Népszava, 1929. október (57. évfolyam, 222–248. sz.)
1929-10-01 / 222. szám
1929 október 2. NÉPSZAVA Bethlen miniszterelnök a demokráciáról, a revízióról, a titkos választójogról és az ország gazdasági helyzetéről. A miniszterelnök szerint „a titkos választójog terén a kiterjesztés csak fokozatos lehet". Bethlen a demokratikus követelésekkel szemben „a tempót" hozza föl érvül. Válasz Rottermerenek, az ország külföldi barátainak és Baltazárnak. Bethlen miniszterelnök október elején veszi át ismét a kormány vezetését. Ezt megelőzően a miniszterelnök még inkei magányában fogadta a hozzá közelálló lapok munkatársait. Hikik előtt hosszasabban nyilatkozott a politikai és gazdasági élet aktuális kérdéseiről, így elmondotta Bethlen a maga véleményét a demokráciáról, a revízió lehetőségéről, a titkos választójogról, az ország gazdasági helyzetéről és megmondotta a véleményét azokról, akik a mai reakciós rendszert bírálni merészelik, akár hazulról, akár pedig mint az ország jóakarói — külföldről. Természetes, hogy ilyenformán a miniszterelnök egyes kijelentései elsősorban lord Rothermerenek is szólnak. Az október 15-én összeülő parlament munkarendjéről Bethlen nem volt hajlandó nyilatkozni, azzal az indokolással, hogy ebben a kérdésben előbb a minisztertanácsnak kell állást foglalnia. Ami az elviselhetetlenné vált gazdasági válságot illeti, e tekintetben a miniszterelnök inkább csak általánosságokat mondott. A gazdasági válság okait a mezőgazdasági termények árának hanyatlásában, a hitelkérdés nehézségeiben és az állami terhekben látja. Kijelentette, hogy a mezőgazdasági termények mai áralakulását minden tekintetben lehetetlennek tartja, de a gabona világpiaci árait nem Magyarország diktálja. A válság magyarázatául hivatkozott a pénzpiac súlyos helyzetére, amelynek enyhülését várja a párisi keleti jóvátételi értekezlettől. Erre vonatkozóan a többi között Bethlen miniszterelnök a következőket mondotta: — A pénzpiac általános helyzetéről szólva, igen nagy jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a tárgyalásoknak, amelyek most folyamatban vannak Paksban és amelyek a legyőzött kisebb államok reparációjának kérdését vannak hivatva végső nyugvópontra vinni. A magyar állam hitele szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bírnak ezek a tárgyalások, mert hiszen amíg a magyar állam vagyona és jövedelmei az esetleges reparációk részére vannak lekötve, addig nincsen teljes szabad kezünk államkölcsönök fölvételére. A reparációs probléma eltűnése a világ színpadáról óriási lépést jelentene pénzügyi és gazdasági újjászületésünk terén. Addig új beruházási program, amire pedig a magyar államnak és a magyar közgazdaságnak égetően szüksége van, nem vihető keresztül. Egyébként megjegyezte a miniszterelnök, hogy a jóvátételi kérdés rendezésével kapcsolatosan újabb terhek vállalására a magyar kormány semmi körülmények között nem vállalkozhat. Kérem mindazokat — folytatta Bethlen —, akik komolyan lelkükön és szívükön viselik az ország gazdasági életének javulását, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon állanak, működjenek együtt ők is abban a munkában, amely egy hosszú és nehéz feladat, de amelyet el kell végeznünk. Ezt a munkát nem végezhetjük el harcban, csak egyetértésben. Rothermere és a többi „illetéktelen". Mindezek után az interviuvoló újságírók szóba hozták a miniszterelnök előtt Rothermere újabb nyilatkozatát és megemlítették, hogy az országban egyre erősödik az a mozgalom, amely a külföldi demokratikus áramlatba való bekapcsolódást sürgeti, mert ebben látják az egyetlen útját az ország talpraállásának és a békerevízió lehetőségének is. Bethlen miniszterelnök ezekre a kérdésekre vonatkozóan a többi közt a következőket mondotta: — Magának a kérdésnek a lényegére több ízben nyilatkoztam már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de Magyarországon nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni. Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belpolitikai harcainkba. Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. A Baltazár-féle 12 pontról. A miniszterelnök ezután rátért a 12 pontból álló Baltazár - féle programra, amelyet a Népszava, vasárnapi számában közöltünk. — Informálva vagyok arról az akcióról — mondotta Bethlen —, amelyet Baltazár politikai téren indított és amelynek folyamányaképen 6 programot állított össze 12 pontból, amelyet kézhez kaptam. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztassam fölfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatottnak magam arra, hogy amíg az ő személyéhez adresszálva meg nem történt, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam. Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormányt demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányban való vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. „Csak" az a bizonyos — „tempó." Ami már most — folytatta Bethlen — a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan és rendre a közszabadságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztemés azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van a differencia, hanem a tempó kérdésében. A mai nehéz helyzetben, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabban megválasztott időpont ez arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vitessenek keresztül. Hogy titkos választjog lesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztülvinni és akkor, amikor ez nem járhat többé katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Minden reformmatikában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogy ha helyes, mikor és hogyan visszük keresztül. De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek és ezek közé sorolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai fölfordulást idézzenek elő és a zavarosban halásszanak. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első föladata mindenekelőtt az, hogy rendet tartson a maga portáján. Nekem kötelességem, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztüllátva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát föntartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszedelem volna, ha újra olyan parlament vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint, amilyen 1919-ben, az összeomlás és a forradalmak után az általános, titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy akkor az én helyemen legyen köteles az országban rendet teremteni. Bethlen szeretné tudni, mennyiben feudális és oligarchikus a mai kormányzat ? Szóvá tették az újságírók a miniszterelnök előtt, hogy a külföldi közvélemény általában a mai magyar kormányrendszerben a feudális és oligarchikus rendszer utolsó maradványát látja. Bethlen erre a következőket válaszolta: — Szeretném tudni és erre még soha fölvilágosítást nem adott senki, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jellegű a mai kormányzat. Én igenis, kezdettől fogva a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. A hitbizományi reforistot én jelentettem be a parlamentben. Erre senki sem kényszerített. Tehettem volna-e ezt, ha feudális és oligarcha érdekek szószólója lennék? Hol nyilvánult meg a magyar közéletben a feudalizmus legkisebb befolyása is? Erre a válasszal adósak maradnak. Azok az urak, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kisántant részéről ilyen irányban folytatott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat szajkó módra ismételgetnék, megtennék a maguk kötelességét abban az irányban, hogy rámutassanak arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. Milyen javaslatok kerülnek a Ház elé? — Ez az álláspont — mondotta a továbbiakban a minszterelnök — nem jelenti azt, hogy fokozottabb mértékben nem kell leépíteni a háborúban kiépített kivételes hatalmát, hogy az egyesülési és gyülekezési jog és a sajtójog terén megfelelő törvényalkotásokkal ne kellene pótolni azokat a kivételes intézkedéseket, amelyek zavaros időkben föltétlenül szükségesek voltak, de amelyek ma már nyomasító bilincs léppen jelentkeznek egyik-másik téren a politikai életben. A kormány le akarja tárgyaltatni az ősz folyamán a gyülekezésről szóló törvényjavaslatot, valamivel később az egyesülési jogról szóló javaslatot. Itt van még különben a fővárosi javaslat, amelynek tárgyalása föltétlenül sürgős. A fővárosi javaslat még nem volt minisztertanács előtt és addig ebben a kérdésben nyilatkozatot nem tehetek. Nyilatkozott a miniszterelnök a múlt parlamenti kampány végén hamarosan hírhedté vált sajtójavaslatról is, amelyről elmondotta, hogy az igazságügyminisztériumban most dolgozzák át és új formában kerül majd a Ház elé, amellyel ezt a második kiadású sajtójavaslatot még ebben a kampányban le akarja tárgyaltatni. A titkos választójogról még annyit mondott Bethlen, hogy most vannak folyamatban az előkészületek a megyei általános választásokra és az itt mutatkozó szimptómák mindenesetre tanulságul fognak szolgálni a kormánynak abban a tekintetben, hogy mikor hogyan foglalkozzék a titkos választás kérdésével a képviselőválasztójog terén. Majd Bethlen miniszterelnök a következőket mondotta: — A szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseink nyomában már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a szociáldemokrata párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse. Ezekről a tényekről természetüknél fogva most még nem tehetek konkrét nyilatkozatot, azonban rövidesen elkövetkezik az ideje annak, hogy ezek a tények köztudomásúak legyenek. Az ország külpolitikai helyzetéről szólva, Bethlen annak javulását állapította meg és kijelentette, hogy a magyar külpolitika arra törekszik, hogy ennek az országnak több barátot szerezzen. — Az egész nemzet összefogása és összetartása — mondotta Bethlen — az önbizalom erősítése, belső harcok kerülése a legfőbb föltétele lt Aki szociáldemokrata Aki a szaladás híve Aki új világot akar a NÉPSZAVA takarában a helye!