Népszava, 1934. június (62. évfolyam, 121–144. sz.)

1934-06-02 / 121. szám

2. oldal Étvágytalanságnál, gyomorhurut­nál, gasztrikus láznál, bélrekedés­n­él, emésztési renyheségnél, anyag­cserezavaroknál, csalánkiütésnél és bőrviszketésnél a természe­tad­ta „Ferenc József­-keserűvíz rendbe­h­ozza a gyomor és a belek műkö­dését és megszabadítja a testet a fölgyülemlett rothadó anyagoktól.­­Az orvostudomány számos út­törője megállapította, hogy a „Ferenc József-víz abszolút meg­bízható hashajtó és ezért az emész­tőszervek megbetegedéseknek keze­lésénél állandóan alkalmazható. (X) seknek a fasisztává vedlett [Auszt­riában és a Harmadik Birodalom­ban. Hallottunk a végrehajtóbizott­ság ülésén jelentéseket Hilferding elvtárstól — aki, ha pártját a bar­barizmus átmenetileg és pillanat­nyilag le is győzte —, mégis a mo­dern szocializmus egyik legnagyobb európai reprezentánsa. És halottunk jelentést és a jövőre való prognó­zist, útjelzést Otto Bauer elvtárstól. Ez az utóbbi, amint tudjuk, maga is részt vett az osztrák februári har­cokban. Amit az azóta összegyűjtött anyag alapján Bauer elvtárs el tu­dott mondani, az megrendítő volt, fölemelő és a maga nemében párat­lan. Levélbeli üzenetet közvetített az értekezletnek, a levelet az illegális pártot már nagyban építő osztrák elvtársak ideiglenes bizottsága küldte Brüsszelbe. Ha az osztrák proletariátus rendületlen szocialista hitének és emberi nagyságának ezt a gyönyörű dokumentumát egy-két szóba lehetne összefoglalni, akkor azt mondhatnók: az osztrák szociáldemokrácia máris talpraállt, az osztrák elv­társak már szervezik az új har­cokat, az osztrák szociáldemo­kráciát nem tudták legyőzni! A végrehajtó bizottság megrendü­léssel, de nagy megnyugvással is­­ vette át az üzenetet. Válaszol is rá,­­ azt üzeni a világ szocialista párt­jainak nevében: Osztrák szocialisták, elvtársak, vegyétek tudomásul, hogy nem vagytok egyedül! Megkülönböztetett megbecsüléssel és büszkeséggel gondolunk rátok és nem feledkezünk meg nemcsak az elesettek, a fogságba jutottak és munkahelyeikről kiü­ldözöttek emlé­kéről, de hozzátartozóikról sem! Ennek a magától értetődő és a vi­lág proletariátusának lelkéből faks­kadó fogadalomnak a realizálása a fontos feladat és ez is volt a tanács­kozások egyik nagy pontja. * Természetesen végig kellett menni az európai szocialista munkásmoz­­­galomban fölgyülemlett kérdések­­egész területén. Alig van ország,­­amelynek ne volna meg a maga különös problémája. Vannak elvi­­ irányzatok, fölfogásbeli különbsé­­­gek a h­arci taktikában, az alkalma­sm­dó eszközök kérdéseiben. Van rengeteg új tanulság, új, nagy ta­pasztalatok. Ezeket megmérni, al­kalmazni, érvényesíteni kell az új f­­ölépítésekben, az új harcokban, eze­­­ket összhangba kell hozni. Maga­sabb egységet, szintézist kell találni az egyes oszágok mozgalmai és az egyes szervezetek típusai számára. ,Ahol pillanatnyi csatavesztések vol­tak, ott már új elindulások vannak, kis keretek készülnek. Az ellenfél­­tagadja, az ellenfél vigasztalódik, az igazság pedig az, hogy Európa számos országában a marxizmus, a szocializmus igenis menetel a győzelmek felé!­s Nem egyszerű a modern osztályhar­cok új világképe, nem is felhőtlen az ég, de nem is reménytelen a szo­cializmus, reménytelennek és elve­szettnek csak a kapitalizmus rend­szere látszik. Ez az érzés és ez a megnyugtató és fölemelő tudat ala­kul és erősödik meg a­z emberben. li!llffi[|lll!l!llilll!lülll!lljllllll!n NÉPSZAVA ha a világ proletariátusa, szószólóit együtt látja és üzeneteiket végig­hallgatja. (B. M.) * A végrehajtóbizottság ülése . A Szocialista Munkásinternacio­nále végrehajtóbizottsága május 27-én és 28-án tartott ülésén jelen voltak: De Brouckére és Vander­velde (Belgium), Crummenerl, Hertz, Hilf­erding (Németország­), An­dersen, Jacobson (Dánia), Lind­­tröm, Höglund (Svédország), Blum, Bracke, Longuet (Franciaország), Compton, Gillies (Nagybritannia), Modigliani (Olaszország), Abramo­vics (Oroszország), Libermann, Al­ter (Lengyelország), Grimm (Svájc), Albarda, Wibaut (Hollandia), Bu­chinger (Magyarország), Rónai (Vi­lágosság), Alice Pels (Nőbizottság), az ausztriai szociáldemokraták egy képviselője. Van Boosbroeck (pénz­táros), Adler (titkár), Vorrnik (a szocialista if­­x­imunkások képvise­lője). Friedrich Adler titkár jelentése alapján behatóan megvitatták a fasizmus ellen való küzdelem mód­szereit egyrészt a demokratikus or­szágokban, másrészt a fasiszta és reakciós országokban. A vita folya­mán szóba kerültek az Internacio­nálé belső szervezetével összefüggő kérdések is. Az ausztriai szociáldemokraták képviselője fölolvasta az osztrák szociáldemokratáknak a végrehajtó­bizottsághoz intézett átiratát. Crum­menert részletes jelentést tett a né­metországi földalatti munkáról. A végrehajtóbizottság foglalkozott a lettországi fasiszta államcsínnyel, a lett szociáldemokrata vezető em­berek letartóztatásával. A Szocia­lista Internacionáléhoz csatlakozott pártok figyelmét fölhívta a győzel­mes fasiszták fenyegető bosszúhad­járatára. A bulgáriai eseményekről még nem érkezett közvetlen jelentés. A helyzet megítélése annál nehe­zebb, mert a Narod-ot, a szocialista pártlapot a szigorú cenzúra telje­sen megrabolja a véleménynyilvá­nítás lehetőségétől. Blum javaslata alapján a végre­hajtóbizottság egyhangúlag jóvá­hagyta a Matteotti meggyilkolásá­nak 10-ik évfordulójára kiadandó kiáltvány szövegét. Ebben a kiált­ványban a végrehajtóbizottság megemlékezik a fasizmus ellen irá­nyuló küzdelem többi hőseiről és mártírjairól is. Vandervelde, Rhim, Gilles és Hil­ferding a nemzetközi politikai helyzetről és a fegyverkezés vesze­delmeiről számoltak be. Behatóan megbeszélték azután az Internacio­nálénak az ausztriai áldozatok ér­dekében kifejtett nagy szolidáris akcióját. Adler titkár terjesztette elő az erre vonatkozó jelentést, amelyet azután több hozzászóló ki­egészített. Az ausztriai szociálde­mokraták képviselője meghatottan fejezte ki az osztrák munkások k kö­szönetét azért a­ nagyszabású támo­gatásért, amelyben az Internacio­nálé őket részesítette. Roosbroeck pénztáros jelentést tett a németországi és ausztriai eseményeknek a szocialista Mun­kásinternacionále pénzügyi helyze­tére tett visszahatásáról. Elvben el­határozták, hogy az Internacionálé titkársága 1935-ben olyan országba költözik, ahol a megélhetés olcsóbb. Az 1934 júliusára egybehívott „Nők Világértekezleté"-ről megálla­pították, hogy ez a kommunisták­nak az amsterdami kongresszushoz hasonló egységfront-manővere és így ugyanolyan bizalmatlansággal kell fogadni. Több adminisztrációs kérdés el­intézése után Arlosorov, a gyar­mati bizottság Palesztinában meg­gyilkolt tagja helyébe Ben Guriont választották. Több adminisztratív kérdést időhiány miatt a legköze­lebbi ülésre kellett halasztani. Ezek közé tartozik több pártnak az Inter­nacionáléba való felvételére irá­nyuló megkeresése. Budapest új főpolgármestere: Borvendég Ferenc A belügyminiszter a szanálás tevezetét bemutatta a köz­ségi pártok vezetőinek. " Ne bántsák a munkabéreket! Félhivatalosan, a ,,M. T. I." útján pénteken délután hozták nyilvá­nosságra, hogy a kormányzó a bel­ügyminiszter előterjesztésére dr Huszár Aladárt a főváros fő­polgármesteri állásától fölmen­tette és főpolgármesterré Bor­vendég Ferenc alpolgármestert nevezte ki. Ezzel a ténnyel a főváros történe­tének izgalmakban gazdag szakasza záródott le. A főváros ,jobboldali pártjainak közreműködésével, a vá­lasztótömegektől való félelmük miatt, évekkel ezelőtt már megkez­dődött a főváros önkormányzatá­nak fokozatos lerombolása. Ez a folyamat tetőződött be az ú­j fővá­rosi törvénnyel, amely — abból a föltevésből kiindulva, hogy a fő­város pénzügyei válság előtt van­nak­ — a főváros pénzügyeinek irá­nyítását,, de a, velük kapcsolatos minden jelentős problémáját a telj­hatalommal felruházott főpolgár­mester kezébe tette le. A belügyminiszter jelöltje, Bor­vendég Ferenc, élénk küzdelmek után jutott ebbe a pozícióba, mint a fővárosi ügyek alapos szakértője. Borvendég úgy a tanácsnoksága, mint az alpolgármestersége során sokszor nehéz helyzetben erős kéz­zel védelmezte a főváros pénzügyi és gazdasági érdekeit. Pályafutása az önkormányzatból nőtt ki. Ezért a főváros közvéleménye foko­zottan várja, hogy a reábízott diktátori hatalommal a főváros maradék önkormányzatának sé­relme nélkül fog élni. Itt emlékezünk meg arról a hírről,­­hogy Huszá­r Aladár volt főpolgár­mester mégis elfogadja a neki föl­ajánlott OTI elnöki állást. Mind­jobban megerősödik annak a híre is, hogy Borvendég utóda az alpol­gármesteri székben Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok lesz. A szanálás tervezete Keresztes-Fischer belügyminisz­ter a szanálás tervezetét csütörtö­kön bemutatta Wolff Károlynak és Kozma Jenőnek, a jobboldali pártok vezetőjeinek. A városházi el­lenzék vezetői pénteken délelőtt je­lentek meg a belügyminiszternél, aki Bassay Károllyal, azután Peyer Károly elvtárssal tartott megbe­szélést. A szanálási rendelet ezek után állítólag még szombaton meg­jelenik. A tervezet nem megy a részle­tekbe a főváros háztartási ügyeinek bonyolult volta miatt, a­­ belügyminiszter magát Borven­dég Ferencet tekinti a szanálás programjának. A tervezet kü­lön foglalkozik a közigazgatási, külön az üzemi kérdésekkel és külön a közszolgáltatásokkal. Nem ad föl­hatalmazást a főpolgármesternek arra, hogy fővárosi üzemet elide­geníthessen vagy bérbeadhasson, nem tesz említést a fizetések és munkabérek leszállításáról sem. Mindazonáltal nem zárja ki a fel­hatalmazás azt, h­ogy a szanálás során a fővárosi tisztviselők és a tanszemélyzet fizetését az állami tisztviselők fizetéseinek színvona­lára szállítsák le, ami 10—15%-os csökkentést jelenthet. „Végső szük­ség esetére" fönnmarad az üzemi fizetések és munkabérek csökken­tése is... Sipőcz polgármester és Borven­dég főpolgármester jelentek meg a belügymin­iszternél, hír szerint köl­csönös együttműködésük megbe­(Genf, június 1.) A Népszövetség pénteki rendkívüli tanácsülésének napirendjén három pont szerepelt. Mivel az első két pont tárgyalása még nem fejeződött be, a magyar­jugoszláv határsértés tárgyalására még nem kerülhetett sor. Az ügyek jelenlegi állása mellett­ a magyar panasz tárgyalása hétfőn várható. A bolgár kormány ipari megren­delései. Berlini távirat közli: _ A bolgár kormány régebb idő óta tárgyal több külföldi ipari csoport­tal ipari cikkeknek régi és újter­mésű dohány ellenében való szál­lításáról. A bolgár minisztertanács pénteken a tárgyalóbizottság által eléje terjesztett szerződéstervezete­ket jóváhagyta. A bolgár kormány döntése alapján a német, ipar mintegy 625 millió leva értékű árucikkeket szállítana (67%), míg Ausztriának 155 millió leva (18%), Csehszlovákiának 81 millió leva (9%) és Magyarországnak mintegy 45 millió leva (5%) értékű szállí­tás jut. A részleteket a napokban hozzák nyilvánosságra. 1934 június 2. szélése volt a tanácskozás tárgya. Utánuk került sorra Peyer elvtárs, aki nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szanálás során ne nyúljanak többé a munkások béréhez, mert ezeket már amúgy is, ismételten és alaposan csökkentették. Elsőrendűen fontos, hogy a fő­város üzemeiben jó szakembereket alkalmazzon és azokat rendesen fizesse. Nincs alap arra, hogy a magánvállalkozásban túlzottan le­szorított, szégyenletes munkabérek szolgáljanak az összehasonlítás alapjául. A miniszter hangsúlyozta, hogy a­ szanálás során tekintettel kíván lenni a szociális szempon­tot ért. A belügyminiszter pénteken dél­után fogadta Friedrich Istvánt is, akivel megismertette a fővárosi szanálási tervezetet. Friedrich a belügyminiszterrel történt tanács­kozás után úgy nyilatkozott, hogy a neki bemutatott szanálási ter­vezet három fő irányban kívánja megoldani a főváros problémáit. A tervezet további ismertetése egyébként pénteken délután tör­tént meg. A magyar-jugoszláv határsérelmek ügye Genfben (Genf, május 31.) A magyar kor­mány panaszát a magyar-jugo­szláv határsérelmek ügyében a Népszövetségi Tanács pénteki ülé­sének napirendjére tűzték. A ma­gyar és a jugoszláv delegáció csü­törtökön külön-külön előkészítette az ügy anyagát. Csütörtök este egyébként Genfben híre kelt, hogy­ a magyar és jugoszláv kiküldöt­tek érintkezésbe lépnek majd egy­mással és megvizsgálják, vájjon a magyar részről föl­merült panaszok nem volná­­nak-e esetleg a két állam köz­vetlen tárgyalásai révén is el­intézhetők. (Belgrád, június 1.) A „Politika" genfi munkatársa Eckhardtnak, a magyar kormány genfi megbízott­jának nyilatkozatát közli a ma­gyar-jugoszláv konfliktusról. Eck­hardt sajnálkozásának adott kife­jezést, hogy ez a kérdés ennyire kiéleződött, mert — mondotta —a­stömbös éppen mostanában töre­kedett arra, hogy a magyar-jugo­szláv viszonyt kedvezőbb mederbe terelje. Magyarország azonban most már nem késlekedhetett a határsérelmek szóvátételével. Han­goztatta Eckhardt, hogy ebbe az ügybe a kormány nem akar poli­tikumot vinni és a sérelmek elinté­zése végett ő szívesen folytat közvetlen tárgyalásokat Jeszics jugo­szláv külügyminiszterrel és amennyiben sikerül elvi meg­állapodásra jutniuk, ő nyomban visszatér Budapestre, hogy meg­beszélje a további lépéseket a kormánnyal. N­a azonban nem tudna ilyen módon megegyezni a jugoszláv kormánnyal, kénytelen a Népszövetség intézkedését kérni. Hétfőn...

Next