Népszava, 1930. szeptember (58. évfolyam, 198–221. sz.)
1930-09-02 / 198. szám
1980 szeptember 2. Niljssä AVA Százezrek fianest utcáin. Ötökig hömpölygött a végeláthatatlan hatalmas tömeg végig a körutakon, az Andrássyi úton át a városligetbe. — Páncélautóéi, gépfegyverek, rendőrezredek és csendőrszázadok Budapest utcáin. — Véres rendörattakok sorozata a békésen menetelő tömeg ellen. — Csatatérré változott át a Városliget és környéke. Halálos áldozatok, súlyos sebesültek, többszáz könnyebb sebesült és 242 előállítás. A vidék nagy városaiban is mindenfktt hatalmas kenyértüntetések voltak. Már a vasárnapi napon sem esett egyébről szó a munkásság körében, csak szeptember 1-től. Milyen lesz! Sikerül-e úgy, ahogyan várják? Milyen magatartást tanúsít majd a rendőrség, lesznek-e összeütközések! Ilyen kérdések körül folyt a beszélgetés, a Vitatkozás és a munkástömegek legnagyobb részében az volt a meggyőződés, hogy a nagy tüntetés a szokott fegyelmezettséggel impozáns nyugalomban fog lefolyni. Hiszen a tüntetést előkészítő munkásoknak nem volt szándékukban más, csak erejük megmutatása, a tömegek fölvonulása, követeléseik hangoztatása. Minden kérdésre azután megadta a választ a hétfői nap sok-sok izgalmas és nagyszerű eseménye. Olyan nagy tömegek mozdultak meg hétfőn délelőtt, mint még soha az ellenforradalom óta. Óriási tömegek indultak meg a környéki városokból és községekből, sok-sok százan, sok-sok ezren, fegyelmezetten, hangtalanul, mégis kemény elhatározottsággal, hogy a kiszabott utat végigjárják. És ömlött a tömeg, egyre ömlött, főutakon és mellékutcákon át bele a tüntető séta kiszabott medrébe, amely megdagadt és a hatalmas emberfolyamok áradtak, egyre áradtak aVárosliget felé. Az őszi fák alatt ezernyi, tízezernyi tömegek vonultak az Iparcsarnok felé és egyre hömpölygött az emberfolyam kiapadhatatlanul és már tízezrek árasztották el az Iparcsarnok előtti térségeket, az embertenger felszíne még mindig nyugodt, impozánsan békés és fegyelmezett volt De már gyűrűztek az izgalom hírei fölötte. Előbb csak bárányfelhőszerű hírek jöttek kisebb attakokról, később egyre sűrűbb fellegek tornyosultak a tömeg fölött, amelynek alját is kavarták bolsevista kalandorok, azsán provokátorok és a szennyproletariátus iszapjai. Aztán egyszerre csak lovasattak gázolt a tömegbe, itt is , ott is. Véresfejű emberek kiáltottak segítségért. A tömeg elől elzárták a kiáramlási utakat és egy-kettőre kirobbant a tornyosuló felhőkből a vihar, amely azután végigszántotta a Városligetet az István-úttól a millenniumi emlékműig. Egyetlen nagy csatatérré vált az ősi verőfényben fürdő liget és a városnak hol egyik, hol a másik pontjáról hoztak hírt véres attakokról. Teherautók robogtak megrakva csendőrökkel, akik föltűzött szuronyokkal villogtak a tömeg feje fölött, jöttek a páncélautók félelmetes szörnyei és az egész város az ostromállapot képét mutatta. Ez kellett Sztranyavszkyéknak. Ezt akarta ő, hogy azután amint nyilatkozatában teszi is, azt állíthassa, hogy az emberi jogok kiosztására egyedül és kizárólag ő, ők, az illetékesek és annyit adnak belőle, amennyit akarnak. Ez az elmélet azonban már idejét múlta és a munkásság nem lesz hajlandó tűrni jogainak folytonos elkobzását Meg kell különben itt mondanunk azt is, hogy az óriási fegyveres erő sem félemlítette meg a tüntető munkásságot csodálatos bátorságról tettek tanúbizonyságot és a magyar munkásságnak nincs oka szégyenkezésre. Szeptember mindenkorra emlékezetes napja lesz a magyar proletártömegeknek ezek a munkáscsapatok. A Váci út és Lehelutca össztorkolásánál, a Ferdinánd térnél, az Angyalföldről érkező munkások is csatlakoztak a menethez és innen már surű embertömeg hömpölygött a Nyugati pályaudvar felé A rendőrcsapatok is egyre nagyobbak lettek. A Ferdinánd térnél már hatalmias rendőrosztag táborozott, a Nyugati pályaudvar előtt, a Váci-út kezdeténél pedig már lovasrendőrök vártak az utasításra. Tizenegy óra 15 perckor érkezett a Ganz-hajógyár hatalmas munkásserege a Fáy utca sarkához, ahol a rendőrség vezetője nem akarta továbbengedni a menetet. Nagy mozgolódás támadt a tömegben, de végre megegyeztek a rendőrséggel abban, hogy mellékutcába kanyarodnak és úgy folytatják útjukat. A tömeg legalább ezerfőnyi lehetett és a vezetők emberfölötti munkájába került, hogy ez a hatalmas munkástábor higgadtságát megőrizze. A Petneházy-utcánál azután már visszajöttek a Váci-utra és ott folytatták nyugodtan, csöndben útjukat a város belseje felé. Ekkor már a Váci-út mindkét oldalán impozáns tömeg hömpölygött a Nyugati pályaudvar felé. Az asszonyok fölismerték férjeiket és ha Rendőr és detektív viszi az egyik tüntetőt, látságosan integettek feléjük, a gyermekek apjuk felé kiáltoztak és egy hatalmas termetű munkás kiugrott a sorból, hogy megcsókolja karonülő gyermekét akit felesége feléje nyújtott " A Ferdinánd térnél csaknem összeütközésre került a sor az óriási tömeg és a rendőrség között Itt a rendőrség vezetője megállította a tömeget és nem akarta zárt sorokban továbbengedni. Óriási tolakodás támadt, a hátsó sorokban jövő munkások nem tudták, mi történt, egyre erősebb kiáltások hangzottak el: — Menjünk tovább! Ne álljunk meg! A rendőrség vezetője csak 2—3-as csoportokban akarta továbbengedni a munkásokat de később belátta, hogy ebből bajok származhatnak, mert így órákig eltarthat a tömeg elvonulása, ezért beleegyezett hogy a munkások nagyobb csoportokban folytathassák útjukat, vagy hogy egy részük a Váci-út másik oldalára menjen át, hogy így a tömeg kisebbnek lássék. Egy-két rendőr azonban már itt ta Több mint tízezer főnyi munkástömeg indult el Újpestről. Csöndben, az erősek és öntudatosak nyugal-mával szedelődziködött föl Újpest munkássága, a dolgozók éppen úgy, mint a munkanélküliek és indultak el a budapesti útra, a nagy tüntetésre. A nagy munkásváros népe már a kora reggeli órákban készült el a bevonulásra. Minthogy egyes gyárakban hétfőn nem dolgoztak, a munkások a gyárak kapuiban jöttek össze és onnan indultak el és a Váci-úton végighaladva. Az ugyancsak szünetelő Ganz-Danubius-gyár és Werkner-féle vasöntöde munkásainak egy része az újpesti Munkásotthonban gyülekezett, ahonnan csoportonként indultak el A Ganz-gyár munkásainak másik része hatalmas tömegben vonult be és a Váci-útról az Országbiró utcán bekanyarodva tartott a Városliget felé. Impozáns volt az Izzólámpagyár bizalmiainak rendezői munkája és a munkások fegyelmezettsége, amellyel a hosszú úton végigvonultak. A főbb utcakereszteződéseknél rendezők álltak föl és azok dirigálták a tömeget a cél felé. A Magyar Pamutipar 11 órakor beszüntette a munkát, a kisiparosok már hamarább, kill órakor bocsátották el munkásaikat és becsukták üzemeiket. Ugyancsak a kereskedők is, és 12 órakor bezárták boltjaikat. Különös súlylyal esik a helyzet megítélésénél, hogy Újpesten úgy a kisiparosok, mint a kereskedők nem fölszólításra, hanem saját elhatározásukból csatlakoztak a munkásság mozgalmához, hogy a maguk részéről is kifejezésre juttassák a Beiten-ktortmány politikája ellen való tiltakozásukat. Újpesten ünnepi hangulat volt hétfőn. A főváros felé indult munkások között olyanok, akik munkahelyeikről kerekedtek föl, többen, mint tízezren voltak, rajtukívül fcarméészetesen az újpesti mimikanélküliek is teljes számban vettek részt a tüntetésiben. A Váci-út és környékének munkástömegei bevonulnak a városba. A Váci-úton és környékén, Budapestnek eme legtipikusabb gyárnegyedében hétfőn reggel ünnepi csönd honolt. A gyárak kapui zárva voltak, a kémények nem füstöltek, a gépek nem zakatoltak és csak az utcakeresztezéseknél elhelyezett rendőrőrszemek és rendőrosztagok jelezték, hogy szokatlan események vannak készülőben. Ebben a gyárnegyedben vannak a hatalmas vas- és gépgyárak, amelyeknek munkástömegei a magyar munkásmozgalom régi és edzett katonái sorából valók. Reggel 8 óra tájban már élénkülni kezdett a Váci-út és környéke és a munkások mind nagyobb és nál. Azután ötös, hatos, tízes csoportokban megindultak a Nyugati-pályaudvar felé, hogy a felvonulás útjaira jussanak. Sokan gyülekeztek az Első Magyar Gazdasági Gépgyár tájékán, a Láng-gyár vidékén és a tripoliszi sétatérnél Az elvonulókat a rendőrök a legtöbb helyen továbbengedték, csak a Fáy utcánál iparkodtak föltartóztatni az elvonuló munkásokat, akiket még egyenként sem akartak azon a járdán továbbengedni. A vasmunkásokat azonban ez nem hozta ki a béketűrésből, legtöbbször eleget tettek a rendőrök kívánságának, a mellékutcákon át jöttek ki a Váci útra, vagy átmentek a másik oldalra. Közben az utcasarkok élénkülni kezdtek. Munkásasszonyok, leányok, gyermekek tömegei jöttek itt össze és nézték a felvonuló munkásokat és a készülő eseményekről beszélgettek. Tíz óra tájban egyre sűrűbb tömegekben jöt 3