Népszava, 1930. május (58. évfolyam, 98–122. sz.)

1930-05-09 / 104. szám

1930 május 9. NÉPSZAVA — Népjóléti feladatok megoldása és az ame­rikai nagybácsi. Két szegény ember beszélget az utcán. — Mit akar, barátom? A szeméből kiolvasom, hogy szeretne valamit mondani. No, mi az? Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Hallotta már ezt a közmondást? Nem én talál­tam ki, de azért megállja a helyét, ugye? Ba­rátom, most a példabeszédek és közmondások korát éljük. Elhiszi? De miért hiszi el? Várja meg, amíg bebizonyítom. Önt a kórházból dob­ták ki, ugye? — Igen. — Abból gondolom, hogy betegnek látszik. Hjáh, a kórháznak nincs pénze arra, hogy a maga egészségét reparálgassa. A városnak kiürült a kasszája. Várja, hogy az állam adjon a betegápolási alapból. Nean az excellenciás úrék zsebéből. Dehogy! Abból a pénzből, amit az adófizetők zsebéből erre a célra, ennek az alapnak a javára összeszedtek. Az állam nem fizet és maga, az adóalany — ha e pillanatban nemleges adóalany is, az mindegy — az utcára kerül idő előtt. Ne emlegesse most a népjóléti miniszter urat. Egy szót se, barátom! Éppen most világított rá a népjóléti miniszter úr arra, hogy magának nincs mit várnia az államtól. Nincs. Az állam nem amerikai nagy­bácsi — szögezte le a kegyelmes úr. Remek megállapítás, ugye? Ilyet én még nem hallot­tam. Bizonyára ezeket a megdöbbentő érveket tovább is tudná folytatni a kegyelmes úr: „Az állam nem váratlan főnyeremény." „Az állam nem jótékony nőegylet." „Az állam nem gyer­­­mekfölruházó asztaltársaság." Elég már, vagy folytassam még a dönthetetlen érveket? Kivánja? — Nem. — Ezért mondtam, lássa, hogy ma a példa­beszédek és közmondások korát éljük. Látom, hogy ön nagyon rongyos is amellett, hogy be­teg. Tudom, hogy minden valamirevaló ruhája a zálogházban van, mert hosszú hónapok óta munkanélküli. Várakozó pillantásokat vet a kormány felé, hogy, excellenciás urak, veszély­ben van a népjólétem, kérek munkát vagy kenyeret, mert mindjárt kevesebb lesz egy ma­gyar állampolgárral. Persze, mert azt hiszi, hogy az állam valami jóságos amerikai nagy­bácsi, aki váratlanul meghal és magára tes­tálja Csonkamagyarországot, hogy nesze, öcsém, te is élj belőle, ha én már nem élhetek. Vagy nem hal meg, hanem dollárcsekkekkel kopogtattat naponként az ajtaján. Nem, bará­tom, az állam nem amerikai nagybácsi, inkább hazai mostoha, akinek a szigorúságát, a rész­vétlenségét naponta érezheti. — Igen. — És most tipegjen haza a családjához, ba­rátom, és mondja meg nekik, ha még abban a reményben ringatnák magukat, hogy ezen a retterítő nyomorúságon majd segít az állam, hogy azért van a népjóléti minisztérium, hogy a nép éhen ne haljon, mondja meg nekik, hogy hagyjanak föl minden reménnyel, mert az állam nem amerikai nagybácsi, de nem ám. Tehát amerikai nagybácsi az állam vagy nem? — Nem. — Aztán mondja meg a szomszédainak, a ro­konoknak, az ismerősöknek, mindenkinek ebben az országban, aki csak a mostani nyomo­rúság nehéz óráiban várakozó pillantásokat vet a kormányra, hogy tegyen valamit, ha nem is sokat, legalább annyit, amennyi a köteles­sége, ne hagyja elveszni az éhező atyafiait, hogy szomszédok, rokonok, ismerősök és min­den munkanélküli szenvedők, akik csak vagy­tok ebben az országban, ne várjatok semmit, az állam nem tehet semmit, mert az állam nem amerikai nagybácsi. — Igen. — Aztán akadhatnak olyan izgágák, destruk­tívok és egyéb istentelenek, akik azt mondják, hogy bezzeg amerikai bácsija az állam azok­nak, akik dupla és tripla jövedelmeket húznak, akik kölcsönöket kapnak, akik értenek a nyel­vén és megpumpolják és akiket mégis szeret a nagybácsi. Ezeknek pedig mondja azt... Vár­jon, mit is kéne mondani, ami szintén példa­beszéd volna és megdönthetetlen, közismert igazság... Ahán, mondja ezt: Hjah, barátaim, kinek a pap, kinek a papné. Végül, gondolja, barátom, hogy ilyen helyesen alkalmazott példabeszédekkel és megcáfolhatatlan tőmon­datokkal sikerül megoldani a népjóléti fölada­tokat. — Nem. — A végzetes tréfa. A múlt év októberében Iklód községben Braun Dániel gazdalegény esküvőre készült. Falusi szokás szerint Braun pántlikás szekérrel járta végig ismerőseit és úgy szedte össze a vendégeket, hogy azokkal a lakodalmasházhoz vonuljon. Az egyik le­gény, Braun József tréfából vagy bosszúból kiszedte az egyik kerékszöget, úgy, hogy a sze­kér kereke útközben kiesett és a vendégek ki­fordultak az úttestre. A vőlegény, amikor meg­tudta, hogy a rossz tréfát Braun József kö­vette el, előrántotta kését és legénytársát agyonszúrta. Az esküvőből természetesen nem lett semmi, mert a vőlegényt nyo­­ban letar­tóztatták a csendőrök. Az ügyet csütörtökre tűzte ki tárgyalásra a pestvidéki törvényszék. Több tanúnak a távolmaradása miatt azonban a tárgyalást el kellett halasztani. A védő ké­résére Braun Dánielt 5000 pengő óvadék mel­lett szabadlábra helyezték.­­ A „Zeppelin" délamerikai postája. A posta­vezérigazgatóság közli, hogy a „Graz Zeppelin" lég­hajóval — a gép május 10-e és 15-e között tervezett — délamerikai útjára a német posta közvetítésével Magyarországról is küldhetők levélpostai légi­küldemények. Komédia Orfeum, Jókai-tér 10. Tel.: A. 180—20. Steinhardt Géza és Tábori Emil együttes föl­lépte. 2 bohózat. Steinhardt, Solti, Weygand magánszámai és külföldi attrakciók. Minden este 'A 9, vasárnap­­i 4 órakor. (X) Eszperantó esküvő és eszperantó kiállítás. Két történet, de egymás mellé kiván­koznak. Az egyik Brünnben esett meg, a másik Békéscsabán. Azt hisszük, nem okoz majd fejtörést annak kitalálása, melyik történt Brünnben és melyik Békéscsabán... Az egyik arról szól, hogy néhány nappal ezelőtt megtartották az első eszperantó eskü­vőt, az első eszperantó nyelvű­ esketőszertar­tást. A pap eszperantó nyelven adta össze a jegyespárt, eszperantó beszéddel üdvözölte őket, a kórus eszperantó nyelven énekelt egy­házi énekeket, a lakodalmas vendégek csak eszperantóul beszéltek és az ifjú pár a világ minden részéből eszperantónyelvű távirati üdvözléseket kapott. A másik arról szól, hogy eszperantista munkások kiállítást akartak rendezni, mert az ilyen kiállítások szereznek a legkönnyeb­ben híveket a eszperantónak. A helybeli rendőrség bölcsessége azonban útjába állt a tervnek. A rendőrség kijelentette, hogy a kiállítást nem engedélyezi, mert nem tud eszperantóul. Követelte, hogy előbb hiteles tolmáccsal fordíttassák le a kiállított tár­gyak feliratait és könyvek címét. Ugyebár, nem kerül különösebb fejtörésbe annak eltalálása, hogy az eszperantó esküvő zajlott le Brünnben és a békéscsabai rend­őrség volt az, amely az eszperantó kiállítást ilyen módon megakadályozni akarta? A brünni esettől függetlenül is a békés­csabain már bosszankodni sem lehet, annyira nevetséges. A békéscsabai eszperantista munkások tervezett kiállításuk anyagát a néhány kilométerre fekvő Orosházáról és Hódmezővásárhelyről hozatták, ahol a ki­állítást a közelmúltban már nagy sikerrel megrendezték, csakúgy, mint az országnak jóformán valamennyi részében. Miért vesze­delmes tehát Békéscsabán az, ami Orosházán és Hódmezővásárhelyen nem bizonyult ve­szedelmesnek? Különben is mi köze a rend­őrségnek a kulturális kiállításokhoz? Mióta kell a kiállítások anyagát előzetes rendőri cenzúrának bemutatni? Békéscsabai elvtársaink tehát tartsák meg nyugodtan a tervezett kiállítást, mert nincs Magyarországon olyan törvény vagy törvé­nyes rendelkezés, amely úgy intézkednék, hogy az egyesületi helyiségben rendezett ki­állítás megtartására külön engedélyt kell kérni. A békéscsabai rendőrség pedig, amely a belügyminisztériumtól tudvalevően meg­kapta a kitiltott eszperantó könyvek jegyzé­két, ellenőrizheti — ha akarja — a belügy­miniszteri jegyzék alapján, nem szerepel-e ilyen könyv a kiállításon. Idáig terjed a hatásköre, és tovább nem. — A gyakori elemi csapások — a föld ki­merültségének jelei, Londonból táviratozzák. A rangooni földrengés folytán több vasúti híd összeomlott és a vasúti forgalom teljesen meg­bénult. Két híres pagoda arany teteje — több mint százezer font értékben — ledőlt. Napier Shaw ismert angol geológus a Daily Heraldban azt fejtegeti, hogy a sű­rűn előforduló föld­rengések, viharok és súlyos elemi csapások a föld kimerültségének a tünetei. A föld bele­fáradt felső rétegének a föntartásába, amelyre mindig súlyosabb terhek nehezednek. 9 — Nyomdásztanfolyamok kiállítása. A Ma­gyarországi Nyomdai Munkások Egyesülete kebelében működő betűszedői, modern tipo­gráfiai, gépmester és nyomtatói és betűöntői továbbképző szaktanfolyamok közel kétezernyi nyomtatványvázlata, próbanyomata, stb. kerül kiállításra vasárnap és hétfőn a Sándor-téri Gutenberg-Otthonban. E tanfolyamokon eszten­dők óta szorgosan dolgoznak a százfelé diffe­renciálódtt nyomdászat színvonalának emelé­sén. Dukai Károly, Kun Mihály, Bauer, Her­zog, Eperi, Lakenbach, Schwartz Ármin, Thal­wieser, Spitz és Wanko szakoktatók és Novák László tanfolyamvezető — amint a mostani ér­dekes tárlat is mutatja — egész gárdát nevel­tek maguk körül az iparművészet mesgyéit járó jó nyomdászokból. A kiállítás vasárnap reggel 8 órától délután 5 óráig és hétfőn dél­után 4—7 óráig lesz nyitva. Belépődíj nincs, nyomdászaink bárkit is szívesen látnak.­­ A Watzdorff-ügyben elkészült a vizsgálati indítvány. Ismeretes, hogy az Eszterházy-féle váltómanipuláció ügyében az ügyészség újból letartóztatta báró Watzdorff Konrádot, vala­mint Geszti Károly és Deutsch Salamon pénz­ügynököket, akiket Watzdorff a 100.000 pengős váltó forgalombahozatalával megbízott. Az ügyészség Watzdorffék ellen csütörtökön el­készítette a vizsgálati indítványt, úgy, hogy a vizsgálóbíró már pénteken dönteni fog az elő­zetes letartóztatás ellen bejelentett fellebbezé­sek ügyében. _— Május közepén megnyílik a főváros Dan­dár-utcai népfürdője. A főváros Dandár-utcai népfürdője elkészült és már át is vette a szo­ciálpolitikai ügyosztály. Az új fürdőben van medencefürdő 77 öltözőszekrénnyel, előfürdő­vel és zuhanyokkal. Maga a medence 15 méte­res átmérőjű félkör. A fürdőben ezenkívül 16 gyermekfürdő van 16 káddal, 22 öltöző­szekrénnyel. Az emeleten szintén a medence­fürdőhöz szolgáló 110 fürdőszekrény és ezen­kívül a pihenő van elhelyezve. Az épület má­sik oldalában vannak a kádfürdők, 14 zuhany­nyal és csempézett falakkal. Alagsorban van­nak a zuhanyfü­rdők, 16 zuhany 40 öltöző­szekrénnyel. A fürdőt május 14-én adja át a főváros a forgalomnak. A fürdési árak a­ kö­vetkezők: kádfürdő 80 fillér, kádfürdő lepedő-és törülközőhasználattal együtt 1 pengő, me­dencefürdő fürdőkötényhasználattal 80 fillér, zuhanyfürdő 40 fillér, gyermekfürdő 30 fillér. — Aki a kitiltás után visszatért. A Rákosi Mátyás-féle kommunista per során Czauber Ferenc győri lakost is kétévi és négyhónapi börtönre ítélték és az ország területéről örökre kitiltották, mivel elcsatolt területen született és így mód van a kiutasítására. Czeiber bün­tetésének kitöltése után Bécsbe ment, rövid idővel ezelőtt azonban visszatért Győrbe és ott munkába állott. Idegen munkakönyvvel és okiratokkal fölszerelve tért vissza Czeiber, vé­letlen folytán azonban ráterelődött a detektí­vek gyanúja és ekkor megállapították kilétét. Letartóztatták és vádat emeltek ellene azzal az indokkal, hogy újabb" kommunista szervez­kedés végett tért vissza az országba. Az ügyet most tárgyalta a győri törvényszék, amely azonban Czeibert fölmentette a társadalom erőszakos fölforgatására irányuló vád alól. De közokirathamisítás címén héthónapi börtönre ítélték.­­ Teljesen leégett két szlovenszkói község. Pozsonyi tudósítónk jelenti: A nyitramegyei Darázs községben tűz támadt, amely villám­gyorsan terjedt tovább és rövid néhány perc leforgása alatt az egész község lángban állott. A lakosság képtelen volt a tüzet megfékezni és igy csaknem az egész falu leégett. Ugyan­csak a nyitramegyei Tornos községben tüz pusztított, amely az egész községet elhamvasz­totta. A tüz oltása közben többen súlyosan megsebesültek. A két község lakosságának úgyszólván mindene elveszett és most a lakos­ság a szabadban tanyázik.­­— „A fogbetegségek megelőzése" címen tartott rendkívül érdekes előadást csütörtökön délután a rádióban dr. Ország Nándor, az OTI osztályvezető főorvosa. Előadásában statisztikai adatokkal bizo­nyította, hogy nálunk már az ötéves gyermekek 90%-jának rossz, szuvas a foga, a felnőtteknél ez a százalék már sokkal rosszabb, 61—95%. A fogszu elleni védekezést az anya állapotának megjavításá­nál, vagyis az anya- és csecsemővédelmen kell kez­deni. A fogszu elleni védekezés sikeresebb a hat­éves korban, ezt legjobban az iskolában a kötelező fogorvosi vizsgálatokkal lehetne megoldani, mert így a gyermek az állandó fogak áttörésétől kezdve 12—13 éves koráig, a második fogzás befejeztéig fogorvosi felügyelet alatt áll. Minthogy a fogszó a civilizált népek 95%-ánál előfordul és mivel ez a tulajdonképeni kiinduló pontja majdnem minden fogbetegségnek, de kiinduló pontja lehet végered­ményében az egész szervezetet érintő súlyos meg­betegedésnek, mindent el kell követni, hogy­ a tár­sadalom minden rétege megismerje az ellene való védekezést. Föl kell világosítani mindenkit, hogy a jó fogát ápolja, hogy egészséges maradjon és a beteg fogát gyógyíttassa, hogy meggyógyuljon és a foghiányt pótolja, hogy a táplálkozásában zavar ne állj­o­­ be.

Next