Népszava, 1928. december (56. évfolyam, 273–295. sz.)

1928-12-01 / 273. szám

18 mészetes emelkedése — azelőtt tízévenként legalább 20—25%-kal emelkedtek a bérek nemcsek abszolút számokban, hanem vá­sárlóerőben is. Az utóbbi évtizedben ez az emelkedés nemcsak h­ogy elmaradt, hanem a legutóbbi békeesztendő bérszínvonala több mint 25%-kal csökkent. Az ipari munkásság fejlődésében Magyar­országon roppant visszaesés mutatkozik, amely szinte katasztrofális következménye­ket von maga után. Sehol a világon nem olyan kihasznált pária az ipari munkásság, mint Magyarországon. De sehol sincsen az ipari kapitalizmusnak olyan kivételes ha­talma sem, mint itt. Vass József prédikációi nem ártanak ennek a hatalomnak. Sőt! Hiz­lalják ezt a politikai és gazdasági kiváltsá­gokkal bőven ellátott, hatalmi pozícióban magát biztosnak érző, az ország lakosságá­hoz viszonyítva elenyészően kis számú tár­sadalmi osztályt. A számok síkjáról szemlélve a dolgokat, valóban nincs mit csodálkozni azon, hogy az ipari tőke olyan készséges és mindenre el­szánt támogatója a feudális reakciónak. Hogy is ne! Ebben a rendszerben a munkás szabad préda. Munkaereje a legolcsóbb por­téka a piacon. Politikai értelemben éppen úgy kiszolgáltatottja a hatalomnak, mint gazdasági életében. Ebben a kiszolgáltatott­ságában pedig egyre mélyebbre süllyed. Hiszen a bérek belső értékének csökkenésé­vel egyre jobban rászorul a proletárcsalád az asszonyok és leányok, valamint a fejletlen gyerekek keresetére is. A kapitalizmus pe­dig mohón kap a még olcsóbb munkaerő után. A női munkaerőt még jobban ki tudja használni, még kegyetlenebb, még ridegebb, amikor mérlegre veti. És kialakul a sátáni tétel: a férfi alacsony munkabére bekergeti az asszonyt a gyárba. Az asszony olcsó munka­ereje pedig kiszorítja a férfiakat az üze­mekből. A férfimunkások szaporodó munkanélküli tartalékserege roppant súllyal nyomja le a bérszínvonalat és megkezdődik a férfi és női munkaerő árának kiegyenlítődése­­ lefelé. A 230.000 gyári munkás egyharmada nő! Véssék ezeket a számokat a munkások jól az elméjükbe, mert ezek a számok a le­romlás végzetes útjának kövei. Nem szabad belenyugodni ezekbe a számokba. Pörbe kell szállni velük és mind­azzal, ami e számok mögött van. Pörbe kell szállni a rendszerrel, amely ezeket a számokat kitenyészti, amely egy egész társadalmi osztályt pusztít el sivár gyűlöletében és éhségében. El kell olvasni ezeket a szá­mokat és a ,,számok" álljanak egyetlen, bonthatatlan tömegbe, hogy ne csak számok, hanem tényezők lehessenek, harcoljanak, hogy legyőzhessék azt a politikai rendszert, amely három és félezer gyárosnak lehetővé teszi, hogy egyik évről a másikra 467 millió pengővel több értékhez jusson egy negyed­millió munkás megaláztatása, éhsége és bru­­tális kizsákmányolása árán. 2750 millió pengő értéket termelt 230.000 munkás 330 millió munkabér mellett 300 ezer gyárosnak egy év alatt, egy olyan év alatt, amikor Vass József a szegénység szocializmusáról és társadalmi szolidarizmusról prédikál. Jó, ha ezt minden munkás emlékezetébe vési. « A német birodalmi gyűlés nem szavazott bizalmatlanságot a belügyminiszternek. Berlinből táviratozzák, hogy a birodalmi gyűlés pénteken szavazott a német nemzetiek­nek és a kommunistáknak Severing belü­gy­miniszter ellen benyújtott bizalmatlansági in­dítványa fölött. A bizalmatlansági indítványt, amint ismeretes, Severing miniszter csütörtöki beszédével kapcsolatosan nyújtották be, ame­lyet, a műszaki szükségmunka betiltásáról mondott. A német nemzetiek bizalmatlansági indítványát név szerinti szavazással 269 szava­zattal 101 ellenében elvetették. Az indítvány mellett szavazott a német nemzeti párt, a gaz­dasági párt, a keresztény-szocialista földmíves­párt és a nemzeti szocialista párt, míg a kom­munisták 42 képviselője tartózkodott a szava­zástól. Ezután­ egyszerű szavazással elvetették a kommunisták bizalmatlansági indítványát is, amire a vádlott azzal válaszolt, a gyilkosságot elkövette ugyan, de bűnös­nek nem érzi magát. Az elnök ekkor hosszabb ismertetésbe fogott és részletesen tájékoztatta az esküdteket az albán állam keletkezéséről és történelméről. Az elnök végre ,Vi 11 órakor megkezdte Bebi kihallgatását. A vádlott elmondotta élettörté­netét gyermekkorától kezdve egészen a me­rényletig. Már gyermekkorában nagy hajlan­dóságot mutatott a tudományok iránt és egy Edison nevű chicagói professzor fedezte föl nagyszerű képességeit. A professzor Elbassan­ból Rómába küldte és elhelyezte a Cavour­intézetben. Hosszabb ideig folytatta itt tanul­mányait, később azonban egy politikai bizott­ság utasítására félbeszakította őket. Ettől kezdve kizáróan politikai céloknak szentelte életét. Az elnöknek arra a kérdésére, mi volt az a politikai bizottság és melyek voltak ezek a politikai célok, a vád­lott azt felelte, hogy erre nem válaszol. Majd elmondotta, hogy ugyanennek a politikai bi­zottságnak megbízásából ment 1927 tavaszán Belgrádba. 1927 augusztus 5-én útlevelet kért Belgrádba és azután elutazott Prágába. A belgrádi albán forradalmi bizottság pénz­zel és revolverrel látta el. Bécsen át vette útját és október 10-én érkezett Prágába. 14-én este 10 órakor a Vencel-téren levő Passage-kávésházban azután hátulról agyonlőtte Cena béget. Amidőn a vádlott idáig jutott vallomásában, az elnök újból félbeszakította és megkérdezte tőle, hajlandó-e részletesen elmondani, hogy mi volt ez a politikai bizottság, a vádlott azon­ban ismét csak nemmel válaszolt. Az elnök erre a tárgyalást egy negyedórára félbeszakí­totta s az esküdtek kivonultak a teremből. Ebben a pillanatban az ötödik padsorból egy férfi lépett a tanuk padjához és mielőtt bárki is megakadályozhatta volna, ismétlő­pisztolyából gyors egymásutánban hat lö­vést adott le Bebire. Négy golyó halálos volt és Bebi azonnal meghalt. Súlyosan megsebesült az albán diák mellett álló Del Vecchio olasz újságíró is, a „Giornale d'Italia" munkatársa, aki tüdőlövést kapott. Az egyik esküdt karját törte, amint rémületé­­ben kirohant a teremből. A tárgyalóteremben borzalmas pánik keletkezett, a közönség vad tülekedéssel tört az ajtók felé és főleg a nők menekültek kétségbeesett sikoltással. A rend­őrök és a fogházőrök csak nehezen tudták a rendet újból helyreállítani. A tettest azonnal letartóztatták. Kiderült, hogy a meggyilkolt Cena bég testvérének, Gana bégnek inasa, aki tegnap érkezett meg m­ával együtt Prágába. Megállapították, hogy a gyilkost Zia Vulci­témának hívják. 1901-ben a Tirana melletti Koszovóban született és szolgája volt Gana bégnek, az albán had­sereg kapitányának, aki testvére a meg­gyilkolt Cena bégnek. Az országos törvényszék tárgyalási termé­ben, tehát a merénylet színhelyén nyomban megtartott előzetes kihallgatása alkalmával a gyilkos meglehetősen zavarosan és le­verten viselkedett és a kérdésekre nem reagált. Az albán nyelven kívül csak szerbül tud valami keveset. Gana béget, aki közeli rokona Ah­med Zoghinak, Albánia jelenlegi királyának, a kora délutáni órákban őrizetbe vették, azzal az indokolással, hogy ellene is fölmerült a bű­nrészesség gyanúja. Gana bég Tiranából jött Prágába, hivatalos misszióban, hogy részt­vegyen a főtárgyaláson. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg szolgájával Prágába, ahol az Ambassador-szállodában szállott meg. Érdekes Gana bég két nyilatkozata, amelyeket a bég a tárgyalás megkezdése előtt, majd a me­rénylet után tett. A reggeli órákban a bég egyik prágai isme­rőse előtt a következőket mondotta: — Ez a per sokkal többet árt nekünk és sok­kal kellemetlenebb számunkra, mint a merény­lőnek, aki fiatal ember és a merényletet föl­izgatott lelkiállapotban követte el. El fogják ítélni 10, vagy 12 évre, a főtárgyaláson azonban minden bizonnyal szellőztetni fog majd bizonyos dolgokat, amelyek számunkra nagyon kellemetlenek lehetnek. Ez a fiatal­ember sokkal többet tud, mint szeretnénk. A merénylet megtörténte után Gana bég az „Express'6 tudósítója előtt pedig így nyilat­kozott: — Fogalmam sem volt róla, mit tervez m­a­som. A tárgyalás elején egészen megkönnyeb­bültem, amidőn hallottam, hogy Algm­­ad Debt beismerő vallomást tesz, sőt azt is bevallja, hogy a merényletet a Kouare nevű t­itkos egye­sület parancsára követte el. Ennek az egye­sületnek teljes neve Comité Nationale Révolu­tionaire, vagyis Nemzeti Forradalmi Bizott­ság. Ennek a szervezetnek Belgrádban, Buda­pesten, Rómában és Brindisiben vannak fiók­jai. Az albán kormány már régóta kutatta, hogy hol van a szervezet tulajdonképeni szék­helye és ki az igazi feje. Ezért örültem Bebi vallomásának és azt hittem, hogy a tárgyalás további folyamán közelebbi részleteket is kö­zölni fog. A súlyosan megsebesült olasz újságíró ál­lapota nagyon komoly. Del Vecchiot a merénylet után azonnal a prá­gai városi kórházba szállították, ahol azonnal megoperálták. A golyó a tüdejét járta át az olasz újságírónak, aki eddig még nem nyerte vissza eszméletét, de az orvosok remélik, hogy sikerül életét megmenteni. A rendőrség a délutáni órákban megkezdte Vulciternának, valamint gazdájának, Gana bégnek, a meggyilkolt Cena bég öccsének ki­hallgatását. Vulciterna csak albánul beszél, analfabéta és még azt sem tudta megmondani, amikor eléje raktak egy órát, hogy hány óra van. Kihallgatása tolmács segítségével történt. A gyilkos elmondotta, hogy 1901-ben született a délszerbiai Koszovó mellett fekvő Gukovicán­. Itt van a Krizin-család birtoka és ő már gyer­mekkora óta a Kriziu-család szolgálatában állott. Cena és Gana bég a Kriziu-család tag­jai. Albániában a szolga egészen más emb­er, mint Európa más országaiban. A ház barát­jának tekintik, aki együtt ül az asztalnál a családtagokkal és örök­össéget esküszik urá­nak. Vulciterna elmondotta, hogy hű szolgálatai jutalmaképen megígérték neki, hogy Cena bég magával viszi Prágába követségi szolgá­nak. Ezt a tervet később megváltoztatták és Cena bég öccséhez, Gana béghez osztották be őt szolgának. Vulcsterna tagadja, hogy megfontolt szán­dékkal ölte volna meg Algm­­ad Bébit. Esze ágában sem volt, hogy meggyilkolja a fiatal albán diákot, amidőn azonban olasz szavakat hallott, fejébe szállt a vér, elvesztette fejét és kirántotta a revolvert. A revolvert nem azért vitte­ a­­ tárgyalóterembe, mintha­gyilkolni akart volna, hanem azért, mert régi albán szokás, hogy albán ember sohasem jár, fegyver nélkül. A késő délutáni­ órákban Gana bég kihallga­tására került a sor. Gana bég tagadja, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz. (Prága, november 30.) A csehszlovák esti lapok hevesen tiltakoznak az ellen, hogy „bal­káni szokásokat honosítsanak meg Prágában". A ,,Narodny Lioty" véleménye szerint Algm­­­ad Bébit az­ért gyilkolták meg, hogy meg­akadályozzák vallomásában és ne derüljön ki, hogy ki bujtotta föl őt a gyilkosságra. (Folytatás az 1. oldalról.) NÉPSZAVA 1928 decem­ber 2. Amnesztiát kapnaló Belgium­­ ban a flamand nacionalistán. Továbbra is Hollandiához akarnak csatlakozni. (Brüsszel, november 30.) A belga kamara tegnap este nagy többséggel törvényjavaslatot szavazott meg, amelynek értelmében a fla­mand szeparatisták, akiket a világháború folyamán hazaárulásért életfogytiglani fegy­házbüntetésre ítéltek, teljes amnesztiában ré­szesülnek. Az amnesztia kérdése állandó üt­közőpontja volt a jobb- és baloldali pártoknak s az amnesztia javaslat beterjesztésével és meg­szavazásával a kormány helyzete jelentéke­nyen megszilárdult. Az amnesztiajavaslat egyébként közvetlenül csupán egyetlen elítél­tet érint, Bornis flamand szeparatista vezért, aki a német megszállás alatt elnöke volt a flandriai, nemzeti tanácsnak és akit a háború befejezésével börtönbe vetettek. A többi szepa­ratista vezért a belga bíróságok csak távollé­tükben ítélték el, minthogy a háború befejezté­vel valamennyien külföldre menekültek. Az amnesztiarendelet alapján most ezek az elítél­tek is visszatérhetnek Belgiumba, föltéve, hogy elismerik a belga törvényszék jogerős­­ítéletét, amelyet, természetesen, most már nem hajtanak végre. Az új szesztörvény vitája folyamán Severen flamand képviselő a kamara tegnapi ülésén nagy föltűnést keltő beszédet mondott, amely­ben Belgiumot idegen államnak mondta, amellyel a Belgiumban élő flamandoknak semmi érzelmi közösségük nincsen. A flaman­dok a hollandokkal való egyesülés hívei s cél­juk a „Nagy-Németalföld" megvalósítása. Se­veren ezután arról beszélt hogy a belga hadse­regben a világháború folyamán állandóan sa­nyargatták a flamand katonákat. A kamara elnöke szigorú rendreutasításban részesítette a flamand szónokot.

Next