Népszava, 1931. szeptember (59. évfolyam, 200–225. sz.)

1931-09-01 / 200. szám

m felől támadásba mennek át és a reálbérek ellen intéznek rohamot A harapófogó két szára közé szorították a dolgozókat és azt hi­szik, hogy csöndben el fogják viselni, ha a tüzes vas két oldalról belemar a testükbe. Gonosz a szándék, de ezenkívül tudatlan is. Nem folynak be az adók? Nagy az állam­háztartás deficitje? Miért? Nincs talán az embereknek adófizető-kedvük, nem elég szor­galmas a közigazgatás, nem dolgozik a végre­hajtó, nem pereg az árverezők dobja? Itt a hiba? Nosza, diktáljunk egy kis tempót rend­szerünk­­ robotosának, az adóalanynak és gyorsítsuk meg fizető­kedvét. Ez van? Ez volna tényleg? Nem azért nem fizetnek, mert nincs miből? Nem azért marad üres az ál­lampénztár, mert üresek a magánpénztárak? Ha pedig így van, akkor micsoda defterdári bölcsesség kell ahhoz, hogy a be nem folyó adókat másfélszeresére fölemelve, azt remé­lik, hogy ezek ezután jobban folynak be? Olyan egyszerű, mint az elemista gyerek számtani példája! Nemcsak, hogy bevételi emelkedés nem lesz, de minden adóemelés a bevétel további csökkenését fogja előidézni.­­Akinek nincs pénze kevesebbet fizetni, töb­bet sem fog leadni. Egy lehetséges. Az áruforgalom megkiseb­bedik, a fogyasztott jószágok száma csökken. Az a válság, amely elsősorban fogyasztási válság, tovább fog mélyülni. Azt mondják, vége a régi gazdálkodásnak. Új korszak új takarékossággal kezdődik. Nem igaz, nem változott semmi. A pazarlók a maguk pazarlását a kisembereken sanyar­gatták össze, a takarékoskodók a maguk ta­karékosságának árát ugyanezeken akarják beszedni. Ordító szembeállítások kínálkoz­nak. Érkeznek nap-nap után a panaszos, föl­háborodott és kétségbeesett levelek. Az új takarékossági korszak ugyannyi könnyet fog fakasztani, mint amennyit a pazarlás szörnyű bűnei sajtoltak. A kisegzisztenciák jövedelmének megcson­kítása oktalan és gonosz cselekedet. A for­galmi adó emelése a gazdasági rövidlátás kiáltó bizonyítéka. És a rendszer, amely a nagy vagyonokhoz nyúlni nem mer, amely a külföldre menekült tőke után csak egy fáj­dalmas istenhozzádot küld, amely szabad el­vonulást, mi több, a hatalomban való további részvételt biztosított azoknak, akik a hely­zetet előidézték: ez a rendszer meri azt mon­dani, hogy szanálni fogja az országot...! — • • NÉPSZAVA 1931 szeptember 1. T" —^r Folytatás az 1. oldalról. E­zet tarthatatlan voltát és ezért még a hágai ítélet kihirdetése előtt be fogja jelenteni, hogy Ausztria önként lemond a vámunióról. Ezzel a kiengesztelő gesztussal dr. Schober föltétle­nül meg fogja könnyíteni az új osztrák köl­csön létrejöttét. (Bécs, augusztus 31.) Az osztrák népszövetségi delegáció hétfőn este hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik a „Temps" írás­módja ellen és kijelenti, hogy nem ez a meg­felelő út a minden oldalról óhajtott megegye­zés felé. A bécsi lapok szintén visszautasítják a francia sajtónak azt a beállítását, hogy az osztrák és a német kormány között már nincs teljes összhang. (Paris, augusztus 31. Az ,,Echo de Paris" értesülése szerint most már semmi kétség sem fér hozzá, hogy a hágai döntőbíróság illetéktelennek mondja ki magát a német-osz­trák vámunió vitás kérdéseinek felülbírálá­sára. A lap londoni tudósítója szerint angol politikai körök oly értelmű jelentéseket kap­tak Genfből, hogy a hágai döntőbíróság a jogi kérdéseket egyszerűen gazdasági problémák­nak minősíti és így tér ki a határozott állás­foglalás elől. A jogászok a német-osztrák vámunió tervével kapcsolatban arra az állás­pontra helyezkednek, hogy a gazdasági szak­értőknek kell eldönteniök, érinti-e a vámunió terve Ausztria gazdasági függetlenségét vagy sem. Curtius és Schober a vSmunffi mellett. (Berlin, augusztus 31.) Azokkal a francia forrásokból származó hírekkel szemben, ame­lyek szerint Ausztria lemond a vámunióról, berlini beavatott körökben hangsúlyozzák, hogy az osztrák és a német genfi delegáció, úgyszintén ezek vezetői — Schober és Curtius — között ebben a kérdésben teljes összhang van. A további alakulást Brüning kancellár minapi nyilatkozatában, amelyet az „United Press" tudósítója előtt tett, már megjelölte. E szerint akármilyen legyen a hágai döntés, illetve a végeredmény, Németország és Ausz­tria megmutatták a vámanarchiából kivezető utat. Minthogy Németország eleve hajlandó volt harmadik államokkal is tárgyalni, szíve­sen várja más országok konstruktív javas­latait. Ausztria képviselői Genfben nem tárgyalak kölcsönsé St. (Bécs, augusztus 31.) Schüller osztályfőnök, aki Ausztriát a pénzügyi és gazdasági szak­értői bizottságban képviseli, közölte a „Neues Wiener Tagblatt" tudósítójával, hogy tudo­mása szerint ezúttal Genfben nem lesz szó az Ausztriának nyújtandó kölcsönről. Az osztrák képviselők nem szándékoznak ilyirányú tár­gyalásokat kezdeményezni. Azok a hírek, ame­lyek szerint az Ausztriát érintő genfi tárgya­lások a kölcsönkérdéssel kapcsolatosak, alap­talanok. A bécsi kormány nem kért egyebet, mint konszultációt gazdasági és pénzügyi kér­désekről. E konszultáció eredményéből fog esetleg kikristályosodni­ a kölcsönügy. Ezidő­szerint azonban a nemzetközi kölcsönpiac helyzete kedvezőtlen. Ami a vámunió kérdését illeti, be kell várni a hágai döntést, amely az­után teljes világosságot fog vetni arra, hogy regionárius vámszerződések kérdésében mit le­het csinálni. Fölmondták az angolok a kölcsönöket. (Bécs, augusztus 31.) Itteni beavatott körök­ben cáfolják azokat a híreket, hogy Ausztria még a hágai döntőbíróságnak a német-osztrák vámuniós terv törvényszerűségéről hozandó ítélete előtt lemond a vámunió eszméjéről. Azokat a híreket, hogy az Angol Bank az Ausztriába kihelyezett 150 millió osztrák schillingnyi rövidlejá­ratú kölcsönöket visszavonta, megerősítik, ellenben hangoztatják azt, hogy ez az intéz­kedés az angol pénzügyi nehézségekkel ma­gyarázható. Ezeket a hiteleket az osztrák nemzeti bank egy-egy heti fölmondásra kapta és a prolongáció eddig mindig megtör­tént. Most is hangoztatják, hogy a fölmondás­nak nincs politikai indítóoka vagy Ausztria ellen irányuló éle. Az osztrák nemzeti bank legközelebb megkezdi a visszafizetést. Az erre­vonatkozó tárgyalások simán és barátságos szellemben folytak le. Az angol Kormány esetleg rendeleti léptet életbe a szanálási szükség A munkáspárt megkezdte a politikai csadjáratot.­­ Búcsúzkodnak a Kormány­ Ban maradt miniszterek. (London, augusztus 31.) A minisztertanács hétfő délutáni ülésén megkezdték a takarékos­sági és adóemelési albizottságok jelentéseinek tárgyalását. A vita az esti órákban még tar­tott. Beavatott politikai körök értesülése sze­rint a kormány felhatalmazási törvényjavasla­tot is szándékozik az alsóház elé terjeszteni, amelyben teljhatalmat kér a pénzügyi válság elsimítására. Ezzel a javaslattal a kormány azt akarja elérni, hogy a parlament ne támaszt­hasson nehézségeket a szükségtörvények végre­hajtásánál. A munkáspárti ellenzék a legna­gyobb fölháborodással fogadta ezt az állítóla­gos tervet és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány hatalmi körét semmiesetre sem szabad növelni. A munkáspárt és a szakszervezetek a weeken­det arra használták föl, hogy megkezdjék a nagy propagandahadjáratot az új kormány el­len. Egész Angliában mindenütt munkáspárti gyűlések voltak, amelyeken a párt képviselő-­­ tagjai kifejtették a munkáspárti ellenzék pro­gramját és tájékoztatták híveiket, hogy miért kell az angol munkásságnak harcot indítania a koalíciós kormány ellen. A szombaton és va­sárnap megtartott munkáspárti gyűlések szá­mát több mint 500-ra becsülik. J. H. Thomas dominiumügyi és gyarmat­ügyi miniszter, akit az országos vasutas szak­szervezet — amelynek évtizedeken át főtitkára volt — a­ miniszteri tárcáról való lemondásra szólított föl, ma a szakszervezet végrehajtó­bizottságának rendkívüli ülésein a főtitkári ál­lásról mondott le. A miniszter előzően levelet intézett a szakszervezethez, amelyben kijelenti, hgy gyáva gazember lenne, ha megválna attól a tárcától, amelyet a nemzeti rész idején vál­lalt, másrészt azonban kerülni akarja a harcot a szabadszervezetben. Inkább visszavonul, de ez a visszavonulás életének legkeservesebb lépése lesz, mert 11 éves korában mint moz­donytisztító kezdte munkáját és azóta mindig a vasutasok között él. A végrehajtóbizottság egyhangú sajnálattal vette tudomásul Thomas lemondását és köszönetet mondott Thomasnak kitűnő szolgálataiért. Thomas a megindultság­tól reszketve búcsúzott el barátaitól. A cornevalleyi kerület szocialista pártjának végrehajtóbizottsága tudomásul vette Snowden kincstári kancellárnak azt az elhatározását, hogy a legközelebbi választáson nem fog föl­lépni. Köszönetet mondott kiváló szolgála­taiért, amelyeket mint a kerület képviselője teljesített, de egyszersmind rosszulását fejezte­ ki, hogy belépett a nemzeti kormányba. A végrehajtóbizottság végül elhatározta, hogy­ Snowden utódaként megfelelő jelöltről fog gondoskodni és helyeselte a munkáspárt dön­tését, amely szerint ellenzékbe megy a mai kormány ellen. Még mindig nincs elegendő ély a fővárosi elemi iskolasofő­s­ fogadására. Padányi­­Andor fővárosi tanfelügyelő elké­szítette félévi jelentését. A jelentés szerint a főváros fokozatosan pó­tolja a napközi otthonokra szoruló gyermekek gondozása terén mutatkozó hiányokat és igyekszik a tankötelesek elhelyezésére szolgáló tantermek hiányát is pótolni, de az eddig elért eredmény még mindig nem elegendő és a tan­teremszűke miatt alkalmazott, váltakozó rend­szerű tanítással sem lehetett mérsékelni a je­lentkező túlzsúfoltságot és ezt a túlzsúfoltsá­got az új építkezések sem mérsékelték. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a legtöbb elemi iskola tantermeit délutánonként az ipa­rostanoncok, a gazdasági és háztartási iskolák tanulói foglalják el, így a váltakozó tanítási rendszert sem lehet tovább kiterjeszteni. A tanítás rendes menetét hátráltató, válta­kozó rendszer és a jelentkező túlzsúfoltság emiatt, de részben a tanköteles gyermekek hiá­nyos táplálkozása miatt is évről-évre szaporí­tani kell a kislétszámú osztályokat, mert a testi és szellemi erőben fogyatékos gyerme­kek száma egyre növekszik­ A jelentés szerint egyébként a továbbképző iskolák tanterve, sem tanítási ideje nem elé­gíti ki a fővárosi élet követelményeit, ezért az e téren tapasztalt eredmény nincs is arányban a fővárosnak ezen iskolatípusra fordított anyagi áldozataival. Teljesen meg­okolt és szükséges, hogy az elemi iskolát az V. és VI. osztály tantervi anyagának meg­osztásával a főváros területén mielőbb nyolc osztályúvá fejlesszék. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha a főváros közönsége leg­alább hatezer tanköteles befogadására ele­gendő új tanterem építéséről gondoskodik, mert­ a nyolcosztályos elemi iskola életbelép­tetésével ennyivel emelkednék a mindennapi tankötelesek száma. Minársan­ kétszá­zmillió embzser van maniscainél Kín­g. Az éhség elősegíti a kommunizmus terjedését. (Nanking, augusztus 31.) A kínai belügy­minisztérium hétfőn jelentést tett közzé a kínai munkapiac helyzetéről. A jelentésben foglalt számadatok elrettentő képet adnak Kína elszegényedéséről és az óriási munka­nélküliségről. A belügyminisztérium becslése szerint a munkanélküliek száma Kínában legalább kétszázmillióra tehető, ami gyakor­latilag annyit jelent, hogy Kína lakosságának több mint a fele ke­­nyér nélkül van. A statisztikai adatok csak százhúsz kerületből érkeztek be s ezekből az adatokból számította ki azután a belügyminisztérium hozzávetőle­gesen mind a kétezer kínai kerület adatait. A kormány most utasította az összes tarto­mányi kormányokat, hogy dolgozzanak ki terveket a munkanélküliség enyhítésére, a kínai birodalom zavaros pénzügyi helyzete folytán azonban aligha hihető, hogy a felszólí­tásnak foganatja lesz. Az óriási munkanélkü­liség természetesen rendkívül elősegíti a kom­munizmus terjedését Kínában. (Newyork, augusztus 31.) Newyork állam szenátusa a vasárnapra összehívott rendkívüli ülésen egyhangúlag elfogadta Roosevelt kor­mányzó javaslatát, amelynek értelmében húszmillió dolláros segélyalapot állítanak föl a munkanélküliek támogatására. A húszmillió dollárt a jövedelmi adó 50%-os emelésével te­remtik elő. A német birodalmi bank kamatleszállításra készül. Berlinből jelentik, hogy a birodalmi bank központi tanácsát kedd délután 4 órára összehívták. Amint a Wolff-iroda közgazda­sági hírszolgálata értesül, bankkörökben a kamatlábnak nyolc százalékra, a lombard­kamatlábnak tíz százalékra való csökkentését­­várják.

Next