Népszava, 1933. október (61. évfolyam, 224–250. sz.)

1933-10-01 / 224. szám

1933 október 1. NÉPSZAVA- „Bécsi írta: Buchinger Manó Az ausztriai helyzet következ­ménye, de részben a magyar sajtó­viszonyokból is ered, hogy úgyne­vezett bécsi levelezésekben mosta­nában nincsen hiány. A magyar sajtóerdő bőségesen hullatja ilyen­fajta termékeit, mérges és­ férges gyümölcseit. Különösen a sajtónak az a bizonyos része, amely közben egynéhányszor már bennünket is eltemetett, most napról-napra pa­rentálja az osztrák szociáldemokrá­ciát. Temetés és paren­tálás: ezek itt csak képletes kifejezések. Mert va­lójában egészen más valami az, amit ez a jelzett fajta sajtó művel. Kéjeleg a leírhatatlan gyönyörű­ségek élvezetében, amikor olva­sóinak hírül adhatja, hogy ilyen vagy olyan természetű újabb erő­szakot követtek el a gyűlölt marxisták kiirtására. S ha törté­netesen ezt a véres legázol­ást eddig még nem is követték el, akkor egy­némely jól ismert orgánum úgy se­gít magán, hogy koholja és az uj­jaiból szopja azt a hírt, amelyről azt gondolja, hogy jólesik az ilyen koszton táplált és nevelt olvasói­nak. A napi menü legvonzóbb része a féktelenül gyűlölt marxistáknak napról-napra megismétlődő, pél­dátlanul alantas módon való becs­mérlése, agyonrágalmazása és ug­ratása. Pedig h­a már mindenáron temetésről volna szó, a tisztességes ellenfél még temetni sem szokott ezen a módon . . . De viszont a tisztességes embe­reknek egyrészt az ilyen eljárásról megvan a véleményük, másrészt annyi igazság még most is van a világon, hogy a szadista gyűlölkö­désekre és a szemérmetlen és pök­hendi sértegetésekre néha még ma is olyan oldalról érkezik meg a vá­lasz, ahonnan a gyűlölködők és a hazudozók bizonyára nem is vár­ták. Ilyen válaszra, sőt mondhatjuk, a jól irányított pofonoknak valósá­gos pergőtüzére akarunk itt egy­két érdekes idézettel rámutatni. Bevezetésül csak annyit, hogy a magyar antimarxisták, hitlerrajon­gók és fasiszták szerint Ausztriát is csak azok „a gaz vörösök, az is­tentelen austrobolsevisták" -s per­sze főként a „Galiciából csak 1914 előtt bevándorolt zsidó vezetők" tették tönkre. S ezekre fog most lecsapni az osztrák színezetű fasiz­mus, nemzeti szocializmus, vagy „valami, ami ehhez hasonló". És en­nek a modern istennyilának a ma­gyar rajongói, akik mellesleg ke­resztény és nemzeti mivoltukra ál­landó kérkedéssel hivatkoznak, azt hiszik, vagy legalább is azt állít­ják, hogy ettől a radikális orvos­szertől meggyógyul majd a sze­gény Ausztria. Nos hát, Ausztriában vannak még mindig sokan, akik éppen mert iga­zán keresztények és igazán nemze­­tiek, a dolgokat egészen máskép látják. Egy katolikus folyóirat van a kezünkben, a „Wiener Politische Blätter" című tudományos kato­likus szemle. A folyóirat katolikus jellegéhez kétség sem férhet, kül­sőségei is ezt a jellegét mutatják. Ismert osztrák katolikus vállalat­nak a kiadványa, szeptember ele­jén ideérkezett számának hátlap­ján például a most lezajlott bécsi katolikus nagygyűlés alkalmából érdekes könyvek és képek soroza­tát hirdeti. (Páduai Szent Antal, Dominikus Jézus Mária, Innitzer hercegérsek nagy arcképe stb.) Ezt a folyóiratot lapozgatjuk és olvas­suk belőle Ernst Karl Winternek, az európai hirű katolikus szocioló­gusnak Ausztriáról szóló tanulmá­nyát. Hangsúlyozni kell: Ernst Karl Winter a szociális érzékkel telített osztrák politikai katolicizmus régi klasszikus iskolájának a tanítvá­nya, a Lammasch, a Redlich, a Förster-féle férfiak iskoláját járta és ez a tudós bizony, nem az oszt­rák szociáldemokráciában látja Ausztria megrontóját, hanem erről a témáról a többi között szó szerint a következőket írja: „Nem a territoriális eszme vagy akárcsak a német formájában való nemzeti államnak a gondolata volt az, ami Ausztriát szétrobbantotta, hanem a német hatalmi és az erő­szakon alapuló államföl­fogás, mely a vérnek és a vasnak specifikusan ifjú német módszerességében, me­todikájában jut kifejezésre . . ." Mi lehet a mai szörnyű helyzet­ből a kivezető út — kérdi Winter és az erőszak politikájával és föl­fogásával szemben a következő vá­laszt ad­ia: ..Valamikor ezt az erőszakpoliti­kát a nemnémet népek ellen alkal­mazták, ma csakúgy, mint minden mást, szociális térre vitték át .. . A Seipel-féle kurzus, amely nye­regbe segítette az új államban azo­kat a polgári elemeket, akik a­ régi Ausztriát tönkretették, ez a kur­zus egyengette az útját annak, ami a weimari Németországban évek­óta a földalatt érlelődött, amíg az­után a nemzeti szocializmusban testesült meg . . ." A mai helyzetről Winternek ez az ítélete: „Az ausztriai fejlődés­ben március 7-e óta az a groteszk dolog, hogy a német példát utánoz­zák, csak legfeljebb más színezet­ben . . . Ezzel szemben nem lehet eléggé erősen és gyakran hangsú­lyozni, hogy a hatalmi és az erő­szak­ állami fölfogásnak az elvi föl­adása, ami pedig előföltétele an­nak, hogy Ausztria különbözzék Németországtól, itt csak a kormány és az ellenzék parlamenti, demo­kratikus megegyezésének lehet az eredménye, ami egyben városnak és vidéknek szociális megegyezé­sét is jelenti . . . Ausztria csak mint a szabadság országa marad­hat szabad és független ország..." De még, ennél is alaposabban megmondja véleményét ez az igrazi keresztény férfiú és k­vazi ausztriai hazafi­a minden országbeli fasisz­táknak, tehát a fasizmus és hit­lerizmus magyar őr­tönneinek is­ .Nincsen állam, amelynek any­nyira föladata volna, mint Auszt­riának, hogy a németség belső sor­sát egy másik kémnel és ellenala­kulattal tudja befolyásolni, hogy intelem maradjon Németország urainak és reménység "Németor­szág rabszolgáin­ak számára!" Ernst Karl Winternek az a ko­moly aggodalma, hogy Németor­szág izolálódik a világban. Szereti a németséget, a fajtáját. S mert igazán is félti, azért fordul feléje ezzel az intelemmel: „hogy a né­met birodalomnak ez a mai rög­eszméje ne végződjék az izolálás­sal, hogy ne váljék gyógyíthatat­lanná, hogy ne szolgáljon a világ­történelemnek egy szellemi világ­katasztrófa színhelyévé, hogy a német nép ne váljék „perdita, gen­­te"-vé — elveszett nemzeté — mely az első fölvonásban talán a világ­uralmat akarja megragadni, hogy a második fölvonásban szétszóród­jék a földön, ezért van itt Auszt­ria!" S hogy némely katolikusaink még jobban csodálkozhassanak. E. K. Winter a nagy föladat megol­dásáról azt tartja, hogy: „ez a po­litikai katolicizmusnak és a mar­xizmusnak együttes államépítő föl­adata." Íme, ez a néhány idézet mutatja, hogy lehet Ausztriáról és Bécsről így is levelezni. Még csak az sem kell, hogy „bevándorolt austrobol­seviki" legyen, aki írja. Sőt, lehet az illető keresztény és nemzeti ér­zületű, csak éppen az kell, hogy ne legyen számára az igazság bitang jószág. És ne legyen olyasvalaki, akit Bécsből keltezett, de Budapes­ten gyártott fecsegéseiben csak a legsötétebb politikai és szocioló­giai tudatlanságtól hemzsegő rossz­akarat vagy a szocialista halásnak alantas szempontjai vezetnek. A sajtóbizalmi testület határozata: az év végéig 10.000 új előfizetőt kell szereznünk, a Népszavának Lelkes hangulatban ült össze csütörtökön este a pártszervezetek és szakmák sajtóbizalmi testülete, hogy a pártválasztmány határo­zata alapján meginduló országos Népszava-digitáció módozatait meg­beszélje. Bechtler Péter elvtárs el­nöki megnyitójában ismertette az agitációs munkálatok egyes fonto­sabb részleteit és figyelmébe aján­lotta azokat a sajtóbizalmiaknak. Ezután Pajor Rudolf elvtárs is­mertette a párisi nemzetközi kon­ferencia tanácskozásainak anyagát és annak fontos határozatait. A párizsi konferencián elfogadott ha­tározati javaslatokban — mondotta — a világ munkássága határozott irányvonalat kapott további tevé­kenységére vonatkozóan. A demokráciát, amely a mun­kásság mozgalmát előre viszi, meg kell szereznünk és meg kell védenünk minden olyan eszközzel, amely a proletariá­tus jogérzékével összeegyeztet­hető. Küzdenünk kell a háború ellen, amely sohasem fenyegette annyira a világ proletariátusát, mint éppen napjainkban. Ki kell építenünk az igazi nemzetköziséget és minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a Matteotti-alap támogatásá­val kapcsolatban m­ost szívvel-lé­lekkel az üldözött német proleta­riátus mellé álljunk. (Lelkes taps.) A nemzetközi konferencia november 9-re az egész világra kiterjedő demonstrációt határo­zott el a nemzetközi fascista reakció ellen. Ebbe a demon­strációba a magyarországi munkásságnak is bele kell kap­­csolódnia. Pajor elvtárs ezután behatóan foglalkozott a belső pártépítő munka jelentőségével, az oktatás­nak a fascizmus elleni harc szolgá­latába állításával, a falusi töme­gek megszervezésének jelentőségé­vel, végül ismertette azokat a re­formokat, amelyeket a pártvezető­ség a Népszava újjáalakítása érde­kében foganatosított. A Népszava is most, vívja legsúlyosabb harcát a munkásság ellenfeleivel, de nem támaszkodik most sem másra, mint a proletárok hűségére, szeretetére és áldozatkészségére. Hiába csinál- 7. oldal Standard Rx * AZ­ ÚJ­ ÉVAD VÍVMÁNYA! fifamdard radio nak ellenfelei sajtódömpinget el­lene, hiába mértek ki a lapra a legutóbbi időkben 30.000 lengő pénzbírságot, és ötödfélesztendőnyi fogházbüntetést, a Népszava marad a letiport milliók elszánt védelmezője és a fasiszta reakció legkonokabb ellenfele. Harcunkban még a börtön sem fé­lemlít meg bennünket, mert oszt­juk egyik előharcosunk felfogását­, aki bírájának csodálkozására, hogy várjon mitől ilyen elszántak a szocialisták, méltósággal és büszke daccal így válaszolt: ,,Méltóságos uram, nekünk szocialistáknak van egy bűvös talizmáink, amely foly­ton űz, hajt, kerget bennünket a legnagyobb küzdelmekbe. Ez­ a bű­vös talizmán — bebörtönzött tár­saink névsora." A mostan megin­duló országos agitációs kampány­ban, amely a fasizmus elleni küz­delem jegyében zajlik le, 10.000 új Népszava előfizetőt akarunk és fogunk szerezni a Népszavának. Az elvtársak szerte az egész moz­galomban érzik a mai idők törté­neti jelentőségét és ennek tulajdo­nítható, hogy valóságos versengés indult meg: ki tud többet tenni, nagyobb áldozatot hozni az eszme­elterjesztése érdekében. Az öntu­datos munkások ezrei, noha lelkük mélyéisl megrázta őket a német­ tragédia, nem akarnak emiatt tét­lenségbe sülyedni, hanem ellenke­­ző lesz, dacosan fölemelik fejüket, mi jövőbe néznek, lelkesítő példa gya­­nánt ott lebeg szemük előtt a szo­cializmusnak többi hatalmas véd., vára, mint Anglia, Franciaország, Svájc és az északi államok, vala­mint Amerikának most megmoz­duló óriási proletártömege. Ezek valamennyien összefognak a nem­zetközi fasizmus legyűrése érde­kében. A magyar proletariátus a maga régi áldozatos harcaihoz hí­ kereskedőjénél, mert a rendelések sorrendjé­ben szállítjuk a 3 + 1 lámpás 7331-es Orion Band-Pass Európavevő készüléket különleges csövekkel, különleges nagy dinamikus hang­szóróval és állomás­nevekre hitelesített, átvilágított skálával, hangerőszabályozóval és hangszínezetváltó M. Ezen készülék teljes hangerővel,­­szelektíven hozza Európa minden számottevő állom­ását Szabott diszporuira P 225.—­­hájdiá e»íiiv Orian iszolánjpajj^»

Next