Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-13 / 60. szám

• 1928 március 11. NÉPSZAVA 167 Klebelsberg honfoglalói. A kultuszminiszter egyetlen alkalmat sem mulaszt el, amely alkalmas arra, hogy hímesen szőtt szólamait elhintse. Teszi ezt a háttér vizsgálata, nélkül — ezért marad szólam, amit mond — és anélkül, hogy vizsgálná, váljon a gyakorlat és a való élet nem teszik-e komoly­talanná a szép szólamokat. Vasárnap az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület tartott közgyűlést. A megszokott előkelő garnitúra résztvételével folyt le a köz­gyűlés és ott volt a kultuszminiszter is, aki a magyar tanyák népét mint honfoglaló típust, tehát mint magasab­­bronda embercsoportot méltatott és állított példaképen a közvélemény elé. Ezt a zsongitó hízelgést azután azzal toldotta meg, hogy „az ember nem arra­ való, hogy közigazgassák, hanem hogy igyekezzék életét minél kellemesebbé tenni". A honfoglaló robotos jelzője nem új. Ezt az országot ezer esztendőn át valóban a robo­tosok tartották fönn. A város, a falu, a tanya népe. A fizikai és szellemi munkások milliói. Szerszámmal, körzővel, fegyverrel. A gyárak­ban, a műhelyekben, a mezőkön, az irodákban. Verejtékkel, vérrel, könnyel. Kitartással, szen­vedéssel, nélkülözéssel — a politikai és gaz­dasági elnyomatás súlyos igájával megterhel­ten! Elismerni ezt sohasem akarták. Leg­följebb szólamokban. Most kezdik észlelni és hangoztatni, de most is minden kötelezettség nélkül. Vájjon örvendjünk annak az ünnepélyes percekben született szó ajándéknak? Nézzünk a kulisszák mögé. Hámozzuk le a mondatokról az alkalmi ünnepi köntöst és ha ránk vigyorog a való élet, önként adódik a miniszteri nagylelkűség értéke és értelme. Ott mindjárt a közgyűlésen is belesüvített az olvadékony hangulatba a honfoglaló tanyás életének szörnyűséges halálkiáltása. A minisz­ter után ugyanis az egyesület főtitkára be­szélt és számokkal festett fekete képet a föld­mívesnépe­sség vigasztalan életviszonyairól. A főtitkár úr bizonyára ugyanolyan konstruktív férfiú, mint a miniszter, hiszen máskülönben nem kerültek volna­­közös előadóasztalhoz. Végus, a konstruktív főtitkár állapította meg, hogy az Alföld népe szégyenletesen elmaradt a­ higiénia terén. És azt, hogy a­ gümőkór, a trachoma, az alkohol és a nemi betegségek megdöbbentő arányban szedik áldozataikat a honfoglaló alföldi magyarok közül. A minisz­ter erre már nem válaszolt, mert az ő program­szerű szerepe lejárt, meg aztán nem is az ő hatásköre az ilyen dolgokkal való foglalkozás A dolog tehát annyiban maradt, hogy az Alföld népe megkapta­ a szép dicséretet és most­­ járhatja tovább a pusztulás útját. Mert a kormány ugyan nem ad jelleget egyik mi­niszterének citóadományához! Pedig nagyon kellene. Mondhat­jók: utolsó pillanata érkezett el a cselekvésnek... A szociáldemokrata párt évtizedek óta nyag­gatja ezt a kérdést. Szóval és írásban. Kon­gresszusokon, sajtóban, képviselőházban. Ké­rés, követelés, kapacitálás — mindez nem hasz­nált. Ha volt visszhang, ez a kiközösítettek vissz­hangja volt. Azokra vonatkoztatva természe­tesen, akik jogokat, kenyeret, kultúrát, egyenlő elbánást követeltek és fölvetették és fölszínen tartották a mezőgazdasági népesség életkérdé­seit. Üldözés járt ezért, de a honfoglalók ügyét egyetlen lépéssel sem vitték előbbre. Most, hogy szó esik a dologról, újra föl kell sorolnunk a tennivalókat. Ha komoly a szó, ám jöjjenek a cselekedetek. Ha viszont továbbra is a tétlenség marad az úr és ezután is csak „közigazgatni" akarják a fölemelő kézre vára­kozókat, akkor legalább ne csúfolódjanak velük.Ha, a földmunkásokat és törpegazdákat hon­foglalóknak ismerik el, adják ki számukra a titkos szavazás érettségi bizonyítvány­át. Aki honfoglalónak jó, legyen jó a saját lelkiisme­rete gondozójának is! A honfoglaláshoz szük­séges erkölcsi és értelmi erő igazán képesít arra, hogy a honfoglaló önállóan, külső ellen­őrzés és irányítás nélkü­l válasszon magának politikai ideált. Ez a kétszerkettőnál is egysze­rűbb és világosabb. Azután jöjjön a kiadós népgondozás, az egyenlő szociálpolitikai értékelés. Honfoglaló­kat nemcsak kell, de érdemes is óvni és gon­dozni. A kötelező betegségi és balesetbiztosítás, a tervezett öregkori és rokkantbiztosítás, az özvegy- és árvaellátás miért nem terjed ki a föld népére is? A többi miniszter urak talán nem voltak tájékozva a kultuszminiszter föl­ismeréséről? Reméljük, hogy a vasárnapi ki­nyilatkoztatás után már serényen dolgoznak ezeknek a hiányoknak a pótlásán. Megérdemlik a honfoglalók azt is, hogy az elfoglalt hon földjéből nekik is jusson. Ezt a hiányt őszinte és nagyvonalú új földreform­mal kell pótolni. Az egyházi és hitbizományi birtokokból telik — jut is, marad is. Földet, házat, olcsó beruházási kölcsönt a földtelen honfoglalóknak, ezt követeli a kor, az ész­szerűség, ez lehet méltó ellenérték az ezer­esztendős teljesítményekért Ezek fejében a föld népe szívesen elengedi a dicsérő szólamo­kat. A munkabér politika, is említést kíván ebben a csoportban. Becsületes emberi létet biztosító munkabért a munkáért­ .Jusson rendes la­kásra, ruhára, élelemre, kultúrára , gyerek­nevelésre! Majd akkor kimegy a divatból az egyke, amely ellen az utóbbi időkben szintén megfújták a harci riadót, de ennél tovább még nem jutottak... Persze, hogy idáig nem terjed a nagy gerje­delem. És ezeresztendős bő tanulságok és ta­pasztalatok után a körüludvarolt honfoglalók biztosra vehetik, hogy jogos igényeiket csak harc árán elégíthetik ki. Harc árán, amelyet a város proletárjaival együtt kell megvirítsok a szociáldemokrácia lobogója alatt! Szerdán este 7 órakor a régi képviselőházban nagy b­izalmi ülést tartunk, amelyre meghívjuk Budapest és környéke valamennyi pártszervezetnek minden tankcsóraáriusát, tehát a végrehajtóbizottságokat, a körzetvezetőségeket, a bizalmi férfiakat, a sajtóbizal­miakat, a nőbizottságokat, a kisiparosok szervezőbizottságait, a rendezőgárda tag­jait, meghívjuk a szakmai szabadszervezetek valamennyi fu­nkcionáriusát, a vezetőségeket, a szervezőbizottságokat, a szakmai agitátorgárdát, az üzemi és mű­­helyi bizalmi férfiakat. A nagy bizalmi ülés napirendje: Bel- és mpsslflfval p?M£má!1. A gazdasági haelyzet, a sajtá. Oentiék: fcycr 341&roS,w és 5Pr®»pp­ ®íjr $&a»«I©r elvtársak, országgyűlési képviselők. Testvéri üdvözlettel a szociáldemtokrata párt központi titkársága. «.­»saw Az angol alsóház elfogadta (London, március 12. — Reuter.) Az alsóház ma első ol­vasásban elfogadta a belügyminisz­ternek azt a törvényjavaslatát, amelyet 21. évet betöltött nőknek a férfiakkal egyenlő választó­jogot ad. Elsüllyedt egy görög torpedónaszád és ú­ japán tehergőzös.­­ Százzsarvas négű ember a tengerbe veszett A japán partvidéken az utolsó napok dü­höngő viharaiban eltűnt öt tehergőzös. Több torpedórombolót és repülőgépet küldtek ki felkutatásukra, azonban nem sikerült nyo­mukra találni. A gőzösöket utoljára március első napjaiban látták mintegy 100 kilométer­nyire a parttól. Most már biztosra veszik, hogy az öt hajó 164 főnyi személyzetével el­süllyedt. A „President Lincoln" amerikai személy­szállító gőzös, amely péntek óta nem adott jelt magáról, vasárnap este befutott Yokohama kikötőjébe. A kapitány elbeszélése szerint a hajó rádióállomásának antennái az óriási viharban tönkrementek, ezért nem adhatott életjelt, magáról a hajó. A „Panormosz" nevű görög torpedónaszád a nagy viharban az Acgina-sziget egyik sziklájába ütközött és elsüllve át.­­ Egy közelben tartózkodó gőzös mentőcsónakot akart kiküldeni a süllyedő hajó személyzeté­nek megmentésére, azonban csónakjait a vihar fölborította. A torpedónaszád 61 főnyi legény­ségének sikerült úszva partot érnie. A hajó kapitánya öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Svehla csehszlovák miniszterelnök vissza­vonul a kormány éléről. Prágából táviratoz­zák. A „Vecser" értesülése szerint Svehla mi­niszterelnököt a pártja felkéri, hogy betegsége miatt egyelőre hagyja, abba hivatali tevékeny­ségét. Ennek következtében valószínűen ideig­lenes személyi változásra kerül a sor, amely azonban nem vonja maga után a rezsim meg­változását. Az új miniszterelnökjelöltek között első helyen Viszkovszki földbirtokhivatali el­nököt, másodsorban pedig Malipetr képviselőt, a képviselőház elnökét emlegetik.­­ A „Narod" jelenti, hogy Svehla miniszterelnök maga is azt a szándékát fejezte ki, hogy lemond a kor­mány­elnökségről. A márciusi szabadságeszmék letéteményesei, a dolgozó tömegek március 18-án, vasárnap délután 2 órakor Petőfi szobrához vonulnak. Megkoszorúzzák a világszabadság lánglelkű költőjének szobrát és hitet tesznek it szabadsAaesaumfelc Ksa&Sieft. Ä szobor előtt R*R*C*l!fB­ £­ r S&BB3801* elvtárs, országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet A Magyarországi Szociáldemokrata Párt

Next