Népszava, 1931. május (59. évfolyam, 98–123. sz.)

1931-05-01 / 98. szám

NÉPSZAVA A jutagyári munkások még mindig sztrájkolnak Az igazgatóság meg akarja félemlíteni a munkásokat és ezért a rend­őrséget usz­ítja rájuk.­­ Nyolcszáz munkás küzdelme a tisztességes megélhetésért. A pesterzsébeti jutagyár munkásainak sztrájkjában az utóbbi napokban lényeges vál­tozás nem állott be. Nyolcszáz szorgalmas munkásnőnek és munkásnak szenvedéssel teli harcot kell folytatnia, mert az igazgatóság megirigyelte a sorsukat és kijelentette, hogy 20—40%-kal csökkenti a megélhetésre amúgy is ketvés munkabéreket. Több mint nyolc­ hete tart a sztrájk és a munkások dicséretreméltó egyetértéssel iparkodnak megakadályozni élet­nívójuk leszállítását, sorsuk további megron­tását. Az igazgatóságot idegesíti a munkások össze­tartása. Néhány elbolondított sztrájkbontó sem törheti meg a munkások ellenállását, a gyár­nak pedig igazán csak kára van a hozzá nem­értő és rossz munkát végző emberek munká­jából. Az igazgatóság kettős taktikát folytat. Egyfelől puhítani igyekszik a munkásokat és az ellenállás föladására biztatja őket, más­részt a legkisebb megmozdulásnál rájuk uszítja a rendőrséget, hogy így megfélemlítve őket,­­véget vethessen a heroikus küzdelemnek. Az igazgató kedden délelőtt összehívatta a kolóniában lakó összes munkásnőket és mun­kásokat, azután kiadta a parancsot, hogy ve­gyék föl a munkát, mert ő semmiféle enged­ményre nem hajlandó; a 30—40%-os bérreduk­ciót végrehajtja és a további küzdelemnek semmi értelme nincs. Az egybegyűlt, munkás­nők és munkások egységesen kijelentették, hogy bérredukció mellett nem kezdhetik meg a munkát, mert h­a már éhezniök kell, akkor inkább nem dolgoznak. A­ sztrájkoló munkásokat különböző hírek­kel nyugtalanítja az igazgatóság. Hétfőn pél­dául elhíresztelte, hogy nagyon sok sztrájk­bontó dolgozik már a gyárban. Erre sok kis,­váncsi munkás és munkásnő gyülekezett a gyár előtt.­­ Nemsokára rendőrök termettek a helyszínen és ezek a rendőrök vitték a kevés­számú sztrájkbontót a villamosig, hogy sér­tetlenül távozhassanak a gyárból. Különben a gyár körül mindig sok rendőr tanyázik. A munkások és munkásnők is ügyelik, hogy mi történik a gyár környékén. Kedden reggel, még az igazgatói megbeszélés előtt, egy bicik­lis rendőr arculütött egy asszonyt, egy másik rendőr meg­ kardot rántott a munkásnőkre, akik méltatlankodtak a durvaság­ miatt. Ked­den délben a kolóniában lakó munkások a gyár elé mentek, hogy beszéljenek a sztrájkbontók­kal és fölvilágosítsák őket a testvérálldák­ rútságáról. De az igazgatóság nem engedte ki a gyárból a sztrákbontókat az ebédszünet alatt sem és így a munkások azokat kértek meg az üzenet bevitelére, akik ebédet hoztak a sztrájk­bontók részére. Amint ezt meglátták a gyár vezetői, rögtön a munkások ellen küldték a rendőröket, akik szétosztásra szólították fel a munkásokat. A munkások kijelentették, hogy rögtön eleget tesznek a felszólításnak, ha a rendőrség eláll a gorom­báskodástól. Erre a rendőrök kardot rántottak és kard­­lapozással szétoszlatták a tömeget. Eközben épületes jelenetek játszódtak le. Egy rendőr mellbevágott egy munkásnőt és ami­kor a bántalmazott elájult, még meg is rug­dalta Amikor egy munkás élesztgetni kerteti az elájult munkásnőt, a rendőr a munkásra támadt, azt is össze-vissza kardlapozta, úgy, hogy a mentők kötözték be sérüléseit. Az el­ájult munkásnőt pedig a mentők szállították a lakására. Hiába erőlködik az igaz,valóság és a rendőr­ség, a munkások ellenállását nem törhetik meg. A jutagyári munkások lelkeslen kitarta­nak, mert tudják, hogy igaz ügyért küzd­­enek! Kimustrált, régi fakocsik­­ól állott a szerencsétlenül Járt kairói expressze­ m utasok az égő ketrecekben elevenen megsültek. (Kairó, április 30.) A kairói-alexandriai expressz tűzkatasztrófájának okát még n­em tudták­­megállapítani. A legvalószínűbb­­ föl­tevés az, hogy az egyik tengely begyulladt. A borzalmas katasztrófa a legnagyobb moha­medán­ ünn­­ep, a Bajrám-ünnep előestéjén tör­tént. Az expressz zsúfolva volt mohamedán utasokkal, akik Alexandriába igyekeztek. Miután Kairóban annyi utas jelentkezett, hogy a menetrendszerű vonatokkal nem tudták le­bonyolítani a forgalmat, különvonatot állítot­tak össze. A kairói pályaudvaron nem volt eléít személykocsi, ezért a főműhely telepről ho­zattak ki mustrált, régi kocsikat. A szerencsétlenül járt expressz csupa régi­szerkezetű, harmadosztályú fakocsiból állott, amelyek között nem lehet összekötő­hidat lebocsátani, úgy, hogy mindegyik kocsi teljesen el volt zárva a többi kocsitól. Amikor azután az egyik fakocsi kigyulladt, az utasok nem tudtak átjutni a szomszéd kocsiba és nem tudták értesíteni a mozdony­vezetőt, hogy ég a vonat. A teljes sebességgel száguldó expressz léghulála folytán a tűz a ki­m­rnk­adt kocsiról percek alatt a hátsó kocsikra is átterjedt és amikor egy pályaőr végre figyelmeztette a mozdonyvezetőt a tűzre, már három kocsi égett. A szerencsétlen utasok, mintha ketrecbe lettek volna zárva, nem tudtak menekülni. A mozdonyvezető első dolga az volt, hogy le­kapcsolja az égő kocsikat, nehogy a tűz a két épen maradt vagonra is átterjedjen. A három égő kocsiban ekkor már a legtöbb utas eleven fáklyaként szaladgált föl és alá. A katasztrófa az egyiptomi vasút történetének legnagyobb szerencsétlensége. Az áldozatok valamennyien egyiptomi benszülöttek, európaiak nincsenek közöttük. Azt hiszik, hogy a halottak száma — amely eddig 61 — jóval nagyobb lesz, mert számos utas úgy akart megmenekülni, hogy kiugrott a robogó vonatból és a nagy sebesség következtében életét vesztette. ülásisak­ra és föloszlatták a román parlamentet. Június 1-én és 4-én választják az új ké­sviselőházat és a szenátust. A szociáldemokrata párt állásfoglalása. (Bukarest, április 30.) Csütörtök délben össze­ült a parlament. A kamara ülése mindössze há­rom percig tartott. Jorga miniszterelnök föl­olvasta a király kéziratát, amellyel megnyi­totta a rendkívüli ülésszakot. A kézirat egyet­len mondatból állt, amelyben a király közölte, hogy a kormány a délutáni ülésen tájékoztatja a parlamentet terveiről és módszereiről. Dél­után megint összeült a képviselőház. Jorga mi­niszterelnök fölolvasta a kormánynyilatkoza­tot. Kifejtette, hogy bármennyire szeretne is együttműködni a parlamenttel, a dolgok mai állása mellett ez lehetetlen. Ezután fölolvasta a parlament föloszlatásáról szóló dekrétumot. Az új választások június 1-én, illetve június 4-én lesznek, amikor­­is a képviselőházat és a szenátust választják. (Bukarest­, április 30. — A Népszava­ tudósító­jától.) A szociáldemokrata párt végrelhaj­tó­bizottsága foglalkozott a politikai helyzettel. A nemzeti parasztpárti kormány lemondását teljes közönyösséggel vette tudomásul annak­idején, mert ez a kormány két és fél évig tartó uralma alatt nem tudott egyetlen becsületes demokratikus cselekvést végrehajtani. A párt­hívek érdekében való vagyonszerzésnek és harácsolásnak ugyanazt a politikáját foly­tatta, mint minden eddigi kormány. És minden oligarchikus kormányhoz hasonlóan ugyan­azon a mélységes és hamis nívón tartotta a parlamentarizmust. A nemzeti parasztpárti kormány teljesen közönyösnek bizonyult a dolgozó népesség nagy tömegeinek a nyomorá­val és szenvedéseivel szemben­­és azonkívül a Lupényben és Bukarestben kiontott munkás­vérrel is megterhelte a lelkiismeretét. Amikor azonban a nemzeti parasztpárti kor­mány bukása közönyös a munkásosztályra nézve, nem maradhat közönyös azzal a móddal szemben, amellyel a kormányválságot meg­oldják. A mostani kormányválságot nem lehet többé az itt szokásos módszerekkel megoldani, a demokrácia ellenére, mert ez a megoldás szorosan egybekapcsolódik a szörnyű gazda­sági válság enyhítésével, sőt annak a válság­nak a megoldásával, amelyben az egész állam vergődik. A végrehajtóbizottság fölfogása szerint nem lehet a kormányt meggyőződéstelen, program­talan pártokra, vagy pártok kombinációjára bízni, sem olyan személyekre, akik a viszonyok ismerete nélkül csak diktatórikus kalandokra 1931 május 1. törekszenek. Elsősorban is olyan kormányra van szükségünk, amely világnéz­etre és nem­zetiségre való tekintet nélkül, demokratikus alapon, szabadon választott képviselőkből ala­kul, olyan koncentrációból, a­melyben vala­mennyi párt kölcsönös ellenőrzés mellett kor­mányoz, amely valamennyi osztály akaratát kifejező, szabadon választott parlament igazi ellenőrzése alatt áll. (Bukarest, április 30.) A nemzeti parasztpárt parlamenti frakciója a parlamenti ülésének be­rekesztése után este ,1/17 órakor rögtönzött pártértekezletet tartott a parlamentben. Maniu Gyula fölhívta a képviselők figyelmét a kor­mánynyilatkozat egyik pontjára, amelyben az áll, hogy a korona jogait ki kell bővíteni, mert a parlament az utóbbi években megnyirbálta ezeket a jogokat. Ez a kijelentés arra mutat, hogy az új kormány az abszolutizmus és a dik­tatúra vágányán akar haladni. Óva inti az or­szágot és a választókat Jorgáéktól. (London, április 30.) A „Morningpost" lissza­boni jelentése szerint a diákok vörös zászlót tűztek ki az egyetem épületére. Több egyetemi tanár szolidárisnak jelentette ki magát a diák­forradalmárokkal. (Lisszabon, április 30.) A­ madeirai portugál flotta repülőgépei szerdán délután 6 órakor, egy órával a felkelőknek adott ultimátum le­telte után, megjelentek Funchal fölött, de a várt bombák helyett csak röpcédulákat dobtak le, amelyeken a portugál csapatok főparancs­noka felszólítja a polgári lakosságot, hogy hagyja el a stratégiai pontok környékét és óvakodjék a felkelők támogatásától. A Fun­chalban élő külföldi állampolgárok részére semleges zónát jelöltek ki, amelyet angol ten­gerészkatonák őriznek. A portugál guineai gyarmatról­­érkező ma­gánjelentések szerint a gyarmati lázadást még nem sikerült leverni. Egész portugál Guinea forrongásban van és a helyőrség nem kaphat támogatást, mert az egész portugál hadiflotta a madeirai felkelés leverésével van elfoglalva. Angliában országos „leszere­lési napot" készítenek elő. (London, április 30.) Június 11-e Angliában a leszerelés ünnepe lesz. Ezen a napon az or­szág minden­­részében, a leszerelés gondolatát fogják propagálni. Londonban nagy­ népgyűlés lesz az Alberthalisban, amelynek külön poli­tikai érdekessége lesz az, hogy mindhárom nagy politikai párt vezérei fölszólalnak Egy­más után lép majd a szónoki emelvényre Mac­Donald, Baldwin és Lloyd George­s mind­hárman ugyanazt a gondolatmenetet fogják kifejteni: a leszerelés föltétlen szükségét. Az Alberthaliban tartott népgyűléssel egyidejűen óriási arányú népgyűlés lesz a százezreket be­fogadó Hydeparkban is. Ennek a gyűlésnek azonban nem lesznek szónokai, hanem a park négy sarkán fölállítandó hangszórók közvetí­tik majd az Alberthallból MacDonald, Bald­win és Lloyd George beszédjét. A munkáspárti Daily Herald ezzel a nagy­arányú leszerelési propagandával éles ellen­tétbe állítja a belga hadügyminiszter eljárá­sát, aki a belga határerődítési öv további ki­­építését hirdeti.­­ Belgium leszerelését lehetet­lennek mondja és azt a várakozását fejezi ki, hogy az angol hadsereg a jövőben is támo­gatni fogja Belgiumot. Bizonytalan h­elyzet a flottamegegyezés kettesében. (London, április 30.) Pertinax táviratozza Parisból a „Daily Telegraph"-nak, hogy tekin­tettel a tengerészeti egyezmény ügyében adott legutóbbi angol válaszra, francia, körök nem bíznak megegyezés lehetőségében. Briand úgy véli, hogy olyan egyezmény, amely felfüggeszti a francia tengerészeti építkezést 1934—­35—36-ban, a parlamentben a legkíméletlenebb táma­dások célpontja volna és úgy érzi, hogy saját pozíciója nem elég erős ahhoz, hogy ilyen fele­lősséget vállaljon. Az azonban valószínű, hogy Massiglit addig nem hívják vissza Londonból, amíg a Quai d'Orsay még nem kapta meg Olaszország válaszát. A szocialista Populaire nagyon súlyosnak ítéli az ellentétet a tengerészeti megegyezés kérdésében. Gyászos előjel lenne — h­isz a lap — az általános leszerelési értekezlet számára, ha nem tudnák megvalósítani a tengerészeti megegyezést, ami bevezetője és előkészítője lenne az általános megegyezésnek. A radikális „Ère Nouvelle" azt írja, megegyezést föltétlenül meg kell val mert különben súlyos akadályt gördítő általános leszerelési értekezlet elé.

Next