Népszava, 1929. január (57. évfolyam, 1–26. sz.)
1929-01-27 / 23. szám
1929 január 24. NÉPSZAVA Roy Endre halhatatlansága Haldiának tizedik fordulójára,- írta Révész Béla. — Ady Endréről írni, beszélni ma már annyit jelent, mint meghirdetni Ady Endre halhatatlanságát. Sokszor invitálnak fölolvasásra, előadásra, hogy beszélnék Ady Endréről, mondjam el, milyen volt, amikor velünk élt, milyennek láttam, amikor verseit írta, hogyan bontakozott ki a talentuma az újságkrónikák rigmusaitól az „Új versek" harangkondulásáig. Megilletődött Ady-hívők kérdezősködnek Adyról, az emberről, milyen volt mint barát, Ti virít, társasági férfiú, milyen volt a hangja, nevetett-e olykor, bántotta-e nagyon a betegsége, a kegyes apró kiváncsiskodások, amikkel közelebb akarják vonni magukhoz az emberek, a mind magasabbra távolodó, mindjobban ormoló momentumot Kérdezősködések, élethangú fürkészések, amikkel ha fölkeresnek, mindig megrezzent az érzés: ismertem Ady Endrét, mélyen fogódzó szövetségbe kerültem vele, a kifeszült ifjúság állított bennünket egymás mellé, váltottuk a beszéd szavát, úgy, hogy mondani tudtuk, amit a másik gondolt, társam volt a szerkesztőségben, kocsmaasztal mellett, hajnali bolyongásban, haragos gondban, ünnepi tűnődésben, Érmindszent falujában, Páris Bábelében, ezer villanása a legtelibb életnek villan rajtam, ha rágondolok, vágyódó, szilajuló, tervelő, csüggedő, a lét ezer szögletébe beleütköző ember volt ő is, mint mi vagyunk és megrezzent az érzés, hogy ez a földiesen belém épült halandó elszállt a halhatatlanság szférái felé. Különös érzés tanúnak itt maradni, az élet foga területein tovább forgolódni," tovább akarni, elbukni, földobbanni, újra és újra álmodni, lecsitulni és az elröppent társ ívelését megámulni, akinek földi keretei még itt zúgnak, lobognak, ahol mi ülünk... Életet summázó élményem, hogy Ady Endrét ismertem és még inkább tetézett élményem, hogy Ady Endre halhatatlanságának vonulását szemlélhetem. A messzire kitolt illúziók rögtön megvalósulnak, a megígért magyar délibáb nem foszlik el, de megörvénylik és új és új csodákat mutogat, ki hitte volna, nyűgös rostokolásban, versengő dulakodásban, keserű letargiák idején?... Megragadtuk a pillanatot, de az örök időjárásra nem gondoltunk. Ady Endre sem... Mi a halhatatlanság? A nagy példa, Ady Endre sorsa, eligazít. Ady Endre ne érezte volna a jövendőjét? Ne tudta volna, hogy az idők számára írja versét? Hiszen éppen azok a legpregnánsabb versei, amelyekben az elhivatottságát kimondja, a mai ócsárlóknak odaveti a holnap bizonyosságát és a strófái megdübörögnek a jóserőtől... Éppen ez a pszichikai rejtelmesség a vizsgálódásunk tárgya, hogy a költő meghangzástól a lehanyatlásig egyre munkál az elkövetkező halhatatlanságán, de mialatt velünk hengergeti a porcióját, ágál, lángol és írja a verseit a jövendőkimondó verseit, ugyanekkor a szkepszis marja a hitét; tántorgás sokszor, ami iramlásnak látszik; kínzó, álmokan sugdosó s jelen és széledő rebbenés csupán a messzi igéret... Ady Endre is igy volt és ilyen volt, mennyire ilyen volt. Ady Endre két tipikus korszaka megvilágítja a problémát. Ady megírta már az „Új versek" és a „Vér és arany" című könyvét. Kifejlett a költészete és a magyar líra a história történésével megfordult. Ady körülharcolt vezére volt az új magyar literaturának, akik magasztalták, akik támadták, fölverték a hullámzást, amitől ájult, megviharzott az egész ország. Ifjú Apolló megsugárzott és kellett, hogy az olvasók a rangabizó mámoros emberfiának lássák Ady Endrét. Annyira egymás mellett, én tudtam, hogy az elsugárzó fény, közelebbről, fülledt árnyékkal vonja körül Ady Endrét. A diadalok e korszakában történt, hogy a progresszív magyar politika elbukott. . .Nem véletlenül, ugyanabban az időtájban, amikor Ady Endre megkezdte munkáját, reneszánsz, mozdult.Magyarországon, is.. i Hatalmas mozgalmak a tömegek jogaiért harcoltak. Az alkotmányreformok kitűzték a célt, hogy civilizáltabb, emberségesebb legyen az állami berendezkedésünk. A küzdő sereglésben együtt volt a közélet, tudomány, irodalom szine-java. A szenvedélyes, tehetséges fölkerekedés, úgy tetszett, elérheti ideáljait és az elementáris ügy, az ország ügye, elbukott, Adynak érzelmi, értelmi aktualitása volt ez a politikai mozgalom, hiszen a poézisának minden újságos szava kívánta ezt a megújulást; körülbelül a levegőt vonta el tőle a földobbant reakció. Sorakozó, egyéb események is aláárkolták Ady Endrét. A politikai küzdelmeket vezető napilap, ahol Ady Endre a kenyerét kereste, a harc után összeomlott. A szegénység nehéz próbái is próbálták Ady Endrét Soroljuk e kietlenségek mellé azt is, hogy ebben a periódusban keletkezett a nagy válsága Lédával, amely el nem nyugszik többé, a szakításig... 5 A legújabb diktatúra országából. — Irta Oskar Pollak. — (Belgrád. —• Saját tudósítónktól.) A jugoszláviai államcsíny egy újabb áldozatot állított a demokrácianélküli országok sorába, amelyek immár sötét gyűrűként húzódnak Kelet- és Déleurópa körül. És amíg ezek a legutóbbi események nagy aggodalommal töltik el az európai munkásságot, addig a reakciós törekvéseket mindenütt fölbátorítják. Magában Jugoszláviában az új rezsim uralma, a parlament kikapcsolása nem jelent a széles tömegek szemében valami hallatlan eseményt; a tömegeknek általában nincs az az érzésük, hogy valami rendkívüli politikai fordulat történt, legföljebb azt érzik, hogy olyan politikai eseménynek a tanúi, amelyet tulajdonképen már régen vártak és amelyet kísérletnek tekintenek arra, hogy kivezető út legyen a zavaros helyzetből és amelynek következményei felől nem alkotnak maguknak tiszta képet. A történelmi erők. Annak a nagy drámának, amelyet a történelem Jugoszláviában színpadra visz, a legújabb események csak egyik jelenete és ugyanakkor maga a színtér is csak egy sarka a világtörténelmi színpadnak, mert hiszen egész Keleteurópában ugyanez a dráma játszódik le. A szláv, balti és balkán népeknek nemzeti forradalma ez. Öntudatra ébredésük a XIX. század utolsó negyedét az egész Keletet fölrázó eleven élettel és átalakulással tölti be, amit a nagy világ alig méltat figyelemre, mert ami itt végbemegy, az telősen különbözik a nyugati országok sorsától. Ezeknek a népeknek szabadságra való törekvése, amelyeket a három nagy félig feudális katonai monarchia: Oroszország, Ausztria-Magyarország és Németország a háború előtt a börtönökbe szorított, olyan robbanóanyaggá sűrűsödött, ami a világháborúban végül is magukat a hatalmakat robbantotta föl. Ez az összeomlás Keleteurópában győzelemhez segíti a polgári forradalmat, annak háromirányú fejlődési menetében: lehetővé teszi a nemzeti fölszabadulást és a független állammá való egyesülést; megmutatkozik az agrárforradalmakban; megbuktatja a feudális uralmat és azt demokratikus parlamenti módszerekkel helyettesíti. A három császári birodalom romjain mindenütt új nemzeti államok alakulnak, az agrárreform végigszántja gyümölcsöző barázdáit a társadalmon, és a parasztságot, mint fölébredt és társadalmi tekintetben tevékeny osztályt, a történelem színpadára helyezi. Ugyanakkor fél Európában győzedelmes bevonulását tartja a demokratikus államforma. Jugoszlávia is átéli ezt a nagyszerű történelmi újjászületést. De Jugoszláviában épp úgy, mint a többi új államban is, bárha különböző mértékben, a nemzeti és állami újjáalakulásból csakhamar új problémák vetődnek föl. A délszláv nép a háborúig hat különböző uralom alatt élt: Szerbiában és Montenegróban saját államának uralma alatt. Horvátországban magyar, Szlavóniában és Dalmáciában osztrák, Boszniában egész sajátságos félig osztrák, félig magyar, végül Macedóniában török uralom alatt. Ez azonban nemcsak azt jelentette, hogy hatféle különböző törvényeknek uralma alatt állott, hanem jelentette a gazdasági fejlődésnek és a kulturális életnek a különbségeit is, amelynek alakjai a törpe parasztgazdálkodás legprimitívebb formáitól kezdve a Macedónia-hegyvidéki és a balkáni városokban élő városi kisiparosságon keresztül egészen Horvátország fejlett mezőgazdaságáig és a laibachi vidék előrehaladott iparűzéséig váltakoztak. Ehhez járult ezenfelül a vallás és az írás különbözősége. Mindezeknek a különböző kultúrfokozatoknak összeolvadása, amint ez nyilvánvalóan kitűnt, csak olyan folyamat lehet, amelyet csak sok.-