Minden 7 önálló keresőre jut 2—2 állam­ alkalmazott vagy közalkalmazott családtagja. — Tükörképek a megduzzadt állami bürokráciáról. Az 1928—29. évi állami költségvetéssel együtt szétosztották az állami alkalmazottak és az állami nyugellátásban részesülők létszámáról szóló kimutatást is. Ez a kimutatás a maga száraz számoszlopaival hű tükrét adja annak a példátlanul nagy bürokráciának, amelyet Magyarországon a reakció tenyésztett ki. En­nek a nagy bürokráciának átkát természetesen a dolgozó emberek nyögik, rettenetes árát a közterhekkel megnyomorított adózók kénytele­nek megfizetni. A közzétett kimutatás szerint az állami alkalmazottak létszáma: az állami közigazgatásban 84.249 az állami üzemekben 75.116 összesen tehát — 159.365 alkalmazottat, foglalkoztat az állami appará­tus. Ha ebből leszámítjuk az állam szolgálatá­ban termelő munkát végző munkások lét­szá­mát, amely az állami közigazgatás keretében 5707, az állami üzemekben 29.919, megállapít­hatjuk, hogy a költségvetéshez mellékelt ki­mutatás szerint a mai Magyar­or­szág­ 123.730 főnyi közalkalmazotti tábor képviseli az ál­lami bürokráciát. Ehhez azonban még hozzá kell számítani az állami nyugellátásban részesülőket, akiknek létszáma a következő: az állami közigazgatásban 52.734 az állami üzemekben 51417 összesen tehát— 107.151 Eszerint az állam tényleges szolgálatot tel­jesítő és nyugdíjazott alkalmazottainak száma összesen 266.516, a termelőmunkát végző mun­kások leszámításával pedig 230.890. Ebben a számban azonban nem foglaltatnak bent a nemzeti hadsereg katonái és altisztjei, akik­nek létszáma — a honvédelmi minisztérium költségvetésének adatai szerint — 31.691. Ezekkel együtt — de az állam alkalmazásában levő munkások nélkül — a közalkalmazottak (aktívak és nyugdíja­sok) létszáma tehát összesen 262.581. Ezt a nagy közalkalmazotti apparátust kény­telen tehát az ország lakossága eltartani. Miután pedig az ország 8 millió lakosa közül csupán 3.750.000 az önálló kereső, a többi eltar­tott, így tehát könnyen kiszámítható, hogy Magyarországon minden 13—14 keresettel rendelkező ember kénytelen egy-egy köz­alkalmazottat családjával együtt eltartani. Ha már most abból indulunk ki, hogy a köz­alkalmazottak családjai átlagban 3—4 tagúak, úgy megállapíthatjuk, hogy kerek számban körülbelül 1.000.000 a közalkalmazottak és csa­ládtagjaik száma, akiknek eltartásáról az ön­álló keresettel rendelkező adózók pénzéből gondoskodik az állam. Ha tehát most már a közalkalmazottak családtagjait is számításba vesszük, kiderül, hogy az ország minden nyolcadik lakosa egy-egy állami alkalmazott vagy közalkalmazott családtagja. És ha a 3.750.000 önáló kereső lakosok szá­mából levon­juk a közalkalmazottak számát, kitűnik, hogy az ország minden 7—7 önálló keresettel rendelkező lakosa, adófizetője kénytelen önmagán és családtagjain kívül 2—2 állami alkalmazottat vagy állami alkalmazott 2—2 családtagját is eltartani. Az állami bürokráciának ez a példátlan ki­terebélyesedése magyarázatát adja a produk­tív munkát végző dolgozó néprétegek rettene­tes nyomorának és annak, hogy miért sújtják olyan elviselhetetlen adóterhek azokat a nincs­telen embereket, akikkel a kormány a köz­alkalmazottak hatalmas táborát eltartatja. És hogy az uralmon levő reakció még csak kísér­letet sem tesz ennek a mesterségesen meg­duzzasztott bürokráciának a lebontására, arra nézve bizonyítékul szolgál, hogy az új költség­vetés az állami közigazgatásban és az állami üzemekben foglalkoztatott alkalmazottak szá­mának újabb 1013 fővel való szaporodásáról számol be. Ugyanakkor az állami nyugellátás­ban részesülők száma az elmúlt évhez képest 2882-vel szaporodott, a napirendi indítványhoz szólva polemizált Gaál Gasztonnak a numerus clausus tárgya­lása alkalmával mondott beszédével, védel­mébe vette a tisztviselőket.­­ A többség egyébként elfogadta az elnök napirendi indít­ványát. ­­ a seionat - az A­rcríliáíiy a közigazgatási fzik­cság nönéése ellenére megtagadta lovászy iláHOB özvegyéi®! nyugtatóáranyóságát. A képviselőház szerdai ülését délelőtt­­­síi óra után nyitotta meg Zsitvay elnök. Miután a többség harmadszori olvasásban megsza­vazta az új numerus clausus-javaslatot, foly­tatták az állategészségügyi törvényjavaslat tárgyalását. Malasits Géza elvtárs volt az első szónok. Utalással a képviselőháznak e tárgyban régeb­ben elfogadott határozati javaslatára, sürgette az állatorvosi szolgálat államosítását. A köz­ségi és állami állatorvosokon kívül mintegy 150—160 magánállatorvos van, akiknek meg­élhetése nincs biztosítva. Átmeneti időre az ál­lami és helyhatósági állatorvosokat el kellene tiltani minden magánpraxistól. Ez javítana a magánállatorvosok súlyos helyzetén. Helyte­len, hogy egyes községekben nem hozzáértő ál­latorvosok, hanem más foglalkozású laikusok látják el a h­asvizsgálatot. Az állatok operálá­sát, gyógyítását is szakértő állatorvosokra kell bízni és mellőzni kell a vándorló kuruzslók ártal­mas közreműködését. A mostani ebzárlatok a gyakorlatban nem ér­nek semmit, nem alkalmasak a veszettség el­hárítására és csak a közönség zaklatására va­lók. A veszettség elhárítására, alkalmasabbak a külföldön bevált előzetes oltások. A mai hely­zetben azok, akik egy vagy más szempont­ból kénytelenek kutyát tartani, ha a kutyát egyik helyről a másikra kívánják szállítani, a szolgabírótól kénytelenek igazolványt kivál­tani arra nézve, hogy a kutya egészséges. Ezen a bürokratikus eljáráson változtatni kell. Hely­telen, hogy az ebadót a törvényhatóságok álla­pítják meg. Miután az egyes törvényhatóságok eltérő rendelkezéseket hozhatnak, ezt az adót egyöntetűen kell megállapítani az egész or­szágba­n. Az ebadóból befolyó jövedelmet ne csupán állategészségügyi célokra fordítsák, hanem annak egy részét költsék emberegészség­ügyi célokra is, amint régebben ez volt a gyakorlat. Az ebadó­ból befolyó összegeket felerészben emberegész­ségügyi célokra állítják be. Frühwirth Mátyás (wolv­ista) Malasitséhoz hasonló javaslatot nyújtott be. Egy második indítványa az állatok helyes gyógykezeltetését célozza. — Reischl Richárd (agrárpárti) hatá­rozati javaslatot nyújtott be, hogy a kép­viselőház utasítsa a kormányt a kóbor cigá­nyok letelepítésére, mert ezek — úgymond — az állatbetegségek legveszedelmesebb terjesz­tői. Azt a gyanúját fejezte ki, hogy az állami állatorvosok kiszállásáért csekk­számlákra befizetett összegek épp úgy elkallódnak, mint a forgalmi adóból befolyó összegeknek egy része. (Zaj, mozgás, Mayer földmivelésü­gyi miniszter idegesen fészkelődött a helyén.)­­ Jókai-Ihász Miklós egységespárti kérte, hogy az ebadót házanként a házőrző kutyánál engedjék el. A javaslatot ugy­e, mint az előző kormánypárti felszólaló elfogadták. Ekkor a vitát, megszakították és az elnök közölte, hogy az összeférhetetlenségi bizottság elnökének értesítése szerint a bizottság Al­mássy László összeférhetetlenségi ügyében március 1-én, Györki Imrének az összhom­ány ellen be­jelentett összeférhetetlenségi ügyében, valamint Bárdos Ferenc, a szociáldemokrata frakció tagja ellen beadott összeférhetetlen­lenségi bejelentés ügyében március 22-én fog határozni. Az elnök indítványozta, hogy a legközelebbi ülést csütörtök délelőtt tartsák s azon töltsék be a megüresedett bizottsági tagsági helyeket és tovább tárgyalják az állategészségügyi ja­vaslatot. — Báró Kray István egységespárti " 3­1 A reasisie bosszul a lovászy történ özvegyén. Végül Gál Jenő (demokrata) a külügymi­nisztert interpellálta az elhunyt Lovászy Már­ton özvegyének nyugdíja ügyében. Lovászy özvegye nyugdíjának folyósítását a hivatalos tényezők megtagadták, bár Lovászy nyugdíj­jogosultságát a közigazgatási bíróság nem vonta kétségbe. A nyugdíj folyósításának meg­tagadása politikai indokok alapján történt. Lovászy közhivatalnok volt. (Farkas Géza egy­ségespárti: „Forradalmár volt!­ — Zaj a bal­oldalon.) Azt csak az utókor fogja megállapít­hatni, hogy helyes volt-e Lovászy magatar­tása. Ismertette Lovászy közalkalmazotti pá­lyáját, majd 1918-ban történt kultuszminisz­teri­­ kinevezését és emlékeztetett arra, hogy Lovászy nyugdíját 1920 december végéig él­vezte. A kormány hozzájárult Lovászy haza­téréséhez, amivel szemben Lovászy kötelezte magát, hogy tartózkodni fog közéleti szerep­léstől. Amikor Lovászy hazajött és nyugdíjá­nak megállapítását kérte, a külügyminiszter­ a nyugdíjat nem folyósította, arra hivatkozva, hogy Lovászy nyugdíjigénye „megszakadt" az emigrálás folytán. Ezzel szemben a közigaz­gatási bíróság ítélettel kötelezte 1926-ban a minisztert arra, hogy új határozatot hozzon ez ügyben. Lovászy oda akart állni a bíróság elé, a kormány azonban függőben tartotta ügyé­nek tisztázását. Ez egyoldalú, kegyetlen eljárás. A Friedrich-kormány és a Simon­yi-Sema­da­­n­kormány is folyósították a nyugdíjat Lovászy számára. A kormány lássa be, hogy nem az üldözés gyógyítja a sebeket, hanem a meg­bocsátás. Walkó külügyminiszter ismertette Lovászy nyugdíjügyét. Lovászy 1920-ban külföldre tá­vozott­­ ilyen esetre, megszűnik a nyugdíj folyósítása. Amikor Lovászy öt és félévi távol­lét után ismét kérte nyugdíjának folyósítását, ezt megtagadták, hivatkozva arra, hogy az ő számára annak idején a minisztertak­ács kü­lönös tekintetből állapította meg a nyugdíjat. A közigazgatási bíróság határozata nem köte­lezte a minisztériumot a nyugdíj folyósítására. A megfelelő törvény rendelkezései értelmében amennyiben valaki külföldre távozik, az első három esztendőre ideiglenesen beszüntethető a nyugdíja, ezután pedig a nyugdíjbeszüntetés végleges. A törvény rendelkezése szerint csak a szolgálatban levők, vagy nyugdíjat élvezők özvegyei kaphatnak nyugdíjat. Gál Jenő azt vitatta ezzel szemben, hogy ez esetben a köz­szolgálatban mutatkozó megszakítás ellenére is járt a nyugdíj. A kormány a közigazgatási bíróság dön­tése ellenére nem hozott határozatot Lovászy nyugdíjügyében. Ha Lovászyt, vétkesnek tartották, miért nem állították bíróság elé. A külügyminiszter újabb válaszában erősítgette, hogy a törvényes ren­delkezések voltak mérvadók. Gál kijelentette, hogy már csak amiatt se veszi tudomásul a választ, mert a miniszter nem ismeri kellően az egész nyugdíjügyet. A többség tudomásul vette a külügyminiszter válaszát. Az ülés­­/13 óra után ért véget. Bourtost a szkupstiad­an a rögzött Lantésa miatt. (Belgrád, február 20.) Több mint egyhónapi szünetelés után a szkupstina szerdán ismét megkezdte üléseit. Az új kormány nem adott programot, tekintettel ami, hogy összetétele nagyjában véve maradt a régi és programja sem változott. A szkupstina mindenekelőtt sürgősségi indít­ványt fogadott el az éhínségtől sújtott herce­govinai lakosság anyagi támogatásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozóan, amely 150 mil­lió dinárt irányoz elő első segélyképen. A demokrata-parasztpárti koalíció ezután határozati javaslatot nyújtott be, amelyben parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri a belgrádi rendőrségi fogházban uralkodó állapotok tanulmányozására. Az ellenzéki pár­tok szónokai különböző bizonyítékokat soroltak föl annak igazolására, hogy a belgrádi rendőr­ségi börtönben, a Lavnacsában a legborzalma­sabb módon, kínozzák a vizsgálati foglyokat. Az ellenzéki szónokok kijelentései a kormány­pártok sorában óriási fölháborodást idéztek elő s időnként a két tábor között heves össze­csapásra került sor. Fölszólalt többek között Radics István is, akitől azonban az elnök hamarosan megvonta a szót, mert belevonta a vitába Sándor király személyét is

Next