Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)

1932-07-01 / 137. szám

1932 július 1. H­ÍREK A NAPI POLITIKA FRONTJÁRÓL Lemondási komédiát játszott Ká­rolyi miniszterelnök és ezzel el­intézte a kormányválság ügyét, azt a válságot, amelynek hírei nem ok nélkül foglalkoztatták heteken át az egész sajtót. Károlyi miniszterelnök fölajánlotta lemondását és a lemon­dást nem fogadták el. De miért neon apellált a miniszterelnök az or­szág népére, miért nem kérdezte meg az ország népét — mégpedig titkos szavazás útján —, hogy akarja-e továbbra is eltűrni azt a politikát, amely szerves folytatása a Bethlen-rendszernek? Károlyi miniszterelnök szerint en­nek akadályai vannak: elsősorban akadálya az, hogy neki még nincsen véglegesen kialakult álláspontja ,a választójog reformját illetően. El­ismeri ugyan a miniszterelnök, hogy a mostani választási rendszer csapni­valóan rossz, de még nem volt egy félórányi ráérő ideje, hogy végleges álláspontját a választójog kérdésé­ben megformálhassa. A valóság azon­ban mégis csak az, hogy a kormány­nak azért nincs végleg kialakult ál­láspontja a választási törvény re­formjáról és azért késik még mindig a titkos szavazás törvénybe iktatása, mert jól tudja Károlyi miniszter­elnök és jól tudják az egységes pártban, hogy róluk az ország népé­nek már megvan — a maga végleg kiformált álláspontja. És ettől, a nép megmásíthatatlan álláspontjától és ítéletétől rettegnek Bethlen követői. * A 33-as bizottságot tehát újra megválasztották, mert erre a 33-as bizottságra ugyan nincs szüksége az országnak, az ország népének, amely irtózva és elkeseredve gondol mind­arra, amit eddig 33-asok műveltek, de szüksége van rá a kormánynak, hogy ezzel födöztesse a gazdasági diktatúráját és szükségrendeleteit. Az is könnyen elképzelhető, hogy a kormánynak szüksége van arra is, hogy ebben a bizottságban ne csak a kormánypárt tagjai hagyják jóvá a megszületendő szükségrendeleteket és födözzék a kormánydiktatúrát. Ezért hívtak hát egybe külön párt­közi értekezletet, hogy megnyerjék az ellenzéki képviselőket arra: szí­veskedjenek támogatni ezt a szük­ségrendeletes kormányzást a 33-asban való résztvételükkel. Csak természetes, hogy a szociál­demokrata parlamenti frakció még csak a pártközi értekezleten sem képviseltette magát, mert hiszen ugyanazok az okok, amelyek miatt eddig nem vett részt a 33-asban, fönnállanak most is. Ezt meg is üzente a szociáldemokrata frakció a csütörtöki pártközi értekezletnek és ugyanígy cselekedtek a független kisgazdák és a demokraták is. Annál meglepőbb, hogy Rassay Károly és a pártonkívüliek közül őrgróf Pal­lavicini és gróf Si­gray — eddigi ál­láspontjukkal ellentétben — most már hajlandók voltak bemenni a 33-asok közé. Ők nyilván tudják, hogy miért, mi nem tudjuk. De hát nem is a mi feladatunk, hogy ennek okait kutas­suk. Mi csak azt látjuk, hogy a 33-as bizottságnak eddig az volt a fel­adata, hogy a kormány romboló ha­tású szükségrendeleteit egyszerűen tudomásul vegye, utóbbi időkben leggyakrabban nyár a szükségrende­letek megjelenése után. Ez nyilván nem hathatott buzdítóan azokra, akik eddig nem akartak bemenni a 33-asba és most­­ bementek. Más változás pedig a 33-as körül nem történt, legföljebb csak az, hogy Pesthy Pál helyett gróf Bethlen Ist­ván lett a tagja. De hogy ez lett volna a döntő ok arra, hogy Rassay — Pallaviciniék most már megváltoz­tassák eddigi álláspontjukat a 33-as­sal szemben, azt — már mi sem hisz­szü­k. * Az itt uralkodó hazugság rendszere ellen egyébként éppen vasárnap hir­dettek szabadságharcot Pallaviciniék. Őrgróf Pallavicininek ugyanis vasár­nap volt a "beszámolója Dombóvárott és ebből az alkalomból kilenc pol­gári ellenzéki és három volf fiata képviselő kísérte el. Pallavicini a beszámolójában élesen ostorozta a Bethlen-rendszert. „Ez a rendszer — mondotta — saját gyávaságára, a tő­lük butának és éretlennek hirdetett magyar nép türelmére volt föl­építve. A nemzet nem hihet azok­nak, akik megcsalták. El kell tűnnie hát a rendszernek. Kereszténynek hirdették magukat és a szeretetet hanyagolták el a legjobban, az er­kölccsel nem törődtek, a panama föl­burjánzott soraik között." Megálla­pította Pallavicini, hogy soha nem nyomták el úgy még a polgári sza­badságjogokat is, mint a tizenkétéves magyar rendszer alatt. Vissza kell állítani ezeket az elkobzott szabad­ságjogokat, mert különben az el­keseredés katasztrofális következmé­nyekkel járhat... Utána Friedrich beszélt és azt mondotta, hogy itt új szabadság­harcra kell indulni a pártabszolutiz- NÉPSZAVA ­ • ••41 •••1 A törvényhatósági tanács egy szótöbb­séggel elhatározta a HÉV megvásárlását Dódy Tivadarnak, a NOVA volt elnök-vezérigazgatójá­nak szavazata döntötte el az Indítvány sorsát A főváros törvényhatósági ta­nácsa csütörtökön ülést tartott. A napirendre puccsszerűen fölvették a kerületi választmányok ügyrend­jének tervezetét. Düchler József elvtárs megállapította, hogy két éven keresztül a szociáldemokrata frakció minden sürgetése ellenére sem foglalkoztak a kerületi vá­lasztmányok törvényes működésé­nek ügyével, most pedig olyan módon akarják a javaslatot tár­gyaltatni, hogy azt a tanács tagjai nem is ismerhetik. A szociáldemo­krata frakció tagjai ezért a sza­bályrendelettervezet tárgyalásában részt nem vesznek. A HÉV megvásárlására vonat­kozó tanácsi előterjesztés tárgyalá­sánál Peyer Károly elvtárs meg­állapította, hogy a szociáldemokrata frakció elvben a községesítés mel­lett foglal állást és helyesli azt, ha a főváros az elsőrendű közszük­ségletek kielégítésére minél több közüzemet létesít. Csodálkozni kell azonban azon, hogy amikor köz­üzemelle­nes hangulat van, ugyan­azok, akik ezt a lángidatot szttrák, új közüzemmel akarják a városi üzemek számát szaporítani. Az ajánlat föltételei igen súlyo­sak, s nem teszik lehetővé sem a tarifa leszállítását, sem a szükséges beruházásokat. A feltételek enyhítése végett to­vábbi tárgyalásokra van szükség. Igen veszedelmes a kispesti áram­elosztó telepnek a Tröszt részére való átadása, mert joggal lehet attól tartani, hogy ez a környékbeli fogyasztók vil­lanyáramának megdrágítására vezet Ugyanilyen szellemben foglalko­zott az előterjesztéssel dr. Révész Mihály elvtárs is, majd a törvény­hatósági tanács 13 szavazattal 12 ellenében el­fogadta a polgármester előter­jesztését. A polgármesteri javaslat mellett szavaztak: a tanács Kipka-párti tagjai, a hivatalbéliek és Friedrich István, ellene pedig a szociáldemo­krata, demokrata, liberális és a Wolff-párti tanácstagok. A polgár­mesteri előterjesztés sorsát Bódy Tivadarnak, a NOVA volt elnök­vezérigazgatójának szavazata dön­tötte el, aki a szavazásban való résztvételt nem tekintette magára nézve összeférhetetlennek... A városligeti tó területét bérlő Budapesti Korcsolyázó Egylet a főváros százalékos részesedésének leszállítását kérte. Peyer Károly elvtárs a leszállítás ellen foglalt állást és azt követelte: vegyék be az egyesület szerződésébe, hogy köteles zenészeket alkalmazni, mint az előző években. A zenészek kö­zött uralkodó nagy munkanélküli­séggel indokolta javaslatát Peyer elvtárs, a törvényhatósági tanács elvtársaink szavazata ellenében mégis elvetette indítványát. A polgármester egyes javadalmi intézőségi altisztek szám­ára keg­y­díj megállapítását javasolta. A ja­vaslatban szereplő összegek nevet­ségesen csekély voltára való tekin­tettel dr. Révész Mihály elvtárs a javasolt keretdíjak 50%-os emelé­sét kérte. Csilléry (Wolff-párti) ellenezte Révész elvtárs javaslatát, mire azt a többség elvetette. A Gellért-száló bérlője, Gundel Károly részére bérleszállítást java­solt a polgármester. Büchler József elvtárs ellenezte, hogy az amúgy is csekély bérösszegeket leszállítsák. Miért nem szállítják le inkább ? A HAJ ÉRZÉKENY A KÖZÖNSÉGES SZAPPANOKKAL­ SZEMBEN! A ruhamosáshoz meg­felelnek a közönséges szappanok és mosó­porok. Az élő hajnak más kell: az enyhe, szódamentes Elida Shampoo, mely dússá és ragyogóvá teszi. MINDENHETI FEJMOSÁSHOZ ELIDA SHAMPOO más, a korrupció és a hazugság el­len­ Bethlen azt állította magáról, hogy őt a gondviselés küldte az or­szág nyakára, de — kérdezte Fried­rich — mióta hord a gondviselés kakastollat a kalapja mellett? Sta­táriumot követelt azok ellen, akik három-négy kézzel kotorásznak egy­szerre az állampénztár fiókjaiban. A pártonkívüli Lázár Miklós meg­állapította, hogy a mostani esemé­nyek „1918 baljóslatú nyarára" em­lékeztetnek. Beszéltek még többen is ellenzékiek, pártonkívüliek, sőt a Wolff-párt tagjai is — hasonló hang­nemben: vásári és piaci árusok helypén­zét? Hasonlóképpen le kellene szállítani a városligeti és nép­ligeti mutatványosok helybéreit is. Javasolta, hogy a polgármester a helypénzek leszállítására vonatko­zóan sürgősen készítsen előterjesz­tést.. A törvényhatósági tanács több­sége Büchler elvtárs indítványát elutasította, Mundelnek a kért bér­leszállítást viszont megszavazta. A bánhidai centrále átvételére vo­natkozó javaslat tárgyalását levet­ték a napirendről. Kiket szolgálnak a libériás banditák? Hitlerék kezdettől fogva a kapi­talisták pénzén csináltak „szocia­lista" és „munkás" mozgalmat. A nagytőke és a nagybirtok pénzén fogadták föl és bujtatták egyenru­hába a munkásgyilkos bérenceket. De propagandájukban a nagytőke és a nagybirtok ellen dörögnek. A helyzetükkel elégedetlen kispolgá­rokat és részben az osztályöntudatra nem ébredt munkásokat csábították ezek a jelszavak. A kapitalisták néha aggodalmaskodnak, mert at­tól félnek, hogy az antikapitalista jelszavak mégis csak megragadnak a tömegek gondolkodásában. De a nácik megvigasztalják őket. Tud­hatják, hogy a hangjuk nem igazi oroszlánbőgés. Tehát nem kell fél­niök. A „Der Meister" című folyóirat legutóbb megjelent számában Hans Held nemzeti szocialista vezér ezeket ígéri a kapitalistáknak: „Mi nemzeti szocialisták szétver­jük önöknek a munkásság szerve­zeteit. Mi szétverjük önöknek a szakszervezeteket. Ezért a vállalko­zók és a nagytőkések engedjék meg nekünk, hogy agitációnkban a munkásság szelleméhez alkalmaz­kodjunk. Amikor a föld és a telek államosításáról beszélünk, akkor azt nem úgy gondoljuk. Amikor a tőke ellen beszélünk, szükségünk van erre a propagandaeszközre, hogy az embereket magunkhoz vonzzuk. A fő dolog az, hogy hozzánk jöjje­nek és kiszabaduljanak a marxiz­musból." Ennél világosabban nem lehetne leleplezni azt a gonosz népámitást, amit ezek a vérengzésre berendez­kedett kapitalista bérencek űznek. A magyar nácik még nem ígér­tek a tőkéseknek semmit, de nem kétséges, hogy a kizsákmányolók­nak és a reakciónak aka­rnak szol­gálatot tenni.

Next