Népszava, 1930. október (58. évfolyam, 222–248. sz.)
1930-10-01 / 222. szám
LVIII. évfolyam 222. szám. Budapest, 1930 október 1. szerda Ara 16 fillér Offlfl AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 1s peng® Egy hóra 14 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes számára IS, ünnepnap 24, vasárnap 32 fluftt Ausztriában 30, vasárnap 40 groseben. Franciaorsz, 130 tr., Csehszlovákiában hétk. 120 ck, vas. 2 vk. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL VIII. CONTI UTCA L SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 A szakszervezeti és a politikai Internacionálé közös bizottságot alakítanak. (Amszterdam, szeptember 30. — A Népszava tudósítójának jelentése.) A szakszervezetek nemzetközi szövetségének irodája kedden ülést tartott, amelyen Friedrich Adler is részt vett. Az iroda elhatározta, hogy az 1931. év második felében a Balkánon szakszervezeti kongresszusokat tart, amelyeknek helyét később határozzák meg. Az iroda továbbá elhatározta, hogy a gyengébb szakszervezeti központokat, így például a brit indiai szakszervezetet, amely most alakult, támogatásban részesíti. A hivatásos gépészek és fűtők külön szakszervezetét elismeri. Végül fontos határozata az irodának, hogy a stockholmi gazdasági kongresszus programja értelmében közös bizottságot alakít, amelyet a szakszervezetek nemzetközi szövetsége és a Szocialista Munkásinternacionálé együttesen választ meg. A bizottságba egyforma számmal küldenek tagokat. A bizottságnak a Népszövetség munkásvédelmi politikája részére óhajt irányt adni és egyúttal megakadályozni azt, hogy a két intézmény között egymástól különböző határozatok jöjjenek létre. Reiaauslel c&iwááaws Mszwcmt hirdet a kationéi hiteleiig ellesi. Nyilatkozom a németországi választási eredményekről. (Paris, szeptember 30.) A francia szocialista párt egyik vezére, Bernaudel képviselő kedden Toulonban választói előtt beszámolóbeszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy a szocialista párt a parlament összeülése után akciót kezd a katonai hitelek ellen. Amint emlékezetes, a legújabb katonai hiteleket a kamara kikapcsolásával, rendeleti úton léptették életbe. Renaudel a német birodalmi gyűlési választásokról is beszélt és a következőket mondta: Félő, hogy tamii leszünk egy borzalmas német politikai összeomlásnak. A béke a németfrancia közeledésen nyugszik és ezt csakis a két állam demokráciája tudja megvalósítani. Brians az olasz és németországi gyűlölködő megnyilvánulásokat teszi felelőssé a leszerelés elodázásáért. Először jöjjön a leszerelés, azután lesz majd biztonság — mondja Gurtins. Apponyi a győztesek leszereléséről és a Népszövetségben való hitről. (Genf, szeptember 30.) A népszövetségi közgyűlés kedd délutáni ülésének napirendjén a leszerelési bizottság jelentése állott, amelyet a Népszövetség többórás vita után megszavazott. A német delegáció indítványával ellentétben, amely azt követelte, hogy az általános leszerelési világkonferenciának még az 1931. év folyamán össze kell ülnie a Népszövetség legnagyobb feladatának elintézésére, a közgyűlés határozata csak arra a megállapításra szorítkozik, hogy az előkészítő leszerelési bizottság novemberre összehívott ülésszaka bizonyára lehetővé teszi majd az előkészítő munka befejezésével az általános leszerelési világkonferencia „minél rövidebb időn belül" történő összehívását. A határozat ezt a reményt arra alapítja, hogy a londoni flottakonferencia hármas egyezménye megkönnyíti az általános leszerelési megállapodást. Az osztrák delegátus és Curtius német külügyminiszter bejelentették, hogy nem szavazzák meg ezt a javaslatot és tartózkodni fognak a szavazástól. Curtius ragaszkodott ahhoz, hogy az általános leszerelési világkonferenciát feltétlenül 1931-ben össze kell hívni. A leszerelési bizottság eredeti jelentésében az állott, hogy a Népszövetség kívánatosnak tartja a leszerelési konferenciának még 1931-ben történő összehívását, a bizottsági jelentésnek ez a része azonban aközgyűlés határozati javaslatából kimaradt. Curtius szavai után Briand kitért Henderson leszerelési programjára, az olaszok magatartására, sőt a németországi belpolitikai eseményekre is, anélkül, hogy nevén nevezte volna ezeket a dolgokat. A probléma — mondotta — egyike a legsúlyosabb kérdéseknek, amelyek a Népszövetséget foglalkoztatják. Nemcsak elvi szempontból kell ezt megvizsgálni, hanem számolni kell mindazokkal a szerződéses kötelezettségekkel, amelyeket az alapokmány 8. cikke előír. Az altruizmus szellemében és az együvétartozás érzületével kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Franciaország fölfogása szerint az alapokmány 8. cikke szent kötelezettséget foglal magában, amit be kell tartani, azonban figyelembe kell venni azokat a feltételeket, amelyeket maga a 8. cikk állapít meg, amikor a leszerelés mértékét a biztonsághoz köti. A genfi jegyzőkönyv kidolgozása alkalmával már-már eljutottak odáig, hogy együttesen oldják meg a probléma hármas elemét: a döntőbíráskodást, a biztonságot és a leszerelést. A jegyzőkönyv azonban nem lépett hatályba, ami lényegesen megváltoztatta a helyzetet. Franciaország regionális szerződések megkötésével igyekezett a biztonság feltételeit megteremteni, és ezekre támaszkodva, a katonai szolgálat idejét három évről fokozatosan egy évre csökkentette, haderejének létszámát pedig 810.000 főről 556.000 főre szállította le. Újabban azonban olyan események történtek és bizonyos választási urnáknál olyan gyűlölködő és harcias kijelentések hangzottak el, amelyek jogosulttá teszik az elővigyázatot. A népek nem azért szerelnek le, hogy újabb háborús veszedelmeknek tegyék ki magukat. Együttesen kell fáradozniok a biztonság föltételeinek megteremtése körül, nehogy bármelyik nemzet is becsapást szenvedjen és áldozattá váljék. Borzalmas lenne, ha holnap újabb háború szakadna éppen azokra a nemzetekre amelyek a legnemesebbek voltak és megnyitották szívüket a békének. Ha ez bekövetkeznék, iszonyú lelkiismereti furdalás érné azokat akik azt tanácsolják, hogy a biztonság körülbástyázása nélkül szereljenek le a népek. De bármilyen súlyos szakaszon megyünk is most keresztül — mondotta Briand —foly (Folytatás a 2. oldalon.) Európai demokrácia vagy fascista zsarnokság. írta Louis de Brouckére (Brüsszel). Mialatt az egész világ szenvedélyesen vitatta a német választások eredményét, Genfben megalakult az európai Unió. Mert valóban megszületett, és, mivel az alakulógyűlés már meg is kezdte tanácskozásait. Tehát megszületett és ez maga már nagyszabású esemény. De életben marad-e és milyen élettet él majd? Odavisz-e bennünket fokozatosan az igazi Európai Egyesült Államok felé? Vagy a kötelék, amellyel a csatlakozott nemzeteket egyesíti, nem lesz eléggé szilárd, erős, hatékony?"Ez még a jövő titka és nagymértékben az országoknak vagy kormányainknak bölcsességétől és előrelátásától függ. Vagyis legalább a demokrata országokban, tőlünk függ, a polgároktól, végső elemzésben pedig attól, hogy a vezető állam- férfiakat jól megválasztjuk, vagy hogy, kevésbé jók lesznek-e! Nem ismerjük a jövőt, amely annyira tőlünk függ, mert még magunkat sem ismeri jük. Ez minden értelemben igaz, akár egyé, nenkint legyen rólunk szó, vagy pedig összességünkről. Most azonban az összese sségünkről akarok szólni, arról a kollektivitásról, amelyet még mindig annyira a hirtelen, meggondolatlan és szeszélyes hajtóerők irányítanak. Európa, ez az új politikai egység, mindig sokkal intenzívebb életet él, ha nekünk, európaiaknak józan eszünk lesz, ha az elemi okosság elhallgattatja bennünk a legbrutálisabb ösztönöket, ha föl tudjuk ismerni a legnyilvánvalóbb érdekeinket és nem engedjük, hogy a legszörnyűbb esztelenségbe sodorjanak bennünket kisszámú, de hatalmas csoportok, lelkiismeretlen kufárok és becstelen kalandorok ügyes propagandájával. Az utóbbi esztendők eseményeit figyelve, bizonyára több okot is találunk arra az aggodalomra, hogy a régi országainkból hiányzik ez az elemi bölcsesség. De viszont, és ezt meg kell állapítani, reménységre is okokat találunk. A nagy dolgok csaknem mindig veszedelmek közepette, sőt összeomlások közben születnek. A történelem "minden nagy korszaka, amelyet a haladás jellemez, átélte a legnagyobb megpróbáltatást és a leggonoszabb gyalázatot, mint ahogyan a mi korszakunk is megismerkedett a világháborúval és a fascizmussal. Úgy látszik, mintha az emberiség megrettenve haboznék abban a pillanatban, amikor új hivatás felé indul és ez a rémülete egy időre könnyű zsákmányává teszi a sarlatánoknak és az erőszaknak. Igen, van okunk rá, hogy a közvetlen jövőtől rettegjünk. De éppen egy okunk van arra, hogy bizakodjunk és nevezetesen abban reménykedjünk, hogy barátságosabb és tevékenyebb egyetértés születik meg a világnak azon a részén, amelyen élünk. Soroljuk föl a különösen erőteljes okokat? A gazdasági szükségszerűség, amely egyre jobban arra kényszerít, hogy megegyezzünk a racionális termelésre és elosztásra nézve, ami tulajdonképen az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági módszerek fejlődésének a következménye. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamennyi békeszerető államnak az a politikai kötelessége, hogy szorosabbra fűzze az egymással való kapcsolatot, nem katonai megegyezésekkel, hanem közös tevékenységben, amely képes arra, hogy ellensúlyozza a háborúcsinálók erőfeszítéseit. Egyre nő-