Népszava, 1928. augusztus (56. évfolyam, 173–197. sz.)

1928-08-25 / 192. szám

1928 augusztus 25. NÉPSZAVA Fáb&l wstsüfti&riikst, vagy: a főpolgármester, akit az anya­ nénje választ, de a kormány elcsaphat. Nemrégiben közölte a kormány félhivatalos lapja Scitovszky belügyminiszter nyilatkoza­tát arról, hogy a kormány ugrásra készen áll, hogy egy már készenlétben tartogatott tör­vényjavaslatocskával egyszerűen meghosszab­bítsa a fővárosi törvényhatósági bizottsági ta­gok egyik felének ez év végén lejáró mandá­tumait. Erre vonatkozóan már akkoriban el­mondottuk véleményünket, rámutattunk arra, hogy a kormány a már szokássá avatott man­dátumhosszabbító javaslatokkal ugyanazt a célt szolgálja, mint a nyíltszavazásos terrorral — menekülni igyekszik a választók ítélete elől. Most azután a másik félhivatalos, a kormány esti lapja újabb Scitovszky-nyilatkozatot kö­zöl és a belügyminiszter ezt a nyilatkozatát is azzal kezdi, hogy a fővárosban aligha kerül majd sor választásra az év végén, mert előre­láthatóan­­ jön a már bejelentett mandátum­hosszabbító javaslat, illetve törvény. De ezút­tal a belügyminiszter egyéb részleteket is el­­árul a kormánynak a fővárossal szemben tar­togatott és félve titkolt terveiből. A többi kö­zött ezeket mondja Scitovszky belügyminiszter: — Az új fővárosi törvény szerint a polgár­mester szerepét a főpolgármester veszi át. Így azután a főpolgármester autonómikus szerv lesz, amennyiben az autonómia választja és annak a választásnak alapján nevezi ki a kor­mány a főpolgármestert, aki a kormány által lesz elmozdítható. Ép­pen ezért rendezni fog­juk a törvényben a főpolgármesterrel szemben is a fegyelmi eljárás módozatait. Ez nem egyéb, mint a főváros autonóm jo­­gának elkobzása és annak a fascista rendszer­nek a polgármesterkérdésen át való érvényesí­tése, amely fascista rendszert a kormány a fővárosi törvényben óhajtja diadalra juttatni. Polgármester nem lesz, de főpolgármester, akit az autonómia választ, azonban a kormány nevez ki és akit mindezek tetejébe a kormány bármikor elcsaphat, ha nem hűséges kiszol­gálója a kormány­diktatúrának. Ez még el­ántabb, még kevésbé szemérmes módja az autonómia elkobzásának, mintha a kormány nyíltan és őszintén, kinevezéssel egyszerűen ráoktrojálná a polgármestert a fővárosra. Mert nem tervszerű bejáratása-e a törvény­hatósági bizottság tekintélyének, ha a kor­mány egyszerűen elcsaphatja azt a polgár­mestert, akit az autonómia válását, akit tehát közvetve a főváros választóinak a bizalma ül­tetett a polgármesteri székbe. Ez a fából vas­karika-autonóm­ia ismét rávall arra a bethleni módszerre, amely mindig kendőzött, és leple­zetten igyekszik beadagolni a maga fascista diktatúráját. És erre mondja Scitovszky belügyminiszter nyilatkozatában, hogy „álta­lában a fővárosi törvény legfőbb célja a fő­város életében a politikát a minimumra redu­kálni". Majd így folytatja a miniszter: " Szem előtt fogjuk tartani a törvényjavas­lat elkészítésénél annak a lehetőségnek a meg­adását, hogy a városi kérdésekben ne a párt­politika legyen az irányadó, hanem kizáróan a főváros polgársága érdekeinek megvédését állítsuk minden téren előtérbe. Ha ezek nem üres szavak volnának, ame­lyekre a leghatározottabban rácáfolnak a tények és a készülő törvényjavaslatnak most már leghitelesebb helyről, a belügyminiszter részéről is nyilvánosságra hozott részletei, akkor csak egy megoldás volna lehetséges: a főváros autonómiájának teljes és hiánytalan biztosítása Akkor a kormány nem igyekeznék diktatúráját még a főváros törvényhatósági bizottságára is kiterjeszteni, ahelyett, hogy magát az autonómiát szélesbítené ki. Éppen az, amit a kormány a fővárosi törvényjavas­latban készül törvényerőre emeltetni, a leg­elszántabb érvényesítése a fővárosi lakosság érdekein keresztülgázoló pártérdeknek. Hiszen ami részlet eddig nyilvánosságra került a ké­szülő javaslatból, min­d azt bizonyítja, hogy a Győri elvtársak Bécsben. (A Népszava bécsi tudósítójától.) Egy kis magyar munkáscsapat fölhasználta a kettős ünnep szabadidejét, hogy a jövőt köszöntse. Kilencvenkét győri elvtárs és elvtársnő szom­bat délután vonatra ült és este tiz órakor Bécsbe érkezett. Érkezésüknél a bécsi szociáldemokrata párt ezúttal is képviseltette magát a fogadtatásu­kon: a favoriteni Schutzbund (védőrség) háromszáz főnyi csapata és zenekara üdvözölte a magyar vendégeket az Ostbahnhof csarno­kánál. A környék munkássága ezrével csatla­kozott hozzájuk és amire a kis magyar csa­pat megindult a favoriteni Arbeiter Heimbe, már tengernyi ember lobogtatta feléjük kendőit. Elől ment a zenekar a munkás­ság zászlójával, a vendégek, a három szá­zad védőrség és körülöttük végesvégig nőtt a tömeg. És az elvtársak megjegyez­ték a többek között: „milyen furcsa, hol vannak a rendőrök?" Valóban, egy rendőrt se lehetett látni, csak az útkeresztezéseknél állí­totta meg az autókat a menet elől... A győri elvtársak a favoriteni Munkás­otthon kistermében vacsoráztak, ők kilencven­ketten, aztán­­az érkezésükre egybegyűlt Bécs­ben lakó magyar elvtársak, valamint a Mun­kásotthon számos tagja. A termet körülvevő nyílt koridoron az osztrák munkások tüntet­tek a magyar testvérek mellett és a pódiumon a zenekar játszott. Aztán néhány munkás­dalkör is érkezett, előadtak néhány dalt, néme­lyiket állva hallgatott a terem háromszáz és a koridor ötszáz főnyi közönsége, aztán a győri elvtársak álltak a­­pódium elé, azok énekét követte a­ percekig szóló tüntetés. A csodálatos melegségű­ fogadtatást Malasits Géza ország­gyűlési képviselő és Hegyi Imre elvtársak köszönték meg a bécsi elvtársaknak és test­véreknek. Aztán néhány testvéri üdvözlő­beszéd volt és minthogy a kis csoportban sok volt a fiatalság és ez estén a ti­szta öröm, bizony, táncra perdültek egymással az osztrák és a magyar munkásifjuság. Ahelyett, hogy a budapesti körmenetbe beálltak volna Éjfél után alig lehetett őket pihenésre bírni, mégis már reggel 1 9 órakor a négy külön autóbuszon éltek a magyar elvtársak, hogy a kedves bécsi kalauzok, Stróbl elvtárs és felesége vezetése mellett és a bécsi magyar elvtársak csatlakozásával Bécsből annyit meg­nézzenek, amennyit lehet. A látnivalók közül néhány nagyszerű építke­zést, a wilhelminenbergi gyermekotthont, az Amalienbadhot, az elhagyott gyermekek átvételi intézetét, utcai szabad gyermekfürdőt, aztán Schönbrunnt, a régi Bécset is megnézték az elvtársak, hétfőn délben pedig fogadás volt a városházán. Bécs városa nevében Emmerling alpolgármester meleg szavakkal üdvözölte a magyar vendégeket, ecsetelte a politikai küzde­lem lefolyását, amíg a hatalmat Bécs városá­ban átvenni tudták s önérzettel mutatott rá: a szavukat betartották, még meg is szerezték ígéreteiket néhány alkotással. Malasits Géza elvtárs, Győr város országgyűlési képviselője köszönte meg az alpolgrámester beszédét, mond­ván annak végén: mint az egyház hívői az egész világról Máriacellbe zarándokolnak, hogy ott erőt és vigaszt merítsenek, úgy jönnek az egész világ szocialistái Bécsbe: tanulni és gyó­gyulni a sebektől... A befejezés volt a tanulmányút legmelegebb része. Hétfőn délután Döblingben a Munkás­főiskolát nézték meg az elvtársak. A Mária Terézia-korabeli híres Simonyi óbester kasté­lyában s gyönyörű parkjában élnek a Munkás­főiskola tanulói, akik tanulmányuk ideje alatt abbahagyják kenyérkereseti munkájukat, ez­idő alatt a párt látja el őket. A kastély nagytermében, az ablaknál egy zongora van, a másik sarkában áll a katedra. Előbb a zongora szólalt meg. Heinitz Béla elvtárs ujjai alatt Ady-dalok: „A harcunkat megharcoltuk"... Aztán Fodor József „Ra­gyogjunk" című­ gyönyörű versét, amelyet éppen most zenésített meg Heinitz elvtárs, adta elő. Könnyezve tapsolták a győriek s kö­vetelték a „Tyukodi pajtás"-t. Heinitz elvtárs­nak Hegyi Imre titkár elvtárs mondott itt mindjárt forró köszönetet. Aztán dr. Rónai Zoltán elvtárs tartott nagy­szerű előadást. Percekig tapsolták Rónai elv­társat, akinek beszédébe ezúttal az ő metsző hidegségű érvei közé valami csillogó melegség vegyült. Amikor dr. Kunfi Zsigmond elvtárs meg­jelent a pódiumon, lelkes tapssal fogadták. Míg Rónai elvtárs — ha szabad ezt a hason­latot használnom — a jég közé rakja s onnan szedi elő mondnivalóit, addig Kunfi elvtárs a tüzek kohójában olvasztja föl, ott izzítja acél­keménnyé és élessé gondolatait. Arról beszélt, hogy a II. Internacionálé útirányában milyen szerepet tölt be a magyar munkásmozgalom, milyen szemszögből kísérik azt figyelemmel , hogy mely kettős feladat áll az emigráció előtt. Majd hosszú, meleg tüntetés után az elv­társak indultak a vonathoz. Útközben meg­nézték a heiligenstadti másfél kilométer hosszú, új, Bécs városi alkotást, 1400 lakás van benne. Olyan, miint egy megnagyobbított óriás ten­geri hajó. Felső emeletei befelé keskenyülnek, mint a hajó fedélzetei s vörös középtornyai a haj­ókémények. Kedden már otthon, a munkában robotoltak­ elvtársaink. Miért rendelte el a cenzúrát a japán kormány? Mesének mondták a tiihádó isteni eredetét. Londonból jelentik: A japán kormány né­hány nappal ezelőtt szigorított cenzúrát ren­delt el és megtiltotta a lapoknak, hogy jelen­téseket közöljenek azokról a nagyarányú le­tartóztatásokról, amelyeket a múlt héten esz­közöltek Tokióban és több más japán városban. A cenzúrát most függesztették föl s most vál­tak közismertté a letartóztatások háttere és körülményei. összesen 380 egyént vettek őrizetbe, akik titkos propagandát, folytattak a császári ház ellen. A letartóztatottak valamennyien tiltott val­lási szekta hívei, akik röpcédulákat osztogat­tak az országban, amelyeken a császári ház ellen izgattak, mondván, hogy a Mikádó isteni származásának elmé­lete fantasztikus mese. 5 kormánynak csak az a szándéka, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel útját állja a fő­városi választók önrendelkező jogának. Bethlenék nem hajlandók elismerni, hogy a rendelkezni, ők csak azt ismerik el, hogy ebben az országban mindenki, a főváros lakos­sága épp úgy, mint a nyílt szavazásra ítélt vidék, köteles némán engedelmeskedni a min­főváros népének joga van saját sorsa fölött i­denhatóvá tett kormánydiktatúrának. A titkos szekta hívei többnyire a falusi lakos­ság sorából kerülnek ki. A cenzúra felfüggesz­tése után a tokiói lapok kü­lön kiadásban kö­zölték a szenzációs letartóztatások hírét. Mussolini megelégszik a jugoszláv kormány nyilatkozatával. A „Corriera della Sera" bel­grádi jelentése szerint az ottani olasz követség főtitkára csütörtökön délután megjelent a ju­goszláv külügyminisztériumban és Galli bel­grádi olasz követ nevében közölte a helyettes külügyminiszterrel, hogy a spalatói és sedeni­cói olaszellenes tüntetések ügyében átadott olasz jegyzékre érkezett jugoszláv válaszjegy­zék minden tekintetben kielégíti az olasz kor­mányt. Az Olaszország és Jugoszlávia között fölmerült diplomáciai incidenst ezzel véglege­sen elintézték. • A közigazgatás reformtervezete a városok kongresszusának ülésén. A magyar városok or­szágos kongresszusának végrehajtó bizottsága szeptember 23-ra Miskolcra ülésre hívta egybe a magyar városok vezetőségeit Az ülésen le­tárgyalják a kormány közigazgatási reformter­vezetét, amely ősszel kerül a parlament elé. 3 napos bécsi tanulmányát 50 pengőért! Indulás Bécsbe ok­tótper 6-án, szombaton este 9.20-kor, érkezés 7-én, vasárnap reggel 7-kor. Indulás Buda­­pestrel 9-én, kedden este 19 óra 40 perckor, érkezés 10-én, szerdán reggel 5 óra 40 perckor­. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a Globus irodájában (Törekvés Takarékpénztár, Rákóczi-út 42) délelőtt 8—3-ig és délután 5—7-ig. Az 50 pengő résztvételi díj, amelyben ffisszes kiadások (útiköltség, élelmezés, lakás stb.) EBeHaStBs^SafirgaaaaaSt, refózés sjser&mtffl részletekben (postai befizetőlappal is) fiizetil kette, de október 2-án, déli 12 óráig az egész összegnek be kell fizetve lennie. — Útlevélről és vízumról mindenki maga gondoskodik. — Kívánságra részletes programot küldünk

Next