Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)
1932-07-01 / 137. szám
1932 július 1. HÍREK A NAPI POLITIKA FRONTJÁRÓL Lemondási komédiát játszott Károlyi miniszterelnök és ezzel elintézte a kormányválság ügyét, azt a válságot, amelynek hírei nem ok nélkül foglalkoztatták heteken át az egész sajtót. Károlyi miniszterelnök fölajánlotta lemondását és a lemondást nem fogadták el. De miért neon apellált a miniszterelnök az ország népére, miért nem kérdezte meg az ország népét — mégpedig titkos szavazás útján —, hogy akarja-e továbbra is eltűrni azt a politikát, amely szerves folytatása a Bethlen-rendszernek? Károlyi miniszterelnök szerint ennek akadályai vannak: elsősorban akadálya az, hogy neki még nincsen véglegesen kialakult álláspontja ,a választójog reformját illetően. Elismeri ugyan a miniszterelnök, hogy a mostani választási rendszer csapnivalóan rossz, de még nem volt egy félórányi ráérő ideje, hogy végleges álláspontját a választójog kérdésében megformálhassa. A valóság azonban mégis csak az, hogy a kormánynak azért nincs végleg kialakult álláspontja a választási törvény reformjáról és azért késik még mindig a titkos szavazás törvénybe iktatása, mert jól tudja Károlyi miniszterelnök és jól tudják az egységes pártban, hogy róluk az ország népének már megvan — a maga végleg kiformált álláspontja. És ettől, a nép megmásíthatatlan álláspontjától és ítéletétől rettegnek Bethlen követői. * A 33-as bizottságot tehát újra megválasztották, mert erre a 33-as bizottságra ugyan nincs szüksége az országnak, az ország népének, amely irtózva és elkeseredve gondol mindarra, amit eddig 33-asok műveltek, de szüksége van rá a kormánynak, hogy ezzel födöztesse a gazdasági diktatúráját és szükségrendeleteit. Az is könnyen elképzelhető, hogy a kormánynak szüksége van arra is, hogy ebben a bizottságban ne csak a kormánypárt tagjai hagyják jóvá a megszületendő szükségrendeleteket és födözzék a kormánydiktatúrát. Ezért hívtak hát egybe külön pártközi értekezletet, hogy megnyerjék az ellenzéki képviselőket arra: szíveskedjenek támogatni ezt a szükségrendeletes kormányzást a 33-asban való résztvételükkel. Csak természetes, hogy a szociáldemokrata parlamenti frakció még csak a pártközi értekezleten sem képviseltette magát, mert hiszen ugyanazok az okok, amelyek miatt eddig nem vett részt a 33-asban, fönnállanak most is. Ezt meg is üzente a szociáldemokrata frakció a csütörtöki pártközi értekezletnek és ugyanígy cselekedtek a független kisgazdák és a demokraták is. Annál meglepőbb, hogy Rassay Károly és a pártonkívüliek közül őrgróf Pallavicini és gróf Sigray — eddigi álláspontjukkal ellentétben — most már hajlandók voltak bemenni a 33-asok közé. Ők nyilván tudják, hogy miért, mi nem tudjuk. De hát nem is a mi feladatunk, hogy ennek okait kutassuk. Mi csak azt látjuk, hogy a 33-as bizottságnak eddig az volt a feladata, hogy a kormány romboló hatású szükségrendeleteit egyszerűen tudomásul vegye, utóbbi időkben leggyakrabban nyár a szükségrendeletek megjelenése után. Ez nyilván nem hathatott buzdítóan azokra, akik eddig nem akartak bemenni a 33-asba és most bementek. Más változás pedig a 33-as körül nem történt, legföljebb csak az, hogy Pesthy Pál helyett gróf Bethlen István lett a tagja. De hogy ez lett volna a döntő ok arra, hogy Rassay — Pallaviciniék most már megváltoztassák eddigi álláspontjukat a 33-assal szemben, azt — már mi sem hiszszük. * Az itt uralkodó hazugság rendszere ellen egyébként éppen vasárnap hirdettek szabadságharcot Pallaviciniék. Őrgróf Pallavicininek ugyanis vasárnap volt a "beszámolója Dombóvárott és ebből az alkalomból kilenc polgári ellenzéki és három volf fiata képviselő kísérte el. Pallavicini a beszámolójában élesen ostorozta a Bethlen-rendszert. „Ez a rendszer — mondotta — saját gyávaságára, a tőlük butának és éretlennek hirdetett magyar nép türelmére volt fölépítve. A nemzet nem hihet azoknak, akik megcsalták. El kell tűnnie hát a rendszernek. Kereszténynek hirdették magukat és a szeretetet hanyagolták el a legjobban, az erkölccsel nem törődtek, a panama fölburjánzott soraik között." Megállapította Pallavicini, hogy soha nem nyomták el úgy még a polgári szabadságjogokat is, mint a tizenkétéves magyar rendszer alatt. Vissza kell állítani ezeket az elkobzott szabadságjogokat, mert különben az elkeseredés katasztrofális következményekkel járhat... Utána Friedrich beszélt és azt mondotta, hogy itt új szabadságharcra kell indulni a pártabszolutiz- NÉPSZAVA • ••41 •••1 A törvényhatósági tanács egy szótöbbséggel elhatározta a HÉV megvásárlását Dódy Tivadarnak, a NOVA volt elnök-vezérigazgatójának szavazata döntötte el az Indítvány sorsát A főváros törvényhatósági tanácsa csütörtökön ülést tartott. A napirendre puccsszerűen fölvették a kerületi választmányok ügyrendjének tervezetét. Düchler József elvtárs megállapította, hogy két éven keresztül a szociáldemokrata frakció minden sürgetése ellenére sem foglalkoztak a kerületi választmányok törvényes működésének ügyével, most pedig olyan módon akarják a javaslatot tárgyaltatni, hogy azt a tanács tagjai nem is ismerhetik. A szociáldemokrata frakció tagjai ezért a szabályrendelettervezet tárgyalásában részt nem vesznek. A HÉV megvásárlására vonatkozó tanácsi előterjesztés tárgyalásánál Peyer Károly elvtárs megállapította, hogy a szociáldemokrata frakció elvben a községesítés mellett foglal állást és helyesli azt, ha a főváros az elsőrendű közszükségletek kielégítésére minél több közüzemet létesít. Csodálkozni kell azonban azon, hogy amikor közüzemellenes hangulat van, ugyanazok, akik ezt a lángidatot szttrák, új közüzemmel akarják a városi üzemek számát szaporítani. Az ajánlat föltételei igen súlyosak, s nem teszik lehetővé sem a tarifa leszállítását, sem a szükséges beruházásokat. A feltételek enyhítése végett további tárgyalásokra van szükség. Igen veszedelmes a kispesti áramelosztó telepnek a Tröszt részére való átadása, mert joggal lehet attól tartani, hogy ez a környékbeli fogyasztók villanyáramának megdrágítására vezet Ugyanilyen szellemben foglalkozott az előterjesztéssel dr. Révész Mihály elvtárs is, majd a törvényhatósági tanács 13 szavazattal 12 ellenében elfogadta a polgármester előterjesztését. A polgármesteri javaslat mellett szavaztak: a tanács Kipka-párti tagjai, a hivatalbéliek és Friedrich István, ellene pedig a szociáldemokrata, demokrata, liberális és a Wolff-párti tanácstagok. A polgármesteri előterjesztés sorsát Bódy Tivadarnak, a NOVA volt elnökvezérigazgatójának szavazata döntötte el, aki a szavazásban való résztvételt nem tekintette magára nézve összeférhetetlennek... A városligeti tó területét bérlő Budapesti Korcsolyázó Egylet a főváros százalékos részesedésének leszállítását kérte. Peyer Károly elvtárs a leszállítás ellen foglalt állást és azt követelte: vegyék be az egyesület szerződésébe, hogy köteles zenészeket alkalmazni, mint az előző években. A zenészek között uralkodó nagy munkanélküliséggel indokolta javaslatát Peyer elvtárs, a törvényhatósági tanács elvtársaink szavazata ellenében mégis elvetette indítványát. A polgármester egyes javadalmi intézőségi altisztek számára kegydíj megállapítását javasolta. A javaslatban szereplő összegek nevetségesen csekély voltára való tekintettel dr. Révész Mihály elvtárs a javasolt keretdíjak 50%-os emelését kérte. Csilléry (Wolff-párti) ellenezte Révész elvtárs javaslatát, mire azt a többség elvetette. A Gellért-száló bérlője, Gundel Károly részére bérleszállítást javasolt a polgármester. Büchler József elvtárs ellenezte, hogy az amúgy is csekély bérösszegeket leszállítsák. Miért nem szállítják le inkább ? A HAJ ÉRZÉKENY A KÖZÖNSÉGES SZAPPANOKKAL SZEMBEN! A ruhamosáshoz megfelelnek a közönséges szappanok és mosóporok. Az élő hajnak más kell: az enyhe, szódamentes Elida Shampoo, mely dússá és ragyogóvá teszi. MINDENHETI FEJMOSÁSHOZ ELIDA SHAMPOO más, a korrupció és a hazugság ellen Bethlen azt állította magáról, hogy őt a gondviselés küldte az ország nyakára, de — kérdezte Friedrich — mióta hord a gondviselés kakastollat a kalapja mellett? Statáriumot követelt azok ellen, akik három-négy kézzel kotorásznak egyszerre az állampénztár fiókjaiban. A pártonkívüli Lázár Miklós megállapította, hogy a mostani események „1918 baljóslatú nyarára" emlékeztetnek. Beszéltek még többen is ellenzékiek, pártonkívüliek, sőt a Wolff-párt tagjai is — hasonló hangnemben: vásári és piaci árusok helypénzét? Hasonlóképpen le kellene szállítani a városligeti és népligeti mutatványosok helybéreit is. Javasolta, hogy a polgármester a helypénzek leszállítására vonatkozóan sürgősen készítsen előterjesztést.. A törvényhatósági tanács többsége Büchler elvtárs indítványát elutasította, Mundelnek a kért bérleszállítást viszont megszavazta. A bánhidai centrále átvételére vonatkozó javaslat tárgyalását levették a napirendről. Kiket szolgálnak a libériás banditák? Hitlerék kezdettől fogva a kapitalisták pénzén csináltak „szocialista" és „munkás" mozgalmat. A nagytőke és a nagybirtok pénzén fogadták föl és bujtatták egyenruhába a munkásgyilkos bérenceket. De propagandájukban a nagytőke és a nagybirtok ellen dörögnek. A helyzetükkel elégedetlen kispolgárokat és részben az osztályöntudatra nem ébredt munkásokat csábították ezek a jelszavak. A kapitalisták néha aggodalmaskodnak, mert attól félnek, hogy az antikapitalista jelszavak mégis csak megragadnak a tömegek gondolkodásában. De a nácik megvigasztalják őket. Tudhatják, hogy a hangjuk nem igazi oroszlánbőgés. Tehát nem kell félniök. A „Der Meister" című folyóirat legutóbb megjelent számában Hans Held nemzeti szocialista vezér ezeket ígéri a kapitalistáknak: „Mi nemzeti szocialisták szétverjük önöknek a munkásság szervezeteit. Mi szétverjük önöknek a szakszervezeteket. Ezért a vállalkozók és a nagytőkések engedjék meg nekünk, hogy agitációnkban a munkásság szelleméhez alkalmazkodjunk. Amikor a föld és a telek államosításáról beszélünk, akkor azt nem úgy gondoljuk. Amikor a tőke ellen beszélünk, szükségünk van erre a propagandaeszközre, hogy az embereket magunkhoz vonzzuk. A fő dolog az, hogy hozzánk jöjjenek és kiszabaduljanak a marxizmusból." Ennél világosabban nem lehetne leleplezni azt a gonosz népámitást, amit ezek a vérengzésre berendezkedett kapitalista bérencek űznek. A magyar nácik még nem ígértek a tőkéseknek semmit, de nem kétséges, hogy a kizsákmányolóknak és a reakciónak akarnak szolgálatot tenni.