Népszava, 1934. március (62. évfolyam, 48–72. sz.)
1934-03-25 / 68. szám
8. oldal TAVASZODIK írta: dr Fenyves Zoltán ..Jaj de ravasz, dolog ez a tavasz." Amikor az ismert nóta szerzője — talán inkább caaik a pattogó rímkedvéért — leírta ezt az együgyűséget, bizonyára nem sejtette, menynyire fején találta a szöget. Alig akad másik olyan zavaros és bonyolult fogalom a természet világában, mint, amilyen a tavasz fogalma. Távolról sincs olyan határozott jellemképe, mint a nyárnak vagy a télnek és ezenfelül többféle irányú fordulót jelent a természet életében. Jelent egy csillagászati fordulót, jelenti az időjárás lényeges megváltozását és végül jelenti az élővilág új életrekelését. És mindez bekövetkezik sokszor zavaros összevisszaságban, a természetes sorrend fölforgatásával, egymást megelőzve, vagy egymástól elkésve. A csillagászati tavasz A Föld a Napkörül való évi keringő útját egy sík mentén teszi meg, amelyet ekliptikának neveznek. Ha ez az ekliptika egybeesnék a Föld egyenlítőjével, akkor nem volnának évszakok. Akkor a Nap állandóan az egyenlítő fölött járna, merőlegesen tűzne le rá, s mind ferdébben azokra a helyekre, amelyek az egyenlítőtől távolabb, a sarkok felé esnek. Akkor a Föld fülűidének minden pontján tizenkét óra volna a nappal és ugyanannyi ideig tartana az éjszaka. Akkor minden helynek az éghajlata az egész éven át egyenletesen ugyanaz lenne és csakis attól függne, hogy az illető hely milyen távol fekszik az egyenlítőtől. Sajnos, a valóságban ez nem így van. Valamikor a csillagászati ősidőkben a Föld forgástengelye — ismeretlen okból — elferdült s azóta 66 V0 foknyira hajlik az ekliptikára, vagyis a nappályára. Más szóval: az ekliptika és a Füles egyenlítője szöget alkot egymással s ez okozza az évszakokat. A Nap hol magasabban, hol mélyebben áll valamely földrajzi hely fölött, hol hosszabb, hol rövidebb ideig süt ugyanazon a helyen,amiből következik, hogy ugyanott egyszer melegebb, máskor hidegebb van. Ezeket a váltakozásokat, amelyek csillagászati szempontból másodpercnyi pontossággal ismétlődnek évenként, nevezzük évszakoknak. Csillagászati szempontból a tavasz azt jelenti, hogy március 21-én a Nap éppen az egyenlítői fölött van s ettől kezdve mind magasabbra emelkedik föléje. Június 22-én (a nyár kezdetén) éri el útjának legészakibb pontját, ekkor kapjuk tőle a legtöbb meleget, aztán megint lefelé tart s szeptember 21-től kezdve (az ősz kezdetétől) ismét az egyenlítő alá kerül. kezdve a Föld északi földtekéjén a nappalok mind hosszabbak lesznek (a déli féltekén éppen az ellenkező áll elő), a napsugarak tehát mind hosszabb ideig melegítik a Föld felületét. De nemcsak hoszszabb ideig, hanem erőteljesebben is, mert mind merőlegesebben sütnek ránk, tehát rövidebb utat tesznek meg a Földet burkoló légkörön át s így ez a légkör kevesebbet nyel el hőenergiájukból. Ebből az állandóan fokozódó fölmelegedésből következik az időjárás teljes megváltozása. Sajnos, ez nálunk nagyon szeszélyes, sőt éppen a tavaszi időjárás a legszeszélyesebb, mert nemcsak a fölmelegedés játszik itt szerepet, hanem száz más meteorológiai tényező, amelyeknek összefüggéseit még nem ismerjük pontosan. Innen van, hogy nálunk, Közép-Európában már a tavasz elején szinte nyári forróságú napok állhatnak elő (mint történt kis mértékben a múlt héten is, amikor déli szelek Olaszország meleg levegőjét hozták el hozzánk), viszont késő tavasszal akárhányszor megélünk hózivatarokat és fagyokat, amelyek elpusztítják a gyümölcsfák virágait. Nem kell hozzá egyéb, mint néhány napig tartó erős északi szél, amely a sarkvidék jeges levegőjét hozza ide. Mindez rendkívül szeszélyesen történik és így semmi alapja sincs annak a még mindig csökönyösen tartott babonának, hogy az úgynevezett fagyos szentek napjai valami szabályszerűséget mutatnának ebben. A sok évtizedre visszanyúló pontos meteorológiai följegyzések semmit sem igazolnak a babonás állításokból is a kikelet beállta, mégis mutatkozik benne bizonyos szabályszerűbség az élővilágban. A növénybúvárok évtizedek óta figyelik és följegyzik a növényi élet fordulatainak dátumait, mint például a rrigyezés kezdetét, a virágzást, a lombhullatást stb.. Ha a virágzást veszszük a tavasz kezdetének, megállapítható, hogy ugyanaz a növény az időjárás szeszélyei szerint egyszer korábban, máskor későbben virágzik. De a följegyzett dátumokból meg lehet állapítani egy középértéket, amely jellemző az illető vidék növényvilágának tavaszára-Így például, ha az almafa, őszibarack, kökény és juhar virágzását vesszük, akkor ennek átlagos dátuma Budapesten április 29, de a Balaton környékén április 22, viszont a hegyes vidékeken néhány héttel későbbi. Csehszlovákiában, Közép- és Észak-Németországban ez a dátum 6—15 napot késik, az Alpesekben és a Kárpátokban pedig 2—4 hétre is rúghat a késés. Általában a melegebb vidékeken, mint például a Riviérán, Olaszországban stb. a tavasz hetekkel megelőzi a hivatalos március 21-ét, viszont Európa egyéb részein hetekkel elkésik hozzá képest. De azért még itt is jelentős eltérések vannak. Génuában a tavasz 26—35 nappal előzi meg a budapestit, de a belső olasz kertekben csak 15—25 nappal, a délspanyol Malagában viszont 65 nappal, Gibraltárban 70 nappal, tehát több mint két hónappal, vagyis ott már januárban tavasz van (természetesen a miénknél sokkal enyhébb tél után). Svédország, Norvégia és más északi vidékeken a tavasz ugyanennyit késik, úgyhogy ott a tenyészeti időszak sokkal rövidebb. Az időjárás tavasza Március 21-én van a tavaszi napéjegyenlőség. Nagyon fontos időpont a természet életében. Azt jelenti, hogy a nappal és az éjszaka tartama egyaránt 12—12 óra. Ettől N£PSZAVA Az élő természet tavasza Az ember számára a kellemesebb hőmérsékleten kívül az élő világ ébredése és megsokasodása jelenti a tavaszt. Ez az, amit poétikus szóval ,,kikelet"-nek neveznek. Jelenti, hogy a növényekben, amelyek őszszel megszüntették életműködéseiket s elhullatták leveleiket, a meleg hatására újból megindul a nedvkeringés, a rügyek kibontakoznak, a virágok kinyílnak. A növényvilág ébredését — egykét hét késéssel — követi, az állatvilág ébredése és élénkülése. Ez a késés természetes. Az állatvilág ugyanis táplálkozásában a növényvilágra van utalva, csak akkor jelentkezhetik, amikor rendelkezésre áll a táplálékul szolgáló növény. Ha az ősszel forró égöv alá költözött madár túl korán térne vissza, táplálék hiányában éhen veszne. A fecske nem jöhet vissza addig, amíg itt szúnyogot és legyet nem talál. Ugyanilyen okból a denevér se bújhat elő idő előtt a rejtekhelyéről. Az egész természetnek egyik legcsodálatosabb rejtélye ez. Honnan tudja meg az Afrikában telelő fecske, gólya vagy más vándormadár, hogy Európában már kitavaszodott, már visszajöhet, mert van már elég szúnyog, elég béka és kígyó, amiből megéljen? Akármilyen szeszélyes jelenség Tizenhatmillió virághagyma Hollandia! Haarlem!A virágok birodalma. Millió és millió virág. Virágházak végtelen sora, amelyekből nehéz virágillat és földszag árad. Nézzünk be egybe! A félhomályból villanykörték szállnak fel. Egy tolóajtót kinyitnak. A sötét, pinceszerű helyiségben a lapos faládák százai sorakoznak. Bennük lenfonos rendekben, a porhanyós földbe ágyazva hatos sorokban virághagymák. Egy üvegházzal tovább már olyan hagymákat látunk, amelyekből fiatal, friss, zöld színű hajtások fakadtak. Üvegházak pompája Az egyik üvegház narancsvörös színben pompázik. Teljes tulipánok szép, kinyílt virágai állnak és magasra emelik pompás fejüket. A másik üvegházban „Darvin-tulipánok" vannak. Ez a nevük a magas, hoszszúszárú tulipánoknak, az úgynevezett „cserépvirágoknak". Az egész üvegház leírhatatlan lilás rózsaszínben játszik-A harmadik üvegház csodálatosan szép. A jácintok erdeje van itt. De milyen gyönyörű jácintok erdeje! Az alapszín fehér, kék, rózsaszín, de meg lehet itt találni ezeknek a színeknek minden árnyalatát. Van itt olyanfajta is, amelynek színét hoszszú évek munkálkodása és kísérletezése hozta létre. Ez a csodálatosan lágy és finom húsrózsaszín. Olyan finom, hogy az ember azt hinné, hogy ez a szín el sem bírja a világosságot. A vörös, fehér, krém, lila virágmezők fölé barnaarcú kertészek hajolnak. Földes, nagy kezükkel végtelen gyengédséggel fogják meg a virágokat. Nem iskolában tanulták a virágkertészetet- Egyszerű emberek, akiknél ez a munka apáról fiúra szállt. Olyan világban élnek, ahol nincsenek mások, csak virágtermesztők és olyan helyen, laknak, ahol mindenki ezzel foglalkozik. Nyugodtszavú, egyszerű, tárgyilagos emberek, akik csak akkor lesznek izgatottak, ha a számokról beszélnek, azokról a számokról, amelyek az export visszafejlődését mutatják, azokról a számokról, amelyek azt mutatják, hogy egyeseknél az utóbbi időben a kivitel felére, sokaknál pedig egyharmadára esett. A vámok, a, kontingentálás, ha, erről beszélnek, egészen belepirulnak. Virágok temetője Beszélgetünk. Többször visszatér ez a szó: „kényszermegsemmisítés". Mi ez? Kényszervágásról már hallottam. Tudom, hogy ezer és ezer marhát vágtak le, valósággal, megtizedelték az állatállományt, hogy az élőállatárak végzetes zuhanását megakadályozzák. De hogy ugyanezt tennék a virághagymákkal? — Hogyan is állunk azzal a „kényszermegsemmisítéssel"? — Mingyárt megmutatom – mondja az egyik virágtermelő. Csak néhányperces autóút az egész Egy nagy, modern épület előtt vagyunk, egy óriási szárító előtt. Az egyik részében egy kőfal mögött nagy, négyszögletes helyen szalmával borított hatalmas halom áll. A szalmán keresztül kékes gőz száll fel belőe. A kertész előre lép, széttolja a szalmát és kivesz alóla egy nedves, fénylő virághagymát, amelynek apró világoszöld hajtása van. — Jácinthagyma! Mit gondol, mennyi jácint- és tulipánhagyma fekszik itt? — mondja, aztán fölemeli a hangját. — Tizenhatmillió! — Hogy lehet ez? Ez a kormány rendelete. Egyik napról a másikra a készlet ötven százalékéit be kellett szolgáltatni és megsemmisíteni. Megtettük. Én magam negyedmilliót szállítottam, be. Hogy mennyi lehet ennek az egész halomnak az értéke? Legalább félmillió forint (mintegy 1.160.000 pengő). de az ember nemcsak a pénzt sajnálja ... A gőzölgő halom mögött ciprusfák állanak. A kőfal, a ciprus- és a hagymahalom, különös hangulatot ébreszt. Temetőt, hangulatot. Tizenhatmillió virághagyma temetője. A virágok számára sincs kímélet.