Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)

1932-06-26 / 133. szám

1932 jimras 26. Vf­PSZAVA J­ üköfv- KJt/KT* Asszonyok és az újságolvasás A legutóbb folytatott gyönyörű eredményű Népszava-agrtekció alkal­mával gyakran hallottunk asszonyi vallomásokat újságolvasásról. „Nem olvasok újságot", „Nincs időm az olvasáshoz", „Ezt vagy azt a lapot már megszoktam". Ezeket hallhat­tuk. Csak ahol már ismerték a Népszavát, ahol szervezett munká­sokhoz nyitottunk be, ott hallhat­tunk ragaszkodásról, a Népszava mellé állásról. Nem akarunk itt arról írni, hogy a munkás feleségének, a dolgozó asszonynak mennyire fontos ma és mindig az újság komoly olvasása, hogy csak a Népszava olvasása ré­vén válhatna öntudatos emberré, hogy így válhatna a munkásosz­tály harcának öntudatos tagjává és értené meg a szocializmus taní­tásait. Csak azt említjük meg, amit Marie Juhász elvtársnő, a német nőmozgalom kiváló vezetője, a né­met parlament tagja mondott, hogy akkor vált meggyőződött szociál­demokratává, amikor szembeteg férjének naponta kellett a párt lap­ját betűről betűre fölolvasnia. A Népszava olvasásával így vál­nának a mi asszonyaink is meg­győződött, kitartó, hű szocialis­tákká. Induljunk meghódítani asszo­nyainkat a Népszava olvasására. Meghódítani őket a szocializmus eszméi számára és ne fáradjunk el, míg meg nem szerettettük velük is lapunkat, a Népszavát. Sokszo­rosan érezzük: a nők munkája hiányzik a pártéletből, még nagyon is kevesen vannak. Sokszor éri szemrehányás elvtársainkat felesé­gük közönye miatt. A férj pedig szégyenkezve vallja be, hogy nincs ideje arra, hogy a családja körében is agitáljon. De ha meg akarjuk változtatni a világot, a mai társadalmi rendet, meg kell változtatni a mai férfiak és nők elavult polgári fölfogását is. Más lett az ítéletünk az asszonyi kötelességekről, asszonyi jogokról, mint néhány évtized előtt. Ma már tudjuk, nem mindig az a jó fele­ség, aki szolgálója az urának, aki mindig csak otthon ül. Nem min­dig az a jó anya, aki hajnalban már talpon van és utolsó a lefek­vésben. Ma a férfinak nem szol­gálóra, hanem élettársra, a mai gyermeknek tanítani, nevelni tudó, megértő anyára van szüksége. Me­lyik ma a fontosabb személy a családban, a férj vagy a feleség? Nehéz volna megmondani. Az­­, aki azt a pár elégtelen fillért­­össze­izzadja, vagy az, aki a kevésből elő­teremti a nélkülözhetetlent, aki se­gít keresni, dolgozni és aki ráadá­sul még anya­ és feleség is? És a millió egyedül álló nő, az elhelyez­kedni sehol sem tudó fiatal leány? Velük mi történjék? A nőket érintő kérdések egész tömegébe ütközünk naponta, ame­lyekre feleletet keresünk. A nők­nek tudniok kell, mi történik a „négy falon" kívül a világban. De hogy mi és hogyan történik, azt csak újságolvasással tudja meg. „Miről szeretne olvasni?" Ezt a körkérdést, amelyre szá­mos feleletet várunk olvasóink­tól, azért tesszük föl, mert „A DOLGOZÓ Nő" hasábjain arról szeretnénk elsősorban írni, ami­ről olvasóink a legszívesebben ol­vasnának. Részletvásárlásoknál vigyázzunk: A proletárcsand ritkán tud egy összegben annyi pénzhez jutni, amennyi ruha, cipő, bútor, fölszere­lési tárgyak vásárlásához elegendő. Leghelyesebb volna, ha az apró filléreket félre lehetne rakni s ha együtt van a kívánt összeg, akkor nekiindulna a vásárlásnak. De ki tud ellenállani a kísértésnek és a kényszernek, ha a lassan gyüle­kező pénzt időközben más kiadá­sokra kell föláldozni? Ha tehát a részletügynök kopogtat az ajtóm és elénk teregeti az áruját, vagy be­mutatja a róluk készült csábító fotográfiákat, kevesen maradnak erős lelkűek, akik vissza tudják uta­sítani a megrendelőlevél aláírását. De a megrendelő­levélnek száz apró, elrejtett pontozata van. A proletárasszony legtöbbször nem vet ügyet a nyomtatott Szövegre. Az ügynök mindennel biztatja a dabozó proletárasszonyt, aki nem gondol arra, hogy a tanúk nélkül élőszóval tett kikötések és megálla­podások érvénytelenek. Könnyel­műen aláír és sokszor olyan kötele­zettségeket vállal, amelyeket legjobb akarattal sem tud betartani. A részletüzleteknél a nagy kockázatra való tekintettel sokszor két-három­szoros árat számítanak, sőt hallot­tunk olyan esetekről is, hogy az előlegként lefizetett összeg alig volt valamivel kevesebb az áru kész­pén­záránál. Egy darabig folyik a részletek fizetése, azután megakad. Akár azért, mert a családföntartó kere­setnélk­­livé válik, akár azért, mert a proletárasszony ragaszkodik bizo­nyos kikötések betartásához, ame­lyekben az ügynökkel élőszóval megállapodtak. Minden esetben jön­nek a fizetési fölszólítások, utána a pörlés. Nem ritka az az eset sem, amikor a vevő teljesen kifizette a részletösszeget, de a fizetésekről szóló nyugtákat nem őrizte meg. A cégnél megtörténhetik az, hogy rosszul könyvelik a fizetéseket, de hallottunk lelkiismeretlen kereske­dőkről, akik számolnak azzal a ren­detlenséggel, hogy a nyugták el­kallódnak. Ilyenkor is megindul a pörösködés. A proletárasszony meg­kapja a fizetési meghagyást — mert rendesen apró összegű, úgynevezett „bagatell" ügyekről van szó —, de nem törődik vele. Ennek a szövegét sem olvassa el és nem fordul hozzá­értő emberhez, aki megmagyarázná neki, hogy mit kell tennie. Nem él tehát „ellenmondássa­l" és nem is megy el a tárgyalásra. Csak akkor kapkod fű­hoz-fához, mikor már a bíróság „elmakacsolta", vagyis fize­tésre kötelezte, mégpedig végrehaj­tás terhe alatt, mert a felperes cég állításait valónak fogadta el. Ily­en­kor szokott a proletárasszony be­menni a jogvédő irodába, ahol, persze, nem tudnak már segíteni rajta. Vigyázzunk tehát! Ne vásárol­junk részletre, ha nem muszáj. De ha már nem kerülhetjük el, akkor alaposan nézzük meg, hogy mit írunk alá. Ha kikötéseink vannak, azt jól láthatóan tintával írjuk rá a megrendelő­ levélre. Ha a részletes cég nem fogadja el a kikötést, ak­kor nem szállítja az árut. Nézzük meg azt is, hogy nincs-e rajta a megrendelő­ levélen, hogy a nyom­tatott szövegtől eltérő megállapodá­sok nem érvényesek, mert ebben az esetben hiába írunk rá akármit. A részletre vásárolt árukat ren­desen „a tulajdonjog föntartásával" adja el a kereskedő, vagyis mind­addig nem a vevőé, amíg egészen nincs kifizetve. Nem szabad tehát addig másnak eladni vagy zálogba tenni, amíg az utolsó részletet ki nem fizettük, mert akkor sikkasz­tásért följelenthet bennünket, ami­ért már súlyos büntetés is járhat. A fizetésekről mindig kértünk a cég bélyegzőjével és a pénzbeszedő olvasható aláírásával ellátott nyug­tát, amelyet jól megőrizünk még azután is, amikor már a teljes vé­telárat kifizettük. Ha mégis pöröl a cég, akkor a pörlést megelőző fizetési felszólításokra is válaszol­junk, mutassuk be a cég ügyvédjé­nek a nyugtákat, de ne hagyjuk nála, mert arra a per folyamán szükség lesz. Ha pedig a bíróságtól kapunk fizetési meghagyást, ak­kor — amint a rajta levő szöveg mondja — a bíróságnál tizenöt na­pon belül „ellentmondással" élhe­tünk, vagyis tiltakozunk a követe­lés ellen és tárgyalás kitűzését kér­jük, amelyen bemutatjuk bizonyíté­kainkat, hogy már nem tartozunk. A proletárasszonynak a részlet­üzleteknél való járatlansága már sok sírásnak volt okozója. Majdnem minden pártszervezetben van jogi tanácsadás, ha valami bajunk akad törvénnyel, jogszabályokkal, for­duljunk bizalommal ide útmuta­tásért. Kéthly Anna. Tévedéseink Lekvároskenyeret, zsiroskenyeret cso­magol az anya iskolába, kirándulásra készülő gyerekének. És amikor már gon­dosan papírba csavarta, átkötötte, figyel­mezteti a lányt vagy a fiút: „de más­nak ne adj belőle!" Elhisszük: ma nagy, drága kincs a kenyér, munka árán is alig lehet meg­szerezni, aztán meg ritka, drága kincs a munka is... Elhisszü­k: sovány és sápadt a gyerek, ráfér az a kis uzsonna vagy tízórai... És mégse figyelmeztesse az anya a fent idézett szavakkal gyere­két arra, hogy magának való, önző em­ber legyen. Ne tanítsa arra, hogy elfojtsa legnemesebb, legértékesebb ösztönét: a testvéri érzést, a szolidaritást nélkülöző pajtásával. Mert a szolidaritás ösztöné­ből virágzik ki későbbi éveinek egyet­lene, vigasza: a szocializmus. .. Divat és haladás A bubifrizura a gyárban, mezőn és minden olyan munkánál, ahol a nők porban, izzadva dolgoznak, valóságos jótétemény. Az iparfelügyelő megállapította, hogy amióta a munkásnők is rövid hajat viselnek, azóta kevesebb a hossz­úh­aj­ okozta baleset a gyárak­ban. Az orvosok is úgy találják, hogy azoknak igazi áldás és időmegtaka­rítás a rövid haj, akik szennyben, piszokban, melegben kénytelenek dolgozni és izzadni, mert a rövid haj tisztántartása felényi munkába, a fésülés felényi időbe kerül. 15 „Csak leány!" „Oh, csak egy leány!" — sóhajt az apa, amint rápillant újszülött gyer­mekére, elfeledve, hogy az édes­anyja is leány volt, a felesége is leány volt. Kisleány! Sóhajt az anya is, a nők mártír életének a tudatában és nem gondol arra, hogy a leány mennyivel gyöngédebb az apához, hogy mennyire ragaszkodó és igazi segítőtársa az anyának. „Csak egy leány!" és ez a sóhaj is már ökölcsapás a nő felé, de nem kevésbé bántó, ha ki sem mondják, lehet az elrejtett gondolatot leol­vasni az arcról is. Kiket akar meggyőzni a reklám? Az amerikai Háziasszonyok Szövet­sége vizsgálódásai alapján megállapítot­ták, hogy a reklámok (plakátok, röp­cédulák, újsághirdetések stb.) legna­gyobb része a nőkhöz fordul, őket akar­ják meggyőzni az ajánlott Cikk jóságá­ról, olcsóságáról, hasznosságáról. A nők osztják be a családi jövedelmet és ők gondoskodnak annak legmegfelelőbb fölhasználásáról. Ezért igyekszik a reklámhadjárat a nők figyelmét föl­hívni és az árucikkre terelni. Az össze­gyűjtött adatokból kiderül az is, hogy még a férfidivatcikkek, a férfiak sze­mélyes használatára szolgáló tárgyak nagy részét is nők vásárolják. Margret Sanger harca Húsz éve már, hogy Margret Sanger kitartó küzdelmet folytat, hogy minden asszony szabadon ha­tározhasson afölött, mikor és hány gyermeket akar a világra hozni. Húsz év előtt kezdett harcolni anya­sági tanácsadóhelyek fölállításáért. Ezeken a tanácsadóhelyeken a szü­letések szabályozására oktatták ki az amerikai asszonyokat, hogy ele­jét vegyék az abortuszokat kisérő hosszadalmas betegségeknek, el­halálozásnak, börtönbüntetéseknek. Sokat üldözték tanácsai miatt. Többizben ült börtönben, agitációs gyűléseit rendőrök kergették széj­jel, kikutatták és föloszlatták a tanácsadóhelyeket, de Margret San­ger kitartott eszméi mellett. Beteg­ápolónő volt. Proletáranyák ápolá­sával eltöltött hosszú évek alatt tapasztalta, hogy csak kétféle eshe­tőség között választhat a szegény­ségben élő asszony. Vagy mint szülőgép, egyik gyereket a másik után hozza a világra, vagy örökös rettegések között abortusszal sza­kítja meg a terhességet. Meglátta azt is, hogy a túlzsúfolt lakásban, túl sok gyermek mellett nagy a csecsemőhalálozás, túldolgozottak és betegek az anyák, elhanyagoltak a gyermekek. Ezért határozta el magát Margret Sanger arra, hogy egész életén át harcol a szü­letések szabályozásának büntetlen­ségéért. Margret Sangerről most ismét sokat beszélnek. Könyve jelent meg nemrégen és új tervvel lépett a nyilvánosság elé. Két évre terjedő születésmoratóriumot hirdet, mert szerinte ez enyhítené a nyomort és egészségi szempontból is fontos­nak tartja, amennyiben a mai sú­lyos gondokkal terhelt időkben a gyermekek nagy hányada öröklött idegbetegséggel születik. Margret Sanger eleinte börtön­büntetést kapott eszméiért, ma, a munkanélküliség szédítő emelke­dése idején Amerikában a klini­kákon adnak anyáknak fogamzást gátló szereket, újságok, vallásos társulatok szegődnek Margret San­ger mellé, sőt Amerikán kívül Anglia papsága, élén a canterbury érsekkel, nyíltan a születésszabá­lyozás hívének vallja magát. Való­ban széles néprétegeket kellene a fogamzás megelőzésére kioktatni, így lehetne csak asszonyainkat megmenteni sok-sok betegségtől. Margret Sanger bátor harcával elérte azt, hogy az Egyesült Álla­mokban az erkölcsi kétszínűsködés letűnőben van.

Next