Népszava, 1932. augusztus (60. évfolyam, 166–191. sz.)

1932-08-14 / 179. szám

18 Vége a komaságnak, pedig él a gyerek kelt levelem Sajóvámos... Kívánom Istentől, hogy ez a pár sor írásom nagyobb békességben találja kigyelmeteket, mint amilyenben mi élünk. Nálunk ugyanis kitört a vallásháború vagy minek is nevezzem. Nálunk sárba taposódik az a krisztusi parancsolat, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nálunk a gyűlölködés magvait hintik el a legjámborabb lelkekben. Nálunk a felekezeti harc lángját szitják. — Ej, a teremtésit — mondhatják kelmetek —, hát nincs ott csendőr meg szolgabíró? Mert nem bánnak el az izgatóval, a lázitóval úgy, mintha Népszava-olvasó vagy más efféle veszedelmes ember volna? Lassan a testtel, atyámfiai, előbb értsünk szót. Úgy van az nálunk is, mint ma mindenütt, nagy a szegénység. Ekkora még sohase volt. Valósággal bújik, fél az ember attól, ha állapotos asszonyt lát. Rémülten találgatja: — Hej, kit hívnak el ezek keresztkomának? Talán csak nem engem?! No igen, mert az embernek, ha meg is van a napi száraz kenyere, már arra nem telik, hogy a gyerekágyat fekvő komaasszonynak jó falatokat, finom ételeket hordjon. Márpedig ez a hivatal ilyesmivel jár. Az újszülöttnek is csak adni kell valamit. De miből? Ugye, ilyen körülmények között érthető annak az elvtársunknak az eljárása, akit a felesége újszülöttel ajándékozott meg, nem akart senkinek a terhére lenni és nem hívott senkit keresztkomának, hanem azt mondta a bábának: — Segítsen rajtunk, jó asszony. Ne maradjon kereszteletlen pogány a mi gyermekünk sem, vegye a karjára, vigye el a tisztelendő úrhoz és kereszteltesse meg. Legyen maga a keresztanyja. A jó asszony megtette, amire kérték. Elvitte az újszülöttet Soligu Mihály tisztelendő úrhoz — ugye, milyen pompás fajvédő neve van! —, de vissza is hozta kereszteletlenül. — Aztán miért? — Mert a keresztanyja kálomista. Kálomista asszonyt nem fogad el a tisztelendő úr keresztanyának. — Nem-e? Nem ám! Hetek óta próbálkozunk vele, de az újszülött még mindig kereszteletlen, mert a tisztelendő úr szemében a református nem keresztény ember, hanem csak veretnek. Hogy az egyházi reglama így diktálja-e, azt nem tudom, de tudok mást. Eddig nem volt köztünk vallási villongás, felekezeti összeakaszkodás. Nem néztük azt, hogy pápista-e ez az ember vagy kálomista? Soha eszünkbe nem jutott, hogy valami különbség volna az emberek között azért, mert az egyiket borotváltképű pap, a másikat bajuszos pap keresztelte. Templomban, iskolában unásig hajtogatták előttünk a krisztusi igét: — Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!... Szeressétek még ellenségeiteket is!... íme, kétezer esztendővel Krisztus után odajutottunk, hogy még a komámat se szerethetem, ha egyszer kálomista. íme, inkább maradjon kereszteletlen pogány a gyermekem, mintsem a református hiten levő keresztanya karján érje fejecskéjét a keresztvíz annak a Fiúnak, a Jézus Krisztusnak a nevében is, aki nem ismert se pápistát, se kálomistát, se csuhát, se palástot, aki azt hirdette, hogy mindnyájan annak az egy Atyának a gyermekei vagyunk, aki az ő napját fölhozza mind a jókra, mind a gonoszokra... A mi tisztelendő urunk mást mond, mást tesz. Ha már most én jámbor hívő akarok maradni, akkor én többé szóba se állok az én kálomista komámmal, meg se látom, sőt gyűlölöm, mert eretnek... A tisztelendő ur nem tud kenyeret teremteni vagy beimádkozni a számunkra, azonban a felekezeti gyűlölség magvaival — kenyérmagvak helyett — szívesen szolgál. Ez a cselekedete valóban fölizgatja, föllázítja a falunkat És most kíváncsian várjuk a csendőröket, hogy megmondhassuk nekik: — Csendőr urak, most mutassák meg, hogy nem olyan ijedős legények, bánjanak el ezzel az izgatóval is! Képzelhetjük, hogy mennyire elbánnak, ahogy mi a szokásukat ismerjük ... NÉPSZAVA 1932 augusztus 14. BRR*ISS Az elesett kincs meséje és a mesével űzött szélhámosság kalandos története Amint a csendőrségi sajtóiroda jelenti, Kiskunfélegyházán egy szélhámost lepleztek le és fogtak el, aki kincskeresés meséjével akart magának megélhetést és jövedelmet szerezni. Ezek szerint Vasvári Jenő nevű bukaresti születésű egyén hűtlenség, hazaárulás és rablás miatt kiszabott 12/2 évi fegyházbüntetésének letöltése után ez év június 21-én szabadult ki a soproni fegyintézetből. Kiszabadulása után fegyházi ismerettségei révén egy jómódú pestkörnyéki nőt keresett föl, akinek elmondotta, hogy a román megszállás alatt mint román rekviráló tiszt nagyon sok értékes ékszert és tárgyat szedett össze s ezeket elásta. Miután cselekményéért a büntetést letöltötte, szeretné ezt a rengeteg értéket kicsempészni az országból. Ehhez azonban támogatásra, elsősorban pénzre van szüksége. A nő hajlandóságot mutatott mindennemű támogatásra. A közelmúltban Vasvári a nőt elcsalta egy sopronkörnyéki faluba, ahol két egyént mutatott be neki.Ezek elvállalták, hogy a kincseket 5000—5000 pengőért Ausztriába csempészik át. Ezután mindhármukat levitte Kiskunfélegyháza határába egy tanyára és ezt jelölte meg a kincsek rejtekhelyéül. De mivel a fafifát aláírt Hincse ""ríftaréti nemvásárlás ellen tiltakozott, a szélhámos rábírta a kincsre vágyó feleket, hogy a tanyát a földdel együtt vegyék meg. A felek ebbe is beleegyeztek. A gazda 2000 pengőt kért, Vasvári pedig azonnal 4000 pengőt ígért, azzal a fakötéssel, hogy a családnak az összeg lefizetése után azonnal ki kell költöznie. A megegyezés után elutazott Bécsbe pénzt szerezni, nejét pedig nyaralás végett otthaszyta a tanyán. Vasvári azzal jött vissza, hogy már vámpénz és hozzáláthatnak a kincsek elviteléhez. Ebből a célból két autót vitt magával Kiskunfélegyházára, ahová egyedül utazott. Itt azonban már azt adta elő a gazdának, hogy nem tudott a tanya megvételéhez pénzt, szerezni, ezért kell elrejtőznie a felek elől. Nemsokára megérkezett a kincskeresők tábora. A gazda az utasítás szerinti mesét elmondta nekik. A társaság autón vette üldözőbe Vasvárit, aki közben a tanya padlásán lapult Másnap csendőrök jelentek meg a tanyán, akiknek feltűnt az idegen társaság, mert időközben a pestkörnyéki nő megérkezett két férfi társaságában. A csendőrök igazolásra szólították őket. A meglepődött ideszenek hihetetlen meséket adtak elő, ezért bekísérték őket Kiskunfélegyházára. A rejtélyt a tanya tulajdonosa oldotta mest. Vasvárit lehozták a padlásról. Konok tagadás után beismerte-a hoggy az egész dolog kitalált mese. Így akarta a saját és felesége megélhetését egy időre biztosítani. Ennek hallatára a beugratott felek szétszéledtek, míg Vasvárit beszállították a kecskeméti ügyészséghez. ESZET IRODA LÓ régi műemlék: Az egyik: Petőfi Sándor mellszobra és pedig a legelső, amelyet a szabadságharc költője az országban kapott. Kiskőrüsön szolgált 71 esztendőn át becsülettel, de elöregedvén, kikezdte az idő viszontagsága. A tavasszal irtuk róla, hogy megsérült. Budapestre hozták, de az útán csak még több darabra hullott szét. A szobrot sikerült restaurálni, ezt a munkát a szobor egykori alkotójának fia, Gerenday Béla szobrásztanár és unokája, Gerenday Antal építészmérnök végezték, díjtalanul. Nehéz munka volt, de sikerült rézcsapok, ragasztóanyagok és a modern restauráló tudomány egyéb segédeszközei révén helyreállítani az öreg Petőfi-szobrot, úgy, hogy annak még a patinája is megmaradjon. Kiskőrös város az emlékművet szeptember első napjaiban szállíttatja haza, hogy talapzatára ünnepi külsőségek között visszahelyezze. Megelőzően augusztus 18-tól kezdődően a restaurált szobrot a főváros közönsége naponta reggel 8 órától este 8 óráig megtekintheti a Gerenday Antal és Fia cég Fiumei út 7. szám alatti műtermében. A másik műalkotásnak is kapcsolata van a szabadságharccal. Torma János közismert hatalmas festményéről van szó, amely az aradi vértanuk kivégzését ábrázolja. Borzalmas realitással tárja elénk a Haynau-statárium akasztófáit, amelyekre a halálos gyűlölettől eltelt politikai ellenfél a szabadságharc vezető tábornokait juttatta. A magyar állam végre megvásárolta ezt a festményt és a magyar történeti képcsarnokban állította ki. Torma festménye hosszas hányódás, vándorlás után került erre a helyre. A millenáris esztendőben akarta első ízben kiállítani a festőművész a képet, a Műcsarnok azonban nem fogadta el — Ferenc Józsefre való tekintettel. A habsburgi ellenforradalom szörnyű irtó hadjárata a magyar szabadságharc részesei ellen ugyanis Ferenc József uralma alatt következett be. A közvélemény fölfigyelt a képre, a műkritika rokonszenvesen foglalkozott vele, az állam ennek ellenére se vásárolta meg, ugyancsak a király iránti tapintatból... A kép Nagybányára került, majd 1918-ban a bevonuló románok elől Debrecenbe vitték, majd újra visszakerült Nagybányára és onnan most Budapestre. Közben a kép eredeti nagyságából kétoldalt levágtak egyegy darabot. Mindenesetre érdekes, hogy az aradi tizenhármak kivégzését ábrázoló kép ugyanarra a falra került a történelmi képcsarnokban, amely falon előzően Benczúr festménye függött: „A millenáris hódolat Ferenc József előtt." Benczúr képe viszont a parlament olvasótermébe került. Megindult 2 jegyelővétel a Labrida Színház volt Városi Színház VIII. Tisza Kálmántér disfesszus 2Q-i megnyitó előadására és a következő sisakokra. Jegyek elővételi díj nélkül 60 fillértől pengőig válthatók a színház jegyelővételi pénztáránál d. e. 9—1-ig és d. u. 2—5-ig. Telefon: 1. 32-2-92 (?) Hin Tin Tin. Hollywoodból jön a gyátszhír", hogy Hin Tin Tin, a filmek hírneves kutyasztárja fölvétel közben hirtelen kimúlt. „A légió büszkesége" című filmben kellett volna ismét bemutatnia az emberivel határos művészetét, de kimúlt s ezzel talán első ízben ejtette zavarba a filmrendezőket. Nem ismerjük családfáját s ez talán nem is szükséges, ha azokra az erős benyomásokra gondolunk, amelyeket tőle kaptunk. Ilyen esetekben valóban mellékes a híres családfa. Ein Tin Tin igazi filmsztár volt s ez majdnem annyi, mintha ember lett volna. Tarka és heroikus film életének tettei olyan egyszerűek, okosak és nagyvonalúak, hogy egy ember alig lett volna képes hasonlókra. Ein Tin Tin hollywoodi szerepköre a hűség volt s ebben nem akadt versenyképes ellenfélre sem emberek, sem állatok között A hűséget olyan hiven játszotta meg, mint Greta Garbo a hűtlenséget filmművészete nem ismerte a külső hatásokat, sem a sztárok visszaéléseit; sohasem volt kifestve és mindig formában volt. Szükséges-e filmjeit fölsorolni? Hasonlóak voltak mind: egy ember elárulja a másikat s a hitvány áruló már majdnem győzedelmeskedik, ha Bin Tin Tin közbe nem lép, legyőzi az elébe tornyosuló akadályokat és utolsó percben megmenti a megmentésre érdemest. Bin Tin Tin volt a filmerkölcs képviselője, a kutya, amely végzetszerűen büntette meg a gonoszt és jutalmazta meg a jótettet. Nem tudjuk, hány éves lett. De hét vagy nyolc év óta szerepelt Hollywood csillagai között. A hangosfilm az ő népszerűségét is megnyirbálta, de teljesen nem lehetett nélkülözni őt s így az a kétséges szerencse jutott neki osztályrészül, hogy utolsó percéig dolgozhatott. Jobban bántak vele, mint kutyákkal általában szokásos, de ezt meg is érdemelte — nemcsak azért, mert kevés pénzbe került és sokat jövedelmezett... L. H. !»« A pékek várnak a Mint félhivatalosan jelentik, a budapesti sütők ipartestületében szombaton este értekezlet volt, amelyen az ipartestület kalkulációs bizottsága előterjesztette javaslatát, amely a tel-'ínt a mai kenyér liszt árához viszonyítva, kilogramonként 10 filléres áremelés volna indokolt Az ipartestület vezetősége hosszas vita után a kalkulációs bizottság javaslatával szemben egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedik, mert a jövő héten a lisztárakban okvetlenül lanyhulást vár. Felkéri tehát a tagjait hogy, egyelőre a következő árakon árusítsanak: 4-es lisztből készült félbarna kétkilogramos kenyér ára egészben vagy földarabolva kilogramonként kicsinyben 44 fillér, nagyban 40 fillér, 4-es lisztből készült félbarna 1 kilogramos kenyér darabja kicsinyben 46 fillér, nagyban 42 fillér, 4-es lisztből készülta kilogramos cipó darabja 23 fillér, nagyban 21 fillér, 6-os lisztből készült barna kenyér ára kilogramonként kicsinyben 38 fillér, nagyban CMmnmiiniHMl«MIW»NMNH«TNW»o Százhuszonkétmillió pengőt fizetett adóba Budapest lakossága ez év első hét hónapjában, a most közölt hivatalos kimutatás szerint. Ebből az összegből 71.8 millió pengő illeti az államot, 50.1 millió pengő a fővárost. Az állami adóbevételek fokozatosan elnyomják a község bevételeit, amíg az állam adóbevételei a múlt év első hét hónapjával szemben 19.3 millióval emelkedtek, a főváros bevételei 6.5 millióval csökkentek. Az állami bevételemelkedés tulajdonképpen 26 milliónál több, éspedig a szükségadó és az alkalmazottak fizetése után kivetett különadók jövedelme révén, amellyel szemben áll a 6.6 milliós állami egyenesadócsökkenés. A Fővárosi Zenekar ma, vasárnap este/18 órakor a Városligetben Pálffy Mária operaénekesnő közreműködésével hangversenyt ad. Műsor: Goldmark: Bevonulási induló a „Sába királynője" című operából. Percy: Zeneképek a régi Kinából, suite. 1. Buddha ősi templomában. 2. A piros hintóban. 3. Áldozati köszöntő. Ketelbey: Egy kinai pagoda kertjében, majd a Meisseni óra és a porcellánbabák meséje. Tarnay: Tiszától a Szajna-partig. Sturucz: Piros rózsa, fehér rózsa. Lavotta: Reszket a bokor. Hubay: Rózsabokor a dombokfalom. Énekli: Pálffy Mária. Leháriana: Részletük Lehár Ferenc mesterműveiből. Offenbach: Orfeas az alvilágban, nyitány. Verdi: Aida, nagy ábránd. Vezényel: Bor Dezső karnagy.