Népszava, 1932. március (60. évfolyam, 49–72. sz.)

1932-03-06 / 54. szám

2 her és a gép viszonyáról kénytelen cikkezni. Mihelyt egymillió munkanélkülije van, mi­helyt az export megakadt, a gyárakban a m­unka szünetel és a munka­nélküliek száz­ezreinek „Kenyeret és munkát!" követelő szava süvít végig a fascista birodalmon, a fascilikus szilárd épület© is meginog belé. Éppúgy bele­skerült, a kapitalizmus válságának sodrába a rendi al­kotmán­yú állam, mint a nem faseista államok- Mussolini a mindent, fölfaló gépet teszi meg most minden bajok okozójának, de legalább belátja, hogy nem lehet a gépeket összetörni és a „régi ,jó időkhöz" sem lehet­­visszatérni. Politikai rendszerek szorosan hozzátartoz­ta­aik ugyan a­ termelési rendszerekhez, de poli­tikai rendszerek a termelési rendszerek válsá­gát épp úgy nem képesek megoldani,­­ mint ahogy a kuruzslás nem gyógyítja meg a szervi bajt. Ideg­bénultságon és idegbeli zavarokon segít, a pszichológiai gyógyítás. Háborúk, for­radalmak és ellenforradalmak zűrzavaros lá­zában jut szerepe a társadalmi és politikai kuruzslásnak is. De ez a­ kuruzslás elsősorban tünetek ellen jelentkező agresszív föllépés­ben jelentkezik és a láz elmúlásával a gyógy­kezelés varázsa is megszűnik, a termelési rend­ertó­k alapvető belső válságai teljes mély­ségükben mutatkoznak meg és mindenen túl bebizonyosodik, hogy a társadalomtudomány­ban a Zeileisek szerepe csak tiszavirág-életű! A kapitalizmus válságát csak egy másik, a helyébe létesített tökéletesebb termelési rend­del lehet megszüntetni. A tőke magába ol­vasztja a tőkést, személytelenné teszi, akire rábeszélés nem hat. Profitnak a magassága csábítja ugyan, de az emberi szenvedések szava nem indítja meg! NÉPSZAVA 1932 március 6. Súlyos ellentét a Nemzeti Bank és az agráriusok között a kamatláb kérdésében Popovics visszautasítja a kormány beavatkozását. — Korányi beavatkozást ígér. •—­ Aratás után javul meg a helyzet — ígéri a pénzügyminiszter. A Nemzeti Bank kamatpolitikáját illetően Popovics Sándor, a­ Nemzeti Bank elnöke nyi­latkozott egy délutáni lapban és kifejtette, hogy a közvélemény a Nemzeti Bank szere­pére és helyzetére tévedésben él. Azt köve­teli, hogy a kormány intézkedjék a Nemzeti Ba­nk hivatalos kamatlábának leszállítása, ér­dekében, holott a kamatláb megállapítása a Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik és a bank — így mondja Popovics — az ál­lamtól és a kormányhatalomtól teljesen független. E­z a függetlenség az egyik alapvető intézke­dése annak­ a szanálási programnak, amelyet a kormány a Népszövetséggel egyetértésben megállapított. A függetlenség meg is van. A bank mentes a­ napi politikától és a kamatlábat csak pénz­politikai és gazdasági szempontok szerint ha­tározza meg. Popovics szerint, a kormány nem is próbál a bank ügyeibe beavatkozni, annál kevésbé, mert, hiszen a kormánynak is célja a­z, hogy mi inflációt minden eszközzel megakadályozza. Márpedig az­ olcsó kamat és ezen keresztül a hitele­zés mérvének kiterjesztése, inflációs vesze­delmeket von maga után. A Nemzeti Bank érzi, hogy a drága pénz megnehezíti a termelést, de a tőkehiányt sem­miféle kamatintézkedéssel megszüntetni nem tudja, pedig ez a kamat magasságának igazi oka. Popovics tiltakozik még "az ellen, hogy il­letéktelenül a bankpolitikát befolyásolni akar­ják. Popovics nyilatkozatával szemben tudva­levő, hogy az egységes párt agrárcsoportjának egyik fő követelése a kamatleszállításra vonat­kozik és a kormány bizonyos mértékig kény­telen az ebben a csoportban szereplő képvise­lőknek engedményt tenni. A kamatkérdésben tehát sz­emben állanak az agráriusok a Nemzeti Bankkal és kérdés, hogy vájjon a kormány meg tudja-e oldani ezt az ellentétet. A­ Tiszántúli Mezőgaz­dasági Kamara is azt kívánja, hogy a­ földbirtok adósságait és kamatterheit szállítsák le. Hogy biztosítsanak megfelelő zöldhiteleket, hogy hajtsák végre szigorúan a­ Scartelltörvényt és törjék le az ipar magas árait, hogy reformál­ják az adózást és legyenek­ figyelemmel az agráriusok teherbíróképességére, hogy szál­lítsák le az úgynevezett (a Kamara maga mondja úgynevezettnek) földreformföldek meg­váltási­ árát, hogy kössenek megfelelő export­szerződéseket és emeljék a­ belső fogyasztást, hogy irányítsák megfelelően a termelést,hogy emeljék a­ közgazdasági politikában és a köz­igazgatásban, a mezőgazdaság súlyát Amint látjuk, a Nemzeti Bank álláspontja és­ az agrárálláspont között nagyon mélyreható az ellentét. Aminthogy a magyar gazdasági élet uralkodó tényezői­ben semmiféle összhang, még kevésbé ki­vezető terv nem található. Mindenki csinálja a maga kis csoportjának vagy nagy rétegének érdekvédelmét és az egyetemesség szempontjaihoz — amely szem­pontokat pedig mindnyájan a munkásosztály­tól­ követelik — egyik sem tud, fölemelkedni. Mert a­ pénzügyminiszter sem, aki eddigi adó­reformjaival nyilvánvalóan csak a legkevésbé teherbíró képes réteget sújtotta és akinek szom­baton közzétett félhivatalos nyilatkozatában is aligha találunk olyan megfogható dolgot, amivel a válságból való kijutás útját meg­jelölné. Ha Korányi azt mondja, hogy a külföldi adósságok terén nyugalmi állapotot akar te­remteni és mertigéri, hogy az angol hitelezők­kel folyó tárgyalások befejeződnek, hogy a hárommillió fontos hitelt meg fogják­ hosszab­bítani és hogy reméli, hogy nemsokára más államokkal is sikerülni fog a megállapodás, de kiemeli, hogy a tárgyalások nem folyhatnak gyorsan, mert az érdekek különbözők, akkor elismerte azt, hogy a transzfermoratóriummal a magyar állam eddigi hiteleinek ügyét nem sikerült meg­oldani, még kevésbé, csendü­l ki szavaiból egy nagy pénzügyi rendezés lehetősége. Beismeri Korányi, hogy az államháztartás helyzete nehéz, mert a­­ népesség nem tudja elviselni a súlyos adókat Szembeszáll ellenben azzal a megállapítással, mintha az adók nem folytak volna be kellő mérvben, mert szerinte ,1 millió híján befolyt a teljes előirányzat. Csak azt mondja meg, hogy várjon a. .szükségadó második részletét annak idején beleszámították-e az előirány­zatba vagy sémi" Tények helyett ígéretekkel dolgozik. Azt ígéri, hogy aratás után szélesebb rétegek hely­­­zete könnyebbül meg, addig azonban önural­mat és áldozatkészséget követel. A következő fél esztendő igen nehéz lesz, de a nehézségeket nem lehet áthidalni sem­ panasszal, sem­ a­ hangulat elmérgesítéseire szolgáló meggondolatlan követelésekkel. Egye­sek (itt nyilván, az agráriusokra gondol) csak egy-egy bajjal foglalkoznak és nem lát­ják a dolgok összefüggését. A zöldhitelre vonatkozó rendelet pár nap múlva megjelenik. A kamatot le fogják szállítani (vájjon ez hogyan egyezik Popovics nyilatko­zatával!), viszont az összes foglalkozási ágak­nak le kell szállít­aniuk az árakat és nem sza­bad a pillanatnyi előnyt kihasználni. A hite­lezők ne szorongassák az adósokat, ne okoz­zanak nekik költségeket, hiszen aratás előtt amrúgy sem tudnak fizetni. Korányi nyilatkozatát a szokásos optimista szólammal zárta le. Ő azt reméli, hogy a­z európai és ezzel együtt a magyar helyzetben javulás fog beállani és ennek­ egyik jele az an­gol helyzet javulása. A franciák ma­ már tisz­tán látják a­ válságos helyzet komolyságát é­s el akarnak indítani egy nagy európai gazda­ságpolitikát. Ezt a jövőre vonatkozó számítá­sokban tekintetbe kell venni. .Meg kell állapítanunk, hogy Korányi nyi­­latkozatában semmi sincs, ami valamiféle konkrét megoldásra utalna. Nem tudjuk, mi lesz a munkanélküliség­gel? Mi lesz az adóssávokban fulladozó kisgazdarétegekkel? Mi lesz a kiskeres­kedő és kisiparos adóterhei­vel? Hogyan fogják lehetővé tenni az importot? Milyen lesz a köztisztviselői fizetésleszállítás és létszámcsökkentés? Általában, hogy gondolják az ország jövendő gazdasági életét? Mert­ a­ fenyegető veszedel­mekkel szemben a programt­alanság szép sza­vakba öltöztetése ma már csak az elkeseredést fokozza! Szociáldemokrata győzelem a tolcs®nyi főüzségi választás©»­. Taksonyban, ebben a soroksárkerületbeni németajkú községben most tartották meg a községi képviselőtestületi választást. Magiban Taksonyban már korábban megindult az erő­teljes szociáldemokrata szervezkedés, nemrég alakult meg a pártszervezet is, amely lelkesen, végzi tömegnevelő munkáját. A választáson elvtársaink a kisgazdákkal és iparosokkal karöltve vonultak föl és közös listájuk 164 sza­vazatot kapott az ellentábor 70 szavazatával szemben. A lista tehát győzelmet aratott. Ren­des tagok lettek: Ernszt Mihály, Antopi Antal és Hochrein­­Ferenc gyári munkás elvtársak, továbbá Lindwurm József és Ullmann József földművesek. Póttag lett: Kreisz István föld­műves és Tagscherer Antal kisiparos. A Taksonyhoz csatolt Nagyvarsányban és Kisvarsányban ugyancsak erőteljes volt a vá­lasztási küzdelem, ezekben a községekben azon­ban csak mostanában indult meg a szocialista szervezkedés, így azután az ellenpártok győz­tek, de elvtársaink itt is megszerezték a szava­zatoknak több mint a harmadrészét. Szociáldemokraták most először vonulnak be Taksony község képviselőtestületébe. Gyújtogatások Kenyeriben és On­dszeni Billistaigon. Az egyik gyanúsított öngyilkosságot követett el. A Vas megyébe­n­ levő Kenyéri, községben szombaton reggel 8 óra után Pürádei Imre gazda egyik szalmakazla kigyulladt. Az erős szélben a lángok átcsaptak az istállókra, más szalmakazlakra és negyedóra múlva már tíz lakóház állott lángokban. Az elöljáróság telefonon kért segítséget a szomszédos községekből. Hét falu tűzoltósága fáradozott a katasztrófa elhárításán. Három­órás küzdelem után sikerült elhatárolni a tüzet, addigra azonban a tíz lakóház leégett. Az istállókban levő állatok pedig elpusztultak. A csendőrségnek az volt a gyanúja, hogy gyújtogatás történt. Az egyik károsult gazda följelentésére előállították Gyu­rési Béla 28 éves napszámost és vallatóra fogták. Gyu­rési a leghatározottabban tiltakozott a vád ellen és azt­ hangoztatta, hogy a tűz keletkezésének idején a celldömölki vásáron volt és erre tanukat tud állítani. Azonban fölmerültek olyan gyam­okok, hogy Gyu­resi­ a tűz kelet­kezésének időpontjában távozott a községből. A gyanúsított munkásember kihallgatása köz­ben néhány pillanatra magára maradt, amire elővette bicskáját, keresztülvágta torkát és mindkét kezén fölvágta az ereket. A nagy vérveszteségtől elvesztette eszméletét. Reménytelen állapotban szállították a­­ cell­dömölki kórházba. Az orvosok nem bíznak abban, hogy életben marad. A bu­dszentmihályi határban Liták János gazdálkodó tanyáján pénteken éjszaka az is­tállóban tűz keletkezett. A bentrekedt állatok dobogására lettek figyelmessé a házbeliek. Az ajtó belülről volt elreteszelve, és mire föltör­ték, a sűrű füst miatt nem lehetett behatolni. Hét darab ló pusztult el a lángokban. A tűz eloltása után kiderült, hogy Petho Ferenc 21 éves kocsis­a eltűnt a tanyáról. Petho később jelentkezett a tiszalöki csendőrségnél, ahol beismerte, hogy ő követte el a gyújtoga­tást. Régóta készült tettére, amelyet, bosszú­ból követett el, mert­ munkáltatója több­izben megverte. Petikét beszállították fogházába. a nyíregyházi ügyészség Elvtársnők! Készüljünk a Nők Napja méltó megünneplésére!

Next