Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)
1932-06-26 / 133. szám
1932 jimras 26. VfPSZAVA J üköfv- KJt/KT* Asszonyok és az újságolvasás A legutóbb folytatott gyönyörű eredményű Népszava-agrtekció alkalmával gyakran hallottunk asszonyi vallomásokat újságolvasásról. „Nem olvasok újságot", „Nincs időm az olvasáshoz", „Ezt vagy azt a lapot már megszoktam". Ezeket hallhattuk. Csak ahol már ismerték a Népszavát, ahol szervezett munkásokhoz nyitottunk be, ott hallhattunk ragaszkodásról, a Népszava mellé állásról. Nem akarunk itt arról írni, hogy a munkás feleségének, a dolgozó asszonynak mennyire fontos ma és mindig az újság komoly olvasása, hogy csak a Népszava olvasása révén válhatna öntudatos emberré, hogy így válhatna a munkásosztály harcának öntudatos tagjává és értené meg a szocializmus tanításait. Csak azt említjük meg, amit Marie Juhász elvtársnő, a német nőmozgalom kiváló vezetője, a német parlament tagja mondott, hogy akkor vált meggyőződött szociáldemokratává, amikor szembeteg férjének naponta kellett a párt lapját betűről betűre fölolvasnia. A Népszava olvasásával így válnának a mi asszonyaink is meggyőződött, kitartó, hű szocialistákká. Induljunk meghódítani asszonyainkat a Népszava olvasására. Meghódítani őket a szocializmus eszméi számára és ne fáradjunk el, míg meg nem szerettettük velük is lapunkat, a Népszavát. Sokszorosan érezzük: a nők munkája hiányzik a pártéletből, még nagyon is kevesen vannak. Sokszor éri szemrehányás elvtársainkat feleségük közönye miatt. A férj pedig szégyenkezve vallja be, hogy nincs ideje arra, hogy a családja körében is agitáljon. De ha meg akarjuk változtatni a világot, a mai társadalmi rendet, meg kell változtatni a mai férfiak és nők elavult polgári fölfogását is. Más lett az ítéletünk az asszonyi kötelességekről, asszonyi jogokról, mint néhány évtized előtt. Ma már tudjuk, nem mindig az a jó feleség, aki szolgálója az urának, aki mindig csak otthon ül. Nem mindig az a jó anya, aki hajnalban már talpon van és utolsó a lefekvésben. Ma a férfinak nem szolgálóra, hanem élettársra, a mai gyermeknek tanítani, nevelni tudó, megértő anyára van szüksége. Melyik ma a fontosabb személy a családban, a férj vagy a feleség? Nehéz volna megmondani. Az, aki azt a pár elégtelen fillértösszeizzadja, vagy az, aki a kevésből előteremti a nélkülözhetetlent, aki segít keresni, dolgozni és aki ráadásul még anya és feleség is? És a millió egyedül álló nő, az elhelyezkedni sehol sem tudó fiatal leány? Velük mi történjék? A nőket érintő kérdések egész tömegébe ütközünk naponta, amelyekre feleletet keresünk. A nőknek tudniok kell, mi történik a „négy falon" kívül a világban. De hogy mi és hogyan történik, azt csak újságolvasással tudja meg. „Miről szeretne olvasni?" Ezt a körkérdést, amelyre számos feleletet várunk olvasóinktól, azért tesszük föl, mert „A DOLGOZÓ Nő" hasábjain arról szeretnénk elsősorban írni, amiről olvasóink a legszívesebben olvasnának. Részletvásárlásoknál vigyázzunk: A proletárcsand ritkán tud egy összegben annyi pénzhez jutni, amennyi ruha, cipő, bútor, fölszerelési tárgyak vásárlásához elegendő. Leghelyesebb volna, ha az apró filléreket félre lehetne rakni s ha együtt van a kívánt összeg, akkor nekiindulna a vásárlásnak. De ki tud ellenállani a kísértésnek és a kényszernek, ha a lassan gyülekező pénzt időközben más kiadásokra kell föláldozni? Ha tehát a részletügynök kopogtat az ajtóm és elénk teregeti az áruját, vagy bemutatja a róluk készült csábító fotográfiákat, kevesen maradnak erős lelkűek, akik vissza tudják utasítani a megrendelőlevél aláírását. De a megrendelőlevélnek száz apró, elrejtett pontozata van. A proletárasszony legtöbbször nem vet ügyet a nyomtatott Szövegre. Az ügynök mindennel biztatja a dabozó proletárasszonyt, aki nem gondol arra, hogy a tanúk nélkül élőszóval tett kikötések és megállapodások érvénytelenek. Könnyelműen aláír és sokszor olyan kötelezettségeket vállal, amelyeket legjobb akarattal sem tud betartani. A részletüzleteknél a nagy kockázatra való tekintettel sokszor két-háromszoros árat számítanak, sőt hallottunk olyan esetekről is, hogy az előlegként lefizetett összeg alig volt valamivel kevesebb az áru készpénzáránál. Egy darabig folyik a részletek fizetése, azután megakad. Akár azért, mert a családföntartó keresetnélklivé válik, akár azért, mert a proletárasszony ragaszkodik bizonyos kikötések betartásához, amelyekben az ügynökkel élőszóval megállapodtak. Minden esetben jönnek a fizetési fölszólítások, utána a pörlés. Nem ritka az az eset sem, amikor a vevő teljesen kifizette a részletösszeget, de a fizetésekről szóló nyugtákat nem őrizte meg. A cégnél megtörténhetik az, hogy rosszul könyvelik a fizetéseket, de hallottunk lelkiismeretlen kereskedőkről, akik számolnak azzal a rendetlenséggel, hogy a nyugták elkallódnak. Ilyenkor is megindul a pörösködés. A proletárasszony megkapja a fizetési meghagyást — mert rendesen apró összegű, úgynevezett „bagatell" ügyekről van szó —, de nem törődik vele. Ennek a szövegét sem olvassa el és nem fordul hozzáértő emberhez, aki megmagyarázná neki, hogy mit kell tennie. Nem él tehát „ellenmondással" és nem is megy el a tárgyalásra. Csak akkor kapkod fűhoz-fához, mikor már a bíróság „elmakacsolta", vagyis fizetésre kötelezte, mégpedig végrehajtás terhe alatt, mert a felperes cég állításait valónak fogadta el. Ilyenkor szokott a proletárasszony bemenni a jogvédő irodába, ahol, persze, nem tudnak már segíteni rajta. Vigyázzunk tehát! Ne vásároljunk részletre, ha nem muszáj. De ha már nem kerülhetjük el, akkor alaposan nézzük meg, hogy mit írunk alá. Ha kikötéseink vannak, azt jól láthatóan tintával írjuk rá a megrendelő levélre. Ha a részletes cég nem fogadja el a kikötést, akkor nem szállítja az árut. Nézzük meg azt is, hogy nincs-e rajta a megrendelő levélen, hogy a nyomtatott szövegtől eltérő megállapodások nem érvényesek, mert ebben az esetben hiába írunk rá akármit. A részletre vásárolt árukat rendesen „a tulajdonjog föntartásával" adja el a kereskedő, vagyis mindaddig nem a vevőé, amíg egészen nincs kifizetve. Nem szabad tehát addig másnak eladni vagy zálogba tenni, amíg az utolsó részletet ki nem fizettük, mert akkor sikkasztásért följelenthet bennünket, amiért már súlyos büntetés is járhat. A fizetésekről mindig kértünk a cég bélyegzőjével és a pénzbeszedő olvasható aláírásával ellátott nyugtát, amelyet jól megőrizünk még azután is, amikor már a teljes vételárat kifizettük. Ha mégis pöröl a cég, akkor a pörlést megelőző fizetési felszólításokra is válaszoljunk, mutassuk be a cég ügyvédjének a nyugtákat, de ne hagyjuk nála, mert arra a per folyamán szükség lesz. Ha pedig a bíróságtól kapunk fizetési meghagyást, akkor — amint a rajta levő szöveg mondja — a bíróságnál tizenöt napon belül „ellentmondással" élhetünk, vagyis tiltakozunk a követelés ellen és tárgyalás kitűzését kérjük, amelyen bemutatjuk bizonyítékainkat, hogy már nem tartozunk. A proletárasszonynak a részletüzleteknél való járatlansága már sok sírásnak volt okozója. Majdnem minden pártszervezetben van jogi tanácsadás, ha valami bajunk akad törvénnyel, jogszabályokkal, forduljunk bizalommal ide útmutatásért. Kéthly Anna. Tévedéseink Lekvároskenyeret, zsiroskenyeret csomagol az anya iskolába, kirándulásra készülő gyerekének. És amikor már gondosan papírba csavarta, átkötötte, figyelmezteti a lányt vagy a fiút: „de másnak ne adj belőle!" Elhisszük: ma nagy, drága kincs a kenyér, munka árán is alig lehet megszerezni, aztán meg ritka, drága kincs a munka is... Elhisszük: sovány és sápadt a gyerek, ráfér az a kis uzsonna vagy tízórai... És mégse figyelmeztesse az anya a fent idézett szavakkal gyerekét arra, hogy magának való, önző ember legyen. Ne tanítsa arra, hogy elfojtsa legnemesebb, legértékesebb ösztönét: a testvéri érzést, a szolidaritást nélkülöző pajtásával. Mert a szolidaritás ösztönéből virágzik ki későbbi éveinek egyetlene, vigasza: a szocializmus. .. Divat és haladás A bubifrizura a gyárban, mezőn és minden olyan munkánál, ahol a nők porban, izzadva dolgoznak, valóságos jótétemény. Az iparfelügyelő megállapította, hogy amióta a munkásnők is rövid hajat viselnek, azóta kevesebb a hosszúhaj okozta baleset a gyárakban. Az orvosok is úgy találják, hogy azoknak igazi áldás és időmegtakarítás a rövid haj, akik szennyben, piszokban, melegben kénytelenek dolgozni és izzadni, mert a rövid haj tisztántartása felényi munkába, a fésülés felényi időbe kerül. 15 „Csak leány!" „Oh, csak egy leány!" — sóhajt az apa, amint rápillant újszülött gyermekére, elfeledve, hogy az édesanyja is leány volt, a felesége is leány volt. Kisleány! Sóhajt az anya is, a nők mártír életének a tudatában és nem gondol arra, hogy a leány mennyivel gyöngédebb az apához, hogy mennyire ragaszkodó és igazi segítőtársa az anyának. „Csak egy leány!" és ez a sóhaj is már ökölcsapás a nő felé, de nem kevésbé bántó, ha ki sem mondják, lehet az elrejtett gondolatot leolvasni az arcról is. Kiket akar meggyőzni a reklám? Az amerikai Háziasszonyok Szövetsége vizsgálódásai alapján megállapították, hogy a reklámok (plakátok, röpcédulák, újsághirdetések stb.) legnagyobb része a nőkhöz fordul, őket akarják meggyőzni az ajánlott Cikk jóságáról, olcsóságáról, hasznosságáról. A nők osztják be a családi jövedelmet és ők gondoskodnak annak legmegfelelőbb fölhasználásáról. Ezért igyekszik a reklámhadjárat a nők figyelmét fölhívni és az árucikkre terelni. Az összegyűjtött adatokból kiderül az is, hogy még a férfidivatcikkek, a férfiak személyes használatára szolgáló tárgyak nagy részét is nők vásárolják. Margret Sanger harca Húsz éve már, hogy Margret Sanger kitartó küzdelmet folytat, hogy minden asszony szabadon határozhasson afölött, mikor és hány gyermeket akar a világra hozni. Húsz év előtt kezdett harcolni anyasági tanácsadóhelyek fölállításáért. Ezeken a tanácsadóhelyeken a születések szabályozására oktatták ki az amerikai asszonyokat, hogy elejét vegyék az abortuszokat kisérő hosszadalmas betegségeknek, elhalálozásnak, börtönbüntetéseknek. Sokat üldözték tanácsai miatt. Többizben ült börtönben, agitációs gyűléseit rendőrök kergették széjjel, kikutatták és föloszlatták a tanácsadóhelyeket, de Margret Sanger kitartott eszméi mellett. Betegápolónő volt. Proletáranyák ápolásával eltöltött hosszú évek alatt tapasztalta, hogy csak kétféle eshetőség között választhat a szegénységben élő asszony. Vagy mint szülőgép, egyik gyereket a másik után hozza a világra, vagy örökös rettegések között abortusszal szakítja meg a terhességet. Meglátta azt is, hogy a túlzsúfolt lakásban, túl sok gyermek mellett nagy a csecsemőhalálozás, túldolgozottak és betegek az anyák, elhanyagoltak a gyermekek. Ezért határozta el magát Margret Sanger arra, hogy egész életén át harcol a születések szabályozásának büntetlenségéért. Margret Sangerről most ismét sokat beszélnek. Könyve jelent meg nemrégen és új tervvel lépett a nyilvánosság elé. Két évre terjedő születésmoratóriumot hirdet, mert szerinte ez enyhítené a nyomort és egészségi szempontból is fontosnak tartja, amennyiben a mai súlyos gondokkal terhelt időkben a gyermekek nagy hányada öröklött idegbetegséggel születik. Margret Sanger eleinte börtönbüntetést kapott eszméiért, ma, a munkanélküliség szédítő emelkedése idején Amerikában a klinikákon adnak anyáknak fogamzást gátló szereket, újságok, vallásos társulatok szegődnek Margret Sanger mellé, sőt Amerikán kívül Anglia papsága, élén a canterbury érsekkel, nyíltan a születésszabályozás hívének vallja magát. Valóban széles néprétegeket kellene a fogamzás megelőzésére kioktatni, így lehetne csak asszonyainkat megmenteni sok-sok betegségtől. Margret Sanger bátor harcával elérte azt, hogy az Egyesült Államokban az erkölcsi kétszínűsködés letűnőben van.