Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)
1929-03-03 / 52. szám
.18 Könyvespolc. Henris; Fontoppiaan: „Szerencsés Péter/)" Rölény 2 kötetben. - Fordította Hajdu Henrist. A dán irodalom keresztapja, Georg Brandes, egyik irodalmi értekezését ezzel a büszke mondattal fejezi be: Dániában szabádaz állt a tehetség előtt. De éppen ő volt egyik harcosa annak a nagy küzdelemnek, amely ezt a nagyszerű eredményt elérte. Az író, a költő szabad útja szabad országot jelent s a szabad országig Dániában is nagy és nehéz volt az út. Érdekes, hogy a dán irodalom megújhodása együtt indul a dán munkásmozgalommal. Mindkettő a 70-es években. Az irodalmat a természettudományokon felnőtt J. P. Jacobsen, a modern munkásmozgalmat Louis Bio indítja meg az új út felé. Az írók nagyszerű gárdáját két kiváló költő gazdagítja: Henrik Pontoppidan és Martin Andersen Nexe. Ők ketten adják regényben az új Dánia, történetét. Pontoppidan a fönt jelzett regényben, Nexe pedig a ..Hódító Belle'eimű valóságos proletárregény époszában — amely még lefordításra vár. Amikor Pontoppidan először megjelenik, 1811-et írunk. A dán irodalom pompás kibontakozásban van, csak egy hiányzik még, a szociális hang s ezt az első szociális hangot hozza Pontoppidan. Több kisebb-nagyobb munka után 1906-ban jelenik meg a „Lykke Per" (Szerencsés Péter) című kétkötetes nagy regénye. Talán az északi irdalomnak legnagyobb kiteljesedése ez. Amit magában egyesít, az káprázatos. Akkor már Dánia a demokrácia vizein evez és együtt ül az első dán népnar kiment, amelyet a titkos választójog alapján választanak. — Sidonius Péter, a híres papi család sarja, a hatvanas évek szülötte. A szigorú, zárt életű vidéki pap tizenegy gyermeke közül őbenne él a hagyományokból kitörő, zabolátlan lélek. Nem hiszem, hogy az elhibázott nevelés esete áll előttünk, talán nincs is ilyen, csak az emberi tehetetlenséget leplezzük vele. Ez adottság, rendeltetés, ahogy tetszik. Kisfiú korában este kiszökik a házból, nem imádkozik, megveti a szokásokat, adósságot csinál, almát lop. A pap fia. A szigorú erkölcsű, rideg papi ház gyermeke. Apja és testvérei imádkoznak érte. Tizenhatéves, amikor elkerül Kopenhágába, a technikai iskolába, majd a műegyetemre. Néhány év múlva bekerül a társaságba és is megismerkedik a város leggazdagabb zsidó bankárnénak a fiával és később a bankár családjával Akikor már nagyratörő tervei vannnak. Hatalmas csatornázást akar végrehajtani, ezt megtudja a fiatal Salamon Iván ,-- a bankár fia. .. pártfogásába, veszi és később a nővére vőlegénye is lesz. Nagy utazásokat tesz külföldön, családjával teljesen szakít. Elvágja magát a hagyományoktól, megtagad mindent, ami vele összekötötte. A nyers, vidéki papfia a város embere lesz, a jövő gazdasági folyamába akar beevezni. Várjon elég erős-e hozzá. Nem. Az elszakadás nem volt teljes. Tudatalatt az érzelem vékony szálai kötötték még a röghöz. Amikor megtudja, hogy anyja holttestét hazaszállítják — mert apja halála után a városba költöztek —, a hajóra megy, elkíséri, otthon marad, elveszi egy pap reálját. Eltelik néhány év s amikor a keresete meggyöngül, felesége visszamegy szüleihez, díváinak, az asszony férjhez megy a környék gazdag földesurához, ő elvonul valami nyelvonult kis helyre és ott fejezi be magányos életét. Az ember érzi a költő igazát, vagy ott kell maradni a régi megyén, vagy teljesen elissarkítani a szálakat. Aki új útra tér, ne nézzüem vissza. Hatalmas trunka, írásmódja a tiszta realizmus. Talán Tolsztoj mellé lehetne helyezni, de élesebb, hürtseebb és határozottabb vonalakat ad. Tele drámai fordulattal és lírai szépséggel. Pontoppidan teremtő, nagy író. A legnagyobb az éleik között. Uj embereket vet elénk, uj társadalmat, uj emberrétegeket, küzdelmeivel, érettével, szenvedéseivel, hibáival. És mint minden nagy munka, úgy ez is nemcsak költői mű, hanem teljes korkép is. A nagy regényt, Hajdú, Henris, ültette át magyarra. Nem fordította, hanem átültette. Az egész gazdag, szép, hatalmas tölgyet gyökereivel együtt tette át a mi talajunkba. Amint a magyar szót hajlítja, és az eredetit megfelelő, szép fordulattal visszaadja. M mesteri. Élűzzük a szavakat, a mondatokat, és amikor mélyen megrendülve letesszük a könyvet, elismerésünk nemcsak a nagy kisüfié, de Hajdú Henriké is. (K.) (Móricz Zsigmond: „Az ágytakaró." — Segény. — Athenaevn-kiadás.) A magyar irodalom egyik legerősebb egyéniségének, Móricz Zsigmondnak most öt kicsiny életrajza jelent meg. Nem új, de az irodalom elhanyagolt mesgyéjén hasenl Móricz ezzel a könyvével Megírta a meg, nem értett, a polgári erkölcs törvényeitől SZínbadulni nem tudó férfi sorsát, trap) Megjelntti Dick Mann kiadásában,gédiáját. Móricz Zsigmond érdeme nem csupítíz, hogy e regény alakjait mesteri módon rajzoltái meg, hanem az, hogy művészi eszközökkel, a való élet leplezhetetlen föltárásával rámutat az uralkodó erkölcs áldozatára: a lebilincselt, a béklyóitól szabadulni nem tudó férfira. Öt kicsiny regény, öt életsors, öt tragédia ez a könyv. A fiatalság a maga szexuális vágyakozásában „istennek", utolérhetetlen szépnek látja a nőt. Tökéletes szépnek, jónak rajzolja meg kielégítetlen fantáziájában az ideált és ezt nevezik röviden, magyarul és mindenütt: szerelemnek. A fiatalság azonban elmúlik, reánk szakad az élet minden csúnyaságával, bajával, gondjával. Az idealizált szépből. ..az egyetlenből" asszony, élettárs lesz, kívánságokkal, követelésekkel és örökös elégedetlenséggel fűtött feleség. A bilincs, a polgári morál erkölcsi törvénye erős, nagyon erős és egész életen keresztül végigkinozzák egymást, — helyesebben kínozza, bántja emberét az örökké elégedetlen nő, az egykori ideál, mert a vágyatkeltő tavasz elmúlt és helyette eljött a rideg ősz, amikor romantika helyett esetleg mosogatni vagy foltozni kell a gyerekek ruháit. Móricz Zsigmond nem szorul dicséretre. Úgy, ahogy ő megrajzolta figuráit, senki nála jobban, hívebben, természetesebben nem tudta volna. Tiptikus szószólója a magyar középosztálynak. Ezt csak mi, a mindent máskép látó, a mindent más nézzőszempontból bírálók látjuk. Az öt kis regény alakjai közül négynek a hősei tősgyökeres középosztálybeli emberek. Ezek a maguk életproblémáit, sorsuk megváltozhatatlanságát esetleg alkoholba ölik, vagy belenyugosznak abba, hogy helyzetük reménytelen. Az egyik hős már más ember. Asztalos. Közönséges ipari munkás. Ez már nem a jólnevelt „úriemberek" közé tartozik, ez másmáskép segít magán. Ennek az erkölcsi érzéke nem olyan ,,fejlett", mint a bankigazgatóé, vagy a, professzoré. Ez az egyszerű ember radikálisan megoldja a problémát. Bicskáját beleszúrja életét megrontó asszonyába. Móricz Zsigmondnak ez az asztalostirmsa is pompásan és élesen megrajzolt szenvedő ember, csak más, mint a többi. Ezt nem gáncsképen említjük, csupán azért, hogy kiemeljük: Móricz Zsigmond a polgári irodalom egyik legöntudatosabb reprezentánsa. (f. á.) (Mollináry Gizella: „Földet érint homlokunk."— Versek. — A szerző kiadása,) Mollináry Gizella egyik legerősebb tehetség a mai magyar költőasszonyok között. Bőségesen van mondanivalója, minden sora igazi átélt érzésből formálódik és a teljes őszinteség minden ..i.?ev-érv aponja, ami kötszere:» érték alj erzest-k ál költői rekvizitumok és üresért "feong.j áilirikusok korszakában. Költeményei mondanivalójukban is érdekesek, mert a mai meghasonlott idők asszonyának érzései bontakoznak ( belőlük, azoké az asszonyok), akik átélték az utolsó évek minden szenvedéseit és nem mentettek át belőle semmi mást, csak a töretlen lelkesedést és sokszor megtépázott érzékenységet. A „Földet érint homlokunk'' című gyűjteményben különböző értékű és tárgyú versek sorakoznak és együttvéve teljes költői képet adnak. Ennek a képnek két szélsősége a vallásos áhítat, amely új szíveket visz a régi megjegecesedett formákba és a szerelmes énekek, amelyek nőirónái egészen szokatlan bátor őszinteséggel a női lélek ősi, ösztönös érzéseit dobják fölszínre. A költőasszony ezekben a költeményekben olyan mélyen alámerült a lelki életbe, mint kevesen előtte és majdnem senki a maiak között és olyan értékeket hozott föl, amilyeneket legjobb költőinknél is csak keveset találunk. Teljes őszintesége már eleve megmenti attól, hogy költészetének tárgyválasztásában bárkit is utánozzon, eredeti tud maradni, nem csatlakozik egy iskolához sem és ez nagyon sokat jelent. Szándékosan beszéltem először lírai költeményeinek tartalmáról, mert versei formájában, a modern szabad versben Ady óta nem hozott igazán ujat költészetnek és formában Mollinárv Gizella sem ad ujat. A szabad vers sorait belső ritmusok kötik össze és választják el a széppróza többi ágától. A ritmus lüktetését szárnyaló lelkes nekifeszülését és bús pihegését kell kiéleznünk belőlük, mert másként, a költemény versformába tördelt próza marad. Mollmnárv verseinek ritmusa pontosan alkalmazkodik mondanivalóihoz, lendület és erő van benne. (sír. B. S.) Az itt fölsorolt könyvek a Népszava-könyvkereskedésben (FII. Erzsébet-körút 3.5) kaphatók. ÉP SZAVA 1929 nuleius Csak az a dolgozó munkás tartható joggal szociáldemokratának, aki előfizetejje a Népszavának! IFJÚMUNKÁS -ÉLET - agitáló és fölvilályosítás jegyében állítottuk össze a tavaszi munka nagyprogramját. A program lényege a régi, új és fokozottabb küzdelem az ifjú munkástömegekmegnyeréséért és a vezetőmunka szerveibe, való besorozásáért! Ezt a programot — a beérkezett jelentések szerint — máris magáévá tette és vállalta minden hozzánktartozószakma és község sísztmunkássága és a jelentős határozatnak megfelelően mindenütt hozzáfogtak az agitáció és felvilágosítás dús gyümölcsöket ígérő előkészítő munkájához. A munka nagy és nehéz, ezer akadállyal teli de az ifju munkásakaratnak győzedelmeskednie kell és az e téren vállalt feladatokat és célkitűzéseket nemcsak megközelíteni, hanem száz százalékig végrehajtani is kell. Az elmúlt esztendőben elért eredmények és sikerek mutatják, hogy a magyar ifjúmunkásság szocialista tábora történeti hivatásának tudatában teljesíti kötelességét. A tanoncsors jármát cipelő ifjú proletárok százaihoz és ezreihez jutott el a fölvilágosító szavunk. Szóval és írásban megmutattuk a szervezkedést a helyzetjavulás útját azoknak a fiataloknak, akik a munkaerejükkel űzött visszaéléseket önmagától értetődő és megváltozhatatlan állapotnak hitték. Rábírtuk őket a kultúrmunkában való résztvételre és ezzel az öntudat, ex igényesség és a szolidaritás tulajdonságával telítetten előkészítettük a holnap munkásait a munkásosztály érvényesítéséért való küzdelemre. A most meginduló küzdelem célja, hogy ezeket az eredményeket megsokszorozzuk és a csoportos, tervszerű munka és az egyéni agitáció kifejtésével növeljük a híveink számát és hadat üzenjünk a dolgozó ifjúságot pusztító munkarendszernek. Amerre nézünk, az utóbbi időkben a gazdasági élet minden területén egyre nő a tanoncnyomorúság és az ifjúmunkáskizsákmányolás. Hihetetlen éhbérek, túl hosszú munkaidő, éjszakai foglalkoztatás, a vasárnapi munkaszünet be nem tartása, ruhátlanság, a rendes táplálkozás hiánya és az ezzel járó korai megbetegedések sorvasztják a fiatalkorú munkásokat. A testi és szellemi satnyúlásnak kitett és agyondolgoztatott ifjúmunkástömegek lendülete és élniakardja belefojtódik a végnélküli robotba, a szabadidő hiánya lehetetlenné tesziiméát és művelődés megszerzését. Ezrek és tízezrek vannak az ifjúmunkások között, akiket a kizsákmányolás sziklafala választ el az ifjúmunkásmozgalomtól. Éppen ezért az agitáció és fölvilágosítás homlokterébe elsősorban az ifjúmunkásság tűrhetetlen gazdasági helyzetét és az ifjumunkásvédelem követeléseit kell állítani! Meg kell ismertetni a fiatalokkal a mai tanonctartás bűneit, az ifjúmunkásgondozás hiányát, a meglevő rendelkezések elégtelenségét és azok okainak föltárásával rá kell mutatni arra, hogy az ifjúmunkásság egyedül a szervezett munkásság táborában várhatja a testi jóléte és szellemi fejlődése érdekében való követeléseknek a megvalósítását. Állandóan és mindenütt, ahol ifjúmunkások összejönnek, szünet nélkül hangoztatni kell, hogy a fiatal munkásság gazdasági és szociális helyzetének megjavításáért csupán a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt küzdenek és ezért kell az ifjúmunkásoknak már fiatal korukban, csatlakozniuk azokhoz az intézményekhez, amelyek a dolgozó ifjúság elevenségei, vidámságát, teremteni akarását és boldogulását megóvni akarják a kizsákmányolás fertőjétől. Ez a munka vár minden öntudatos ifjúmunkásra és ifjúmunkásnőre! Akiben ég a szocialista lelkesedés lángja és komolyan veszi azt a küzdelmet, amely az ifjúságnak a sorvasztó robot és a korai munka gyötrő és ártalmas hatásaitól való megmentésére irányul, az már most jelentkezik a munkára és kiveszi küzdelemhez, amely — biztosan így lesz, mert így kell lennie! —• megint csökkenti majd a közönyösök tömegét, de •növeli a harcos, szocialista ifjúság táborát. Jelentkezik a klerikaiism, és újabban ismét egyre sűrűbben nyújtogatja csapjait — a tanoncok felé. A katolikus ,,népszövetség" és a kerszocék papi és főúri vezetői nyakra-főre cikkeznek a kurzuslapokban és leplezetlen irigységgel figyelmeztetik a reakció berkeit arra a „komolyan, rendszeresen, tervszerűen folytatott és jól megalapozott tevékenységre, amellyel a szakszervezetek a tanoncokat a maguk bűvkörébe csábítják". Egyre-másra kongatják a vészharangot és amiközben megállapítják, hogy mi a „jól dolgozunk!", az egyik gróf máris nagyban ajánlgatja, hogy „a társadalomromboló lelki fertőzés veszedelmének fokozottan kitett tanoncok