Népszava, 1929. október (57. évfolyam, 222–248. sz.)

1929-10-01 / 222. szám

1929 október 2. NÉPSZAVA Bethlen miniszterelnök­­ a demokráciáról, a revízióról, a titkos választójogról és az ország gazdasági helyzetéről. A miniszterelnök szerint „a titkos választójog terén a kiterjesztés csak foko­zatos lehet".­­ Bethlen a demokratikus követelésekkel szemben „a tempót" hozza föl érvül.­­ Válasz Rottermerenek, az ország külföldi barátainak és Baltazárnak. Bethlen miniszterelnök október elején veszi át ismét a kormány vezetését. Ezt megelőzően a miniszterelnök még inkei magányában fo­gadta a hozzá közelálló lapok munkatársait. Hikik előtt hosszasabban nyilatkozott a poli­tikai és gazdasági élet aktuális kérdéseiről, így elmondotta Bethlen a maga véleményét a demokráciáról, a revízió lehetőségéről, a titkos választójogról, az ország gazdasági helyzetéről és megmondotta a véleményét azokról, akik a mai reakciós rendszert bírálni merészelik, akár hazulról, akár pedig mint az ország jó­akarói — külföldről. Természetes, hogy ilyen­formán a miniszterelnök egyes kijelentései elsősorban lord Rothermerenek is szólnak. Az október 15-én összeülő parlament munka­rendjéről Bethlen nem volt hajlandó nyilat­kozni, azzal az indokolással, hogy ebben a kér­désben előbb a minisztertanácsnak kell állást foglalnia. Ami az elviselhetetlenné vált gazdasági válságot illeti, e tekintetben a miniszterelnök inkább csak általánosságokat mondott. A gazdasági válság okait a mezőgazdasági termények árá­nak hanyatlásában, a h­itelkérdés nehézségei­ben és az állami terhekben látja. Kijelentette, hogy a mezőgazdasági termények mai áralaku­lását minden tekintetben lehetetlennek tartja, de a gabona világpiaci árait nem Magyar­ország diktálja. A válság magyarázatául hivat­kozott a pénzpiac súlyos helyzetére, amelynek enyhülését várja a párisi keleti jóvátételi értekezlettől. Erre vonatkozóan a többi között Bethlen miniszterelnök a következőket mondotta: — A pénzpiac általános helyzetéről szólva, igen nagy jelentőséget kell tulajdonítani azok­nak a tárgyalásoknak, amelyek most folya­matban vannak Pak­sban és amelyek a­ legyő­zött kisebb államok reparációjának kérdését vannak hivatva végső nyugvópontra vinni. A magyar állam hitele szempontjából a legna­gyobb jelentőséggel bírnak ezek a tárgyalá­sok, mert hiszen amíg a magyar állam vagyona és jövedelmei az esetleges reparációk részére vannak lekötve, addig nincsen teljes szabad kezünk államkölcsönök fölvételére. A repará­ciós probléma eltűnése a világ színpadáról óriási lépést jelentene pénzügyi és gazdasági újjászületésünk terén. Addig új beruházási program, amire pedig a ma­gyar államnak és a magyar közgazdaság­nak égetően szüksége van, nem vihető keresztül. Egyébként megjegyezte a miniszterelnök, hogy a jóvátételi kérdés rendezésével kapcsola­tosan újabb terhek vállalására a magyar kor­mány semmi körülmények között nem vállal­kozhat. Kérem mindazokat — folytatta Bethlen —, akik komolyan lelkükön és szívükön viselik az ország gazdasági életének javulását, akár kor­mánypárti, akár ellenzéki oldalon állanak, mű­ködjenek együtt ők is abban a munkában, amely egy hosszú és nehéz feladat, de amelyet el kell végeznünk. Ezt a munkát nem végezhet­jük el harcban, csak egyetértésben. Rothermere és a többi „illetéktelen". Mindezek után az interviuvoló újságírók szóba hozták a miniszterelnök előtt Rothermere újabb nyilatkozatát és megemlítették, hogy az országban egyre erősödik az a mozgalom, amely a külföldi demokratikus á­ramlatba való bekapcsolódást sürgeti, mert ebben látják az egyetlen útját az ország talpraállásának és a békerevízió lehetőségének is. Bethlen minisz­terelnök ezekre a kérdésekre vonatkozóan a többi közt a következőket mondotta: — Magának a kérdésnek a lényegére több ízben nyilatkoztam már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politiku­sok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultú­rában hátramaradott, önálló politikai irány­zattal nem bíró országokban elfogadható, de Magyarországon nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, be­folyást és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni. Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldie­ket belpolitikai harcainkba. Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsát­kozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a ma­gyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. A Baltazár-féle 12 pontról. A miniszterelnök ezután rátért a 12 pontból álló Baltazár - féle programra, amelyet a Népszava, vasárnapi számában közöltünk. — Informálva vagyok arról az akcióról — mondotta Bethlen —, amelyet Baltazár politikai téren indított és amelynek folya­mányaképen 6 programot állított össze 12 pontból, amelyet kézhez kaptam. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztas­sam fölfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hiva­tottnak magam arra, hogy amíg az ő szemé­lyéhez adresszálva meg nem történt, a nyil­vánosság előtt nyilatkozzam. Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormányt demokra­tikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányban való vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemre­hányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a cél­juk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. „Csak" az a bizonyos — „tempó." Ami már most — folytatta Bethlen — a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan és rendre a közszabadságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem­­és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van a differencia, hanem­­ a tempó kérdésében. A mai nehéz helyzetben, amikor súlyos gazda­sági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabban megválasztott időpont ez arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatások­kal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vitessenek keresztül. Hogy titkos választjog lesz-e, az nem két­séges. De ezt fokozatosan kell keresztül­vinni és akkor, amikor ez nem járhat többé katasz­trofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Minden reformmatikában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogy ha helyes, mikor és hogyan visszük keresztül. De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek és ezek közé soro­lom, akik revízió címen követelnek demokrá­ciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai fölfordulást idézzenek elő és a zava­rosban halásszanak. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első föladata mindenekelőtt az, hogy rendet tartson a maga portáján. Nekem köte­lességem, hogy a gyakorlati politika szem­szögén keresztüllátva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, ame­lyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát föntartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszedelem volna, ha újra olyan parlament vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint, amilyen 1919-ben, az összeomlás és a forradal­mak után az általános, titkos választójog alap­ján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy akkor az én helyemen legyen köteles az országban rendet teremteni. Bethlen szeretné tudni, mennyiben feudális és oligarchikus a mai kor­mányzat ? Szóvá tették az újságírók a miniszterelnök­ előtt, hogy a külföldi közvélemény általában a mai magyar kormányrendszerben a feudális és oligarchikus rendszer utolsó maradványát látja. Bethlen erre a következőket válaszolta: — Szeretném tudni és erre még soha fölvilá­gosítást nem adott senki, hogy mennyiben feudális és oligarchikus jellegű a mai kor­mányzat. Én igenis, kezdettől fogva a kisgaz­dákkal együtt kívántam haladni és akarok ha­ladni a jövőben is. A hitbizományi reforistot én jelentettem be a parlamentben. Erre senki sem kényszerített. Tehettem volna-e ezt, ha feudális és oligarcha érdekek szószólója len­nék? Hol nyilvánult meg a magyar közéletben a feudalizmus legkisebb befolyása is? Erre a válasszal adósak maradnak. Azok az urak, akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar köz­életbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kisántant részéről ilyen irányban folytatott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat szajkó módra ismételget­nék, megtennék a maguk kötelességét abban az irányban, hogy rámutassanak arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. Milyen javaslatok kerülnek a Ház elé? — Ez az álláspont — mondotta a továbbiak­ban a minszterelnök — nem jelenti azt, hogy fokozottabb mértékben nem kell leépíteni a háborúban kiépített kivételes hatalmát, hogy az egyesülési és gyülekezési jog és a sajtójog terén megfelelő törvényalkotásokkal ne kellene pótolni azokat a kivételes intézkedéseket, amelyek zavaros időkben föltétlenül szükségesek voltak, de amelyek ma már nyomas­ító bilincs léppen jelentkeznek egyik-másik téren a politikai életben. A kormány le akarja tárgyaltatni az ősz folyamán a gyülekezésről szóló törvényjavas­latot, valamivel később az egyesülési jogról szóló javaslatot. Itt van még különben a fővárosi javaslat, amelynek tárgyalása föltét­lenül sürgős. A fővárosi jav­aslat még nem volt minisztertanács előtt és addig ebben a kérdés­ben nyilatkozatot nem tehetek. Nyilatkozott a miniszterelnök a múlt parla­menti kampány végén ham­arosan hírhedté vált sajtója­vaslatról is, amelyről elmondotta, hogy az igazságügy­minisztériumban most dolgozzák át és új for­mában kerül majd a Ház elé, amellyel ezt a második kiadású sajtójavaslatot még ebben a kampányban le akarja tárgyaltatni. A titkos választójogról még annyit mondott Bethlen, hogy most vannak folyamatban az előkészü­letek a megyei általános választásokra és az itt mutatkozó szimptómák mindenesetre tanulságul fognak szolgálni a kormánynak abban a tekintetben, hogy mikor hogyan fog­lalkozzék a titkos választás kérdésével a képviselőválasztójog terén. Majd Bethlen miniszterelnök a következő­ket mondotta: — A szociáldemokratákkal folytatott meg­beszéléseink nyomában már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a szociáldemokrata párt a maga külföldi össze­köttetéseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse. Ezekről a tényekről ter­mészetüknél fogva most még nem tehetek konkrét nyilatkozatot, azonban rövidesen elkövetkezik az ideje annak, hogy ezek a tények köztudomásúak legyenek. Az ország külpolitikai helyzetéről szólva, Bethlen annak javulását állapította meg és kijelentette, hogy a magyar külpolitika arra törekszik, hogy ennek az országnak több barátot szerezzen. — Az egész nemzet összefogása és összetar­tása — mondotta Bethlen — az önbizalom erő­sítése, belső harcok kerülése a legfőbb föltétele lt Aki szociáldemokrata Aki a szaladás híve Aki új világot akar a NÉPSZAVA takarában a helye!

Next