Népszava, 1928. augusztus (56. évfolyam, 173–197. sz.)

1928-08-01 / 173. szám

9 és a Dunában elúszott, kötélen holttá száradt munkanélkülinek az életét lehetett volna megmenteni százmillió pengő árán, amely, százezer munkás egyévi verejtékes ker­eseté­vel ér föl?! De ki törődik nálunk ilyesmivel? A fő­k a fölösleg. Pusztulhat az élet, gyilkolhat a nyomor. Recseghet - ropoghat körülöttünk minden. De­­ áll Lillafüred még! A fúrások tovább folynak. A ránk fordított adóprés tovább működik. Jön a friss csapolás ... Válság az asigesi konzervatív kormányban. A védővámpolitika kérdésében szakadás állott be a miniszterek között. A Népszava hírt adott arról az ellentétről, amely a védővámpolitika kérdésében úgy a kormányt támogató angol konzervatív párt­ban, mint magában a kormányban keletkezett. A kapitalisták kormánya nem maradhatott közömbös egy fontos iparág, a vasipar tőkései­nek védővámos törekvéseivel szemben. Több miniszter csatlakozott ezek mozgalmához, noha Baldivin miniszterelnök a leghatározot­tabban a Védővám politika ellen­ foglalt állást. A kormány egyes tagjai nyíltan fordultak a kormányelnök politikája ellen. Amery gyar­matügyi és Johnson­­Hicks belügyminiszter nyilvános gyűléseken támogatták a miniszter­elnökkel szemben a védővámos politikát. Ebben a helyzetben elkerülhetetlenné vált a válság az angol kormányban. (London, július 31. — Wolff.) Az alsóházban holnap Alexander munkáspárti képviselő meg­interpellálja a miniszterelnököt, várjon a kormánynak az ipari vámok kérdésében elfoglalt álláspontját az a beszéd fejezi-e ki korrektül, amelyet Churchill pénzügyminiszter július 24-én mon­dott az alsóházban, vagy pedig az, amelyet Johnson­ Hicks belügyminiszter július 28-án mondott. A „Daily Telegraph" véleménye szerint a kabinet még e hét folyamán megbeszélés tárgyává teszi a miniszteri fe­lelősség kérdését, hogy megegyezésre jusson azoknak a beszédei­nek a kérdésében, amelyeket­­a kabinet egyes tagjai tartanak az ipari védővámok ügyében. A­ „Daily Chronicle" azt írja, hogy tegnap a késő órákban akut válság lépett föl a kabinet kebelén belü­l.­zül Pásztor Erzsébet napszálllosnő, aki a Frangepán­ utca 15. számú házban lakik, bor­zalmas sérüléseket szenvedett. Koponyáján 15 centiméter hosszú repedt seb támadt és az összeomlott gerendázaton elhelyezett mésztar­tályból rácsöpögött mész arcát és szemeit összeégette. A mentőorvosok megállapításai szerint agyalapi törést is szenvedett és ha az orvosi tudomány meg is menti az életnek, kétséges, hogy szemevilágát nem veszti-e el. A szerencsétlen munkásnő állapota válságos, alig remélhető, hogy fölépül. A másik sebesült Mészáros Gyula 24 éves kőmű­ves, aki a Lehel­utca 5. számú házban lakott. Mészáros ko­ponyáján és egész testén szenvedett könnyebb természetű zúzott sebeket. A mentők mind­kettőjüket az új János-kórházba szállították. Mészáros Gyulát első segélynyújtás után a kórházból az esti órákban elbocsátották. Szé­nási Ernő 29 éves kőműves, aki Rákospalotán lakik, a rémülettől idegsokkot kapott. A mentő­orvosok órákig fáradoztak vele, am­íg állapota annyira javult, hogy elbocsáthatták. A men­tők részesítették első­segélyben Fülöp József­­nét is, az épület főpallérjának feleségét, aki az ijedtségtől összeesett. A vizsgálat. A szerencsétlenség hírére a helyszínre ér­kezett a főkapitánysági ügyelet vezetője, a II. kerületi kapitányság vezetője és Andróka főkapitányhelyettes, akik a vizsgálóbíró távol­létében azonnal megindították a vizsgálatot an­nak megállapítására, hogy a szerencsétlen­ségért ki felelős. Megállapították, hogy az építést vezető felelős építőmester Fülöp József, aki a Damjanich­ utca 51. számú házban lakik. Fülöp a munkások tanúvallomása szerint az állványzat összeomlása, után annyira meg­rémült, hogy a harmadik em­eletről le akarta vetni magát, de szándékában három munkás csak nehezen tudta megakadályozni. Az áll­ványozás felelete palléra Osgyáni Pál, aki Ceg­léden lakik. Osgyáni a roppant felelősség érze­tének tudata alatt alig tudott magához térni, a munkások szerint éveket öregedett néhány perc alatt és teljesen megőszült. A rendőrség mindkettőjüket őrizetbe vette, mert kétségtelennek látszott, hogy súlyos mulasztások történtek. Az őrizetbe vett építésvezetők előadták, hogy szerintük a szerencsétlenség egy elbocsátott munkás bosszúműve. Jurcsák József állványozó, aki az építkezés kezdetétől ott dolgozott, meg­betegedett és az építésvezetők előadása szerint hétfőn váratlanul munkára jelentkezett. Egész nap betonlépcsőket hordozott és kedden dél­előtt kijelentette, hogy nem dolgozik tovább, adják ki a könyvét. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért hagyja abba a munkát, megtagadta a válaszadást. Osgyáni szerint azonban egész délután ott settenkedett az épület körül és ők valószínűnek tartják, hogy az állványzat köté­sét alul meglazította, aminek következtében alul egy gerenda eltört, ami elégséges volt ahhoz, hogy az egész épületszerkezet megindul­jon és összedőljön. Ezzel az előadással szemben, amelynek át­tetsző tendenciája semmiesetre sem menti az építésvezetők felelősségét, a rendőri vizsgálat megállapította, hogy az állványzat összeállítá­sánál felületesség, gondatlanság, hanyagság történt. Az ilyen könnyű állványszerkezet el­készítésénél előírás, hogy azt minden emelet­nél megkössék. Ez úgy történhetik, hogy az ablakon keresztül húzott gerendákat a belső helyiségekben is lekötik egy keresztü­lfektetett, lekapcsolt, falig támasztott gerendával. A rendőrség megállapítása szerint ez a lekötés nem volt meg sem az első, sem a második, sem a harmadik, sem­ a negyedik, csak az ötödik emeleten. Ott pedig az egyik falból kiszakadt gerenda meg­maradt része világosan mutatja, hogy kor­hadt, szétmáló állványszert használtak. A gerenda belseje vörösesbarna és annyira porhanyós, hogy kézzel széjjel lehet szedni. Természetes, hogy ez az elkorhadt fa nem tudta a támaszgerenda feladatát ellátni. A rendőrségi vizsgálat kiterjed a Cyklop Építő és Ingatlanforgalmi Rt. felelős mérnöke szere­pének tisztázására is. A szakértő véleménye: Kedden az esti órákban a főkapitányságon megkezdték a kihallgatásokat, amelynek so­rán elsőnek Mészáros Gyula ácsmunkást hall­gatták ki, aki fején hatalmas kötéssel diktálta jegyzőkönyvbe, hogy az ötödik emeleten az ablakkeretek készítésével foglalkozott, amikor észrevette, hogy Pásztor Erzsébet feléje tart. A következő pillanatban az állványzat meg­ingott és hogy ezután mi történt, nem tudja, mert elvesztette eszméletét. Mivel a­­ szeren­csétlenség után a munkások nagy része _ el­távozott, szerdán a kora reggeli órákban újból szakértői szemlét tartanak a helyszínen. Ked­den este a főkapitányságon egy kerületi mér­nöki szakértő a következő szakvéleményt ter­jesztette be: Az állványok nem voltak úgynevezett londi­nákkal merevítve, hanem emeletenként csak könyökfával rögzítették őket. Ezeket kapcsok tartották, de amíg minden emeleten legalább négy kapocsnak kellett volna lennie, az egész állványzaton csak négy kapcsot találtak. Az építkezés életveszedelmet jelent az egész környékre. Beszéltünk az épületen dolgozó munkások­kal," akik elmondották, hogy a legrosszabb fizetés és a leggyalázatosabb bánásmód mellett napról-napra kockáztatniok kell az életüket. A fal felhúzása után az emeletek betonozásá­nál használt falazó deszkákat például állvány nélkül szedetik el a munkásokkal, valósággal nyaktörő mutatványba beillő módon. Egy a tetőn kidugott gerendán elhelyezett csiga­szerkezet segítségével eresztik le a munkáso­kat nyolc emelet magasságból és azok egy szál kötélen ingva, dolgoznak a deszkák meglazítá­sán, áthurkolá­sán­­­s elszállításán és minden pillanatban ki vannak téve annak a lehetőségnek, hogy egy fölülről rájuk zuhanó, a kelleténél előbb meglazult deszka halálra töri őket. A Szegényház­ utca 21. számú hatalmas telek­nek az épülő bérház déli oldalán hosszabb­ földszintes épületben mű­ködik a Révész Emil és Társa-féle kábelgyár, amelyben 70 munkás dolgozik. Az agyagos talajra épített nyolc­emeletes hatalmas bérpalota súlya annyira megnyomta az agyagos talajt, hogy az egész gyár 8 centimétert süllyedt. Jártunk a helyi­ségekben és láttuk a kettérepedt falakat, a meglazult ajtórámákat, amelyeknek résein be­fér a tenyér. Az egész gyárat alá kellett dú­colni gerendákkal, mert minden pillanatban fenyeget az összeomlás veszedelme. A gyár vezetőségének kérelmére már hetekkel ezelőtt bizottság járt kint a helyszínen, majd a ke­rületi mérnök indítványára megállapította, hogy a gyár további működése az ott dolgozó 70 munkásra állandó életveszedelmet jelent. A telek, illetve a gyárépület tulajdonosa, Haáz József eljárt a Cyklopnál, ahol azt a választ kapta, hogy: Hja, kérem, minden új épület süllyed. Végül arra hajlandók voltak, hogy a telek másik oldalán építendő új gyárépülethez mun­kásokat adnak, de­­ 14.000 pengőt kértek. A telek túlsó oldalán, közvetlenül az újonnan épült palota mellett egész sor lakás van, ahol ugyancsak repedések tátonganak a falakban. A lakók rémülettel beszélnek arról, hogy az egész környéket veszedelembe döntő új épület még mindig nincs megterhelve és ha rárakják a tűz- és közfalakat és a tetőszerkezetet és az épületbe belekerülnek a bútorok, olyan nagy­mérvű talajsüllyedés következik be, amely összedönti a lakásokat. A kábelgyárban szerda reggel az állandó életveszedelem miatt már meg sem indul a munka. (Folytatás az 1. oldalról.) A liberális lap értesülése szerint Amery gyar­matügyi miniszter beadta lemondását, azonban felkérték arra, hogy fontolja meg mégegyszer e lépését. A­­belügyminiszter állása a lap sze­rint kétséges. A „Daily Mail" politikai tudósí­tójának értesülése szerint a konzervatív párt főhadiszállásán megüt­közéssel fogadták Johnson­ Hieks belügy­miniszter beszédét és ezért őt a legközelebbi kabinetülés alkalmá­ból felelősségre fogják vonni. Mire tanítja ki a miniszter a főváros polgár­mesterét? Néhány hónap előtt egy magán­vállalkozó cég ajánlatot tett a fővárosnak, hogy hajlandó megépíteni a­ földalatti gyors­vasutat, amely a város szélső környékeit össze­köti a központtal. A polgármester a vállakozó csoportnak megadta az előmunkálatok meg­kezdéséhez szükséges egy évre szóló engedélyt. A főváros ezt a tényt a kereskedelmi minisz­ter tudomására hozta, amire az most a fő­városhoz leiratot intézett, amelyben azt mondja, hogy a polgármester nem volt jogo­sult a miniszter előzetes engedélye nélkül az engedélyt kiadni, tehát azt nem veszi tudo­másul. Ez a hatásköri vitatkozás nem túlsá­gosan érdekes, annál érdekesebb az, amire a miniszter a főváros polgármesterét kivételesen nagyon helyesen kitanítja. Utal a miniszter a főváros közönségének az egységes közlekedési politikában vallott elvi álláspontjára, amely­ből folyóan a főváros vezetősége az utóbbi időkben mindenkor tiltakozott, a Beszkár vasútvonalaira tekintettel és figyelemmel a fővárosi autóbuszüzem érdekeire, magánközle­kedési vállalatok engedélyezése ellen. Szo­morú, hogy erre az elvre most a miniszternek kell figyelmeztetnie a fővárost. terjessz fiss a­imfcássatót! SVfiPSZAVA 1928 augusztus 1. V­ieSBerwossan­ten. T8as©»an«s®y Iisal®átf, Sasssz schteesgiBf. Augsburgból jelentik: Az Ulm és Augsburg között közlekedő 911. számú gyorsított személyvonat a váltó hibás működése miatt kedden délután "14 óra tájban Dinkelscherben állomáson beleszaladt egy tehervonatba. A mozdonyt és három személykocsit a robbanás ereje egymásba taszította. A halottak száma 14, a sebesülteké 20. A birodalmi vasutak még nem adtak ki részletes jelentést a szerencsétlenségről. Augsburg­ból két és Ulm­ból egy tehervonat indult el a szerencsétlenség színhelyére. Augsburgból a vasúti szerencsétlenségről még a következő újabb részleteket jelentik: A szerencsétlenséget az idézte elő, hogy Dinkelsoherben állomás mellett egy személyvonat teljes gőzzel nekiszaladt egy tehervonatnak, a hibás váltóállítás következtében. A személy­vonat egy másik vonatot akart megelőzni, azonban hamis vágányra vezették a vonatot. A vasúti katasztrófa még nagyobb arányú, mint a pár héttel ezelőtt Münchenben a pályaudva­ron lefolyt vasúti szerencsétlenség. A szerencsétlenség színhelyén hatalmas romhalmaz jelzi a katasztrófát. A környék összes tüzérségei és mentőállomásai résztvesznek a mentési mun­kálatokban. Több vasúti kocsi gyufaskatulyaként roppant össze és így torlódtak egymásra.

Next