Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-03 / 52. szám

.18 Könyvespolc. Henris; Fontoppiaan: „Szerencsés Péter/)" Rölény 2 kötetben. - Fordította Hajdu Henrist. A dán irodalom keresztapja, Georg Bran­des, egyik irodalmi értekezését ezzel a büszke mondattal fejezi be: Dániában szabád­az állt a tehetség előtt. De éppen ő volt egyik har­cosa annak a nagy küzdelemnek, amely ezt a nagyszerű eredményt elérte. Az író, a költő szabad útja szabad országot jelent s a szabad országig Dániában is nagy és nehéz volt az út. Érdekes, hogy a dán irodalom megújho­dása együtt indul a dán munkásmozgalommal. Mindkettő a 70-es években. Az irodalmat a természettudományokon felnőtt J. P. Jacob­sen, a modern munkásmozgalmat Louis Bio indítja meg az új út felé. Az írók nagyszerű gárdáját két kiváló költő gazdagítja: Henrik Pontoppidan és Martin Andersen Nexe. Ők ketten adják regényben az új Dánia, történetét. Pontoppidan a fönt jelzett regényben, Nexe pedig a ..Hódító Belle'­eimű­ valóságos proletárregény époszába­n — amely még lefordításra vár. Amikor Pontoppidan először megjelenik, 1811-et írunk. A dán irodalom pompás kibon­takozásban van, csak egy hiányzik még, a szo­ciális hang s ezt az első szociális hangot hozza Pontoppidan. Több kisebb-nagyobb munka után 1906-ban jelenik meg a „Lykke Per" (Sze­rencsés Péter) című­ kétkötetes nagy regénye. Talán az északi irdalomnak legnagyobb kitel­jesedése ez. Amit magában egyesít, az káp­rázatos. Akkor már Dánia a demokrácia vi­zein evez és együ­tt ül az első dán népnar ki­ment, amelyet a titkos választójog alapján választanak. — Sidonius Péter, a híres papi család sarja, a­ hatvanas évek szülötte. A szi­gorú, zárt életű vidéki pap tizenegy gyermeke közül őbenne él a hagyományokból kitörő, zabolátlan lélek. Nem hiszem, hogy az elhibá­zott nevelés esete áll előttünk, talán nincs is ilyen, csak az emberi tehetetlenséget leplezzük vele. Ez adottság, rendeltetés, ahogy tetszik. Kisfiú korában este kiszökik a házból, nem imádkozik, megveti a szokásokat, adósságot csinál, almát lop. A pap fia. A szigorú er­kölcsű, rideg papi ház gyermeke. Apja és test­vérei imádkoznak érte. Tizenhatéves, amikor elkerül Kopenhágába, a technikai iskolába, majd a műegyetemre. Néhány év múlva bekerül a társaságba és is megismerkedik a város leggazdagabb zsidó bankárnénak a fiával és később a bankár csa­ládjával Akikor már nagyratörő tervei vann­nak. Hatalmas csatornázást akar végrehaj­tani, ezt megtudja a fiatal Salamon Iván ,-- a bankár fia. .. pártfogásába, veszi és később a nővére vőlegénye is lesz. Nagy utazásokat tesz külföldön, családjával teljesen szakít. El­vágja magát a hagyományoktól, megtagad mindent, ami vele összekötötte. A nyers, vi­déki papfia a város embere lesz, a jövő gazda­sági folyamába akar beevezni. Várjon elég erős-e hoz­zá. Nem. Az elszakadás nem volt teljes. Tu­datalatt az érzelem vékony szálai kötötték még a röghöz. Amikor megtudja, hogy anyja holttestét hazaszállítják — mert apja halála után a városba költöztek —, a hajóra megy, elkíséri, otthon marad, elveszi egy pap reálját. Eltelik néhány év s amikor a keresete­ meggyöngül, felesége visszamegy szüleihez, díváinak, az asszony férjhez megy a környék gazdag földesurához, ő elvonul va­lami nye­lvonult kis helyre és ott fejezi be magányos életét. Az ember érzi a költő igazát, vagy ott ke­ll maradni a régi me­gyén, vagy teljesen elissarkítani a szálakat. Aki új útra tér, ne nézzüem­ vissza. Hatalmas trunka, írásmódja a tiszta realiz­mus. Talán Tolsztoj mellé lehetne helyezni, de élesebb, hürtseebb és határozottabb vonalakat ad. Tele drámai fordulattal és lírai szépség­gel. Pontoppidan teremtő, nagy író. A leg­nagyobb az éleik­ között. Uj embereket vet elénk, uj társadalmat, uj emberrétegeket, küz­delmeivel, érettével, szenvedéseivel, hibáival. És mint minden nagy munka, úgy ez is nem­csak költői mű, hanem teljes korkép is. A nagy regényt, Hajdú, Henris, ültette át magyarra. Nem fordította, hanem átültette. Az egész gazdag, szép, hatalmas tölgyet gyö­kereivel együtt tette át a mi talajunkba. Amint a magyar szót hajlítja, és az eredetit megfelelő, szép ford­ulattal visszaadja. M mes­teri. Élűzzük a szavakat, a mondatokat, és amikor mélyen megrendülve letesszük a könyvet, elismerésünk nemcsak a nagy kisüfié, de Hajdú Henriké is. (K.) (Móricz Zsigmond: „Az ágytakaró." — S­e­gény. — Athenaevn-kiadás.) A magyar iro­dalom egyik legerősebb egyéniségének, Móricz Zsigmondnak most öt kicsiny életrajza jelent meg. Nem új, de az irodalom elhanyagolt mes­gyéjén hasenl Móricz ezzel a könyvével­ Meg­írta a meg, nem értett, a polgári erkölcs törvé­nyeitől SZín­badulni nem tudó férfi sorsát, tra­p) Megjelntti Dick Mann kiadásában,­gédiáját. Móricz Zsigmond érdeme nem csupí­t­­íz, hogy e regény alakjait mesteri módon rajzoltái meg, hanem az, hogy művészi eszkö­zökkel, a való élet leplezhet­etlen föltárásával rámutat az uralkodó erkölcs áldozatára: a le­bilincselt, a béklyóitól szabadulni nem tudó férfira. Öt kicsiny regény, öt életsors, öt tra­gédia ez a könyv. A fiatalság a maga szexuális vágyakozásában „istennek", utolérhetetlen szép­nek látja a nőt. Tökéletes szépnek, jónak raj­zolja meg kielégítetlen fantáziájában az ideált és ezt nevezik röviden, magyarul és mindenütt: szerelemnek. A fiatalság azonban elmúlik, reánk szakad az élet minden csúnyaságával, bajával, gondjával. Az idealizált szépből. ..az egyetlenből" asszony, élettárs lesz, kívánságok­kal, követelésekkel és örökös elégedetlenséggel fűtött feleség. A bilincs, a polgári morál er­kölcsi törvénye erős, nagyon erős és egész életen keresztül végigkinozzák egymást, — he­lyesebben kínozza, bántja emberét az örökké elégedetlen nő, az egykori ideál, mert a vágyat­keltő tavasz elmúlt és helyette eljött a rideg ősz, amikor romantika helyett esetleg moso­gatni vagy foltozni kell a gyerekek ruháit. Móricz Zsigmond nem szorul dicséretre. Úgy, ahogy ő megrajzolta figuráit, senki nála job­ban, hívebben, természetesebben nem tudta volna. Tiptikus szószólója a magyar középosz­tály­nak. Ezt csak mi, a mindent máskép látó, a mindent más nézzőszempontból bírálók lát­juk. Az öt kis regény alakjai közül négynek a hősei tősgyökeres középosztálybeli emberek. Ezek a maguk életproblémáit, sorsuk meg­változhatatlanságát esetleg alkoholba ölik, vagy belenyugosznak abba, hogy helyzetük re­ménytelen. Az egyik hős már más ember. Asz­talos. Közönséges ipari munkás. Ez már nem a jólnevelt „úriemberek" közé tartozik, ez más­máskép segít magán. Ennek az erkölcsi érzéke nem olyan ,,fejlett", mint a bankigazgatóé, vagy a, professzoré. Ez az egyszerű ember radi­kálisan megoldja a problémát. Bicskáját bele­szúrja életét megrontó asszonyába. Móricz Zsigmondnak ez az asztalostirmsa is pompásan és élesen megrajzolt szenvedő ember, csak más, mint a többi. Ezt nem gáncsképen említ­jük, csupán azért, h­ogy kiemeljük: Móricz Zsigmond a polgári irodalom egyik legön­tuda­tosabb reprezentánsa. (f. á.) (Mollinár­y Gizella: „Földet érint homlo­kunk."­­— Versek. — A szerző kiadása,) Molli­náry Gizella egyik legerősebb tehetség a mai magyar költőasszonyok között. Bőségesen van mondanivalója, minden sora igazi átélt érzés­ből formálódik és a teljes őszinteség minden ..i.?ev-érv apon­ja, ami kötszere:» érték alj erzest-k­ ál költői rekvizitumok és üresért "feong.j áilirikusok korszakában. Költeményei m­on­danivalójukban is érdekesek, mert a mai meg­hasonlott idők asszonyának érzései bontakoz­nak (­ belőlük, azoké az asszonyok)­, akik át­élték az utolsó évek minden szenvedéseit és nem mentettek át belőle semmi mást, csak a töretlen lelkesedést és sokszor megtépázott érzékenységet. A „Földet érint homlokunk'' című­ gyűjteményben különböző értékű és tárgyú versek sorakoznak és együttvéve tel­jes költői képet adnak. Ennek a képnek két szélsősége a vallásos áhítat, amely új szíveket visz a régi megjegecesedett formákba és a szerelmes énekek, amelyek nőirónái egészen szokatlan bátor őszinteséggel a­ női lélek ősi, ösztönös érzéseit dobják fölszínre. A költő­asszony ezekben a költeményekben olyan mé­lyen alámerült a lelki életbe, mint kevesen előtte és majdnem senki a maiak között és olyan értékeket hozott föl, amilyeneket leg­jobb költőinknél is csak keveset találunk. Tel­jes őszintesége már eleve megmenti attól, hogy költészetének tárgyválasztásában bárkit is utánozzon, eredeti tud maradni, nem csatla­kozik egy iskolához sem és ez nagyon sokat jelent. Szándékosan beszéltem először lírai költeményeinek tartalmáról, mert versei for­májában, a modern szabad versben Ady óta nem hozott igazán ujat költészetnek és formá­ban Mollinár­v Gizella sem ad ujat. A szabad vers sorait belső ritmusok kötik össze és vá­lasztják el a széppróza többi ágától. A ritmus lüktetését szárnyaló lelkes nekifeszülését és bús pihegését kell kiéleznünk belőlük, mert másként, a költemény versformába tördelt próza marad. Mollmnár­v verseinek ritmusa pontosan alkalmazkodik mondanivalóihoz, len­dület és erő van benne. (sír. B. S.) Az itt fölsorolt könyvek a Népszava-könyv­kereskedésben (FII. Erzsébet-kör­út 3.5) kap­hatók. ÉP SZAVA 1929 nul­eius C­sak az a dolgozó mun­kás tartható joggal szociál­demokratának­, aki előfize­­tejje a Népszavának! IF­JÚMU­N­KÁS -É­LET - agitáló és fölvilályosítás jegyében állítottuk össze a tavaszi munka nagy­programját. A program lényege a régi, új és fokozottabb küzdelem az ifjú­ munkástömegek­­megnyeréséért és a ve­zetőm­unka szerveibe, való besorozásáért! Ezt a programot — a be­érkezett jelentések szerint — máris magáévá tette és vállalta minden hozzánk­­tartozó­szakma és község sísztmunkássága és a jelentős határozatnak megfelelően mindenütt hozzá­fogtak az agitáció és felvilágosítás dús gyü­mölcsöket ígérő előkészítő munkájához. A munka nagy és nehéz, ezer akadállyal teli de az if­ju­ munkásakaratnak győzedelmeskednie kell és az e téren vállalt feladatokat és cél­kitűzéseket nemcsak megközelíteni, hanem száz százalékig végrehajtani is kell. Az elmúlt esztendőben elért eredmények és sikerek mutatják, hogy a magyar ifjúmunkás­ság szocialista tábora történeti hivatásának tudatában teljesíti kötelességét. A tanoncsors jármát cipelő ifjú proletárok százaihoz és ezreihez jutott el a fölvilágosító szavunk. Szó­val és írásban megmutattuk a szervezkedés­­t a helyzetjavulás útját azoknak a fiataloknak, akik a munkaerejükkel űzött visszaéléseket önmagától értetődő és megváltozhatatlan álla­potnak­ hitték. Rábírtuk őket a kultúrmunká­ban való résztvételre és ezzel az öntudat, ex­ igényesség és a szolidaritás tulajdonságával telítetten előkészítettük a holnap munkásait a munkásosztály érvényesítéséért való küzde­lemre. A most meginduló küzdelem célja, hogy eze­ket az eredményeket megsokszorozzuk és a csoportos, tervszerű munka és az egyéni agi­táció kifejtésével növeljük a híveink számát és hadat üzenjünk a dolgozó ifjúságot pusztító m­unkarendszernek. Amerre nézünk, az utóbbi időkben a gazda­sági élet minden területén egyre nő a tanonc­nyomorúság és az ifjúmunkáskizsákmányolás. Hihetetlen éhbérek, túl hosszú munkaidő, éj­szakai foglalkoztatás, a vasárnapi munka­szünet be nem tartása, ruhátlanság, a rendes táplálkozás hiánya és az ezzel járó korai meg­betegedések sorvasztják a fiatalkorú munkáso­kat. A testi és szellemi sat­nyúlásnak kitett és agyondolgoztatott ifjúmunkástömegek lendü­let­e és élnia­kardja belefojtódik a végnélküli robotba, a szabadidő hiánya lehetetlenné teszi­­iméát és művelődés megszerzé­sét. Ezrek és tízezrek vannak az ifjúmunkások között, akiket a kizsákmányolás sziklafala vá­laszt el az ifjúmunkásmozgalomtól. Éppen ezért az agitáció és fölvilágosítás homlokterébe elsősorban az ifjúmunkásság tűrhetetlen gazdasági helyzetét és az ifju­­munkásvédelem követeléseit kell állítani! Meg kell ismertetni a fiatalokkal a mai tanonctartás bűneit, az ifjúmunkásgondozás hiányát, a meglevő rendelkezések elégtelensé­gét és azok okainak föltárásával rá kell mu­tatni arra, hogy az ifjúmunkásság egyedül a szervezett munkásság táborában várhatja a testi jóléte és szellemi fejlődése érdekében való követeléseknek a megvalósítását. Állandóan és mindenütt, ahol ifjúmunkások összejönnek, szünet nélkül hangoztatni kell, hogy a fiatal munkásság gazdasági és szociális helyzetének megjavításáért csupán a szakszer­vezetek és a szociáldemokrata párt küzdenek és ezért kell az ifjúmunkásoknak már fiatal korukban, csatlakozniuk azokhoz az intézmé­nyekhez, amelyek a dolgozó ifjúság elevensé­gei, vidámságát, teremteni akarását és boldo­gulását megóvni akarják a kizsákmányolás fertőjétől. Ez a munka vár minden öntudatos ifjú­munkásra és ifjúmunkásnőre! Akiben ég a szocialista lelkesedés lángja és komolyan veszi azt a küzdelmet, amely az ifjúságnak a sor­vasztó robot és a korai munka gyötrő és ár­talmas hatásaitól való megmentésére irányul, az már most jelentkezik a munkára és kiveszi küzdelemhez, amely — biztosan így lesz, mert így kell lennie! —• megint csökkenti majd a közönyösök tömegét, de •növeli a harcos, szo­c­ialist­a ifjúság táborát. Jelentkezik a klerikaiism, és újabban ismét egyre sűrűbben nyújtogatja csapjait — a tanoncok felé. A katolikus ,,nép­szövetség" és a kerszocék papi és főúri vezetői nyakra-főre cikkeznek a kurzuslapokban és leplezetlen irigységgel figyelmeztetik a re­akció berkeit arra a „komolyan, rendszere­sen, tervszerűen folytatott és jól megalapozott tevékenységre, amellyel a szakszervezetek a tanoncokat a maguk bűvkörébe csábítják"­. Egyre-másra kongatják a vészharangot és amiközben megállapítják, hogy mi a „jól dol­gozunk!­", az egyik gróf máris nagyban ajánl­gatja, hogy „a társadalomromboló lelki fertő­zés veszedelmének fokozottan kitett tanoncok

Next