Népszava, 1931. augusztus (59. évfolyam, 176–199. sz.)

1931-08-01 / 176. szám

1931 július 31. NÉPSZAVA A szociáldemokrata párt nem vesz részt a 33-as országos bizottságban. A bizottságnak nincs igazi hatásköre.­­ Működése aggályos, s benne a kormány többséget biztosított magának.­­ A szociáldemokrata párt nem hajlandó a felelősségben osztozkodni. — Állítsák Helyre a normális állapotokat, mert a mai helyzetbe belepusztul az ország. — Rendszerváltozásra van szükség a hitel­képesség szempontjából is. — Mi van a kétmilliós fontkülcsönnel?! A k­ormány 15 órás üléseken akarja keresztüü­lfajszelni a gazdasági diktatúra-javaslatot. A képviselőház pénteki ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Almásy elnök. Jelen­tette, hogy Scitovszky belügyminiszter sza­badságot kért július 23-tól szeptember 12-ig. (Felkiáltások az ellenzéken: „Tegnap július 30-a volt, de még itt vagdalkozott!" — De­rültség.) A belügyminisztert távolléte alatt Wekerle pénzügyminiszter helyettesíti. Jelen­tette továbbá, hogy ismét több mandátumot isffier-­val támadtak meg és petíciót adtak k­e ki Budapest déli kerület választása miatt is. Egy Mirgai Gyula nevű egyén Buchinger elvtárs mandátuma ellen is kifogást nyújtott be, amelyet a házszabályok értelmében az elnök áttett a közigazgatási bírósághoz. A napirend előtt Mojzes János (független kisgazdapárti) a földreform útján juttatott váltságföldek árának leszállítását követelte. A föld jövedelméből a váltságföldhöz jutottak nem képesek kifizetni ezeket a földárakat. A földreform az egyik legrosszabbul végre­hajtott törvény. Nem szabad két emberöltőn át rabszolga­ságba dönteni a földhözjutottakat. Wekerle pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy ismeri a bajokat. Ahol fizetőkészség megnyilvánul, ott az az álláspont, hogy az illetőt ne mozdítsák ki a földjéből. (Kun Béla: „A­ készség megvan, csak a pénz nincs meg!") Ezrével vannak olyanok, akik nyerészkedés miatt továbbadták földjüket. (Kun Béla: Kénytelenek voltak eladni a földet!") A kor­mány igyekszik majd méltányos megoldást találni. Most Krüger Aladár (egységespárti) mint a mentelmi bizottság előadója tett jelentést arról, hogy Fábiánt egy közbeszólásáért a men­telmi bizottság elé utasították. Nagy vihar tá­madt, amikor az előadó — megfeledkezve arról, hogy ő most egy bizottsági jelentést terjeszt elő — az ellenzéket kezdte kritizálni. Ezt az ellenzéken nagy fölháborodással fogadták és Krüger a feléje záporozó közbeszólásoktól­ alig tudta folytatni előadói beszédét. Közben java­solta, hogy Fábiánt ítéljék... (Fölkiáltások az ellenzéken: „Halálra!") ...a képviselőház meg­követésére. Ezzel szemben Pakots József (de­mokrata) ismertette a mentelmi bizottságban Propper elvtárs és Vázsonyi János részéről be­jelentett kisebbségi véleményt, amely java­solja, hogy Fábián esete fölött térjen a Ház napirendre. Állandó viharok közben a többség a mentelmi bizottság jelentését fogadta el és Fábián ennek megfelelően megkövette a Házat. (Fölkiáltások az ellenzéken: „Vészbíróság! És nem parlamentarizmus! Szégyen, gyalázat! Komédia!") Percekig tartó, viharzó lárma után áttértek a napirend tárgyalására, a gazdasági diktatúra-javaslat általános vitájának folytatására. Lázár Miklós (pártonkívüli) volt az első fel­szólaló. Franciaországban — mondotta — öt nap alatt hat kormány bukott meg a nagy pénzügyi válság miatt. A Briand-kormánytól akkoriban megtagadta a francia kamara a föl­hatalmazást azon a címen, hogy nem adott a kibontakozásra megfelelő programot. Miért van itt szükség ilyen fölhatalmazásra? A parlament nem adhat ilyen fölhatalma­zást annak a kormánynak, amely nem tud a kibontakozáshoz programot adni. A közbizalom helyreállításának legegyszerűbb módja, hogy föloldják a bankzárlatot. Az az eljárás, hogy a válságról a 33-as bizottság zárt ajtói mögött akarnak tárgyalni, nem alkalmas a közbizalom helyreállítására. A fölmerülő problémákat a parlamenttel kell megbeszélni. Ezután a Bethlen-pártivá átvedlett Szilágyi Lajos szólalt föl és nekitámadt az ellenzéknek, amiért az ellenzék nem hajlandó Bethlennek megadni a diktatúrára való fölhatalmazást és szóvá meri tenni a választási terrort. Gaal Gaszton válaszolt Szilágyinak erre a fölszóla­lására és őt politikai kaméleonnak bélyegezte meg. Úgy Szilágyi, mint Gaal Gaszton fölszó­lalását, amelyek körül nagy viharok zajlottak le, lapunk más helyén, külön cikkben közöljük. Ezután Peyer Károly elvtárs szólalt föl. Végzetes hibának minősítette, hogy a kor­mány nem csinált olyan megtakarításokat, amelyek mellett a közönség elbírta volna az adóterheket. Egyes tárcáknál példátlan hitel­túllépések történtek, úgy, hogy a költség­vetés számadatainál nem is lehet eligazodni. Ma az évi fejadó már 160 pengőre emelkedett. A költségvetési bevételeknek több mint felét a tisztviselők illetményeire fordítják. Horri­bilisan megnövekedtek a nyugdíjterhek is. A tisztviselők létszáma 1913-ban 28.252 volt, 1931-ben Csonkamagyarországon 31.232. Nem kellett bölcsesség ahhoz, hogy min­denáron elköltsék a fölöslegeket. Éppen ezekben az időkben kellett volna meg­kezdeni a magas létszám leszállítását. A ma­gas katonatiszti és állami tisztviselői állások messze meghaladják a békelétszámot. Ezek a tények a bajok alapforrásai, amelyek fölött nem lehet oly könnyen napirendre térni. Az az állam, amely minden évben többet költ el, mint amennyi a jövedelme, nem kerülheti ki a katasztrófát. („Úgy van!" — a baloldalon.) A helyzet megjavítása, a késedelem miatt ma már nehéz, de nem lenne lehetetlen, ha olyan kormánypolitika következnék, amely iránt az ország valóban bizalommal viseltetik. Foglal­kozik a kormánytábornak a védekezésével, hogy „beruházásokra" fordítottak nagyobb ösz­szegeket. Nem tekinthetők azonban hasznos beruhá­zásoknak a külföldi bérházakra fordított összegek... (Propver: „Ötezer font évi üz­letbérre!"), ...a fényűző követségi palo­tákra fordított összegek, a vámőrségi és csendőrségi laktanyákra költött 16,4 millió, a lőporgyárra, gázálarcokra, törvényszé­kekre, fogházakra költött pénzek... (Prop­per: „Templomok és fogházak!" — Kabók: „Ez a keresztény kurzus!" — Bethlen mi­niszterelnök: „Önök folyton sürgettek köz­munkákat!") Egészen más közmunkákat sürgettünk, mint azokat az improduktív kiadásokat, amelyek nemcsak a kamatokat nem hozzák meg, de a tőkét is megeszik. Olyan „beruházásokat", amelyeket a haladó technika egyik napról a másikra értéktelenné tesz, már ez okból is el­lenzü­nk. A világ nagy hálával tartozik az angol munkáskormánynak, amely a hasonló ki­s vihar elültével Lakatos Gyula (egységes­párti) szólt a javaslathoz. Mentegette a kor­mány költekező politikáját. Ekkor az elnök szünetet rendelt el. A szünet után Fábián Béla (nemzeti szabadelvűpárti) kifo­gásolta Szilágyi beszédét, hiszen a nagyközön­ség arra kíváncsi, mi lesz a hétmillió fontos kölcsönnel? (Peyer Károly: „Szilágyi az érdeklődést akarta elterelni!") Friedrichnek a pártközi konferencián mon­dott­ beszédével szemben indiszkréció történt. Szilágyi beszédében kormánypárti támadás érte az ellenzéket. (Fölkiáltások az egységes párton: „Szilágyi nem kormánypárti!" — Peyer: „Hát mi, ellenzéki?!" — Gúnyos de­rültség a baloldalon.) Utalt az óriási bank­igazgatói fizetésekre. (Egységespárti hangok: „Ez igaz!". „Így van!" — Peyer, az egysége­sek felé: „Lássuk a megfelelő törvényt!" — Kabók Lajos: „Hiszen a bankok kegyéből él­­­nek!" — Zaj, közbeszólások az egységes pár­ton.) Nemcsak az állami, de a községi háztar­tásokban is megdöbbentő pazarlásnak va­gyunk a tanúi. Csepelen is 900.000 pengőn, közpénzekből elegáns kultúrpalotát építettek többszáz olajfestménnyel. (Zaj.) Ötszobás la­kásokat ne építsenek falusi jegyzőknek... (Kabók Lajos: „Hétszobásokat is láttam már!") A javaslatot nem fogadta el, adások fölösleges voltáról igyekszik meg­győzni az emberiséget. Peyer Károly: Hogy Franciaország politikai föltételeket szab Németországnak, annak egyik fő oka a német „hazafias" nagyipar pökhendisége. Persze, ez a „hazafias" német tőke menekül abból a helyzetből, amelyet éppen ő idézett föl. (Reisinger Ferenc: „Akár a magyar tőke!") A bécsi szociáldemokrata kongresszus alkalmával tapasztaltam Bécsben, hogy a MOKTÁR és a Hermes bécsi fiókjai nem fogadták el a magyar pengőt. Az auszt­riai szocialista Arbeiterbank mindenki szá­mára beváltotta a magyar pengőt. A szocialista pártok minden országban a legélesebben állást foglaltak az ellen, hogy Németországot a kölcsön ellenében joglemondásokra, keleti határkiigazítá­­­sokra kényszerítsék. Legföljebb olyan kikötéshez járulnánk hozzá adott esetb­en, hogy a kölcsönben részesülő ország­ garanciát adjon arra nézve, hogy a kölcsönt helyesen használja föl. Ha az ország titkosan választ, akkor inkább remélhetem, hogy lesz ereje, hogy lenyesi azon kinövése­ket, amelyek gazdasági életét a "s­zabad moz­gásban akadályozzák. Az amerikai elnök kez­deményezése alapján ez évben nem fizetik az érdekelt államok a jóvátételi összegeket. Miért nem hívták meg Magyarországot a Hoover­tárgyalásra? Egyik felvilágosítás szerint azért, mert Magyarország nem írta alá a Young-tervet. Magyarországnak évi 10 millió arany­­korona jóvátételt kell fizetnie. Kérdi a pénzügyminisztert, fizetjük-e mi ezt a 10 milliót? Az optánsü­gyre vonatkozó tör­vény szerint ugyanis a Magyarországot terhelő jóvátételi összeg az A-kaszát illeti. Ha fizetnünk kell, világos, hogy azért kell fizetnünk, mert az optánsok kapják. (Zaj.) Kívánatos, hogy illetékes helyről nyilatko­zatot kapjunk, hogy Magyarország a Hoover­akcióval kapcsolatban nem köteles-e ez évben a 10 millió aranykorona jóvátételt fizetni? Félő, hogy a pénzügyi korlátozások hónapo­kig fognak tartani. Amit iparosnak, kereske­dőnek kiadnak, az oly kevés, hogy nem biz­tosítja a kereskedelem és ipar életét. A for­galom, az üzleti élet teljesen megszűnt. Vevő nincs, mert a kis kereset az élelemre kell. Vissza kell állítani a normális állapotot, mert ha a zárlat augusztus 14-ig fönnáll majd, olyan állapotok következnek be, amelyekért senki felelősséget nem vál­lalhat. Választóknak tartozó felelőségünk k­­datában a 33-as ösizottságban min veszünk részt. 3 WmmiSl'imm^M -W^Wi 'Mi-; Munkások! Elvtársak! Augusztus 3-án, hétfőn este 1 órakor a Millenáris versenypályán * V * j á Előadók: Emile Vandervelde Paul Lö&e Bp» Marton PMlips elvtársak A budapesti és környéki munkásdalárdák tagjai sspszius 3-án, hétfőn este 7 órakor jelente­k meg a igen k­is versenypályán­ tartunk. Hatalmas tömegekben jelenjetek meg a gyűlésen! Elvtársi üdvözlettel a pártvezetőség

Next