Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)

1931-03-01 / 49. szám

l!)él március 3. NÉPSZAVA napi és 20 pengő pénzbírság­. Ennyit szabott ki három tárgyalási napon az eleki járás szolga­bírája, mint rendőri büntető bíró, nagykama­rási és medgyesegyházi elvtársainkra. Nem valami veszedelmes bűncselekmény következ­ménye ez a közel kétesztendei elzárás. Az ok: elvtársaink megalakították a szociáldemokrata pártszervezetet. A pártszervezetben többen­kevesebben összejöttek, akiket azonban a csend­őrök tiltott gyűlés tartása címén fölírtak, a szolgabíró úr pedig a csendőri jelentés alapján ezeket a „kihágási ügyeket" szabályszerűen le­tárgyalta és tiltott gyűlés tartása címén szabta ki az 577 napi fogságot. Gyakorta találkozunk mi efajta ítéletekkel. Ezek az ítéletek azonban, amelyeknek, úgy látszik, még folytatása is kö­vetkezik, mégis meglepnek bennünket. Hogyan, hát ennyi értéke van a belügyminiszter úr ismert elvi jelentőségű véghatározatának, amely a szociáldemokrata pártot „országosan elismert politikai pártnak" jelentett® ki, amely­nek „helyi szer­vei minden külön hatósági enge­dély nélkül is működhetnek?" Lusimus Mariam T­heresiam (magyarul: Mária Teréziásdit játszottunk) — mondották a magyar nemes urak Mária Terézia reform­terveire és hamiskásan mosolyogtak hozzá. Ugyanezt a hamiskás mosolyt látjuk mi egyes közigazgatási közegek arcán, amikor a belügy­miniszter véghatározata értelmében egy-egy községben a­ szociáldemokrata pártszervezetet megalakítjuk. — Igen-igen, működhet a szociáldemokrata pártszervezet, csak éppen tagjárulékot nem fizethetnek a tagjai — mondja az egyik fő­szolgabíró és a csendőrök gondoskodnak arról, hogy tagjaink ne járulhassanak hozzá önkén­tesen vállalt járulékaikkal a pártszervezet fön­tartásához. Nincs kifogásom a pártszervezet működése ellen — mondja a­ másik —, csak éppen a párt­szervezet tagjai nem jöhetnek össze a­­párt­szervezet helyiségében. És a csendőrség gon­doskodik róla, hogy valóban ne jöhessenek össze még öten sem a párthelyiségben súlyos következmények nélkül. Ezzel a módszerrel azután, úgy vélik, eleget tesznek a belügy­miniszteri véghatározatban lefektetett elvek­nek. Elismerik, hogy a szociáldemokrata párt alakíthat pártszervezetet, de ha csakugyan megalakul a pártszervezet, nyomban gúzsba is kötik és lehetetlenné tesznek számára minden működést. Lehet ezt az eljárást magyarázni tetszésük szerint azoknak, akik ezeket a mód­szereket alkalmazzák a szociáldemokrata párt­szervezetekkel szemben. Hivatkozhatnak tör­vényre, fönnálló rendelkezésekre, mint ahogy hivatkoznak is minden ilyen ítélethozatalnál, viszont azonban nem lehet elvitatni, hogy ugyanilyen ,,tiltott gyűléseket" százszámra tartanak minden következmény nélkül olyan pártok, amelyek a kormánnyal jó viszonyban vannak. Meg kell ez alkalommal azt is emlí­tenünk, hogy abban a járásban, ahol ezt az 577 napi fogságot kimérték, hosszú évek óta hiába kísérleteznek elvtársak akár nyilvá­nos gyűléssel, akár tagértekezlettel, azoknak a betiltására mindig megvolt a meg­felelő ürügy. Sőt amikor e sorok írója a helyszínen akart meggyőződni bizonyos dolgokról — pusztán .,jóakaratból" —, föltűzött szuronyú csendőr­járőrt küldött a főszolgabíró a nyomába, hogy, amint mondotta, mint idegen embernek „valami baja nevessék a községben". Ez a köz­igazgatási szellem jut kifejezésre elsősorban ebben az 577 napi büntetésben, amelynek egyébként rövid történetét az alábbiakban adjuk: A pártszervezet működésének a megkezdését még január első felében bejelentették nagy­kamarási elvtársaink a főszolgabírónak és január 28-án meg is jelentek a pártszervezet helyiségében, ahol May Mihály elvtárs éppen figyelmeztette az ott levő elvtársakat a­ tör­vény betartására és a rendre, amikor a csendőrség megjelent a helyiségben és min­denkit fölírt, aki csak ott volt. Elvtársaink nem ismerték még ennek a „hatósági tényke­désnek" esetleges következményeit, ennélfogva két nappal később ismét megjelentek a párt­helyiségben, hogy beírják a belépni szándé­kozó tagokat. Ekkor a csendőrség ismét meg­jelent és négy darab belépési nyilatkozatot el­kobzott és egyúttal távozásra szólította a­­­árthelyiségben tartózkodókat. A csendőrség arra hivatkozott, hogy csak az esetben tartóz­kodhatnak a helyiségben, „ha azt a főszolga­bíró az írásban engedélyezi". Február 4-én elvtársaink felkeresték a fő­szolgabírót az írásos engedély ügyében. A fő­szolga­bíró megnyugtatta elvtársainkat: intéz­kedik majd, hogy a csendőrség ne háborgassa őket. Amikor azonban a partihelyiséget ki akarták nyitni és a csendőrség előtt hivatkoz­tak a főszolgabírói ígéretre, a csendőrség nem engedte meg azt arra való hivatkozással, hogy ők ilyen parancsot a szolgabírótól nem kap­tak. A csendőri jelentés eredményeként az eleki szolgabíró e hó 10-én tartotta meg az első tár­gyalást, amikor is 43 embert összesen 166 napi elzárásra ítélt el. A második tárgyalási nap február 13-án volt, amikor is 56 ítélet hang­zott el, amelynek eredménye 265 nap volt. Ugyanilyen „bűncselekményt" követtek el medgyesegy­házi elvtársaink is, akiknek e hó 20-án volt a tárgyalásuk, ahol a szolgabíró úr 146 napi elzárásra és 20 pengő pénzbírságra ítélte 52 elvtársunkat. Hozzátartozik még ehhez a nem mindennapi históriához az, hogy amikor 13-án a szolga­bíró k­ihirdette az ítéletet, elvtársaink arra kérték, hogy ezután legalább annyit engedjen meg, hogy kinyithassák a párt­szervezeti helyi­séget. A szolgabíró úr állítólag meg is en­gedte, hogy a pártszervezeti helyiségben két ember tartó­zkodhatik, ezt ő nem tekinti tiltott gyűlésnek. írásban azonban még ezt sem adta ki. A csendőrti­szthelyettes pedig, aki nem volt jelen ezen a tárgyaláson, még erről a szolga­bírói kijelentésről sem akar tudomást venni és egyszerűen megtiltja, hogy elvtársaink a párt­szervezet helyiségét kinyithassák. Egyelőre tehát Nagykamaráson és talán Medgyesegyházán is pihen a szociáldemokrata pártszervezeti munka. Ennek következtében valószínűen elhárult a veszedelem a fenyege­tett társadalmi rend felől. Jó volna azonban kissé elgondolkozni az ilyen események fölött azoknak, akik a közigazgatás gyeplőjét a­ ke­zükben tartják. Talán mégsem egészen alkal­mas módszer a bírságolás a konszolidáció megteremtésére és a társadalmi rend biztosí­tására! A közelmúlt történelme épp elég pél­dával szolgál a­ számunkra, amelyeket illenék a hatalom kezelőinek is figyelembe venni. Ez az 577 nap semmi esetre sem fogja vissza­riasztani azo­kat a munkától, akik törvényes keretek között akarják megvívni a társadalmi és politikai harcokat. Szeder Ferenc. PisiiialcstBBélkilIiel* ! Jy főváros közgyűlése a szociáldemokrata és ellenzéki pártok indítványára rendkívüli köz­gyűlésre jött össze, hogy számonkérje, hol vannak a beígért közmunkák, hol van a 92 millió, amit Sipőcz polgármester beszé­­­dében említett. Mindenki azt várta, hogy a főváros köz­gyűlése megvitatja majd mindazokat a teendő­ket, amelyeket szükségesnek tart a munka­nélküliség enyhítése tárgyában és azokat sür­gősen végrehajtja. Ezzel szemben azt láttuk, Elvtársak, hogy a kereszténypárt a kormánypárttal egye­temben fölényesen napirendre tért e nagy­jelentőségű és százezreket érdeklő kérdés fölött. Budapest munkanélküliei nem tűrhetik ezt a provokációt. Választ kell adniok és ez a válasz hangozzék el azok részéről, akik ennek a nyo­mornak szenvedő részesei. Jöjjenek el a szakmák munkanélküliei azokra a gyűlésekre, amelyeket a szakmák hirdetnek és ott adják meg a Kozma— Wolff-rezsimnek a megfelelő választ. A gyűlések helye és ideje a következő: Élelmezési munkások (Peterdy-utca 6—8) már­cius 2-án, hétfőn délelőtt esl0 órakor. Elő­adó: Kertész Miklós elvtárs. Szabómunkások (Almássy­ tér 2) március 2-án, hétfőn délelőtt '/ill órakor. Szállodai és éttermi alkalmazottak (Nagymező­utca 10) március 5-én, csütörtökön délután 4 órakor. Vasmunkások a mintakészítőkkel együtt (VIII. Magdolna­ utca 5—7) március 5-én, csütörtö­kön délelőtt '/ill órakor. Előadó: Csapó Sá­muel elvtárs. 11 Március 22-én, vasárnap zárva lesznek a budapesti és környéki fű­szerü­zletek. Az üzlettulajdonosok és alkalmazottak együtt tüntetnek a vasárnapi munkaszünet mellett. Sokszor kimutattuk már, hogy a Bethlen­kormányzat csak azzal törődik, csak arra reagál, ami a felsőbb osztályok és a kormány­zat érdekeit szolgálja. Az ezen kívül eső társa­dalmi problémákkal úgy van ez a rendszer, mint a boszorkányokkal Könyves Kálmán, aki tudvalevően kimondotta, hogy­ boszorkányok nincsenek, tehát ne is essék szó róluk. Ha­ azon­ban valami ellenzéki okvetetlenkedés folytán mégis szólni kényszerül ilyen kérdésekről, úgy azzal üti el a dolgot, hogy a szociálpolitikához pénz kell, az pedig nincs. Hogy ez mennyire nem így van és hogy a szociálpolitikához első­sorban érzék kell, azt legjobban a vasárnapi munkaszünet ügye mutatja. Ez a kérdés a kereskedelemügyi miniszter resszortjába tartozik. Hogy még mindig nem nyert elintézést, az elsősorban a „keresztény" cégér alatt működő kormányzat szégyene. A vasárnapi munkaszünet mai rendezetlen­sége nemcsak alkalmazotti, de kereskedői szem­pontból is teljesen tarthatatlan. Éppen ezért a Magyar Fűszerkereskedők Országos Egyesü­lete és a Kereskedelmi Alkalmazottak Orszá­gos Szövetsége megunták már azt a bűnös nemtörődömséget, amellyel ezt az ügyet a mi­nisztériumban kezelik, ezért nagyarányú ak­cióba fogtak, hogy megvalósítsák a teljes, ki­vételt nem tűrő vasárnapi munkaszünetet a kereskedelemben. Ennek az akciónak március 22-e lesz az ehző állomása, amikor is Budapesten és a környéken a fűszerü­zletek nem nyitnak ki és demonstrációs nagygyűlésen követelik úgy a kereskedők, mint az alkalmazottak a teljes vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatását. Értesülésünk szerint ehhez az akcióhoz csat­lakoznak a vezető szövetkezetek is. Tehát: magánkereskedők, szövetkezetek és alkal­mazottak, akiket a­ gazdasági életben éles ellentétek választanak el egymástól, egy­séges véleményen vannak a vasárnapi munkaszünet ügyében. Az alkalmazottak nagyon kíváncsiak, hogy a kormány meddig zárkózik még el a kérdés megoldása elöl és meddig akarja viselni még „kereszténysége" szégyenterhét. Az érdekeltek, a jelek szerint, nem nyugsza­nak addig, amíg a kormányt és az országot meg nem szabadítják ettől a szégyentől, ön­magukat pedig a vasárnapi munka életet és egészséget rabló nyűgétől. A HESZteR hajlaniló kiépíteni a Kispest-pesterzséb­ett villamosvonalat. Csepel is villamosvonalat szer. Az összeépült Pesterzsébet és Kispest lakói­nak, ha egyik városból a másikba kivánnak menni, először Budapestre kell utazniok, mert a két helységet nem köti össze villamosvonal. Kispest és Pesterzsébet lakossága nem egyszer fordult a BESZKAR igazgatóságához a két városnak villamosvonallal való összeköttetése érdekében. A BESZKAR a vonalfejlesztő programjába beiktatta ezt a relációt és most elkészítette az erre vonatkozó terveket is, csak azt kívánja a két város vezetőségétől, hogy a sínpárok kiépí­tésével kapcsolatosan ne támasszanak külön­féle követeléseket. A BESZKAR méltányos területfoglalási illeték megszabását kéri, vala­mint azt, hogy ne követeljék a sínpárok kiépí­tésénél a drágább anyagok használatát. Végül arra kéri a városokat, hogy az útvonalak víz­telenítését vállalják magukra. Itt említjük meg, hogy a­ csepeli pártszerveze­tünk képviselői szombaton eljártak a BESZKAR igazgatóságánál és előterjesztették a csepeli lakosság ama kívánságát, hogy a BESZKAR vezesse ki vonalát Csepelre. Ezzel a kívánság­gal a BESZKAR igazgatósága foglalkozik majd. Terjesszék a cieckássajtót!

Next