Népszava, 1934. március (62. évfolyam, 48–72. sz.)
1934-03-01 / 48. szám
1934 március 1. NÉPSZAVA Karácsonyi hangulat és a szegények pénze A VIIl. kerületi elöljáróság néhány tisztviselője önsegélyző társaságot alakított az ínségpénzek terhére. Saját maguknak utaltak ki segélypénzeket abból a „fölöslegből", amely a jótékonysági akciókból fönnmaradt. A pénzt elköltötték, a lelkiismeretüket megnyugtatták és nyugodtan ültek székeiken íróasztalaik mellett mindaddig, amíg a botrány ki nem pattant. A polgármester hármat közülük felfüggesztett. A kerületi elöljáró pedig saját maga kérte nyugdíjaztatását. Az elöljáróság egész tisztviselői karát áthelyezték. Ez eddig rendben is volna. Az összeg, amelyet ezek a magukról megfeledkezett tisztviselők saját maguknak kiutaltak, nem nagy összeg, mindössze 800 pengő. De ezzel a 900 pengővel is végső kétségbeesésbe jutott, éhes és lerongyolódott szegényembereket rövidítettek meg. Nem is az összeg nagysága, hanem a lelkiismeretlenség nagysága az, ami az embereket megdöbbenti ebben a piszkos ügyben. Ez a közjótékonysági botrány, ez a rosszszagú visszaélés önkéntelenül is az ínségesek beláthatatlan tömegeire tereli a figyelmet. Azokra a szerencsétlenekre, akik önhibájukon kívül embertelen nyomorúságba kerültek és akikről sem a város, sem az állam intézményesen nem gondoskodik s akiket odavetnek az úgynevezett közjótékonyság szemforgató álszenteskedésének prédájául, hivatalnokok packázásainak, megalázásnak és kisemmizettségnek. Ez a „kis" eset egy nagy társadalmi botrányra, egy súlyos szociális igazságtalanságra irányítja a gondolatokat és újra és újra kikényszeríti a kérdést: miért nem mentik meg az ínségesek óriási tömegét az úgynevezett keresztény karitász és a különféle közjótékonysági akció vékony levesétől, megaláztatásaitól és a fizikai és lelki gyötrelmektől? Magunk előtt látjuk az ínségesek százait, akik éhségtől támolyogva bebotorkáltak a VIII. kerületi elöljáróság népjóléti hivatalába, ahonnan reménytelen lélekkel és üres kézzel kellett eltávozniok, mert a jótékonysági akció pénzéből az önsegélyező társaság mindenáron meg akart takarítani a maga számára néhány száz pengőt, talán néhányezer pengőt, hogy önmagát segélyezze föl. A keserűszívű ínségesekre bizonyára ingerülten, kemény hivatalos hangon kiáltottak rá ezek a „nemesszívű" tisztviselők: — Ne óbégasson annyit, nincs pénz, nem kaphat semmit! De pénz mégis volt, a jótékonysági akciónak volt ,,fölöslege" és ezt a „fölösleget" az elöljáróság segélypénztárától néhány tisztviselő vette föl... Valósággal kiterrorizálták ezeket a pénzeket az elöljárótól. Azt mondták neki, hogy ne rontsa el számukra a karácsonyi ünnepek hangulatát. A szegény emberek pénze kellett nekik. Ebből a pénzből szereztek maguknak vidám karácsonyi hangulatot. Azzal nem törődtek, hogy milyen karácsonyi hangulat lengi körül azokat a szerencsétlen ínségeseket, akik talán az uccára szorultak a „szent karácsony" ünnepi estéjén, akik éhes gyomorral bolyongtak a jóllakottak ablakai alatt. Ezeknek a szegény embereknek a karácsonyi hangulata nem érdekelte ezeket a „nemesszívű" jótékonysági arkangyalokat. Őket csak a maguk karácsonyi hangulata érdekelte és ezt a hangulatot meg is teremtették maguknak. A főcinkos Komáromi Hiller Ernő elöljáróhelyettes volt, akit mint közismerten „erőskezű" tisztviselőt küldtek a VIII. kerületi elöljáróságra. Nos, ez az „erős kéz" nemcsak erős, hanem ragadós kéz is tudott lenni. Hiéna-mancsával elragadta a szegényektől a kenyeret és a meleget. Ez az undorítóan mocskos botrány immár a megtorlás útjára került. De ez nem elég! Az ínségesek problémája ezzel nincs elintézve. Intézményesen kell megoldani az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált embertömegek fojtogató problémáját. Aki munkanélkülivé válik, legyen joga emberséges pénzbeli segélyre. Ne alázzák meg ezeket az embereket az úgynevezett közjótékonyság filléreivel és ne tegyék őket ingerültté holmi környezettanulmányokkal, mert ugyebár a VIII. kerületi elöljáróság önsegélyző társasága semmiféle környezettanulmányozást nem végeztetett maga körül, mielőtt fölvette volna a szegények pénzét. Egyébként anélkül, hogy gyanúsítani akarnánk, most már azt kell követelnünk, hogy szigorúan vizsgálják fölül a többi elöljáróságok segélypénztárát és népjóléti hivatalát is. Semmi esetre sem árt! az elszegényedett és hadikölcsönjegyzők érdekében A fővárosi javaslat vitája a parlamentben és interpellációk közel ésfésig A képviselőház szerdán mindössze egy óra hosszat tárgyalta a fővárosi autonómiafosztó javaslatot, amelyhez ez alkalommal csak egy kormánypárti szónok szólt hozzá. Délután 6 órakor ugyanis már áttértek az interpellációkra, mert az elmúlt hét során az újabb interpellációk egész tömegét jegyezték be, amelyeknek előterjesztése el is tartott közel éjfélig. A szociáldemokrata frakció részéről Malasits Géza elvtárs intézett interpellációt a belügyminiszterhez azoknak a hadikölcsön jegyzőknek a segélyezése érdekében, akik 5000 koronánál kisebb összegű hadikölcsönt jegyeztek és a háború óta teljesen elszegényedtek. Maga a belügyminiszter is elismerte, hogy a kis hadi kölcsön jegyzők milyen kétségbeesetten tülekednek még a 10 pengős segélyekért is, de hozzáfűzte a miniszter, hogy vajmi kevés remény van arra, hogy Malasits elvtárs kérésének eleget tud tenni és a jövő költségvetési évben az elszegényedett hadikölcsönjegyzők segélyezésére szánt öszszeget fölemelik. A képviselőház szerdai ülését délután 5 órakor nyitotta meg Almássy elnök. A napirend értelmében folytatták az autonómiafosztó fővárosijavaslat tárgyalását. Berky Gyula (egységespárti) a régebbi fővárosi törvények meghozatala óta bekövetkezett változásokkal indokolta a javaslat beterjesztését. Régen alig volt ipari munkás a fővárosban, ma azonban negyedmillióra rúg az ipari munkások száma, ami a szociális feladatok számát megsokszorozta. A javaslat az ellenzéktől, követelt takarékosságot kívánja biztosítani. A magas fővárosi adók, vámok és illetékek -t a vidéki termelőt sújtják. (Malasits Géza: „Ezeket a fogyasztók fizetik meg!") Ezeket a terheket le kell szállítani. (Farkas István: „Mi akartuk, de a miniszter és a többségi pártok megakadályozták!") Nincs szó alkotmánysérelemről. Szóló elítél mindenféle diktatúrát Hevesen cáfolta, mintha a javaslatnak titkos politikai céljai volnának. A közjogi értelemben vett Führer-rendszer ellenkezik a magyar nép lelkületével, itt tehát nincs semmi szükség, hogy eltérjenek a parlamentáris rendszertől. Új közjogi ideológiáknak, a parlamentáris rendszer ellen irányuló irányzatnak a nemzet nagyrészét nem lehetne megnyerni. A javaslatot elfogadta. Az elnök azután javasolta, hogy a legközelebbi ülést, csütörtök délután 5 órakor tartsák és akkor folytassák a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását. Petrovácz Gyula (wolffista) tiltakozott az ellen, hogy a kémszervezet leleplezéséről szóló hivatalos közlemény szerint az elfogottak között a társadalom minden rétege képviselve van. Kérdezte, hogy kiket tartóztattak le? A hivatalos jelentés annyira általánosít, hogy mindenki gyanúsítható. Kérdi: vannak-e miniszterek hozzátartozói, képviselők esetleg papok a leleplezettek között? Ezután a Szovjet-Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat fölvétele ellen tiltakozott. Sándor István (független kisgazda) a paprikatermelők sérelmeit tette szóvá. Klein Antal (független kisgazda) a gazdatartozásokról szóló rendelet hiányait sérelmezte. Pótrendelet kiadását sürgette. Majd elfogadták az elnök napirendi javaslatát és áttértek az interpellációk tárgyalására. Fábián Béla (demokrata) a Szovjet-Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat fölvétele ügyében interpellálta a kormányt. Gál Jenő (demokrata) az interpellációs jog elsorvasztását tette szóvá. Kérte, hogy a miniszterek nagyobb gondot fordítsanak az interelrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlokfűjás, láz, székszorulás, hányás vagy hasmerés eseteiben már egy pohár természetes „Ferenc Józsefkeserűvíz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomány igazolja, hogy a „Ferenc József-víz használata a sok evés és ivás káros következményeinél igazi jótéteménynek bizonyul. (X) pellációkra és ne hagyják azokat válasz nélkül. Az interpellációs napokon ai élet hulláma csap be a Ház kapuin, azok a kérdések, bajok, gondok, panaszok kerülnek szóba, amelyek a tömegeket foglalkoztatják és a kisemberek panaszai gyakran sokkal fontosabbak, mint az úgynevezett nagy események. Kint egzisztenciák mennek tömegével tönkre és a kormány nem látja, nem tudja, mi történik kint az életben. Ezért is gondot kell fordítani az interpellációkra és ezért várja joggal a közvélemény, hogy az interpellációs napokon az érdekelt miniszterek jelen legyenek és az előterjesztett interpellációkat válaszra méltassák. Keresztes-Fischer belügyminiszter szerint az interpellációs jog elvesztette régebbi jelentőségét. Ma máskép magyarázzák az interpellációs jogot. Az interpellációs jog keretében országos ügyeket kell szóvátenni, nem pedig aprócseprő dolgokat. Gál Jenő viszonválasza után a miniszter válaszát tudomásul vették. Báró Inkey Pál (pártonkívüli) interpellációjában az adóalap eltitkolásának, az adóvallomások körüli visszaéléseknek megakadályozására hívta, föl a pénzügyminisztert. A valóságtól eltérő, rosszhiszemű adóvallomásokat adócsalásoknak kell minősíteni. Imrédy pénzügyminiszter válaszában hangoztatta, hogy ő előmozdítani kívánja az adómorál érvényesülését. ltasította az adóügyi hatóságokat, hogy a visszaélésekkel szemben a legszigorúbb megtorlásokat alkalmazzák. A visszaélések kiküszöbölése céljából szükség esetén nemszakértőket is alkalmaznak. Ügyelnie kell azonban arra, hogy ne forduljanak elő zaklatások. Andaházy-Kasnya Béla (független kisgazda) a kormány több tagját interpellálta mezőgazdasági traktorok behozatala körül évekkel ezelőtt történt súlyos vámcsalások ügyében. A traktorok behozatala körül a Magyar Általános Hitelbank a kincstár hátrányára jogtalanul milliós hasznokat biztosított magának befolyásos protektorok közreműködésével. Az ügyben szereplő Erdős igazgató tevékenységét tisztázni kell. A földművelésügyi minisztérium és a vámhivatal vétkes mulasztást követett el a traktorakciónál. Detektívjelentések alapján már régen eljárást kellett volna indítani, de nemcsak az érdekelt cégek, de a nyomozást irányító, utóbb megvesztegetéssel vádolt detektívek ellen is. Tisztázni kell a pénzügyminisztérium egyes tisztviselői ellen hangoztatott súlyos vádakat. A traktorok behozatalánál szerepelt Dénes B.-cég szólót megfenyegette, hogyha ez ügyben interpellál, akkor ők majd egy második Turcsányi-ügyet csinálnak. (Zaj, fölháborodzás a kisgazdáknál.) Imrédy pénzügyminiszter kijelentette, hogy a traktorbehozatallal kapcsolatosan több vád hangzott el, ezért tárcaközi bizottságot alakítottak a vád kivizsgálására. A vizsgálat megállapította, hogy a traktorok vámtétele ügyében nem volt egységes utasítás, ezért történhettek a különböző vámolások. Ahol megállapították a visszaélést, megindult az eljárás. Az újabban felhozott adatokat kivizsgáltatja. Andaházy-Kasnya Béla viszonválasza után a többség a miniszter válaszát tudomásul vette. Némethy Vilmos (független kisgazda) azt panaszolta, hogy a posta és a hatóságok megakadályozzák a független kisgazdapárt lapjának a kézbesítését. A párt szervezeteit állandóan zaklatják és a vezetőségeket arra szólítják föl, hogy a tagjaik névsorát bemutassák. Ez törvényszegés, amelyért megtorlás jár. Fabinyi kereskedelemügyi miniszter lánySIilMicS fllMlUtlIS 21-Én 1600 m magas hegyektől védett, 1080 m magasban fekvő S napos utazás 1 napi tartózkodás BOS-től 1SSS P-ig Teiles c&HB&tf&ssaBl Kedvezményes vízum 2 P ElfiteasezheffiS VII. Erzsébet kiiri it. 35 fKönyvL(rfatívrl»El 3. oldal