Népszava, 1928. december (56. évfolyam, 273–295. sz.)
1928-12-01 / 273. szám
18 mészetes emelkedése — azelőtt tízévenként legalább 20—25%-kal emelkedtek a bérek nemcsek abszolút számokban, hanem vásárlóerőben is. Az utóbbi évtizedben ez az emelkedés nemcsak hogy elmaradt, hanem a legutóbbi békeesztendő bérszínvonala több mint 25%-kal csökkent. Az ipari munkásság fejlődésében Magyarországon roppant visszaesés mutatkozik, amely szinte katasztrofális következményeket von maga után. Sehol a világon nem olyan kihasznált pária az ipari munkásság, mint Magyarországon. De sehol sincsen az ipari kapitalizmusnak olyan kivételes hatalma sem, mint itt. Vass József prédikációi nem ártanak ennek a hatalomnak. Sőt! Hizlalják ezt a politikai és gazdasági kiváltságokkal bőven ellátott, hatalmi pozícióban magát biztosnak érző, az ország lakosságához viszonyítva elenyészően kis számú társadalmi osztályt. A számok síkjáról szemlélve a dolgokat, valóban nincs mit csodálkozni azon, hogy az ipari tőke olyan készséges és mindenre elszánt támogatója a feudális reakciónak. Hogy is ne! Ebben a rendszerben a munkás szabad préda. Munkaereje a legolcsóbb portéka a piacon. Politikai értelemben éppen úgy kiszolgáltatottja a hatalomnak, mint gazdasági életében. Ebben a kiszolgáltatottságában pedig egyre mélyebbre süllyed. Hiszen a bérek belső értékének csökkenésével egyre jobban rászorul a proletárcsalád az asszonyok és leányok, valamint a fejletlen gyerekek keresetére is. A kapitalizmus pedig mohón kap a még olcsóbb munkaerő után. A női munkaerőt még jobban ki tudja használni, még kegyetlenebb, még ridegebb, amikor mérlegre veti. És kialakul a sátáni tétel: a férfi alacsony munkabére bekergeti az asszonyt a gyárba. Az asszony olcsó munkaereje pedig kiszorítja a férfiakat az üzemekből. A férfimunkások szaporodó munkanélküli tartalékserege roppant súllyal nyomja le a bérszínvonalat és megkezdődik a férfi és női munkaerő árának kiegyenlítődése lefelé. A 230.000 gyári munkás egyharmada nő! Véssék ezeket a számokat a munkások jól az elméjükbe, mert ezek a számok a leromlás végzetes útjának kövei. Nem szabad belenyugodni ezekbe a számokba. Pörbe kell szállni velük és mindazzal, ami e számok mögött van. Pörbe kell szállni a rendszerrel, amely ezeket a számokat kitenyészti, amely egy egész társadalmi osztályt pusztít el sivár gyűlöletében és éhségében. El kell olvasni ezeket a számokat és a ,,számok" álljanak egyetlen, bonthatatlan tömegbe, hogy ne csak számok, hanem tényezők lehessenek, harcoljanak, hogy legyőzhessék azt a politikai rendszert, amely három és félezer gyárosnak lehetővé teszi, hogy egyik évről a másikra 467 millió pengővel több értékhez jusson egy negyedmillió munkás megaláztatása, éhsége és brutális kizsákmányolása árán. 2750 millió pengő értéket termelt 230.000 munkás 330 millió munkabér mellett 300 ezer gyárosnak egy év alatt, egy olyan év alatt, amikor Vass József a szegénység szocializmusáról és társadalmi szolidarizmusról prédikál. Jó, ha ezt minden munkás emlékezetébe vési. « A német birodalmi gyűlés nem szavazott bizalmatlanságot a belügyminiszternek. Berlinből táviratozzák, hogy a birodalmi gyűlés pénteken szavazott a német nemzetieknek és a kommunistáknak Severing belügyminiszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítványa fölött. A bizalmatlansági indítványt, amint ismeretes, Severing miniszter csütörtöki beszédével kapcsolatosan nyújtották be, amelyet, a műszaki szükségmunka betiltásáról mondott. A német nemzetiek bizalmatlansági indítványát név szerinti szavazással 269 szavazattal 101 ellenében elvetették. Az indítvány mellett szavazott a német nemzeti párt, a gazdasági párt, a keresztény-szocialista földmívespárt és a nemzeti szocialista párt, míg a kommunisták 42 képviselője tartózkodott a szavazástól. Ezután egyszerű szavazással elvetették a kommunisták bizalmatlansági indítványát is, amire a vádlott azzal válaszolt, a gyilkosságot elkövette ugyan, de bűnösnek nem érzi magát. Az elnök ekkor hosszabb ismertetésbe fogott és részletesen tájékoztatta az esküdteket az albán állam keletkezéséről és történelméről. Az elnök végre ,Vi 11 órakor megkezdte Bebi kihallgatását. A vádlott elmondotta élettörténetét gyermekkorától kezdve egészen a merényletig. Már gyermekkorában nagy hajlandóságot mutatott a tudományok iránt és egy Edison nevű chicagói professzor fedezte föl nagyszerű képességeit. A professzor Elbassanból Rómába küldte és elhelyezte a Cavourintézetben. Hosszabb ideig folytatta itt tanulmányait, később azonban egy politikai bizottság utasítására félbeszakította őket. Ettől kezdve kizáróan politikai céloknak szentelte életét. Az elnöknek arra a kérdésére, mi volt az a politikai bizottság és melyek voltak ezek a politikai célok, a vádlott azt felelte, hogy erre nem válaszol. Majd elmondotta, hogy ugyanennek a politikai bizottságnak megbízásából ment 1927 tavaszán Belgrádba. 1927 augusztus 5-én útlevelet kért Belgrádba és azután elutazott Prágába. A belgrádi albán forradalmi bizottság pénzzel és revolverrel látta el. Bécsen át vette útját és október 10-én érkezett Prágába. 14-én este 10 órakor a Vencel-téren levő Passage-kávésházban azután hátulról agyonlőtte Cena béget. Amidőn a vádlott idáig jutott vallomásában, az elnök újból félbeszakította és megkérdezte tőle, hajlandó-e részletesen elmondani, hogy mi volt ez a politikai bizottság, a vádlott azonban ismét csak nemmel válaszolt. Az elnök erre a tárgyalást egy negyedórára félbeszakította s az esküdtek kivonultak a teremből. Ebben a pillanatban az ötödik padsorból egy férfi lépett a tanuk padjához és mielőtt bárki is megakadályozhatta volna, ismétlőpisztolyából gyors egymásutánban hat lövést adott le Bebire. Négy golyó halálos volt és Bebi azonnal meghalt. Súlyosan megsebesült az albán diák mellett álló Del Vecchio olasz újságíró is, a „Giornale d'Italia" munkatársa, aki tüdőlövést kapott. Az egyik esküdt karját törte, amint rémületében kirohant a teremből. A tárgyalóteremben borzalmas pánik keletkezett, a közönség vad tülekedéssel tört az ajtók felé és főleg a nők menekültek kétségbeesett sikoltással. A rendőrök és a fogházőrök csak nehezen tudták a rendet újból helyreállítani. A tettest azonnal letartóztatták. Kiderült, hogy a meggyilkolt Cena bég testvérének, Gana bégnek inasa, aki tegnap érkezett meg mával együtt Prágába. Megállapították, hogy a gyilkost Zia Vulcitémának hívják. 1901-ben a Tirana melletti Koszovóban született és szolgája volt Gana bégnek, az albán hadsereg kapitányának, aki testvére a meggyilkolt Cena bégnek. Az országos törvényszék tárgyalási termében, tehát a merénylet színhelyén nyomban megtartott előzetes kihallgatása alkalmával a gyilkos meglehetősen zavarosan és leverten viselkedett és a kérdésekre nem reagált. Az albán nyelven kívül csak szerbül tud valami keveset. Gana béget, aki közeli rokona Ahmed Zoghinak, Albánia jelenlegi királyának, a kora délutáni órákban őrizetbe vették, azzal az indokolással, hogy ellene is fölmerült a bűnrészesség gyanúja. Gana bég Tiranából jött Prágába, hivatalos misszióban, hogy résztvegyen a főtárgyaláson. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg szolgájával Prágába, ahol az Ambassador-szállodában szállott meg. Érdekes Gana bég két nyilatkozata, amelyeket a bég a tárgyalás megkezdése előtt, majd a merénylet után tett. A reggeli órákban a bég egyik prágai ismerőse előtt a következőket mondotta: — Ez a per sokkal többet árt nekünk és sokkal kellemetlenebb számunkra, mint a merénylőnek, aki fiatal ember és a merényletet fölizgatott lelkiállapotban követte el. El fogják ítélni 10, vagy 12 évre, a főtárgyaláson azonban minden bizonnyal szellőztetni fog majd bizonyos dolgokat, amelyek számunkra nagyon kellemetlenek lehetnek. Ez a fiatalember sokkal többet tud, mint szeretnénk. A merénylet megtörténte után Gana bég az „Express'6 tudósítója előtt pedig így nyilatkozott: — Fogalmam sem volt róla, mit tervez masom. A tárgyalás elején egészen megkönnyebbültem, amidőn hallottam, hogy Algmad Debt beismerő vallomást tesz, sőt azt is bevallja, hogy a merényletet a Kouare nevű titkos egyesület parancsára követte el. Ennek az egyesületnek teljes neve Comité Nationale Révolutionaire, vagyis Nemzeti Forradalmi Bizottság. Ennek a szervezetnek Belgrádban, Budapesten, Rómában és Brindisiben vannak fiókjai. Az albán kormány már régóta kutatta, hogy hol van a szervezet tulajdonképeni székhelye és ki az igazi feje. Ezért örültem Bebi vallomásának és azt hittem, hogy a tárgyalás további folyamán közelebbi részleteket is közölni fog. A súlyosan megsebesült olasz újságíró állapota nagyon komoly. Del Vecchiot a merénylet után azonnal a prágai városi kórházba szállították, ahol azonnal megoperálták. A golyó a tüdejét járta át az olasz újságírónak, aki eddig még nem nyerte vissza eszméletét, de az orvosok remélik, hogy sikerül életét megmenteni. A rendőrség a délutáni órákban megkezdte Vulciternának, valamint gazdájának, Gana bégnek, a meggyilkolt Cena bég öccsének kihallgatását. Vulciterna csak albánul beszél, analfabéta és még azt sem tudta megmondani, amikor eléje raktak egy órát, hogy hány óra van. Kihallgatása tolmács segítségével történt. A gyilkos elmondotta, hogy 1901-ben született a délszerbiai Koszovó mellett fekvő Gukovicán. Itt van a Krizin-család birtoka és ő már gyermekkora óta a Kriziu-család szolgálatában állott. Cena és Gana bég a Kriziu-család tagjai. Albániában a szolga egészen más ember, mint Európa más országaiban. A ház barátjának tekintik, aki együtt ül az asztalnál a családtagokkal és örökösséget esküszik urának. Vulciterna elmondotta, hogy hű szolgálatai jutalmaképen megígérték neki, hogy Cena bég magával viszi Prágába követségi szolgának. Ezt a tervet később megváltoztatták és Cena bég öccséhez, Gana béghez osztották be őt szolgának. Vulcsterna tagadja, hogy megfontolt szándékkal ölte volna meg Algmad Bébit. Esze ágában sem volt, hogy meggyilkolja a fiatal albán diákot, amidőn azonban olasz szavakat hallott, fejébe szállt a vér, elvesztette fejét és kirántotta a revolvert. A revolvert nem azért vitte a tárgyalóterembe, minthagyilkolni akart volna, hanem azért, mert régi albán szokás, hogy albán ember sohasem jár, fegyver nélkül. A késő délutáni órákban Gana bég kihallgatására került a sor. Gana bég tagadja, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz. (Prága, november 30.) A csehszlovák esti lapok hevesen tiltakoznak az ellen, hogy „balkáni szokásokat honosítsanak meg Prágában". A ,,Narodny Lioty" véleménye szerint Algmad Bébit azért gyilkolták meg, hogy megakadályozzák vallomásában és ne derüljön ki, hogy ki bujtotta föl őt a gyilkosságra. (Folytatás az 1. oldalról.) NÉPSZAVA 1928 december 2. Amnesztiát kapnaló Belgium ban a flamand nacionalistán. Továbbra is Hollandiához akarnak csatlakozni. (Brüsszel, november 30.) A belga kamara tegnap este nagy többséggel törvényjavaslatot szavazott meg, amelynek értelmében a flamand szeparatisták, akiket a világháború folyamán hazaárulásért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéltek, teljes amnesztiában részesülnek. Az amnesztia kérdése állandó ütközőpontja volt a jobb- és baloldali pártoknak s az amnesztia javaslat beterjesztésével és megszavazásával a kormány helyzete jelentékenyen megszilárdult. Az amnesztiajavaslat egyébként közvetlenül csupán egyetlen elítéltet érint, Bornis flamand szeparatista vezért, aki a német megszállás alatt elnöke volt a flandriai, nemzeti tanácsnak és akit a háború befejezésével börtönbe vetettek. A többi szeparatista vezért a belga bíróságok csak távollétükben ítélték el, minthogy a háború befejeztével valamennyien külföldre menekültek. Az amnesztiarendelet alapján most ezek az elítéltek is visszatérhetnek Belgiumba, föltéve, hogy elismerik a belga törvényszék jogerősítéletét, amelyet, természetesen, most már nem hajtanak végre. Az új szesztörvény vitája folyamán Severen flamand képviselő a kamara tegnapi ülésén nagy föltűnést keltő beszédet mondott, amelyben Belgiumot idegen államnak mondta, amellyel a Belgiumban élő flamandoknak semmi érzelmi közösségük nincsen. A flamandok a hollandokkal való egyesülés hívei s céljuk a „Nagy-Németalföld" megvalósítása. Severen ezután arról beszélt hogy a belga hadseregben a világháború folyamán állandóan sanyargatták a flamand katonákat. A kamara elnöke szigorú rendreutasításban részesítette a flamand szónokot.