Népszava, 1931. november (59. évfolyam, 254–277. sz.)

1931-11-03 / 254. szám

LEK. évfolyam 234. szám. Budapest, 1931 november 3. kedd ára 16 Hilft NEPSZAV­AZ HLOPLAET68 ARA: Negyedé ti® 12 pengfi - küllőidre II pm­f* Egy bóra . 4 pengő - küllőidre 7 peneó Ausztriában egy bóra ........ 1 peagt SZERKESZTŐSÉG: Vm, CONTI -UTCA A 81 Telefonszám .... JÓMef 303-80 és J 303-41 MAGY­ARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE •ecmEMS hátfo kiv£teiXvel minden fur tt­ .öv" Egye* szán éra 18, f­nnepnap 24, ratónjap 3! Kite Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaors*. I­SO tr. Csehszlovákiában hétk. 120 ók. vas. 2 ók. KomÁniában hétköznap b lei. vasárnap IS len KIADOHTVATAIt vm. CONTI-UTCA A SZ. Telefonszám . . . J, 303-30. J 303-31. J 303-3! nini Újabb statáriális halálos ítélet: a gyulai törvényszék halálra ítélte Labi Istvén parasztlegényt. Í1 törvényszék, mint kegyelmi tanács, a fiatálraítélt meg­fegyelmezését fölterjesztette a kormányzóhoz. Tudósítás a 4 oldalon A népszövetségi pénzügyi bizottságnak és a takarékossági albizottságnak jelentéseit le ketl tárgy­altatni a képviselő­házban! A bukott Bethlen-rendszer bűnlajstromát nem lehet eutitkolni a közvélemény előtt. — Kavarodás az egységespártban a miniszterelnöki expozé körül. — Az egységespártiak egyik csoportja belátja, hogy a bukott rendszer föntartásával az ország katasztrófáját érlelik meg, a másik csoport hallani sem akar rendszer­változásról és visszakívánja a levitézlett vezért. Károlyi miniszterelnök a történtek után is a Bethlen-rendszer mellett akar védőbeszédet mondani. A képviselőház szerdai megnyitóülésére már nagyban folynak a készülődések úgy a kor­mány, mint a különböző politikai táborok körében. Érthető is ez a mai statáriumos, gyű­léstilalmi időkben, amikor több mint négy hónapja szünetelnek már a parlament ülései, holott az országra ráparancsolt némaság foly­tán a parlament az egyetlen fórum, ahol az ország közvéleménye, a nép legszélesebb réte­geiben fölgyülemlett keserűség némikép még megnyilatkozhat. Természetes az is, hogy ez a parlament ugyancsak nem alkalmas arra, hogy a közvélemény, a nép hangulatát hami­sítatlanul megszólaltassa, mert hiszen a bukott Bethlen-rezsim a maga nyíltszavazásos rend­szerével gondoskodott arról, hogy ez a par­lament ne legyen hű kifejezője a népakarat­nak. Éppen ezért minden kibontakozásnak, a bizalmi, pénzügyi és gazdasági válság leküzdésé­nek első előfeltétele a titkos szavazás út­ján való új választás, olyan új parlament összehívása, amely hűségesen és maradék­­talanul tükrözteti vissza minden népréteg, minden társadalmi osztály meggyőződését, hangulatát és követeléseit. Ebben, az ötödfélhónapos szünet után újra összeülő nyíltszavazásos parlamentben ki­záróan az ellenzékre, vár az a feladat, hogy harcos elszántsággal hangot adjon annak a követelésnek, amely ma már — egy el­enyészően kis csoport kivételével — az egész lakosság egyöntetűen sürgető követelése: gyökeres rendszerváltozást, mert csak ez mentheti meg az országot a katasztrófától! Hogy erre a gyökeres rendszerváltozásra, a Bethlen-rezsim maradéktalan­­ fölszámolására milyen égetően sürgős szüksége van az or­szágnak, arra nem is kellettek írásbeli bizo­nyítékok, azt ma már az egységespárti kép­viselők egy kis csoportján kívü­l mindenki egyformán érzi. De azok az írásos bizonyíté­kok, amelyek a Bethlen-rezsim tízéves gaz­dálkodásának igazán nem is ellenzéki mérle­gét tartalmazzák, ugyancsak vádoló erővel követelik a nyílt szembe­fordulást mindazzal, ami itt tíz éven át a Bethlen-uralom alatt történt és ami az ország tíz évre visszanyúló válságát meg­érlelte. Ez a két írásos bizonyíték: a Népszövetség pénzügyi bizottságának és az úgynevezett — Folytatás a takarékossági albizottságnak a jelentése. És csak természetes, hogy a szerdán összeülő parlamentnek első feladata és kötelessége, hogy ezeket a jelentéseket letárgyalja, meg­vitassa és a vádoló bizonyítékokból a poli­tikai konzekvenciákat teljes egészükben le­vonja. Ezt természetesnek tartja az ország­nak statáriummal, gyűléstilalommal elnémí­tott közvéleménye, természetesnek kéli, hogy tartsa mindenki, aki nem huny szemet az elől, hogy az országra ránehezedő szörnyűséges helyzetnek és sötét reménytelenségnek a politikai konzekvenciáit most azután igazán le kell már vonni. De nem tartja még ma sem­ természetesnek ezt az egységes pártnak az a tábora, amely a lesújtó tanulságok és a mai sötét helyzet ellenére is azzal áltatja magát, hogy ma is folytatni lehet azt a rendszert, amely az országot ebbe a válságba sodorta, mert az ő fölfogásuk szerint az ország még ezt is kibírja. A kormány körében az eredeti terv az volt, hogy a képviselőház napirendjére először a Népszövetség pénzügyi bizottságának és a ta­karékossági albizottságnak jelentését tűzik ki. A két jelentést ki is nyomatták, hogy szétosz­szák a képviselők között. Utóbb azután azok az egységespártiak, akik a­ történtek után, a fojtogató erejű válság ellenére is még mindig menthetőnek tartják és menteni akarják a válságfölidéző rendszert, a Bethlen-rezsimet és magát gróf Bethlen Istvánt, aggodalmaskodni kezdtek a két jelentés parlamenti letárgyalásával szemben. Maguk is érezték, látták, hogy ebből a két jelentésből, a Bethlen-rezsim gazdálkodásának mérlegéből és a külföldi pénzügyi szakértők ehhez fűződő megjegyzéseiből olyan súlyos konzekvenciák háramlanak a még ma is ural­mon levő rendszerre, hogy ezeknek a konzek­venciáknak nyílt megtárgyalása a rendszer pusztulását kell,­­ hogy jelentse. Ekkor, ezek­nek az aggodalmaknak a hatása alatt a kor­mány el is ejtette azt a tervet, hogy a két jelentést letárgyaltatja a parlamenttel és áthidaló megoldásként azt eszelték ki, hogy Károlyi miniszterelnök mond majd expozét a képviselőház szerdai megnyitó­ülésén. Ebben az expozéban a miniszterelnök össze-2. oldalon. " n­ántis Floridor, az Celestin. Hát igen, Floridor kiugrott az operettből és a magyar tragédia hőse lett. Az a Flori­dor, aki Celestin is. Az a Celestin, aki kolos­tori magányában ájtatos korálok zengzeteit szedi kólába, viszont éjszakánként pikáns dallamokat szerez és dirigál a lokálok má­mora fölött. A neve kettős, de a lényege egy. És addig dirigál, amíg mindenki megismeri és mindenki megtudja róla, hogy az ájtatos Celestin csak a­ frivol és ravasz Floridor. Tudjuk ezt m­i mindannyian a magunk dolgában is. Nemzetmentő tervekkel s egy új politika ki nem mondott, csak sejtetett ígéretével jött a mi ájtatos és szelíd Celestinünk is, gróf Károlyi Gyula s hivatalbalépése után alig kukorékolta utána az első hajnalt a kakas, máris kitűnt, hogy Celestin az Flori­dor, hogy gróf Károlyi Gyula senki más, mint gróf Bethlen István. Persze, gróf Beth­len úr, mint ma még egy politikai magán-Floridor, azt hiszi, az ország annyira bele­kábult a nyomoruságaiba, hogy erről mit se tud. Egy jobboldali német újságban adja tehát tudtára mindenkinek, akit illet, hogy­ csak semmi elbizakodottság, semmi remény­kedés, mert gróf Károlyi Gyula, az gróf Bethlen István..semmi sem változik, min­den, marad ugy, amint volt... minden, ahogy; gróf Bethlen István elrendezte és megindí­totta. „A jelenlegi kormánynak valamennyi rendelkezése nem egyéb, mint az én rendel­kezésem végrehajtása." S aki ebből nem ér­tene, annak világosan megmondja, hogy „az irány belpolitikai és külpolitikai tekintetben a régi marad". Ezt úgy mondja, mintha még most is a­ saját személyében állna a kor­mánymknál és ő vezetne, ő irányítana, ő parancsolna mindenkinek. Tudja meg Né­metország, egész Középeurópa és benne mi, Magyarország is, hogy Bethlen István szel­leme egyáltalában nem távozott el, él és uralkodik és minden marad a régiben. A személyeiben új, de a szellemében régi kor­mány csak az ő rendelkezéseinek a végre­hajtója ... Hiszen ehhez nem is szükséges egy fölvilá­gosító bethleni nyilatkozat. Ami eddig rendelkezés történt, arcban va­lóban benne van a bethleni szellem. Akár a politikát, akár a gazdasági életet érintették, mindegyikben benne van az, hogy a kor­mányhatalom: minden, az ország, az semmi. Tragédiánk szerzője, kifejlesztője és hőse, Floridor, nagyszerű álarcot kapott az ájta­tos Odlestinben. Semmi sem változott, csak az ország nyomorúsága lett nagyobb s csak a gyönge reményeiket, a netán erőszakolt ki­látásokat fagyasztotta le a korai tél, meg az a bizonyosság, hogy Bethlen és szelleme nem mentek el, sokkal inkább itt vannak, mint ahogy eddig voltak. Ennél tisztább helyzet előtt valóban nem­ állott meg az ország. A népszövetségi jelentés sok mindent föl­tárt, de ez a bethleni nyilatkozat mindent leleplez. • Dugig van hetykeséggel, nagyúri fölényességgel és olyan gesztusokkal, ame­lyeknek mindegyike vérig provokál. Akinek hallgatnia kellene, avagy inkább: bűnbánó melldöngetéssel állani a bírái előtt, az né­hány nappal a népszövetségi jelentés, bűnei lajstromának közzététele után merészel ki­állani a fórumra és merészel a világ előtt olyanokat kurjantani, hogy semmi sem vál­tozik, minden marad a régiben... Valóban, ilyen tiszta helyzetben nincs helye ámuldo­zásnak, fontolgatásoknak, hanem annak van helye, h­ogy mindenki fogjon össze é­s úgy, a

Next