Népszava, 1931. május (59. évfolyam, 98–123. sz.)
1931-05-01 / 98. szám
NÉPSZAVA A jutagyári munkások még mindig sztrájkolnak Az igazgatóság meg akarja félemlíteni a munkásokat és ezért a rendőrséget uszítja rájuk. Nyolcszáz munkás küzdelme a tisztességes megélhetésért. A pesterzsébeti jutagyár munkásainak sztrájkjában az utóbbi napokban lényeges változás nem állott be. Nyolcszáz szorgalmas munkásnőnek és munkásnak szenvedéssel teli harcot kell folytatnia, mert az igazgatóság megirigyelte a sorsukat és kijelentette, hogy 20—40%-kal csökkenti a megélhetésre amúgy is ketvés munkabéreket. Több mint nyolc hete tart a sztrájk és a munkások dicséretreméltó egyetértéssel iparkodnak megakadályozni életnívójuk leszállítását, sorsuk további megrontását. Az igazgatóságot idegesíti a munkások összetartása. Néhány elbolondított sztrájkbontó sem törheti meg a munkások ellenállását, a gyárnak pedig igazán csak kára van a hozzá nemértő és rossz munkát végző emberek munkájából. Az igazgatóság kettős taktikát folytat. Egyfelől puhítani igyekszik a munkásokat és az ellenállás föladására biztatja őket, másrészt a legkisebb megmozdulásnál rájuk uszítja a rendőrséget, hogy így megfélemlítve őket,véget vethessen a heroikus küzdelemnek. Az igazgató kedden délelőtt összehívatta a kolóniában lakó összes munkásnőket és munkásokat, azután kiadta a parancsot, hogy vegyék föl a munkát, mert ő semmiféle engedményre nem hajlandó; a 30—40%-os bérredukciót végrehajtja és a további küzdelemnek semmi értelme nincs. Az egybegyűlt, munkásnők és munkások egységesen kijelentették, hogy bérredukció mellett nem kezdhetik meg a munkát, mert ha már éhezniök kell, akkor inkább nem dolgoznak. A sztrájkoló munkásokat különböző hírekkel nyugtalanítja az igazgatóság. Hétfőn például elhíresztelte, hogy nagyon sok sztrájkbontó dolgozik már a gyárban. Erre sok kis,váncsi munkás és munkásnő gyülekezett a gyár előtt. Nemsokára rendőrök termettek a helyszínen és ezek a rendőrök vitték a kevésszámú sztrájkbontót a villamosig, hogy sértetlenül távozhassanak a gyárból. Különben a gyár körül mindig sok rendőr tanyázik. A munkások és munkásnők is ügyelik, hogy mi történik a gyár környékén. Kedden reggel, még az igazgatói megbeszélés előtt, egy biciklis rendőr arculütött egy asszonyt, egy másik rendőr meg kardot rántott a munkásnőkre, akik méltatlankodtak a durvaság miatt. Kedden délben a kolóniában lakó munkások a gyár elé mentek, hogy beszéljenek a sztrájkbontókkal és fölvilágosítsák őket a testvérálldák rútságáról. De az igazgatóság nem engedte ki a gyárból a sztrákbontókat az ebédszünet alatt sem és így a munkások azokat kértek meg az üzenet bevitelére, akik ebédet hoztak a sztrájkbontók részére. Amint ezt meglátták a gyár vezetői, rögtön a munkások ellen küldték a rendőröket, akik szétosztásra szólították fel a munkásokat. A munkások kijelentették, hogy rögtön eleget tesznek a felszólításnak, ha a rendőrség eláll a gorombáskodástól. Erre a rendőrök kardot rántottak és kardlapozással szétoszlatták a tömeget. Eközben épületes jelenetek játszódtak le. Egy rendőr mellbevágott egy munkásnőt és amikor a bántalmazott elájult, még meg is rugdalta Amikor egy munkás élesztgetni kerteti az elájult munkásnőt, a rendőr a munkásra támadt, azt is össze-vissza kardlapozta, úgy, hogy a mentők kötözték be sérüléseit. Az elájult munkásnőt pedig a mentők szállították a lakására. Hiába erőlködik az igaz,valóság és a rendőrség, a munkások ellenállását nem törhetik meg. A jutagyári munkások lelkeslen kitartanak, mert tudják, hogy igaz ügyért küzdenek! Kimustrált, régi fakocsikól állott a szerencsétlenül Járt kairói expressze m utasok az égő ketrecekben elevenen megsültek. (Kairó, április 30.) A kairói-alexandriai expressz tűzkatasztrófájának okát még nem tudtákmegállapítani. A legvalószínűbb föltevés az, hogy az egyik tengely begyulladt. A borzalmas katasztrófa a legnagyobb mohamedán ünnep, a Bajrám-ünnep előestéjén történt. Az expressz zsúfolva volt mohamedán utasokkal, akik Alexandriába igyekeztek. Miután Kairóban annyi utas jelentkezett, hogy a menetrendszerű vonatokkal nem tudták lebonyolítani a forgalmat, különvonatot állítottak össze. A kairói pályaudvaron nem volt eléít személykocsi, ezért a főműhely telepről hozattak ki mustrált, régi kocsikat. A szerencsétlenül járt expressz csupa régiszerkezetű, harmadosztályú fakocsiból állott, amelyek között nem lehet összekötőhidat lebocsátani, úgy, hogy mindegyik kocsi teljesen el volt zárva a többi kocsitól. Amikor azután az egyik fakocsi kigyulladt, az utasok nem tudtak átjutni a szomszéd kocsiba és nem tudták értesíteni a mozdonyvezetőt, hogy ég a vonat. A teljes sebességgel száguldó expressz léghulála folytán a tűz a kimrnkadt kocsiról percek alatt a hátsó kocsikra is átterjedt és amikor egy pályaőr végre figyelmeztette a mozdonyvezetőt a tűzre, már három kocsi égett. A szerencsétlen utasok, mintha ketrecbe lettek volna zárva, nem tudtak menekülni. A mozdonyvezető első dolga az volt, hogy lekapcsolja az égő kocsikat, nehogy a tűz a két épen maradt vagonra is átterjedjen. A három égő kocsiban ekkor már a legtöbb utas eleven fáklyaként szaladgált föl és alá. A katasztrófa az egyiptomi vasút történetének legnagyobb szerencsétlensége. Az áldozatok valamennyien egyiptomi benszülöttek, európaiak nincsenek közöttük. Azt hiszik, hogy a halottak száma — amely eddig 61 — jóval nagyobb lesz, mert számos utas úgy akart megmenekülni, hogy kiugrott a robogó vonatból és a nagy sebesség következtében életét vesztette. ülásisakra és föloszlatták a román parlamentet. Június 1-én és 4-én választják az új késviselőházat és a szenátust. A szociáldemokrata párt állásfoglalása. (Bukarest, április 30.) Csütörtök délben összeült a parlament. A kamara ülése mindössze három percig tartott. Jorga miniszterelnök fölolvasta a király kéziratát, amellyel megnyitotta a rendkívüli ülésszakot. A kézirat egyetlen mondatból állt, amelyben a király közölte, hogy a kormány a délutáni ülésen tájékoztatja a parlamentet terveiről és módszereiről. Délután megint összeült a képviselőház. Jorga miniszterelnök fölolvasta a kormánynyilatkozatot. Kifejtette, hogy bármennyire szeretne is együttműködni a parlamenttel, a dolgok mai állása mellett ez lehetetlen. Ezután fölolvasta a parlament föloszlatásáról szóló dekrétumot. Az új választások június 1-én, illetve június 4-én lesznek, amikoris a képviselőházat és a szenátust választják. (Bukarest, április 30. — A Népszava tudósítójától.) A szociáldemokrata párt végrelhajtóbizottsága foglalkozott a politikai helyzettel. A nemzeti parasztpárti kormány lemondását teljes közönyösséggel vette tudomásul annakidején, mert ez a kormány két és fél évig tartó uralma alatt nem tudott egyetlen becsületes demokratikus cselekvést végrehajtani. A párthívek érdekében való vagyonszerzésnek és harácsolásnak ugyanazt a politikáját folytatta, mint minden eddigi kormány. És minden oligarchikus kormányhoz hasonlóan ugyanazon a mélységes és hamis nívón tartotta a parlamentarizmust. A nemzeti parasztpárti kormány teljesen közönyösnek bizonyult a dolgozó népesség nagy tömegeinek a nyomorával és szenvedéseivel szembenés azonkívül a Lupényben és Bukarestben kiontott munkásvérrel is megterhelte a lelkiismeretét. Amikor azonban a nemzeti parasztpárti kormány bukása közönyös a munkásosztályra nézve, nem maradhat közönyös azzal a móddal szemben, amellyel a kormányválságot megoldják. A mostani kormányválságot nem lehet többé az itt szokásos módszerekkel megoldani, a demokrácia ellenére, mert ez a megoldás szorosan egybekapcsolódik a szörnyű gazdasági válság enyhítésével, sőt annak a válságnak a megoldásával, amelyben az egész állam vergődik. A végrehajtóbizottság fölfogása szerint nem lehet a kormányt meggyőződéstelen, programtalan pártokra, vagy pártok kombinációjára bízni, sem olyan személyekre, akik a viszonyok ismerete nélkül csak diktatórikus kalandokra 1931 május 1. törekszenek. Elsősorban is olyan kormányra van szükségünk, amely világnézetre és nemzetiségre való tekintet nélkül, demokratikus alapon, szabadon választott képviselőkből alakul, olyan koncentrációból, amelyben valamennyi párt kölcsönös ellenőrzés mellett kormányoz, amely valamennyi osztály akaratát kifejező, szabadon választott parlament igazi ellenőrzése alatt áll. (Bukarest, április 30.) A nemzeti parasztpárt parlamenti frakciója a parlamenti ülésének berekesztése után este ,1/17 órakor rögtönzött pártértekezletet tartott a parlamentben. Maniu Gyula fölhívta a képviselők figyelmét a kormánynyilatkozat egyik pontjára, amelyben az áll, hogy a korona jogait ki kell bővíteni, mert a parlament az utóbbi években megnyirbálta ezeket a jogokat. Ez a kijelentés arra mutat, hogy az új kormány az abszolutizmus és a diktatúra vágányán akar haladni. Óva inti az országot és a választókat Jorgáéktól. (London, április 30.) A „Morningpost" lisszaboni jelentése szerint a diákok vörös zászlót tűztek ki az egyetem épületére. Több egyetemi tanár szolidárisnak jelentette ki magát a diákforradalmárokkal. (Lisszabon, április 30.) A madeirai portugál flotta repülőgépei szerdán délután 6 órakor, egy órával a felkelőknek adott ultimátum letelte után, megjelentek Funchal fölött, de a várt bombák helyett csak röpcédulákat dobtak le, amelyeken a portugál csapatok főparancsnoka felszólítja a polgári lakosságot, hogy hagyja el a stratégiai pontok környékét és óvakodjék a felkelők támogatásától. A Funchalban élő külföldi állampolgárok részére semleges zónát jelöltek ki, amelyet angol tengerészkatonák őriznek. A portugál guineai gyarmatrólérkező magánjelentések szerint a gyarmati lázadást még nem sikerült leverni. Egész portugál Guinea forrongásban van és a helyőrség nem kaphat támogatást, mert az egész portugál hadiflotta a madeirai felkelés leverésével van elfoglalva. Angliában országos „leszerelési napot" készítenek elő. (London, április 30.) Június 11-e Angliában a leszerelés ünnepe lesz. Ezen a napon az ország mindenrészében, a leszerelés gondolatát fogják propagálni. Londonban nagy népgyűlés lesz az Alberthalisban, amelynek külön politikai érdekessége lesz az, hogy mindhárom nagy politikai párt vezérei fölszólalnak Egymás után lép majd a szónoki emelvényre MacDonald, Baldwin és Lloyd Georges mindhárman ugyanazt a gondolatmenetet fogják kifejteni: a leszerelés föltétlen szükségét. Az Alberthaliban tartott népgyűléssel egyidejűen óriási arányú népgyűlés lesz a százezreket befogadó Hydeparkban is. Ennek a gyűlésnek azonban nem lesznek szónokai, hanem a park négy sarkán fölállítandó hangszórók közvetítik majd az Alberthallból MacDonald, Baldwin és Lloyd George beszédjét. A munkáspárti Daily Herald ezzel a nagyarányú leszerelési propagandával éles ellentétbe állítja a belga hadügyminiszter eljárását, aki a belga határerődítési öv további kiépítését hirdeti. Belgium leszerelését lehetetlennek mondja és azt a várakozását fejezi ki, hogy az angol hadsereg a jövőben is támogatni fogja Belgiumot. Bizonytalan helyzet a flottamegegyezés kettesében. (London, április 30.) Pertinax táviratozza Parisból a „Daily Telegraph"-nak, hogy tekintettel a tengerészeti egyezmény ügyében adott legutóbbi angol válaszra, francia, körök nem bíznak megegyezés lehetőségében. Briand úgy véli, hogy olyan egyezmény, amely felfüggeszti a francia tengerészeti építkezést 1934—35—36-ban, a parlamentben a legkíméletlenebb támadások célpontja volna és úgy érzi, hogy saját pozíciója nem elég erős ahhoz, hogy ilyen felelősséget vállaljon. Az azonban valószínű, hogy Massiglit addig nem hívják vissza Londonból, amíg a Quai d'Orsay még nem kapta meg Olaszország válaszát. A szocialista Populaire nagyon súlyosnak ítéli az ellentétet a tengerészeti megegyezés kérdésében. Gyászos előjel lenne — hisz a lap — az általános leszerelési értekezlet számára, ha nem tudnák megvalósítani a tengerészeti megegyezést, ami bevezetője és előkészítője lenne az általános megegyezésnek. A radikális „Ère Nouvelle" azt írja, megegyezést föltétlenül meg kell val mert különben súlyos akadályt gördítő általános leszerelési értekezlet elé.