Népszava, 1930. szeptember (58. évfolyam, 198–221. sz.)

1930-09-02 / 198. szám

1980 szeptember 2. Niljs­sä A­VA Százezrek fi­­anest utcáin. Ötökig hömpölygött a végeláthatatlan hatalmas tömeg végig a körutakon, az Andrássyi úton át a városligetbe. — Páncélautóéi, gépfegyverek, rendőrezredek és csendőrszázadok Budapest utcáin. — Véres rendörattakok sorozata a békésen menetelő tömeg ellen. — Csata­térré változott át a Városliget és környéke. Halálos áldozatok, súlyos sebesültek, többszáz könnyebb sebes­ült és 242 előállítás. A vidék nagy városaiban is mindenfktt hatalmas kenyértüntetések voltak. Már a vasárnapi napon sem esett egyébről szó a munkásság körében, csak szeptember 1-től. Milyen lesz! Sikerül-e úgy, ahogyan várják? Milyen magatartást tanúsít majd a rendőrség, lesznek-e összeütközések! Ilyen kérdések körül folyt a beszélgetés, a Vitat­kozás és a munkástömegek legnagyobb ré­szében az volt a meggyőződés, hogy a nagy tüntetés a szokott fegyelmezettséggel impo­záns nyugalomban fog lefolyni. Hiszen a tüntetést előkészítő munkásoknak nem volt szándékukban más, csak erejük megmuta­tása, a tömegek fölvonulása, követeléseik hangoztatása. Minden kérdésre azután meg­adta a választ a hétfői nap sok-sok izgalmas és nagyszerű eseménye. Olyan nagy tömegek mozdultak meg hét­főn délelőtt, mint még soha az ellenforra­dalom óta. Óriási tömegek indultak meg a környéki városokból és községekből, sok-sok százan, sok-sok ezren, fegyelmezetten, hang­talanul, mégis kemény elhatározottsággal, hogy a kiszabott utat végigjárják. És ömlött a tömeg, egyre ömlött, főutakon és mellék­utcákon át bele a tüntető séta kiszabott medrébe, amely megdagadt és a hatalmas emberfolyamok áradtak, egyre áradtak a­­Városliget felé. Az őszi fák alatt ezernyi, tízezernyi töme­gek vonultak az Iparcsarnok felé és egyre hömpölygött az em­berfolyam kiapadhatat­lanul és már tízezrek árasztották el az Ipar­csarnok előtti térségeket, az embertenger felszíne még mindig nyugodt, impozánsan békés és fegyelmezett volt De már gyűrűz­tek az izgalom hírei fölötte. Előbb csak bárányfelhőszerű hírek jöttek kisebb attakok­ról, később egyre sűrűbb fellegek tornyosul­tak a tömeg fölött, amelynek alját is kavar­ták bolsevista kalandorok, azsán provokáto­rok és a szennyproletariátus iszapjai. Aztán egyszerre csak lovasattak gázolt a tömegbe, itt is , ott is. Véresfejű emberek kiáltottak segítségért. A tömeg elől elzárták a kiáram­lási utakat és egy-kettőre kirobbant a tor­nyosuló felhőkből a vihar, amely azután végigszántotta a Városligetet az István-úttól a millenniumi emlékműig. Egyetlen nagy csatatérré vált az ősi verő­fényben fürdő liget és a városnak hol egyik, hol a másik pontjáról hoztak hírt véres attakokról. Teherautók robogtak megrakva csendőrökkel, akik föltűzött szuronyokkal villogtak a tömeg feje fölött, jöttek a pán­célautók félelmetes szörnyei és az egész vá­ros az ostromállapot képét mutatta. Ez kellett Sztranyavszkyéknak. Ezt akarta ő, hogy azután amint nyilatkozatában teszi is, azt állíthassa, hogy az emberi jogok ki­osztására egyedül és kizárólag ő, ők, az ille­tékesek és annyit adnak belőle, amennyit akarnak. Ez az elmélet azonban már idejét múlta és a munkásság nem lesz hajlandó tűrni jogainak folytonos elkobzását Meg kell különben itt mondanunk azt is, hogy az óriási fegyveres erő sem félemlítette meg a tüntető munkásságot csodálatos bátorság­ról tettek tanúbizonyságot és a magyar mun­kásságnak nincs oka szégyenkezésre. Szeptember­­ mindenkorra emlékezetes napja lesz a magyar proletártömegeknek e­zek a munkáscsapatok. A Váci­ út és Lehel­utca össztor­kolásánál, a Ferdinánd­ térnél, az Angyalföldről érkező munkások is csatlakoz­tak a menethez és innen már su­rű­ embertömeg hömpölygött a Nyugati pályaudvar felé A rendőrcsapatok is egyre nagyobbak lettek. A Ferdinánd­ térnél már hatalmias rendőrosz­tag táborozott, a Nyugati pályaudvar előtt, a Váci-út kezdeténél pedig már lovasrendőrök vártak az utasításra. Tizenegy óra 15 perckor érkezett a Ganz-hajógyár hatalmas munkásserege a Fáy­ utca sarkához, ahol a rendőrség veze­tője nem akarta továbbengedni a menetet. Nagy mozgolódás támadt a tömegben, de végre megegyeztek a rendőrséggel abb­an, hogy mellékutcába kanyarodnak és úgy folytatják útjukat. A tömeg legalább ezerfőnyi lehetett és a vezetők emberfölötti munkájába került, hogy ez a hatalmas munkástábor higgadtságát megőrizze. A Petneházy-utcánál azután már visszajöttek a Váci-utra és ott folytatták nyu­godtan, csöndben útjukat a város belseje felé. Ekkor már a Váci-út mindkét oldalán impo­záns tömeg hömpölygött a Nyugati pályaudvar felé. Az asszonyok fölismerték férjeiket és ha­ Rendőr és detektív viszi az egyik tüntetőt, látságosan integettek feléjük, a gyermekek apjuk felé kiáltoztak és egy hatalmas termetű munkás kiugrott a sorból, hogy megcsókolja karonülő gyermekét akit felesége feléje nyúj­tott " A Ferdinánd­ térnél csaknem összeütközésre került a sor az óriási tömeg és a rendőrség között Itt a rendőrség vezetője megállította a töme­get és nem akarta zárt sorokban tovább­engedni. Óriási tol­akodás támadt, a hátsó sorokban jövő munkások nem tudták, mi tör­tént, egyre erősebb kiáltások hangzottak el: — Menjünk tovább! Ne álljunk meg! A rendőrség vezetője csak 2—3-as csoportok­ban akarta továbbengedni a munkásokat de később belátta, hogy ebből bajok származhat­nak, mert így órákig eltarthat a tömeg el­vonulása, ezért beleegyezett hogy a munká­sok nagyobb csoportokban folytathassák útju­kat, vagy hogy egy részük a Váci-út másik oldalára menjen át, hogy így a tömeg kisebb­nek lássék. Egy-két rendőr azonban már itt ta Több mint tízezer főnyi munkástömeg indult el Újpestről. Csöndben, az erősek és öntudatosak nyugal-­­­mával szedelődziködött föl Újpest munkássága,­­ a dolgozók éppen úgy, mint a munkanélküliek és indultak el a budapesti útra, a nagy tün­tetésre. A nagy munkásváros népe már a kora reggeli órákban készült el a bevonulásra. Mint­hogy egyes gyárakban hétfőn nem dolgoztak, a munkások a gyárak kapuiban jöttek össze és onnan indultak el és a Váci-úton végig­haladva. Az ugyancsak szünetelő Ganz-Danubius-gyár és Werkner-féle vasöntöde munkásainak egy része az újpesti Munkásotthonban gyülekezett, ahonnan csoportonként indultak el A Ganz-gyár munkásainak másik része ha­talmas tömegben vonult be és a Váci-útról az Országbiró­ utcán bekanyarodva tartott a Városliget felé. Impozáns volt az Izzólámpagyár bizalmiai­nak rendezői munkája és a munkások fegyel­mezettsége, amellyel a hosszú úton végigvonul­tak. A főbb utcakereszteződéseknél rendezők álltak föl és azok dirigálták a tömeget a cél felé. A Magyar Pamutipar 11 órakor beszüntette a munkát, a kisiparosok már hamarább, kill órakor bocsátották el munkásaikat és becsuk­ták üzemeiket. Ugyancsak a kereskedők is, és 12 órakor bezárták boltjaikat. Különös súly­lya­l esik a helyzet megítélésénél, hogy Újpesten úgy a kisiparosok, mint a keres­kedők nem fölszólításra, hanem saját elha­tározásukból csatlakoztak a munkásság mozgalmához, hogy a mag­uk részéről is kifejezésre juttassák a Beiten-ktortm­ány politikája ellen való tilta­kozásukat. Újpesten ünnepi hangulat volt hétfőn. A fő­város felé indult munkások között olyanok, akik munkahelyeikről kerekedtek föl, töb­ben, mint tízezren voltak, rajtuk­ívül fcarméészetesen az újpesti mimika­nélküliek is teljes számban vettek részt a tün­tetésiben. A Váci-út és környékének munkástömegei bevonulnak a városba. A Váci-úton és környékén, Budapestnek eme legtipikusabb gyárnegyedében hétfőn reggel ünnepi csönd honolt. A gyárak kapui zárva voltak, a kémények nem füstöltek, a gépek nem zakatoltak és csak az utcakeresztezéseknél el­helyezett rendőrőrszemek és rendőrosztagok je­lezték, hogy szokatlan események vannak ké­szülőben. Ebben a gyárnegyed­ben vannak a hatalmas vas- és gépgyárak, amelyeknek munkástömegei a magyar munkásmozgalom régi és edzett katonái sorából valók. Reggel 8 óra tájban már élénkülni kezdett a Váci-út és környéke és a munkások mind nagyobb és nál. Azután ötös, hatos, tízes csoportokban megindultak a Nyugati-pályaudvar felé, hogy a felvonulás útjaira jussanak. Sokan gyülekez­tek az Első Magyar Gazdasági Gépgyár tájé­kán, a Láng-gyár vidékén és a tripoliszi séta­térnél Az elvonulókat a rendőrök a legtöbb helyen továbbengedték, csak a Fáy­ utcánál iparkodtak föl­tartóz­tatni az elvonuló munkásokat, akiket még egyenként sem akartak azon a járdán to­vábbengedni. A vasmunkásokat azonban ez nem hozta ki a béketűrésből, legtöbbször eleget tettek a rendőrök kívánságának, a mellékutcákon át jöttek ki a Váci­ útra, vagy átmentek a másik oldalra. Közben az utcasarkok élénkülni kezd­tek. Munkásasszonyok, leányok, gyermekek tö­megei jöttek itt össze és nézték a felvonuló munkásokat és a készülő eseményekről beszél­gettek. Tíz óra tájban egyre sűrűbb tömegekben jöt­ 3

Next