Népszava, 1933. október (61. évfolyam, 224–250. sz.)
1933-10-01 / 224. szám
1933 október 1. NÉPSZAVA- „Bécsi írta: Buchinger Manó Az ausztriai helyzet következménye, de részben a magyar sajtóviszonyokból is ered, hogy úgynevezett bécsi levelezésekben mostanában nincsen hiány. A magyar sajtóerdő bőségesen hullatja ilyenfajta termékeit, mérges és férges gyümölcseit. Különösen a sajtónak az a bizonyos része, amely közben egynéhányszor már bennünket is eltemetett, most napról-napra parentálja az osztrák szociáldemokráciát. Temetés és parentálás: ezek itt csak képletes kifejezések. Mert valójában egészen más valami az, amit ez a jelzett fajta sajtó művel. Kéjeleg a leírhatatlan gyönyörűségek élvezetében, amikor olvasóinak hírül adhatja, hogy ilyen vagy olyan természetű újabb erőszakot követtek el a gyűlölt marxisták kiirtására. S ha történetesen ezt a véres legázolást eddig még nem is követték el, akkor egynémely jól ismert orgánum úgy segít magán, hogy koholja és az ujjaiból szopja azt a hírt, amelyről azt gondolja, hogy jólesik az ilyen koszton táplált és nevelt olvasóinak. A napi menü legvonzóbb része a féktelenül gyűlölt marxistáknak napról-napra megismétlődő, példátlanul alantas módon való becsmérlése, agyonrágalmazása és ugratása. Pedig ha már mindenáron temetésről volna szó, a tisztességes ellenfél még temetni sem szokott ezen a módon . . . De viszont a tisztességes embereknek egyrészt az ilyen eljárásról megvan a véleményük, másrészt annyi igazság még most is van a világon, hogy a szadista gyűlölködésekre és a szemérmetlen és pökhendi sértegetésekre néha még ma is olyan oldalról érkezik meg a válasz, ahonnan a gyűlölködők és a hazudozók bizonyára nem is várták. Ilyen válaszra, sőt mondhatjuk, a jól irányított pofonoknak valóságos pergőtüzére akarunk itt egykét érdekes idézettel rámutatni. Bevezetésül csak annyit, hogy a magyar antimarxisták, hitlerrajongók és fasiszták szerint Ausztriát is csak azok „a gaz vörösök, az istentelen austrobolsevisták" -s persze főként a „Galiciából csak 1914 előtt bevándorolt zsidó vezetők" tették tönkre. S ezekre fog most lecsapni az osztrák színezetű fasizmus, nemzeti szocializmus, vagy „valami, ami ehhez hasonló". És ennek a modern istennyilának a magyar rajongói, akik mellesleg keresztény és nemzeti mivoltukra állandó kérkedéssel hivatkoznak, azt hiszik, vagy legalább is azt állítják, hogy ettől a radikális orvosszertől meggyógyul majd a szegény Ausztria. Nos hát, Ausztriában vannak még mindig sokan, akik éppen mert igazán keresztények és igazán nemzetiek, a dolgokat egészen máskép látják. Egy katolikus folyóirat van a kezünkben, a „Wiener Politische Blätter" című tudományos katolikus szemle. A folyóirat katolikus jellegéhez kétség sem férhet, külsőségei is ezt a jellegét mutatják. Ismert osztrák katolikus vállalatnak a kiadványa, szeptember elején ideérkezett számának hátlapján például a most lezajlott bécsi katolikus nagygyűlés alkalmából érdekes könyvek és képek sorozatát hirdeti. (Páduai Szent Antal, Dominikus Jézus Mária, Innitzer hercegérsek nagy arcképe stb.) Ezt a folyóiratot lapozgatjuk és olvassuk belőle Ernst Karl Winternek, az európai hirű katolikus szociológusnak Ausztriáról szóló tanulmányát. Hangsúlyozni kell: Ernst Karl Winter a szociális érzékkel telített osztrák politikai katolicizmus régi klasszikus iskolájának a tanítványa, a Lammasch, a Redlich, a Förster-féle férfiak iskoláját járta és ez a tudós bizony, nem az osztrák szociáldemokráciában látja Ausztria megrontóját, hanem erről a témáról a többi között szó szerint a következőket írja: „Nem a territoriális eszme vagy akárcsak a német formájában való nemzeti államnak a gondolata volt az, ami Ausztriát szétrobbantotta, hanem a német hatalmi és az erőszakon alapuló államfölfogás, mely a vérnek és a vasnak specifikusan ifjú német módszerességében, metodikájában jut kifejezésre . . ." Mi lehet a mai szörnyű helyzetből a kivezető út — kérdi Winter és az erőszak politikájával és fölfogásával szemben a következő választ adia: ..Valamikor ezt az erőszakpolitikát a nemnémet népek ellen alkalmazták, ma csakúgy, mint minden mást, szociális térre vitték át .. . A Seipel-féle kurzus, amely nyeregbe segítette az új államban azokat a polgári elemeket, akik a régi Ausztriát tönkretették, ez a kurzus egyengette az útját annak, ami a weimari Németországban évekóta a földalatt érlelődött, amíg azután a nemzeti szocializmusban testesült meg . . ." A mai helyzetről Winternek ez az ítélete: „Az ausztriai fejlődésben március 7-e óta az a groteszk dolog, hogy a német példát utánozzák, csak legfeljebb más színezetben . . . Ezzel szemben nem lehet eléggé erősen és gyakran hangsúlyozni, hogy a hatalmi és az erőszak állami fölfogásnak az elvi föladása, ami pedig előföltétele annak, hogy Ausztria különbözzék Németországtól, itt csak a kormány és az ellenzék parlamenti, demokratikus megegyezésének lehet az eredménye, ami egyben városnak és vidéknek szociális megegyezését is jelenti . . . Ausztria csak mint a szabadság országa maradhat szabad és független ország..." De még, ennél is alaposabban megmondja véleményét ez az igrazi keresztény férfiú és kvazi ausztriai hazafia minden országbeli fasisztáknak, tehát a fasizmus és hitlerizmus magyar őrtönneinek is .Nincsen állam, amelynek anynyira föladata volna, mint Ausztriának, hogy a németség belső sorsát egy másik kémnel és ellenalakulattal tudja befolyásolni, hogy intelem maradjon Németország urainak és reménység "Németország rabszolgáinak számára!" Ernst Karl Winternek az a komoly aggodalma, hogy Németország izolálódik a világban. Szereti a németséget, a fajtáját. S mert igazán is félti, azért fordul feléje ezzel az intelemmel: „hogy a német birodalomnak ez a mai rögeszméje ne végződjék az izolálással, hogy ne váljék gyógyíthatatlanná, hogy ne szolgáljon a világtörténelemnek egy szellemi világkatasztrófa színhelyévé, hogy a német nép ne váljék „perdita, gente"-vé — elveszett nemzeté — mely az első fölvonásban talán a világuralmat akarja megragadni, hogy a második fölvonásban szétszóródjék a földön, ezért van itt Ausztria!" S hogy némely katolikusaink még jobban csodálkozhassanak. E. K. Winter a nagy föladat megoldásáról azt tartja, hogy: „ez a politikai katolicizmusnak és a marxizmusnak együttes államépítő föladata." Íme, ez a néhány idézet mutatja, hogy lehet Ausztriáról és Bécsről így is levelezni. Még csak az sem kell, hogy „bevándorolt austrobolseviki" legyen, aki írja. Sőt, lehet az illető keresztény és nemzeti érzületű, csak éppen az kell, hogy ne legyen számára az igazság bitang jószág. És ne legyen olyasvalaki, akit Bécsből keltezett, de Budapesten gyártott fecsegéseiben csak a legsötétebb politikai és szociológiai tudatlanságtól hemzsegő rosszakarat vagy a szocialista halásnak alantas szempontjai vezetnek. A sajtóbizalmi testület határozata: az év végéig 10.000 új előfizetőt kell szereznünk, a Népszavának Lelkes hangulatban ült össze csütörtökön este a pártszervezetek és szakmák sajtóbizalmi testülete, hogy a pártválasztmány határozata alapján meginduló országos Népszava-digitáció módozatait megbeszélje. Bechtler Péter elvtárs elnöki megnyitójában ismertette az agitációs munkálatok egyes fontosabb részleteit és figyelmébe ajánlotta azokat a sajtóbizalmiaknak. Ezután Pajor Rudolf elvtárs ismertette a párisi nemzetközi konferencia tanácskozásainak anyagát és annak fontos határozatait. A párizsi konferencián elfogadott határozati javaslatokban — mondotta — a világ munkássága határozott irányvonalat kapott további tevékenységére vonatkozóan. A demokráciát, amely a munkásság mozgalmát előre viszi, meg kell szereznünk és meg kell védenünk minden olyan eszközzel, amely a proletariátus jogérzékével összeegyeztethető. Küzdenünk kell a háború ellen, amely sohasem fenyegette annyira a világ proletariátusát, mint éppen napjainkban. Ki kell építenünk az igazi nemzetköziséget és minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a Matteotti-alap támogatásával kapcsolatban most szívvel-lélekkel az üldözött német proletariátus mellé álljunk. (Lelkes taps.) A nemzetközi konferencia november 9-re az egész világra kiterjedő demonstrációt határozott el a nemzetközi fascista reakció ellen. Ebbe a demonstrációba a magyarországi munkásságnak is bele kell kapcsolódnia. Pajor elvtárs ezután behatóan foglalkozott a belső pártépítő munka jelentőségével, az oktatásnak a fascizmus elleni harc szolgálatába állításával, a falusi tömegek megszervezésének jelentőségével, végül ismertette azokat a reformokat, amelyeket a pártvezetőség a Népszava újjáalakítása érdekében foganatosított. A Népszava is most, vívja legsúlyosabb harcát a munkásság ellenfeleivel, de nem támaszkodik most sem másra, mint a proletárok hűségére, szeretetére és áldozatkészségére. Hiába csinál- 7. oldal Standard Rx * AZ ÚJ ÉVAD VÍVMÁNYA! fifamdard radio nak ellenfelei sajtódömpinget ellene, hiába mértek ki a lapra a legutóbbi időkben 30.000 lengő pénzbírságot, és ötödfélesztendőnyi fogházbüntetést, a Népszava marad a letiport milliók elszánt védelmezője és a fasiszta reakció legkonokabb ellenfele. Harcunkban még a börtön sem félemlít meg bennünket, mert osztjuk egyik előharcosunk felfogását, aki bírájának csodálkozására, hogy várjon mitől ilyen elszántak a szocialisták, méltósággal és büszke daccal így válaszolt: ,,Méltóságos uram, nekünk szocialistáknak van egy bűvös talizmáink, amely folyton űz, hajt, kerget bennünket a legnagyobb küzdelmekbe. Ez a bűvös talizmán — bebörtönzött társaink névsora." A mostan meginduló országos agitációs kampányban, amely a fasizmus elleni küzdelem jegyében zajlik le, 10.000 új Népszava előfizetőt akarunk és fogunk szerezni a Népszavának. Az elvtársak szerte az egész mozgalomban érzik a mai idők történeti jelentőségét és ennek tulajdonítható, hogy valóságos versengés indult meg: ki tud többet tenni, nagyobb áldozatot hozni az eszmeelterjesztése érdekében. Az öntudatos munkások ezrei, noha lelkük mélyéisl megrázta őket a német tragédia, nem akarnak emiatt tétlenségbe sülyedni, hanem ellenkező lesz, dacosan fölemelik fejüket, mi jövőbe néznek, lelkesítő példa gyanánt ott lebeg szemük előtt a szocializmusnak többi hatalmas véd., vára, mint Anglia, Franciaország, Svájc és az északi államok, valamint Amerikának most megmozduló óriási proletártömege. Ezek valamennyien összefognak a nemzetközi fasizmus legyűrése érdekében. A magyar proletariátus a maga régi áldozatos harcaihoz hí kereskedőjénél, mert a rendelések sorrendjében szállítjuk a 3 + 1 lámpás 7331-es Orion Band-Pass Európavevő készüléket különleges csövekkel, különleges nagy dinamikus hangszóróval és állomásnevekre hitelesített, átvilágított skálával, hangerőszabályozóval és hangszínezetváltó M. Ezen készülék teljes hangerővel,szelektíven hozza Európa minden számottevő állomását Szabott diszporuira P 225.—hájdiá e»íiiv Orian iszolánjpajj^»